Nadír Könnyei

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki

A Kufár Vanina válaszára megvonja jókora vállát
-Ez nem parancs, hanem figyelmeztetés – közli szenvtelen hangon.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Lan, Kael, Vanina

Aztán Sterrard távozik a Kufár kabinjából, orrára szorított kendővel. Kint még mond valamit, de a kendő, és bezúzott orra sem tesz jót az érthetőségnek – de a kacagása így is egyértelmű a végén. Rashu mester töprengve néz az ajtó fele, amerre Sterrard eltűnt.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael

Miközben a kis csapat sorjázik kifele a Kufár szobájából, Kael kérdésére a Kufár tömören válaszol.
-Ha volna alku – de nincs – akkor olyan segítséget hoznék, aki képes kijuttatni épségben a hajót és az utasait az Éjtengerről, mielőtt túl késő lenne. Hogy ez egy evezősgálya, akinek fizetek – int a roskadozó ládái fele - vagy egy viharszellem, aki a fizetségem egy részéért segítene, esetleg valami más lehetőség, még nem tudom. De mivel mindez csak teória, nem is érdemel több szót – zárja rövidre a kérdést

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina

Kiina Vanina azon kérdésére, hogy a többi szellem miért nem ölt testet csak megvonja a vállát, és miracleai nyelven válaszol
-A szellemek nagy részét nem érdeklik az emberek. Más foglalkoztatja őket – s nem érzik szükségét, vagy csak nem képesek rá, hogy alakot öltsenek.
A második kérdésre a válasz egy kis ideig csak a töprengő csend, aztán Kiina felderülő arccal válaszol
-Mivel a szellemeknek nem létfontosságú a test, ezért a test halálos sérüléseit is átvészelik. Testet  öltve viszont ugyanazok a szabályok érvényesek rájuk is, mint ránk. Beszél, lélegzik, cselekszik. Ha megvágod, vérzik. Ha nagyon megvágod, tíznapokig lábadozik. Ugyanaz árt neki, mint neked.
Ám szellemként ha a hajóban lakozik, mindent lát és hall a hajón belül, mindenhol ott van, és ráadásul még jól is érzi magát, folyamatosan gyógyul.
Vagyis a testet öltés neki olyan, mintha rád aggatnának egy dún nehéz vértet sisakkal. Kevesebbet látsz, hallasz, lassú vagy és esetlen. Azt kérded, hogy komolyan mi árthat neki? A mágia. Elpusztíthatja, megnyomoríthatja, rabságba vetheti időtlen-időkre. Sokkal tovább léteznek, de emiatt a szellemek lassan, nehezen változnak. De változnak. Például Vutas-Votar tavainak szellemei soha nem fognak leszületni, hogy megtapasztalják, milyen is az. Nem az a feladatuk. De léteznek, és változnak – noha nem biztos, hogy észrevenni. A Kufár viszont gyorsan akar fejlődni – akár mások rovására is – húzza el a száját.
-A hajó az otthona - nem a börtöne – kocogtatja meg körmével a korlát fáját.
-A legtöbb szellemet bebörtönözik a varázstudók, ha alakalmuk nyílik rá, de a Kufár szabad. Bármikor távozhatna. S hogy miért ilyen? Nehéz kérdés, de egy kereskedőhajó mindig is a nyereség ideájáról szólt. Hogy ez vonzotta a hajóhoz, vagy más – nem tudom, de mostanra biztos egymás tükörképei – fejezi be a válaszok adását, és átengedi a szót Kaelnek, aki válaszol is Vanina feltett kérdésére.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor

A fedélzetre lépve ismét megcsapja Elassort a rezzenéstelen levegőben lebegő enyhe olajszag. A napsütötte fedélzeten a matrózok épp egy jókora hordó oldalát fúrják nem messze a tetejétől. Az odakészített kötélből ítélve mintha egy jókora vödrön munkálkodnának. A kapitányuk mellettük guggol, és a kötél végére kötöz kacifántos csomót. Ahogy a húrok rezegve felhívják magukra a figyelmet, a tengerészek közül akik ráérnek, Elassor közelébe szállingóznak, egy előadás reményben, és nem is kell csalatkozniuk. Pár érdeklődő pillantást be már indulásnak is bezsebel, hála megdagadt orrának. A tengerészek kedvtelve hallgatják, és a második dalnál már néhányan beszállnak a refrénnél - az előadás vége fele pedig már majd mindenki "énekli". A munkát is jobb hangulatban, fütyörészve folytatják.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael, Lan,Vanina

A beszélgetést Sterrard "zavarja" meg, ahogy megdagadt orral a főárboc tövében ülve kezd el lelkesítő dalokat zenélni és énekelni a tengerészeknek. A tengerészek kedvtelve hallgatják, és a második dalnál már néhányan beszállnak a refrénnél - az előadás vége fele pedig már majd mindenki "énekli". A munkát is jobb hangulatban, fütyörészve folytatják. Xao is elégedettebben folytatja a kötelek csomózását - látván, hogy az emberei egy fokkal magabiztosabbak lettek.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Nem kommentálom az önhitt szellemlény kijelentéseit hanem szó nélkül távozom a szobából, valójában forr a méreg bennem, de azt az örömet még véletlenül sem szerzem meg neki, hogy az indulatok kirobbanjanak belőlem érzéketlen jéghegy egy bozótzúzó vagyok hiszen a többiek ezt mondják rólam…..
Felsétálok a fedélzetre és önmagam valamint valamint a legénység megnyugtatása végett átlényegítek egy kisebb hordó tengervizet üde forrásvízzé. Utána előkerítem Osa-t és megkérem, hogy vigyen a hajó szakácsához kivel teketóriázás nélkül közlöm, hogy el kell különítse az összes hosszan eltartható jó minőségű élelmiszert, mert később még szükségünk lesz rá, ezt követően megkérdem tőle, hogy mit készítene a fennmaradó romlandó élelmiszerekből az evezősök részére, hogy azok sokáig erejük tejében maradjanak……

/OFF kedves KÁEM meglátásom szerint a konyha – főzés - és varázslat célja között fennáll egy hármas összhang, ha ez tényleg így van besegítek a szakácsnak a főzésbe és így képes vagyok összpontosítással +0-s átlagos tárgyak másolására 6. szint a varázslatot fenntartva aurámban képes vagyok sokszorozni a szakáccsal közösen készített ételt OFF/

[KLM]

Kael Lacrymatis



Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael és a Kufár, majd Vanina (Nisha), Lan és Kael

Miközben a kis csapat sorjázik kifele a Kufár szobájából, Kael kérdésére a Kufár tömören válaszol.
-Ha volna alku – de nincs – akkor olyan segítséget hoznék, aki képes kijuttatni épségben a hajót és az utasait az Éjtengerről, mielőtt túl késő lenne. Hogy ez egy evezősgálya, akinek fizetek – int a roskadozó ládái fele - vagy egy viharszellem, aki a fizetségem egy részéért segítene, esetleg valami más lehetőség, még nem tudom. De mivel mindez csak teória, nem is érdemel több szót – zárja rövidre a kérdést

Kael udvarias mosolya mögött egy régi mortarita történet bölcsessége húzódik, amelyben a szakadó esőben, a vesztőhelyre menő a halálra ítélt válaszol a hóhérnak: Nekem mindegy már, de neked még vissza is kell menni ebben az időben.

- No igen, egy teória nem is túl kelendő árucikk. Talán finomíthatna rajta, mielőtt a legénység nem a vacsoráját szolgálja fel, hanem Önt próbálja elfogyasztani... Már persze ha unalmas lesz egyedül ücsörögni egy hajón.  - ezzel az ifjú szerzetes egy másfél arasznyi meghajlással búcsúzik is.

- Mondjuk engem, ha a szükség úgy hozza - felelem Kaelnek. - Két módja is van, egyet akkor használjuk, ha hazai földbe kerülünk, egyet meg idegenben, és most az utóbbi érdekesebb.

Pár apróbb részletre ugyan rákérdez Kael, de tiszta a dolog evilági része. Ha pedig már beszélgetünk:
- Még felavatásomkor megesküdtem, hogy az ilyen esetekben mindent megteszem az elhunytakért, tehát ha és amennyi úgy alakul és Mortar megsegít, akkor természetesen megteszem. - sokat mondóan körülnéz a hajón. Éghető.
- De ne aggódj ezen. Előbb utóbb mind meghalunk - az a lényeg, ami előtte történik. elnézve Lant, ahogy a szakácsot kommandírozza, az ifjabbik szerzetes a konyha felé int:
- Gyere, segítsünk egy kicsit beszélgetés közben, amíg a kezünk jár, a felesleges gondolatokra kevesebb erő jut, így tisztábban gondolkodhatunk.

Krumplipucolás (vagy valami hasonló) közben elbeszélgetek Mortar alaptételeiről Nishával, nem titkolva, hogy meg akarom "keresztelni". Elvégre aki Mortar hitében szilárd, az magától
a haláltól nem fél (persze a mikortól és a hogyantól mindannyian).

[Haldirien]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Elassor
Nagy öröm látnom hogy a hangom nem torzult el az orrba verés következtében.
Az a harcos szuka azonban igazán megmaradhatna magának, már igencsak kezd elviselhetetlen lenni. Nem ismer se törvényt, se embert, se Istent. Harcosnak tartja magát mégis hátulról támad mint egy orgyilkos. Kacagnom kell. Szánalmas az egész harcos-rend, azon tagjai, akik olyanok mint ez. Mindannyian a becsületről és a bátorságról szólnak, mégis igen sokan vannak akik mint ez a nő... Hátulról támad mint orgyilkos, háttal, nem szemtől szembe, tehát nem ismer becsületet. Ez az amin kacagtam. Nem pontosan rajta, hanem a fajtáján. Hogy mennyire szánalmasak. Persze ha kihív harcolni elutasítottam volna. Azért szemem van hogy ebből nem sülne ki jó dolog. És felaprítana mint a tüzelőt, ezért is adtam hálát az isteneknek hogy megőriztem otf lent a higgadtságot.
Az előadás fokozatosan egyre érdekesebbé válik mindenkinek, úgy tűnik találhattam egy kis csapatot, akiknek tetszik amit csinálok, ami vagyok. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy a hajón maradok, de végül elvetem azt
A dallamot kissé hangosítom és gyorsítom, hogy néha már indulószerűvé válik az egész. Újabb kalandokat éneklek meg. A Szivárvány hajó útját, újabb történeteket a Kufárról, a Véres Hölgy hajójának a küzdelmét és győzelmét a nagy vihar és a zátony ellen, megtépázottan az császári hajóktól
 A Véres Hölgy egy híres kalóz-kereskedő, Themeva Csillagösvény hajója volt, amelyik rengeteg császári hajót foglaltak el, és rakterüket különféle helyeken árusították el mintha sajátjuk lett volna. Zászlójuk egy fehér zászló volt, benne egy csinos nővel, akinek mindene véres volt, szoknyája megtépázott. Elvileg egy Aribeth nevű lány mintája, akit megerőszakoltak, és egyes mesék szerint ki is végeztek, és róla mintázódott a kép mi a zászlót festette.
Ez már sokkal tovább tart, de nincsen benne unalmas rész.

[Tiwanlil]

A helyzetünk nem rózsás. Hallok nehezet Kiinától, és Lan sem olyanformán távozik a Kufártól, mintha megértenék egymást, vagy alkut kötöttek volna. Kael tudja amit kell, ha feldobnám a talpam, azért ez már valami. Beszélni nagyon nincs kedvem, úgyhogy ha vele is tartok, javarészt ő beszél, én meg hallgatok. Krumplit pucolni még tudok, de ennél többre nem vállalkozom.
- Mondod itt a sok okosságot, de egyre nem jöttem rá: miért részesítsem előnyben Mortart a többiek ellenében? Miért emeljem ki őt a többiek közül? Mint az anya, aki kedvencet választ a gyermekei közül: való ez? Engem úgy tanítottak, adjam meg az égiek mindegyikének, ami nekik jár.
Mondom ezt úgy, odahaza volt pár favorit szellem, akikkel életmódunkból adódóan gyakrabban találkozhattunk, de ez nem jelentette azt, akikkel ritkábban, azokat figyelmen kívül kell hagyni.

Eszembe jut valami, és ez elszólít a konyhai munkából. Megkeresem Hajnalt. Egyrészt, ha nem tudná, mi zajlik a fedélzeten, tájékoztatom, másrészt tudom, hogy ő ravasz, alvilági körökből jött. Hátha támad ötlete, efféle zsarolásból hogyan lehet kikecmeregni. Az sem baj, ha a beszéd még mindig nem kenyere, lehet másként is tudást átadni.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael

Kael válaszára a Kufár legyint
-Mindketten tudjuk, hogy nekem nem a legénységtől kell leginkább tartanom...

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: mindenki

Lan a fedélzeten kivárja, hogy a matrózok befejezzék a hordók előkészítését Sterrard úr hangszeres kíséretében. Úgy tűnik, hogy a zenéléshez sokkal jobban ért mint az alkudozáshoz. A tengerészek végül csak áthajítják a korlát felett a kötél végére rögzített hordót, mely loccsanva merül a mélyfekete, mozdulatlan felszín alá. Nagy hó-rukkolások közepette ismét a fedélzetre húzzák, annak tartalmával együtt. Nem is kell túl közel menni hozzá, hogy az ember megérezze a hordó tartalmának jellegzetes, kellemetlen szagát. Lan utasításának eleget téve  az árboc mellé, a másik vizes hordó szomszédságában helyezik. Ezek után Lan mellé állva az Erők síkján az aurájába vonja a hordót, és széles mozdulatokkal lassú formagyakorlatba kezd. A matrózok értetlenül állnak a produkció előtt – nem teljesen értik, hogy miért most jött el ennek az ideje – mikor máskor mindig kora reggel végezte el a gyakorlatait. A lassan megszőtt varázst végül Lan egy határozott mozdulattal, a végjellel zárja le – ahogy a hordó fele nyújtja a kezét. Az utolsó mozdulat hatására enyhe fuvallat kel életre a hordó körül, végigsimítva a figyelő arcokon, futólag belekócolva a hajakba. A matrózok reménykedőn pislantanak a vitorlák fele, de a szellő ahogy jött, tova is állt, és a levegő ismét mozdulatlanságba dermed. Xao kissé csalódottan sóhajt egyet, de aztán felderül az arca, ahogy a többieknek is – amint a hordóra és annak immár kristálytiszta tartalmára néznek.
A matrózok közül többen megkönnyebbülten felnevetnek, ahogy a tiszta vizet a nagyobb hordóba áttöltik. Ezt látván Rashu mester és Haren homlokáról is oszlik a gondok felhője. Rashu mester fejet hajtva Lan fele távozik a fedélzetközbe, Harennal a nyomában. Kiina széles mosollyal nézi a felszabadult legénységet, majd Xaohoz lépve faggatni kezdi.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Lan

Lannak nem esik nehezére felkutatnia szakácsot – Osa is csak rámutat a már kerekded formájával is kirívó emberre, aki éppenséggel egy vas serpenyőt próbál meg az orrban tisztára suvikszolni egy marék homok és egy rongy segítségével – egész sikeresen. Lan érkezésére felpillant, majd a tisztelet jelét rajzolja a levegőbe, minek következtében apró ételmaradékok repkednek mindenfele a kezében szorongatott rongyról.
-Ohhh... - néz végig Lanon, és már nyúlna, hogy lecsippentsen a ruhájáról egy darabka zöldséget, de aztán rádöbben, hogy nem illik, így félbe hagyja a mozdulatot, és kissé feszengve hallgatja  az utasításokat.
-Én csak jó minőségű élelmiszereket tartok a hajón – közli önérzetesen, dún nyelven -S különleges védőmágia gondoskodik azok frissen tartásáról – teszi még hozzá
-Ezeket a tényeket figyelembe véve egy holdhónapig bármit eltarthatok a romlás veszélye nélkül. Azaz hamarabb fogy el az élelem, mint hogy megromlana. Néhány alapanyag pedig korlátozott mértékben, de újra termelődik - mint a tej és a tojás...
Arra a kérdésre, hogy mit készítene az evezősöknek, hümment egyet, aztán válaszol
-Van egy hordó bőrtojás, és több dinnye is - de ezeket hagynám utoljára. Inkább tojásos sült rizst adnék nekik – az elég erőt ad az evezéshez.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Kael, Vanina

Az ebédfőzés körül nem nagyon kell segédkezni – a szakács és Osa ezzel az étellel egész jól elboldogul – egyedül a tojások felütése az, aminél Vanina és Kael segítsége is elkél – három tucat tojást kell előkészíteni. Ez alatt van lehetőség folytatni az eszmecserét a kisebb és nagyobb istenekről, hitről. Az előkészítés végeztével Vanina távozik a fedélzetközbe – de Kael nem marad beszélgetőtárs nélkül – Vaninát Lan váltja.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén
Résztvevők: Vanina

Hajnal szobájában meleg van az aprócska nyitott ablak ellenére is. Hajnal unottan ül a  fal tövében, és a padló deszkáit szurkálja-farigcsálja tőrével. Vanina érkezésére felpillant, futólag elmosolyodik. Láthatólag jobban van. A szurkálódást abbahagyja, s figyelmesen hallgatja Vanina beszámolóját. Amikor a Kufárról esik szó, szinte belesápad és szemei tágra nyílnak, miközben beleremeg, de egy szót sem szól. A hírt, hogy a víz és élelem esetleg előbb fogy el, mint hogy sikerülne kijutni innen, szemmel láthatólag rezignáltan fogadja – ám annak említésére, hogy Lannak a vízproblémát sikerült megoldania – megrándul a szája széle. Azon egyszerű kérdésre, hogy van-e ötlete a Kufárral kapcsolatban, csak felhúzza a lábait, és ráhajtja a fejét – de nem válaszol.
Nem sokkal később a fedélzetről a szakács üvöltése szüremlik le - valamit igencsak sérelmezhet