Szerző Téma: Nerine 'Inina' Katsouranis  (Megtekintve 4779 alkalommal)

Nem elérhető Kyra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 148
  • Aktivitás:
    4%
  • Karma 0
Re:Nerine 'Inina' Katsouranis
« Válasz #225 Dátum: 2019. Március 11. 21:16:35 »
Várok és várok még mindig a korlátnál állva, de nem jön válasz a kimondott névre…

* Lehet nem így kell? Vagy rosszul emlékszem a névre? De lent a gépházban is csak ennyi volt. Nem értem. Esetleg nem él/ létezik? Vagy tudja a fene.*

Nyújtózom egy nagyot és a szellőt élvezem az arcomon.

* Semmivel nem tudom elterelni ezeket a hülye gondolatokat… Miért jó hogy most itt aggódom, meg félek… Fene vigye el…*

/Görög/ -Tamiel…? – mondom ki újra, hátha többször kell… Hátha…

* Még mindig nem jött fel senki rám nézni… Nem tudom, hogy kaphatnék választ erre a millió kérdésre és félelemre idebent, de asszem sehogy. És ha az erőmet próbálnám meg? Túl gyorsan haladunk, hogy csak úgy beugorjak a vízbe, és most ha lemegyek megállítom a hajót, csak felesleges kérdésekre kezdhetnék válaszolgatni. Nem tudnám megmagyarázni hogy az esti fürcsi fontosabb volt mint Zach orvoshoz juttatása. Így a Viharok úrnőjeként mást kéne kipróbálni. Addig is másra figyelnék. *

A kezeimet nézem, forgatom őket majd az eget.

*Vajon a vihart ki okozta? mert nem tűnt természetesnek? Ilyen vihart még nem éltem. És az a fekete alak honnan jött? Na de kezdjük valami kisebbel? Mondjuk egy kis szél, persze nem a menetszél, hanem rá merőleges? vagy ez nem így megy? Most elég rágondolni?*

Koncentrálni kezdek egy kis szélre. Még a kezem is kinyújtom abba az irányba amerre fújjon.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1471
  • Aktivitás:
    22%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Nerine 'Inina' Katsouranis
« Válasz #226 Dátum: 2019. Március 13. 17:37:43 »

Görögország, Athén
1999. július 25 – 5. nap

Vasárnap – Délután-este





Semmi sem történik. A percek ugyan múlnak, de válasz csak nem akar érkezni. Először arra gondolsz, hogy valamit elrontottál, aztán meg arra, hogy akkor elsőre miért működött? Ebből logikusan az következik, hogy talán nem jól emlékszel a névre, amit viszont az cáfol, hogy akkor a másik miért is volt helyes? De ha itt a probléma meg mindegy jól csinálod e vagy sem, mert a téves számról nem válaszol senki. Végül az is felbukkan a gondolataid között, hogy talán rab még, esetleg már nem létezik vagy lehet ő sem emlékszik és azt se tudja válaszolnia kéne. Még jó hogy alig pár lehetőség van…

A szél nem hoz választ, nem ad megértést, de legalább jól esik. Mint az eső.

Az újabb megszólításra sem érkezik válasz, sem azonnal sem később, de ha viszont ez e a kapcsolat olyasmi, mintha fejben telefonálnál, akkor vajon az ismeretlen számot mennyien vennék fel? Interferencia lenne talán vagy te a figyelmed túl szétszórt, hogy megfelelően létesíts kapcsolatot? Netán teljesen más, olyasmi amire eddig nem is gondoltál? Egy helyről biztos jöhetne válasz, ő pedig nem más mint: Naamah. Lehet, hogy kellemetlen a kapcsolat, de látszólag többet tud, mint te.  Amennyiben ezzel az ismert lehetőséggel nem élnél, úgy valóban nincs senki és semmi, ami megfelelő választ tudna adni.

Mikor megfeszíted az akaratod és megparancsolod a szélnek, amiből amúgy igen sok van jelen és elég bátran fúj, hogy irányt váltson, akkor az addig arcodat simogató szél úgy tűnik engedelmeskedik. Vagy, szimplán épp akkor váltott irányt, hiszem a szél szeret véletlenszerű irányba és erővel közlekedni. De talán te voltál és nem magától tett ilyet. Talán…

Nem elérhető Kyra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 148
  • Aktivitás:
    4%
  • Karma 0
Re:Nerine 'Inina' Katsouranis
« Válasz #227 Dátum: 2019. Március 14. 21:12:28 »
Újra várok kicsit a névkimondás után, hátha, de másodszorra sem hatásos.

* Fenébe… Mi lehet a rossz? Persze az a beképzelt hang, biztos csak kinevetne segítség helyett. Még jó, hogy van egy harmadik név is amit kipróbálhatok majd. *

Megpróbálkozom a szél irányításával és mikor úgy érzem sikerült, büszkén elmosolyodom és halkan tapsolni kezdek, mint egy gyere, bár hogy minek azt nem tudom.

* Siker… Igen… Akkor ez így megy kicsiben… végre valami… De mi van, ha épp csak akkor váltott a szél irányt mikor én úgy csináltam? … Most komolyan magamat bizonytalanítom el? Se a telepatikus beszélgetés, se a szél ne működnek a Viharok úrnőjének? Az lenne a nagy poén. Lehet a vihart sem én csendesítettem le, hanem az a fekete szárnyas? És tényleg ő hol is van azóta? *

Körbenézek magam körül, majd a horizonton is végigfuttatom a tekintetem. Végül a kezeimet nézem újra.

*Vajon miért érzem magam „erősebbnek” azóta, hogy Dimitrios látott? *

Leengedem a kezeimet és a távolt nézem.

* Mi is volt a harmadik név? Hogy is volt? Aldinah, ha jól emlékszem? Vagy próbálkozzam az elsővel? Nem értem. Miért nem emlékszem mindenre? Nincs kedvem visszamenni még a többiek közé. Bíztam benne, hogy Dimitrios utánam jön és kérdez, de asszem több időre lesz szüksége feldolgozni a hallottakat. Nagyon sajnálom. De! Szóval… A harmadik név.*

/Görög/ - Aldinah. Inina vagyok, hallasz?

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 1471
  • Aktivitás:
    22%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Nerine 'Inina' Katsouranis
« Válasz #228 Dátum: 2019. Március 17. 11:18:29 »

Görögország, Athén
1999. július 25 – 5. nap

Vasárnap – Kora este





Úgy tűnik, hogy Tamiel nem válaszol, ki tudja miért? Sok oka lehet, talán a legegyszerűbbre nem is gondolsz. Másfelől felbukkan a korábbi Bukott neve, akivel sikerült kapcsolatot teremteni, de őt kizárod és inkább egy harmadik névvel próbálkozol. Itt már másképp próbálod, de ki tudja miért, ő sem válaszol, így kénytelen vagy beérni azzal, aki van, vagy elengedni ezt… esetleg, talán máskor megpróbálni! Másképpen.

Mindeközben a szél vagy csalafinta-játékosan elhitetné veled, hogy te tettél valamit, vagy tényleg az egykor volt Hatalmad parancsának engedelmeskedett. Nehéz eldönteni, de valahogy olyan érzésed van, hogy nem csak játszanak veled – ahogy egykor tették – hanem valóban azt tették, amit te akartál.

Aztán jön a többi érzés és gondolat, már-már teljesen felemésztenek, de végül valahogy felülemelkedsz az örvényen és nem nyel el teljesen. Eközben ki tudja merre csapongnak a gondolataid, lehet idegességedben és frusztráltságodban valami olyasmire gondolsz, ami illet szenvedélyes természetedhez, ami abban a pillanatban a leginkább önmagaddá tett: Ricky-vel töltött viharos együttlétekre…

Persze lehet, hogy nem így van, hanem annyira elmerülsz mégis a problémák tengerében, hogy eszedbe sem jut, sokkal jobban foglalkoztatnak alapvető dolgok, mint a nevek, az a szárnyas valami a vihar idején, a vihar maga és persze a levél vagy épp Dimitrios állapota, nem beszélve Zach-ről. S mintha mindez még nem lenne elég, vajon mit gondolnának vagy már gondolnak a többiek, ha, esetleg már kiderült nem is az vagy, akinek látszol…

Az est pedig egyre közelebb ér, az ég alján már derengenek az első fényesebb csillagok…