Nadír Könnyei

[Dierol]

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Deion

A

helyzeted nem túl rózsás, de nagy szerencsédre Hajnal harci tudása nem mondhatni, hogy jelen esetben túlszárnyalná a tiédet. Ám kár volna elbízni magadat, mert legyen akármilyen esetlen a támadása - ha egyszer eltalál azzal a rozsdás fegyverrel - azt bizonyára megemlegetnéd. S intézz bármiféle felhívást felé, amely jobb belátásra téríthetné - az bizony süket fülekre talál. Ám Lan legalább felédbredt közben, és úgy tűnik, hogy csatlakozik az összetűzésetekhez. Míg te elvontad Hajnal figyelmét Kaelről, és nem sok sikerrel, de próbáltad lefegyverezni - addig Lan is harcba kezd, szerencsére a te oldaladon.
A viseltes szekerce némán suhanva fenyeget téged, minden egyes ütéssel azzal fenyeget, hogy előbb-utóbb megtalálja a védelmed gyenge pontját. Lan ezzel szemben kihasználja az alkalmat, hogy Hajnal veld van elfoglalva, és puha léptekkel körülöttetek forgolódva puszta kézzel próbálja meg Hajnalt ártalmatlanná tenni. Lan gyorsaságához nem fér kétség. Míg te mindössze egyszer látsz alkalmat arra, hogy megpróbáld Hajnalt lefegyverezni, addig Lan három támadást is indított, hogy felőrölje Hajnal védelmét. Eleinte akárcsak te - látszólag nem ért célt, de a harmadik, gyors ütése már tompa roppanással töri ketté a szekerce nyelét. Hajnal ezek után immár nem veled foglalkozik, hanem rezzenéstelen arccal Lan felé fordul, hogy a kezében maradt arasznyi hegyes fadarabbal leszúrja. Lan újabb pár támadást intéz Hajnal ellen, de Hajnal látszólag még állja a sarat.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Lan

T

úl sok lehetőséged nincs, de az idő és Hajnal agresszív fellépése cselekvésre sarkall. Ha majd elhárítottad a közvetlen veszélyt, lesz alkalmad egy csésze jó jázmintea felett átgondolni a lehetőségeidet. De most csak a kíméletes erőszak maradt az egyedüli elfogadható opció.
Szerencsére Deion állja a sarat, és elvonja Hajnal figyelmét a most még csak ébredező Kaelről - és ami talán fontosabb - rólad is. Bár látszólag Hajnal ügyetlenül forgatja a szekrecét, de tudod jól, hogy Deion sem túl jó harcos - így akár véletlenül is aláfuthat egy végzetes ütésnek. Deion nem törzsre,  hanem láthatóan kézre támad a kardjával - megpróbál a lapjával úgy rácsapni, hogy Hajnal elejtse a fegyvert. Az elképzelés jó, és egy mozdulatlan ellenfél ellen akár hatásos is lehetne a kivitelezés, de ugye Hajnal sajnálatos módon mozgásban van. Aki állhatatosan, veled nem sokat törődve támadja Deiont, így rövid puhatolódzás után meglátod a tökéletes pillanatot, és kihasználva a lehetőséget, lecsapsz a szekerce nyelére. Talán azt vártad, hogy a fegyver kirepül Hajnal kezéből, de helyette olyasmi történt, ami talán téged is meglepett. Ugyanis a viseltes nyél engedett, és egy tompa roppanással kettétörve aláhullott a fegyver feje. Ez látszólag nem zavarja Hajnalt, akinek a szeme sem rebbent erre. Mindössze kifejezéstelen arccal feléd fordul, hogy immár téged fenyegessen a kezében maradt alig araszni hegyes fadarabbal.
Bár javult a helyzet, a következő  támadásaid ha nem is voltak sikertelenek, csak arra voltak jók, hogy előkészítsél egy újabb sikeres támadást.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Mindenki

A

z éjszakai harc folytatódik a tábortűz parazsa körül, akár valami groteszk esőtánc. Ráadásul egyikőtök sem csap különösebb zajt, így a lápi erdő csendjét mindössze dobbánások, nyögések és a résztvevők levegővétele zavarja meg. Hajnal állhatatosan támad újra a hegyesre hasadt szekerce nyelével - ám Lan felkészültségevel szemben nem sok esélye van. Deion ügyesen kihasználja, hogy nem vele foglalkozik Hajnal, és egy sikeres támadással ugyan megpróbálja kiütni Hajnal kezéből a fegyvernyél maradékát, de Hajnal túlságosan is erős kézzel fogja azt. Viszont amíg Hajnal Deionnal viaskodik, addig Lannak van lehetősége megragadni Hajnal csuklóját, és egy fájdalmas csavarintással arra kényszeríteni, hogy elejtse az addig biztos kézzel szorongatott fegyvert. Fegyvere elvesztése nem ingatja meg Hajnal eltökéltségét, mert puszta kézzel is folytatja a támadást - noha szerencsétekre átlagos ereje okán nem okozhat komoly sérüléseket. Ketten már vesztes pozicióba tudjátok szorítani, és pár szívdobbanásnyi idő múlva bizony le is tudjátok fogni a még mindig kapálódzó Hajnalt.
Aki kicsit később három derékszíjjal megkötözve továbbra is a szabadulásán dolgozik. Kael is felébredt mostanra, és rövid vizsgálódás után ráérősen egy kanna vizet tesz fel melegedni a parázs maradékára. Miután a teavizet letudta, nekiáll, és elkezd keresgélni jókora hátizsákjában, melyben egy mobil oltár is helyet kapott.
/Abrín/ Úgy tűnik, hogy Hajnalt megszállta egy nemrég elhalálozott lélek, mely bosszút állna az élőkön. Sajnos, ha nincs meg a test, akkor nem is tudjuk illő módon eltemetni. Így marad az erőszakosabb megoldás... - szólal meg keresgélés közben, és egy díszes tőrt tesz félre.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – erdei táborhely éjszaka – rosszindulatú gyűlölködő látogató
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

A küzdelem végeztével kifújom magam hiába no az igazi tétre menő küzdelem mindig sokat kivesz a harcosokból legyen bármennyire is rövid az összecsapás. Időközben Kael is megébred és elkezd ténykedni miközben rövid magyarázatot ad a történtekre és Hajnal viselkedésére a vízzel még nincsen bajom a szakrális célokra használt tőrre már inkább sandábban tekintek főleg, hogy Kael erőszakosabb megoldást emleget, mielőtt bármi visszafordíthatatlan történne azért megkérdezem Kaelt, hogy pontosan mire is gondolt.

-   /Abrín/ S pontosan mi is lenne az az erőszakosabb megoldás? Mert esetleg talán van mód rá, hogy megtudjuk hol található a lélek elhunyt teste, ám roppant energiaigényes és a siker sem garantált.

[Haldirien]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Lan, Deion

A küzdelem során Deion testvér botorkált Hajnal előtt, és a hangosan felszisszent minden olyan csapást követően amit Hajnal fegyverére irányított, remegő kézzel és bizonytalan léptekkel állt Hajnallal szemben aki teljesen önkívületi állapotnak örvendett, de szerencsére Lan nagyobb magabiztossággal és harci - és talán bűbájos - tapasztalattal rendelkezve sikeresebben lép fel az éjszakai támadás ellen.
Deion testvér hangosan dobogó szívvel és akadozó lélegzettel áll egy helyben egy darabig, Kaelre, Lanra, majd Hajnalra pillantva, majd lerakja a kardot a zsák mellé.
Egyelőre figyeli mit mondanak azok akik jobban értenek a szellemekhez vagy mikhez, mert ő eddig azt hitte Kael valami hozzá hű élccel magára haragította Hajnalt.
"Biztosan szellemről van szó?"
Közben miután kifújta magát lehuppan Hajnal mellé.
"Hé... kölyök. Minden rendben lesz." - finoman megszorongatja Hajnal vállát. Amíg a többiek valami okosságon gondolkoznak, ő marad a lánnyal, fél szemét azon tartva hogy min mesterkedik, nehogy megint valami badarságot csináljon.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Mindenki

K

i kell kényszeríteni a megszállt testből. Ennek két módja is van. Az egyszerűbb, és végleges megoldás az, hogy a megszállt testet használhatatlanná teszik. Igaz, ennek nem elhanyagolható hátrányai vannak - főleg Hajnal szempontjából - válaszolja Kael Lannak, majd így folytatja - a másik megoldáshoz nem hideg acélra, hanem komoly szellemi felkészültségre van szükség. Egyszerűen fogalmazva elnyomva a megszálló egóját ki lehet szorítani a testből. Amely így kénytelen új áldozatot keresni - pillant Deion és Vanina felé - már ha nem készülünk fel erre a valószínű lehetőségre...
Vaninán látszik, hogy ez a lehetőség egyáltalán nincs az ínyére, de mielőtt kifejtené az álláspontját, a távoli hegyoldalra mutat, ahonnan ti is jöttetek még tegnap. A hegyoldalon apró halovány fények tűnnek elő időről-időre, mint szentjános-bogarak, de valójában távoli fáklyák fénye szűrődik ki néhol a fák közül.
/Abrín/ A baj sosem jár egyedül - jegyzi meg - Kitartóak, meg kell hagyni - mormogja - ha nem találunk ki valamit, három-négy nap alatt ismét beérnek minket - méri fel a helyzetet. Kékprém hosszú idő után ismét érdemesnek tartja a helyzetet arra, hogy megszólaljon.
/Abrín/ Még messze vannak - most törődjünk a sáros lánnyal! - int Hajnal felé - utána ráérünk megoldani a másik problémát! - tanácsolja. Kael bólint.
/Abrín/ Valóban - majd Deion felé fordulva - Ebben ketten is biztosak vagyunk. Pihenjetek vissza, mert hajnalban kelve hosszú út vár ránk. Én addig felügyelem Hajnalt, és elkészítek több szelleműző amulettet, majd a kelő nap fényében elvégzem indulás előtt a megfelelő szertartást. De most nekem is idő kell a felkészüléshez! - ezzel a hátizskjából több színes szalagot húz elő, és a felpiszkált tábortűz parazsának fénye mellett elkezdi komplikált formákba rendezni és csomózni.

Közben Deion leül Hajnal mellé, hogy bátorítsa kissé. Eleinte Hajnal nem törődik vele, egészen addig, amíg Deion a vállához nem ér. Ekkor finoman Deion felé dől egy kicsit, hogy Deion kezére hajtsa a fejét. Ám az idill nem tart sokáig, mert egy-két szívdobbanás után kihasználja, hogy Deion elérhető közelségbe került, és fogaival keményen belemar Deion kezébe. Bár a csuklót célozta, de azt elvétette, mert Deion azért gyanakodott - ám így is sikerült vért fakasztania. Hajnalnak utána olyan groteszk mosoly jelenik meg a vérmaszatos arcán, amitől könnyedén végigfut az ember hátán a hideg. Deion tenyeréből és kézhátából pedig vérpatak indul meg a fogak szakította sebből. Vanina talpra ugrik, és rövid ideges hezitálás után - hogy mit is csináljon - némi kötszert kerít a hátizsákokból, majd Lan kezébe adja.
/Abrín/ Jobban értesz ehhez - jelenti ki.
 
Reggelig sikerül bekötözni Deion kezét, és Kael is elkészült kettő darab amulettel, melyből az egyiket Hajnal csuklójára, a másikat pedig Deion csuklójára kötöz fel halk kántálás közben.
Mindezt azzal magyarázza, hogy Hajnalnak és Deionnak van a legnagyobb szüksége rá. Vanina viszont azért bizalmatlan a beígért szelleműzéssel kapcsolatban, így annak kezdete előtt Lan elé áll Kékprémmel az oldalán.
/Abrín/ Kimondom kerek-perec, hogy nem szívesen maradnék a varázslat ideje alatt a közelben. Mert nem abban kételkedek, hogy nem sikerül kiűzni a szellemet, hanem az nem tetszik, hogy megpróbál másba költözni. Azt mondom jobb megelőzni a bajt, és Kékprémmel messzebb megyünk. Amúgy is volna dolog. Kékprémnek van egy terve. Ismeri a mocsarat - én meg ismerem Chianwa nagyurat - köp ki - időt kell nyerni, és több ésszel, ügyesebben mint Kiina - ha nem akarjuk, hogy beérjenek minket - fújtat nagyot, mintegy megkönnyebbülve, hogy ezt így mind elmondta egy szusszra. Aztán még hozzá teszi, felemelt ujjal - Nincs idő vitára - jelenti ki, majd Fifire felszállva, Kékprémmel az oldalán elindulnak visszafelé. Nagyon nincs időtök, mert közben Kael hakan kántálva több füstölőt is meggyújtott, és a horizonton felbukkanó nap első sugarai lassan elérik a táborhelyeteket...

[Haldirien]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Lan, Deion

Deion testvér csak fél füllel figyeli Kael és Lan társalgását, figyelve Hajnalt hogy ne csináljon őrültséget, de amikor Vanina jelenti, hogy az üldözők még a nyomukban lehetnek, elterelődik a figyelme, amit Hajnal kihasználva egy alapos kézen harapással jutalmaz. A néhai Zegherovi Sterrard feljajdulását egy ínyharapásba próbálja folytani, és amint lehetősége van rá, eltávolodik a megszállt nőtől.
"Nem gondoljátok komolyan, hogy még mindig követnek..." - rázza meg a fejét, majd felszólal. - "És mi lenne ha ahelyett, hogy ismételten elszakadunk egymástól, és megöletitek magatokat, inkább csapdába csaljuk őket valahogy? Azzal, hogy hátramaradtok, talán nyerünk egy kis időt, mint a múltkor, de nem látom hogy bármit segítene, hisz jóval több van hátra az útból. Ha van egy terv és ismeritek a mocsarat, miért nem csaljuk be ide. Elég elkapni a darazsak királynőjét, és akkor a maradéknak már nem lesz annyi kedve szúrkálni. Nekik is meg kell aludniuk valamikor, a mocsár pedig elég büdös hogy elkenje a szagunkat a kutyák elől."
Deion testvér nem tette hozzá, hogy miért tud ennyit a kutyákról és a szag elrejtésről, vagy épp a darazsakról, de előfordul, hogy nem ez az első eset amikor kutyákkal vadásztak rá.
"Vagy ha az túl veszélyesnek gondoljátok, akkor lehet elég ha megöljük a lovaikat és a maradékot ellopjuk, elhajtjuk. Úgy már nem fognak ilyen könnyen a nyomunkban loholni."

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – erdei táborhely éjszaka, másnap reggel
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

A indulatok csillapodnak maximum a Hajnalt megszálló szellemlényben izzanak alattomosan aminek tanúsága Dieon csuklóján keletkezett komisz sérülés, ám miután meggyőződhettem arról, hogy Kael testvér egyenlőre nem szándékozik elveszejteni hajnalt mint könnyebb és gyorsabb megoldást, még gyönyörködöm a minket követő fényekben szépek és félelmetesek is egyben, ha beérnek minket nem számíthatunk irgalomra Dieon felvetésére csak röviden válaszolok.
-   /Abrín/ Pedig még mindig követnek bennünket, mivel megidéztek egy égi küldöttet egy angyalt aki fáradhatatlanul azon lesz, hogy visszajuttassa a szobrocskát a megidézőjének. A sarkunkban lesznek végig a Hegyi királyság területén is egészen addig amíg el nem fognak minket vagy amíg a szobrot célba nem juttatjuk, nem a személyünk érdekli őket csakis a szobor. – majd ezt követően pihenőre térek.
Másnap tovább bonyolódik a helyzet Vanina valamiféle tervet kovácsol ami számomra ismeretlen viszont mivel Chianwa nagyúr is szerepel benne egyáltalán nem tölt el megnyugvással.
-   /Abrín/ S ha nem titok ugyan milyen szerepet szánsz Chianwa nagyúrnak a minket üldöző Dún lovagok hátráltatásában. A nagyúr gonosz és kapzsi bármit is ígérsz neki a dúnok felül fogják ígérni és abban a pillanatban el fog árulni bennünket kapzsi kicsinyességében. Egyébként pedig egyet értek Dieonnal jelen helyzetben nem túl jó ötlet szétválnunk, de az ő ötletét sem pártolom a csapdaállítás kapcsán egyetlen esélyünk, ha Kékprém helyismeretét kihasználva a dúnok előtt járunk és nem hagyjuk, hogy beérjenek bennünket amíg el nem érjük Naoenao-t és átadjuk a szobrot jogos tulajdonosainak a Menydörgésszellemeknek. – szegezem Vaninának a kérdésemet és egyben meglátásaimat is tudom, hogy nyakas északi de azért az észérvekre hallgatni szokott.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Mindenki

V

anina egyből válaszol Deionnak
/Abrín/ Nem gondolom, hanem látom - mutat a távoli hegyoldalon néha szem elé kerülő apró fényforrásokra - és nem tervezem megöletni magunkat - világosítja fel - S nem kell idecsalni őket, jönnek maguktól - teszi még hozzá, amit nem biztos, hogy jó hallani. Aztán Lan is hozzáteszi a magáét.

Reggel tovább folyik a beszélgetés, és Vanina a felvetésekre komoran pillant rátok.
/Abrín/ A kutyák és vadászok a friss nyomot követik - azzal el lehet őket csalni egy kisebb kerülőre. De ami fontosabb, az, hogy Kékprém több hetet töltött a mocsár nem biztonságos, kevesek által járt részeinek megismerésével. Chianwa nagyúr birtokán túl van olyan része, ahol egy lovas még végigmehet, de ha többen vannak, akkor megnyílik alattuk az út...
Lan meglátására biccent
/Abrín/ Chianwa nagyúrtól csak annyit várok, hogy kifizetve a hídvámot, megállás és komolyabb galiba nélkül áthaladhassunk a birtokán. Ez pár gyertyaégésnyi idő alatt kivitelezhető. Mire a Dúnok odaérnek, és a nagyúr elárulna minket, mi már távoztunk is a birtokról. Ha az üldözők megpihennek az ottani fogadóban, azzal időt nyerhetünk. Viszont nem hinném, hogy konfrontálódnak a nagyúrral, mégha rühelli is a Napcsászár nemeseit - de talán kissé megkopasztja őket. Ha az üldözőink nem maradnak ott éjszakára, akkor sincs gond - de utána jó esély van rá, hogy a kíséret egy-két tagját elnyeli a mocsár, vagy ahogy Kékprém mondta, egy fáklya vagy pipa elszabadít egy tomboló tűzszellemet vagy mit. Az az út hosszabb, veszélyesebb, de nem kell bevárni az üldözőket, hogy lápra csaljuk őket.
/Abrín/ Azután hamarosan találkozunk, mert a Lassú méltó nevéhez - szól közbe Kékprém - Illene belátni hogy ha most nem cselekszünk hamarosan lecserélheti Néhaira. A legfontosabb most, hogy a sárkány farkánál mielőbb Aranyszemű birtokára jussunk - utal a Vutas - Vutaron túl kezdődő dombságra, amelyből aztán az Abysson végigfutó roppant hegygerinc válik.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – erdei táborhely éjszaka, másnap reggel
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Az elején számomra eléggé érthetetlen Vanina amolyan északi kurta furcsa okfejtése eléggé sok időbe és talán az égi szférákból eredő sugallat világosodik meg az elmém, hogy valójában Vanina  Chianwa nagyúr birtokára akarja csalni a dúnokat, míg mi a régi császári úton haladnánk tovább, ami talán nem is lenne olyan rossz ötlet ám tapasztalt vezető híján nem is túl jó ötlet, viszont Vaninának szüksége lehet Kékprém tapasztalatára a lápon való fogócskázáshoz, egyetlen dolog aggaszt mi van ha üldözőink nem csak fizikai nyomunkat, hanem spirituális kisugárzásunkat vagyis inkább a szoborét követik akkor viszont Vanina megtévesztése nem fog eredménnyel járni, ám egyenlőre ezen aggályomat nem osztom meg a társasággal.
-   /Abrín/ Akkor, ha jól értem Chianwa nagyúrbirtokán keresztül az azt követő és ölelő lápon szeretnétek tévútra csalni üldözőinket, miközben mi tovább haladunk az idő által kikezdett régi császári úton. Nos rendben van, bár az erőinket megosztani kockázatos lépés és a császári út sem veszélytelen vezető nélkül, ám értem, hogy Kékprém tapasztalatára szükség lesz a lápon való átkeléshez. Viszont a kérdés az, hogy az utazás vége előtt szándékunkban áll-e találkozni még valahol a lápvidéket követően vagy a cél minden késlekedést nélkülözve elérni Naoenao-t – szegezem nekik a kérdést majd válaszukat követően összeszedem a gyér uticsomagomat, készülődés közben elkérem a kristályszobrot attól akinél van és ha már nálam van magamnál is tartom az úti csomagomban és a leplezés igéjét bocsájtom rá majd a varázst az aurámhoz horgonyzom, bár így lemondok mágikus képességeimről viszont, ha üldözőink nem is minket, hanem inkább a kristályszobrot követnék dolguk megnehezedik, viszont a varázs a szoborban lévő szellemlényt valójában egyáltalán nem érinti sőt az ideája kiteljesítését elősegítheti ahogy lekerül róla az esetleges külső mágikus nyomás. (Grimoire Metamágia>>Leplezés formulája>> 3. szintű leplezés 30 Mp 95. oldal)

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Mindenki

A

z összefoglalóra Vanina biccent
/Abrín/ Igen, jól érted, hogy mi volna a terv – szól Lanhoz -  A cél az, hogy minél előbb elérjük Naoenaot – de ez nem jelenti azt, hogy alkalomadtán nem tudunk beérni titeket. Elvégre Kékprém és én is gyorsabban tudunk haladni mint ti – jelenti ki magabiztosan.
/Abrín/ Valószínűleg Aranyszermű birtokán, vagy valamivel utána ismét találkozunk – véli Kékprém.
/Abrín/ Vigyázzatok rá! – int még Vanina Hajnal felé, miközben felkészíti Fifit az útra, majd fürgén távozik Kékprémmel az oldalán. Kael eközben már elkezdi előkészíteni a varázslatot. Amelybe ahogy belefog, mintha lehűlne körülötte a levegő, és még a kelő nap fénye is megfakulna, miközben kezeivel valamiféle láthatatlan kötelet fonna. Halk, monoton kántálása egyre sürgetőbb, parancsolóbb és fenyegetőbb tónusra vált, és hirtelen, úgymond a csúcsponton ér véget, Hajnal pedig felakadt szemekkel eldől. Eközben Lan is nekilát a kristályszobrot elrejteni a mágikus fürkésző tekintetek elől. Az erők síkján lassú mozdulatokkal csoportosítja át az energiáit, hogy létrehozza a védőmágiát - majd a szobrot betekeri az óvó varázs szövetébe, míg körülötte apró vízcseppeket és virágszirmokat kap fel a fuvallat, és megpörgetve visszaejti őket.
Kael óvatosan közelebb hajolva Hajnalhoz megvizsgálja, megnyugtatóan biccent.
/Abrín/ Egész jó! – értékeli, majd gyengéden eszméletre „pofozza”. Hajnal csodálkozva ül fel, és bár nem tűnik épp kipihentnek, de legalább kissé zavarodott. Főleg, hogy miért is van megkötözve.
/Abrín/ Mégis mi… - kezd bele Hajnal, majd félbehagyva a kérdést, elhányja magát – de Kael résen van, így időben félreugrik.
/Abrín/ Széthasad a fejem! – panaszolja Hajnal, mire Kael elkezdi eloldozni
/Abrín/ Holnapra elmúlik! – kecsegteti – de most szedd össze magad, mert lassan indulnunk kell!
/Abrín/ Mégis mi történt? Miért kötöztetek meg? Vanina és Kékprém hol van? – kérdezi a fejét tapogatva.
/Abrín/ Majd út közben elmeséljük! – hárítja a kérdéseket Kael.
Összeszedelőzködve elindultok a Császári úton, amelynek a minősége sok kívánnivalót hagy maga után, de a lápi ösvényeknél vagy az úttalan-utaknál még így is sokkal jobb.  A következő település fél tucat házból ha áll. Szegényes portái, a gyanakvó, néhol rémült arcok és a kemény élet miatt gyorsan elhasználódó emberek látványa ismét eszetekbe juttatja, hogy mily kiváltságosak is vagytok, hogy ti nem röghöz kötve tengetitek életeteket, hanem jogotok van utazni. S hogy mennyit számít, hogy kinek a birtokára születik valaki…

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Az események mondhatni meg sem lepnek az égi kerék körforgásában tudomásul kell vegyem, hogy a praktikus döntések elfogadása nem tartozik a társaságunk erősségei közé erre tekintettel természetesen Vanina és Kékprém elválik tőlünk, hogy az általuk kifundált hamis nyomra vezesse üldözőinket mi pedig nekivágunk a régi császári útnak amin nem múltak el nyomtalanul az elmúlt három évezred, bár Hajnal mosolya nem a legőszintébb amit valahol legbelül megértek ám ennek ellenére hagyom, hogy a többiek világosítsák fel az éjszakai eseményekről és a bosszúálló szellemről. A gyaloglás alkalmat ad elmélkedésre és arra, hogy ösztön szintűvé csiszoljam az aurámhoz horgonyzott varázsok fenntartását. Idővel megérkezünk a következő településhez és tényleg hálát adhatok a sorsnak, hogy nem ezen a környéken láttam meg a napvilágot még, ha balkézről származó fattyú is vagyok a kemény élet itt gyorsan elhasználja az embereket. A településre beérve körbe pillantok, hogy esetleg látható-e kút, ahonnan friss vizet vételezhetünk és ha a többiek nem akarnak valami miatt megállni tovább folytatjuk az utat a régi császári úton. Szeretnék a lehetőségekhez képest minél előbb a Hegyi királyság területén belül lenni, ahol esetleg a helyiek segítségét is kérhetjük ardún üldözőinkkel szemben.

[Haldirien]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal, úton
Résztvevők: Mindenki
Delon feszülten figyeli, ahogy elmennek azok akik egy baj esetén még megvédhették volna őket, és a feszültséget egy ütemesebb sétával igyekszik feloldani. Maga a rituálét, amit Kael végez a megbűvölt Hajnalon érdeklődő szemmel figyeli.
"És az ilyen bűvös dolgokat más is tudja csinálni aki ismeri a hozzá fűződő mantrát?"

Amikor Hajnal visszatér, Kael és Lan sem válaszol részletesen Hajnal aggódó kérdésére, Delon a zsákkal a hátán, figylei őket, majd annyit mond:
"Van egy tervük. Nekünk menni kell tovább. Gyorsan"

Az úton gyorsított tempóval próbál menni.
"És... Kik ezek a mennydörgés szellemek amikhez kell menni?

A faluba érve próbál valami útra valót keríteni - a friss élelem fontosehet az erejük megőrzésében. Aztán a település méretét és szegénységét látja felhagy ezzel az ötletével és ő is az út mihamarabbi folytatását szorgalmazza.
A települést elhagyva fordul Lan irányába.
"Megkérdezném, miféle megidézett angyalra gondoltál amikor a szoborról beszéltetek a fegyver forgatóval. Mibol gondoljátok hogy a Mennydörgés szellemek után már nem fognak üldözni minket?

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Útközben
Résztvevők: Mindenki

D

eion kérdésére Kael válaszol
/Abrín/ A mantrák ismerete önmagában nem elég. Az olyan, mint egy kísérő hangszer az énekes számára. Csupán segítség, mankó - de az igazán képzettek egyedül, önállóan is képesek csodásan énekelni. Ahhoz hogy neked is menjen, ahhoz két helyen is felkészültnek és rendezettnek kell lenned. Itt és itt - érinti meg a mellkasodat a szíved felett, majd a halántékodat.
Út közben Hajnal nem kap túl sok választ, mivel Lan nem igazán méltatja válaszra. Kael pedig szintén rövidre fogja, akárcsak Deion.
/Abrín/ A terv az, hogy Vanina és Kékprém tévútra csalják az üldözőinket, kihasználva Kékprém helyismeretét.
Hajnalnak ennek ellenére úgy tűnik, hogy egy időre elegendő a magyarázat, mert egy kis ideig csendben baktat mellettetek, de aztán megszólal
/Abrín/ Rendben, értem, hogy ugrattok, de ennyi elég volt!... Szóval mi a magyarázat Vanina és Kékprém eltűnésére? – érdeklődik újra Kaeltől – Előre mentek felderíteni?
/Abrín/ Mint már mondtam, félrevezetik az üldözőinket kissé lemaradva – válaszolja Kael higgadtan. Hajnal halkan válaszol
/Abrín/ Szabadjon megjegyeznem, hogy ez a legrosszabb ötlet, amit eddig hallottam! ITT MINDENKIT MEGCSIPETT A HÜLYELÉGY! Áááááá! – sikítja, és még a hátizsákját a is a földre hajítja, miközben látszik, hogy majd felrobban az idegességtől, miközben szó szerint toporzékol. Ilyet még soha nem tapasztaltatok az általában csendesen pimasz Hajnallal kapcsolatban.
/Ardún/ Csak nekem van olyan érzésem, mintha ilyet már csináltunk volna? Hogy egy nador majd jól ismervén a terepet, eltereli az üldözőink figyelmét! Az is milyen csodásan jól sikerült! Igaz, én vagyok a telhetetlen, hiszen az urak hogyan is emlékezhetnének ilyesmire, ami ennyire a távol múlt ködébe vész?! Az istenekre, mintha a haj befelé nőne nálatok, és kibaszná az észt a fejetekből! Egy döglött majom, aminek a szél ki-be szaladgál a fülén, és kiették a szemét - előrelátóbb, mint ti! – gesztikulál közben hevesen, és abrín helyett ardún nyelven ömlik belőle a szó, mert idegességében nem is vette észre. Dühösen és idegesen néz végig rajtatok, s nem nehéz felismerni a helyzetet – attól tart, hogy Kiina után Vaninát is elvesztitek.
/Ardún/ Vanina ötlete volt – és tudod, hogy ha a fejébe vesz valamit, akkor attól nehéz eltántorítani, mert makacs, mint az öszvér! – szólal meg Kael.
/Ardún/ Lannak kellett volna meggyőznie! – replikázik Hajnal.
/Ardún/ Van, amit ő sem tud megtenni! – védi Kael.
/Ardún/ Hmpff… - duzzog Hajnal, és felszedvén az útról a hátizsákját, szó nélkül tovább indul.

Kael Deion kérdésére megvonja a vállát
/Ardún/ Ha találgatnom kell, akkor azt mondanám, hogy Nadorok. Majd meglátjuk, ha odaértünk. Nekünk most még elég annyit tudnunk, hogy Naoenaoba kell elérnünk - válaszolja kissé fatalista módon. Hajnal út közben még halkan szitkozódik és átkozódva káromolja az égieket - no meg az összes ősét a társaság minden tagjának - beleértve ebbe Vanina felmenőit is.
A faluba érve már valamennyire kifáradt, mert oda már csak gyilkos pillantásokkal érkezik, amivel a falubelieket jutalmazza. A faluban valójában a kút vize az, ahol újra tudjátok tölteni a kulacsaitokat, illetve az egyik helyitől két khílért tudtok vásárolni fél tucat tojást - de ezen kívül mást nem tud nektek nyújtani ez a település. Így hamarosan tovább álltok, hogy az utat folytatva minél messzebb kerülhessetek az üldözőitöktől. Estefelé immár rátok hárul a feladat, hogy ideális táborhelyet találjatok - vagy legalább olyat, ami alkalmas az éjszakai pihenésre. Hajnal felajánlja hogy az éjszakai őrség egy részét elvállalja - de Kael lebeszéli róla - szerinte inkább pihennie kellene.

Az este most nyugodtan telik az előzöhöz képest - sem várt, sem váratlan látogató nem érkezik - s nem is látjátok a távolban üldözőitek fáklyafényeit. De ez a következendő napokban is így alakul - egyedül a táj, és a terep változik meg lassanként. A víz kezd távolabb szorulni az út két oldalától, és a falvak határában eleinte kicsi, majd egyre nagyobb rizsültetvények jelennek meg - de végül ők is átadják helyüket a hagyományosabb gyümölcsösöknek és erdőknek, ahogy elkezd felgyűrődni a táj, kisebb dombokat alkotva. Az út minősége is javul, ahogy a települések is gazdagodnak, míg végül jó heti gyalogtúra árán elértek egy majorsághoz, ami a körülötte elterülő szőlős alapján borkészítéssel foglalkozhat. A háttérben már a Sárkánygerinc formálódik, de itt még csak szelíd dombokról lelet beszélni. Az épület büszkén hirdeti tulajdonosa anyagi jólétét - s masszív tám és egyéb falai biztonságot ígérnek nehéz időkben is. Hajnal mostanra ismét lecsendesedett - de nyugtalansággal tölti el, hogy Vanináék még nem bukkantak fel - aminek néha hangot is ad. Igaz, az üldözőitek sem kerültek még elő - szóval feltételezhető, hogy Vanináék sikeresebbek voltak - de a siker ára még kétséges... A falakra kifüggesztett zászlók alapján könnyedén beazonosítjátok a birtokot - erről a helyről beszélt Kékprém. Megérkeztetek Aranyszemű birtokára, és ha ez igaz, ez már a Hegyi Királyság területe - még ha nem is annak tűnik...