Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor
A "mester" válaszára, miszerint a fürdőt az alábbi úton kell intézni : "Mifelénk a fürdőt víz és szappan segítségével intézik. A szakszerű eljárás az, ha benedvesíti a szappant, végighúzza párszor a megtisztítandó felületen, majd vízzel leöblíti a habot. Ezt addig ismételgetjük, amíg el nem érjük a tisztaság kívánt fokát " igencsak elönt a méreg, és csak nagy vívódás után sikerül két mély lélegzetvétellel megakadályoznom, hogy ráordítsak. Nem alkalmas az idő, ha bármit el akarok érni.
- Tam mester, attól tartok borzalmasan félreértett, és igen sértő volt, hogy úgy gondolta, hogy jómagam nem tudja, hogyan kell fürödni, de nem veszem magamra. Hiszen bizonyára én kérdeztem rosszul, arra akartam célozni, hogy a fürdővizet honnan hozzuk, hozassuk, ugyanis azt említette Min Ji úrnő hogy hideg avagy forró vízben lehet mosakodni, és már elnézést kívánok a feltételezésért, de nem hinném hogy erre külön kádjuk van. - mondom neki halkan, a vállára téve a kezemet, mintha barátok közt lennénk. Majd hirtelen elmosolyodok. - De azért köszönöm hogy elmondta, és ezt szemem előtt tartva fogom intézni. - a szavak olyan színben hagyják el a számat, hogy a mester bizonyosan rájöjjön hogy ez utóbbi csupán tréfás megjegyzés. - De hagyja, majd csak megoldom valahogy.
Azután körbenézek a szobában, ami úgy tűnik az én szolgálatomba áll egy pár napig. Elsősorban dézsára vagyok kíváncsi, és hamar meg is fejtem hogyan is kell azt használni, hiszen egy igen egyszerű, pontosabban nem egyszerű, de számomra ismert módon megy végbe. Feltöltöm a dézsát a forró vízzel majd nekilátok magamról lesikálni az utam porát. Közben az elmém újra és újra azon forog, vajon mivel tudnék életben maradni. Nem szakadhatok el semmiképp a kis csoporttól, ha megteszem, az a nemes, akit... akinek a nevét nem tudom felidézni... valamiért sosem ragadnak meg ezeknek a nevei... nos az a férfi úgy nézett ki mint akire valóban igaz az, hogy nem lehet elrejtőzni a bosszújának ökle elől, így mindenképp velük kell maradnom, akármelyik oldalra állok. Ami igencsak szomorító... de ha valamilyen formában sikerülne elérnem, hogy létfontosságú legyek, valamiféle fontos, titkos információ egyedüli birtokosa lennék, talán az lenne a legjobb, most hogy úgy tűnik a Kiina-terv rosszabbul áll mint a kezdetek során.
Majd egyszer csak egy gongütés, és azt követően a dézsából a forró víz a torkomon száguld végig, égetve a torkomat és fuldokolva szenvedek pár másodpercig, ami egy egész örökkévalóságnak tűnt számomra, sikerül kiköhögnöm.
Azután a fürdőből kilépve megborotválkozom, lenyesve a szakállam nagy részét, majd rátekintek az új arcomra, amelyik nagyon tetszik nekem.
Aztán észreveszem hogy valami megváltozott. Egy arany dombot látok az ablakon kinézve, míg az eddig nem volt ott. Elhatározom, hogy megnézem, felveszem a ruháimat, majd megnézem a szobát, hiszen az a domb megvár, csak nem tűnik el.
Tehát megnézem a szobám felszereltségét, ha van bármi minta alaposan szemügyre veszem majd miután mindent megnéztem elindulok az arany domb felkutatására.
"Vajon tényleg arany vagy csak a szemem káprázott... Egy arany domb... Nem gondoltam volna hogy annyira gazdag ez az Min Ji úrnő."
Kilépek a lakrészemből és elindulok arrafelé amerre tornyosul az arany szín.
Majd egyszer csak egy ház mögül kilépve az egész a szemem elé tárul, és nem tudok megszólalni, és még az agyam is néma maradt. Majd újra visszatérnek a gondolatok.
"Mi a hét pokol ez? " Természetesen tudom, de egyszerűen nehéz elhinnem azt amit látok. Egy arany Óriás Teknős. Ilyet se látni nap mint nap, elnézegetem egy tíz percig, igencsak lebilincselt az az állat.
Azután sétálgatok a szigeten, körülnézek, de most már teljesen máshogy nézem a dolgokat. Egy szörny húzza a szigetet... ami húzza a hajót... ez igazán varázslatos... és talán... talán erről a helyről egy remek költeményt lehetne írni... Bizony, fontos minél többet megismerni a szigetről. Miután ezzel végeztem, és már lemenőbe fordul a nap, visszatérek a lakrészembe, és elkezdem a készülődést a vacsorára, a hangszerem, a mandolinomat egy övvel a hátamra rögzítem, ki tudja lesz-e rá szükség.
Terveim szerint a hajón töltöttem, tölteném az este egy részét... ami most már nem biztos hogy meg fog valósulni... Kár, de bizonyára meg fogják érteni a matrózok. Hogyha van esély a szigeten érvényesülni az este itt töltöm az éjszakát, más esetben, felkészülök arra hogy esetlegesen visszatérjek a hajóra.
Aztán már szólitanak is a vacsorához, így követem az embert, vagy a hangot, attól függően mivel jelezték nekem a vacsora megterítését.
Min Ji úrnő tiszteletből maga mellé, a jobbjára ültet, amelyet kötelesség és illemtudóan megköszönöm, majd leülök mellé.
Azután már pillanatokon belül már jön is az étel számolatlan mennyiségben. legalábbis azokhoz képest amit a Kufáron kellett ennem.
Min Ji úrnő minden alkalmat megragad ahhoz, hogy kifaggasson, elsőként a zászlóvárosokban való történésekre kérdez rá.
- Igazán régen voltam arrafelé, a Sárkánygerincnél, amikor legutoljára arrafelé vetődtem, talán azóta tízszer, tizenegyszer tűnt fel azóta a Sápadt Vándor az egeken, akkor Abyrnoss és Miraclea között volt valamiféle apró konfliktus a határokon, amit szép szavakkal és üres ígéretekkel oszlattak el, azt hiszem, az abyrnossiaknak sikerült megbékíteniük az acélszívű szomszédjaikat. Ne értse rossz szavaknak ez utóbbiakat, nagyra tisztelem a miracleaiakat, akiket ismerek, azok bár gyakran nyúltak kardjuk markolatához, ahol talán nem kellett volna, de egyenesek mint a kard amit oly nagyra értékelnek. Azt hiszem valami olyasmin törhetett ki a viszály, hogy egy miracleai nemesúr szolgálócsaládja elszökött Abyrnossba, egy ottani nemes földjére, így ennek a nemesnek a jóléte veszélybe került, mert rajtuk kívül csupán egy mások szolgálócsalád állt a tulajdonában. Nakhanisban akkoriban a divat éppenséggel a dún volt. Az emberek többsége kint az utcákon a dún téli divatnak megfelelően öltözött fekete vagy mélyvörös bársonyzekékbe, míg a házaikban, palotáikban a nyári divat vékony selyemből készült ujjatlan, hölgyek számára mélyen kivágott ruháit viselték, természetesen az abyrnossi szokáshoz híven a selyemruhák tökéletesen rásimultak a viselőik testére. A dún divat megtetszett, ezért is gondoltuk hogy elutazunk Ardúniába, és megnézzük azt a déli vidéket is, így kerültem Purgastba.
Majd miután elmélyült ez a téma, az arc festésének a divatjáról kérdezett Min Ji úrnő.
- Nakhanisban, amikor ott voltam, akkor a hölgyek a tengerkék vagy a napkorong-arany színnel festették ki a szemüket, az arcukat a festékkel olyan színűre festették, mintha a nap kissé megpirította volna azt. Az ajkukra, azt hiszem a dún forróságot szimbolizálva lángvörösre festették. Azt hiszem úrnőmnek kiváltképp nagyszerűen állna. - mondom egy kedves mosoly kíséretében.
A vacsora alatt sokat nézek Kiina felé is, amennyiben mellettem ül, meg is szólítom halkan.
- Jó étvágyat kívánok, milyen napod volt? - remélem megengedhetem magamnak ezt a fajta közvetlenséget felé - Láttál valami érdekeset? A teknős kivételével, mert azt láttam én is, és meg is fogott hosszú percekre.
Majd Min Ji úrnővel elérünk az abyrnossi festészet témájáig.
- Nálunk, Zegherovban nem jelentős a szimbolikus festészet. én személy szerint nem is igazán tudom értelmezni az abyrnossi festészet eme ágazatát, legalábbis igen keveset közüllük, - mondom miközben egy barack-szeletet, amit az előbb vágtam le, belehelyezem a számba, és megeszem - ...de nekem tetszenek, Nakhamisban megnéztem egy Maerno nevű festő műveit, amelyikek nagyon szépek voltak, de ahogy említettem csak nagyon kevés szimbólumait ismertem fel. Zegherovban egy Garnahall nevű festő munkáit láttam, aki nem szimbólumokat, hanem úgymond a valóságot festette le, tehát igazán egyszerű volt rájönni hogy mi mit jelentett. Az olyan festmények közt nevelkedtem. így nem tudom felismerni azokat a bizonyos motivumokat.
Majd valamikor az este folyamán, megint, ha Kiina mellettem ül, csak akkor, felé mondom.
- Emlékszel még azokra amiket meséltem neked miközben eveztünk a csónakokban? Az isteneinkről a csodás festményeket, megpróbálhatom egyet kettőt papírra vetni számodra, ha érdekel, a festmények szépségének csupán töredéke lesz, de legalább valamilyen szinten megismerkedhetsz velük. - mondom zavart mosollyal.
Majd mielőtt minden egyes ország divatját kivesézhettük volna, "hála érte Khatynnak," Kiina nyomására Min Ji mesébe, amit érdeklődve hallgatok végig.
"Érdekes a törénet, de vége valamiért nem tetszik nekem...
FŐLEG AZ A RÉSZ AMIKOR A NEMESEN SZÜLETETT VALAMIFÉLE PRÓBA ELÉ ÁLLÍTÓDIK!!!!"
Majd mikor rájövök pár pillanattal később hogy kissé zavart arcot mutatok, gyorsan el is mosolyodok.
- És milyen próbát kellett kiállniuk azoknak a nemeseknek? - egyszerűen nem tudtam nem megállni a kíváncsiságom miatt, hogy ne tegyem fel a kérdést.
