Nadír Könnyei

[Tiwanlil]

Mielőtt kimegyek fürdeni, meghagyom Kiinának, hol talál, ha szüksége van rám.
A tó ideális a fürdéshez. hamar megszabadulók a ruháimtól, és szappannal, no meg homokkal tisztára súrolom magam. Kihasznlom a kis vízesés nyújtotta kényelmet, majd szárazra törlöm magam a parton. Nem öltözöm fel azonnal, magam köré kanyarítom a fürdőlepedőt, és a tó közelében sétálgatok kicsit. Kiélvezem, hogy zöld vesz körül, gyepet érint a talpam, és nem imbolyog a világ. Csak ezután öltözöm fel tisztába.

Hacsak nem jön közbe semmi, tervem az, leadom a mosnivalót, és bejárom a szigetet, amennyi az időmből és az engedélyből telik.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Lan

A fürdő gazdagon faragott, áttört fa térelválasztóval elszeparált része a lakosztálynak. Berendezése viszont a végletekig egyszerű, letisztult. Egy nagyobb, kör alakú dézsa áll középen, mely fölött a mennyezetről két ledugózott végű bambuszcső lóg le, s amelyek oldalát csapra verték, akár a hordókat. A rendszer ugyanaz, mint a Sytisi palazzókban - fentebb, egy tartályban tárolják a vizet, mely a csap megnyitásakor a dézsába folyik. A fal mellett körbe egy egyszerű ülőpad fut végig, egyik sarkában puha vásznak várják összehajtva, hogy valaki szárazra törölve vele a testét. A vásznak mellett pedig tengeri szivacsok és szappanok sorakoznak. Lan megtölti a dézsát, és az elmúlt hét után végre először kiélvezheti egy teljes fürdő kényelmét, mely a hajón nem adatott meg.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina

Vanina a kertben sétálva rádöbben, hogy a növények jó részét úgy ültették, hogy a sétaúton haladva minél szebb látványt nyújtsanak, és nem úgy, hogy köztük bolyongjon az ember lánya. Emiatt kissé behatárolt a hely, ahol a sétaúton kívül is lehet sétálni, de a tó körül azért lehetséges. A kaputól visszatérő katona az, aki a ház fele tartva ismét megbámulja az immár fürdőlepedőben sétálgató Vaninát – de rajta kívül más emberrel nem találkozik a kertben. Tiszta ruhába öltözve megindul, hogy az igencsak mosás érett ruhákat leadja, és felfedezze a szigetet.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina, Lan, és akik még szétnéznek

A frissítő fürdő után a cselédség szállását nem nehéz megtalálni – az első emelet rejti. Ez a szint hasonló beosztású, mint a fentebbi emelet, de itt az egyik negyed a konyha, a második negyed a jelenleg üres ispotály, és a szint másik fele pedig a szállásokat rejti. A szállásokon nagyobb szobákban négyen is alszanak – feltehetőleg az őrség tagjai. Az ágyak száma alapján legfeljebb két tucatnyian lakhatnak a szigeten. Az igazi élet a konyhában van –  ahogy készítik a vacsorát, és közben élénk beszélgetés zajlik dún nyelven. Természetesen mi másról, mint az újonnan érkezett vendégekről van szó – milyen fegyvereik, ruháik vannak, milyen a hajuk, és hogy kifélék-mifélék lehetnek. A férfiak persze a frissen érkezett asszonyszemélyek bájait ecsetelik egymásnak, miközben segédkeznek a zöldségek pucolásában. Persze a férfiak beszédét nem állhatják meg szó nélkül a konyha igazi urai - két idősebb közrendű nőszemély, akik időről-időre közbeszólnak, nagy vidámságot okozva - a férfiak ostobaságán köszörülve nyelvüket. A vendégek láttán azonnal elhal a nagy vidámság, s a tisztelet jelét rajzolva a levegőbe meg is kérdi egyikük
-Miben állhatunk szolgálatukra?

A földszinten, a fogadóteremben már más a helyzet – innen ütemes botcsattogás hallik, s belépve három férfi áll a terem közepén. Egyikük a nagydarab szerzetes, aki fogadott titeket a mólónál, a másik két férfi pedig hosszú botokkal a kézben kerülgeti egymást. Úgy tűnik, hogy a fogadóterem egyben az őrség gyakorlótere is, s a szerzetes figyelő tekintete mellett fejlesztik, gyakorolják mesterségük fortélyait. Érkezésetekre a szerzetes megáljt int az őröknek, akik a botok végét a földre támasztva várják, hogy újra kezdhessék gyakorlataikat. A szerzetes pedig szelíd mosollyal fordul felétek, hogy megtudja – mit óhajtotok.

A második és harmadik emelet ajtajai viszont zárva vannak - a hogy a pincébe vezető vasalt faajtó is. 

A sziget valójában egy mólóból, a buja növényzettel benőtt sziklás domb oldalában hozzá vezető sétaútból, a domb tetején udvaarházból és a ház előtt elterülő sétakertből áll, melyeket egy fal ölel körbe. Röpke fertályóra is elég, hogy bejárja az ember – ám a hajóhoz képest mégis hatalmasnak és komfortosnak tűnik.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: mindenki

Hirtelen gongütés hangja döndül, s hosszan, mélyen rezeg. Rezeg, s már nem csak a levegőben hallani, hanem finom rezgés kél a falakban, a padlóban, a függő lámpások kóvályogni kezdenek – mint egy kisebb földrengés esetében. A part felől hangos loccsanás hallik, és a nap helyzete az égen gyorsan változik,ahogy az emelkedő sziget körül kavarog a víz. A Kufár ekkor már odébb pihen, nem a mólónál – így nem került veszélybe, de látni a fedélzeten össze-vissza futkározó legénységet, és két aprócska alakot, akik egymás mellett állnak mozdulatlanul a körülöttük kialakult káoszban, és onnan nézik az eseményt.

Végezetül egy udvarháznyi, aranyosan csillanó roppant fej emelkedik ki a fekete habokból, ahogy az elképzelhetetlen méretű teknős megindul. A Kufárhoz rögzített két kötél megfeszül, aztán egy hirtelen rántással megindul a sziget, pontosabban a teknős nyomában. A legénység üdvrivalgása a távolság ellenére is hallható.

[Haldirien]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor

Amikor az úrnő visszakérdez, pár pillanatig habozom.
"Mit mondjak... mi lenne a helyes... Mondhatnám, csak egy szavamba kerülne és akár mindet visszahurcolnák a hajóra, legalábbis az egyik részüket, igazán csábító lehetőség, de mégis. Akkor szinte lehetetlen lenne számomra az, hogy sikeresen beolvadjak közéjük... Miért kéne? Itt is maradhatnék, csodás helynek tűnik. De mi lesz ha rájönnek az igazságra. Akkor igen egyszerűen a fekete habok közé dobnának, ahonnan nem lenne kiút."
Egyszer sem veszem le a tekintetem a hölgyről.
"Mi a jó választás...? Gyerünk, mondj valamit! Gyerünk!
Végre leveszem a tekintetem róla, amely annyiban nyilvánul meg, hogy kissé jobbra fordítva a fejemet meghajtom azt előtte, amikor visszaemelem, újra a két csillogó, barna szemek közé szúrom pillantásomat.
- Nos, sajnálom, Hae Min Ji úrnő. Ők a kíséretem tagjai valamennyien, csak tudja, a hosszú utazás során kissé elhomályosodik az a bizonyos alárendeltségi kapcsolat, ezért fejeztem ki magamat rosszul.
"Azt hiszem egészen jó kis indokot sikerült végre fellelnem, bár ezt pár másodpercnyi késlekedés után.
Majd megvizsgálom az arcát a tekintetemmel.
"Az arca nagyon kellemes, illetve a szemei is vonzóan szépek... talán..."
Legszívesebben hátrapillantanék, hogy felmérhessem, hogy Min Ji úrnő vagy a nador lány szépsége a lenyűgözőbb, de nem engedhetem meg magamnak ezt, így továbbra is rászegezem a tekintetem a vendéglátónkra.
Majd amikor a harcosnő megszólal, lehunyom a szememet, az ajkamba harapok.
"Remek, sikeresen megoldja, hogy megvonják tőlünk a támogatásukat! Nem csak agresszív, de talán elég egyszerű is."
Mégis meglepődök kissé az úrnő válaszát tekintve, aki ahogy látszik, nem sértődött vérig ezen.
-  Ha az én szolgálatomban állnál, az Úrnőm megszólítás volna helyénvaló. Ha pedig rám hivatkoznál idegenekkel beszélve, Min Ji Úrnő, vagy  Hae Min Ji Úrnő lenne a helyes. Mivel egyik eset sem áll fenn, ezért velem szemben a hölgyem, esetleg nemes hölgyem megszólítás elegendő – mutatva, hogy nem nekem tartozol feltétlen engedelmességgel. S mint tudja, az ezüst signum egy Ház oldalági leszármazottainak, rokonainak jár, az arany pedig a Házat közvetlenül vezető család tagjainak, Tam mester majd elkíséri szállására. Frissüljön fel, és majd a vacsoraasztalnál találkozunk!
Továbbra is az ajkamba harapva szólalok meg újra.
- Ahogy mondtam úrnőm, valamennyire elhomályosodtak az alá- és fölérendeltségi viszonyok, és nehéz visszaszokni, így kérem bocsássa meg a modortalanságot, úrnőm. Nem kívánta megsérteni magát meggondolatlan szavaival.
"És meg kell szoknunk hogy tartsuk a szánkat... Bármennyire nehéz is."
- Alig várom, úrnőm, hogy újra lássuk egymást.
Ezután az említett szolgáló után megyek, aki megmutatja a szobámat, amikor odaérünk, megkérdezem tőle:
- Tam mester, esetleg meg tudná mondani hogyan intézhetem el a fürdőt? Szeretném lemosni az utam porát, mielőtt újra találkozom az úrnővel, illetve kérnék egy apró pengét is, hogy megborotváljam az arcomat, örülnék ha azt meg tudná mutatni, hogy hol találom, illetve valaminemű tisztálkodószert ha megtudná mutatni hol találok.
"Elvégre most ébredem rá, hogy a falmászásom, a börtönben való sínylődésem és a véres fej megfogása után még nem moshattam le magamról a piszkot. Épp itt van rá az idő."

Majd miután a fürdőmet sikerült elrendeznem, levetkezem, majd belemászok a forró vízbe, és engedem hogy ellazuljanak az izmaim, majd az arcomat is beletemetem, majd a hajamat hátrahúzom, majd hátradőlök, és a karommal támasztom meg magamat a kád szélénél.
"Mi a dé..."
Azután egyszer csak egy nagy csattanás hangzik, és a víz felszíne megdől és beborítja az arcomat, kapkodom minden levegőért, mert a fürdőm pillanat alatt az italommá válik, és a kellemes vízből egy pillanat alatt "forró méreg lett", amely leözönlött a torkomon.
Köhögve kapkodtam levegőért, mire sikerült a fullasztó folyadékot kiköpnöm.
- Mi volt ez? - kérdezem magamtól. "Mintha... át nem is tudom... mi lehetett az, ami ezt okozta.
Azután még egy rövidebb időre megint elnyújtózkodom a fürdőben, a tisztítószerrel megmosom a testemet, alaposan, nehogy bármi kifogása lehessen az úrnőnek, majd kimászok a vízből, a tükörben megnézem magamat és megborotválkozom, és utána felöltözöm.

[Tiwanlil]

Tetszik a park. A tenger kietlensége után szemvidító. Egészen ellazulok, ez jólesik. Most érzem csak, mennyire feszült voltam a hajón. Ott volt a Kufár aljassága, a csapatunk széthullása, a Hajnallal történtek! Ennek mindnek maradandó nyoma lesz.

A kert után, immár felöltözve, végigjárok a ház vendégek számára is hozzáférhető részeit. A konyhai hangulat kifejezetten tetszik. Bánom is, hogy jelenlétem megváltoztatta azt. Jár nekik is a tisztelet jele.
- Nem kell szolgálat, én csak benézett. Mi lesz az étel? - érdeklődöm.

A fogadóteremben gyakorlatba futok, és kicsit elszégyellem magam. Jó ideje nem gyakorlatoztam senkivel, és az nem mentség, mert hajón aszalódtam. ha sokáig henyélek, kiesem a gyakorlatból, és pont abban válok hasznavehetetlenné, amiért fizetnek és amire neveltek.
Nem tudom, meddig élvezzük a hely vendégszeretetét, de gyakorolni az nagyon jó volna. Ennek hangot is adok:
- Lehet majd edz én is egyet?

Váratlan dolog történik. Gongot ütnek, rájövök, elfelejtettem ilyenkor mit is kell tenni. Megmozdul a világ, elkerekedik a szemem. Hazám köveire mondom, belém áll a félsz. Valami kidugja a fejét a sziget alól és mély megrökönyödéssel kiszakad belőlem:
- Ez mi a rosseb?!

[KLM]

Kael Lacrymatis





Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Tan mester és Kael (Lan, Haren és Rashu mester hallótávolságban)

 Tan mester a szállásukra vezeti a társaság férfi részét is, közben pár szóban elmagyarázza a helyi szokásokat, amiről úgy gondolja, hogy tudniuk kell[/i]
-Cselédség nem tartozik a lakrészekhez. Ám mindegyik lakrész saját fürdővel rendelkezik. Igény szerint meleg vagy hideg vízzel. Tiszta, mosott ruhát, szappant biztosítunk, ahogy mosást is. Vacsora naplementekor a ház előtti teraszon. Reggeli a kelő nappal. A sziget bejárható, de az úszás tilos, és ha gongütést hallanak, ügyeljenek a poharaikra. Végezetül, a második és harmadik emelet, és a pince elzárt terület a vendégek elől.


Már hajolna meg távozás előtt, mikor Kael - látván, hogy a nála tiszteletreméltóbbak nem kívánnak szólni - magához ragadja a szót:
- Tisztelt idősebb bátyám, Kael testvér vagyok, Mortar szolgálatában, megmutatná kérem az udvarház szentélyét, különösképpen az Ő (ti Mortar) oltárát? Ha netán nincs ilyen, akkor a kertben hol imádkozhatnék... És ha netán szükség lenne egy búcsúztató szertartásra int Kael a lakozott kis oltárszekrénykéje felé.

A fürdőben úgyis illendő lenne a többieket előreengedni.

Menet közben pár kérdéssel megpróbálja tisztázni, hogy mely vallásokat támogat, tűr és tilt a Shoarral Ház.

Meditációja - avagy imája - során Kael köszönetet mond a sors fonalainak, hogy "errefelé" gabajodtak, aztán visszatér a szállásra és tisztálkodik, majd a fürdő felszereltségétől függően maga mos vagy a cselédségre bízza szerzetesi felsőruháját.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: mindenki

A szigetecske úrnője aprót biccent Sterrard válaszára.
-Elnézésüket kell kérnem akkor az iménti udvariatlan szavakért, s örömmel látunk mindenkit vendégül - zárja le a kérdést halvány mosollyal.
Vanina kérdése után Sterrard mentegetőzésére szélesebbé válik a mosolya, és észbe kapva legyezője mögé rejti arcának nagyobbik felét - hogy ne vigyorogjon nyíltan nemes vendége arcába.
-Nem sértett meg - sőt, az itt megforduló nemesen születettek után igazán üdítő volt az őszintesége - válaszolja sárkánymintás, festett legyezője mögül.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Elassor

Elassor kérdésére a szerzetesnek láthatólag nem lepődik meg. Picit meghajtja magát - jelezve, hogy érti a kérdést.
-Mifelénk a fürdőt víz és szappan segítségével intézik. A szakszerű eljárás az, ha benedvesíti a szappant, végighúzza párszor a megtisztítandó felületen, majd vízzel leöblíti a habot. Ezt addig ismételgetjük, amíg el nem érjük a tisztaság kívánt fokát - válaszolja rezzenéstelen arccal. A lakrészhez tartozó fürdőt javasolnám erre a célra. Indul meg az áttört mintájú, gazdagon faragott fa térelválasztó fele. A fürdő berendezése viszont a végletekig egyszerű, letisztult. Egy nagyobb, kör alakú dézsa áll középen, mely fölött a mennyezetről két ledugózott végű bambuszcső lóg le, s amelyek oldalát csapra verték, akár a hordókat. A rendszer ugyanaz, mint a Sytisi palazzókban - fentebb, egy tartályban tárolják a vizet, mely a csap megnyitásakor a dézsába folyik. A fal mellett körbe egy egyszerű ülőpad fut végig, egyik sarkában puha vásznak várják összehajtva, hogy valaki szárazra törölve vele a testét. A vásznak mellett pedig tengeri szivacsok és szappanok sorakoznak.
-Szóval ez a fürdő. Azok a szappanok, amikről már meséltem - mutat a padon pihenő szappanokra
-S itt a beretva is - mutat egy igen élesnek tűnő, arasznyi hosszú pengére, melynek szintén arasznyi fa nyele van.
A fürdőzés közbeni gongszó vibrálva kúszik be a fürdőbe, de nincs sok idő gondolkozni rajta, mivel a megmozduló padló miatt a fürdővíz önállósítja magát, és toroköblítésre is alkalmasnak ítéli magát, ahogy pár korty leszalad belőle. A rázkódás hamar elül, és minden visszatér a normális kerékvágásba - csak a nador lány izgatott kiabálását hallani, mely szerint valamit érdemes megnézni, ami mégsem mesének bizonyult. A fürdő jót tett - a víz piszkosan kavarog, amikor Elassor elhagyja - bőven volt mit lemosni az elmúlt hetekből. Szerencsére a napon leégés is a múlté - mostanra csak a tükörből visszanéző nap barnította arc emlékeztet rá. A fürdő végeztével egy elégedett pillantás elég kifele az ablakon, hogy feltűnjön az a roppant órarany színű domb, mely eddig nem volt ott...

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael

Kael kérésére Tam mester meghajol.
-A sétakertben Darkor, Fator, Kríris, Metha, Zora, Gorothas, Medeis, Misethris, Narsis, Nascor aprócska oltárai találhatóak meg, és még néhány kisebb istené.
Mortar és Ambior, nos, ők külön szentélyt kaptak a második emeleten. Önnek megnyitom a szintet – indul meg lefele a lépcsőn. Közben Tam mester elárulja, hogy a szigeten minden istent tisztelnek – ez azt jelenti, hogy évente egyszer minden istennek gyújtanak füstölőt - bár vannak olyanok, akiket nem igazán kedvelnek, de mint a világmindenség részeiként, nekik is megvan a szerepük.
A második szint ajtaja előtt megáll, és az egyik szütyőjéből kiemel egy kisebb kulcsot, mellyel kinyitja az ajtót. Bent egy tiszta, félhomályos, üres előtér fogadja a látogatókat – ahol megszabadulhatnak lábbelijüktől. Innen nyílik a hatalmas terem, melyet a mennyezetről nem csak a falak mentén! lelógó áttetsző, hófehér sytisi selyemfüggönyök igen különös hangulatú hellyé varázsolnak. A terem két oldalát egy-egy istenség uralja – Ambior és Mortar. A füstölőillatú, finoman lebbenő selymek olyan érzést keltenek, minta az istenek két alak magas komor szobrai mozdulnának mögöttük. A szobrok előtt füstölők égnek, és kis tálakban ételfelajánlások pihennek. A hely hangulata igen erős – a sytisi rendházéhoz hasonlatos – de Ambior jelenléte miatt kissé más. A terem túl felében újabb, faragott ajtó vezet tovább, ki tudja hova?
-Nem is zavarok – hajol meg kissé Tam mester, és távozik.

A meditáció befejeztével visszatérve a szállásra a fürdő már szabadon használható – Rashu mester és Haren is tisztán ül a teázóasztal előtt, és halkan beszélget. Kael érkezésére Haren int neki
-Nem tudom, hogy tudja-e, mily szigeten kötöttünk ki? - kérdezi érdeklődve a hallgatag kovács.
-Nemrég döbbentem rá, hogy ez a próbák szigete! - jelenti ki -Ha egy nemes valamiért el akarja nyerni a Császár – legyen áldott a neve – jóindulatát, útra kel, hogy felkutassa a szigetet, és megméretteti magát.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Vanina

Vanina kézmozdulatára érezhetően oldódik picit a konyhában a hangulat. A rangidős szakácsnő válaszol a kérdésre:
-Sűrű, csípős-savanyú zöldségleves, jóféle sült hal zöldségkörettel, majd friss gyümölcsök - szőlő, barack, narancs, dinnye. Remélem fog ízleni. A gyümölcsök már megvannak - ha gondolja most is vehet belőle - teszi még hozzá.

A gyakorlatot felügyelő Tam mester Vanina fele fordul
-Természetesen. Amúgy sem túl eseménydús az itteni szolgálat.  Mindig öröm, ha távolról érkezett vendégeink nem hagyják, hogy ellustuljunk, és esetleg elleshetünk valami újat - jelenik meg egy halvány mosoly a szája sarkában.
A gongütés nem messze éri Vaninát - a gyakorlóterem ajtajában. Bent elhal a botcsattogás, és Tam mester is stabil terpeszben, a botjára támaszkodva várakozik hogy aztán felbukkanjon a roppant fej. Szemmel láthatólag a szerzetest nem lepi meg ez a váratlan fordulat, mivel teljességgel nyugodtan figyeli a nem mindennapos jelenséget. A remegés elhal, és csodálkozva kérdi
-Nem hallott még Sciosihoról, a Teknősről, a déli tengerek rettegett uráról? - kérdezi Vaninát.
-Pedig réges-régi történet – az Úrnő biztos elmeséli majd vacsora közben, ha kérik
Közben az emeleti teraszról Kiina hajol ki jórészt fürdőhabba öltözve, és kiabál valahova hátra
-Ilyen nincs! Hajnal, EZT látnod kell! Mégsem mese! - mutogat a teknős feje fele. Tam mester megcsóválja a fejét.
-Néha nehéz lehet ennyire élénk útitárssal - pislant felfele, majd folytatja.
-Azért dióhéjban annyit elárulhatok előre, hogy Sciosihoro rettegésben tartotta a déli tengereket, és az Első Napcsászár alatt fékezték meg. S mi vigyázzuk, nehogy újra elszabaduljon.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár, A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: mindenki aki a környéken van
__________________________________________________

Korábban

Sterrard ügyetlen mentési kísérletére válaszul Min Ji Úrnő arca előtt mosolyát leplezendően szétterül egy finom mesteri sárkánymintás legyező, sok minden tolul fel bennem de inkább visszanyelem és egy feszes főhajtás keretében inkább hallgatok amivel jelzem, hogy az úrnőnek nincs miért bocsánatot kérnie.

Később

A cselédség szállásán a konyhai részben a „személyzet” kérdése kapcsán csak mosolygok és apró meghajlást követően röviden válaszolok.

-   Köszönöm nem kívánok semmit csak megnézném  mi finomság készül a konyhában ha lehetséges és egy kicsit csipegetnék rossz gyermek módjára a finomságokból.

Miután körbejártam a konyhát és jó macska módjára dőzsöltem egy keveset és hallgattam a cselédség fecsegését a földszint irányából felszüremlő botcsattogás felé veszem az irányt ahol egy kis „gyakorlótér” tárul a szemem elé, no és Nisha jelentkezése egy kis testmozgásra aztán mielőtt még gyönyörködhetnék harci technikájában átható gongszót követően megrázkódik az egész sziget és mintha mesebeli sárkány kapta volna a hátára megemelkedik. Aztán a halk szavú békés szerzetest hallhatva megtudom, hogy Sciosihoró a déli tengerek megzabolázott rettegett ura mozdult meg alattunk. Kényelmesen kivárom Nisha botharcát közben ha látok szabad gyakorlófegyvereket akkor választok egy szimpatikusat  a hosszabbak közül amellyel a lándzsavívási tudományomat eleveníthetem fel és szépen türelmesen kivárom a soromat, a körbe belépve ellenfelem felméréséig teljesen defenzív megelőző technikákat alkalmazok csak miután kiismertem a támadásait váltok át támadó technikára, ha esetleg nagyon megszorítanának akkor a bottól megválva puszta kézzel belharcra váltok.

[Tiwanlil]

Nyilván volt tapasztalata a szigetieknek abban, hogy aki sokáig hajózik, annak elkél a gyümölcs, talán ez vezethette őket az ételek kitalálásában is. Azon viszont nagyon nyílik a szemem, hogy bár tavasz van, akad itt barack, sőt szőlő is.
- Hol jön ez sok gyümölcs? - érdeklődöm, hátha ebből rájövök a furcsaság lényegére.

Az életben nem hallottam még tengeri óriásteknősről, akit szigethúzásra fogtak.
- Ha én ezt akar elmesél otthon, senki sem fog elhisz - ingatom a fejem.
Kiinát lenyűgözi az esemény, pőresége sem tartja vissza, hogy kifejezze, mennyire.
- Nem ért én egyet - mondom a szerzetesnek, amikor megjegyzést tesz Kiinára. - Amit te most mond, szól temagad. Kiina vidám és friss. Nem hagyni ő hogy világ hülye dolgai húz őt le.
Ezt mind komolyan is gondolom. Főleg,. mert kezdem belátni, Kiina felhőtlensége mellett gyakorta saját sötét kedvem az, ami zavarni szokott. Mi több, irigylésre méltó a könnyedsége. Néha könnyelmű, mert nem bölcs, de én se vagyok az, mégse vidámkodom.
Azon is eltöprengek, hogy valami megzabolázása mások kényelme és biztonsága érdekében jót tesz-e annak, akit megkötnek? Túl sokat látok bele egy történetbe.
- Szívesen gyakorol, de bot nem ismer jól, fegyverem íj, norhor és ívtőr.
Gyakorlom azt és úgy, ami lehetséges. Lannak is hagyok lehetőséget megismerni a szigetiek harci tudását.
- Ha a végén marad még kedved, gyakorolhatunk együtt is - ajánlom föl neki.

[KLM]

Kael Lacrymatis



Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: Kael

A második szint ajtaja előtt megáll, és az egyik szütyőjéből kiemel egy kisebb kulcsot, mellyel kinyitja az ajtót. Bent egy tiszta, félhomályos, üres előtér fogadja a látogatókat – ahol megszabadulhatnak lábbelijüktől. Innen nyílik a hatalmas terem, melyet a mennyezetről nem csak a falak mentén! lelógó áttetsző, hófehér sytisi selyemfüggönyök igen különös hangulatú hellyé varázsolnak. A terem két oldalát egy-egy istenség uralja – Ambior és Mortar. A füstölőillatú, finoman lebbenő selymek olyan érzést keltenek, minta az istenek két alak magas komor szobrai mozdulnának mögöttük. A szobrok előtt füstölők égnek, és kis tálakban ételfelajánlások pihennek. A hely hangulata igen erős – a sytisi rendházéhoz hasonlatos – de Ambior jelenléte miatt kissé más. A terem túl felében újabb, faragott ajtó vezet tovább, ki tudja hova?
-Nem is zavarok – hajol meg kissé Tam mester, és távozik.

Kael  - megpróbálván nem hátat fordítani egyik szentélyfalnak és a továbblépést szimbolizáló (talán a puszta anyagi világban egyszerűen a csupasz falra szerelt) díszes kapunak szintén meghajol Tam mester felé.

Füstölőnyi idő alatt megnyugvás tölti el és türelem. Akadnak még formálódó kérdései, (Gororthas ÉS Misethris?, Sciosihoro?) de egyelőre megkapta
a türelem karizmáját. Majd kiderül...

A meditáció befejeztével visszatérve a szállásra a fürdő már szabadon használható – Rashu mester és Haren is tisztán ül a teázóasztal előtt, és halkan beszélget. Kael érkezésére Haren int neki[/i]
-Nem tudom, hogy tudja-e, mily szigeten kötöttünk ki? - kérdezi érdeklődve a hallgatag kovács.
-Nemrég döbbentem rá, hogy ez a próbák szigete! - jelenti ki -Ha egy nemes valamiért el akarja nyerni a Császár – legyen áldott a neve – jóindulatát, útra kel, hogy felkutassa a szigetet, és megméretteti magát.

Kael biccentve és hümmentve nyugtázza az információt, majd féloldalasan elmosolyodik - megint azzal az ijesztő ártatlansággal:
- Reméljük, hogy én pedig nem azok miatt vagyok itt, akik elbuknak a próbán.