Szerző Téma: Nadír Könnyei  (Megtekintve 21136 alkalommal)

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1585
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #600 Dátum: 2020. November 25. 16:25:32 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________


A csontok vizsgálatát követően hálásan veszem a kezembe a meleg gyümölcsteát és visszafogottan kortyolok belőle egyet miközben érdekes ötlet fogan meg az elmémben az ötlet kibontakozása közben álmatagon válaszolok Dieon testvér kérdezősködésére.

- Ohh nem sokkal ősibb ez a lény a csaták koránál valószínűleg a dún hódítok és a velük összecsapó seregek is már csak a lény csontvázában gyönyörködhettek. Valószínű, hogy amikor ezek a lények a világot uralták még az ember nem tapodta a földkérget.

Miközben mesélek aurámat kiterjesztem a lény koponyájában és az aurámmal harmonikusan rezgő csontokat kiváltképpen fogakat keresek amennyiben nem érzékelek negatív rezgést úgy egy nagyobb fogat és négy öt apróbb tenyérben elférő fogacskától megfosztom a tetemet és majd vacsora közben bele is kezdek finom polirozásukba tervem, hogy a nagyobb fogból civilizált helyen medalionnak beillő korongokat vágatok míg a kisebb fogacskákból önmagukban nyakék fog készül mely nyakékekre aprólékos munkával időt és energiát nem kímélve az élet rúnáját fogom vésni, természetesen ehhez szükséges előkészíteni a fogakat, hiszen az utazás alatt lesz időm néha a rúnaírás művészetével is foglalkozni. Dieon testvér további kérdései kapcsán viszont árnyékos fellegek ülik meg látómezőmet igaz, hogy művelt és csodálatos a hangja de mindezek mellett nagyon sok hasonlóságot mutat Sitys intrikus személyiségeivel egy igazi kígyó jegyeit viseli magát mézesmázos behízelgő modorával igaz én elfogult vagyok személyével kapcsolatban ezért nem is helyénvaló, hogy útbaigazítsam ám a leghamarabb feltoluló gondolataimat kendőzetlenül szóváteszem.

- Túl sokat kérdezel Dieon testvér az újjászületéssel a feledés is együtt jár bizonyos dolgokat minden újjá születő szellem elfelejt esetleg te is gyakorolhatnád eme erényeket, hiszen a napcsászárok is jó időre elfelejtik előző életeiket mikor megmártóznak a halál misztériumában és újjászületnek. Egyébként pedig a társaság feje a házfő akaratából és kegyelméből kifolyólag Kiina szóval, ha céljaink és múltunk iránt érdeklődsz a kérdéseket neki kell feltenned és a válaszokat is tőle kaphatod meg, ha ő is úgy akarja.

A vacsorát csendben költöm el megfontoltan mértékkel étkezve majd a vacsorát követően néhány nyújtó gyakorlatot követően előveszem a kardot és a tűz fénykörének határára húzódva úgy ezer vágást ejtek tíz különböző állásból tíz különböző technikával majd csak mikor már az izzadság mindenhol gyöngyözik a testemen hajtom nyugovóra a fejem.
A reggeli fiaskót kiterjesztett aurában szőtt varázzsal (Mentálmágia >> Ételízesítő) próbálom meg orvosolni, akik nem utasítják el az aurámat azoknak az odaégett kétszersült mennyei ízekben fog tobzódni, míg a többiek kénytelenek beérni a kokszos ízekkel.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2921
  • Aktivitás:
    11%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #601 Dátum: 2020. November 28. 15:03:15 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, csontos tábor
Időpont: nyárelő
Esemény: töprengés
Résztvevők: Vanina

Az utazás során újra bebizonyosodott, hogy a higgadtság életet menthet. A büszkeség szép és cifra szó, de ha minden esetben megpróbálja megóvni az ember - az nagyon hamar egészségtelenül halálos lehet. Most is le kellett, le lehetett nyelni a fakardos megjegyzést - amit talán az tesz könnyebbé, hogy a szellemharcos véleménye valójában egyáltalán nem mérvadó.
S hogy ez lehetségessé vált, pont ennek az utazásnak a hatása. Hogy jótékony-e, vagy sem - az pedig kiderül, mikor a többlet tapasztalattal felvértezve hazatérsz majd.

A csontok vaskosak és hatalmasak - talán az egér érezheti így magát, amikor egy eb maradványait kerülgeti. S ugyanígy pont annyi fogalmad lehet arról, hogy mit is nézel éppen. De az egérrel szemben téged a megismerés vágya hajt, és felteszed azt a kérdést, ami feltehetőleg a többiekben is megfogalmazódott. Kiina meglepő válasszal rukkol elő

/Abrín/ Nem tudom, de örülök, hogy régen - pillant a hatalmas és még most is nyugtalanító méretű fogsor felé. Aztán Lanra pillant, aki szintén elmélyült arccal simít végig a csontokon, s tekintete a semmibe vész közben. Kael sem válaszol, s bizony kevés az esélye annak, hogy pont Hajnal válaszolná meg kielégítő módon a kérdést. S ez a gyanúd elég hamar bebizonyosodik, mivel valóban csak egy tanácstalan pillantásra futja tőle is.
Veled ellentétben úgy tűnik, hogy Kael nem hogy hiánnyal, hanem bőven többlettel rendelkezik - és ebből próbál meg valamennyit átadni Deion testvérnek. Igaz, azt nehéz eldönteni, hogy Deion valóban úgy is érzi, vagy csak opportunista okok miatt választotta ezt az utat. Látszólag mindenki egy kicsit másképp áll a világot irányító erőkhöz. Hajnal és Deion képviseli leginkább az elterjedt hozzáállást. Nem igazán érti, de féli őket, és bizony sok babonában hisz, mert a nép bölcsességnek is kell hogy oka legyen. Kael viszont már sokkal többet tud, feltehetőleg az igazság nagyobb szeletét sejti - de egész életét még így is alárendeli az egyik általa választott hatalmasságnak. Lan pedig szereti azt hinni, hogy ő saját erőből megold mindent, ahelyett, hogy felsőbb közbeavatkozásra várna - s független elmeként bölcselkedve, mint lámpás az éjszakában osztja meg tudását másokkal. Kiina pedig bár nem bölcselkedik túl sokat, de helyette más varázslatot ismer: a miért? - kérdés válaszait kutatja. S nem az egyetlen jó választ, hanem az összes választ próbálja megismerni, és elfogadni. Ebből mindössze talán annyi látszik, hogy megannyi út van, de az már nem, hogy melyik a helyes. Talán nincs is olyan...
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2921
  • Aktivitás:
    11%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #602 Dátum: 2020. November 28. 15:14:04 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – csontos tábor
Időpont: nyárelő
Esemény: út közben
Résztvevők: mindenki

Kiina út közben hallván Deion kérdését vidáman felkacag
/Abrín/ Ha ugyanilyen fegyverrel próbálkoznak, mint ez volt -akkor a válasz igen! - kuncog Kiina.

A légiós története után Deion megjegyzésére csak elmosolyodik.
/Abrín/ Arcantisban sokan hallottak már felőlem, és a történeteimről. Egy-két véletlen és apró baleset miatt nem cseng épp túl jól a nevem a helyiek közt - de azért annyira rosszul sem. Például annak sem tudtak örülni, amikor rávilágítottam a tényre - kár bánkódni a leégett pajta miatt. Amúgy is fel kellett volna újítani, mert elég korhadt volt - mélázik el a történteken picit, hogy aztán megrázza a fejét a következő kérdésre
/Abrín/ Tudnak követni, csak nehezebben, és talán kissé megviseltebben - válaszolja Deion kérdésére.

Kiina a táborban Vanina kérdésére kissé bővebben kezdi el magyarázni, hogy merre is szándékozik a következő két napban haladni. A leírásból ösvények, rétek, sűrű rengetegek és ember nem járta vadon képe bontakozik ki előttetek. De aztán még hozzá teszi - ha véletlenül elkeverednétek mellőle, Mar Menoornál biztos, hogy utólér titeket. Kiina vidáman legyint, amikor Vanina a haja hossza miatt kezd el aggódni
/Abrín/ Fűzzünk bele gyöngyöt, vagy fonjuk be, és akkor rövidebb lesz - javasolja - Egyébként pedig ne gondold, hogy a hajón bárki is a hajad hosszát fogja nézni.
Hajnal elérti Vanina pillantását
/Abrín/ Ha szeretnéd, igazíthatok rajta! - ajánlja fel.
/Abrín/ Alig másfél hét járóföld múlva keríthetsz magadnak nador férfit, ha ez a vágyad! - vélekedik vidáman Kiina.

Deion később aztán Lannak javasolja burkoltan, hogy talán utána szellemnézhetne a roppant csontok eredetének. Talán csak ennyi kellett Lannak, vagy saját maga is már elég kíváncsi volt - de ezután tenyerét a csontokra simítva a távolba réved.

Az eredményt várva Deionból továbbra is sorjáznak a kérdések, mintha Kiina esszenciája őt is megfertőzte volna. Ahogy megállapodik a tekintete Kiinán, a nador lány úgy dönt, hogy a kérdés főleg neki szól.
/Abrín/ Dún nehézlovasok kergetnek minket - talán bő egy tucat. Szerencsére ezen a vidéken amúgy elég ritkák - ezért a legegyszerűbb válogatás nélkül elbújnod előlük! - javasolja könnyedén, hogy aztán a miértre kuncogva válaszoljon
/Abrín/ Nem tudom, hogy pontosan mi történt - mert én több órányira várakoztam. De tagadhatatlan, hogy komoly véleménykülönbség alakult ki - ismeri el, miközben gyakorlatilag nem mondott semmi újat. Végül aztán Lan felé fordul, aki éppen felhagyott a csontok vizsgálatával.
/Abrín/ Nos? - kérdezi Kiina, s Hajnal is kíváncsian figyel, hogy mi mindent fog most megtudni.
/Abrín/ Hát, ez nem valami sok - véli, miközben tőrével apróra szeleteli a húst. Közben Lan végigmustrálja a koponya fogait, melyek legkisebbje is csatakard hosszú, s tenyérnyi átmérőjű - s azt nézi, hogy mozog-e valamelyik. Végül talál olyat, amit ha akar - némi erőkifejtés, vagy egy hosszú bot hathatós segítségével ki tudna mozdítani a helyéről.
A vacsora után Lan intenzív gyakorlással tölti még az idejét - az amúgy is rutinos mozdulatokat csiszolja tovább újra s újra ugyanazokkal a mozdulatokkal. Valamint ha Vanina kérte, Hajnal rövidebbre vágja a harcosnő haját. Ezt ügyesen teszi - látszik rajta, hogy nem először csinálja - főképp, mert magának is ő szokta vágni.


A kissé odakozmált reggeli után továbbindultok - amit ha hagyjátok, Lan meg tud menteni - már ami az ízét illeti. Mindenesetre Hajnal él a lehetőséggel,míg Kiinát eddig sem igazán zavarta, hogy leginkább széntablettára hasonlít a kétszersültje.
Kiina úgy tűnik, hogy igazat mondott - egyik tegnap megemlített útjelző után jön a következő - csak épp jóval lassabban, mint ahogy tegnap sorolta őket. Kapaszkodtok fel az egyik dombra, hogy aztán a túloldali szurdokba ereszkedve délután immár a hegy oldalán induljatok felfele. Kiina akkor sem tétovázik, amikor átvág egy bő két nyíllövésnyi területen. Messzebbről elhalt fák csoportjának tűnt, de közelebb érve látszik, hogy a smaragdzöld gyepből jókora mohos, repkénnyel befutott csont-fehér fák törnek az ég felé, néhány kisebb hasonló bokorral együtt. Ahogy haladtok immár a fák tövében, már jól látszik, hogy bár viseletes, de igen részletes kőből faragott szobrok - vagy pontosabban valamilyen oknál fogva kővé vált növényzet közt haladtok. Itt-ott kisebb letört kőágak, gallyak, és finoman erezett levelek rejtőznek az aljnövényzetben.


- valamint egy, két alak magas különös teremtmény szobra van a középpontban.

Kiina megáll mellette, és megvárja, hogy kibámészkodjátok magatokat - ő maga pedig addig is iszik a kulacsából.
/Abrín/ Meg ne kérdezzétek, hogy mi ez, mert nem tudom! - siet elébe a kérdésnek, miközben Hajnal hitetlenkedve nézegeti az alakot.
/Abrín/ Márpedig ilyen nincs! - jut végül a legegyszerűbb következetésre. Más sem lehetett igazán sok bizadalommal felé, mert nagyon úgy fest, mintha ez a szobor lett volna a kővé változtató hatás középpontjában. Kiina egy teafővésnyi pihenőt engedélyez nektek, hogy aztán újfent nekiinduljatok hegynek felfelé.
/Abrín/ Felkapaszkodunk a hegyoldalba, majd onnan le a völgybe. Onnan már csak egy újabb, de alacsonyabb hegyháton kell átkelni, és a túlsó oldal alja már a lápvidék szélébe simul bele. Ott már úton haladva, dél felé kezdünk átvágni Vutas-Vutaron, s talán megpihenünk egyik-másik nemes földjén. Aztán a Sárkánygerinc déli oldalán meglátogatjuk a hegyi királyság szőlőskertjeit - főképp az oneino törzsbéli Napsimogatta Shaleen pincészetét, majd folytatjuk az utat a hegyi ösvényeken át Mar Menooron át Naikal Inaanon keresztül Shizaaiba. Onnan már csak pár nap, és Naoenaoba érünk - vázolja Kiina a még rátok váró utazás részleteit. De előbb még felkapaszkodtok a soron következő erdős hegyoldalba.
Amit kissé nyugtalanítóvá tehet, hogy távoli kutyacsaholás zavarja fel a csendet, no meg időnként éles sípszavak válaszolgatnak egymásnak. Az első ilyen alkalommal Kiina megtorpan, és homlokát ráncolva hallgatózik - amíg újra meg nem hallja a sípokat.

/Abrín/ Lehetne rosszabb is! - veregeti meg Fifi nyakát barátságosan - Elég messze vannak, és pár gyertyaégésnyi idő múlva ismét meglépünk előlük - ígéri vidáman - de ez nem azt jelenti, hogy most már lassíthatunk a tempón! - hívja fel a figyelmeteket arra, hogy még pár órát gyalogolnotok kell. Igaz, eddig sem diktált kíméletlen tempót - csak épp a hegyoldal sem lassította le. Végül aztán délután felé megérkeztek egy több-bejáratos, szellős, száraz barlanghoz, melynek bejáratain egy lovas még kényelmesen befér.


A barlangban embernyi magas, a kékeszöld színeiben játszó kristálycsoportok vonják magukra az ember figyelmét, melyek a rájuk eső napfény ragyogását derengéssé finomítják. Nem kizárt, hogy Lan hátán meredezni kezdenek a pihék, ahogy megérzi az erők síkján a kristályokban feszülő energiát. De az biztos, hogy Vanina nyakában pihenő kő napsütötte-meleggel hívja fel magára Vanina figyelmét. Kiina odalép a legközelebbi kristálycsoporthoz, s megkérdi
/Abrín/ Melyikőtök szeretne a levegőbe egy méretes ajtót rajzolni? - teszi fel a kérdést, s közben Hajnalt, Vaninát és Deiont nézi. Aztán még hozzáteszi - nem kell aggódni, nem veszélyes! - ígéri. Aztán még vár pár szívdobbanásnyi időt, hogy legyen időtök reagálni. Végül odanyúl a kristályokhoz, és egy kisebb, arasznyi méretű, ujjnyi vastag darabot határozott mozdulattal letör a telepről. Amelyeknek hatására felfénylik, kékes-zöldes erős derengésbe burkolva a barlangot. Kiina a szintén - most már világító - kristálydarabot a jelentkező kezébe nyomja, és még egy újabb instrukciót ad
/Abrín/ Ne feledd, hogy az ajtónak az alja a földig érjen! Úgy nem kell átlépni a küszöböt! - javasolja, míg a kristály hegye immár derengő, remegő vonalat húz a levegőben, és szakítja fel a tér szövetét. Amint sikerül megrajzolni a termetes négyszöget, annak egész felülete sercegve kiszakad, és kékesen derengő, függőleges, nyugodt felszínű víztükörnek tűnik, melyen időnként apró hullámok szaladnak végig.
/Abrín/ Izgalmas, ugye? - kérdezi - De ne sokat bámészkodjatok, mert nem sokáig marad nyitva. Úgyhogy egy-kettő, indulás! Ne aggódjatok, a túloldalt egy hajó fedélzete van! - teszi még hozzá bátorítóan - de ez a lehetőség Hajnalt annyira nem vidítja fel.
« Utoljára szerkesztve: 2020. November 28. 16:39:19 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2403
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #603 Dátum: 2020. December 12. 12:27:52 »
Deion Testvér

Kiina szavaira elbizonytalanodik, de aztán mosolyogva legyint a lány bohóckodására, hiszi is meg nem is. Mindenképpen elismeri a lány mágiáját, de hogy valakit ne bántson a lenyakazás na azt nem hiszi.

Már épp azon volt Deion, hogy megjegyzést tegyen a történetre, mikor Kiina emlitette, hogy az üldözőik még továbbra is a nyomukban loholhatnak, akkor egy mély levegővétellel bólintott Kiina szavaira, és gyorsitott a léptein. Gyakran pillantott hátra, tovább érlelve magában azt, hogy mégis mit követhettek el ezek, hogy még egy légiónyi szellemen keresztül is követnék őket az üldözőik.
"Tán csak nem egy szökött menyasszonyhoz van szerencsénk" - játszik el a gondolattal, és Kiinára pillant, de nem szól semmit, inkább megtartja magának az elméleteit.

Amikor Kiina az üldözőikről kezd el beszélni, Deion érdeklődve hallgatja, de hamar kiderül, hogy ismét csak morzsákat adnak az igazságból. Amikor arról beszél, hogy órákra volt a történésektől, először Lanra, majd Vaninára, majd Hajnal felé pillant Deion, végül a tekintete ismét Kiinára szegeződök.
- Akkor valóban nem árt, ha elbújunk minden elől, ami erre jár. Egyébként miért nem maradtatok azon a homokos helyen? Azokkal a furcsa kalaposokkal, kétlem, hogy ott megtaláltak volna a lovasok. - mondja, miközben leül a tűz mellé. - Ott maradhattatok volna egy kis ideig, és amikor visszajöttök, akkor már rég másfelé kerestek volna titeket. Vagy feladták volna.
A vacsora után Deion még a csonttal szemben ül egy ideig és bámulja, közben rimeket keres.
"Tudtok mondani egy rimet az acélpofára?"

Deion is szivesen fogadja az étel izesitését, igy talán nem fogja megülni a gyomrát az odaégett étel.
"Nagyon finom, Kiina, Lan, jó párost alkottok a főzés terén!"

Az út hosszú volt, és Deion már fáradtan, kissé lemaradva követte a társaságot, mire megpillantották a furcsa erdőt. Közelebb érve, amikor megpillantotta a szobrokat, lenyűgözve és szinte felfrissülve sietett oda, megvizsgálni a szobrokat.
- Mégis ki jár ki a pusztába szobrokat késziteni? Biztosan kell valami településnek vagy remete odunak lennie valahol! Ott lehet van finom vacsora
Közben próbálja felmérni a szobrokat egy művész szemével, miket ábrázolhat, milyen érzelmeket, milyen pozicióban vannak, ezek között van-e valami kapcsolat, hasonlóság.

Amikor a sipok felhangoznak, felfordul Deion gyomra, és hitetlenkedve néz maga mögé.
- Honnan tudják mindig, hogy merre megyünk?
Próbálja beérni a többieket, de már jócskán fáradt, igy valószinűleg az utolsók között érkezik meg a barlangba. Hangosan fújtat párat, körbenéz, majd egy "hűha"-val ad hangot a szeme elé táruló gyönyörnek.

"Én szivesen rajzolok ajtót, de mire jó nekünk az?" - lép közelebb Deion. Amikor Kiina lehajol és letör egy kristályt, akkor ezt utánozva Deion is megpróbál letörni egy kisebb kristályt.

Ha megkapja a kristályt akkor bólint egyet, és először kicsit áll egy kicsit próbálja felmérni, hogy rajzoljon, majd megrajzol egy ajtó formát.
« Utoljára szerkesztve: 2021. Január 24. 14:17:16 írta Haldirien »
"Gaze upon me and see your doom! I am Darth Nyriss, Lord of the Sith. I am the conqueror of Drezzi, the destroyer of Melldia, and a member of the Dark Council!"
"I am Revan reborn. And before me you are nothing."

"No cheating, no cheating. It's just eh...eh... a clever usage of game mechanics"

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1585
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #604 Dátum: 2020. December 14. 17:21:21 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – csontos tábor - kristálybarlang
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________


A reggelit követően csendben haladok a társasággal miközben lágy légzőgyakorlatokat folytatok, hogy minél kevésbé fáradjak ki a nehéz terepen való kaptatástól. Arcantis még mindig gyönyörű és rejtélyes amely rejtélyek hátborzongatóak tudnak lenni. Vannak olyan rejtélyek melyeket nem kell megfejteni csak óvakodni kell tőlük a szárnyas szobor lehet, hogy nem is szobor volt annak idején, bár egyáltalán nem bánom, hogy ha hús vér élő volt is valaha most már kőbe dermedt.
Viszont a kristálybarlang amibe érkezünk annál magával ragadóbb tüdőmből egy elragadtatott sóhaj szakad fel miközben gyengéden végigsimítok a kristálytelepeken, majd amikor látom, hogy vezetőnk aggodalom nélkül tör belőlük egy darabot az egyik kristálytelepről jómagam is letörök három négy kisebb medálba foglalható darabkát, valamint ha nem túl erőszakosan a durva diszharmóniát kerülve lehetséges letörök egy nagyobb öklömnyi kristályvéget amiből terveim szerint csodás meditációs fókuszpontot készíthetek ha megtalálom a hozzá illő foglalatot, miközben ténykedek Dieon testvér Kiina utasításai alapján egy ajtót rajzol a levegőbe és a magas mágia egyik számomra felfoghatatlan csodája valósul meg avatatlan kézben az együttállásoknak és az akaratnak, valamint a használt eszköznek köszönhetően felszakad a tér szövete és egy természetellenes ajtó nyílik melyet bizarr kékes víztükörre emlékeztető réteg ural.


Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2921
  • Aktivitás:
    11%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #605 Dátum: 2021. Január 16. 18:22:11 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – kristálybarlang
Időpont: nyárelő
Esemény: átkelés
Résztvevők: mindenki


H
ogy az üldözők pontosan milyen indokot is találhattak a követésetekre, arra számtalan lehetőséget tudna Deion felsorolni - ám az biztos, hogy elég alaposnak kell lennie az elszántságukat tekintve. S Kiinát ismerve feltehetőleg elég furcsa történet - és talán igazság - rejtezhet a kimondatlan szavak mögött...

Mert Kiina ebben az esetben mintha Lan iskoláján nevelkedett volna. Pedig máskor hajlamos csobogni, mint egy patak, de most keveset árul el, és csak annyit, amennyivel még éppen válasznak lehet nevezni a dolgot. Ellenben mihelyt a sivatagi helyről kérdezi, Kiina egyszerű választ ad.
/Abrín/ Minden alkalommal marasztalni próbálnak - és egyre rámenősebben. S minél tovább maradunk, annál nagyobb az esélye, hogy átlátnak a szitán és rájönnek, hogy mégsem rendelkezem a feltételezett misztikus hatalommal. Márpedig a kiismerhetetlenség tartja csak vissza nemes vendéglátónkat az önkényes tettektől. Gondolom te sem szerettél volna szorult helyzetbe kerülni, ha valamiért úgy vélték volna, hogy rajtad keresztül több titkomat is megszerezhetik - és hogy a sivatag elég nagy, hogy ne találjam meg a sekély sírba kapart, élettelené kínzott testedet... - Kicsit eltűnődik, aztán Deionra kacsint.
/Abrín/ De azt hiszem az a sivatag sem lenne elég nagy hozzá...

Deion rímmel kapcsolatos kérdésére Hajnal válaszol
/Abrín/ A kofának van pofája. De hogy milyen, az már más kérdés...

A reggel illatra is érezhetően nem annyira sikerült étel Lan beavatkozása után bizony sokat javulhatott - mert ízre nagyszerű - de az ember foga alatt néha megcsikorduló apró fadarabok, apró kavicsok, vagy homok? bizony azt sugallja, hogy bizony szükséges is volt az elme átejtése, hogy viszonylag zavartalanul tudjátok azt elfogyasztani.

Kiina Deion dicséretére büszkén  pillant Hajnal felé, aki csak a szemét forgatja.

/Abrín/ Lehet, hogy a vacsorát is nekem kéne készítenem! - veti fel Kiina vidáman.
/Abrín/ Ezzel garantálnád, hogy biztosan ne a lovasok keze által haljunk? - érdeklődik szelíden Kael, de Kiinát nem lehet zavarba hozni.
/Abrín/ Jah, idő előtt távoznánk... - a rekettyésbe... - nevet fel Hajnal.
/Abrín/ Nem hiszem, mert elég jól átsütöttem a kétszersülteket! - védi az álláspontját Kiina.
/Abrín/ Nem érdekel, szimplán továbbra is megtiltjuk  neked, hogy teán kívül bármi mást főzzél! - jelenti ki Hajnal, immár komolyabb hangon, de még mindig csipkelődő hangsúllyal.
/Abrín/ Ezt csak azzal a feltétellel tudom elfogadni, ha mindenkinek azt mondjátok ha szóba kerül - hogy jól tudok főzni! Vagy ha nem, akkor egyszer direkt fogom elrontani az egyik vacsorát!
/Abrín/ Sanszos, hogy Mortar kegyhelyévé válna az a tűzhely - morogja Kael, de Kiina csak legyint
/Abrín/ Ne irigykedj a tehetségemre! - aztán felétek fordul - nos? elfogadható alku? - kérdezi.

A furcsa erdőnél Kiina megrázza a fejét
/Abrín/ Itt nincs remete, vagy más település. Túlságosan is tökéletes, még a letört fűszálak is itt ropognak a csizmánk alatt. Gondolom aki kővé változtatta ezt az alakot, meg vele az erdő egy darabját - már jó ideje megtért az őseihez.
/Abrín/ Szerinted a lélek ilyenkor csapdába esik a kővé vált testben, és korokon át börtönévé válik, vagy azonnal visszatér a körforgásba? Esetleg ennek nem is volt lelke? - szegezi Kael a kérdést tanítványának - Elmélkedj el ezen! - adja ki a feladatot.
/Abrín/ Ááá... Van rajta több repedés is! - jegyzi meg Kiina - lehet, hogy már az elsőn kiszivárgott belőle - mint a repedt csészéből a tea, nem? - piszkálja meg kíváncsian az egykedvű arckifejezésű szobor egyik említett sérülését.

Deion kérdésére Kiina felemeli a kezét
/Abrín/ Jó eséllyel ismerik az úti célunkat, de az irányt mindenképp - nyújtja ki az egyik ujját - Aztán persze a kutyás nyomkövetők is sokat segíthetnek - nyújtja ki a másikat is mellé, ahogy számol - no meg persze nem szabad alábecsülni az ardúnok varázshatalmát, mely valószínűleg támogatja őket - emeli fel a harmadik ujját is - Ezen felül pedig ott van minden egyéb, amire nem gondoltam - nyújtja ki a  negyedik ujját is.
/Abrín/ De ezen ráérünk akkor is töprengeni, ha ismét elvesztették a nyomunkat - mosolyodik el.

A barlangban Kiina meglepetten kérdez vissza Deionnak

/Abrín/ Mégis mire lehet még jó egy ajtó, azon kívül, hogy átmenjenek rajta? - érdeklődik - Elvégre két, egymástól különálló helyet szoktak vele összekötni, nem? Mire jó egy olyan ajtó, ami nem vezet sehova? - tűnődik el, aztán megrázza a fejét, és Deion kezébe nyomja a saját maga letört kristályt.
/Abrín/ Csak amit feltétlen muszáj! - magyarázza, s mikor látja, hogy Deion tűnődve ácsorog, halkan biztatja
/Abrín/ Kezd el, mert csak egy ideig működik! - mutat a kristálydarab végére, ami élénk kékes ragyogással világít, s miközben Deion húzza a levegőben, a letört, ragyogó végének útja hosszú másodpercekig remegő vonalként lebeg a levegőben. Mintha egy kovács varázslánggal táplált kemencéjéből került volna elő egy kékes-zöldesen fénnyel izzó fémhuzal.

Eközben Lan is begyűjt néhány kristálydarabot, melyekből hasonló módon szökik a felgyülemlett energia, és kisebb vágásokat, gyorsan gyógyuló repedéseket vágnak a tér szövedékébe, és a kristálytelepek fénye kezd kissé elhalványulni. Kiina felé fordul
/Abrín/ Szerintem ne tapogasd a végét! Hamar elvesztik a varázst, de utána csak sűrű szövésű erszényben tarthatod őket! - hívja fel Lan figyelmét arra, hogyan is kezelje a kristályokat. Végül megszólal, miután Deion felrajzolta az ajtót.
/Abrín/ Na gyertek! - és jó példát mutatva határozott mozdulattal gyalogol át a függőleges "víztükrön", és eltűnik. Talán az segít eloszlatni a bizalmatlanság egy részét, hogy szinte azonnal úja felbukkan, ahogy kilép a víztükörből. Látszólag kutya baja, csak a haja úszik-kavarog utána-körülötte lustán a levegőben, mintha víz alatt sétálna. Megvakarja az orra hegyét, és elmosolyodik
/Abrín/ Kicsit csiklandós érzés! - közli, és megfordulva ismét eltűnik a függőleges víztükörben. Közelebb lépve a Deion által felrajzolt ajtóhoz az ember és persze Fifi szőrszálai is az égnek merednek. Mintha valami láthatatlan, alig érezhető folyadékba merülnétek, vagy mintha nagyon finom érintés, vagy szellő érne hozzátok. Fifi kissé berzenkedik, de Vanina vezetésével nem makacsolja meg magát - eléggé bízik a harcosnőben ahhoz, átsétáljon vele a kapun. Hajnal pár másodpercig idegesen toporog, aztán egy gyors ugrással tűnik el Kiina nyomában. Kael a barlangban gyengülő fényű kristályokra mutat
/Abrín/ Ideje indulni! - szól, és ráérősen ő is átlép a túloldalra.



P
ár másodperccel később, mint hogy mindenki átért, a kapu bezáródik mögöttetek. Lan érzi, ahogy a hajót átszövő mágia körbeöleli az auráját. A hosszabb hajszálaitok mindenfele meredeznek. Az utazás egy pillanatig tart csak, ahogy szerencsére a szédülés is, míg tekintetekkel próbáljátok befogni a hajókorláton túli megváltozott világ látványát. Mely bizony félhomályba burkolódzik a gigászi fák árnyékában. Itt-ott azért utat tör a lombkoronákon át a napfény, és a fa törzséhez tapadó, gazdagon díszített, különös épületegyüttesre vonzza a tekintetet.


S bár talán ez az első, ami szembe ötlik, de aztán óhatatlanul feltűnik a nem túl messzi, levegőben sikló termetes csónak, mely csendesen ringva suhan különös alakú vitorlázata alatt. Elég egy pillantás felfelé, hogy lássátok - ez a nagyobb, egy árbocos hajó is ilyen különös alakú dagadó vitorlázattal van felszerelve, s a korláton túl nem víztükör, hanem sok alaknyi mélység babonáz meg titeket. A hajó deszkázata, mozgása nem mondhatni, hogy ismeretlen lenne számotokra, hisz a Kufár fedélzetén volt alkalmatok megszokni az enyhe imbolygást, mely e járművek sajátja. Ti éppenséggel az árboc tövében ácsorogtok, és ha véletlenül hozzáértek egymáshoz, vagy a hajóhoz, apró elektromos szikrák csípnek  meg titeket. A hajótat két oldalán egy-egy fél üvegkupola kapaszkodik, mely az alsóbb szintek tetőzetét adhatja. Az üveg mögül hasonlóan kékes-zöldes derengés szűrődik ki, mint ami a barlangban volt látható. Miután a korláton túli világot sikerül felfogni, észreveszitek, hogy az érkezésetek bizony nem maradt észrevétlen, mert hárman is érdeklődve bámulnak titeket. Mindhárman átlagos magasságú, légies megjelenésű, fegyvertelen - de a maga módján különleges nő.


Ebből az egyikük - aki a hajó orrában állva nézte a mesébe illő látványt - még egy meglepett lépést is tett hátra, hogy aztán a társaira nézzen - ők mit tudhatnak az érkezésetekről? Egyszerű, de szép szabású és finom anyagokból készült ruházatát semmiféle fegyver nem egészíti ki - de test-szerte számos díszítő? rajzolatot lehet rajta megcsodálni. Az arca az, ami leginkább magára vonja a tekintetet - a rengeteg rajzolat mellett vörös szemi kissé nyugtalanítóan hathatnak, és gazdagon felékszerezett fülei is szokatlanul hegyesnek és nagynak nőttek.


A másik nőszemély az, aki talán egy sytisi báli forgatagban talán még el tudna vegyülni - bár írisz nélküli ezüst tekintetének rabságából nehéz szabadulni. A hajó kormánya mellett áll, és egész megjelenését áthatja a magabiztosság és fensőbbség érzete. Gazdagon és finoman cizellált ruházatáról mérhetetlen vagyon és furcsa ízlés árulkodik. Több év és nem kevés tapasztalat kellett a rajta látható műalkotás elkészítéséhez. Az érkezésetekre szinte vesébe látó módon vizslat titeket, aztán úgy dönt, hogy közelebbről is megnéz magának titeket, mert határozott, de nem fenyegető léptekkel elindul felétek.


A harmadik éppenséggel a fedélzetközre vezető lépcsőről lépett a fedélzetre. Szótlanul, kecsesen fordul felétek, s olyan testtartással, amelyhez nem kellenek szavak. Uralkodók sajátja az a magabiztos aura, amely körbelengi, és szinte mellbe vág. Nem kérdés, hogy hármuk közül ő a legfontosabb személy. Különös öltözéke bár nem kelhet versenyre társnőével, így is szokatlan szabással rendelkezik, mely harmonizál szarvai színével. Ez, s fülei is azt sejtetik, hogy neki sem tisztán - vagy egyáltalán nem emberi vér csörgedezik az ereiben. Alig láthatóan kissé összébb préselődnek az ajkai, mely arra utalhat, hogy nem feltétlen örül a megjelenéseteknek. Kiinát ez nem zavarja, vagy észre sem vette, mert csibészes mosollyal fordul felé...
« Utoljára szerkesztve: 2021. Január 21. 19:16:32 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1585
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #606 Dátum: 2021. Január 24. 09:06:29 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – csontos tábor - kristálybarlang
Időpont: nyárelő
Esemény: úton
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________


A reggeli körül kialakuló szópárbaj kapcsán, csak az események végén sommázom a történteket.

-   Kiina azt kell mondjam nagyon sok mindenhez van tehetséged olyan dolgokhoz is amik túlmutatnak az itt jelenlévők tudásán is, de sajnos a főzéshez ahhoz egyáltalán nincs akár úgy is tűnhet, mintha a tűzzel nem túlságosan lennél barátságban. A kétszersülteket nem, hogy jól átsütötted, hanem inkább majdnem elégetted, szerintem nem kéne erőltetned ezt a főzés dolgot mert a végén tényleg Mortar kegyeibe ajánlasz minket a főztöddel. Szerintem inkább ne erőltesd a vacsorát meg az elrontását sem.


A kristálybarlang Kiina által adott tanácsot megfogadom és a kristályokat a begyűjtött csontdarabokkal együtt az egyik sűrű szövésű nadrágomba csomagolom el addig amíg megfelelő zsákot nem tudok szerezni a számukra.
A kristályokkal rajzolt kapun keresztül valószínűleg megint egy másik világba kerültünk Kiina által vezetett utazás egyfajta bakugrás a csodák között a hajó a fellegeket szeli ám úgy tűnik, hogy a kapitánya nem túlságosan örül szélcsap kisasszonynak egyenlőre hagyom a dolgokat kibontakozni, mivel az eseményekre igencsak kevés ráhatásom van az egyetlen amit teszek, hogy a napudvarban szokásos császári etikettnek megfelelő meghajlást produkálom a kapitány és legénysége felé.


Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2403
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #607 Dátum: 2021. Január 24. 14:49:51 »
Deion Testvér

- Most nagyon a lelkembe tiportál. - zárja le Deion, láthatóan megsértődött a nő szavain.

A rimmel kapcsolatos kérdésre csak Hajnal felel, de ez is épp elég jó volt Deion számára, aki derülten szólalt fel.
- Köszönöm Hajnal, tökéletes! Acélpofa, törött kopja. A végén kiderül, hogy született tehetség vagy!

A hármas vitájába csak akkor szól közbe Deion, amikor az "elfogadható az alku?" elcsattan.
- "Ha esetleg elfognak minket és levágnak a lovasok, akkor ajánld fel, hogy főzni fogsz nekik. Ennél jobb bosszút nem is tudnék kitalálni." - mondja egy kedves mosollyal. - "Az én részemről kész vagyok elégiák, balladák és örömódák sokaságát irni a mesés ételeidről, csak ne haljak meg mégegyszer a közel jövőben."

Amikor kiadja a feladatot Kael, Deion alaposabban megvizsgálná a szobrot, egy kisebb lemaradást is kockáztatva, hogy megfelelő választ tudjon kiötleni a megmentője kérdéseire.
itt dobhatok valamilyen vizsgálatra, hogy megvizsgáljam, hogy milyen ez a kő szobor?

Kiina szavaira még annyit válaszol.
- A teához hasonlitod a lelket? Akkor nem igen lenne értelme a mondásnak, hogy valamit a lélekre kötsz vagy a lelked rajta, mert mint a tea, nem lehetne hozzákötni semmit és lefolyna mindenről. Inkább úgy gondold el mint... mint egy hangszert. A hangszer eredendően jó, de lehet gonosz dolgokkal elrontani, amit mond, az az igazság, a hamisságát mindenki észreveszi. A szem a lélek tükre, mert a hangszer minden játék során megszünteti a valóságot körülötted, és csak te és a hangszer maradsz egy varázslatos világban, akárcsak, amikor valaki a tükörben nézi magát.

Mikor beéri a többieket, Kael felé fordul Deion.
- Úgy hiszem, a sziklává vált lénynek, ha volt valaha is lelke, amikor átváltozott, mindenbizonnyal a sziklából kiszorult a lelke. Te mit gondolsz, Kael?

Az üldözésről való beszélgetés során sok kérdése merül fel Deionnak.
- Miért, mi a célunk? Mármint, azt tudom, hogy Kaellel mi lesz a célunk, de veletek? - majd miután megkapta a válaszát, kissé fújtatva már a fáradtságtól, felteszi a másik kérdést is.
- És varázslattal hogy tudnak követni? Nézik hogy hol vagyunk, vagy követik a szagu... követik a szagotokat? Tudod, hogyan működik?

Deion is követi Kiina kérését és a kristályt elrakja a zsákba, amit már elhasznált, majd követi Kiinát a kapun keresztül.
"Kérlek, kérlek, ne ölj meg megint..."

Az utazásuk következő varázslatos helyszinén alaposan megnézte magának a hajót és az utasait, az utasai közül is főleg a hegyesfülűt és a szarvasat, az irisz nélküli szeműtől kirázta a hideg.
Ránézésre rendkivül furcsák, igazából csak az ardún mesékben hallott hosszú fülű lényekről, de azok nem ehhez hasonlitottak hozzájuk. A szarvas nőről fogalma sincsen, hogy micsoda lehet, de az irisz nélküli mindenképp egy boszorka. Bár ennyi erővel Kiina is eléggé boszorka. Lopva Kiinára pillantott, bizva benne, hogy a nő ismeri ezeket éppúgy mint ahogy a sivatagi embereket.
Udvariasan meghajol, elsősorban a szarvas lény felé, akit a vezetőnek gondolja a hármas közül.
« Utoljára szerkesztve: 2021. Január 24. 18:25:01 írta Haldirien »
"Gaze upon me and see your doom! I am Darth Nyriss, Lord of the Sith. I am the conqueror of Drezzi, the destroyer of Melldia, and a member of the Dark Council!"
"I am Revan reborn. And before me you are nothing."

"No cheating, no cheating. It's just eh...eh... a clever usage of game mechanics"

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2921
  • Aktivitás:
    11%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #608 Dátum: 2021. Február 16. 17:50:11 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – kristálybarlang
Időpont: nyárelő
Esemény: átkelés
Résztvevők: mindenki


K
iina meglepetten pillant Deionra, amikor Deion elárulja, hogy sikerült komolyan megsértenie. Egy pillanatra kinyitja a száját, mintha mondani akarna valamit, de aztán inkább becsukja - talán hogy ne rontson tovább a helyzeten. Helyette inkább a sajnálat jelét rajzolja könnyedén rebbenő ujjakkal a levegőbe.Hajnal Deion dicséretére felkacag
/Abrín/ Mondták már, hogy igazi hazug vagy? Valóban van tehetségem, de biztos, hogy nem ebben! - teszi még hozzá.

Amikor Kiina főzési tudományáról van szó - pontosabban annak hiányáról - Kiina láthatóan nem sértődik meg Lan szavain, míg Deionén jót derül.
/Abrín/ Áll veled az alku! - csap vidáman Deion vállára, aztán Lan felé fordul - Ha feladom, soha nem fog sikerülni - de ha továbbra is gyakorlok, akkor...
/Abrín/ Mind beledöglünk - szúrja közbe Hajnal, mire Kiina felháborodva pillant rá - Hé! - szakad ki belőle, aztán elvigyorodik - Szépen vagyunk!
Hajnal megvonja a vállát
/Abrín/ De attól még igaz! - tart ki a véleménye mellett - De én is hajlandó vagyok azt mesélni másoknak, hogy ritka élmény, ha te főzöl! - teszi még hozzá. Kael is megszólal
/Abrín/ Valóban mesébe illő esemény szokott lenni. Ilyet csak álmodni lehet - bólogat.
/Abrín/ Rendben, veletek is megegyeztem akkor! - jelenti ki vidáman, de még elcsípi Kael dörmögését
/Abrín/ Ha elcsaptad a hasad, és épp rémálmok gyötörnek...
Kiina csak egy megsemmisítő pillantással jutalmazza ezért Kaelt, aztán Lanhoz fordul
/Abrín/ Szóval ha jól értem, mind azt kéritek, hogy hagyjak fel a fejlődést ígérő gyakorlással - sóhajt fel - legyen hát akkor! - zárja le a kérdést.

Deion alaposan megvizsgálja a szobrot, és mikor a többiek elindultak, csak akkor szalad utánuk, mikor már legalább tíz alaknyira eltávolodtak. Kiina érdeklődve hallgatja Deion okfejtését.

/Abrín/ Oh, a hasonlatod nagyon jó, csak jelen esetben talán ez sem állja meg teljesen a helyét. Mert ha hangszer, akkor bent kellett, hogy ragadjon a helyén. Ugyanis nem látok  rajta olyan lyukat, amin keresztül kitört volna a lélek ebből a kőbörtönből. Bár az is  igaz, hogy nem tudom, milyen alakú lukat ütne egy lélek a kövön - de szerintem nem repedéseket...
Kael Deion meglátásra hümment egyet
/Abrín/ A magyarázatod feltehetőleg helytálló. Egyedül az a kérdés maradt nyitva, hogy azonnal, vagy némi idővel később távozott-e a szerencsétlen lelke. Remélhetőleg erre nem fogunk választ kapni, mert az feltehetőleg végleges állapotromlással járna - és az utolsó rejtély lenne, amire ebben az életben válaszolni tudunk.

Deion kérdésére Kiina elmosolyodik
/Abrín/ Abban biztos vagyok, hogy nem épp egészségért és hosszú életért fohászkodnak számunkra az imáikban. Ha elkapnának, akkor lenne rá lehetőségünk beszélni - és megkötni azt az alkut, hogy épségben távozzunk. Egyébként meg kár olyasmin rágódni, ami nem fog bekövetkezni, nem igaz? - kérdezi. A következő kérdésre megvonja a vállát
/Abrín/ Nem tudom, de feltehetőleg valami köze lehet a hívekhez, és talán egy morádnak is - s fordul Lan felé - te ebben talán inkább te vagy leginkább otthon - Kael megköszörüli a torkát
/Abrín/ Morád... - s érezni a morgolódásán, hogy bizony nem felhőtlen az öröme, hogy holmi isteni közvetítők vannak emlegetve.
 
A
hajón ahogy felétek fordul a harmadik nőalak, futó érzésként mintha finoman megérintené valaki a fejeteket. Végül egy apró grimaszt még felfedezni vélek. Lannak és Deionnak felegyenesedni sincs ideje. Lan érzi, hogy az az egy grimasz is hatalmas erőket mozgatott meg, és minden ellenállását minden nehézség nélkül söpörte félre. Egy kékes villanás után sötétség hull rátok, mely egy-két szívdobbanásnyi idő múlva világosodni kezd, ahogy szemetek alkalmazkodik a gyengébb fényviszonyokhoz. De közben sem igazán a páni félelem az úr, mert leginkább olyan érzés tölt el titeket, mintha egy időtlen monumentális műalkotásra csodálkoznátok rá egy könnyű nyári zivatar után. Az imbolygás megszűnt, és ismét kőtörmelék roppan csizmáitok talpa alatt. Lassan felfedezni vélitek az ismerős sziluetteket - újfent a barlangban vagytok, de a kristályok most igencsak erőtlenül pislognak. Kiina pedig inkább meglepetten.
/Abrín/ Hát jó... - néz végig a kristályokon - újabb utazásra most nincs elég fény, ezért jöhet a másik terv! - jelenti ki határozottan, és elindul a kijárat felé. Odakint a nap egy tapodtat sem mozdult, ami azt mutatja, hogy nem sok idő telhetett el, mióta utoljára láttátok. A távolból néha-néha egy-egy vakkantás hallatszik hozzátok - ami azt jelenti, hogy pár mérőfalon belül lehetnek az üldözőitek.
/Abrín/ A terv a következő - vezet egy vadcsapás arra lefelé a völgybe, majd onnan fel a következő alacsony hegyhátra, melynek túloldalán megpillanthatjuk már a mocsarak földjét - mutat a távolba. Ott már vannak utak a falvak közt. Hogy ott ne érjenek utol minket, még itt kell kicsit vakvágányra terelni őket. A helyismeretemet kihasználva megkavarom őket, aztán megyek utánatok. Addig próbáljátok meg elkerülni a vidék veszélyeit! - Aztán a tarisznyájába túrva egy lin méretű gömbölyded szürke folyami kavicsot vesz elő. Vanina kezébe nyomja
/Abrín/ Ez a halott ember kavicsa! Ha derengeni kezd, nem jó irányba mentek, és kerüli kell. Ha világítani kezd, akkor azonnal forduljatok vissza! A vadon mágikus veszélyeit mutatja. Minél közelebb vagy hozzájuk, annál erősebb a fénye. Persze mivel egy halott ember mellett találtam, így feltételezem, hogy nem minden esetben működik. Igaz, ő lezuhant egy vízmosásba... - vonja meg a vállát. A kőre pillantva látszik, hogy a szürkés csíkos kőre valaki belekarcolt egy rúnát. Lannak elég egy pillantás, hogy felismerje - a fény rúna az, és már jó ideje erejét veszthette - de mágikus aurába kerülve ismét működésbe léphet.
/Abrín/ De most sipirc, mert el kell tüntetnem a nyomaitokat, hogy engem kergessenek! - nógat titeket indulásra.
/Abrín/ Ez biztos, hogy jó ötlet? - kérdezi Hajnal, és gyanakodva nézi a rátok váró rengeteget.

« Utoljára szerkesztve: 2021. Február 16. 17:53:05 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"