Szerző Téma: Nadír Könnyei  (Megtekintve 35038 alkalommal)

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #525 Dátum: 2018. November 21. 18:33:47 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: nyomok
Résztvevők: mindenki


Hajnal Lan dicséretére csak legyint
/Abrín/ Ugyan, bárki képes ilyen levest főzni! - szerénykedik, s Kiina nem is hagyja szó nélkül
/Abrín/ Nagyszerű! - lelkesedik fel - Akkor holnap én főzőm! - Jelenti ki, mire Hajnal felszisszen a gondolatra.
/Abrín/ Azt mondtam, hogy bárki. De te nem bárki vagy, hanem valaki! Méghozzá Kiina! Ezért rád ez nem vonatkozik! - tudatja sietve Kiinával, akinek kissé összeszűkülnek a szemei
/Abrín/ Most nem tudom, hogy dicséretet hallottam, vagy meg kellene sértődnöm - válaszolja vidáman, aztán melegen elmosolyodik. Vanina kérdésére Kiina felé fordul
/Abrín/ Igen, a remetekunyhóhoz remete is dukál. Egy szellemnéző, aki a rengetegben fellelhető fonalakat próbálja meg visszafejteni.
/Abrín/ Biztos valami szőnyeget csinál a fonalakból... - veti fel Hajnal - De milyen fonalakat lehet itt találni? - kérdezi
/Abrín/ Nem tudom, szerintem egyet sem talált még, ami tetszett volna neki - vigyorog Kiina - mert azt mondta, hogy a neki szimpatikus fonalakat keresi - de egy gombolyagnyi sincs még neki - árulja el. Közben Lan a teáját feltűnően lassú mozdulatokkal, és apró kortyokban fogyasztja. A kolostori szerzeteseket idéző hangulattal. A felajánlását is ennek hűen teszi meg - ráérősen, nyugodtan, és majdhogynem félálomban. Vanina ezzel szemben jóval energikusabban válaszol, és vállalja a pirkadati őrséget.

Az éjszaka nyugodalmasan telik - előbb Lan, majd Vanina váltja az őrséget - de a holdfényben fürdő erdő éjjeli neszezése semmiben nem tér el a normálistól. Ahogy a hajnalt köszöntő csivitelés és madárdal sem. A reggeli forró gyümölcstea elfogyasztása után lassan felszedelőzködtök, és tovább indulva magatok mögött hagyjátok az éjszakai menedéketeket. Kiina nem hazudott - valóban vadcsapások mentén haladtok ahol nem elég sűrű az erdő, és szinte úgy kell keresztülszuszakolnotok magatokat a bokrokon és aljnövényzeten. Szinte már megkönnyebbülés lehet az, amikor az évszázados fák árnyékában szinte zöldes félhomályban haladtok - mert itt jóval gyérebb az aljnövényzet. De a gondtalan utazásnak vége szakad, amikor egy láthatólag széles és frissen taposott ösvényre bukkantok. Vaninának elég egy pillantás, hogy lássa - talán egy naposak lehetnek a nyomok - és a patkónyomok mennyisége és mélysége bizony Ardún csataméneket sejtet - legalább egy tucatot. S ha ez nem lenne elég, a felzavart erdei talajon elvétve egy-két olyan lábnyom is feltűnik, ami az ember legjobb barátjára - kutyára utal. Úgy tűnik, hogy az ardúnok előrébb járnak, és nem kétséges, hogy mire is vadásznak...
Hajnal elég hamar levonja a következtetést

/Abrín/ Sokan jártak erre...
/Abrín/ A legrosszabb ami történhet, hogy Deion testvérrel együtt hamarosan követjük Sterrard urat... - állapítja meg nyugodtan Kael. Kiina töprengve nézelődik és forgolódik, végül közli az eredményt.
/Abrín/ Bár az ő irányuk nagyjából jó, de nem megyünk utánuk - rázza meg a fejét - Ha mégis ránk bukkannak, akkor észak fele behúzódhatunk az Elátkozott Légió területére. Délnyugat fele a mesterek tisztása található - de nem hinném, hogy volna haszna a látogatásnak. A tisztás a nevét onnan kapta, hogy pár nap alatt valóban mesterré válhat ott bárki, aki megfizeti az árát. Ellenben nyugatra tarva a remete kunyhójához érhetünk. Viszonylag biztonságos, mert nem vezet oda ösvény - így csak véletlenül lehet rábukkanni - magyarázza Kiina, hogy merre milyen nevezetességek bújnak meg a smaragdzöld lombok félhomályában. Közben Kael érdeklődve sétál közelebb egy kisebb tüskés bokorhoz, és alaposan szemügyre veszi a jórészt még zöldes, és néhol már fehéredő bogyóit. Vaninának elég egy pillantás, hogy lássa - még éretlen és felettébb savanyú, zöld ízű lehet az a ribizlire hajazó termés. S jól is tippelt, mert Kiina közbeszól
/Abrín/ Ehető, de még éretlen - tudatja Kaellal, akit ez az információ nem tántorít el teljesen, és leszakít egy fürtöt. Lan valahol érti Kael érdeklődését, hiszen a fürt emlékezteti arra az ültetvényre, ahol gyermekkorát töltötte, s talán nem véletlenül...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #526 Dátum: 2018. November 25. 07:41:05 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: nyomok
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________


Az éjszaka megnyugtató eseménytelenséggel telik és a hajnal is csak ragyogást hoz utazásunka a bajlós felhők csak a délelőtt folyamán kezdenek gyülekezni amikor friss csapásra bukkanunk és a nyomok értő olvasói hangos elmélkedéseiből az derül ki számunkra, hogy üldözőink Kiina minden fondorlatossága ellenére megelőztek bennünket és most előttünk járnak.
A útirány kiválasztása közben Kael egy bogyós termésű bokrot vesz szemügyre amely bokor régi gyermekkori emlékeket ébreszt bennem a bokor termése még éretlen ám nem kell sok neki gyermekkori emlékeket felidézve aurámba vonom az egész bokrot és energiámból átadok a növénynek, hogy beérésre bírjam a gyümölcsét, miközben az energiákat átáramoltatom rajta az emlékek erejét felhasználva szellememmel utazást teszek az ültetvényen hol gyermekkoromat töltöttem, vajon mi hír arrafelé mostanság ( Mentálmágia – Ideamágia – Átnemesítés 3. szint , Létrehozás 1. szint /Fantom/, Mentális befolyásolás Érzékelés 3. szint - Immagináció 2. szint) csak mikor végeztem akkor fordulok a többiek felé egy érett fürtöt leszakajtva

-   Csipegessetek kedvetekre most már beérett igaz kicsit fanyar de ízletes…..


Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #527 Dátum: 2018. December 20. 14:47:36 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Elassor

Hajnal válasza kicsit csalódással tölt el, de igyekszem palástolni, végül, mikor a lány elmondja a tanácsát, egy bólintás kíséretében válaszolok neki.
- Igyekezni fogok. - mondta egy félmosoly kíséretében. - Segíthetek azokkal a zöldségekkel? - ,mutatok azokra, amelyeket még nem kezdte el szeletelni a lány és közelebb lépek megfog egyet, és magam elé rakom, majd körülnézek, hogy van-e itt valami kés. Amennyiben nincs, akkor a Sellő hajóról szerzett kést megmosom, és elkezdem felszeletelni a zöldségeket.

//Játékon kívüli kérdés: Ha az elmúlt hetekben, hónapokban nem volt olyan utalás Kael részéről ami ezt tiltotta volna, akkor:
Mikor leüllünk az asztal mellé, akkor én is magamhoz veszek egy pár falatot, majd amennyiben nem tudok arról, hogy ez tiltva lenne, akkor halk énekkel kísérem a társaim étkezését. (Ha szükséges dobok éneklés próbát :) )
Amikor szóba kerül a főzés és a remete, akkor visszaüllök a székemhez, és én is enni kezdek.

Amennyiben azonban tudok arról, hogy ezt nem szabad, akkor némán a tányéromra tekintek és falatozok.

A remete elég fura alaknak tűnik nekem, bár ha valóban szellemnéző, az megmagyarázza ezeket a furcsa fonálgyűjtéseket. Bár, mivel nem igen tudok érdemben hozzászólni a témához. Bár az biztos, hogyha szellemnéző és fonalakat fejt vissza, akkor az nem egy közönséges fonal és nem is gombolyagban tárolja.
- Azt tudod Kiina, hogy miféle fonalak érdeklik a remetét? Az erdőben található fonalak... Meg az a valami amin a sivatagba kerültünk. Azoknak van köze egymáshoz?


Miután elindulunk másnap a kunyhóból, erőm teljében vagyok, elvégre egész este pihenhettem, hála a becses társaság tagjainak. Lebilincsel a madarak füttye, és egy idő után (HA NEM TUDOK ARRÓL HOGY TILTOTT LENNE, viszonylag már sok időt töltöttem Kael tanításaival, hogy tudjam, ilyeneket szabad-e), magam is elkezdek halkan fütyülni a madarak hangjához hasonlóan.

Amíg észre nem vesszük a lábnyomokat. Abban a pillanatban, hogy ismét a lovasok nyomára bukkanunk, az ajkaimba harapva fordulok a többiek felé.
- El se merem képzelni miben lehettek benne, hogy ennyire tűvé tesznek mindent.

Amikor azonban Kiina az Elátkozott Légió területeit említi meg, akkor csak halkan, de komoran megjegyzem.
- Nem vagyok ismerője a környéknek, de az Elátkozott Légió területe név nem hoz nagyobb biztonságérzetet mint az hogy tizen akárhány lovas üldöz minket. Mi az az Elátkozott Légió? - mondom, miközben megvakarom a tarkómat.

Amikor végignézem, ahogy a mentis valami mágiával, akkor egy elismerő bólintással és egy néma tapssal jutalmazom.
- Köszönöm szépen. - leszakítok egy fürtöt, és várom, hogy merre tudunk továbbmenni.
Eltöprengve szólalok meg ismét.
- Azt tudjátok, hogy az üldözőitek mennyire ismerői a környéknek? Az a tudás még az előnyünkre lehetne szerintem, révén
- a kezemmel barátságosan a nador felé intek. - Úgy tűnik, hogy köztünk van olyan, aki úgy ismeri ezt a vidéket, mint önnön tenyerét.
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #528 Dátum: 2018. December 28. 15:37:04 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: palazzo
Résztvevők: Elassor

Hajnal arra az ígéretre, hogy igyekezni fogsz, határozott választ ad
/Abrín/ Ajánlom is! - majd eléd teszi a kérdéses zöldségeket, hogy el tud kezdeni szeletelni.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #529 Dátum: 2018. December 28. 15:37:59 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: nyomok
Résztvevők: Lan

Bár nem tűnik jó hírnek, hogy megelőztek titeket, Kiinát ez nem túlzottan ejti kétségbe. Ez valahol érthető is, hiszen ő ismeri ezt a rengeteget - és a lehetőségeket is.
Míg Kiina döntésre jut, te a még kissé éretlen bokrot vonod be az aurádba, s engedve a pillanatnyi ötletnek, futó látogatást teszel gyermekkorod gyümölcsös kertjében, ahol annyi időt töltöttél el. Sok apró részlet változott - a gyümölcsfák kisebbek lettek - vagy csak te nőttél túl sokat - göcsörtösebbek is. A hűvös szitáló eső miatt párába burkolódzik a távoli táj, és az környék madarai is csöndesebbek. Csak pár kiss felháborodott madárfütty töri meg a zizegő eső hangját. A hely békés, rendezett mivolta mit sem változott az elmúlt évek alatt. 

"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #530 Dátum: 2018. December 28. 15:49:40 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki

A vacsorát Deion testvér kifejezetten kellemes énekhangja kíséri. Kiina halván Deion kérdését szimplán megvonja a vállát
/Abrín/ Nem tudom. Vittem neki pókfonalat, meg ruhából valót is - de azt mondta, hogy ő olyat gyűjt, amilyet az ember nem lát. De egy picit talán bolond is! - mosolyodik el. Hajnal töpreng egy picit.
/Abrín/ Ez nem hangzik olyan nagy butaságnak! Ha láthatatlan fonalból készül egy ruha, akkor gondolom a viselőjét is láthatatlanná teszi! - próbál meg értelmet találni.
/Abrín/ Vagy csak nem látszik, hogy van rajtad ruha, mert semmit nem takar? - kérdez vissza Kael, mire Hajnal fülig pirul
/Abrín/ Annak mi értelme volna? - tudakolja, és megemeli a merőkanalat jelezvén Kaelnak, hogy inkább ne válaszoljon.
/Abrín/ A láthatatlan ruha reggelente nagy gondot okozna míg megtalálod, hogy hova tetted a szobában - töpreng Kiina vidáman, aztán Deion testvér fele fordul.
/Abrín/ Azok pedig nem fonalak, hanem hasadások voltak! Egy fonalon nem férsz át! - tudatja vele a nyilvánvalót.


Másnap a kis túlzással ember nem járta hatalmas rengetegben Deion testvér furcsa nyelvű madárként fütyörészik út közben - amit mintha elvágtak volna amikor rábukkantok a nyomokra.
A kérdésére Hajnal csak egy tanácsot ad

/Abrín/ Emiatt ne fájjon a fejed!
Kiina a kérdésre, hogy mi is az az elátkozott Légió ismét csak vállát vonogatva válaszol
/Abrín/ A történetek úgy tartják, hogy az egyik Dún hadtest itt ütközött meg a Shril-shra Császárság katonáival, és egy megmaradt démonikus szektával. De aztán az elszabaduló mágikus energiáknak hála mint bogár a gyantába megragadtak az időben, és újra és újra összecsapnak az idők végezetéig. Ha leszáll a köd, és hallod a harci dobok hívását, tudd, hogy érted is eljönnek! Érthető okokból nem biztonságos átvágni a csatatéren - de persze kellő ismerettel nem lehetetlen! - veregeti meg Deion vállát. Akit ez lehet, hogy nem nyugtat meg, de Vanina és Lan már tudják, hogy ebben igaza van Kiinának. Lan a Kael által nézegetett bokorhoz lép, és néhány lassú, kecses mozdulattal körbesimogatja a bokrot, mire kisebb hűvösebb-melegebb szellő kél Lan és a bokor körül, felkapva néhány levelet - és a zöld fürtök érett hófehérré fakulnak pár másodperc alatt. Ezután Lan leszakítva egyet jó étvágyat kíván hozzá. Deion egy elismerő bólintással és néma tapssal jutalmazza a produkciót, és leszakít ő is egy fürtöt. Kael válaszol Deion kérdésére
/Abrín/ Az üldözők helyében én felfogadnék olyanokat, akik jártasak ebben a rengetegben és a nyomok olvasásában.
Kiina csak elmosolyodik
/Abrín/ Arcantis, és legfőképp az erdő az otthonom. Itt nem érthet baj! Csak kevesen tudnak róla annyit mint én, úgyhogy nem aggódnék! - válaszolja. Aztán csak eldönti, hogy merre is folytassátok az utatokat. Roppant törzsű fák árnyékában  haladtok enyhe emelkedőn az érintetlen természet ölelésében. Az egyik évszázados fa nemrégiben kidőlt, és jókora tisztást tarolt zuhanása közben, megnyitván a lombokat és napfénnyel árasztván el az erdő alját. Kiina megáll egy pillanatra, és kihasználván a lehetőséget, és körbenéz. Túl sok mindent nem lehet látni a zöldellő lombtengeren kívül, csak a távolban húzódik egy sárgásabb, zölddel pettyezett vonal - amely a rengeteg ligetekké szelídülő végét jelzi. Ami leginkább feltűnik, az a felszálló halovány füstoszlop a távolban.
Kiina bólint, és leugorván a fatörzsről megszólal

/Abrín/ Jó fele tartunk. A füst a parázsló tisztás helyét mutatja. Régóta izzik ott a tisztás talaja, mérgező füstöt eregetve - igazítja meg a vállán a tarisznyáját, és folytatja tovább az utat.
Ahogy közeleg az este, egyre inkább sűrűsödik az erdő és a fák közé korán leereszkedő szürkület. Kiina nem követ sem utat sem csapást - de céltudatosan halad elöl, hol jobbra, hol balra fordul látszólag véletlenszerűen. Aztán egyszer csak int nektek, hogy egy kicsit szusszanjatok, ő pedig az egyik nagyobb fához lépve tűnődve végigsimít raja, aztán mindkét kezét rá tapasztva a homlokát is ráhajtja. Fél perc után Hajnal halkan megkérdezi

/Abrín/ Most mit csinál? - érdeklődik, mert kezdi kissé unni magát. Kiina pár perc múlva felpillant.
/Abrín/ Tudom, hogy merre kell menni! - tudatja veletek egy fáradt mosoly keretein  belül. Aztán elkezd felmászni a fára, és az egyik szárazabb ágra ülve előhúzza a tőrét, és rövid farigcsálás árán több jókora kövér kukacot húz elő a tőr hegyére szúrva.
/Abrín/ Kéri valaki? - érdeklődik, és ha nincs jelentkező, szétnyomja őket. A tőrt eltéve lemászik a fáról, és a vizes kulacsa teljes tartalmát a fa tövére önti.
/Abrín/ Mehetünk! - javasolja, és immár irányt változtatva elindul előttetek. Bő húsz perc múlva a fák alatt növő sűrű bokrok közt haladva végül megérkeztek egy sűrűben álló különös és méretes rönkházhoz

aminek az ajtajában egy öreg férfi ácsorog - látszólag titeket várva.

/Abrín/ Mi szél hozott erre titeket, szeleburdi kölyök? -  kérdezi kedélyesen Kiinát, aki vigyorogva válaszol
/Abrín/ Hiányzott a főztöd, öreg! - lép oda, és futólag megöleli - de remélem nem csak nekem jut, hanem a társaimnak is! - Nishának, Hajnalnak, Lannak, Kaelnak és Deionnak- no meg persze Fifinek! - mutat be titeket egyesével.
/Abrín/ Üdvözlet szerény hajlékomban! A nevem Tapoa! - hajol meg kissé, és odalép Vaninához
/Abrín/ Az istálló erre van! - tudatja vele, és az épület oldalához tapasztott féltetőhöz sétál, ami alatt felhalmozott szénakupacok pihennek három lóálláson túl.
/Abrín/ De most a káoszmanó után kell mennem, nehogy összetörjön valamit! - mondja Vaninának, és becammog a házba.
Bent elég hamar kiderül, hogy remetelaknak igencsak méretes!


Egy közös helyiségből

két szoba és egy fürdő is nyílik, melyek közül megkapjátok a nagyobbat - amiben hat ágy, egy üvegasztal, kandalló és több kényelmes párnázott karosszék kapott helyet. A külső falak pedig hatalmas, tiszta üveglapokból állnak, amiket néhány gerenda tagol mindössze. Bár a semmi közepén van, még így is a tulajdonosa befolyását és gazdagságát hirdeti a hely. Hajnal ámulva nézelődik, főképp a sok üvegholmi ragadja meg a tekintetét. Kiina a vendégszobában elfoglalja az egyik ágyat
/Abrín/ Remélem megfelel! - kérdezi Hajnalt, aki kissé bizonytalanul kérdezi
/Abrín/ Miféle remete aki megengedhet magának egy ilyen helyet? - tudakolja halkan
/Abrín/ Szellemnéző, és néha vendégeket is fogad a toronyból, akik a környék mágikus jelenségeit próbálják megérteni - válaszolja Kiina
/Abrín/ Sajnos nem vártam látogatókat - lép be a házigazda -  de friss tojást tudok sütni, kenyerem van, és a kamrában lóg néhány füstölt hús is! Tea pedig korlátlanul áll rendelkezésre - teszi még hozzá - Víz a konyhai amforában, illetve a ház mögötti kútban. Meleg vizet pedig mindenki úgy készít magának, ahogy akar! - tisztázza a házirendet, majd kicsoszog, hogy az ételt elkezdje elkészíteni a konyhában.

« Utoljára szerkesztve: 2018. December 28. 15:56:05 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #531 Dátum: 2018. December 31. 11:34:32 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki

Figyelmesem hallgattam Kiina szavait, próbálva valami értelmet nyerni ebből az egészből.
"Amit az ember nem lát. Fonalak..." - töprengek, miközben Hajnal is ötletel.
Kael kérdésére a láthatatlan ruhával kapcsolatban elmosolyodok.
- Oh, hasadékok... Értem. - bólintok Kiina szavaira. Zavar, hogy ilyen "nyilvánvalóként" állítja be, mintha minden dún városlakó ismerné őket, de igyekszem ezt palástolni, és visszatérni a másik témára.
- Az emberi kapcsolatokat is szokták fonalakként ábrázolni, nem? Az láthatatlan, mégis olyan dolog, amit szoktak gyűjtögetni az emberek.

Később, amikor nyomoknál megkérdezem, milyen bajba kerültek, Hajnal válaszol elsőnek, rövidre zárva a beszélgetés eme részét.
- Ha nem is fog fájni miatta a fejem, akkor nem fáj miatta fejem. - válaszolok neki, miközben remélem, hogy a társaság nem fogja zokon venni kérdésemet.

Az Elátkozott Légió történetének elmesélésekkor megdöbbenek, de a vállveregetés az rendkívül jól esett. Talán tudja, hogyan kell átmenni rajta bitonságosan, és az üldözők nem. Az nem is egy rossz lehetőség. HA tudja, hogy kell átmenni rajta biztonságosan.
- Köszönöm, remélem, te tudod az utat. - mondom egy bizalmas mosoly mellett, majd körbenézek az erdőségben. - Eddig nem csalatkoztunk benned, bízom abban, nem is fogunk sose

Amikor felmutatja a férget, én inkább félrevonom a tekintetemet, és a füst felé nézek, amely Kiina szerint mérgező.

Hamarosan végre elérjük a célunkat, és megtaláltuk a remetét.
Az idős ember rendkívül barátságosan fogadta Kiinát, úgy tűnik, a lány rendkívül könnyen köt mély barátságokat.
Amikor engem mutatnak be, illedelmesen a tisztelet jelét írom a levegőbe, és egy "Örvendek a találkozásnak, Tapoa úr"-ral köszöntöm a remetét.
Óvatosan járok körbe az épületben, közben a tekintetemmel igyekszem felmérni a terepet.

Megnézem, hogy felbecsülhetően van-e elég víz mindenkinek az amforában, amennyiben nincs, a többiek felé fordulok.
- Hozok még vizet a kútból - mondom nekik, majd a férfihez sétálok.
- Tapoa úr. Kérhetek egy edényt, amibe a kútból vizet meríthetek?


Amennyiben van elég víz, leüllök az egyik székre.
- Kint rakjunk tüzet és azon melegítsük fel a vizet? - kérdezem a többiektől.
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #532 Dátum: 2019. Január 06. 10:55:38 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________


Utazásunk a vadonban amolyan Kiina féle csapongás illetve bolyongás, amíg nem érzékelem közvetlen közelünkben az üldözőket addig hagyom vezetőnket kibontakozni, hiszen sikerünk valószínűleg a kiszámíthatatlan mozgásunknak köszönhető eddig. Kiina mesél a rengeteg titkairól és furcsaságairól, no meg a veszélyeiről és kiderül, hogy Dieon testvérnek nagyon kellemes kiművelt hangja van, valamint a társaság megmosolyogtató eszmecserét folytat a fonalak természetéről amit a remete gyűjt magamban csak annyit dünnyögök császári nyelven az eszmecsere alatt, hogy „A lélek útjai kifürkészhetetlenek..”
A remetelak meglepően kényelmes miközben megpróbál a környezetébe olvadni érkezésünkkor Kiina bemutat minket mikor rám kerül a sor a tisztelet jelét rovom a levegőbe.
A szálláshely elfoglalását követően szótlanul elvonulok a fürdőhelység felé, nem vesződöm vízmelegítéssel felfrissülés képen megelégszem a hideg vízzel majd a fürdést követően felkészülök egy megnyugtató esti teázáshoz.


Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #533 Dátum: 2019. Február 06. 19:55:37 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Elassor

Bár számtalan ötlet születik, hogy vajon a remete mily fonalakat gyűjt, s azokat mire lehet használni - de egyik sem tűnik igazán "szellemnézős" magyarázatnak. Mint oly sokszor, Kiinának most is határozott elképzelése van arról, hogy Arcantis furcsaságait hogy is lehetne leginkább jellemezni - s ezt teljesen természetesnek veszi. Elvégre néha rácsodálkozik, hogy mások mennyire tájékozatlanok e témában - mintha minden Arcantis körül forogna...
A felvetésre, hogy fonalként is szokták ábrázolni az emberi kapcsolatokat, eltöpreng, s felderül

/Abrín/ Akkor azt hiszem most már tudom, hogy mit ábrázolhatott az az abyrnossi festmény amin csak kusza vonalak voltak!

Hogy a Légió területén tudja-e, hogyan lehet épségben átjutni - nos, az Kiinát ismerve valószínűleg nem kérdés. Persze lehet, hogy csak úgy tud ő is átjutni, hogy valaki(ke)t - akár téged - a légiónak csalétkül vagy áldozatul vet, s amíg azok a véred ontják, addig eloson köztük...
/Abrín/ Az utat sokan tudják - de a biztonságos út hogyanját sokkal kevesebben - válaszolja vidáman. Ami lehet, hogy csak részben ad számodra megnyugtató választ.

A remete a tisztelet jelére elfogadólag biccent, ám a titulusra visszakérdez

/Abrín/ Szabad megtudnom, hogy minek is vagyok az ura? - tudakolja vidáman.

A remete kunyhóban új értelmet nyerhet számodra a remeteség. Az általában szegény, tipikusan barlangban lakó remete-kép mellé most van alkalmad megismeri azt, amikor csak az emberek nagy részéről mond le valaki - és nem a kényelemről.

Az égetett cserépből készített hasas konyhai amfora egy kis négylábú széken pihen. Ránézésre úgy öt-hat vödör vizet tud magában tartani, melyet az oldalán lent egy fa csappal lehet kiengedni. Belekukkantva talán ha félig lehet.

A remetéhez menve meghallgatja az igényedet

/Abrín/ Éppenséggel adhatok - de a vödröt leakasztva róla a vizet oda lehet vinni, ahol szükség van rá - javasolja. Így ezen ismeret birtokában kilépsz a házból, és megkerülve megkeresed a kutat. A csöppnyi gémeskút mellett viszont nem lehet nem észre venni a két kerekű kézi kordét, amire valaki egy fa kerekes kutat kezdett el felépíteni. Igaz, még híja van, mert hiányzik a teteje, meg a vödör róla. S ha ez nem lenne elég érdekes, a ház mögött még egy zöldségtároló verem dombja is emelkedik - amit gondos kezek négy lakattal is zárva tartanak az ajtón keresztbe tett három vaskos keresztfán kívül.
« Utoljára szerkesztve: 2019. Február 06. 19:59:59 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #534 Dátum: 2019. Február 06. 19:59:11 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki

Visszatérve a házba az öreg szerzetes már feltette a teát főni - s közben tartalmas, sűrű, de erős levest melegít egy öblös kondérban. Míg lustán kavargatja, töprengve nézi Vaninát, majd Lan felé fordítja a figyelmét. Megszemléli Vanina nyakában lógó bőrszíjat - s ha látszik, akkor az amulettkén hordott követ is. Aztán már Lan ruhájának hímzését tanulmányozza mielőtt megszólalna
/Abrín/ Ha jól látom, vannak itt nálam fiatalabbak, erősebbek és harcedzettebbek - állapítja meg, aztán elhallgat, és tovább kevergeti a levest
/Abrín/ Ehhez a tudáshoz mérten van is egy kihívásom. Nem nagy, de kihívás. Nekem viszont nagy kellemetlenség - tudatja úgy harminc  szívdobbanással később. Kiina érdeklődve kérdezi
/Abrín/ Mégis milyen kellemetlenségről beszélsz? - teszi fel a kérdést
/Abrín/ A zöldségtárolóról... - aztán picit árnyalja a is a képet - Ott lakik Gyapjaska, akivel egy hete gondok vannak. Pontosabban az, hogy rátalált egy nőstény, és az eléggé territoriális meg vad. Pedig ismered - fordul Kiina felé - Gyapjaska igencsak kezes jószág. De az a beste... Sokat töprengtem, és úgy vélem - özveggyé kéne tenni Gyapjaskát... - konkretizálja a feladatot. Hajnal közben nekiáll kitölteni a teát a csészékbe, és szétosztja. Kiina pedig töprengve hallgat egy ideig - aztán rájön, hogy ti bizony elég keveset tudhattok Gyapjaskáról.
/Abrín/ Gyapjaska egy szövőpók - árulja el.
/Abrín/ Igen, és a fonalából nagyszerű szövetet lehet szőni. Könnyű, és strapabíró szövet. Nem olyan szép mint a selyem, de azért a vászonnál sokkal lágyabb, selyemfényű anyag. Vutasi fátyol néven lehet ismerős - magyarázza Tapoa. Ami így már ismerősen cseng. Nem olyan meleg mint a nauri kelme, és nem is olyan előkelő mint a selyem. De az utazók szívesen veszik elnyűhetetlensége okán - már ha hozzájutnak, mert elég nehéz beszerezni.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Tiwanlil

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 217
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #535 Dátum: 2019. Február 09. 15:34:46 »


Szép hangja van Deionnak, ez eszembe juttatja, szeretem én a jóféle férfi éneket, és milyen ritkán akad alkalmam élvezni.

A vadcsapásról vadcsapásra tartó barangolás vadregényes tájra vezet, és a szagok, neszek, látványok régi hazai vadászatok emlékét idézi vissza. Félő, túlzottan eltávolodom a jelentől és bottal üthetem az éberségemet, ám akkor visszazökkentenek az üldözők és kutyáik nyomai. Az eb rossz hír nekünk, mert orruk olyat is kiszagol, amire a szemük vak. A halálpap szarkasztikus megjegyzése régi ismerősként érkezik, ahogy Kiina könnyelmű biztonságérzete is. Elátkozott Légió, mester tisztása, furábbnál furább választási lehetőség. Mégis, egy olyan mester tisztáson ugyan minek a mesetrévé lehet válni? Aki csonthülye, az a hülyébbnél is hülyébbre gárgyulhat?

A remete ötlete jobbnak hangzik, kérdés, örülni fog-e az idegeneknek. egyetlen ember sem tud túlélni mások segítsége nélkül, és ez a remetékre halmozottan igaz: gyakran a közösség adományai, alkalmi támogatásain múlik a túlélésük. Kiina ismerőse vajon mit fog tőlünk kérni?

Kiina olyan otthonosan mozog ebben a vadonban, mintha második szülőotthona lenne. És ez nem az első olyan hely, ahol ezt érezni. Mintha a világ egésze az otthona lenne, nem csak a népe őshazája. Aztán a fákba hallgatás, hogy utunkat kitalálja! Ez sok kérdést vet fel bennem, olyanokat is, amire egyedül nem fogom megtalálni a választ. Tudom is kivel vitathatnám ezt meg, de amíg erre sor kerül, rezzenéstelen arccal kérek egy adag kukacot Kiinától.

A remetéről, Tapoáról később kiderül, semmi olyanra nem tar igényt, amire elsőre gondolnék. Ez a férfi gazdag. Gazdag, de rendhagyóan az: nincsenek szolgái, vagyis olyanok nem, akiket látnék. Maga igazít el a házában, és saját kezűleg lát neki ételt készíteni. Szellemnézőként utalnak rá, és semmi kétségem afelől, hogy van hozzá köze. A haja nem hosszú, tehát nem muszáj vele nemesként bánni, de megkap tőlem minden illő köszöntést, amit egy vendéglátónak kijár.
Valami káoszmanót emleget, és emiatt amennyire lehet, Fifi leszerszámozását követően igyekszem körbejárnia  házat és benézni a számunkra használható helyiségekbe.
Étkezés előtt Lan felkeresi a fürdőt, és követem. A legkevésbé sem zavar, ha esetleg nekivetkőzne a mosdáshoz:
sytisi: - Gondoltál már rá, hogy Kiina nem emberi lény és a nadorokhoz sincs semmi köze? - szegezem neki.
Derékig vetkezem, egyelőre beérem egy gyors mosdással, és a férfitársaság jelenléte sem akadályoz meg ebben. megállapítom a hajam jóval túlnőtt azon a hosszon, amit a rangom indokol, és ha sokáig így marad, abból komoly gondjaim támadhatnak.

Házigazdánk levest kavar, észreveszem, hogy engem méreget. Az is kiderül, miért. Előadja, milyen fizetséget vár azért, mert elszállásol bennünket.
abrín: - Kan vagy szuka pók? - kérdezek közbe, mintha ez lenne a legfontosabb tulajdonsága egy állatnak, ami sejtésem szerint elég komoly méretekkel bírhat, ha fegyveresektől várják a ráncbaszedését. - Mekkora állat?

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #536 Dátum: 2019. Február 11. 00:47:53 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis, Erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: mindenki

Nem sikerült nagy lépéseket tennem annak érdekében, hogy megértsem, pontosan hogy mit is jelentenek a szellemnéző remetének a fonalai, voltak jobb és rosszabb ötletek, de egyik sem tűnt igazán ideillőnek.
Amikor Kiina az abyrnossi festményt említi meg, elmosolyodok.
- Talán azt is jelenthette, az abyrnossi festmények azért érdekesek, mert szerintem még egy tükör előtt a tulajdon festője is képes volna összeveszni a tükörképével, hogy mit szimbolizál a kép. Éppúgy lehet a barátságok és ismerettségek hálója, ahogy egy cselvető pók által szőtt háló, vagy a düh, ami akkor ébred, amikor rájön az ember, hogy a házastársa megtörte az esküjét. Abyrnossban nehéz pontosan értelmezni ezeket. - jól esik a művészetről beszélni, így lehet kissé bele is lovagoltam magamat, és a többiekről elfeledkezve vesézem ki a témát.

Az elátkozott légió területére való behatolás egészen addig még tűrhetőnek tűnt, amíg nem fészkelte be magát az az illetlen gondolat a fejembe, hogy mi van, ha csak "áldozatokkal" lehet keresztülmenni a sivatagon. Ilyen esetben egy kézenfekvő áldozat volna... Talán a harcosnő meg a mentis örülne is neki, bár még az esti éneklésem során mintha a harcosnő egy pillanatra nem olyan tekintettel nézett volna rám, mint aki fel akarna döfni a pengéjére... - óvatosan megérintem az orromat, amely, annak idején még megszenvedte a nő öklét, majd Kiinára pillantok.
- Megbocsásd modortalan kérdésem, de ha megkérlek, el tudnád mondani, hogyan lehet biztonságosan átjutni rajta? Nem mintha égetne a vágy odamenni, inkább csak az oldalamat fúrja. - amennyiben bővebben beszél róla, és eloszlatja az emberáldozattal kapcsolatos gyanúimat, megszólalok - ismerek egy régi mesét, ami Ardúniában esett meg, egy Khazir nevű kalmárról szól, aki egy karavánnal utazott, és rajtaütöttek a fosztogatók. A karavánját otthagyva indult meg a hátasán tovább, tudva jól, hogy a rajta és a nyeregtáskájában lévő ékszerek voltak a legértékesebb kincsei. A fosztogatók utána loholtak, hosszú órákon át. Amikor már a hátasa lassulni kezdett, tudta jól, hogy hamarosan itt a vége. Az éles szemével megpillantott nem messze egy nagyobb futóhomokot, és miután elment mellette, arra fele fordult, ahogy sejtette, a lovasok megpróbálták levágni az utat, át a futóhomokon... mondanom se kell, napokkal később hálát adva az égnek ért meg az úticéljához. Szóval... a mese lényege az, hogy most lehet rá lehetőségetek, hogy kelepcébe csaljátok üldözőiteket. Még a kutyáik nem fogtak szagot, de ki tudja, mennyi ideig tart ki a szerencsétek... szerencsénk.


A remete kérdésére először hátrapillantok, majd ha Kiina látóközelben van, feléje biccentek, ha nincs, akkor visszafordulok a remetéhez.
- A nador lány sokfélét mesélt rólad, ezekből gondoltam, hogy megérdemled ezt a címzést
Ha rákérdez arra, miket mesélt Kiina, akkor nem habozok a válasszal.
- Sokfélét mesélt, hogy szellemnéző vagy, azt hogy rajtad kívül nem sokan élnek itt az erdőben és valamilyen fonalakat fejtesz vissza, bár azt, ha jól emlékszem nem tudta, milyen fonalakat. És a házadban körbenézve saját szememmel is látom, hogy az erdőben való élet is tud kényelmes lenni.

Ezek után megemelem az amforát, majd kisétálok vele a kúthoz, és percekkel később megmosott arccal és megtöltött edénnyel térek vissza az épületbe.
- Itt lesz a víz a teához. - mondom annak, aki még a helységben tartózkodik (Kiina, Hajnal és Kael?), még mielőtt magam is elmennék mosdani, megkérem a csuhást, Kaelt, hogy gyakoroljunk a bottal. Majd pedig füstölt hússal és kenyérrel tömöm meg a hasamat.

Amikor az öregember kihívásról beszél, oldalra nézek, ki az ablakon. A legutóbbi vendéglátónk, aki kihívást emlegetett, egy olyan próbának szeretett volna kitenni, amit nem kívánok senkinek sem.
Kicsit megenyhülök, amikor kiderül, hogy csak egy pókról van szó.
Egy apró biccentés kíséretében veszem el Hajnal felém nyújtott csészéjét, majd egy apró korty után megszólalok.
- Honnan tudjuk, hogy melyik pók a Gyapjaska? - vonom fel a szemöldökömet, nem igazán tartok attól, hogy egy pók elnyomása nagy kihívást jelentene, kívéve, ha épp a Gyapjaskát taposnám el.
Amikor a harcosnő a pók méretét kérdezi meg, nyelek egyet. "Azért tán csak nem egy házi óriáspókja van..."
- Amíg teázunk, énekeljek-e valamiféle éneket, vagy inkább csendben élveznétek a finom teát?

//"Vutasi fátyol"ról mit tudhatok, és ha számszerűen kell, akkor mire dobjak, hogy kiderüljön, ismerem-e az anyagot?//
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #537 Dátum: 2019. Február 24. 12:33:35 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Vanina és utána mindenki
__________________________________________________


A aszketikus fürdésre Vanina is elkísér nem zavar a jelenléte szerintem látott már élete során elég férfitestet és valószínűleg megkapóbbakat is mint a sajátom a tisztálkodás az csak tisztálkodás a hideg víz pedig csak hideg víz ami bőrbe marásával távolítja el testünkről az utazás kellemetlen rétegeit.
Tisztálkodás közben nekem szegezi kérdését Kiina kapcsán mire biztos válaszom nincs ezért nem is áltatom.

-   Kiina ki viharban született ember és valami más is az hogy kicsoda micsoda még a nador szeleburdi érdeklődő Kiina mellet azt nem tudom és egyenlőre nem is szándékozom bolygatni.

A érzékeinkre frissítően és ébresztően ható fürdőzést követően a remete a maga megfontolt módján közli, hogy háziasított bestiája a zöldségraktárban egy érkező vad nősténynek köszönhetően zabolátlan lett és egy eléggé végletes megoldásra tesz javaslatot.

-   Meglátásom szerint nem kell egyből végletes megoldásokra törekedni elvégre, ha özveggyé tesszük Gyapjaskát akkor utána később, hogyan lesznek további apró szövőpók kicsinyek kik tovább viszik a szövőpókok fonalát. Talán az is elég lenne, ha a vad nőstény a távozás mellett dönteni, miről akár meggyőzhető és utána később sem térne vissza. Talán…

Mondom töprengve…..

EDIT:
Dieon "testvér" kérdésére csak röviden válaszolok
-   Dieon uram amennyiben van a repertoárjában valami erős ám a elmélyüléshez és merengéshez alkalmas bársonyosan sötét szólam az szerintem nyugodtan ide kívánkozhat a gőzölgő tea felé…
« Utoljára szerkesztve: 2019. Március 09. 12:58:03 írta Filio Mortale »

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #538 Dátum: 2019. Március 13. 19:03:43 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Vanina

Szó se róla, az utazás amennyivel több látni és tapasztalni valóval - jóval és rosszal egyaránt - szembesít, ugyanannyival kevesebb lehetőséget biztosít a mindennapos és hétköznapi elfoglaltságokra. Gondolván itt akár a táncra vagy énekre, de még az ismert erdőben cserkelés, vagy az almaszüret is ide tartozik.
Talán az lehetett eddig a legbosszantóbb ebben a rengetegben, hogy minduntalan emlékeztetni kell magadat - nem engedhetsz a kísértésnek, hogy kedved szerint felfedezd, mert nem annyira megbocsátó és vendégszerető, mint miraclea erdei.
Végül talán pont ez az óvatlanokat fenyegető veszély az, ami segít nektek távol tartani az üldözőiteket és kutyáikat.
A különféle helyek különféle történeteket ígérnek, és megannyi beszédes, de el nem mondott, suttogott mese sejlik fel bennük. Kétség nem férhet hozzá, hogy mind különös vagy kalandos lehet ezen a vidéken - ráadásul az Elátkozott Légióhoz már is volt szerencséd Lannal együtt utazva. A véget nem érő ködben ahogy a harci dobok hangja különös visszhangot vetve szinte bekúszik az ember bőre alá. Míg a két sereg az ősi fák lombjai alatt küzd meg hétről-hétre egymással és  mindenkivel, akinél csak fegyver van. A fegyvercsattogás, a ködben felbukkanó és elvesző alakok, düh és fájdalomkiáltások emléke még most is elég eleven lehet - annak ellenére, hogy akkori vezetőtök sértetlenül átkalauzolt titeket azon a területen.

A kukacok jellegtelen zselés íze nem túl felkavaró - a trükk az, hogy nem szabad alaposan megszemlélni őket elfogyasztás előtt - így simán lecsúszik - még ha Hajnal kissé utálkozva is figyeli az attrakciót.

Szokták mondani, hogy semmi sincs ingyen. Bár látszólag jó kapcsolata van Kiinával a remetének - úgy tűnik, hogy ez a kapcsolat is megköveteli mindkét fél részéről a másik támogatását valamilyen formában.

A remete "birtoka" nem túl nagy, de rendezettnek mondható, s mégis jórészt természetesen olvad bele a környező erdőbe. Az istálló mellett a legfurcsább eszköz kétségkívül egy kétkerekű kordéra épített - s még be nem fejezett - kerekes kút. A tetőt tartó oszlopokat, és a kávát is szellemnézős vésetek díszítik. Ám vannak még olyan részek, amik csak szénnel vannak felrajzolva, de még várják a mestert, hogy belevésse őket a fába. A másik ami szintén szemet szúr, az a zöldségtároló verem dombja. Amiben felettébb ritka zöldségek pihenhetnek, ha  három vaskos keresztfát kellett az ajtóra lakatolni...

Tapoa láthatólag nem várja el, hogy az ember lánya hajbókoljon, vagy más módokon különleges elbánásban részesüljön. Talán még az sem rázná meg, ha mindössze tudomásul vennéd a jelenlétét.

Az utazás alatt sokat változtál, vagy legalábbis rengeteg hibája ellenére összecsiszolódtál, vagy legalábbis megtanultad elviselni Lant. Most meg? Már nem hoz zavarba ha valamelyikőtökön kevesebb ruha van, mint az társaságban ildomos. Sőt, inkább az foglalkoztat, hogy lassan ideje lenne ollót ragadni. Illetve Kiinával kapcsolatban fogalmazódik meg egy olyan kérdés, amibe az utazás előtt bizony beleborzongtál volna.
Ám most ott kering köztetek, mint bizonytalan bandola. Lan válasza is arra mutat - neki is feltűntek a furcsaságok, de szavaiból leginkább a jelenlegi helyzettel való megelégedés, vagy - ami talán ritkább Lan esetében - a megértés tűnik elő?

Tapoa nem is várat meg titeket az ügyben, hogy mire is volna szüksége. Ő nem a rétet kaszáltatná le, vagy zsindelyeztetné újra a tetőt - hanem fegyverforgatóhoz illőbb feladatot talált.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #539 Dátum: 2019. Március 13. 19:07:09 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: remetelak
Résztvevők: Elassor

Kiina tűnődve hallgatja a fejtegetésedet a festményekről, s ismét sikerült neki megragadnia a "lényeget"
/Abrín/ Ha Abyrnossban nehéz értelmezni, akkor ezért viszik másik kantonba a képeket? De miért könnyebb Sytisben megérteni egy képet? - tudakolja, s bizony nehéz megmondani a vidám tekintetből, hogy csak cukkolni akar a különös kérdéssel, vagy valóban eltűnődött rajta.

Kiina a kérdésedre, hogy lehet biztonságosan átjutni rajta Kalera néz, aztán feléd fordul

/Abrín/ Elárulom az egyik biztos módot, amitől a Légió tagjai, sőt az esetleges útonállók is békét hagynak neked utazás közben! Minden javadat és felszerelésedet gyűjtsd egy kupacba, s azok nélkül, anyaszült meztelenül vágj neki az útnak! Sem rabló nem fog háborgatni, sem a Légió, ebben biztos vagyok! - vigyorog.

A mese tanulságára bólint, s még a majd állandó, picit csúfondáros mosoly is eltűnik egy pillanatra.

/Abrín/ Valóban megfontolandó. De senkit nem akarok csalinak használni, mert akár rosszul is elsülhet. Amíg nem érünk biztonságosabb területre, addig nem is próbálkozok semmivel, legfeljebb utána fogom félrevezetni őket. Mivel én ismerem az erdőt, és a veszélyesebb részekre akarom őket csalni - ezért ez az én feladatom lesz - vázolja, hogy ő is tisztában van a nyomok jelentőségével.

Tapoa elmosolyodik, és visszakérdez

/Abrín/ Ha én úr vagyok, akkor Kiina is a címén s ragján van nevezve? A rókalány az erdő úrnőjének szereti hívatni magát, pedig csak egy kis káoszmanó... - szalad ezernyi ráncba az arca a széles mosolytól.

Az amfórával felszerelkezve a a kútnál sikerül arcot mosni a hűs vízben. Itt hamar eljöhet a szürkület, mert az öles törzsű fák mély árnyékot vetnek az aprócska tisztásra. De most még az erdő pittyeg, csicseg, vakkog és ezernyi hangon nyüzsög, ügyet sem vetve rád. A házba visszatérve Kaelt gyakorlásra hívod, amit nem is utasít vissza. Kérlelhetetlen kitartással újra és újra gyakoroltatja veled a botod hosszának becslését - s bizony a kezdeti gyenge találgatásaid mostanra egyre többször bizonyulnak pontosabbnak.
Végül aztán étkezés előtt te is megmosdasz, hogy némileg felfrissülve ülhess asztalhoz. Ahol aztán a remete igencsak rossz emlékeket idéz fel benned - bár amikor kiderül, hogy miről is van szó, már nem tűnik annyira veszélyesnek.

/Abrín/ Gyapjaska a kisebbik és a szelídebb - válaszolja Tapoa, hogy mi is lehet elsőre a legszembeötlőbb különbség. Persze a harcosnő által feltett kérdés új megvilágításba helyezi a dolgot. Elvégre miféle kihívás lenne apró pókokat elnyomni?

S itt az újabb bizonyíték, hogy a többiek is elismerik maguk módján az énektehetségedet - mert Lan sem zárkózik el attól, hogy újra hallja az énekhangodat.



/A fátyolt ismered. Nem olyan szívesen készített anyag, mert ki szeret a spejzban nagyra nőtt, potenciálian veszélyes és randa pókokat tartani? De magát a szövetet már nem kíséri ilyen ellenszenv - elismerik annak hasznát/
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"