Nadír Könnyei

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: érkezés a faluba
Résztvevők:  „Kékprém" Keelut

M

int már annyiszor, most is van idő merengeni azon, hogy mi is történhetett apáddal. Az biztos, hogy nem csak úgy lelépett, hanem nagyon is komoly oka volt a távolmaradásra. Hogy ez éppenséggel a halálát, vagy mennydörgésszellemé válást jelenti - az mindeddig az ismeretlen ködébe veszett. Most lett volna lehetőséged rákérdezni, tisztázni, hogy mi is történt vele - de talán mert magad is tartottál egy kiábrándító választól, végül mégsem kérdeztél rá. Így ugyan az igazságra nem derült fény, de így a mennydörgésszellemes történet is biztosan veletek maradhat a továbbiakban.

A falu mindennapjainak nagy része pont ugyanúgy telik, mint bármely más falué a királyságban. Az idősebbek a gyerekeket felügyelik - hol hangos szóval, hol egy-egy fülessel, hol pedig tanúságos történetekkel terelgetve őket. S mindezt főzés vagy épp valamiféle rákcsapda vagy háló javítgatása közben. A munkaképes korúak nagy része a falun kívül tartózkodik - gyógynövényeket gyűjtve, vagy épp rákászni, esetleg halat fogni. A nőknek maradt a vízhordás, mosás, vagy épp kosárfonás, és egyéb ház körüli munkák.

Végül úgy döntesz, hogy a megérkező utazók nem jelenthetnek túl nagy veszélyt, ha egyszer Lan is velük utazik. Az első benyomásod az, hogy mint minden esetben, ha idegen síkságiak pillantanak meg - az izgatott érdeklődés. A második benyomásod pedig az, hogy még mintha örülnének is neked, de ez az érzés szinte azonnal tovaszáll, és utána némi csalódottságot vélsz felfedezni a sáros nő arcán, míg a papszerűség csak nyugodt egykedvűséggel szemlél téged. Az az érzésed, mintha mást vártak volna. Pontosabban más nadort.

Lan hamar tudatja veled, hogy mi lett a két korábbi útitárssal, de azt nem fejtette ki, hogy a jelenlegi csapat új tagjai milyen okból vannak az oldalán. Talán nem is bízik meg annyira bennük? Mert feltehetőleg nem holmi udvariasságból vált az anyanyelvedre. De legalább további információkkal szolgál, mely szerint az ősi erdőirtók leszármazottai vannak a nyomukban.

[Haldirien]

 Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton - találkozás
Résztvevők: mindenki

Deion testvér Lan megszólalására a piócákról felvonja a szemöldökét, majd Hajnal felé fordul.
- Ha kell segítség, csak szólj – mondja egy széles mosoly kíséretében majd követi a többieket. –Annyiban nem egészségesek a piócák hogy időbe telik amíg leszedjük őket és annak épp hiján vagyunk.
A faluban Deion inkább nem társalog, nézi a falusiakat, a fémtükrében megnézi magát, és letöröl az arcáról egy termetes koszfoltot, majd megszólal a többiek felé dún nyelven.
- /dún/ Tudom, hogy eddig nem volt vele baj, de szerintem lassan feltölthetnék a készleteket, főleg, ha valami hegynek megyünk. Csak tudunk vásárolni valamit itt…”
-/abrín/ Legmélyebb tiszteletem, jóuram – vési a tisztelet jelét a levegőbe. – Tudnának adni élelmet az útra? Megfáradt utazók vagyunk, sok történeten vagyunk már túl, és fogytán az élelmünk.”

A nagydarab nador megjelenésére feszülten reagál, és hátrál egy pár lépést, megpillantva a nador fegyvereit, behátrál lassan Vanina mögé, majd amikor Lannal barátságos beszélgetésbe kezdenek, megszólal.
-/abrín/ Akkor ismeritek a csákányos fickót. Végre egy jó fordulat az utóbbi napokban. Örvendek. A nevem El… Deion. Deion testvér, Kael testvér… testvére. Mortar szolgálatában. Kékprém Kilút. Öröm találkozni veled.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: érkezés a faluba
Résztvevők: Lan

A

falu vénei által említett nador Kékprém formájában érkezik. Akitől már tudod, hogy mire számíthatsz, és most sem hazudtolja meg magát, mert egyenes, mint a bot. Gyorsan összefoglalod neki a jelenlegi helyzetet, aztán óvatosságból nyelvet is váltasz. Bár nem beszéled olyan választékosan, de gyakorlásnak is jót  tesz, ahogy a régóta nem használt szavak elhagyják az ajkaidat.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: érkezés a faluba
Résztvevők: Deion

A

z öregek tömör ígérete az ételre bár reményt keltő, de az odébb látott - a tűz fölé, kötélre felaggatott halak alapján - füstölt halnál és rizsnél változatosabb ételre itt feltehetőleg nem számíthattok.
A nador felbukkanása itt a lápvidéken elég szokatlan, és Kiinát ismerve nem lenne véletlen. Vajon hogy magyarázzátok meg ennek a nadornak, hogy elvesztettétek Kiinát? Az pedig, hogy kiderült - ismeri Lant, az talán tovább erősítheti a gyanút, hogy nem véletlenül találkoztatok vele. Az viszont egyből látszik, hogy ez a nador Kiina komolyabbik, és talán komorabbik fele.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: érkezés a faluba
Résztvevők: Mindenki

M

ég útközben:
/Abrín/ Márpedig nem fogom magammal hurcolni őket, és azt sem javaslom, hogy megpróbálj oldalba pisálni, mint egy útszéli fát! - válaszolja Hajnal némileg paprikás hangulatban Deionnak, ahogy a fél tucat felettébb ragaszkodó piócától próbál megszabadulni, hogy aztán Lan elé hajtsa az elsőt.
/Abrín/ Itten van ni, kúráld ki veled magad, ha szerinted ez olyan egészséges!

A faluban Kael bólint Deion javaslatára - feltehetőleg ő sem szívesen mondana le a rendszeres étkezésről. Hajnal viszont nem vele foglakozik, hanem a falut kémleli - mert valamiért nem sok bizodalma van hozzá. Az öregeknek Deion által feltett kérdésére pillanatnyi csend a válasz, aztán láthatóan megrágják a kérdést, és miután összenéztek, válaszol az eddigi szószólójuk.
/Abrín/ Tudnánk - válaszolja tömören.

Kékprém felbukkanása azért kis felbolydulást okoz, mivel Deion pár óvatos lépéssel befarol Vanina mögé, míg Hajnal elsőre örömmel néz rá, aztán kissé csalódottan.
/Abrín/ jah, ez egy nador! - bólint Hajnal - de remélem ki tudja bogozni, hogy miket csomóztak a dobozba... Közben Kael megrázza a fejét
/Abrín/ Én nem ismerem... - tudatja Deionnal, aztán érdeklődve figyeli a szerencsétlenkedését.

A rövid beszéd után a kéréseteknek megfelelően összekészítenek némi útravalót nektek. (10 khil a csapatnak 3 étkezésre) Pár csésze rizst, füstölt és szárított halat, illetve frissen reszelt vízitormát, melynek már csak az illata is könnyeket csal Kael szemébe.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton - találkozás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Hajnal elém dobja a piócát egy kicsit megbámulom mielőtt feleletet adnék neked.

-   /Abrín/ A kúra nem nekem kell azt már végrehajtották rajtad a vérszívók azzal, hogy táplálkoztak belőled és ezzel a káros anyagokat is kiszívták táplálkozás közben a testedből.

A faluban Dieon testvér merőben praktikus ötlettel áll elő amiről a fejvesztett menekülés közben teljesen megfeledkeztem annyira nyomaszt a nyomunkban loholó dún csapat ezért a praktikus ötletre csak bólogatok.

-   /Abrín/ Igazad van Dieon testvér igazán praktikus és bölcs utazóhoz méltó gondolat az ilyesfajta előrelátás. – fordulok Dieon felé majd azt követően hagyom, hogy intézkedjen az élelem ügyében majd Hajnal felé fordulok-   /Abrín/ Szerintem a csomók ügye várhat estig az itt és most talán nem a legalkalmasabb a rejtvényfejtéshez, ám el kell ismernem roppant gyakorlatias meglátás én meg is feledkeztem már róla, köszönet a emlékeztetésért. – miközben szemmel tartom a körülöttünk lévő falusiakat, mert nem kerülte el a figyelmememt Hajnal gyanakvó tekintetet már pedig, ha egy hivatásos tolvaj gyanakszik az sohasem jó jel mindazok mellet, hogy a falu kapcsán nekem is megfoghatatlan bajlóslatú előérzetem volt.

Miután Dieon javaslata és ügyintézése folytán a falusiak útravalóval látnak el bennünket megpróbálom tovább haladásra ösztökélni a társaságot, hiszen nem tudhatom mennyi maradt még az előnyünkből nem szeretném, ha a dúnok a hegyi királyság földjei előtt érnének be bennünket, inkább „hazai” terepen helyi támogatást élvezve vágnám ki magam kutyaszorítóból mert itt a mocsarak földjén vajmi kevés az esélyünk ha beérnek a dún kopók és vadászok.