Deion Testvér
Kiina szavaira elbizonytalanodik, de aztán mosolyogva legyint a lány bohóckodására, hiszi is meg nem is. Mindenképpen elismeri a lány mágiáját, de hogy valakit ne bántson a lenyakazás na azt nem hiszi.
Már épp azon volt Deion, hogy megjegyzést tegyen a történetre, mikor Kiina emlitette, hogy az üldözőik még továbbra is a nyomukban loholhatnak, akkor egy mély levegővétellel bólintott Kiina szavaira, és gyorsitott a léptein. Gyakran pillantott hátra, tovább érlelve magában azt, hogy mégis mit követhettek el ezek, hogy még egy légiónyi szellemen keresztül is követnék őket az üldözőik.
"Tán csak nem egy szökött menyasszonyhoz van szerencsénk" - játszik el a gondolattal, és Kiinára pillant, de nem szól semmit, inkább megtartja magának az elméleteit.
Amikor Kiina az üldözőikről kezd el beszélni, Deion érdeklődve hallgatja, de hamar kiderül, hogy ismét csak morzsákat adnak az igazságból. Amikor arról beszél, hogy órákra volt a történésektől, először Lanra, majd Vaninára, majd Hajnal felé pillant Deion, végül a tekintete ismét Kiinára szegeződök.
- Akkor valóban nem árt, ha elbújunk minden elől, ami erre jár. Egyébként miért nem maradtatok azon a homokos helyen? Azokkal a furcsa kalaposokkal, kétlem, hogy ott megtaláltak volna a lovasok. - mondja, miközben leül a tűz mellé. - Ott maradhattatok volna egy kis ideig, és amikor visszajöttök, akkor már rég másfelé kerestek volna titeket. Vagy feladták volna.
A vacsora után Deion még a csonttal szemben ül egy ideig és bámulja, közben rimeket keres.
"Tudtok mondani egy rimet az acélpofára?"
Deion is szivesen fogadja az étel izesitését, igy talán nem fogja megülni a gyomrát az odaégett étel.
"Nagyon finom, Kiina, Lan, jó párost alkottok a főzés terén!"
Az út hosszú volt, és Deion már fáradtan, kissé lemaradva követte a társaságot, mire megpillantották a furcsa erdőt. Közelebb érve, amikor megpillantotta a szobrokat, lenyűgözve és szinte felfrissülve sietett oda, megvizsgálni a szobrokat.
- Mégis ki jár ki a pusztába szobrokat késziteni? Biztosan kell valami településnek vagy remete odunak lennie valahol! Ott lehet van finom vacsora
Közben próbálja felmérni a szobrokat egy művész szemével, miket ábrázolhat, milyen érzelmeket, milyen pozicióban vannak, ezek között van-e valami kapcsolat, hasonlóság.
Amikor a sipok felhangoznak, felfordul Deion gyomra, és hitetlenkedve néz maga mögé.
- Honnan tudják mindig, hogy merre megyünk?
Próbálja beérni a többieket, de már jócskán fáradt, igy valószinűleg az utolsók között érkezik meg a barlangba. Hangosan fújtat párat, körbenéz, majd egy "hűha"-val ad hangot a szeme elé táruló gyönyörnek.
"Én szivesen rajzolok ajtót, de mire jó nekünk az?" - lép közelebb Deion. Amikor Kiina lehajol és letör egy kristályt, akkor ezt utánozva Deion is megpróbál letörni egy kisebb kristályt.
Ha megkapja a kristályt akkor bólint egyet, és először kicsit áll egy kicsit próbálja felmérni, hogy rajzoljon, majd megrajzol egy ajtó formát.
