Nadír Könnyei

[Haldirien]

Deion

Deion elgondolkozik, a tornyot és a rajta lévő őröket vizslatja, majd a tekintete visszatér a rongyos úthoz, ami a másik választás lenne.
"Ha Kael testvér beleegyezik, akkor az elhalálozott Sterrard úr tárgyai közül felhasználhatnánk a signumot, hogy átjutást kérjünk. Bár, amilyen sárosak vagyunk, nem tudom, mennyire akasztanának fel inkább lopás gyanújával." - miközben beszél a zsákját a lábai elé helyezi, hogy szűkség esetén kikeresse belőle a signumot. Ahogy megakad a tekintete a zsákba süllyesztett kardon, kicsit összeszorul a gyomra.
 ~ Vajon foghatom még a kezemben? Vajon mostmár ilyen Mortar szerzetes leszek?~ a pillanatnyi megingást végül egy fejrázással tudja le.
 ~ El kell tűnnöm, ami csoportban könnyebb, és ez az idő még sok történet és vers melegágya lesz. Egyébként is érdekesek Mortar és Kael tanításai ~

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – keresztúton - Chianwa nagyúr birtoka kapujában
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Deion testvér megjegyzésére felkapom a fejem és csak azt követően szólalok majd meg.

-   /Abrín/ Nem hinném, hogy egy arany signum segítene rajtunk, mivel Chianwa nagyúr roppant kapzsi, kegyetlen és fukar ember, csak a saját törvényeit ismeri el azok pedig arról szólnak, hogy minél jobban megsápolják az átutazókat. Nagy valószínűséggel ránk is olyan vámot vetne ki, amit nem tudunk megfizetni, sőt, ha személyesen meglát minket akkor további kényelmetlenségre is számíthatunk. Nem kérdés, hogy a rosszabb úton kell tovább haladnunk, mivel nincs pénzünk az átkelésre Chianwa nagyúr birtokán. – közlöm velük a tényeket

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Mindenki

H

ajnal kétkedve pillant Lanra, amikor Lan arról beszél, hogy nincs elég pénzetek a hídvám megfizetéséhez, és egy vágyódó pillantást vet a túloldalt fekvő rendezett földekre.
/Abrín/ Ha jól érzem meghúzódik a háttérben némi személyes ellentét is - de ha kerülnünk kell, akkor főleg nincs időnk továbbra is itt ácsorogni! - jelenti ki Kael, mire Hajnal is egy futó grimasszal az arcán sarkon fordul, és megindultok a másik úton. Amelyen a békés bandukolást vagy feszített tempójú sétát zümmögő szúnyog-rajokkal és a nap miatti sekélyes poshad víz bűzével teszi emlékezetesebbé. Maga az út is rossz állapotban van - kordéval vagy kocsival nem is szívesen próbálnátok megkísérelni rajta az utat, mert több helyen is erősen hiányos az út burkolata. Lándzsahosszi vizes, saras kátyúkkal van telehintve - melyek egy része csak bokáig cuppanó sárral, másik része majd térdmélységű vízzel van megtöltve. Áthaladtok egy, korábban talán hat-hét házból álló település romjain. Mára már csak a nagyobb, megkormosodott gerendák meredeznek a növények takarója alól az ég felé, és pár méternyi magába roskadt kerítés őrzi az egykori apró közösség emlékét. Kékprém már járt erre - de legutóbb sem volt itt semmi, amiért érdemes volt megállni - mert még a kutat is magához ölelte az enyészet. Este felé értek el a következő településhez - a nap lenyugvó, aranyló fényei mintha lángra lobbantották volna a szegényes nádkunyhók falát és tetejét. Maga a település már jóval nagyobb - legalább két tucat kunyhó tetejét tudjátok összeszámolni, és majd minden második tetején füst száll fel a tető közepén lévő lyukon át. Pár kacsa csobban be előletek a partról a vízbe, és több vékonyka, koszlott, foltozott ruhájú gyerkőc bámul titeket szájtátva a kunyhók ajtajának védelméből. Mivel esteledik, ezért a helyiek is már jórészt a ház körüli munkákat végzik már - így vagy egy tucat felnőtt figyel titeket tisztes távolból, kíváncsian. A falu központjában egy ásott kút, és egy italmérés fogad titeket. Az italmérés maga szintén egy nádkunyhóból, és az elé felhúzott fedett teraszból áll, aminek az alapterülete nagyobb, mint a kunyhóé. A kunyhó mögött valami nagyobb nádból font falu épület - valamiféle csűr van nagyjából negyven-ötven lépésnyire. A kunyhó előtti terasz alatt hat hosszú asztal, és rengeteg nádból font szék kapott helyet, míg az asztalokon apró mécsesek fuldokolnak valami olajban, melynek füstje szinte körbelengi a teraszt. Most talán ha másfél asztal foglalt - tíz ember ücsörög ott, és halkan beszélgetnek. Négy férfi, három nő, és három gyerek jelenleg a vendégek száma - és ránézésre egyik sem utazó. Az egyik férfi rongyos szemkötőt hord, az egyik nő karján pedig régi tűz nyomai fonnyasztották meg a húst. Mögöttetek közben olyan tizenöt-húsz lépésnyire lemaradva egyre népesebb követőtáborotok van, melynek nagyja a kisebb és nagyobb gyerekekből áll. Az italméréshez érve már legalább tíz-tizenkét gyerek figyeli a látványosságot, amit ti jelentetek számukra. Az élettől fáradt tekintetű felnőttek és zsibongó gyerekek mind titeket figyelnek, hogy mi szél is hozott titeket ide. Fogadó-bizottságként egy fiatal, erősen sántikáló fiatal férfi lép elétek. Egyszerű ruhája fonott szandálja, rövid haja, signuma hiánya kétségtelenné teszi rangját. Jobb lábfejének hiányzó lábujjai és részlegesen hiányos eleje lehet magyarázata a sántikálásának - de a sérülés már régi, begyógyult.
/Abrín/ Üdvözlet nemes utazók a Hajló Nádnál! - rója lesütött szemmel a tisztelt jelét a levegőbe, és többet nem is mond, amíg meg nem szólítjátok.

[Haldirien]

Deion Testvér

Az út hátralévő része változatlanul csapnivalóan szörnyű, de szerencsére egyre gyarapodó szúnyog felhő követi a csapatot.
"Előbb utóbb már lehet elrejtenek minket az üldözőink elől." - gondolja Deion testvér minden harmadik szúnyogcsípés során, míg minden másik alkalommal morogva próbálja kioltani a szúnyogok keserves életét. Amennyiben sikerül lecsapnia egyet, elégedetten keni bele a zsákjának az oldalába.
"De legalább élelmet hoztunk a faluból. Nador testvér, ilyen vadásznak tűnsz, mit lehet gyűjtögetni vagy elejteni a környéken?" - kérdezi  Keelut felé fordulva.

Amikor megpillant egy falut, gyorsít a léptein és mosolyogva indul a falu felé, de a falu külalakja és Keelut szavai csakhamar kerékbe törik a vágyait.
"Akkor marad a saras út, tovább." - mondja egy fintorral az arcán.

Az út hátralévő részében a szúnyogokról szóló versikét kezd el farigcsálni, ami csak hamar a szúnyoglakta helyeken vándorlók kedvence lehet - az elmondása szerint - azonban amikor megpillantják a falut, egy élő, lakott falut, szinte minden eddig kifaragott sort és rímet elfelejt, és széles mosollyal néz körbe a településen, ahogy a rá eső naplemente fényében sütkéreznek a háztetők.
Mosolyogva int a gyerekek felé, majd amikor megérzi az italmérőből áradó alkohol szagot, összeszalad a nyál a szájában. Körbenéz a csapaton, majd Vaninán meg Lanon akad meg a tekintete.
"Mi lenne, ha megszállnánk, legalább egy fürdőre meg egy kis frissítő italra. Szükségünk van rá egy ekkora út után, főleg az ásást követően."

Amikor megszólítják őket, Deion Kaelre pillant, majd Lanra, és ő is felvési a tisztelet jelét a levegőbe.
"Köszönjük a szívélyes vendéglátásodat, az utazótársaim nevében nem beszélhetek, de a Tízezerarcú beavatottja vagyok, Deion testvér, és Kael testvért követem." - mutatok Kaelre. - "Ha volna egy kis élelem, ital vagy csupán víz, hogy lemossuk magunkról az út sarát, azt nagyon megköszönnénk, ha az italozó jóuraknak szükségük van egy kisebb, könyedebb zenére amíg a szomjukat oltják, szívesen biztosítom azt maguknak."

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – Hajló Nádnál
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Kael megjegyzését a személyes ellentét kapcsán nem kívánom megcáfolni ám bőven kifejteni sincsen kedvem ezért csak az egyetértés jelét rajzolom a levegőbe majd további ellenvetések hiányában egykedvűen a rögösebb és sárral teli útra lépek. A monoton menetelés közepette azért kicsit jobb kedvre derít Deion testvér szúnyogokkal való csatája, majd azt követően a bánat is elfog amikor egy kihalt településen vágunk át a elmúlás a körforgás rendje ám nem mindegy, hogy milyen formában jön el egy település lakói elhagyhatják az árnyékvilágot ám attól még útódaikon keresztül a település tovább él nos itt nem ez történt a kísértetjárta helyet magunk mögött, hagyva estére egy másik szegényes településre érünk az ingoványok között. Az italméréshez érve már lelkes kísérőtáborunk van a helyi gyermekek köréből, látványosság lettünk, ami semmi esetre sem jó. A Hajló Nád előtt nem tudom olyan gyorsan átgondolni a dolgokat, hogy Deion testvér ne vegye át az irányítást, ám már mindegy csak úgy egyszerűen hagyom, hogy intézze a dolgokat a maga simulékony módján még mindig nem tudom, hogy hányadán állunk vele valójában. Miután Deion testvér befejezi a mondandóját már csak egyetlen kérdést fűzők hozzá.

-   /Abrín/ Üdvözöllek, esetleg akad olyan személy a Hajló Nádnál aki fáradozásainak megfizetése fejében biztonságos és gyors úton el tudna minket kalauzolni a Hegyi királyság határához, vagy aki útba tudna igazítani minket?.

[Tiwanlil]

Jól mondja Lan, felesleges érménk a túlárazott átkelésre nincs, és tudván, kihez menne, nem is sajnálom. A viszontagságos útviszonyokat egészen megszoktam, szinte meglepődnék, ha nem így lenne. Vagy gyanakodnék, hol a turpisság...
A birtok kevésbé védett részén régi háború nyomát látom az embereken. Erről mesélnek a testeken hagyott nyomok, és a kihaltnak tűnő vidék. Gyerekek azonban vannak, sokan. Rájövök, elszokott a szemem a látványuktól, jelenlétüktől.
Fél szemem a kölykökön, fél a nadoron.

Deion szórakoztatja őket, ami nem lenne gond, ha később ne adná olyan könnyelműen ki mások nevét a Hajló Nádnál. Még jó, hogy nem az enyémmel tette, beverném  a képét visszakézből, akkor is, ha istenséget követ.
Jó volna lefürödni, meleget enni, kérdés, megengedhetjük-e ezt a luxust. A kérdése viszont meglep, a nadorhoz hajolok.
- Te nem ismered az utat oda, ahová a társam mondta? - kérdezem Keelutot.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Deion

G

yaloglás közben a szúnyogok folyamatosan zsonganak a füled körül, mintha egymással versenyeznének,hogy melyikük tud eddig sosem hallott titkokat a füledbe zümmögni. Ám az összes dalnak egy a vége - mindegyik a te véredet ontaná. Idővel felismered a szúnyogok taktikáját - amely nem holmi ravaszságra, hanem a te kifárasztásodra törekszik. Számolatlanul kened fel őket a hátizsákod oldalára - de szinte minden egyes elhullottra kettő újabb jut - és nem tántorítja el őket, hogy hányan hullottak már el a kezed által. Keelut most nem annyira beszédes - mert elsőre mintha nem is akarna válaszolni a kérdésedre. Az első falu romjai is csalódást okoznak - kérlelhetetlenül mutatja, hogy itt kemény az élet.

A második falu már messze szebb képet mutat - és ha az esővel eláztató erdei táborozással kell összehasonlítani, akkor még ezek a száraz, meleg kunyhók is sokkal barátságosabbnak tűnnek. Viszont a gyerekeket nem lehet csak egy barátságos arccal lekenyerezni - továbbra is tartják a két pengényi távolságot.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Lan

A

mocsári út bár nem bővelkedik eseményekben, de szúnyogokban annál inkább. Deion küzd a természettel, de neked nincs ilyen gondod - éphogy egy szűk lépésnyire kiterjesztett aurával már biztosíthatod magadnak a zümmögő felhőben is a sérthetetlenséget. Az út bár nincs jó állapotban, de messze könnyebb haladást biztosít, mintha csak valami csapáson kéne botorkálnotok. A faluban Deion veszi magához a szót, s mivel már jó ideje ismered - látod, hogy Vanina nincs teljesen megelégedve az elhangzottakkal. De most legalább nem veled van baja.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Vanina

B

ár a terep nem épp utazóbarát, ez talán még kaporra is jön, hiszen így az üldözőiteket is hátráltatja. A nehéz vértes lovasság itt hátrányban van - nem véletlen, hogy háborús időben az erdőkben és lápokban keresnek menedéket a kétkezi emberek. Ami ugyan megvédi őket, de a halászat és vadászat mellett még némi rizstermesztéssel foglalkoznak - ám ez nem elég nagyobb népesség eltartására. De a betegségek és egyéb métely sokkal gyakrabban üti fel a fejét. Talán ezért vannak ilyen kevesen, és szegényes körülmények között. Igaz, gyerekből viszonylag sok van - utoljára talán Arcantis városában találkoztál ennél többel. Azóta jórészt néptelen, nem hogy gyerek-, de nem is emberbarát vidékeken vágatok át.

A fogadónál Deion viszi a szót, és észre sem veszi, hogy talán túl sokat is beszél olyasmiről, amiről nem kéne. Ám a tisztes meleg étel és némi tiszta víz azért csábítóan hat. A fogadós az ételt és italt is úgy tűnik tudja biztosítani - és nem kizárt, hogy a tisztálkodást is valahogy meg szokták oldani a helyiek - mert nem érzed a szagukat. Lan kérdése téged is kíváncsivá  tett, mert Keeluthoz fordulsz a saját kérdéseddel. Aki elsőre csak annyit válaszol
/Abrín/ Visszatalálok. Onnan jöttem...

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Mindenki

A

bemutatkozásra egy mélyebb meghajlás a válasz, amikor Mortar követőjeként teszel magadról említést.
/Abrín/ Természetesen van minden, mit óhajtanak! Frissen sült hal, lágy főtt tojással és kásával - ez az amit tudok ajánlani. Az ital pedig könnyű mentatea, vagy híg ser - esetleg rókaszesz az erős gyomrúaknak. Továbbá a kút vize iható - pillant Fifi felé - Bármely asztalhoz ülhetnek! - készségeskedik még, hogy aztán Deion felajánlására bizonytalan válasz érkezzen
/Abrín/ Óóó, nem terhelnénk ily magas rangú látogatókat azzal, hogy nekünk, érdemtelen népeknek zenéljenek! - válaszolja, mint akit nem kell emlékezteni, hogy mennyivel kiváltságosabbak vagytok. Aztán Lan felé fordul
/Abrín/ Bocsánatodért esedezek, de sajnos csak azt tudom, hogy arra van - hajol meg szinte derékig, majd mutat napnyugat felé, a messzi távolban sejlő hegyek felé - ám Sagonwa nagyúr birtokán a falu vizeinek határáig szabad csak mennünk! - magyarázza. Hiába - elszoktatok az utóbbi időben attól, hogy a szabad utazás bizony csak utipasszus birtokában engedélyezett. Hajnal halkan megszólal
/Abrín/ Ha eszünk egy rendeset, azt egy gyertyaégésnyi idő alatt letudhatjuk némi fürdéssel együtt. Az még bele kell, hogy férjen! Aztán ha úgy döntötök, mehetünk tovább szúnyogot és piócát etetni, vagy pihenhetünk reggelig - veti fel.

Leülve az egyik asztalhoz, és Fifit egy fához kötve, ahol dúsabb fű várja - hamarosan megkezdhetitek az étkezést. A fogadós mindenkinek azt hozza, amit a felsoroltakból kér. Az étel egyszerűen ízesített, de legalább meleg és finom - akárcsak a mentatea. A sör már hagy némi kívánnivalót ízre és minőségre - de legalább szesz. Viszont a rókapálinkához már bátorság kell - az illata elárulja, hogy erős, és igazi kalandózó fajta! Azaz ha nem vigyáz vele az ember, akkor elöször leszalad a gyomorba, összeszed mindent amit ér, és aztán a rabolj javakkal ismét a napvilág felé veszi az útját. Úgy is mondhatnánk, hogy nevét a végeredményről kapta...
Kael ráérősen fogysztja az ételt, míg Hajnal egymás után habzsolja be a lágytojásokat, hogy aztán végül nagyot nyújtózva felálljon - míg ti még talán az étkezés felénél tartotok. Hajnal a fogadóssal kurta beszélgetés után egy vékony ösvényen a fák és bokrok közé sétálva a vízpartfelé induljon fürödni.
A helyiek eleinte csendesen figyelnek titeket, de amikor kiderül, hogy semmi váratlan nem történik, és a nador is csak úgy eszik, mint bárki más - ismét felélénkül a beszélgetésük is - miközben azért továbbra is kíváncsian mustrálnak titeket a szemük sarkából. Nyíltan nem bámulnak meg titeket, és ha ránéztek valamelyikükre, elkapják a pillantásukat - ám az kétségtelen, hogy rólatok folyhat a diskurzus.
 
Egészen addig, amíg kordényiszogásra nem lesztek figyelmesek. Egy életunt öszvér húzta rozoga kordé érkezik, egy acél és egy posztósignumos, kopaszra borotvált fejű férfi kiséretében. Az acélsignumos oldalán rövidkard pihen, testét pedig bőr mellvért védi. A kordén több emberes mértű, nádból fonott fedeles kosár, és tucatnyi kisebb-nagyobb társuk utazik, valamint két testesebb hordó. A fegyveres mozdulatai, fényesre suvickolt signuma és a mellvért fém csatjai arról árulkodnak, hogy felettébb büszke kiváltásgaira. Ezt érezteti is a fogadóssal, amikor szóba elegyedik vele. Bár csak töredékesen halljátok, de a testbeszédük árulkodó - valószínűleg rólatok faggatózik. Igaz, elég röviden, és utána felétek veszi az irányt az acél és posztósignumos férfi. Határozottak, de azért több lépés távolságot tartva állnak meg az asztalotoktól. Feltehetőleg nem tartott neki sokáig felmérni, hogy a státuszotok bizonyára magasabb, mint az övé. Egy erősebb főhajtás, és a tisztelet jele után megszólal az acélsignumos
/Abrín/ Szerény személyem tolmácsolja e földek urának, Sagonwa nagyúrnak az üdvözletét! Nem is bátorkodom soká zavarni a pihenésüket - mindössze egy menlevelet, vagy egy signumot óhajtanánk látni! - kéri - Aztán tovább folytathatják az étkezést, amelyre természetesen a nagyúr vendégei! - hajol meg ismét.

Miután ellépet az asztalotoktól, félhangosan még odaszól a fogadósnak
/Abrín/ A nagyúr vendégeitől és utazóktól remélem nem kell mondanom, hogy nem kérhetsz pénzt  - bármilyen ételt vagy italt is kérnek! Örülj, hogy megtiszteltek a jelenlétükkel!
A fogadós csak úgy hajlong az asztalotok és a fegyveres felé, hogy megértette. A fegyveres ezek után visszasétál a kordé felé, és további instrukciókkal látja el a fogadóst
/Abrín/ A nagyúr kamrája kezd kiürülni, és fel kell töltenünk - ezért küldtek engem! A hordóba két tucat méretes élő halat kértek, a többit ő tudja! - int a posztósignumos felé, aki kissé zavartan megköszörüli  a torkát.
/Abrín/ Ezen kívül két kosár szárított halat, négy kosár friss tojást, és fél hordó tavikagylót kell elvinnünk.
A fogadós felszisszen hallván a listát, és a tisztelet jelét rója a levegőbe
/Abrín/ Sagonwa nagyúr nem érhetné be kevesebbel ezen a tíznapon? - kérdezi - Ugyanis a fogás nem volt túl jó, mert sok hal megdögölve úszott a víz tetején. Biztos valami bandolába pusztultak bele! Amit pedig kifogtunk, annak egy része megbüdösödött - így sok ment pocsékba!
/Abrín/ Elment az eszed? - háborodik fel a fegyveres - Sagonwa nagyúr koplaljon, vagy az a szégyen érje, hogy nemesen-született vendégeit nem tudja friss hallal megkínálni egy tóvidéken? - hüledezik
/Abrín/ Dehogy, nem így értettem! - visszakozik a fogadós - Csak...
/Abrín/ Ha nem viszem el az előírt mennyiséget, akkor megbüntetnek, mert rosszul végzem a dolgom! Az én dolgom az, hogy elvigyem tíznaponta az ételt. A ti dolgotok az, hogy előteremtsétek! Keményebben kellene dolgoznotok, vagy másik halászhelyet keresni!
Erre már a másik asztalnál ülő helyiek is közbeszólnak
/Abrín/ Ez nem olyan egyszerű!
/Abrín/ Bezzeg amikor az a mocsári kígyó megette azt a szerencsétlen gyereket, a nagyúr szó nélkül küldött katonákat és vadászokat a bestia levadászására!
/Abrín/ Előtte azért Mo asszony is eltűnt...
/Abrín/ Lehet, hogy csak a mocsárba fúlt, nem biztos, hogy a kígyó volt... De mégis mit mondjak Sagonwa nagyúr intézőjének? Egyikünknek sem jó, ha félig üres kordéval megyek vissza! - próbál hatni a fogadósra, aki nagyokat sóhajtozik. Végül csak megtöltik a kordét a megadott mennyiségű (de nem feltétlenül a legjobb minőségű) élelemmel - igaz, hogy ehhez a falu kunyhóiból is bőven hozzá kellett nyúlni a tartalékokhoz. Végül a két intéző a kordéval és az öszvérrel megfordul, és elindul visszafelé, ahonnan jöttek.

Most van alkalmatok összehasonlítani ezt a környéket és Chianwa nagyúr birtokának működését. A különbség elég szembeötlő - ennek a területnek a gazdája nem sokat törődik ezzel a résszel, egyszerűen csak beszedi a sarcot az itt élőktől. De legalább nem az átutazókat kopasztják meg - igaz, itt valódi vendéglátásban van részetek - a vendéglátós állja az ételeteket, italotokat.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – Hajló Nádnál
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

A falú és a „fogadós” lehetőségeihez képest kitesz magáért jól esik a friss étel és a fürdés lehetősége is eléggé felvillanyozó a láp mocska után, Hajnal eléggé gyakorlatiasan áll a dolgokhoz ám bármennyire is csábító lenne, hogy ne a szabadban éjszakázzunk a nyomunkban lévők tudata továbbhaladásra ösztökél no és a józan logika is ezt diktálja egy vesszőfutásban vagyunk és csak reménykedhetünk, hogy elérjük a Hegyi királyság területét ahol talán egy kicsit nagyobb biztonságban leszünk üldözőink elől, addig viszont nem nagyon állhatunk meg ezért csak hümmögök Hajnal felvetésére.
Az étkezés közben felbukkan a földek urának itteni intézője és felteszi a kötelező kérdést „signum vagy menlevél” mivel Kiina már nincs velünk ezért fejet hajtok felé és az acél signumomat az Anartyss ház jelével mutatom fel, ha az nem lenne elég bajban vagyunk mivel menlevéllel nem rendelkezünk Zevran Anartÿss úrfi jelenléte az utazás elején pótolta eme kelléket ám távozásakor nem hagyott hátra semmi ilyesmit vagy csak én nem tudok róla.
Az itteni népek jóravaló dolgos emberek ezért megvárom míg az intéző távozik csak azt követően lépek a fogadóshoz és ellentmondást tűrően 1 lin-t nyomok a markába az ízletes étkekért.
-   /Abrín/ A mentatea igazán zamatos és ha ti nem mondjátok el tőlünk nem fogja Sagonwa nagyúr megtudni, hogy meghálátuk a vendéglátást. – mondom neki szuggesztíven -   /Abrín/ Esetleg meg tudnád mondani, hol tudunk egy kicsit lefürdeni? S fürdés után esetleg megmutathatnátok, hol szoktatok halászni vagy ahol a halak elpusztultak, hátha a segítségetekre lehetünk.

[Haldirien]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Deion Testvér

A szúnyogok titkai, amelyekért cserébe vért követelnek nem különösebben érdekelte az út első kvartályóráiban az újdonsült Mortar novíciust, azonban a megállíthatatlan szúnyog-sereg, akár egykoron a dún hódítók a déli partoknál, át törik a védelmét és rablóhadjáratuk során alaposan megcsapolják a novícius vérét.

A falusi elöljáró válaszára egy kellemes mosollyal bólint feléjük, és a sült hallal, valamint a kásával megtöltve a gyomrát, egy kevés serrel leöblítve. A rókapálinka habár kecsegtetően hangzik, ennyi vérveszteség és szúnyogtámadás után nem kell a fejének, mert a végén még részegen fog elborulni az úton.

A Kufár óta most először hívták nagyságos, nagytiszteletű úrnak, habár jól esik neki, rossz érzés fogja el, majd Kael felé pillant, és a tisztelet jelével köszön az elöljárónak.

Amikor a nemesi küldöttel tárgyal Lan, Deion testvér figyeli az interakciójukat, majd tovább eszegeti a halat. Amikor a küldött már elfordul tőlük, és az elöljáróval kezd beszélgetésbe, hogy magával vigye az úrnak járó terményt, Deion testvér Kael mellé lép, és halkan beszél hozzá.
"Minden tisztelettel, Kael testvér, említtetted, hogy az utunk Mortar szentélyébe vezet. Nem lehet, hogy ennek a településnek, meg uradalomnak segítsége van Mortar kegyelmére? Mert nem minket keresnek"

Deion testvér is csatlakozik a fürdő alakulathoz, hogy a pórul járt utazó elföldelése óta ráolvadt sártömegtől és a szúnyogok vájta sebektől megmentse magát. Amennyiben Hajnal is ott fürdőzik a vízparton, felé fordul.
"Mennyi ideje vagy már ezzel az utazócsapattal? Már nekem is végtelennek tűnik, holott pár holdtöltével ezelőtt még nem is tudtunk egymásról. Gondolod, hogy még követnek minket? Mi kell neki annyira, hogy rendíthetetlenül, mágikus ereklyék segítségével is le akarnak titeket követni?"

Alaposan lecsutakolja magáról a hosszú út során szerzett port és mocskot, majd a ruháiról kezdte el letakarítani a sárdarabokat.
"Mindenesetre... Ha eljön az elkerülhetetlen, legalább tisztán és telt hassal járulunk az Ezerarcú elé, nem pedig mint kivert kutyák... "

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Mindenki

L

áthatóan Lant nem hatotta meg Hajnal burkolt javaslata, hogy az éjszakát fedél alatt töltsétek. Így aztán Hajnal csak sóhajt egyet, ahogy lemond a dologról. Kárpótlásul legalább megpróbálja gyorsan teleenni magát a következő hosszú séta előtt.
Az intéző a signum láttán biccent, és pár másodpercig tűnődve szemléli Vaninát, Hajnalt, Deiont, Kaelt és Kékprémet, majd a tisztelet jelét rója a levegőbe, és magatokra hagy. Feltehetőleg azon őrlődhetett, hogy legyen-e mersze elkérni Vanina és Kékprém signumát (lévén, hogy az acél signum jogosít fel fegyverviselésre). Valószínűleg úgy döntött, hogy a társasággal nem óhajt tengelyt akasztani - még ha gyanítja is, hogy a nador esetleg nem tudna megfelelő engedélyt felmutatni.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Lan

A

z intéző kordéjának távoli nyikorgása közben odalépsz a fogadóshoz. Amaz gyorsan a tisztelet jelét rója a levegőbe, és meghajolva már kérdené, hogy mire volna szükséged, de az első pár szó után zavartan elhallgat, amikor megérzi az ezüst súlyát a tenyerében.
/Abrín/ Nagyuram, ez túlságosan is nagylelkű egy olyan érdemtelen senkinek, mint amilyen én is vagyok! - mentegetőzik, és csak akkor hajlandó elvenni a pénzt, amikor ráhajtod az ujjait. A kérdésedre apró biccentéssel mutat egy vékonyka, kitaposott ösvényre, amely eltűnik a kerítés, és a bokrok között.
/Abrín/ Az az út vezet a partra, ott szokás mifelénk fürödni. Van a parton pár kosár a ruháknak, és egy-két egyszerű szappan. Ha jól láttam, az egyik hölgy már arrafele vette az irányt! - teszi hozzá, hogy Hajnal is erős késztetést érezhetett, hogy lemossa az út sarát.

/Abrín/ Oh, nem merészelnénk rabolni a drága idejét, és terhelni a problémáinkkal! - hárít, de aztán kíváncsian  kiböki - A nagyúr ért a posványokhoz? - kérdezi halkan. Újabb kérdésre, azért elmagyarázza, hogy a halászhely hol is található - ami egy nem túl messzi hely, és nem túl komplikált odajutni. Ha arról van szó, egy halász szívesen kievez veled az adott pontra.

A vacsora végeztével Kael társaságában kicsónakázol két halász kiséretében a tóra, hogy megszemléljétek a halpusztulás helyét. Nem sokban különbözik a tó többi részétől, csak itt most is három nagyobb hal úszik a víz felszínén hassal felfelé.
Az erők síkján viszont számos bandola kering a víztükör felett, és várja, hogy "felszabaduljon" némi hely a vízinövényeknél, melyeket szinte teljesen ellepnek az ártó szellemek. Mivel a növények betegek, így felborult az egyensúly - és ez vezet a halpusztuláshoz. Ám elnézve a bandolák mennyiségét, a helyzet rohamos romlásnak fog indulni. Ugyan amíg itt vagytok, könnyedén el tudjátok őket kergetni, de amint távoztok, újra birtokba veszik a helyet. Hacsak nem helyeztek ki megfelelő minőségű és mennyiségű szelleműző szalagot. Ha pedig az anyagi síkon vizsgálódtok, hamar kiderül, hogy túlságosan is meleg a tó vize - több friss és tiszta vízre lenne szüksége, vagy ez a rész is elmocsarasodik.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: Deion

A

faluban a sült hal és a kása mellett a hideg ser nem csak a torkot, hanem a csípések helyét is kellemesen hűsíti. Ez feltűnik a fogadósnak is, mert egyszer csak egy fából faragott tégelyt tesz le a kezed ügyébe. Szürkés-zöldes gusztustalan állagú krém? van benne, és több napja a napon hagyott hal szagával támadja le az ember orrát. A fogadós halkan magyarázkodik
/Abrín/ Nagyuram, fogadja jó szívvel a ház ajándékát. Ez Tavi Ocsmányka-krém. Hatékonyan hűsíti a bőrt, és elriasztja a szúnyogokat is, ha magára keni. Napi egyszer elegendő használni. De ha véletlenül megeszi, akkor összehúzza a segglyukat! - int téged a fogyasztásától, mintha ezt meg lehetne kívánni...

Az elöljáró téged nem igazán zargat - mert nem lát nálad acélfegyvert, ahogy Hajnalnál vagy Kaelnél sem. Ráadásul Kael szent szimbóluma árulkodik, hogy Mortar megbízásából járja a vidéket.
Kael a kérdésedre halkan visszakérdez
/Abrín/ Szeretnél valakit eltemetni, vagy megadni valakinek a békés halál ajándékát? - érdeklődik, aztán 'komolyabbra' fordítja szavait - Ennek a helynek rengeteg segítségre volna szüksége, és egy gondosabb nagyúrra.

A folyópartra lépve megpillantod Hajnalt, ahogy a derékig érő, aranyszínben játszó vízben állva számtalan vízcsepp szalad végig mezítelen bőrén, és csöppen vissza víztükörre. Egyik kezével a haját fogja, másikban pedig egy tőrt forgat, és úgy vágja vissza kissé rövidebbre szerinte túlságosan is megnőtt tincseit.
Érkezésed nem igazán zavarja meg - csak a tőrön változik a fogása amíg fel nem ismer - mert utána ráérősen folytatja a hajvágást. A kérdésedre rövid választ ad.
/Abrín/ Ardúnia óta. Ahol Lannak 'köszönhetően' felnégyelték és kiszögelték a városkapura az apámat - fintorodik picit - Ha pedig nem Kiinát akarták elkapni, akkor milyen okot tudsz mondani, amiért felhagynának az üldözésünkkel? - kérezi, hogy te miért reménykedsz abban, hogy egyszer csak visszafordulnak? Aztán halkan felkacag, amikor arról kérdezed, hogy miért vannak a nyomotokban.
/Abrín/ Jaj, hát két dologért képesek majd mindenre az emberek. Az egyik a szerelem, a másik a gyűlölet és bosszú. S ezek gyanúm szerint nem szeretnek minket - vigyorodik el pimaszul, majd leöblíti a kezéről a rátapadt hajtincseket - De csak a parton mereszted a szemed, és büdösödsz még egy kicsit, vagy fürödni is fogsz? Elég nagy ez a tó kettőnknek is!