Jayr "Enethiel" Eisenberg

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. augusztus 1. – 12. nap
Péntek – kora délelőtt


A doktornővel szemközt ülve még fel-felsejlik a tegnap és a reggeli események, de elég jól tudsz koncentrálni az „itt és most”-ra még akkor is, ha nehezítésként az itteni utolsó pillanatok komor felhőket hoznak magukkal az amúgy napsütötte kedvedre.

Ilyen például Amynta birtoklási kísérlete és az irántad érzett végtelen hite közti ellentét vagy épp Indira érzelmeinek kusza viharai melyek nyitott könyvként hevernek előtted. Akadnak elképzeléseid az eshetőségekről, de szerencsére nem kezdtél aggódni olyasmi miatt, ami amúgy is rajtad kívül áll még akkor is, ha esetleg tudsz némileg hatni a dolgokra.

Eltelt pár száz vagy ezer év így lehet, hogy az iránytű pontossága idejemúlt vagy azok az értékek változtak meg esetleg valami más áll a dolgok háttérben amire még nem derült egyértelműen fény. S persze nem csak az emberi, de lényed esszenciális része is nagyban befolyásol(hat)ja a dolgok menetét-alakulását még akkor is, ha emberként szeretnél-akarsz reagálni legyen az bárki… különösképp Amnyta.

Emberek szerint is lehetséges – igaz nem mindenki szerint – többeket szeretni. Ott van a poligámia, poliamor és más polip dolog, hiszen megannyi csáppal sok mindent meg lehet fogni időtől és helytől függetlenül legyen az fizikális vagy kevésbé testiségen alapuló.

Nehéz is kizárni a testiséget főleg akkor amikor a reggeli pillanatok kísérnek egy olyan nő társaságában aki másképp vonzó számodra. Az efféle érettség ami nem csak korból fakad igen vonzó lehet és mint a példád is mutatja nem csak lehet. Főleg, hogy szintén ma döbbentél rá arra, hogy a világ többi része mennyire más és különleges: mennyire keveset tudsz erről.

Most belegondolva a reggelbe rájössz, hogy nem fognak szólni olyan triviális dolgok miatt mint a reggeli készítés és ha szeretnél segíteni akkor arra kell figyelned, mert szerintük ez nem várható tőled, sokkal komolyabb és fontosabb feladatok várnak rád. Mint most épp a doktornő tekintete sugall türelmes várakozást, úgy tűnik hosszasabban kalandoztál el mint gondoltad.

Dr. Vardalos /Görög/ Kirké vigyáz Iasonra, nekünk pedig kettőnknek kell dolgoznunk a problémákon és megoldásaikon. – osztja meg veled, hogy nem hívott be senkit őrangyalnak (egy őrangyal ellen)

Egy ilyen megoldás volt Amynta válasza is, aki tréfásan azt mondta, ha valaha eljuttok Indiába akkor személyesen mutatja meg, hogy mi a válasza a feltett kérdésre. Éppen most kezd titokzatoskodni mikor azt hitted mindent elmond. Ez pontosan olyan, hogy te vajon említetted már a doktornőnek az ázsaiai fétisedet? Talán ott rejlik valahol Iason válasza is aki a mangákat és cosplay (-es lányoka) t emelte ki, nem beszélve az anime-ről. Nem biztos, hogy minden értettél, de az igen, hogy Iason nagyon szereti ezeket a dolgokat.

Dr. Vardalos /Görög/ Örülök, hogy időt adsz magadnak és átgondolod a dolgokat! Ha úgy véled kell még pár perc, akkor csak nyugodtan! – szelíd mosoly és türelmes várakozás

Utazás… talán mindenki jót tenne. A tengerpart tuti találat volt és egy családi utazás egy következő lépés lehetne, főleg, ha nem csak ti, de esetleg Indira is veled utazna. Elengedi e Cesariel és vajon maga Indira szeretné e… álmok és bizakodás, pontosan azok a szavak köszönnek vissza, amiket te adtál Iasonnak! S az sem kizárt, hogy tanáccsal a fiatal fiú tudna neked szolgálni, hiszen ő már kétszer is beszélgetett az ikrekkel te pedig csak sóvárogsz ilyesmi után úgy, mint a jelen utánad így felpillantasz a doktornőre.

Dr. Vardalos /Görög/ Köszönöm, hogy odafigyelsz! – mondja most, hogy már látja figyelsz rá majd érkezik is a kérdés – Milyen harcokat kell vívnod magaddal? – őszinte érdeklődést vélsz látni a szemei ragyogásában, minek ékes példája a – Nincs benned feloldhatatlan akadály míg akarod a változást. Utat mutathatok, kulcsokat és más szimbolikus segítséget, de végül te fogod megvívni a magad csatáit. Mindenesetre a teljes alkalmazkodás van ahol az egyetlen lehetőség, itt azért van némi mozgástér. – majd elhallgat, szeretnél e valamit

S aztán belekezdesz…

Dr. Vardalos /Görög/ A változás örök. Állandó és elkerülhetetlen… – mondja és tudod, hogy ezt egy Bukott mondta még a Háború idején. Egyszer már felidéződtek benned ezek a szavak, de most már azt is tudod, hogy egy Lammasu mondta – A rendőr mint olyan mit is tesz? Magad is védelmező lennél és mint ilyen most alapvetően mindössze a terület és személyek száma változik ami egészen más megközelítést igényel. Kérdéseket tehetsz fel magadnak, hogy Jayr beérte e volna járőri feladatokkal vagy… illetve, hogy te mennyire is kell követned az Ő útját. Igaz, hogy az ő testében létezel, hogy örökölted az emlékeit, de te nem Jayr vagy. – hangsúlyozza ki – Illetve, hogy ő ezt vajon önmagáért vagy a Nagyapjáért tette e. Számtalan dolog befolyásolja az emberek életét és most, hogy ti örököltök némi lenyomatot a lelkükből magatok is érzitek annak komplexitását-összetettségét. De vizsgáld meg ezt a másik oldalról is: te mit szeretnél? Ez a döntés mire és kire, kikre van hatással, hogy ha elhagyod az addig járt utat az hogyan segíti a te gyógyulásodat: PTSD nem csak Jayrnak lehetett volna. Elvégre egy háború után tértél vissza közénk. Olykor lehetünk önzőek! Mi a nagyobb önzőség? Ha a múltban ragadsz és egy előre választott úton haladsz vagy éled a saját léted-életed? Kinek az elvárásait akarod magad elé helyezni? Meddig? Miért? Időt kell adnod magadnak, talán félrevonulni, hogy meditálj az eléd került akadályokon és nehézségeken. Esetleg kérj másodvéleményt vagy ülj le a parkban és hallgass meg egy idős athénit arról, hogy mit is bán az életéből… de egy dolog mindenképp foglalkoztasson: a szabad akarat! – mosolyog rád hálásan és tudod, hogy ez neked Enethielnek szól, hiszen te is ezért harcoltál egykor – Adj időt magadnak, hogy számot vess.

Elhallgat, hogy befejezte, de időt is ad ha kell addig mindenképp amíg tölt neked egy pohár vizet.

[Dierol]

Enethiel

A kellemes reggeli programom folytatása lehetne a doktornő, de tudom, hogy ez most nem fog megtörténni. Pontosabban nem történhet meg! No nem azért mert nem szeretném, hanem mert a doktornőnek vannak más elképzelései. Azért így sem olyan egyszerű, mert ha nem figyelek oda, a tekintetem elkalandozik rajta. Így inkább a városi kilátásra emelem a tekintetem, amely kevésbé érdekes - de cserébe kevesebb illetlen gondolat jut az eszembe.

A problémákon nem kell dolgoznunk - azokból van elég, mert megbízhatóan szállítom őket. Ellenben a megoldásaik megtalálása már valóban nem megy olyan szépen... A szavaira aprót biccentek - mintegy jelezve, hogy értem.
/Görög/ Azért szeretném jelezni, hogy nagyra értékelem, hogy vasárnap lévén nem Kirkével töltöd az időt, hanem velem küzdesz. Bizonyára volna jobb programod is - de ha mégsem, akkor most hívnám fel a figyelmedet arra, hogy túl sokat dolgozol! - figyelmeztetem némi aggodalommal a hangomban, mert nem ez az első hétvégi kezelése.

Amynta reggeli válasza ugyan picit meglepett, de azt mutatja, hogy mindig van mit megismerni a másikról. Hogy a doktornőnek nem említettem még bizonyos preferenciáimat vagy terveimet - az igazából azért lehet, mert az egyik része nem tűnt lényegesnek a kezelés szempontjából - a másik fele pedig nem pont az, amivel mostanában le kellene támadnom. De ha már preferenciák - valahol meg tudom érteni Iasont is - aki ha jól értem a beöltözős, szerepjátékot kedvelő csajokért van oda. Igaz, mesélt még képregényekről és rajzfilmekről is, amelyek ennek a szubkultúrának a forrásai - de azokat picit kevésbé értem - talán mert kevesebb információm van róluk.

/Görög/ Nem szándékosan váratlak! De nem gondolhatok mindent át, mert akkor nem marad másra idő. Ezért mostanában sokszor vagyok kénytelen megérzések alapján dönteni - válaszolom. Ráadásul minél többször ugyanaz a megérzésem, annál inkább biztos vagyok benne, hogy  jó nyomon járok, vagy valóban azt szeretném, amit a megérzésem sugall. Mint ahogy az ikrek mai napi látványa is megerősítette az elhatározásomat az ázsiai származású hívek kérdésében. A doktornő kérdésére haloványan elmosolyodom
/Görög/ Erre a kérdésre megleled a választ a füzetben! - válaszolom neki. A szavai valahol hízelegnek, hogy nincs előttem leküzdhetetlen akadály, de azért sejtettem, hogy a dolog nem fog könnyen menni.

/Görög/ Oh, hát én merek nagyot álmodni! Az általam óvandó területet mérete változhat, de a személyek számát pontosan tudom definiálni: az emberiség minden egyes tagja - függetlenül attól, hogy a földön, holdon vagy máshol tartózkodik-e. Már ha nem számoljuk bele az állatokat... Lássuk be, ehhez képest még egy kerület is nagy visszalépés, pedig a Pireusban 163 688 fő lakik. Ennél nagyobb visszalépés az, ahogy most tovább szűkítem a területet és a személyek számát. Úgy vélem, hogy nekem nem alul, hanem felül kéne  múlnom Jayr munkásságát - de ez jelen állapotomban még nem igazán megy. Viszont legalább némi  fejlődést magam is tapasztalok, de vajon elegendő-e ez a fejlődési ütem? Mert ha nem, akkor ugyanúgy "kihalhatok", mint a Dodó - ami lehet, hogy pont a segítségem hiánya miatt pusztult ki végleg - tűnődők el azon, hogy annak a madárfajnak sem adhattam második esélyt... Picit ingatom a fejem, mert nem értek teljesen egyet a doktornővel
/Görög/ Ezzel vitatkoznék... ha önző vagyok, és csak magammal törődőm, abból semmi jó nem sül ki! - hívom fel a figyelmét arra, hogy a minap már megtapasztalta ezt az oldalamat - Én óvatosabban fogalmaznék:  amíg nem sérti mások jólétét a cselekedetem, addig megtehetem. S hogy mit szeretnék? Segíteni abban, hogy az elmúlt pár ezer év hibáit kijavítva új s tartós aranykorba lépjen az emberiség. De kissé elkalandoztam! Szóval azt kéne elfogadnom, hogy kicsiben kezdve teljesítem be a szerepemet - fokozatosan növekedve - és ne zavarjon a tudat, hogy egyébként mennyi mindenkinek lenne szüksége a segítségemre. Az már legalább világos, hogy a cél eléréséhez rengeteg hívő segítségére lesz szükségem. Furcsa belegondolni, hogy a korábban minket mindenhol körülvevő, és tápláló Hit biztosításáért most saját szektát, vallást kell létrehoznom. Jelenleg szabadidőből rendelkezek a legkevesebbel - így időt adni magamnak csak úgy tudok, ha mástól veszem el - ami nem könnyű. Ráadásul ha elfogadom az ajánlatot, jelenleg úgy néz ki, hogy a szabadidő fogalma majdhogynem megszűnik - zárom a gondolatsort, és érdeklődve figyelem, hogy miért is töltött nekem vizet, hiszen az igaz alakom nem igényli.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. augusztus 1. – 12. nap
Péntek – kora délelőtt


Nem könnyű ellenállni a doktornőnek. Vajon csak veled szemben viselkedik így vagy mindenki ezt a vonzó oldalát ismerheti meg? S ha valaki pont így tett ahogy te és ezért maradtál le arról, hogy a te papnőd legyen? Ki lehet az, aki hasonlóan gondolkodik, mint te? Esetleg teljesen másról lenne szó? A város látványa azért valahol lenyűgöző, igaz, egészen más formában, mint azt az érett női test ami mögötted található. Nem is biztos, hogy sikerül teljes mértékben az a fajta ellenállás, hogy ne csodáld meg mindkettőt…

Dr. Vardalos /Görög/ Kedves tőled, hogy ezt mondod. S köszönöm az aggodalmad is! – mondja őszintén, s mintha valami apró érzelmi árnyék bújna meg, de nem tudod még értelmezni. Igaz, korábban ezt sem vetted volna észre. Fejlődtél! – Magam osztom be az időmet és meg tudlak nyugtatni, van benne hely a pihenésnek is! – mondja szelíden, de határozottan és mégis, lehet megfordul a fejedben, hogy ha az Arborétumba vagy más pihenésre alkalmas helyre vinnéd és segítenél neki ellazulni…

Aztán ki tudja, talán sikerül elkerülni a gondolatot, hogy a két doktornő… főleg, ha Iason beöltözős szubkultúrája is felötlik.

Dr. Vardalos /Görög/ Köszönöm! – érinti meg finoman a füzetet – Úgy gondolom, hogy nagy segítség volt, hogy elkészítetted, komolyan vetted! – s tényleg így is gondolja, majd a témaváltás után – Azért, mert az állatok az nem a te felelősséged. – komolyan beszél továbbra is – Nem könnyű a feladat és nem segít az sem, hogy nem vagy erőd teljében. De ahogy az emberek említik hasonló helyzetekben: innen szép felállni. Kicsit talán közhelyes, de mint minden népi megfigyelés, ami tapasztalaton alapul nagyon is helytálló. Attól, hogy esetleg szóvirágba csomagolom, nem igazán lesz igazabb. – mosolyodik el, amitől teljesen megváltozik… minden. – Látszik, hogy milyen erősen próbálkozol. Úgy gondolom, hogy ebben a teljesen idegen helyzetben örökölt emlékekkel amik keverednek a sajátjaiddal és új, kusza érzésekkel együtt komoly kihívás elé vagytok állítva. Nem biztos, hogy az a helyes út, ha Jayr mértékeihez méred magad. Igazából… meg kell találnod az egyensúlyt a két dolog között.

Amikor szavakba öntöd a gondolataidat türelmesen végighallgat, majd

Dr. Vardalos /Görög/ Ha nem törődsz magaddal, másokkal sem tudsz. Itt is a mérték a fontos, ahogy oly sok mindenben. De veled kezdődik és végződik igen sok minden, még az is, hogy másoknak mit okozol. – itt rögtön eszedbe juthat két gyilkosság és egy erőszak, amiből egyik volt tényleges végzetes, a másik két esetnél voltak enyhítő (meg sokkoló) körülmények – Szerinted… van még lehetőség egy új és tartós aranykorra? – kérdezi és egyszerűen tudod, hogy ő nem így gondolja – De a tervek a növekedésedre pontosan azok, amiket Jayrkét várnék tőled. Azzal, hogy ezt felismerted, úgy gondolom egy kiváló kezdet számodra! – ért egyet, erősít meg

Picit tűnődik a hívek kérdésén

Dr. Vardalos /Görög/ Igen, a hívő kérdés mindig egy, ha nem a legsarkalatosabb pontja egy Démon… Bukottnak? Míg az előzőt a propagandának köszönhetitek, addig az utóbbit magam sem értem teljesen, hogy miért Bukott, de Elohimok sem vagytok már, így azt hiszem azt a terminust használnám amit magad előnyben részesítés. A Sebettu kifejezésen is gondolkodtam, de te mit szeretnél?

Sebettu… Érkezik a tudás: Egy Ház, vagy Sebettu (fordítva "a Hetek"), a Bukott társadalom egyik felosztása. A Teremtés hét korszaka létrehozta az Elohimok hét Mennyei Házát, amelyek mindegyike a kozmosz egy aspektusának irányítására jött létre. Tüzet és szelet, a Földet és a csillagokat, a tengereket, a vadonokat és az életet magát is a Teremtő által kijelölt Elohimok kormányozták.

S végül a gondolatsor…

Dr. Vardalos /Görög/ Bármit is hozol létre minden felelősség téged terhel majd. Ahogy a Teremtő is tette, ahogy a Hatalmasok amikor életet adtak az alattuk Szolgálóknak. Így a te kultuszod tőled függ és bármekkorára is növekszik, a gyökere benned leledzik. Amit átadsz a híveidnek az „öröklődik” majd a továbbiakra. De időd, ahogy korábban említettem: mindig legyen magadra! Ha valami rossz benned és azt adod tovább… a szabadidő… az nagyon furcsa gondolat tőled. Hiszen azért szólítottak titeket a létezésbe, hogy szolgáljatok. A Teremtést, az embereket… még ha ezt nem is mindenki érdemli meg. Az idő fogalma számotokra létezik e egyáltalán, kik korokat éltetek meg? De ott a szabad akarat… akarsz magadnak időt. Miért? Kiért? Neked kell tudni… és beosztani is. De nem látok lehetetlent, csak kihívásokat. Lehetőséget a fejlődésre. S te?

[Dierol]

Enethiel

Nem bonyolítom vagy képzelem túl a dolgokat - egyszerűen amíg nem bizonyosodom meg az ellenkezőjéről, feltételezem, hogy a doktornő mindenkivel szemben ilyen kedves és segítőkész. Ahogy azon sem igazán érdemes töprengenem, hogy miért, hogy és ki előzött meg a doktornő esetében. Elvégre amíg nem találkozom vele, addig sokkal egyszerűbb és tisztább a szituáció. Mégpedig, hogy vágyom a doktornő közelségére. A város látképe után hamarosan azon kapom magam, hogy ismét a doktornő adottságai kerültek az érdeklődésem középpontjába. Magamra kissé bosszúsan újfent a a városra fókuszálok, de a szavaira újfent óhatatlanul rápillantok, majd a felötlő pikáns gondolatok miatt zavartan újra a városra kapom a tekintetemet, mintha a doktornő tudna olvasni a gondolataimban. Pedig mindössze az zavar, hogy még ebben a formámban sem tudom teljesen figyelmen kívül hagyni a vágyaimat -annak ellenére hogy moderálnom kell magam.

/Görög/ Hiszek neked! Annak ellenére, hogy akárhányszor találkozunk, még a legfurább időpontban is mindig csak dolgozni látlak. Ezért gondoltam arra, hogy szólok - az alváson kívül is szükséged van némi szabadidőre! - válaszolom.
A felelősség említésére szomorúan elmosolyodom
/Görög/ Az én felelősségembe, pontosabban ideámba belefér minden élőlény. Vagy a minap is túlteljesítettem - jut eszembe a megmentett cica - De valóban, a feladat mértékéhez igencsak fel kell nőnöm - ismerem el, hogy van hova fejlődni - s azért hasonlítom magam elsősorban Jayrhoz, mert egy teljes bolygóhoz képest az nem tűnik annyira rémisztően nagy falatnak. Tudod, ha egy nagy feladatot sok kicsi, könnyebben elérhető feladatra bontasz, akkor több a sikerélmény, és nem látszik annyira lehetetlennek a cél elérése! - aztán hálásan elmosolyodom a dicséretre
/Görög/Köszönöm - de sajnos a próbálkozás nem elég - a haladás vagy a siker az, ami elfogadható az esetemben!

Az aranykorra vonatkozó kérdésére hezitálás nélkül válaszolok
/Görög/ Ne légy kishitű! - kérem tőle - Sok mindenre van lehetőség. Nem lesz egyszerű, de mivel itt vagyok, így az esélyben teljesen biztos vagyok! - jelentem ki kételkedés nélkül - elvégre miért ne járna még egy esély az embereknek és a bolygónak?

A doktornő azért elismeri, hogy a jó tervek legalább olyan fontosak, mint a tettek - de azért egy kicsit még marad a kétely: tényleg egy kultusz a legmegfelelőbb arra, hogy visszanyerjem az erőm jó részét?
/Görög/ A Sebettu nem szimpatikus. Az eleve feloszt, kategorizál, skatulyáz. Azt sugallja, hogy a többség nem olyan, mint én. Pedig sokkal több mindenben hasonlítunk, mint amennyiben különbözünk. Még a Bukott is szimpatikusabb, mert az egy csoportként kezel minket. A szabadidő alatt azt hiszem nem ugyanazt értjük - állapítom meg - Az én definícióm szerint munka az, amit főképp ellentételezés fejében végzek - hogy lakhatás, étkezés és pénz álljon rendelkezésünkre. A szabadidő szerintem pedig az, amikor azt csinálom, amit szeretnék vagy amire elrendeltettem. Egyetlen emberre vigyázni folyamatosan juttatások ellenében - nos, akármennyire is profilba vág - azért munkának nevezném. Még nem tudom, hogy fog működni, de azt feltételezem, hogy nem akkor, nem oda, és nem úgy megyek ahogy a kedvem tartja -hanem  én alkalmazkodok a munkaadómhoz. Elvégre nem rángathatom el jobbra-balra magammal, csak mert dolgom van. Ugyanis ő a munkaadó, és nem az én grupiém - aki engem kísérget. Ezért gondolom azt, hogy kompromisszumokat kötve, vagy a szabadidőmben foglalkozhatok azzal, hogy betöltsem teremtésben kijelölt szerepemet. Ugyanis eredendően ebben a formában egyszerre egy helyen tudok csak jelen lenni, ami azért nehezíti a dolgomat, mert ha épp kísérgetem a védett személyt, akkor máshol nem tudok lenni. Azaz abban az időpontban nem a kultuszom építgetésével, önfeljesztéssel, segítségnyújtással vagy a teremtésben betöltendő szerepem ellátását elősegítő tevékenységet végzek. Én ráérek, de megfigyeléseim szerint az emberek kevésbé. Ők tőlem függetlenül élnek és halnak - nem várnak arra, hogy ráérjek a gondjaikkal foglalkozni. Gondolj bele: naponta rengetegen halnak meg azért, mert nem vagyok erőm teljében. Igazából ez az, amit nem könnyű elfogadnom...



/Görög/ Kultuszt még szerintem nem építettem, mert eddig nem volt rá szükség. A felelősség kérdésével is teljesen egyetértek. Már most próbálom letenni a kultusz alapjait, de nem tudom, hogy mennyire tudom majd elkerülni a versengést és féltékenységet. Jelenleg Amynta az egyetlen hívem, aki mivel alkalmas volt rá, megtettem főpapnőnek, etalonnak - de nem hiszem, hogy ennek ellenére kitörő lelkesedéssel fogadja majd a további jövevényeket, hiszen így egyre kevesebb időm marad rá. Szóval már most látom a nehézségeket, de a megoldást még nem. Az elképzelésem szerint mindenki egyforma bánásmódban részesülne. Az egymáson taposó hierarchia valahogy nem a kedvencem - még ha az valamennyi rendet is hoz magával. S én is kihívásokat látok, meg lehetőségeket - amiből a lehető legjobbat szándékozom kihozni mindenki számára. - hallgatok el a végén.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. augusztus 1. – 12. nap
Péntek – kora délelőtt


Olykor a legegyszerűbb dolgok az igazak vagy ahogy mondani szokták: a dolgok néha pontosan azok amiknek látszanak. Megfogadod ezt a tanácsot és a doktornőt a kedves és segítőkész halmazba sorolva úgy véled, hogy nem lesz még egy olyan félreértés mint amire korábban már sor került. Ugyanakkor kikerülhetetlen felüti a fejét a gondolat, hogy azért lehet, hogy imponált neki az Őrangyal, hogy a nő él benne és védelmet keresve ösztönösen akart befolyásolni arra, hogy óvjad őt még akkor is, ha ezért némi intimitásra is sor kerülhet… de ebben a Rabisu vagy Lammasu bukottak biztos, hogy sokkal jártasabbak.

Nagyon sok ember él a földön. Ezt tudod, Jayr-tól örökölted, de olykor a média is hangoztatja, hogy egyre több embert egyre nehezebb etetni… és Kínában népességrobbanás hihetetlen méreteket öltött! Számtalan potenciális hívő van, így valóban értelmetlen azon tűnődni, hogy ki előzött meg, de azt viszont neked kell(ene) beismerni, hogy még egy Dr. Vardalos nem lesz közöttük. S bár nem találkoztál még és ki tudja mikor fogsz a Pártfogóval, de tény, hogy amíg nem vesz részt az életedben, addig talán nem is kell vele foglalkoznod. Ugyan Leo nem teljesen ezen a véleményen van, de ugye neked nem is kell vele egyetértened feltétlen ebben a kérdésben.

Dr. Vardalos /Görög/ Mit gondolsz, ha mint egy Rabisu becserkészel egy nőt és eltöltesz vele valamilyen formában némi intim időt, akkor a vágyad csökkeni fog vagy csak tovább szítja a lángokat és Nusku-ként semmisülsz meg egy emberi érzés alkotta ösztöncsapdában? – komoly kérdés, őszintén érdekli

A téma a munkamániáról ilyetén irányt vett és most már biztos vagy benne, hogy tudja vagy észrevette és próbál segíteni a legegyszerűbb módon ahogy csak teheti: beszélgetéssel.

Dr. Vardalos /Görög/ Tegyük fel, hogy mégis vannak kételyeid a pihenésemet illetően. Akkor nincs más teendőd, mint elhívsz Kirkét és engem, hogy töltsünk el együtt némi időt amit te pihentetőnek gondolsz Iason és ha gondolod, az édesanyja társásagában.

Aztán a fenti kérdés és felvetésre megkapta a választ, tovább boncolgatja a válaszaidat:

Dr. Vardalos /Görög/ Nem kell megmentened az egész világot. Legalábbis ne akarj rögtön mindent az elején. – picit mintha nem csak erről beszélne – Van és lesz is elég kihívás, hogy az egész Teremtést a vállaidra vedd főleg úgy, hogy nem vagy egyedül. De amíg megteszed, ami tőled telik addig úgy gondolom nincs miért szégyenkezned. S csak azt mondom, amiről úgy látom, hogy igaz! – erősíti meg a dicséretet – Legyél türelmes. – Jayr emléke: Róma sem egy nap alatt épült fel; jut eszedbe. – Az teremtettek titeket, hogy minket szolgáljatok. A második esély is nekünk kéne járjon, ami valójában már nem a második, de ezen persze lehetne vitatkozni.

Hosszasan néz téged amikor kételyeiddel vívsz belső tusát, de végül nem kérdez rá. Ellenben a folytatás már kapcsolódik a témához, hiszen a Sebettu:

Dr. Vardalos /Görög/ Ezek mind része az életnek, a teremtésnek. Feladatod van, helyed a Rendben, az egészben. Ez már eleve kategorizál. Az, hogy Elohim vagy, Asharu, már skatulyáz. A világ így működik. Ezzel harcolni, na az még lehet, hogy nekem is lehetetlen fogalmát juttattná eszembe.

Természetesen ez csak egy beszélgetés, ő pedig csak egy álláspontot oszt meg veled. Egy emberét…

Dr. Vardalos /Görög/ Minden értelmezés kérdése. Ahogy egy vessző is komoly jelentésbeli különbséget tud adni, úgy egy fogalmat is lehet addig csavarni amíg igazolja az állításunkat. Meggyőzhetnélek arról, hogy személyes őrangyalként, ennek a fiatal nőnek adod meg az esélyt a könnyebb életre és már is betöltötted a szerepedet, de akkor tényleg elrendelés eszméje lenne és nem a szabad akaraté. Persze egyesek szerint az amúgy is csak illúzió. Ugyanakkor ha a munkaadóddal tudsz beszélgetni, érvelni és adott esetben megfelelő kapcsolatot kialakítani, akkor természetesen az általad felsorolt dolgok is másképp alakulnak. Lehetséges, hogy éppen ott akad dolga vagy mivel nem egyedül védelmezed gondolom, egy-két órára elenged… meg aztán ott van az, hogy nem kell ezt örökké végezned, idővel kereshetsz más bevételi forrást, de addig is megteremtesz egy stabil hátteret – veti fel, de persze a döntés a tied – Ami a másik dolgot illeti… léteznek Rituálék. – mondja nagyon halkan, kicsit el is pirul szerinted, de aztán mintha semmi sem történt volna folytatja – tőled függetlenül is rengetegen halnak meg. Sokan szabad akaratukból dobják el az élet ajándékát, mások erőszakos halált halnak és persze vannak akik egyszerűen elérték a pillanatot, amikor a léleknek tovább kell lépnie – erről tudna valaki mesélni, ötlik fel esetleg – s persze ez már megint nem a te feladatot.

Kis csend, emésztgetés. Szemezés esetleg, szusszanás. Egy apró korty, víz a pohárból, védtelenség képe előtted. De ellenállsz a pohár pedig megpihen a korábbi helyén (az asztalon, poháralátéten).

Dr. Vardalos /Görög/ Talán… tényleg nem kellene mindent egyedül tenned. – jegyzi meg ismét a kultusz témában is. – A Rend fontos. A Hierarchia nem feltétlen rossz dolog. Fontold meg. - javasolja

[Dierol]

Enethiel

A töprengés ismét - számomra - ismeretlen vizekre vezetett, ahol csak feltételezésekre és megfoghatatlan benyomásokra támaszkodhatok. Találtam egyszerű, és tetszetős - de nem biztos, hogy helyes választ is - így megelégedve vele inkább nem kutatok tovább.

A sok potenciális hívő rengeteg lehetőséget rejt, és természetesen hatalmas felelősséget is. A doktornőből valóban nem fogok még egyre bukkanni - de mindazt, amire belőle a párfogója nem tart igényt, és a doktornő önként adja, azt úgy vélem... kiérdemelhetem.
A kérdésére megvonom a vállam
/Görög/ Nem tudom. De mivel a Maslow piramis alján kotorászunk, olyan lehet, mint az éhség. Hasonlattal élve az esetem olyan, mint aki eddig mindig csak optimális mennyiségű, de ízetlen főtt rizst és főtt csirkemellet evett - ám most ráengedték egy ötcsillagos hotel svédasztalára. Mennyi új, felfedezésre váró íz, lehetőség, kaland! Óhatatlanul végig kóstolja - de egy idő múlva telítődik, és a kezdeti habzsolásból visszavesz egy átlagosabb szintre, és kialakul az ízlése - azaz tudja, hogy mit szeret és mit nem. A gond talán akkor lehet, ha felállítanak egy olyan szabályt, hogy csak egyet választhat a svédasztalról. Amely választás bár igen ízletes, de önmagában nem csillapítja teljesen az éhséget, hanem inkább felkelti az étvágyat. Legalábbis ez az elmélet, és lehet, hogy a gyakorlat rácáfol... Szerinted? -kérdezem, hogy neki mi a véleménye.

A burkolt randevú ötletére picit meglepetten pillantok rá.
/Görög/ Rendben! Még nem tudom, hogy mikor, de meg fogom tenni! De készülj arra, hogy aktív kikapcsolódásban lesz részetek ellensúlyozandó az irodai munkát - hívom fel a figyelmét, hogy ne épp végig tespedős programot várjon.
A felvetésére, hogy ne az egész világot mentsem meg, elvigyorodom
/Görög/ Ha egy világvégén csak az otthoni ötven négyzetmétert mentem meg, az idővel okozhat nehézségeket. Képzeld el, ahogy a lakás sértetlenül suhan a világvége után a semmiben, de kifogy a kaja a hűtőből! A boltba sem tudnék lemenni, mert az ajtón túl már nincs semmi! Pontosabban csak a semmi van. De ha van, akkor az meg... - legyintek ahogy rájövök, hogy komplikálódik a fogalom - szóval a részmegoldásoknak hátrányai miatt csak a teljes siker elfogadható - aztán kissé komolyabban folytatom - Nem vagyok a csapatmunka ellen, de addig is, csapat nélkül marad az egyéni erőfeszítés. A fokozatos fejlődéssel és a szolgasággal sincs gondom. Az idők folyamán felgyűlt feladatok mennyiségével inkább. Mindenesetre az idő azért szorít, mert minél tovább halogatjuk, halogatom bármiféle ok miatt a feladatom elvégzését - annál nehezebb és több problémát kell megoldani, mert eszméletlen ütemben produkáljátok őket... - a nekünk is kéne járjon-ra picit neheztelően pillantok rá
/Görög/ Ez elég szerencsétlen módon lett megfogalmazva. A szolgaság felemlegetése után ilyen hamar rátérni arra, hogy milyen előjogok illetik meg az embereket, vagy hogy milyen elvárásoknak kéne megfelelnünk - a részedről is némi türelmetlenséget, enyhe követelődzést sugall számomra.
A többiről nem beszélve! De mivel ismerem, ezért azt már hozzá sem teszem neki hogy - ha nem ismerném, és történetesen afroamerikai lennék, azt is gondolhatnám, hogy így próbálja nyomatékosítani, hogy szolgaként hol a helyem a fehér emberek világában. De bizonyára nem ezzel a szándékkal mondta azt, amit - így egyből el is engedem ezt a kérdést, meg az enyhe sértődöttséget, hiszen nincs alapja. Viszont az, hogy szó szerint holmi második esélyt emleget, az vajon véletlen, vagy elszólás lett volna? Idővel kiderül...

/Görög/ Ok, a világ skatulyáz. De azért ha lehet, én megpróbálom kerülni amíg lehet - válaszolom, hiszen úgy gondolom, hogy ez némileg nyitottabbá tesz.
Indirával kapcsolatban pedig
 /Görög/ A részletekről halovány fogalmam sincs - az kialakul. Egy dolog lett még csak kikötve - éjjel-nappal a közelemben kell lennie. Ez szerintem szokatlan lesz mindkettőnknek. Valószínűleg nem csak engem feszélyezhet eleinte a dolog, de ő is kénytelen lesz valamennyire alkalmazkodni. Ha a sejtésem nem csal, emiatt a kitétel miatt legközelebb már ő is elkísér a következő időpontra Iasonnal együtt - mert biztos vagyok benne, hogy Iason nélkül Amynta még inkább féltékenykedne.
A rituálékat említve meglepetten nézek rá
/Görög/ Mármint azokon kívül, amit esetleg magamtól kitalálok? S azok hogyan is segíthetnének a dolgon? - kérdezem, mert nem tudom, hogyan működnek, sem azt, hogy ezt én tudnám-e hasznosítani, sem pedig azt, hogy egyáltalán szeretném-e hasznosítani.
/Görög/ Mert azt értem, hogy kisebb rituálékra, ceremóniákra, szokásokra támaszkodva fel lehet építeni egy kultuszt - amik megerősítik a közösséghez tartozás érzését - de van egy olyan érzésem, hogy nem ezekre gondoltál - teszem még hozzá, hogy aztán megválaszoljam a másik felvetést is
/Görög/ Ha időben rájuk bukkanok azokra, akik maguk döntenek úgy, hogy eldobják az életüket, azoknak is fel lehet ajánlani egy másik, számukra addig ismeretlen lehetőséget - egy új életcélt az utolsó pillanatban - és eldönthetik, hogy élnek-e vele. A másik két kategóriába eső emberek viszont valóban kívül esnek már a lehetőségeimen - válaszolom, mert nem tartom elképzelhetetlennek, hogy valaki esetleg a hatásomra visszalépjen az öngyilkosságtól, és lecserélve a régi életét (amivel igencsak elégedetlen), a kultuszom védőszárnyai alatt új és boldogabb életet kezdjen.
Amíg a doktornő iszik, van lehetőségem elgondolkozni azon, hogy hova is vinném el kikapcsolódni. Talán falmászásra, hogy szó szerint miattam másszon a falra? Szóba jöhetne még valami rövid evezős túra - de ugyebár a víz az sokkal veszélyesebb közeg... De azt hiszem, hogy ez még várat magára, mert előbb ki kell alakítanunk Indirával valami rutint, hogy tudjak előre tervezni...
A felvetésre, hogy nem kellene mindent egyedül intéznem, hümmentek
/Görög/Jelenleg nincs, vagy nem látok másik lehetőséget. Ahogy észrevettem, új híveket úgymond megtapasztalható "csodákkal" tudok legkönnyebben magam köré gyűjteni. Amynta legyen bármilyen elhivatott, de nem képes ilyesmire - és az agresszív térítgetés nem csak nem igazán szimpatikus, de kontraproduktív is lehet. Szóval marad az, hogy amíg nem találok jobb megoldást - az új híveket magam intézem. Hierarchia? A jelenlegi egyházak és multicégek hierarchiája nem győzött meg arról, hogy az volna az ideális, és leginkább emberbarát. Hm... szóval nem vinném túlzásba. Eleinte talán két csoportot tudnék elképzelni. A szimpla híveket - akikkel ritkábban találkozom, például ünnepnapok és összejövetelek alkalmával, vagy ha segítségre szorulnak - és az elkötelezettebbeket, akikkel legalább heti szinten találkozom, és akikből kialakul a papság - tűnődők hangosan, majd kissé elkanyarodva a témától megkérdezem tőle
/Görög/ A minap találkoztam egy Namaruval a Bel kórusából, Cessel a vörös boszorkánnyal - nem tudom, hogy hallottál-e róla, de ha igen, akkor jellemeznéd nekem egyetlen szóban, hogy ismereteid szerint mennyire bízhatok meg benne? - tudakolom, majd elmosolyodom - de azt hiszem, túlságosan is elszakadtunk az aktuális problémáktól - adom vissza a doktornőnek a lehetőséget a beszélgetés irányítására.

[Thyriel]

Dr. Vardalos /Görög/ Egészen helytálló hasonlat. Olvasgattunk? – mosolyog rád – lehet, hogy legközelebb már csak hallgatóságnak leszek jelen? – tréfálkozik veled – Viszont nem árt tudni mely fogások mérgezők, váltanak ki allergiás reakciót vagy jelentenek más valós veszélyt. Nem beszélve arról, hogy a falánkság bűne is rejt elég problémát, bár esetedben a testi tünetek gyógyíthatóak. – mosolyog tovább, picit talán irigykedik? Nem tudod eldönteni – Ami pedig az elmélet és gyakorlat esetét érinti, a papírformát olykor olyan pillangók rebbentik szét amire nem is gondolnánk!

A véleményezett randi ígéretedre csak biccent:

Dr. Vardalos /Görög/ Azért legyél tekintettel rám! – megint, mintha azt mondaná védelmezz, de persze lehet, hogy csak te látod bele. De tényleg csak te?

S érkezik a világvége kérdéskör:

Dr. Vardalos /Görög/ Tudom, hogy értetted. – jegyzi meg szelíden, mert úgy látja nagyon kisarkítottad  - Úgy legyél maximalista, ahogy a képességeid és lehetőségeid engedik, mert ha olyan célokat tűzöl ki amiket nem tudsz megvalósítani, akkor a csalódás mint egy vírus képes a Gyötrelem mutációjaként pusztítani! – int óvva, és most inkább úgy hangzik, mint akinek tapasztalata van, majd – Biztos, hogy egyedül vagy? – kérdez rá, de nem feszegeti, inkább amolyan gondolkodj rajta kérdés volt

Aztán érkezik a szolgaság kérdése

Dr. Vardalos /Görög/ Felgyülemlett feladatok? Szerintem ne akard az elmúlt évezredeket megoldani… azok az idők elmúltak. De ez csak személyes vélemény, tegyél úgy ahogy szerinted helyes. – amennyiben jól értette mit szerettél volna ezzel mondani – Úgy látom valami nem tetszik. Pontosan mivel nem értesz egyet? – érdeklődik határozott szelídséggel – Lehet vitatkozni a tényekkel, de ezt nem én, hanem ti mondtátok ki. Az Elohim mint… faj azért jött létre, hogy a Teremtést szolgálja azáltal, hogy mindenkinek megvan a maga helye és feladata. Fogaskerekek az egészben, amitől az működik. De ez a gépezet a múltban ért változások hatására – Lázadás – már nem úgy működik ahogy kell és hogy meg lehet e javítani… vannak erre törekvések és ellentörekvések is. Aztán amikor az ember mint olyan megjelent és egy olyan változót hozott az egyenletbe ami alapján az egész eredmény konzekvens volt… mindenki hatással volt mindenkire és az egész annyira más lett, amire talán maga a Teremtő sem számított. Esetleg pontosan ez volt a célja… ez megosztó a kutatók között. Attól, hogy egy kutyát nem mersz annak hívni, attól az még az lesz. – mosolyodik el, hogy nincs bántó szándék a szavakban – Talán nem emlékszel, de az előjogok miatt szabotáltátok a saját Lázadásotokat. – majd hirtelen elhalkul, mint aki olyasmit mondott el amit nem kellett volna. Esetleg még nem kellett volna – Mindenesetre a részemről biztos lehetsz, hogy nincs szó arról amit vélni látsz. Ugyanakkor biztos, hogy sokaknak nem mindegy. Míg ti kortalanok vagytok, nekünk minden perc érték. Ebből fakad a türelmetlenség is, a követelődzést nem teljesen értem, de tény, hogy vannak akik úgy vélik alanyi jogon több jár nekik mint másoknak. – aztán a gondolataid egyre sötétebb vizekre eveznek és már rasszizmus is felmerül a fejedben, míg kitalálsz a közeledő viharból, hogy esetleg ne próbálj meg valami igazságfélét tenni, mert szerinted nem úgy értette.

Dr. Vardalos /Görög/ A világ egy rendszerre épül. – pillog, de többet nem fűz már hozzá, inkább Indira miatt – Igen, biztos vagyok benne, hogy tökéletesen fog alkalmazkodni. – bíztat magabiztosan – Esetleg házhoz megyek. – említi meg, hogy ez is lehetőség, majd a meglepettséged teljes mértékben visszatükröződik – Te tudsz… – aztán felnevet, jóízűen, vidáman és önfeledten. Talán sosem láttad még ilyennek – Nem, nem ilyen rituálé. – a kezét az asztalra teszi, szerinted meg akarta simítani az arcod, de lehet persze másról van szó, de… – Lehet nem fog neki örülni, de lehet itt kaptam meg a bizalmat és-vagy a szabad akaratom érvényesül, de a rituálé alatt az igazi természetfeletti Bukott rituálékra gondolok, mint például a gyógyvíz. De akkor nem emlékszel. – sóhajt, csalódott, de nem benned. Valószínűleg remélte, hogy emlékszel ilyesmire.

Végül maga a második esély kérdésköre

Dr. Vardalos /Görög/ Igen, ez egy nemes cél. Kemény kitartó munka és rengeteg idő segítségével teljesen járható is, ha épp nincs Fortuna áldása rajtad – Kívánom, hogy minél több ilyen elveszett lelket meg tudj menteni! – mondja úgy, hogy nincs kétséged afelől valóban őszinte. Végül a csodák témaköre – Megtisztelő ez a bizalom. – hogy ilyen nyíltan beszélsz mindenről, de már maga a főpapnő egy hierarchikus rendszert feltételez és pillanatok alatt megidézted a múlt szellemét. De ezzel nincs semmi baj! – szerinte nincs, majd Amynta esetét említve lehajtja picit a fejét, nem szól semmit, helyette inkább mikor felnéz – Ezek emberi piramisok, tökéletlenek. Ugyanakkor a hibáikkal együtt mégis valahogy működnek. Mint a Teremtés. Döcög nélkületek, de nem az igazi. – a kettős rendszerre nem reagál meghallgatott, de ebben már nem kíván beleszólni

Az utolsó kérdésnél felszaladt a szemöldöke

Dr. Vardalos /Görög/ Igen, tudom ki ő. – mondja halkabban a szokásosnál, majd megrázza a fejét – Ne haragudj, de nem tehetem. – bocsánatkérő mosoly – Ahogyan ha rólad kérdezne úgy neki is ezzel a válasszal tudnék csak szolgálni.

Legvégül:

Dr. Vardalos /Görög/ Ezzel a mai találkozónk végére is értünk. Remélem, hogy te legalább annyira érzed a változást, mintamennyire az látszik rajtad. – mosolyog rád, de azért ad még időt, ha lenne valami, kérdezhess nyugodtan

[Dierol]

Enethiel

/Görög/ A kilenc órás monológomat még csak fogalmazom, mert Castro beszédének hosszát gondoltam megdönteni - válaszolom vidáman arra az élcelődésre, hogy legközelebb csak hallgatnia kell.
/Görög/ Az egészségtelen fogásokkal kapcsolatos tudást pont úgy tudom megszerezni, mint az eddigi ismeretek zömét. Oktatás híján saját káron - válaszolom, és rá pillantva tartok egy pici szünetet - megadva neki a lehetőséget, hogy önként vállalja az ilyen irányú továbbképzésemet.
/Görög/ Igény esetén más esetében is gyógyíthatóak a tünetek - füzöm még hozzá a véleményéhez, mintegy burkoltan utalva arra, hogy csak szólnia kell, ha szeretne élni a lehetőséggel.
/Görög/ Ez csak természetes! Szerintem kár aggódnod! Nem csak a te, hanem a gyerekek adottságaira is tekintettel kell lenni! Mivel gondolom általában kicsit többet szaladgálnak nálad, így valószínűleg ők jól fogják bírni, míg neked pedig legfeljebb izomlázad lesz.

/Görög/ Ezzel már szembesültem - bólintok a figyelmeztetésére, hiszen nem véletlen került a kolléga sem kórházba - ami azért még most is kényelmetlen érzéseket kelt. A kérdésére csak biccentek.
/Görög/ Ha nem a mindennapi életvitelt nézzük, vagy a nehézségeimet - hanem kizárólag a természetfelettit - nos, laza kapcsolatok vannak. S legfeljebb jelöltek. De olyan Bukott, akivel vállvetve összedolgoznánk olyan közös célért, amely jobbá tenné akár csak az Athéniek életét - nincs. A hétköznapi életben már sokkal több segítségem van - ismerem be - ám a természetfeletti problémák zömét ez nem segít megoldani.

/Görög/ Azzal egyetértek, hogy a jelenlegi gondok prioritást élveznek, de ha azokat sikerül normalizálni, akkor mindenféleképp sort kerítenék a régebbi problémákra is, mert addig csak tüneti kezelésről beszélhetünk. A teremtő jóindulatú terveire annyira nem alapoznék. Talán demens, nemtörődöm, vagy rosszindulatú - de ez csak az én véleményem. Még azt is kinézem belőle, hogy amit mi kaptunk büntetésként, azt a győztes Elohimok jutalomként kapták - mert furcsa mód nyomuk sincs - válaszolom, majd a kérdésére
/Görög/ Lehet, hogy túlérzékenynek tünök, és hogy korábban nem zavart volna - de tőled nem esett jól hallani, hogy kutyához hasonlítasz, és hogy kerek-perec kimondod - nem vagyok  egyéb, mint szolga. Tudom, hogy az egyik egy szimpla hasonlat, a másik pedig igaz - de ettől még nehéz nem foglalkozni vele. Gondolom a probléma abból adódik, hogy a te szavadra többet adok, mint másokéra - hívom fel a figyelmét erre a - számomra - fontos apróságra.

Amikor megemlíti, hogy házhoz jönne, megrázom a fejem
/Görög/ Ha megoldható lesz, mi jövünk el - mert szerintem így is többet dolgozol a kelleténél - és az utazással továbbra is a te idődet rabolnánk. Persze kiderülhet, hogy a munkaadóm sokkal jobban be van táblázva, de azon azért meglepődnék - aztán eszembe jut az anyagi része is - apropó, az elkövetkezendő kezelések költségét már ne a rendőrségnek nyújtsd be, mert nem az adófizetőknek kell állnia! - emlékeztetem  nem csak őt, magamat is.

Értetlenül fogadom a nevetését, de aztán leesik, hogy nem velem, hanem rajtam - de legalább nincs benne irigység. Ugyanilyen értetlenül, de nem sértetten hátrébb húzódok ahogy az asztalra teszi a kezét, mert bár ezzel közelebb került - de azért az érdekében továbbra is tanácsos tartani a távolságot. Sejtem, hogy miről is beszél - de szokás szerint a hogyanokról sincs fogalmam. A következtetésére biccentek
/Görög/ Látom, kezdesz ráébredni, hogy annyi ismerettel, mint amennyire magamtól rájöttem, vagy amennyit itt-ott elmagyaráztak - nem sokkal tudok többet a lehetőségeimről, mint Alekosz a strandbüféből. A helyzet pozitívuma az, hogy kevés információ is megduplázza az ismereteim mennyiségét - a hátránya pedig az, hogy a kisérletezés és a jelek szerint is nevetséges információhiány sok kellemetlen melléfogással jár - magyarázom, de feltehetőleg már ő is eljutott eddig a következtetésig - hogy úgy nem könnyű egyről a kettőre jutni, ha olyan alapok hiányoznak, amit szerinte nevetségesen egyszerűek. De legalább most már jobban érti, hogy korábban miért gondolhattam azt korábban, hogy nincs más lehetőségem - hiszen nem is tudok más lehetőségekről.

/Görög/ A főpapnő mint élő etalon szolgál a többi hívő számára, hogy milyen egy igazán elhivatott hívő - magyarázom az egyik okot, hogy azután
/Görög/ Elveszett lelkekből túlságosan is sok van - de remélem, hogy sikerül majd csökkenteni a számukat - válaszolom. A válaszra Cesariellel kapcsolatban szomorúan felsóhajtok
/Görög/ Köszönöm! Azért kár érte! - értem ezalatt Cesarielt, és azt, hogy elsőre túlzott reményeket tápláltam Cesariel megbízhatóságával kapcsolatban - Az is sokat elárul, hogy nem merted határozottan azt mondani, hogy szerinted megbízhatok benne... -   Zaira egy kissé elfogult lehet Cesariellel kapcsolatban, de szerintem velem szemben is az. Ez azt jelentheti, hogy legrosszabb esetben Cesariel sem tökéletes, de legalább igyekszik mint én? Aztán picit tűnődők még a válasz másik felén is. Majd ahogy a doktornő asztalt bont.
/Görög/ Mindketten tudjuk, hogy ez a változás messze nem elég, de legalább az irány jó - vonom le a következtetést, hiszen az imént mondta, hogy ha rólam kérdeznek, rólam ugyanúgy nem tudna teljes meggyőződéssel csak jót mondani - de ezzel egyet is tudok érteni. Utána elköszönve tőle és odakint Kirkétől megvárom, hogy Iason össze-szedelőzködjön.

Kifelé menet még megkérdezem Iasont
/Görög/ Mielőtt átsétálnánk az arborétumba, szeretnél valamit enni vagy inni? Esetleg egy fagyi? - érdeklődök tőle, hiszen a reggeli már jóval korábban volt. Amennyiben van rá igény, akkor útba ejtjük a megfelelő kis boltot vagy gyorsbüfét, hogy kissé feltöltődve érkezzünk meg a botanikus kert fogadóépületéhez. Ott Sophia-t keresem, hiszen ő az aki feltehetőleg útba tud minket igazítani. Ha megtaláljuk, jókedvűen üdvözlöm
/Görög/ Mi újság, kedves Sophia? - érdeklődőm - Egészség terén minden rendben, vagy esetleg volna min javítani? - tudakolom, hogy esetleg szüksége van-e a segítségemre - majd a válasza után folytatom
/Görög/ Szeretném bemutatni az egyik ifjú családtagomat - Iasont! - pillantok Iasonra - illetve Sophiát, a botanikus kert egyik szívét!
A köcsönös bemutatkozás és rövid beszélgetés után folytatom
/Görög/ Ma csak beköszönni jöttünk, ha már erre jártunk - Alexandros vagy Dalia esetleg szintén itt van a közelben? - érdeklődök Sophiától. Ugyanis velük szintén érdemes volna megismerkednie Iasonnak - de mivel Gabriel atyával van még egy találkozónk - nem biztos, hogy beleférne egy hosszabb séta a jókora arborétumban. Így nem vagyok benne biztos, hogy Daliával is lesz lehetőségünk találkozni.

[Thyriel]

Mosoly jutalmazta az aprócska humort a guiness célokkal kapcsolatban aztán pedig teljes figyelem hallgat türelmes-szótlanul. Mikor láthatóan örömmel vennél valami visszajelzést:

Dr. Vardalos /Görög/ Egy mentor mindenképp hasznos dolog, de azért sok tudás van elrejtve az okkult emberi tudásban is! Ez a vörös boszorkány akit említettél emlékszik talán a legtöbbre abból ami volt. – jegyzi meg, hogy ha már vele kerülsz kapcsolatba, akkor talán nem is vagy annyira rossz helyen – Igen, köszönöm! – említi szerinted hálával telve amikor a gyógyítás kerül szóba és végül a gyermekeket érintően: na szép! ennyire gyengének tűnők? – kérdez rá mikor az izomlázat veted fel, de aztán rá kell ébredj – bár lehet előbb szólsz és aztán (se) gondolkodsz – hogy csak tréfált.

Aztán amikor a Bukottakat említed és a kapcsolatok hiányára mutatsz rá

Dr. Vardalos /Görög/ Athén bukottjai nagyjából összedolgoznak. Említettél néhányat és akadnak még azon túl is páran. Afféle Udvart alkottak, mely – kis szünet, mosoly – hierarchikus. Az Udvart a Tyrannus irányítja, öt Miniszter segítségével. S persze a piramis egyre szélesebb az alapok felé haladva. Ez az információ ajándék a patrónusomtól, kérte osszam meg veled. Ez a rend persze nem mindig volt így, de sikerült félretenni a vitákat és kiegyezni, hogy valamire szükség van, különben nem tudnak megfelelni az eljövendő akadályok leküzdése jelentette kihívásoknak. Ami pedig a Teremtőt illeti… egyesek szerint a Nagy Terv mindenre kiterjedő, de vannak részei amiket maga Lucifer sem tud, míg mások szerint már rég elhagyta ezt a Teremtést és megint van aki azt mondja, hogy nem is egy Teremtő volt… – de ő láthatóan nem tudja mit higgyen.

Aztán csend. Döbbent és kínossá váló, talán picit fagyos csend. A doktornő arca kifürkészhetetlen mikor sérelmeidnek adsz hangot és perc, percek is eltelhetnek mire belekezd:

Dr. Vardalos /Görög/ Az igazság egy háromélű penge. A te igazságod, az ő igazsága és az igazság maga. Sokak nem szeretik hallani, mert… számtalan oka lehet. Neked is biztos megvan a magad igazsága és most nem azért vagyunk itt, hogy firtassam azt. A jövőben tekintettel leszek arra, hogy bizonyos témáknál másképp fogalmazzak. – mondja semleges hangon és talán pont emiatt tudod, hogy ez tényleg így lesz – Annyit szeretnék megemlíteni, hogy reméltem tőlem jobban fogadod, mintha valami idegen mondaná meg ugyanezt. – ajkába harap, talán észre sem veszi, mindenesetre tanult belőle az biztos.

Dr. Vardalos /Görög/ Köszönöm az aggodalmadat! – pici mosoly, vidámság a komorságra – S az észrevételt is! – bólint aprót, majd a nehezen jött mosoly gyorsan tűnik el az arckifejezésedet látva – Óvatosan sértődj meg dolgokon. Szerény személyem egy gyenge ember, de ugyanaz egy Bukottal szemben konfrontációhoz vezethet. Ha bizonyos dolgokra nem annyira emberien reagálsz, könnyebben tudod majd kezelni őket. – mondja komolyan, most a lénye egy komor orvos aurájának rideg fényében fürdik – Ezért nem fogod tudni beteljesíteni sosem egyedül a küldetésed. – zárja le, mintha olvasna benned – De természetesen a döntés a tied. A következményekkel együtt. – mutat azért rá, hogy lehet durcáskodni, de ha már „mindenki”t sikerült elmarni, akkor nagyon kellemetlen jövő várhat rád.

Aztán bólint, de nem oldódik annyira a helyzet, mint bárki (esetleg) szeretné.

Dr. Vardalos /Görög/ A szavaknak jelentése van. Súlya, sőt, igazi ereje! Ha te főpapnőnek nevezed és így mutatod be, akkor már mindenki fölé helyezted. Nem kívánom megszabni, hogyan alakítsd a sorsod vagy mi lenne a feladatod esetleg hogyan kéne tenned dolgokat. Mindössze segítő szándék vezérel, olyasféle ami nem pokolba vezet. Természetesen csak addig, amíg a szerződés szól és te úgy gondolod, hogy szükséged van rá. – de nem csak te lehetsz megbántva, hiszen amint kimondtad a „nem merted” szót, láttad, hogy átléptél valami határt, amit a másik kezelt ugyan, de kifejezetten nem vett jó néven.
Ebben a hangulatban váltok el.
Kirké odakint komor arccal mered maga elé.
Iason teljesen elmélyülten rajzol és nem figyel semmi másra.
De amikor odalépsz hozzá és kérdezel, felfigyel, végighallgat majd láthatóan eltűnődik:

Iason /Görög/ Nem, köszönöm! Menjünkk az Arborétumba!

Az utazás eseménytelen csak Kirké tekintetének súlya kísérthet még, de Sophia örök vidámsága és éltes kora ellenére fiatalos lendülete biztos elmossa a korábbi pillanatok jeges szorítását. S persze ott van mellette Alexandros is aki mint mindig most is pakol valamit! Növényeket természetesen, vagy gondozásukhoz elengedhetetlen eszközöket, kiegészítőket.

Sophia /Görög/ Jó reggelt fiatalember! S neked is kisfiam! – mosolyog rá Iasonra – Nem panaszkodom kedveském, nem panaszkodom. – köhög picit, de elhessenti – Nincs olyan amit egy jó kis mézes tea ne oldana meg!
Alexandros /Görög/ Mondtam, hogy segítek! A hűtőházban hideg van! Megfáztál… azt hinné az ember ennyi tapasztalattal ilyen ügyetlenséget már nem követsz el!
Sophia /Görög/ Egy kis köhögés nem halálos kór! – néz megrovóan – Igaz e Iason? – néz hirtelen a fiúra, aki meglepetten pislog
Iason /Görög/ I…Igen! Pe… Persze!
Sophia /Görög/ Dalia most nincs itt. Általában nem tartózkodik itt, sok a tennivaló az arborétumban, mindig van mivel törődni! – mosolyog egy kis cserepes virágra, majd lassan megfordul, kiemel egy virágot és átnyújtja a fiúnak – Vidd el édesanyádnak!
Alexandros /Görög/ Nem úgy van az Sophia! – lép és neves zsebkendővel köti be a virág alját és betekeri egy méretre vágott papírba – Tessék!
S egyben áll rendelkezésedre-rendelkezésetekre.

[Dierol]

Enethiel

/Görög/ Még az elérhető könyvtárak mélyén is rengeteg tudás várja, hogy megismerjem őket - értek vele egyet - a szűk keresztmetszet inkább én vagyok - utalok arra, hogy időbe telik még végigolvasni is őket, nem hogy elsajátítani. De ezt inkább vidáman mondom, hiszen így még több megismerésre méltó ismeretre tehetek szert. A visszakérdezésre egy halovány mosoly a jutalma
/Görög/ Nem tudom, ezt az oldaladat még nem ismerem - válaszolom, hogy még nincs határozott elképzelésem arról, hogy mennyire van hozzászokva az intenzívebb testmozgáshoz. Ahogy viszont a bukottak itteni szerveződését említi, teljesen tanácstalanul pillantok vissza rá. Ez a későbbiekben bizonyára hasznos lehet, de még nem nagyon tudom mihez kapcsolni. Inkább csak további kérdéseket vet fel, mint amennyit megválaszol.
/Görög/ Köszönöm a felvilágosítást - válaszolom, majd gyorsan bepozícionálom magam a piramis legaljára, és ezzel letudtam a rám eső feladatot. A teremtőről szóló válasza már inkább tűnik érdekesnek, de sajnos semmi új ötlettel nem tudott előállni.

Ellenben én úgy látom, hogy megleptem, és talán meg is sértettem volna? Szépen kivárom, hogy megfogalmazza a gondolatait.
/Görög/ Nagyon köszönöm! - válaszolom hálásan arra, hogy legközelebb tekintettel lesz rám - Tudom, hogy a segítő szándék vezérel, és nem engem kívánsz esetenként leszólni! Az bőven elegendő lesz, ha annyit elé füzöl, hogy sajnos az az igazság, vagy hogy tudom, hogy nem szívesen hallod, de... ezzel mintegy akkor is emlékeztetsz arra, hogy nem azért mondod, mert bántani akarnál vele. S ne haragudj, hogy ezzel előhozakodtam, de úgy vélem, hogy ha nem szólok, akkor hosszabb távon csak felelegesen felgyűlő frusztrációhoz vezethet - magyarázom - noha úgy gondolom, hogy ezen a területen ő a szakember.

Amikor az elhúzódásom mögött sértődöttséget vél felfedezni, sóhajtok
/Görög/ Talán nem kell mondanom, hogy nem zavar, ha kinevetsz. Egyszerűen egy kis ideig eltartott, míg rájöttem, hogy mi a vidámság tárgya - vallom be, hogy zavarni nem zavar, csak váratlanul ért - Ami pedig az elhúzódást illeti - nos, ha te egy pillanatra óvatlanná is váltál mellettem, de jelenleg én nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust a múltkori eset óta. Mintegy próbáltam tartani a távolságot, mert én nem bízom meg teljesen magamban - világosítom fel,  hogy nem holmi sértődöttséget, hanem óvatos önbizalomhiány láthatott.
Ahogy rávilágít arra, hogy a főpapnői kinevezéssel pont hogy a hiearchiát erősítem - nos, kénytelen vagyok elismerni, hogy igaza van.
/Görög/ A kialakult helyzethez kell alkalmazkodnom, akkor is, ha én is hoztam létre - válaszolom. Majd később sejtvén, hogy a nem merted kifejezést nem teljesen úgy értette, ahogy én, megszólalok, hogy enyhítsek a dolgon, mert nem akartam megsérteni vele.
/Görög/ Elnézést, de azt hiszem, hogy nem pont úgy ment át ez a mondat, mint ahogy reméltem! Gondolom én fogalmaztam rosszul, mert nem volt követhető a gondolatmenetem... A csalódottság nem neked szólt, vagy annak, hogy nem teregeted ki az ismerőseid vagy pácienseid dolgait. Hanem annak, hogy én az eddigi futó benyomásaim és információtöredékek alapján a Vörös boszorkányt valamiféle képzeletbeli piedesztálra helyeztem. Eddig azt gondoltam - vagyis inkább reméltem, hogy olyan valakivel találkoztam, aki ha nem is alkalmas számomra tökéletes példaképnek, de majdhogynem vakon megbízhatok benne. Valaki, akin nem hagyott annyia mély nyomokat az Abbys, mint például rajtam. Azt tudom, hogy jó szándékkal vagy felém - még ha nem is feltétlen érdemlem meg. Továbbá úgy gondolom, hogy ha valakiről teljes mértékben jó véleménnyel vagy, hogy annak hajlamos vagy hangot adni. Ahogy az előbb Indirával kapcsolatban messze optimistább voltál számomra teljesen ismeretlen okok miatt, amikor azzal bíztattál, hogy biztos vagy benne, hogy tökéletesen fog alkalmazkodni. Ez csökkentette az aggodalmamat, hogy esetleg felbukkanhat olyan nehézség, amit nem tudok vele megoldani. Ám a Vörös boszorkánnynal kapcsolatos válasznál úgy éreztem, hogy valami oknál fogva nem vagy teljesen meggyőződve arról, hogy nyugodt szívvel azt mondhatod nekem, hogy megbízható. Vagyis nem merted azt mondani, hogy megbízható - de azért, mert nem érzed teljesen megbízhatónak, és nem akarsz tévútra vezetni. Ezen konklúzióra jutva mondtam azt, hogy nem merted azt mondani, hogy teljesen megbízható, hanem helyette inkább megpróbáltad diplomatikusan hárítani a kérdést, amolyan másokról jót vagy semmit alapon - magyarázom egy szuszra, aztán
/Görög/ Egyszóval szeretnék elnézést kérni, ha meggondolatlan szavaimmal megsértettelek - zárom a mondandómat, mert valóban zavar a dolog - főleg hogy nem akartam megsérteni. Nem várom, hogy ez semmissé teszi a dolgot - de talán hosszabb távon könnyebben tudja majd feldolgozni.

Iason végül eldöntötte, hogy akar-e ennni valamit - én pedig nem vitatkozom vele. Elvégre neki kell tudnia.
/Görög/ Rendben van! De ha később változik a helyzet, akkor szólj! - kérem tőle

Az arborétumnál megpillatva Alexandost, elmosolyodom. Madjhogynem mindenki itt van, aki számít. Sophia köhintésére aggodalmasabb pillantást vetek rá, és Alexandros magyarázatára picit összehúzom a szemöldökömet.
/Görög/ Sophia, sokkal jobban kéne vigyáznia magára, mint másoknak! Önből csak egy van! - korholom barátságosan picit, aztán mivel Alexandros is itt van
/Görög/ Ő pedig itt az Arborétum másik szíve, Alexandros - kettejük nélkül megállna itt az élet - mutatom be Alexandrost is Iasonnak.
/Görög/ Remélem jól alakulnak a dolgaid! - mondom Alexandrosnak, hiszen van egy olyan érzésem, hogy a nővéremnek megakadt rajta a szeme.
Hallva azt, hogy Dalia "szokás szerint" valahol kint van a természetben, nem ér különösebb meglepetésként. Így nem marad más, mint hogy rövid üzenetet hagyjak - de előbb még picit zavarban vagyok, amikor Iasonra virágot bíznak.
/Görög/ Köszönjük szépen! - mondom Sophiának, és pillantok Iasonra, hogy kövesse a példámat, ha valamiért nem találná a szavakat.
/Görög/ Milyen helyet kedvel, és milyen időközönkét, és mennyi vizet igényel? - érdeklődök a legfontosabbakról. Aztán amíg Alexandros csomagol, én elnézést kérek, és elsietek mosdó iránt kezet mosni. Közben ha nincs senki a mosdóban, halkan megszólalok
/Görög/ Kedves Zaira! Ne haragudj a zavarásért, de Sophia köhögésén segítenék, ha sem neked, sem Sophiának nem gond! - mondom.

Aztán pozitív válasz esetén visszatérve megkérdezem Sophiától
/Görög/ Volna itt egy privát zúg, ahol válthatnánk pár szót kettesben? - érdeklődök tőle, és amennyiben van, és hajlandó rá - félrevonulok vele.
/Görög/ Kedves Sophia, nagyrabecsülésem jeleként segíthetek elmulasztani a köhögést? - érdeklődöm, és adjon bármilyen választ, azt nyugtázom, és utána még hozzáteszem
/Görög/ Mivel most kissé feszítettebb az időbeosztásunk, sajnos személyesen nem tudom üdvözölni Daliát a kertben. Ám amikor találkozik vele, mindenképp említse meg neki, hogy
találkoztam azzal, akit javasolt. Ráadásul úgy tűnik, hogy sikerült megegyeznünk - és ha Daliának nincs komoly ellenvetése - akkor valószínűleg elfogadom a felkínált munkát.
Utána pedig ha biztos vagyok abban, hogy nem látnak ránk, és kérte a gyógyítást, akkor elmulasztom a köhögését, majd visszatérünk Alexandroshoz és Iasonhoz.

/Görög/ Nem szeretnénk jobban feltartani és kihasználni titeket! - Mondom nekik - Sajnos ma eléggé kötött a programunk, de tudunk valamiben segíteni? - érdeklődök, és Iason felé fordulva - a következő alkalommal bejárhatnánk a kert egy részét! - vetem fel neki. Ha nincs semmi feladat, akkor elköszönünk Sophiától és Alexadrostól, s újra útra kelünk. Út közben még magyarázok Iasonnak.
/Görög/ Tudod, szerintem Alexandrosnak tetszik a nővérem. Amit nem is bánok, mert Alexandros rendes pasas - és a nővérem ikerlányaival is jól kijön - aztán Iasonra pillantok - mint már sejted van két unokahúgom - de nálad picit fiatalabbak - világosítom fel.
/Görög/ Node induljunk el a templom felé, és remélhetőleg Indira út közben valahol csatlakozik hozzánk. Főleg, ha szólunk neki időben... - teszem még hozzá útban a buszmegálló felé. Aztán a mobiltelefont elővéve pár másodpercig szuggerálom, hátha megcsörren - majd végül rövid hezitálás után felhívom Cesariel számát. Ha Cesariel felveszi
/Görög/ Elnézést a zavarásért, de Indirát szeretném utolérni. Most indulunk az arborétumból a templom felé - és a forgalomtól függően érünk oda - mondom neki, és árulom el a templom címét - ha eddig nem tettem volna. A telefonálás után Iasonnal tovább folytatom a beszélgetést
/Görög/ Természetesen a virágról az igényeire odafigyelve kell gondoskodnunk. Pláne, hogy Sophiáék különösen a szívükön viselik a sorsát - említem meg, hogy a növénnyel azért felelősség is jár. Mondjuk emiatt nem aggódom annyira - de azért biztos ami biztos alapon megemlítettem.