Szerző Téma: Nadír Könnyei  (Megtekintve 18923 alkalommal)

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 1295
  • Aktivitás:
    25%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #570 Dátum: 2019. December 24. 07:43:54 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: „séta” - indulás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Amennyiben nem akarunk egy felbőszült pókkal megküzdeni úgy folyamatosan fenn kell tartsam a varázst miközben Kiinat követjük az erdőben, nem hagyom csapongani gondolataimat, hiszen az a delej szétfoszlásához vezetne és ott állnánk a fürge fenevaddal szemben elgémberedett tagokkal a sok cipeléstől. Aztán megérkezünk egy idillnek is mondható napfényes pontra, he nem lenne nálunk egy szőrös szörnyeteg valamint üldözőink a nyomunkban, foglyunkat letesszük a tisztáson majd a varázst fenntartva hátrálunk el tőle, ha botor módon megpróbálna megtámadni minket akkor ne legyünk védtelenek rohamával szemben, miután a pók távozik a fák árnyékában még jó ideig fenntartom a varázst csak mikor már teljesen megnyugodtam engedem szertefoszlani a visszautat is szótlanul teszem meg. Tapoa mesternél már készülnek az úti csomagok, valamint ajándékot is kapunk tőle amit meghajlás keretében a köszönet jelét róva veszem át.

-   Mi köszönjük Tapoa mester néked, hogy megpihenhettünk otthonodban egy rövid idő erejéig és hogy a megoldáshoz nem kellet vért ontani.
„Az utolsó faluban a mély hó alatt
tegnap éjjel a szilvafa  számos ága kivirágzott”

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2762
  • Aktivitás:
    9%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #571 Dátum: 2020. Január 05. 13:11:41 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki

Tapoa úr még búcsúzóul megszólal
/Abrín/ Járjatok szerencsével! - int még utánatok, ahogy elhagyjátok a tisztást. A hatalmas fák árnyékába lépve még hosszú út vár rátok a szűrt fényű félhomályban, megannyi apró bogár döngicsélése közepette. Kiina is kissé bizonytalanul vezet titeket, míg megleli a szerinte megfelelő ösvényt. Az erdő egyáltalán nem csendes - mindig motoz, suhan, repül, szalad, neszez és roppan valami a közeletekben - ám a legritkább esetben tudjátok csak megpillantani a zajforrásokat. S akkor sem biztos, hogy köszönet van benne, mert van alkalom, mikor sárgán villanó szemek merednek rátok a lombok rejtekéből. Ráadásul Kiina is le-letér az ösvényről, hogy kikerüljetek egy-egy neki nem tetsző dolgot. Először egy szimbólumokkal telefaragott követ, amelyet az erők síkján még mindig lustán kavargó minták vesznek körül.


Másodjára pedig egy épületrom megkerülését indítványozza, és azt, hogy ha lehet - akkor próbáljatok meg minél kisebb zajt csapni. Közben Kiina gyakran pillantgat a rom felé, aminek az a következménye, hogy Hajnalra is átragad az idegessége. Fertály órán belül sikerül magatok mögött hagyni a helyet - és késő délután megpillanthatjátok azt a több évszázados fát, amiről Kiina nap közben már tett említést.
A kérgébe rengeteg szimbólum és egyéb állat van belefaragva, de ez most szemmel láthatóan nem zavarja Kiinát. Elégedetten megpaskolja az egyik roppant gyökeret ahogy elhaladtok mellette.
/Abrín/ Már nincs messze! - vigasztal titeket az egész napos túra végén.
S valóban - pár nyíllövésnyire odébb már több, az erdő által meghódított rom között sétáltok. Kiina nem áll meg egyiknél sem, hanem céltudatosan halad előre - hogy aztán egy több fa által szegélyezett tisztásra vezessen titeket.
Talán eltart egy kis ideig, míg feltűnik, de az egymásba fonódó ágak leginkább egy dún katedrálist formálnak. Hajnal megkönnyebbülten néz körül - mivel igencsak elfáradt az egész napos utazástól.
/Abrín/ Itt lepihenhetünk! - ajánlja - A túloldalt van egy csermely - abból lehet vizet meríteni. Ellenben vadászni nem ildomos - és a romokat sem kutatnám át feltétlenül. Ugyanis a kígyók is szeretik ezeket a köveket... - hívja fel a figyelmeteket arra, hogy azért ennek a helynek is megvan a maga veszélye. Aztán ezzel lepakol, és elkezd száraz ágakat gyűjteni a tűzhöz - ami nem túl nehéz feladat itt az erdő közepén. Hajnal segítségével egész hamar összejön egy nagyobb mennyiség - míg Vanina Fifit és a többi négylábúval van elfoglalva. Kael pedig elsétál a Kiina által mutatott irányba, hogy hozzon vizet a vacsorához és a teához.
« Utoljára szerkesztve: 2020. Január 05. 13:13:35 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2330
  • Aktivitás:
    10%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #572 Dátum: 2020. Január 18. 18:32:21 »
Elassor - Deion testvér

Követtem Lan utasításait, - elvégre biztosan több pókot intézett el és fogott életében mint én - és próbáltam a pókhálókat a tőlem telhető módon legjobban elkerülve a mozdulatlan pók hátába kerülni, és amikor megemeltük, a nagy faránál ragadtem meg az irdatlan bestiát, és az erőlködéstől eltorzult arccal kezdtem kifelé vinni, miközben gyakran odasandítottam a másik pók felé, a barátságosnak mondott pók felé, hogy nem e rohamoz meg minket, de úgy tűnt, jobb dolga akadhatott, mert ugyanúgy, mozdulatlan volt, mint emez. "Lehet meghaltak" Villant át az agyamon, bár akkor biztosan a földre roskadtak volna ekkora farpofával.
Végül, amikor sikerült megszabadulnunk a felesleges súlytól, akkor a pók egy ideig ugyanúgy mozdulatlanul állt, majd felpuffasztotta magát.
- Megveszett! - tört elő egy gyors felkiáltás belőlem, és egy jó pár lábnyi távolságot ugrottam hátra ijedtemben, a kezemet ösztönszerűen az oldalam felé kapva, majd, ahogy semmit sem találtam ott, további lépéseket tettem hátra, még akkor is, amikor szépen lassan elindult a fák közé az a dög.
Nem tudom, hogy a mozdulatot észrevette-e Kael, de a fejemet lehajtva a bocsánatkérés jelét mutattam felé.
"Biztos ami biztos, jobb ha elnézést kérek tőle, mintsem azt higgye, hogy nem vagyok elhivatott, és visszarakja rám azt az átkozott mérget."
Azután Kiina szavaira egy mosoly kíséretében biccentek, majd a továbbiakra, hogy hosszú út áll előttünk, kissé felhős lesz a tekintetem.
- Nem az volt, hogy valakik követnek ti... minket, és itt elbújunk, amíg tovább nem mennek? Mert valószínűleg még itt vannak valahol az erdőben.

Az élelemcsomagot a köszönet jelével fogadja, majd elrakja a zsákba, amelyet magával szokott cipelni. Még mielőtt belerakná, Kaelre pillant, hogy nincs-e ellenvetése ez ellen a papnak.

A lábas láttán elgondolkodom, hogy vajon minden utazónak aki erre jön rá szokta-e sózni a tönkrement holmijait, de igazából nem tartom olyan fontosnak, hogy megkérdezzem, és egyébként sem lenne túlságosan udvarias megjegyzés.

- Valaki elmondja, hogy mégis mi történt? Mármint... még sosem fogdostam pókot, de a legtöbb állat nem szokta hagyni hogy csak úgy megemeljék és arrébbrakják egy harminc, negyven lábbal. Vagy ezek a pókok ennyire szelídek?

Amikor elindulunk, az erdő immáron életet mutat, és mindenfelé apró rezgések, motoszkálások hangjait halljuk. Még mindig tartva a "Pókasszony bosszújától" - ami egy nagyon találó név lenne annak a balladának, ami arról szólna, hogy rontanak ránk most a pókok és cincálnak szét azért mert elszakítottuk a szerelmétől... Hmm... ez egészen jó párhuzam. - óvatosan nézek jobbra, balra, lovasok, csaholó kutyák és mérges pókok után kutatva a szemeimmel.

Amikor elérünk a hatalmas kőoszlophoz, ámulva megyek pár lépést közelebb hozzá, megvizsgálva a motívumokat, majd a földdel, sárral, vagy egy bogyó kiontott belével rárajzolom a motívum elnagyzolt mását az alkaromra, a ruha ujjára.
Az épületromnál egészen nyugodt voltam, amíg Hajnal nem mondta, hogy legyünk minél halkabbak. Legszívesebben egyből rákérdeztem volna, hogy van-e itt valami, de úgy tűnt jobb, ha minél halkabb leszek. Idegesen néztem arrafelé amerre Kiina pillantgatott, a romok felé. Amikor végre eltávolodtunk onnan, viszonylag gyakran pillantottam hátra, amíg el nem vesztettük a romokat a szemünk elől.
- Mi volt ott? Miért kellett csendben maradnunk? -
fakadt ki a kérdés belőlem.

Végül egy fához érünk, a fán lévő motívumot megpróbálom összeegyeztetni a ruhaujjamon lévő motívummal, hogy mennyire hasonló, esetleg azonos a két jel.

A hatalmas növényeggyüttesre - ami nagy tágas helyet alkot - ámulva nézek fel, körbepillantva. Ilyet életemben nem láttam. Az elbeszélések alapján olyasmi, mint egy dún katedrális.
Kissé lehorgasztom a fejemet, eszembe jut ugyanis az, hogy mennyi ideje nem voltam már ehhez hasonló helyen. Mióta elvitt a dalnok, egy ideig gyakoroltam a vallásomat, de aztán nem voltak ardún templomok a világ többi részén. Azután csak a holdtöltekor történő imát mondogattam, közel fél évig, mire végül az is jelentéktelen szokássá kezdett tűnni.

Nem tudom, hogy ez mennyire hivatalos, de legalább alakra megfelel. Legalább alakra egy dún templomban vagyok. Próbálok visszaemlékezni egy szép ardún énekre, amelyet még a falumban tanítottak meg, hogy a templomban többek között ezt kell énekelni. Végül, amíg a csapat többi tagja lassan fát és vizet gyűjt, halkan énekelni kezdek.
"Gaze upon me and see your doom! I am Darth Nyriss, Lord of the Sith. I am the conqueror of Drezzi, the destroyer of Melldia, and a member of the Dark Council!"
"I am Revan reborn. And before me you are nothing."

"No cheating, no cheating. It's just eh...eh... a clever usage of game mechanics"

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 1295
  • Aktivitás:
    25%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #573 Dátum: 2020. Január 19. 09:00:44 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Dieon testvér kérdésére a pókkal kapcsolatban csak rövid sejtelmes választ adok

-   Dieon testvér kinek szelleme megdermed annak az izmai is megdermednek és cselekvésképtelenné válik.

Alaposan megfigyelem a tájat amerre Kiina kalauzol bennünket bár felmerül bennem, hogy néhány fontosabb helyet jobban az emlékezetembe véssek de aztán elvetem egyenlőre még nem vágyom vissza eme kiszámíthatatlan és titokzatos nem kevésszer veszélyes helyre még szellemem szárnyán sem, egyenlőre.
Az egész napos túrát követően megérkezünk táborhelyünkre miután magunk mögött hagytunk bajjóslatú romokat és évszázados élő totemfákat. Kiina útmutatása alapján némi száraz lehullott faágakat keresek a környéken nem túlságosan eltávolodva a tábortól, majd ezt követően Tapoa úrtol kapott edényt friss forrásvízzel töltöm meg a közeli csermelyből és a táborban figyelem a hatást. Közben apró mosollyal a szám szélén hallgatom Dieon testvér dudolgatását egyet meg kell hagyni kiművelt kellemes hangja van.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2762
  • Aktivitás:
    9%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #574 Dátum: 2020. Február 16. 16:32:42 »
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis - erdő
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki

A pókban Deion testvérnek nem is a súlya volt a legnehezebb, hanem az, hogy hozzá kellett érni - illetve hogy a másiknak hátat kell fordítani. Ami bár akkor épp nem mozdult - de ugye ki tudja? Ám szerencsésen végeztek ezzel a megterhelő feladattal anélkül, hogy Kael szavaival élve ezt az életet is le kelljen zárnia. S ezen Lan szavai sem segítenek - amik legalább annyira egyértelműek, mint a bölcseletek.

Kiina a szavaira óvatosságra int

/Abrín/ Ha megharap, nem biztos hogy túléled! Márpedig a hangoskodás nem épp nyugtatólag hat rá... - intézi a szavait hozzá, és most épp nem érezni ki a hangjából semmiféle incselkedést - ami talán nagyobb nyomatékot is ad a szavainak. Kaelt ezzel szemben nem épp Deion mozdulata, hanem szintén a pók köti le - így nem is igazán foglalkozik a dologgal - elintézi a megbocsátás kézjelével.

Kiina Deion kérdésére bólogat
/Abrín/ Valóban itt vannak valahol az erdőben. De úgy vélem, hogy itt az ideje, hogy nyomunkat veszítsék - így az erdő barátságtalanabb részére akarom csalni őket! - magyarázza vidáman - Az erdei katedrálishoz megyünk, majd miután ott megpihentünk - átvágunk az Elátkozott Légió csataterén, aztán a maradékukat elcsalom a Robaj-szurdokba - míg ti az ősiek földjén áthaladva bő egy napnyi előnyre tesztek szert. Azaz megérkeztek  Vutas-Vutarba - ahol szűk fél napon belül csatlakozom hozzátok - vázolja a tervet.

Kaelnek nincs ellenére az élelmiszercsomag, vagy annak elfogadása - ujjaival ő is a köszönet jelét rója a levegőbe - ami egy pillanatra haloványan fel is fénylik, majd elenyészik.


A kérdésedre Hajnal Lanra mutat.
/Abrín/ A rossz nyelvek szerint elbájolta a pókokat.
Kiina határozottan veszi át a beszédet
/Abrín/ Szerintem ha akarná, másokat is el tudna ugyanígy bájolni, ha úgy hozza úri kedve. De ha nem mondasz neki ellent, akkor biztos nem fog ehhez folyamodni - teszi még hozzá vigyorogva.

A komor rengetegben nem esik nehezedre a zajokhoz különféle szörnyeket vagy más veszélyt képzelni - egyedül talán az önthet beléd bátorságot, hogy Kiinán nem látni félelmet - ahogy a többiek sem tűnnek épp aggódónak. Igaz, Kael figyelmeztetése azért utolér - amikor Deion testvér közelebb lép a kőoszlophoz.
/Abrín/ Azért ne érintsd meg! - szól a halk, de feltehetőleg hasznos tanács.
/Abrín/ Miért, mi történne? - kérdezi Hajnal
/Abrín/ Lelohadna a kezéről a duzzanat - talán a kezével együtt - találgat Kiina.
/Abrín/ Milyen duzzanat? - kérdez rá Hajnal, és Deion kezére néz - nincs rajta semmi!
/Abrín/ De ha rossz bogyót kent magára, akkor még lehet - mosolyodik el Kiina.

Az épületromokat elhagyva Deion testvér kérdésére Kiina séta közben széttárja a karját.
/Abrín/ Nem tudom - pár holdhónapja még nem voltak itt - válaszolja - de a romokkal néha más furcsaságok is érkeznek - amik nem mindig barátságosak - ellenben erősek és éhesek. Ha egyedül lennék - biztos, hogy bejárnám minden zegét és zugát.
- pillant vissza a romok irányába.
A fához érve Deion hasonlítgatja a fa faragásait az általa felrajzolt vonalakkal - de hamar be kell látnia, hogy nem csak átfedések nincsenek - de stílusában is elég eltérő munkák.

A Kiina által csak erdei katedrálisnak nevezett növénykompozícióban hogy kinek-kinek mi jut az eszébe az talán nem fog kiderülni - de a hely nyugodt hangulata, és a kicsiség érzete feltehetőleg mindenkit megérint valamilyen szinten. Kael visszatérvén a friss vízzel - a hátizsákját letéve a "főhajó" végében kihajtogatja és felállítja a rohamoltárát, melyet Mortarnak szenteltek. Füstölőt gyújt a tiszteltére, és rövid ima után meditációba merül előtte. Deion testvér pedig dún nyelven templomi dallal erősíti a hely hangulatát. Amit pedig Kiina és Hajnal egy kisebb tűzrakóhely kialakításával és főzéssel ellensúlyoz.

A Tapoa mestertől kapott edényt még a tűzre sem kell tenni, hogy a beletöltött víz lassan felmelegedjen, majd felforrjon. Legyen bármilyen ütött-kopott és viseletes - de igencsak praktikus darab tud lenni olyan helyen, ahol nehéz beszerezni a tűzrevalót.

A táborhelyet megvizsgálva az erők síkján is hamar kiderül, hogy a növények gyenge tegumentumot alkotva növekednek - amely főképp a növekedés irányát és alakját befolyásolja.


Kiina láthatólag nyugodtan foglalatoskodik a teakészítéssel - miután Hajnal eltiltotta a vacsorakészítésben történő segédkezéstől. Tapoa úr csomagjával egész tartalmas levest készít Hajnal a társaságnak - így a fárasztó napot meleg étellel zárhatjátok. Az éjszaka a lombtető alatt eseménytelenül telik - csak a hold fénye rajzol a leveleken át különös ezüstös intarziát a földre, földöntúli látványt nyújtva. S ehhez a távolból halkan harcba hívó harci dobok hangja szűrődik hozzátok. Kiinát nem zavarja a dolog - pillanatok alatt elalszik - de Hajnal már nem olyan nyugodt, és sokáig forgolódik. Lan és Vanina ellenben régi ismerősként fogadhatják a dobok hangját - és tudják, hogy itt még nem kell tartani tőlük.

Reggel továbbindulva egyre közelebb értek a hegyekhez - és a folyamatos dobszó is egyre erősödik. Kiina biztat titeket
/Abrín/ Ne idegeskedjetek - amíg nem érünk a ködbe, addig teljes biztonságban vagyunk. Mármint a dobosoktól... - teszi hozzá vidáman. S ő is csak akkor kapja fel a fejét, amikor a messzeségből kutyaugatás üti meg a fülét.
/Abrín/ Ma nem lennék a lovagok helyében! - igazítja meg a tarisznyája pántját a vállán - Gyertek, vezessük őket beljebb! - javasolja, és újra nekiindul az erdőn keresztül. Bő két gyertyaégésnyi gyaloglás után már fölétek magasodnak két oldalt a dombok, hogy hegyekké váljanak - ti pedig egy völgyben találjátok magatokat. Amelyben az előbukkanó ködpamacsok egyre sűrűsödve köddé állnak össze. Kiina végül megáll
/Abrín/ Az elátkozott légiók újra és újra összecsapnak ebben a völgyben az idők végezetéig - kezd bele - S ráadásul mindenkivel végeznek, akiknél fegyver van. Ha épségben kívánunk átkelni, akkor páncélt, fegyvert elcsomagolva - egy ingben, nadrágban és könnyű cipőben vagy csizmában kell folytatnunk az utat. Persze aki biztosra akar menni, az még ennyit sem vesz fel - nehogy a gatyamadzagot fojtóhuroknak nézzék... - magyarázza, majd az oldalán lógó tarisznyáját szépen felmálházza Fifire - és javasolja, hogy kövessétek a példáját.
« Utoljára szerkesztve: 2020. Február 16. 16:35:12 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 1295
  • Aktivitás:
    25%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Nadír Könnyei
« Válasz #575 Dátum: 2020. Február 22. 13:08:58 »
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Arcantis – erdő, Elátkozott Légió völgye
Időpont: nyárelő
Esemény: utazás
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

A kellemes pihenő után napközben érdeklődve hallgatom Kiina fejtegetését a utazás jövőbeni tervezett folytatásáról, megpróbálom emlékezetembe vésni az útmutatásokat mikről a nador lány fecseg. A köd határához érve akkurátusan csomagolom a kevés fegyveremet a mostanra már puhára tört pokrócomba és elhelyezem Vanina hátasán Fifin magamra a legegyszerűbb posztó ruházatomat öltöm amit széles posztóövvel fogok össze miközben a gatyamadzagról történő fejtegetés hallgatom magamban kuncogva, ám a fegyverek kapcsán elhangzó intést komolyan veszem és aurámban a testem ideáját finoman áthangolom a gyógyítás ideájára így testem ideája most már nem fegyverként funkcionál a pusztítás misztériumának jegyeit hordozva, hanem a teremtés misztériumának jegyeit sugározza mint képzett gyógyító és herbalista. Ki tudja, hogy a szellemlények miképpen érzékelik a fegyvereket és fegyvereseket, de valószínűleg, hogy az erők síkján sugárzó ideákból amik a legkevésbé megtévesztőek.