Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Délelőtt, dél
Zach könnyedén cipeli a ládát, de azért látod, hogy nem bánja félreálltál amikor épp odaérne hozzád. Biccentésre is van ereje azon felül, hogy válaszol a kérdésedre, bár a kérdést a ’miket hoztatok’-ról láthatóan annyira nem értékeli. Nem először látod rajta ezt az értetlen arckifejezést, de eleddig még nem adott hangot érzéseinek.
Zach /Angol/ Belefutott Aphrodithe-be, nehezen szabadul.
Ezután továbblépdel, láthatóan azért nem álldogálna sokáig egy helyben terhével. Rövid időn belül belép és bár még mormog valamit az anyanyelvén de akárcsak őt, a szavait is elnyeli a hajó mélye. Mogorvasága ellenére emlékeid szerint kiváló munkaerő és jól szót ért Dimitriossal, akivel így hatékonyan tudnak összedolgozni.
Dolgozni… látszik rajta, hogy nem veti meg a munkát. Igaz, hogy farmert visel és matrózinget, de láttad már úszónadrágban is, így a képzeleted könnyen elragad, a vágy és az emlék, hogy milyen régen is töltöttél el egy gyertyafényes estét valakivel ami aztán sokkal sejtelmesebben folytatódott.
Könnyedén lépsz a betonra, hogy megtorpanj és élvezd a napsugarak csiklandozását, terveket készíts a ’majdani elfoglaltságok’ címén. ezt követően elpillantasz a móló eleje felé, ahol a keresett férfi egy feltűnően nőies alakkal megáldott idegennel társalog, miközben egy nagyobb bevásárlókocsi parkol mögötte.
Ha elindulsz Dimitros felé, azt veheted észre, hogy annyira elmélyülten társalognak, hogy nem tudatosul bennük az érkezésed! A téma, mint meghallod a művészet, közülük is a hangszereken történő előadás kapott éppen szerepet. Tudod, hogy Zach és Dimitrios ezt is adott alkalommal együtt gyakorolja, vagy épp szórakoztatja a vendégeket, de nincs rá sok idejük, így az ilyen irányú tehetségük nem nagyon tudott kibontakozni.
Ismeretlen /Angol/ … úgy szeretném meghallgatni! Kérlek!
Hangzik el a rövid, de szívhez szóló kérés olyan hangon ami megpendít benned valamit, amiről tudod, hogy ismerős, ennek ellenére sehogy nem tudod magad elé idézni azt. A fiatal ében párduc – akit van időd végigmérni – egy ragadozó kecsességével és eleganciájával álldogál, de a tekintete sokkal inkább játékos, mint domináns. Viselete az ó-időket idézően: hófehér vállakat szabadon hagyó, ám anyagában eltérő – talán selyem – ruha, mellyel a kikötő szellő játszik, incselkedik annak ellenére, hogy a hívására nem érkezik válasz.
A hófehér ruha kivágása nem túl mély, de cserében mindent feltár a kecses jobb vállról és bal lábról – melyek homokszín szandálba vannak bújtatva – ami bizony vonzza a férfipillantásokat, mint esetünkben az Első Tisztedét. A ruha könnyed eleganciát képvisel, melyben kellő aránnyal vegyül az ízléses erotika. Egy, a lábbelihez illő vékony övszerűség kapaszkodik a szinte lányosan fiatal nő derekába, akiről nem tudnád megmondani mikor pirul el, de úgy érzed Dimitrios pillantása mely az arcát fürkészi, elérte azt.
Dimitrios /Angol/ Szívesen! Esetleg vacsora után, ha neked is megfelel. – válaszol kedvesen
Amikor rájuk köszönsz, az ében lány ösztönösen hátralép egyet, míg Dimitrios feléd fordul és:
Dimitrios /Angol/ Nerine, kérlek ismerd meg Anima-t! Anima, ő itt Nerine. – mutat be egymásnak titeket az első-tiszted
A lány először csak félénken int pici mosollyal, mely képes lenne a jeget is megolvasztani. Hol a férfire, hol rád pillant, aztán megkésve, de elkerekedik a szeme és félénk, remegő hangon, mely a szépséget oltalmazó Lovagok után kiált:
Anima /Angol/ Nerine… Katsouranis? Az Amaryllis Kapitánya? – pillog picit, majd motyog valami bocsánatkéréshez hasonlót és elsiet.
Dimitrios /Görög/ Ez… – láthatóan nem érti, fogalma sincs mi is történt az előbb, de cserébe kérdőn néz rád
