Szerző Téma: Nadír Könnyei  (Megtekintve 35074 alkalommal)

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #570 Dátum: 2019. December 24. 07:43:54 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: „séta” - indulás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Amennyiben nem akarunk egy felbőszült pókkal megküzdeni úgy folyamatosan fenn kell tartsam a varázst miközben Kiinat követjük az erdőben, nem hagyom csapongani gondolataimat, hiszen az a delej szétfoszlásához vezetne és ott állnánk a fürge fenevaddal szemben elgémberedett tagokkal a sok cipeléstől. Aztán megérkezünk egy idillnek is mondható napfényes pontra, he nem lenne nálunk egy szőrös szörnyeteg valamint üldözőink a nyomunkban, foglyunkat letesszük a tisztáson majd a varázst fenntartva hátrálunk el tőle, ha botor módon megpróbálna megtámadni minket akkor ne legyünk védtelenek rohamával szemben, miután a pók távozik a fák árnyékában még jó ideig fenntartom a varázst csak mikor már teljesen megnyugodtam engedem szertefoszlani a visszautat is szótlanul teszem meg. Tapoa mesternél már készülnek az úti csomagok, valamint ajándékot is kapunk tőle amit meghajlás keretében a köszönet jelét róva veszem át.

-   Mi köszönjük Tapoa mester néked, hogy megpihenhettünk otthonodban egy rövid idő erejéig és hogy a megoldáshoz nem kellet vért ontani.
„Az utolsó faluban a mély hó alatt
tegnap éjjel a szilvafa  számos ága kivirágzott”

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #571 Dátum: 2020. Január 05. 13:11:41 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki

Tapoa úr még búcsúzóul megszólal
/Abrín/ Járjatok szerencsével! - int még utánatok, ahogy elhagyjátok a tisztást. A hatalmas fák árnyékába lépve még hosszú út vár rátok a szűrt fényű félhomályban, megannyi apró bogár döngicsélése közepette. Kiina is kissé bizonytalanul vezet titeket, míg megleli a szerinte megfelelő ösvényt. Az erdő egyáltalán nem csendes - mindig motoz, suhan, repül, szalad, neszez és roppan valami a közeletekben - ám a legritkább esetben tudjátok csak megpillantani a zajforrásokat. S akkor sem biztos, hogy köszönet van benne, mert van alkalom, mikor sárgán villanó szemek merednek rátok a lombok rejtekéből. Ráadásul Kiina is le-letér az ösvényről, hogy kikerüljetek egy-egy neki nem tetsző dolgot. Először egy szimbólumokkal telefaragott követ, amelyet az erők síkján még mindig lustán kavargó minták vesznek körül.


Másodjára pedig egy épületrom megkerülését indítványozza, és azt, hogy ha lehet - akkor próbáljatok meg minél kisebb zajt csapni. Közben Kiina gyakran pillantgat a rom felé, aminek az a következménye, hogy Hajnalra is átragad az idegessége. Fertály órán belül sikerül magatok mögött hagyni a helyet - és késő délután megpillanthatjátok azt a több évszázados fát, amiről Kiina nap közben már tett említést.
A kérgébe rengeteg szimbólum és egyéb állat van belefaragva, de ez most szemmel láthatóan nem zavarja Kiinát. Elégedetten megpaskolja az egyik roppant gyökeret ahogy elhaladtok mellette.
/Abrín/ Már nincs messze! - vigasztal titeket az egész napos túra végén.
S valóban - pár nyíllövésnyire odébb már több, az erdő által meghódított rom között sétáltok. Kiina nem áll meg egyiknél sem, hanem céltudatosan halad előre - hogy aztán egy több fa által szegélyezett tisztásra vezessen titeket.
Talán eltart egy kis ideig, míg feltűnik, de az egymásba fonódó ágak leginkább egy dún katedrálist formálnak. Hajnal megkönnyebbülten néz körül - mivel igencsak elfáradt az egész napos utazástól.
/Abrín/ Itt lepihenhetünk! - ajánlja - A túloldalt van egy csermely - abból lehet vizet meríteni. Ellenben vadászni nem ildomos - és a romokat sem kutatnám át feltétlenül. Ugyanis a kígyók is szeretik ezeket a köveket... - hívja fel a figyelmeteket arra, hogy azért ennek a helynek is megvan a maga veszélye. Aztán ezzel lepakol, és elkezd száraz ágakat gyűjteni a tűzhöz - ami nem túl nehéz feladat itt az erdő közepén. Hajnal segítségével egész hamar összejön egy nagyobb mennyiség - míg Vanina Fifit és a többi négylábúval van elfoglalva. Kael pedig elsétál a Kiina által mutatott irányba, hogy hozzon vizet a vacsorához és a teához.
« Utoljára szerkesztve: 2020. Január 05. 13:13:35 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #572 Dátum: 2020. Január 18. 18:32:21 »
Elassor - Deion testvér

Követtem Lan utasításait, - elvégre biztosan több pókot intézett el és fogott életében mint én - és próbáltam a pókhálókat a tőlem telhető módon legjobban elkerülve a mozdulatlan pók hátába kerülni, és amikor megemeltük, a nagy faránál ragadtem meg az irdatlan bestiát, és az erőlködéstől eltorzult arccal kezdtem kifelé vinni, miközben gyakran odasandítottam a másik pók felé, a barátságosnak mondott pók felé, hogy nem e rohamoz meg minket, de úgy tűnt, jobb dolga akadhatott, mert ugyanúgy, mozdulatlan volt, mint emez. "Lehet meghaltak" Villant át az agyamon, bár akkor biztosan a földre roskadtak volna ekkora farpofával.
Végül, amikor sikerült megszabadulnunk a felesleges súlytól, akkor a pók egy ideig ugyanúgy mozdulatlanul állt, majd felpuffasztotta magát.
- Megveszett! - tört elő egy gyors felkiáltás belőlem, és egy jó pár lábnyi távolságot ugrottam hátra ijedtemben, a kezemet ösztönszerűen az oldalam felé kapva, majd, ahogy semmit sem találtam ott, további lépéseket tettem hátra, még akkor is, amikor szépen lassan elindult a fák közé az a dög.
Nem tudom, hogy a mozdulatot észrevette-e Kael, de a fejemet lehajtva a bocsánatkérés jelét mutattam felé.
"Biztos ami biztos, jobb ha elnézést kérek tőle, mintsem azt higgye, hogy nem vagyok elhivatott, és visszarakja rám azt az átkozott mérget."
Azután Kiina szavaira egy mosoly kíséretében biccentek, majd a továbbiakra, hogy hosszú út áll előttünk, kissé felhős lesz a tekintetem.
- Nem az volt, hogy valakik követnek ti... minket, és itt elbújunk, amíg tovább nem mennek? Mert valószínűleg még itt vannak valahol az erdőben.

Az élelemcsomagot a köszönet jelével fogadja, majd elrakja a zsákba, amelyet magával szokott cipelni. Még mielőtt belerakná, Kaelre pillant, hogy nincs-e ellenvetése ez ellen a papnak.

A lábas láttán elgondolkodom, hogy vajon minden utazónak aki erre jön rá szokta-e sózni a tönkrement holmijait, de igazából nem tartom olyan fontosnak, hogy megkérdezzem, és egyébként sem lenne túlságosan udvarias megjegyzés.

- Valaki elmondja, hogy mégis mi történt? Mármint... még sosem fogdostam pókot, de a legtöbb állat nem szokta hagyni hogy csak úgy megemeljék és arrébbrakják egy harminc, negyven lábbal. Vagy ezek a pókok ennyire szelídek?

Amikor elindulunk, az erdő immáron életet mutat, és mindenfelé apró rezgések, motoszkálások hangjait halljuk. Még mindig tartva a "Pókasszony bosszújától" - ami egy nagyon találó név lenne annak a balladának, ami arról szólna, hogy rontanak ránk most a pókok és cincálnak szét azért mert elszakítottuk a szerelmétől... Hmm... ez egészen jó párhuzam. - óvatosan nézek jobbra, balra, lovasok, csaholó kutyák és mérges pókok után kutatva a szemeimmel.

Amikor elérünk a hatalmas kőoszlophoz, ámulva megyek pár lépést közelebb hozzá, megvizsgálva a motívumokat, majd a földdel, sárral, vagy egy bogyó kiontott belével rárajzolom a motívum elnagyzolt mását az alkaromra, a ruha ujjára.
Az épületromnál egészen nyugodt voltam, amíg Hajnal nem mondta, hogy legyünk minél halkabbak. Legszívesebben egyből rákérdeztem volna, hogy van-e itt valami, de úgy tűnt jobb, ha minél halkabb leszek. Idegesen néztem arrafelé amerre Kiina pillantgatott, a romok felé. Amikor végre eltávolodtunk onnan, viszonylag gyakran pillantottam hátra, amíg el nem vesztettük a romokat a szemünk elől.
- Mi volt ott? Miért kellett csendben maradnunk? -
fakadt ki a kérdés belőlem.

Végül egy fához érünk, a fán lévő motívumot megpróbálom összeegyeztetni a ruhaujjamon lévő motívummal, hogy mennyire hasonló, esetleg azonos a két jel.

A hatalmas növényeggyüttesre - ami nagy tágas helyet alkot - ámulva nézek fel, körbepillantva. Ilyet életemben nem láttam. Az elbeszélések alapján olyasmi, mint egy dún katedrális.
Kissé lehorgasztom a fejemet, eszembe jut ugyanis az, hogy mennyi ideje nem voltam már ehhez hasonló helyen. Mióta elvitt a dalnok, egy ideig gyakoroltam a vallásomat, de aztán nem voltak ardún templomok a világ többi részén. Azután csak a holdtöltekor történő imát mondogattam, közel fél évig, mire végül az is jelentéktelen szokássá kezdett tűnni.

Nem tudom, hogy ez mennyire hivatalos, de legalább alakra megfelel. Legalább alakra egy dún templomban vagyok. Próbálok visszaemlékezni egy szép ardún énekre, amelyet még a falumban tanítottak meg, hogy a templomban többek között ezt kell énekelni. Végül, amíg a csapat többi tagja lassan fát és vizet gyűjt, halkan énekelni kezdek.
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #573 Dátum: 2020. Január 19. 09:00:44 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Dieon testvér kérdésére a pókkal kapcsolatban csak rövid sejtelmes választ adok

-   Dieon testvér kinek szelleme megdermed annak az izmai is megdermednek és cselekvésképtelenné válik.

Alaposan megfigyelem a tájat amerre Kiina kalauzol bennünket bár felmerül bennem, hogy néhány fontosabb helyet jobban az emlékezetembe véssek de aztán elvetem egyenlőre még nem vágyom vissza eme kiszámíthatatlan és titokzatos nem kevésszer veszélyes helyre még szellemem szárnyán sem, egyenlőre.
Az egész napos túrát követően megérkezünk táborhelyünkre miután magunk mögött hagytunk bajjóslatú romokat és évszázados élő totemfákat. Kiina útmutatása alapján némi száraz lehullott faágakat keresek a környéken nem túlságosan eltávolodva a tábortól, majd ezt követően Tapoa úrtol kapott edényt friss forrásvízzel töltöm meg a közeli csermelyből és a táborban figyelem a hatást. Közben apró mosollyal a szám szélén hallgatom Dieon testvér dudolgatását egyet meg kell hagyni kiművelt kellemes hangja van.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #574 Dátum: 2020. Február 16. 16:32:42 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki

A pókban Deion testvérnek nem is a súlya volt a legnehezebb, hanem az, hogy hozzá kellett érni - illetve hogy a másiknak hátat kell fordítani. Ami bár akkor épp nem mozdult - de ugye ki tudja? Ám szerencsésen végeztek ezzel a megterhelő feladattal anélkül, hogy Kael szavaival élve ezt az életet is le kelljen zárnia. S ezen Lan szavai sem segítenek - amik legalább annyira egyértelműek, mint a bölcseletek.

Kiina a szavaira óvatosságra int

/Abrín/ Ha megharap, nem biztos hogy túléled! Márpedig a hangoskodás nem épp nyugtatólag hat rá... - intézi a szavait hozzá, és most épp nem érezni ki a hangjából semmiféle incselkedést - ami talán nagyobb nyomatékot is ad a szavainak. Kaelt ezzel szemben nem épp Deion mozdulata, hanem szintén a pók köti le - így nem is igazán foglalkozik a dologgal - elintézi a megbocsátás kézjelével.

Kiina Deion kérdésére bólogat
/Abrín/ Valóban itt vannak valahol az erdőben. De úgy vélem, hogy itt az ideje, hogy nyomunkat veszítsék - így az erdő barátságtalanabb részére akarom csalni őket! - magyarázza vidáman - Az erdei katedrálishoz megyünk, majd miután ott megpihentünk - átvágunk az Elátkozott Légió csataterén, aztán a maradékukat elcsalom a Robaj-szurdokba - míg ti az ősiek földjén áthaladva bő egy napnyi előnyre tesztek szert. Azaz megérkeztek  Vutas-Vutarba - ahol szűk fél napon belül csatlakozom hozzátok - vázolja a tervet.

Kaelnek nincs ellenére az élelmiszercsomag, vagy annak elfogadása - ujjaival ő is a köszönet jelét rója a levegőbe - ami egy pillanatra haloványan fel is fénylik, majd elenyészik.


A kérdésedre Hajnal Lanra mutat.
/Abrín/ A rossz nyelvek szerint elbájolta a pókokat.
Kiina határozottan veszi át a beszédet
/Abrín/ Szerintem ha akarná, másokat is el tudna ugyanígy bájolni, ha úgy hozza úri kedve. De ha nem mondasz neki ellent, akkor biztos nem fog ehhez folyamodni - teszi még hozzá vigyorogva.

A komor rengetegben nem esik nehezedre a zajokhoz különféle szörnyeket vagy más veszélyt képzelni - egyedül talán az önthet beléd bátorságot, hogy Kiinán nem látni félelmet - ahogy a többiek sem tűnnek épp aggódónak. Igaz, Kael figyelmeztetése azért utolér - amikor Deion testvér közelebb lép a kőoszlophoz.
/Abrín/ Azért ne érintsd meg! - szól a halk, de feltehetőleg hasznos tanács.
/Abrín/ Miért, mi történne? - kérdezi Hajnal
/Abrín/ Lelohadna a kezéről a duzzanat - talán a kezével együtt - találgat Kiina.
/Abrín/ Milyen duzzanat? - kérdez rá Hajnal, és Deion kezére néz - nincs rajta semmi!
/Abrín/ De ha rossz bogyót kent magára, akkor még lehet - mosolyodik el Kiina.

Az épületromokat elhagyva Deion testvér kérdésére Kiina séta közben széttárja a karját.
/Abrín/ Nem tudom - pár holdhónapja még nem voltak itt - válaszolja - de a romokkal néha más furcsaságok is érkeznek - amik nem mindig barátságosak - ellenben erősek és éhesek. Ha egyedül lennék - biztos, hogy bejárnám minden zegét és zugát.
- pillant vissza a romok irányába.
A fához érve Deion hasonlítgatja a fa faragásait az általa felrajzolt vonalakkal - de hamar be kell látnia, hogy nem csak átfedések nincsenek - de stílusában is elég eltérő munkák.

A Kiina által csak erdei katedrálisnak nevezett növénykompozícióban hogy kinek-kinek mi jut az eszébe az talán nem fog kiderülni - de a hely nyugodt hangulata, és a kicsiség érzete feltehetőleg mindenkit megérint valamilyen szinten. Kael visszatérvén a friss vízzel - a hátizsákját letéve a "főhajó" végében kihajtogatja és felállítja a rohamoltárát, melyet Mortarnak szenteltek. Füstölőt gyújt a tiszteltére, és rövid ima után meditációba merül előtte. Deion testvér pedig dún nyelven templomi dallal erősíti a hely hangulatát. Amit pedig Kiina és Hajnal egy kisebb tűzrakóhely kialakításával és főzéssel ellensúlyoz.

A Tapoa mestertől kapott edényt még a tűzre sem kell tenni, hogy a beletöltött víz lassan felmelegedjen, majd felforrjon. Legyen bármilyen ütött-kopott és viseletes - de igencsak praktikus darab tud lenni olyan helyen, ahol nehéz beszerezni a tűzrevalót.

A táborhelyet megvizsgálva az erők síkján is hamar kiderül, hogy a növények gyenge tegumentumot alkotva növekednek - amely főképp a növekedés irányát és alakját befolyásolja.


Kiina láthatólag nyugodtan foglalatoskodik a teakészítéssel - miután Hajnal eltiltotta a vacsorakészítésben történő segédkezéstől. Tapoa úr csomagjával egész tartalmas levest készít Hajnal a társaságnak - így a fárasztó napot meleg étellel zárhatjátok. Az éjszaka a lombtető alatt eseménytelenül telik - csak a hold fénye rajzol a leveleken át különös ezüstös intarziát a földre, földöntúli látványt nyújtva. S ehhez a távolból halkan harcba hívó harci dobok hangja szűrődik hozzátok. Kiinát nem zavarja a dolog - pillanatok alatt elalszik - de Hajnal már nem olyan nyugodt, és sokáig forgolódik. Lan és Vanina ellenben régi ismerősként fogadhatják a dobok hangját - és tudják, hogy itt még nem kell tartani tőlük.

Reggel továbbindulva egyre közelebb értek a hegyekhez - és a folyamatos dobszó is egyre erősödik. Kiina biztat titeket
/Abrín/ Ne idegeskedjetek - amíg nem érünk a ködbe, addig teljes biztonságban vagyunk. Mármint a dobosoktól... - teszi hozzá vidáman. S ő is csak akkor kapja fel a fejét, amikor a messzeségből kutyaugatás üti meg a fülét.
/Abrín/ Ma nem lennék a lovagok helyében! - igazítja meg a tarisznyája pántját a vállán - Gyertek, vezessük őket beljebb! - javasolja, és újra nekiindul az erdőn keresztül. Bő két gyertyaégésnyi gyaloglás után már fölétek magasodnak két oldalt a dombok, hogy hegyekké váljanak - ti pedig egy völgyben találjátok magatokat. Amelyben az előbukkanó ködpamacsok egyre sűrűsödve köddé állnak össze. Kiina végül megáll
/Abrín/ Az elátkozott légiók újra és újra összecsapnak ebben a völgyben az idők végezetéig - kezd bele - S ráadásul mindenkivel végeznek, akiknél fegyver van. Ha épségben kívánunk átkelni, akkor páncélt, fegyvert elcsomagolva - egy ingben, nadrágban és könnyű cipőben vagy csizmában kell folytatnunk az utat. Persze aki biztosra akar menni, az még ennyit sem vesz fel - nehogy a gatyamadzagot fojtóhuroknak nézzék... - magyarázza, majd az oldalán lógó tarisznyáját szépen felmálházza Fifire - és javasolja, hogy kövessétek a példáját.
« Utoljára szerkesztve: 2020. Február 16. 16:35:12 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #575 Dátum: 2020. Február 22. 13:08:58 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

A kellemes pihenő után napközben érdeklődve hallgatom Kiina fejtegetését a utazás jövőbeni tervezett folytatásáról, megpróbálom emlékezetembe vésni az útmutatásokat mikről a nador lány fecseg. A köd határához érve akkurátusan csomagolom a kevés fegyveremet a mostanra már puhára tört pokrócomba és elhelyezem Vanina hátasán Fifin magamra a legegyszerűbb posztó ruházatomat öltöm amit széles posztóövvel fogok össze miközben a gatyamadzagról történő fejtegetés hallgatom magamban kuncogva, ám a fegyverek kapcsán elhangzó intést komolyan veszem és aurámban a testem ideáját finoman áthangolom a gyógyítás ideájára így testem ideája most már nem fegyverként funkcionál a pusztítás misztériumának jegyeit hordozva, hanem a teremtés misztériumának jegyeit sugározza mint képzett gyógyító és herbalista. Ki tudja, hogy a szellemlények miképpen érzékelik a fegyvereket és fegyvereseket, de valószínűleg, hogy az erők síkján sugárzó ideákból amik a legkevésbé megtévesztőek.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #576 Dátum: 2020. Április 19. 14:59:21 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
Kiina ezek után leveszi minden feleslegesnek ítélt ruhadarabját - míg végül csak egy könnyű bokacsizmában, nadrágban és egy bő, tört-fehér ingben ácsorog előttetek. Hajnal csak az ő noszogatására hajlandó megválni a személyes tárgyaitól, s igencsak morcosan néz Kiinára, mikor az a diszkréten csizmaszárba dugott tőrt is elveszi tőle.
/Abrín/ Majd ha fellógatnak minket fejjel lefelé - jusson eszedbe, hogy milyen kár, hogy nincs egy tőrünk sem! - figyelmezteti Kiinát, aki vidáman biccent.
/Abrín/ Majd észben tartom! - válaszolja, aztán végignéz a csapaton, és Kaeltől, valamint Deion testvértől elszedi a botokat, és Fifi hátára erősíti. Aztán Lanra sandít.
/Abrín/Örülök, hogy mulattat! - vigyorodik el - Az ideák alapján téged meg is kéne kötözni vagy leütni - de úgy hiszem, gyakorlatilag nem szükséges - véli. Aztán a laikusok számára is nyilvánvalóan hamisan dudorászva indul meg előttetek. Hajnal hallgatja egy ideig, aztán megszólal
/Abrín/ Szívesen vennénk, ha abbahagynád a dúdolgatást! Annyira rosszul csinálod, hogy még engem is zavar! - hívja fel Kiina figyelmét, miközben a köd egyre sűrűbben gomolyog körülöttetek. Kael lehajtott fejjel, mintegy a sétáló, bölcs szerzetes alakját ölti fel - vagy csak szimplán azt próbálja meg kifürkészni, hogy hova is fog lépni. Vanina Fifit vezeti száron Kiina nyomában, őt pedig Hajnal követi. A köd furcsa játékot űz veletek - gomolygásának takarásában különféle alakzatokat véltek felfedezni, melyek hol szétfoszlanak, hol új alakzatokká állnak össze. S ezen a környező neszek sem sokat segítenek - melyek közeli-távoli avar-zörrenésekből, motoszkálásból állnak, s az egészet keretbe foglalja az erősödő harci dobok hangja. Kiina közben magyaráz
/Abrín/ A légió talán az egyik legismertebb és elkerült veszélye a helynek - de érdekes mód nem hozzájuk fűzhető a legtöbb haláleset. Pedig a vadász és gyilkos beállítottságú szellemlények nem épp kedves kompánia! - aztán kis szünet után folytatja
/Abrín/ Jut eszembe, Hajnal, Deion! Ha arra eszmélek hogy épp a torkotokat vagy másotokat akarják átvágni - akkor sem kezdhettek el védekezni, mert az harcnak minősül. Nem ártanak nektek addig, amíg nincs nálatok fegyver, vagy nem veszitek fel a harcot - hívja fel csacsogva a figyelmeteket Hajnal. Végül ahogy haladtok tovább  szürke gomolygásban - amelyben jó, ha lándzsahossznyira láttok előre - meghalljátok a csatazajt is. A fegyvercsörgést fájdalomüvöltés, zihálás, rohanó léptek zaja festi alá. Kiina ráérősen halad előre, és a hangok egyre erősebbé válnak, ahogy közeledtek feléjük.
/Abrín/ Egy idő múlva elég unalmas lehet - elmélkedik Kiina az egyik halálsikoly után. Hamarosan már a közvetlen közeletekben dúl a harc, melyet a köd jótékonyan eltakar.
Ám egyszer csak egy robusztus, fegyveres alakja bontakozik ki a ködből, Hajnaltól karnyújtásnyira.

Páncélját számtalan vérpetty szeplői tarkítják, melyek itt-ott összeolvadva apró cseppekké szaladnak le, és csöpögnek a föld felé. Hajnal ijedten ugrik hátra, és rontástól óvó jelet ró a levegőbe. A fekete démonmaszk Deion testvére felé fordul, és egy acélkarmokban végződő, páncélozott kéz nyúlik ki feléje, hogy torkon ragadja...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #577 Dátum: 2020. Április 21. 17:40:46 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Kiina oldalvágására csak széles mosollyal válaszolok – „Hegyek szeleburdi lánya kiben egy bohókás szellemlény is lakhatna akár olyan ártatlan leszek, mint egy ma született bárány a helyedben jobban aggódnék a sötét titkokat rejtegető és hordozó személyek kapcsán valamint akikben túlcsordul a harci kedv és egy harcos kultúrából érkeztek…”
Amikor Kiina elveszi Hajnaltól a csizmaszárába rejtett tőrt igazat kell neki adjak hangosan is – „Hiába pörölsz vele Hajnal, Kiinanak igaza van a szellemlényekkel szemben a tőröd mit sem ér ellenben a kisugárzott ideája veszélybe sodorhat téged és a társaságot is…”
A Elátkozott Légió völgyében a köd komisz módon fojtogatja az érzékszerveinek és a körülöttünk ködbe vesző csata és halál nyomasztóan hat a kedélyállapotunkra amit egyedül Kiina hamis dúdolgatása próbál megtörni nem túl sok sikerrel mert Hajnalt inkább idegesíti mint megnyugtatja amit szóvá is tesz, ezt követően Kiina inkább fejtegetésbe kezd amelyet követően a ködből előbukkan egy félelmetes légiós és egyenesen Dieon testvér felé tart a kérdés egyedül az lesz-e elég lélekjelenléte, hogy ne tegyen semmit ezért odaszolok neki – „Hagyd magad előbb szabadulsz az ellenállás értelmetlen, bármit is teszel csak rontasz a helyzeteden ez egy próba!...”
Off-Topic: megjelenítés



Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #578 Dátum: 2020. Április 29. 14:30:29 »
Deion testvér - Elassor Thunderlaugh

Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki


Hajnal szavaira, hogy Lan mebűvölte a pókokat, Lan felé pillantok.
- Embereket is meg tud bűvölni? Végül is egy csokor rózsa vagy egy szerenád is képes rá, nem kell bájolónak lenni hozzá - egy kaccsintással zárva a szavaimat.

Később amikor az alkaromra firkált jeleket vetem össze a kőoszlopon lévővel, a többiek pusmogására hátrafordulok.
- Lelohad? - majd az alkaromra nézek és eltávolodok az oszloptól. - Miért lohadna le? Ez csak egy oszlop. - majd jelentőségteljesen Kiinára pillantok - Ugye?

Kiina szavaira, hogy ha egyedül járna bemerészkedne a szörnyetegek közé egy elismerő biccentés kíséretében válaszolok.
- Én pedig szívesen meghallgatnám, miket találtál, Kiina - nézek végig az alkaromra festett szimbólumokon. - Mindig megdöbbent a bátorságod. Bár bármilyen erősek és éhesek legyenek is, kétlem, hogy bántanának egy ilyen tüneményes kislányt.

Kiina terveit hallgatva felkuncogok, elképzelve a dölyfös nemest, ahogy egy légió rohamozza meg őt és a talpnyalóit.
Majd, a cipőmet is a zsákba helyezem, mezítláb, a Kaeltől kapott csuhában indulok tovább. Mikor arról beszélnek, hogy milyen ruhát viselhetünk, megrázom a fejem.
- Bolondoztál velünk, Kiina? Nekem úgy rémlett, hogy minden holminkat egy halomba rakva anyaszült meztelen kell átkelnünk. - végül a zsákot vagy otthagyom (attól függően, hogy a többiek otthagyják-e a dolgaikat, vagy a hátamra csapva viszem tovább)

Amikor Kiina dúdorászni kezd, csatlakozom hozzá, és ha ismerek egy hasonló hangzású dalt, akkor megpróbálom javítani a dúdolását, majd utána inkább megpróbálom aláénekelni a legújabb szerzeményem, ami "Harc Pók Úr hálójáért" nevet viseli.

"Sűrű erdő ága reccsen
Hófehér selyemháló rezzen
Ha a Pók Úr vadászatra kél

Jó barátja, öreg Tapoa
Pincéje fensséges otthona
A Pók Úr fejedelmi udvara

Hideg pókszív lángra lobban
Szép Pók Dáma lép az alomba
A selyemkelmével díszes szalonba.

Ekkor indult  a harc a Pók Úr hálójáért
Pók Asszony küzdelme szerelmes társáért"

[...]

Külső szemlélődőnek talán gondttalannak tűnhet az éneklés, azonban nekem egy tökéletes lehetőség arra, hogy a gondolataim elkergessem arról a tényről, hogy a halálunkba menetelünk. Önkéntesen.

Amikor közel érünk a csatatérhez, eszembe jut, hogy most leszek elsőre közel bármihez, ami csatának mondtható.
Amikor Kiinának eszébe jut, hogy nem szabad védekezni, értetlenül kérdezek vissza.
- Mit akarnak átvágni? Nem erről volt szó!
Nem örülök annak, hogy a köd eltakarja a harcot, mert így csupán a hangokból itélve még félelmetesebb, mint ahogy elképzeltem. Talán ha látnám mi történik, nem lenne ennyire iszonyatos. Amikor megjelenik a kísértet, akkor hirtelen meggondolom magam, és hálát adok  az eddigi ködért, és fohászkodom a dún Istenhez, hogy olyan mély ködöt rakjon ránk, hogy az orrunkig se lássunk.

Amikor felém nyúl a szellem hátraszökkenek, majd Lan felé pillantok, és hadarni kezdek.
- Hogy mi? De meg akar ölni, nincs nálam semmi, és így is meg akar ölni! Mi van ha nem próba? És meg akar ölni?

Hátrálok a szellem elől, amennyiben a tempója gyorsul, akkor én is gyorsítok, ha nem követ, akkor megpróbálom megkerülni és a többiek után indulni.
« Utoljára szerkesztve: 2020. Április 29. 14:39:51 írta Haldirien »
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #579 Dátum: 2020. Május 15. 19:53:19 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki


Amikor Deion a megbűvölt pókokról beszél Hajnallal, váratlanul visszakérdez
/Abrín/ Mi az a szerenád? - tudakolja. Néha könnyű elfelejteni, hogy mindannyian más-más szegletét ismeritek a világnak...

A felvetésre, hogy csak egy közönséges oszlop áll Deion előtt, Kiina megvonja a vállát.

/Abrín/ Ki tudja? Igazából ezt csak egyféle módon lehet megtudni... - pillant az oszlopra - De én a helyedben azzal a testrészemmel érinteném meg, amiért úgy vélem, hogy nem akkora kár - teszi még hozzá vidáman, s igen valószínű, hogy a trió utána ezen mulat magában még egy ideig.

De később - amikor Deion arról beszél, hogy kíváncsi arra, hogy mi is található a romok közt, Hajnal megválaszolja
/Abrín/ Éles fogak!
Kiina viszont bólint a vélekedésedre
/Abrín/ Ha óvatlan vagy, akkor sem bántanak - hanem nemes egyszerűséggel elfogyasztanak. De ebben nincs semmi rosszindulat. Egyszerűen az éhség gonosznak tűnik, ha az evőeszköz rossz végén vagy - osztja meg veletek a meglátását Kiina - Vagy azt hiszed, hogy a sült húsos kenyered szeret téged? - teszi fel a kérdést Deionnak.

A cipő zsákba helyezése utána hamar kiderül, hogy mezítláb nem olyan kellemes az erdőben sétálni. Száraz ágak, szúrós levelek, saras gödrök és éles kövek - no meg időnként hangyabolyok teszik érdekessé a túrát. Kiina a bolondozás kérdésére elmosolyodik
/Abrín/ Az is egy lehetőség, amit korábban mondtam. Ha gondolod, tarthatod magad hozzá - elvileg nagyobb biztonságban leszel! - válaszolja a ruhával kapcsolatban. Deion testvér is Fifire hagyja a zsákját, akárcsak a többiek - mivel a súlya elenyésző a csomagnak.

Deionnak nagy kihívás bármiféle dalt találni, amely illeszkedne Kiina dúdolásához - annyira hamis. De miután Hajnal letorkolta Kiinát, utána már szabadabban lehet megkeresni a vershez illő hangokat.

Kiina figyelmeztetése hallhatóan nem lelt szíves fogadtatásra Deion részéről. De ez nem zavarja Kiinát.

/Abrín/ Elvileg nem tehet benned kárt amíg nem harcolsz ellene - de rád ijeszthet, hogy beugrasszon - válaszolja.

Amikor a köd mélyén végül kibontakozik az első harcos, és Deion felé nyúl - láthatólag a hidegvére nagyja elhagyja a testvért - aki hátra ugorva hadar Lannak. Aki válaszol is, bár elég közhelyes módon ismétli meg Kiina korábbi mondandóját

„Hagyd magad előbb szabadulsz az ellenállás értelmetlen, bármit is teszel csak rontasz a helyzeteden ez egy próba!...”
Igaz, Kael ezt a pillanatot választja, hogy bátorító? szavakat szóljon
/Abrín/ Ha tévedtünk volna, akkor majd imádkozunk a lelkedért!
Kiina is megszólal
/Abrín/ Ne mozdulj! - szól Deionhoz, aztán
/Dún/ Hagyd békén! - fordul a páncéloshoz, akinek a démonmaszkos feje Kiina felé fordul, s kellemetlen, mély, csikorgó hangon megszólal - a démonmaszk pedig akár egy igazi arc, zavaróan változva, torzulva formálja a szavakat.
/Dún/ Mi a baj, Rókalány? Mégsem tartod magad az egyezséghez, és nem áldozod fel az egyik utitársadat? - csikorogja archaikus szavakat használva. Hajnal kényelmetlenül kezd el feszengeni.
/Dún/ Mondtam én!...
Kiina felkacag miközben Deion, és a Légiós közé áll. Lábujjhegyre pipiskedve hajol közel a maszkhoz, hogy szinte hozzáér az orra, és úgy néz farkasszemet vele. A légiós keze közben a csatakard melletti tőr markolatára csúszik.
/Dún/ Kár próbálkoznod, mert senki nem hisz neked! Nem tudsz megijeszteni minket! - susogja. Külső szemlélőnek igencsak kontrasztos lehet, ahogy a könnyű ruhába öltözött fegyvertelen és társa mellett légiesnek ható nő fölé egy nagydarab páncélos tornyosul fenyegetően.
/Dún/ Nem zárható ki, hogy most tévedtél! Holdnapok óta a véred akarjuk ontani! S az a helyzet, hogy úgy tűnik most jött el az ideje! - csikorogja, míg beszéd közben a démonpofából apró ködpamacsok kúsznak elő. S a mondandója közben a Kiina fölé magasodó légiós előhúzza a tőrt, és Kiina oldalához nyomja a hegyét...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #580 Dátum: 2020. Május 16. 09:46:56 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki

(magamnak csak kíváncsiság jelleggel 14-et dobtam Önuralomra)

Hajnal kérdésére a szerenáddal kapcsolatban egy kedves, kissé sejtelmes mosollyal válaszolok.
"Ha nem tudod, Hajnal, inkább megmutatnám, mintsem bemutatnám."

A kőoszlop tövében Kiina szavai elbátortalanítanak a cselekvéstől, nem akarom megkockáztatni, hogy megnyomoruljak, aki végül visszalépek kettőt.
"Tudom hogy csak játszadozol velem, csak nehogy egyszer a tréfa túloldalára kerülj."

Amikor a romok között haladunk el, Kiina szavaira a gonoszságról megrázom a fejemet
"Az elfogyasztás bántással jár, a bántás azonban nem feltétlen jár gonoszsággal.  Vagy rosszindulattal. Gondolj csak arra, amikor valakinek mérges seb van a kezén, és le kell vágni a kezet, hogy az életet megőrizzük. Gonosz-e az, aki levágja a szomszédja kezét, hogy ezzel megmenthesse az életét? Gonosz-e a földműves, aki letépi a terményt, még mielőtt romlásnak indulna?"

Este, a dún katedrális romjai között táborozáskor teszek a katedrális körül egy kisebb kört, egy virágot keresve, amit aztán a hangszeremre tűzök, egy másikat pedig gondosan elrakok. Rendkívül izgatott vagyok, a szíveme hevesen verdes, ugyanis olyan érzés lesz előadni, akárcsak a legeslegelső szerenádot, amit valaha ezen a földön előadtak, ugyanis a hallgatóságnak is épp annyira újdonság lesz.
Amikor leszáll a nap a dún katedrálison túl, a tábortűznél üllő Hajnal előtt féltérdre ereszkedem, és a legkedvesebb dún szerenádjai közül válogatva adok elő a lánynak, a szépségét éltetve, azt a hold pompájához és a vörösen lángoló hajnal gyönyöréhez hasonlítják a versek. Zenélés és éneklés közben a lány arcát fürkészve, végül pedig a másik virágot a lány hajába tűzöm.
"Ez a szerenád, remélem, kedvedet lelted benne, Hajnal."

Kiina jót mulat ismét, ahogy a kis kelepcémből kitáncol a finom szavaival, mire derülten válaszolok.
"Nem vennék fel ekkora előnyt veletek szemben, ha ti nem éltek ezzel. - majd Fifire kötözi a zsákját, és útnak indul, néha felszisszenve, amikor valami galyra lépve

Amikor Kiina megmenti, és a szörny és közé áll, a bátorságából magam is erőt merítek, és közelebb lépek.
"Megölhetsz minket szellem, és amíg minket kergetsz, megérkezik ide a dún harmadik légió lovas hadteste, akik évszázadok óta veretlenek, acél nem járja át a testüket, és ahogy méneiken vágtatnak a csatába, páncéljuk a Fényhozó Angyal fényével ég, ami bántja a szellemek acélját. Már hallom is a betanított csata-kutyáik ugatását. Szóval amíg te minket, parasztokat  fogsz hajszolni, a társaidnak lehetősége nyílik az évszázad legnagyobb összecsapásában részt venniük. Aztán amikor megkérdezik, te hol voltál, elképzelem, hogy az a gonosz mosoly a maszkodon lelohad - nagyon szomorú arcot vágok, és Kiina mellé állva próbálom utánozni a hangját. - Hát a Rókalány fegyver nélkül idejött, én meg inkább őt öltem meg, mintsem az oldalatokon harcoljak.
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #581 Dátum: 2020. Június 01. 16:53:09 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki

Hajnal felkacag Deion szavaira.
/Abrín/ Ezzel a körítéssel már ismerős a dolog! De csak óvatosan! A végén még le találom szüretelni azt a két szőlőszemet a tőkéről, ha nem tetszik a látvány! - villant meg egy tőrt - egyértelművé téve, hogy nem pont ugyanarra gondoltak.

Kiinát szemmel láthatólag nem sértődik meg azon, hogy játszadozásnak nevezed azt, amit művel.

/Abrín/ Semmi más nem számít, csak az, hogy megfogadod-e a jó tanácsot! - válaszolja. De a romok közt Deion okfejtésére csak könnyedén elmosolyodik
/Abrín/ Látom kezded érteni! De ha ennél jobban el akarsz mélyedni a kérdésben - szerintem van itt igazi szakértő is! - int Kael testvér felé, aki mintegy csak apró meghajlással köszöni meg a jelzőt - E témában inkább vele kezdj mélyrehatóbb beszélgetésbe! - javasolja.

Este, táborverés után Deion testvér tesz egy kisebb sétát a tábor körül virágot keresve. Végül aztán megtalálja amit keres - két darab, ezüstnyi fejű sárga virágot, aminek kellemes illata van. Kis ideig elbabrál a hangszerével, aztán visszatér a többiekhez.
Végül a vacsora végén Deion testvér fél térdre ereszkedik Hajnal előtt, aki kissé értetlenkedve figyeli a dolgot, és a parázson melegedő teafőzőre vet egy gyors pillantást - hogy alkalomadtán azzal egyengesse Deion ábrázatát. Ám végül az egyengetés elmarad, mert Deion verseket ad inkább elő az egyre inkább zavarba jövő Hajnalnak. S ráadásul a zavarát az sem igazán oszlatja el, hogy mind Kael testvér, mind Kiina is a közelben áll meg egymás mellett, s csendesen pusmognak, meg nevetgélnek - míg nézik és hallgatják az előadást.
Hajnal nem az a feltétlen romantikus alkat, mert először elkapja Deion csuklóját, amiben a virágot tartja, és vetve a virágra egy pillantást megkérdezi

/Abrín/ Mit akarsz ezzel? - tudakolja, és csak utána engedi meg, hogy a hajába tűzzék a virágot.
/Abrín/ Add be a derekad, hamarább szabadulsz! - javasolja nevetve neki Kiina, mire Hajnal egy evőpálcikát hajít ügyesen Kiina felé - aki ennek ellenére így is kecsesen félrelép az útjából, és inkább máshol keres magának elfoglaltságot.
/Abrín/ Igen, nagyon tetszett a körülmények ellenére! - pillant Kiina felé Hajnal Deionnak válaszolván.

/Abrín/ Ne a sarkad, hanem lábujjhegyed érjen le elsőnek, úgy lépkedjél! Úgy időben félbe tudod szakítani a lépést, mielőtt valamibe a teljes súlyoddal belelépnél! - okítja Kiina Deiont a harmadik felszisszenése után.

A démonmaszkos Deion felé fordul, és a fekete kutaknak tűnő szemeivel hidegen végigméri.

/Dún/ Meg is öllek! - csikorogja Deion felé kételkedés nélkül, majd egy gyors döfés eredményeképp markolatig tolja a tőrt Kiina oldalába, és hátborzongató nevetéssel festi alá. Az eljárást Kiina zokon veszi, mert egy dühödt
/Dún/ Állj! Ez csalás! - felcsattanással reagál, mialatt az oldalára mered.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #582 Dátum: 2020. Június 06. 17:09:19 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________


A démonmaszkos légiós minden bizonnyal egy szellemlény keveset tudok a szellemlényekről de abban biztos vagyok, hogy az árnyékvilágba való leképeződésük vagy az árnyékvilágban lévő lények fizikális érintése és ártalom okozása sokat kivesz belőlük, hiszen mágikus akaratukat át kell csoportosítsák az Erők Síkjáról az anyagi világba ezért amikor a démonmaszkos légiós hirtelen mozdulattal Kiinaba akarja mártani a tőrét egy lágy mozdulattal valós kezemet szellemkézként meghosszabbítva egy tenkán technikát hajtok végre megpróbálom a tört elvezetni minden erőfeszítés nélkül.

- A meghajlás és a jómodor nem utolsó sorban az ellenfélnek járó tisztelet hol marad elvégre nem a Napnyugaton vagyunk... - mondom a démonmaszkos légiósnak.
Off-Topic: megjelenítés



Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #583 Dátum: 2020. Június 07. 12:45:32 »
Deion testvér/ Elassor

Hajnal válaszára kérdőn felvonom a szemöldökömet, mintha tudnék valamit, majd megrázom a fejemet egy kacagás kíséretében.
- Óvatos leszek.

Az előadás során nem pillantottam a nevetgélőkre, bár rosszul esett a művészet ilyen módbeli kigúnyolása, legalább megtisztelhették volna azzal, hogy csendben vannak és halkan nevetgélnek.
Amikor Hajnal elkapja a kezem, amelyben a virágot tartottam, és megkérdezi, hogy ezzel mit akarok, megvonom a vállamat. - A hajnal igazi pompája, amikor virágokon csillan meg a fénye. Mondhatni a szerenád után szokás a hajadon hajába tűzni.
A közjátékot szúrós tekintettel figyelem, majd Hajnal szavaira mosolyogva válaszolok.
- Köszönöm, örömmel mutattam meg neked, miről szól a szerenád. - majd Kaelre aztán Kiinára pillantok, végül elmegyek aludni.

/a szellemesre majd írok ha kiderül hogy eltalálja-e Kiinát./
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Tiwanlil

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 217
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #584 Dátum: 2020. Július 05. 20:26:29 »


A vadonban Kiinára hagyatkozom. Ő ismeri a járást, és ugyan megvan a maga sajátos, gyakorta szórakozott észjárása, nem kételkedem benne,m hogy tudja mit csinál. Így amikor csendre int, csendben maradok, és amikor kijelöli a szállásunk helyét, azt helyben hagyom. nem úrnőm, hogy ész és kérdés nélkül szolgáljam, de jelenleg nem adott rá okot, hogy ellenvessek.
A fák úgy nőnek, akár egy katedrális, és ahogy körbejárom az élő templomot, nem tagadom el magam elől, hogy lenyűgöz az ilyesmi. Egyfajta emberi nyom a természeten, mégsem nevezném erőszaktételnek.
Kael oltárt állít, Deion vallási énekbe kezd, és ahogy nézem meg hallgatom őket, furcsa üresség talál rám. Időtlen idők óta nem adtam hálát az isteneknek semmiért. Ami máskor napi szokásaimba épült mára kiveszett. Hitetlenné változtam? Vagy egy mának és mában élő lelketlen valamivé? Érdemes élet-e az, amiben csak emberi keretek között teszem a dolgom, és nem adom meg a látható világon túliaknak azt, ami nekik jár?
Magam elé bámulok és elfintorodom. Aki túl sokat tanul, nyavalyás észforgató semmirekellő lesz, és egyre inkább hozzájuk válok hasonlóvá. Se a hazám földjén, de még futári szolgálatom alatt se töprengtem ilyesmiket és jó volt az úgy.
Jó volt az úgy? Igazán? Kit akarok becsapni?
Kevéssé bonyolította túl az életemet, de kevesebbet is ért az az élet.

Magamban tartom ezeket a gondolatokat. Mi végre forgatnám szóba? Újat a nálam tanultabbaknak aligha mondhatnék, inkább a bennem lévő bizonytalanságot és célkeresést fedném fel vele, már pedig egy fegyverforgató, mint én az ilyesmivel az alkalmatlanságomat bizonyítanám.
Ezen jót kuncogok. Szórakoztat a változásom, habár még nem világos, mire lesz jó és elég. Az is szórakoztató a maga módján, ahogy a dalnokból lett papnövendék-féle hajnalnak udvarol. Elképzelem, ahogy esküvőig torkollik a dolog, és a szertartást Kael vezeti le és ez a bizarr kép annyira tetszik, hogy vigyor ül ki a képemre. Egy halál-pap ahogy esket: ilyen se fordul minden nap elő!
Az éjjeli őrködés alatt keveset rágódom, jobban érdekel a környéket hullámzó hadi dobszó.

Másnap megerősítést nyer, követőink kedve cseppet sem lankad és a vadon újabb kihívás elé állít minket. Jön a köd, és vele a hadi káprázat.
Kiina nehezet kér, fegyverezzem le magam. Sóhajtok párat, de megteszem.
- Jó, hogy azt nem mondod, menjünk pucéran. Mondjuk amennyire a katonákat ismerem akkor meg az lenne a baj, csak másképpen - pillantok végig Kiinán meg Hajnalon, mint rajtam kívüli nőkön, és mint kiderül, ebben Deionnal egy rugóra jár az eszünk. Miket meg nem élek!

Zavaró a köd sejtelmessége, hét még az életszerű csatahangok. Kiina támadás mímelésére figyelmeztet, ami annyira életszerű lehet, hogy ütni támad kedvünk. Aggasztó önuralomjátéknak hangzik és valószínűleg az is, hát mg amikor feltűnik a vértes idegen, aki bármely miracleai gyerekmese ideális szörnyalakjának is beillene.

Feszültté tesz, ahogy a légiós Kiinával beszél, és ahogy minket környékez, hát még amikor szellem fegyverrel döf. Emlékeztetem magam, hogy ez csak addig marad így, amíg őrizzük  a hidegvérünket, de ha elveszítjük, valódi sebeket fog osztani.