Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Memoriam, Gyors felépülés
Résztvevők: Elassor
Sok mindenből maradtam ki, úgy érzem. Betegségem első napján valamiféle probléma volt, kiabálás, kutatás, valami történt. Kiváncsi vagyok, szeretném megtudni majd mi történt. Az azt követő időkben egyre rosszabbodott a helyzet, révén a holttesthez nem nyultam, és a szag csak rontott rajta. Még a szag is kínzott, őrületbe kergetett, az az állott dögszag... Talán akkor voltam a legrosszabbul. Főképp nem volt szél, így a szag állandósult a szobában, a levegő elhasználódott... Én még ma sem tudom hogy éltem túl. Annyi bizonyos, hogy többet imádkoztam mint életemben összesen. Igaz az nem nagy szám.... De arányában többet. Közben egész kis tervet próbáltam kieszelni. Azonban az a baj, hogy mindig úgy éreztem, hogy meg fogok halni bármit teszek. Ha elárulom a nemest megöl, ha nem teszem, ezek fognak megölni... És ha mégse akkorva nemes a munka után... Sokszor hallottam ezt a dumát... Sosem valósítják meg ezeket. Eddig még hittem volna neki... De azután hogy lefejezte a fiút? Azután már nem voltak illúzióim.
Ha felfedem magam a kalandozóknak, lehet elutasítanak és a nemes öl meg, vagy szimplán megölnek. Az utóbbi valószínűbb... De ha Kiina eltudná intézni... Nemhinném hogy kiállna értem a társaival szemben, kiállna azért aki elfogadta hogy informál valakit. . egy nem szimpatikus személyt... Hát lehet ő ölne meg... A helyzetem reményvesztettnek tűnik.
Végül rászántam magam, és beleírtam a könyvbe:
Mendegél a bálna az óceán hűs vizében
Eledeléül szolgál sok remek halacska
Rossz gondolat ne jusson senkinek eszébe
Utaznak vele, s majd kiveti őket a partra
Sosem feledik el mi a céljuk nekik
Sosem feledik, kik az ellenfeleik
Addig követik a halak, amíg partot érnek.Tehát, amint említettem a szélcsend volt a legroszabb. Azután a vihar.. Nos hát az a vihar... Az a vihar... Az katasztrofális és csodálatos volt. A viharban teljesen elterelődött a fiúról a figyelmem, mert a saját életemet féltettem, eljátszottam egy szomorú halálba belenyugvó lassú elégikus darabot a hangszeremen, majd kidobtam a fiú fejét az ablakon. Igaz hogy becsuktam a szemem, és nem néztem oda,... Valahogy csak sikerült elsőre kitessékelni. Szerencsére a vihar után már nem étződött a dögszag, és lassan teljesen felépültem. Amikor már úgy éreztem hogy rizikó nélkül kijöhetek, a kabin ablakából hajóroncsokat láttam. Amikor felsétálok a felszínre épp látom ahogy a csónakokat látok, ahogy átszállnak egy hajóra.
Körbenézek, és a Hajótemető kis kalandvágyat ébreszt bennem... Bizonyára sok a rejtett kincs!
A korlátjoz lépek, és ha van valaki a fedélzeten, megkérdezem hogy:
-
Szerinte milyen kincsek lehetnek a hajósok hullámvölgyében? Elveszett kincsek, tárgyak, elfeledett hősök csontvázai, olyanokéi akik éjjel nappal képesek birokra kelni a tengerrel...Ámulva nézem a temetőt, és furcsa, de ezépséget vélek ebben felfedezni. Ehhez a ezépséghez sokat ad hozzá az ébenfekete víz... Olyan egzotikuaabbá, misztikusabbá teszi a temetőt. Valamiért örülök hogy nem egy esti időben vagyunk itt. Kitudja, hogy ez a misztika mennyire misztikum és mennyire valóság... Kalandos lenne de sokkal inkább halálos.
Később visszatérnek a hajók, és jelzi a kapitány hogy meghalt mindenki a fedélzeten, de masnap visszatérnek. "Remek... Bár itt töltjük az estét, de holnap mehetek én is."
Erről a vacsora elköltése után beszélek a kapitánnyal. Szó szerint ezt monsom neki:
- Xao kapitány... Ma reggel éppen lekéstem a kihajózásukat, bár igen örültem volna, ha körükbe lehettem volna, kérem engedje meg, hogy másnap én is mehessek magukkal a csónakban. majd pedig a kapitány térképét kérem el.
Azután megkeresem Kiinát. Először a hálójában keresem, majd kérdezgetve próbálom belőni a helyét.
Amikor megtaláltam, egy nagyot nyelve kezdek beszélni. "Itt jön a nehéz rész."
Sajnálom, hogy oly rútul nem mutattam meg a térképen a hazámat, és nem jelentem meg a vacsorán..vacsorákon. A helyzet... Hogy már lehet halotta a rokonomat akartam innen kimenteni, egy nemesúr szavát adta hogy hozzámjuttatja a fiút... De nem gondoltam volna hogy bárki egy olyan cselekedetre képes mint ő... Napokig váfoltam magam és rosszul voltam... Ha netán erőszakosabban követelem vagy valami... És azt sem tudom hogy engem meg akar-e ölni ez a nemes. Sajnálom. De! Itt van a térkép, Xao kapitány volt oly kedves. Nos... - leülök a hajó fedélzetére, és magam mellett megpaskolom a földet, hogy üljön le nyugodtan. Mahd előveszem a térképet és leterítem a fedélzetre. /remélem jó térkép/
- Nos látod északnyugaton azt a szigetcsoportot, a Shurkan szigeteket? És azt a nagyot? Nos onnan még öt-hatnapi hajózásra északnyugatra fekszik Therna szigete, körbe van ölelve kisebb szigetekkel, és szinte minden sziget külön hercegséget alkot. Igazából talán legpontosabb ha azt mondom ha beállsz ez a két sziget közé... Ott afelé a sárkányfej alakú, illetve ott a legnyugatibb sziget közé középre, hogy bal kezed felé legyen a sárkányfej sziget... Mutatok rá a nagy sárkányfej alakúra és a kisebbek közül a legnyugatibbra Ezektől ha folyamatosan északnyugatnak mész... Akkor el kell érned a partot.
Nem hazudtam, ott tényleg van egy sziget, sok nagy hajós erősítette meg ezt számunkra. Bár az a szigetcsoport tudtunkkal lakatlan.
