Mesélő Dierol
Helyszín: Merussa
Esemény: a városban
Résztvevők: Elassor
Elkötelezett érdeklődéssel hallgatom végig a testőröm előadását a városról, és közben önmagamban nyugtázom, én is hasonló számokra gondoltam a halálozás terén, bár valamennyivel többet vártam volna. Ami azt illeti, nem egy biztonságos város, bár a népességéhez és a kereskedők és hajósok számához képest annyira nem is vészes, hogy naponta hat ember talál menedéket e világ kegyetlensége elől Mortar kegyelmében, azután a minden eladó - résznél megjegyzek magamnak pár apróságot, hogy majd kérdésként tegyem fel, majd végül a bormérő ivóról beszél, amely talán az egyik legdrágább az árait hallva egy fütyüléssel reagálok.
- Ezek szerint tényleg nagyon finom lehet, vagy csak tudják, hogy teremtsenek jó hírnevet maguknak. Majd megmutathatnád, Yao, igen csodás borászattól kell hozniuk a borukat, hogy ilyen szép árban legyen.Magamban természetesen ellenzem az ötletet, jelenlegi fizetségemet nem akarom elkölteni azonnal. Szükség lenne rá. Ekkor villan a fejembe egy igazán jó ötlet. Legalábbis annak tűnik.
"Ha drága a bor, akkor vagyonos emberek mennek oda. Ha vagyonos ember részeg, akkor vagy veszélyes, vagy pénzköltő- Ez esetben egy dalnok, ha minden képességét latba vetve el akarja csábítani a hallgatóságot, akár egy tekintélyes összegre is szert tehet. - legalábbis elméletben jól hangzik"
- Említetted, hogy ezüst signum... kapható? Ezek szerint Merussában akárki, akinek van kellő vagyona, nemesség tagjává válhat? - vonom fel a szemöldökömet. -
Az ilyen törvénytelen árukat eladó kofákat nem büntetik meg? Vagy nem foglalkozik vele a városőrség, mert ha egyet vasba vernek, esetleg kettő megy a helyére? Ha már a kék-vért is áruba bocsátják, akkor a következő a Tiltott Kantonon lévő virágoskertek szántóként való eladása következik? Már megbocsáss, Yao, de ezt nem hagyhatom szó nélkül. Természetesen sokan lehetnek, akik élnek ezzel a lehetőséggel, és az életük jobb lesz általa, talán új esélyeket nyernek. De mégis hogyan tud valaki úgy élni, hogy a saját ereiben folyó vért, atyja és nagyatyja, ősei vérét megtagadja.Megérzem, milyen ironikus dolgot mondtam, szerencsére ez nem volt érzékelhető a szavaim során, szerencsére Sterrard úr zekéje mögött könnyen megbújhatott Elassor. Emellett megjegyzem magamnak, hogy meg kell majd néznem azt a kofát... holnap.
Az ételekhez nem nyúlok, még akkor sem, ha nem tűnik mérgezettnek. Aki az ember csizmájába teszi a mérget, az mindenhova máshova is tudja. Talán kellene adnom belőle Yaonak, biztonság kedvéért. De amennyiben olyan lassú, mint ami a csizmában volt, ez sem jó ötlet, mert nem fogom látni a hatását.
A piacon minden fontos dolgot megszerzek, de a kelmekereskedőnő egy érdekes alkuval áll elő. Végigmérem a köpenyeget, majd rápillantok az asszonyra. Yao felé intek, hogy menjen kicsivel távolabb.
- Biztosan szeretné, asszonyom? Csak nehogy esetleg megsérüljön, vad szeretőnek mondanak, akár egy magashegyi szirtimacska. - bal kezem ujjai érzéki mozdulatokkal vándorolnak a nő homlokától - ahol megigazítják a haját - a jobb orcáján át egészen a nyakáig. "Mindenki megérdemel egy kis kikapcsolódást" -
Merre van a kertje?Végül a nap folyamán sikerül találkoznom a Hajnal nevű lánnyal. Éppen kockázott egy kisebb társasággal, és hamarosan csatlakozik hozzám, engedve a kísértésnek, hogy elfogadja a felkínált italt.
Sajnos az abyrnossi művészetről nem tud kifejezetten értékest mondani, de azután megemlíti, hogy ő is dún származású. Pontosabban dún származású, mert én magam zegherovi vagyok. - emlékeztetem magamat. Igyekszem óvatosan érdeklődni, de általában zsákutcába jutok.
-
Nem láttam őket azóta hogy megérkeztünk. - válaszolom a lány kérdésére, hogy miért nem kérdezem meg a többieket. -
Ezen felül egykori tanítóm szavai szerint a másikat akkor ismerjük meg legkevésbé, ha saját magát kérdezzük róla. - mondom egy barátságos mosoly kíséretében.
Azután válaszként a lány teszi fel kérdéseit, amihez az én kérdéseim után természetesen joga van, illetve arra is, hogy választ kapjon rájuk.
- Jelenleg sajnos magamban utazgatom. Mióta jelezték a hazámban, hogy nem biztonságos ott maradnom, folyton mozgásban vagyok. Így sajnos nem mondhatom, hogy a házamat képviselem, de nem vagyok kitagadott, ha ettől fél. Csak a házam jelenlegi vezetőjével voltak még korábban nézeteltéréseink, és haragtartónak bizonyult. Igen, jelenleg van errefelé ismerősöm, a városban tartózkodik az egyik legkedvesebb családtagom, a mai nap meglátogattam, de nem akartam a vendégszeretetének terhére lenni, ezért inkább visszajöttem estére a Vörös Orrba. Bár nemesként vonzania kellene a fényűzésnek, ha lassan két éven keresztül bolyong az ember Abryss szerte, hajlandó eltekintő lenni az aranyos kupáktól. Ha baj adódik, akkor ahogy mondtam, itt tartózkodik Selianna, a családom tagja, aki esetleg közbenjárhat értem, míg ha meg akarna valaki ölni, az a férfi ott - fejemmel Yao felé biccentek. -
jelenleg testőrként szolgál. Azt hiszem a legjobb nevű merussai testőr-szervet tagja, tehát remélem, hogy meg fog tudni védeni az útonállóktól. Nem félek, bár, ha harmincan támadnának meg, akkor biztos elszállna a jelenlegi magabiztosságom. Visszatérve az utazáshoz, lehet, hogy Kael elkísérne egy Mortar szentélybe, mert szerinte ez az egyetlen lehetőségem arra, hogy éljek még ötnél több évet. Az előző városban megmérgezhettek a fogadóban. És ha megengeded, megkérdezném, mit gondolsz, miért kért meg Lan mentis, hogy a kompániájának tagja legyél? Lehet félreismertem, de nekem nem tűnt olyan embernek, aki jószívűségből fogadna maga mellé embereket. Biztosan meglátott benned valamit. - miután válaszolt, egy kérést intézek felé. -
Volna kedved kicsit az ardúniai életedről mesélni? Szeretem hallgatni az emberek történeteit, sok sok ihletet tartalmaznak, és nagyon szép dolgokat lehet kihozni akár egy egyszerű történetből is, ha megfelelő kéz alakítja.
