Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – kora reggel
Könnyű belefeledkezni a szépségbe, legyen az egy ragyogó végtelen vízfelület aranyló híddal a hajnal fényeiben fürödve, a felszín alatt táncoló medúzaraj amit a könnyed áramlatok sodornak vagy egy tomboló vihar tépte tenger, hatalmas hullámokkal melyek erejét egy módon lehet mérni: tisztelettel...
és persze egy férfi mellkasa is adhat hasonló érzést, ahogyan tette már korábban, ott volt, hogy oly párnaként működjön melyből monoton dörömbölés szólt altatódalként, amit talán áztatott már könnyek árja vagy egyszerűen csak a közelsége adott megnyugvást, társaságot miközben unottan peregtek az idő homokszemei.
Nem tudod felidézni mióta oltalmaz téged, de az biztos, hogy a kapocs köztetek még nem fejlődött annyit, mint tehetné nem feltétlenül intimitással fűszerezetten. A kezdet kifejezetten bíztató és kitartó munkával nincs lehetetlen, de mint oly sok minden, ez is afféle korlátok közé szorulhat, mint az emberek esetében oly sok minden.
Kalózherceg /Görög/
Μια επίμονη καιρός – vált témát, hogy ezzel is száműzze a rossz álmokat –
δεδομένου ότι... – egy pillanatra elhallgat, majd –
σχεδόν αμετάβλητη για σχεδόν μια εβδομάδα.Egy pillanatra úgy érzed, hogy szeretett volna még valamit mondani, de végül csak mosolyogva figyeli, ahogy elpillantasz, merengsz majd indulsz a zubogó felfrissülés felé. Ugyan hallod, ahogy belép utánad, de most még két félisteni férfipéldány sem tudna visszatartani attól, hogy megszabadulj az éj nyomaitól, mely talán nem csak testiekben, de lelkileg is elhozza a kívánt megtisztulást.
Belépsz, majd tetszés szerint, kellő kaotikussággal elveszítve a ’pizsamádat’ hosszú, már-már véget nem érő sóhajjal adod át magad a tusolás élményének. Az aláhulló zápor átmelengeti nem csak a tested, de valóban, az folyamatosan zubogó melegség elűzi rémálmok hátrahagyta nyűgösséget is… vagy csak a tudat, hogy ki tesz-vesz most a kabinodban?
Az idő elveszti jelentését ahogyan a folytonos vízpermet előbb lassan, majd teljes bizonyossággal az igazi otthon érzetével tölt el, a tudattal, hogy a te elemed kétségtelenül az élet forrásának eleme: Poseidon, a tengerek urának birodalma. E kalandozó gondolat egy pillanatra valamilyen mélyre temetett apró csermelyek csobogására emlékeztető hangon suttogott szavakat idéz, de azok hamar elcsendesülnek.
Idővel, tisztán és illatosan lépsz ki a gőzfürdőből miközben nem egy fátyolos csáp nyúlik még utánad, de ezek a korábbi fojtogató érzéstől eltérően inkább egy régen számtalanszor eltáncolt, huncut játékosságot sugallnak. A kabinban most érezhetően, az áruló test bizonygatta hűvösség fogad, de a levegő ’édes’en tiszta és erőt adó.
A reggeli a bevetett ágyon talált helyet magának, míg a ’pincér’ úgy tűnik távozott, megadva neked a kellő intim szférát, ami elengedhetetlenül szükséges a tisztálkodás után.
