Nadír Könnyei

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők:  akit érdekel, és a fedélzetre megy...

Végül Hajnalt hozzák fel a fedélzetre. A lány ernyedt testét kiterítik a deszkákon. Látható sérülés nincs rajta, de ájultan fekszik. Xao tekintete hidegen villan.
-Mi történt? - kérdi az egyik emberét, aki segédkezett felhozni Hajnalt.
-A nador szobájában találtunk rá, és egy tarisznya volt a kezében... - válaszolja a férfi tisztelt jelét róva a levegőbe az ujjaival.
-Szóval lopni akart? - kérdi Xao bosszúsan – mert nem hiszem, hogy lenne rá más magyarázat, hogy engedély nélkül belopakodjon, és feltúrja más holmiját. Hagyományos esetben akit lopáson kapunk, azt azonnal leszállítjuk a hajóról – int a hajót körülvevő végtelen kékségre – hogy egyértelmű legyen – ilyen távol a partoktól ez felér egy halálos ítélettel.
-Ám most az a különleges helyzet állt elő, hogy egy társaság tagjai próbálták meglopni egymást – Ebben az esetben a sértet eldöntheti, hogy mi legyen a sorsa az elkövetőnek - Néz az elképedt Kiinára.
-De... de mit keresett a szobámban? - kérdi csodálkozva.
-Nos, mi a döntése? Dobjuk a vízbe? - kérdezi Xao.
-Ne! Hagyják békén! - mondja Kiina
-Rendben, de ahhoz ragaszkodom, hogy az utazás végéig nem hagyhatja el a kabinját! - válaszolja Xao. Kiina meglepetten néz Hajnalra – láthatólag nem érti a helyzetet. Aztán letérdel mellé, és elkezdi vizsgálgatni.
-Nem vérzik. A Kufár volt? - kérdezi Xao fele fordulva. A kapitány bólint
– Mint már mondottam az első alkalommal is, a hajon nem tűrjük el a lopást és az erőszakot. A Kufár a szellemére mért csapást.
Kiina halkan mormogni kezd, aztán bosszús arccal tekint az ég fele.
Felemeli Hajnalt, és elindul a fedélzetközbe vele. Kael még hallga a morgolódását
-Még hogy kucsszó... adok én neki kulcsszót...

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: este
Résztvevők:  mindenki

A Kufár mögött estére már a horizont mögé rejtőzik a part, és immár a végtelen kékségen siklik tova. A tengerészek ráérős rutinnal igazítják a vitorlát, eresztik, vagy húzzák a köteleket, mikor mire van szükség. Xao kapitány a hajó orrában állva pipázik, és időről-időre bodor füstfellegeket ereget, melyet a szél apró pamacsokra tép. Mellette jobbkeze, Osa ül a térdein, és egy fatáblára fektetett pergament tart az ölében. Xao szavaira néha ecsetjével apró fekete írásjeleket fest, és türelmesen várja kapitánya újabb feljegyzendő szavait.
Kiina Hajnal kabinjában van, és próbálja a már magához tért, görcsösen síró, remegve rettegő lányt megnyugtatni. A sarkain ülve dúdol egy régi altatódalt, miközben nyugtatandó simogatja Hajnal hátát.
A kellemes levegő most, hogy a nap kezd belefúni a vízbe, lassan hűlni kezd, és a szél is mintha megerősödne. A szakács apró gongja tudatja mindenkivel – a vacsora készen áll. A vendégeknek ismét a kapitány szobájában terítenek meg – a hatalmas asztal ugyan elfoglalja a hely nagy részét, de szükség is van rá – a hidegfáklyás lampionok fényében roskadozó asztalhoz ülhetnek le. Sűrű erőleves halból, több szárnyasféle édes zöldséges szószban, rizsgolyókkal, mellé friss gyümölcstea illetve mézbor, majd a végén túrós, édes dún tészta – afféle „sütemény” zárja a sort.
Osa az ajtóban térdelve várja, hogy ha valamire szükség van, amit a gondos kezek nem tettek volna az asztalra, bármikor előhozza. Kiina ezt a vacsorát kihagyja. A kapitány kérésére Osa apró füstölőt gyújt – minek illatos füstje játékosan szökik az ajtó fele. Xao ezt a vacsorát is úgy zárja, mint a többit – a Kufár és legénysége hihetetlen kalandjaiból mesél ismét egyet. Igen jó mesélő, szinte megelevenedik az ember képzeletében, amiről éppen regél. Igaz, tanulsága, amit le lehetne vonni, nem sok van – történetei mindössze a szórakoztatást célozzák. Ha mégis kíváncsian kérdezgettek a különösebbnél-különösebb részletekre – s Xao kapitány képzeletét dicséri, hogy majd mindenre tud válaszolni.
A vacsora utáni mese végére az esti égbolt feszül már odafenn.

[KLM]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Az esemény...
Résztvevők:  Kael, Lan

Az ebéd utáni csendes pihenőt a Kufár auráján végigsöprő erős „rezonancia” szakítja meg. Hogy mi váltotta ki, azt nehéz lenne megmondani. Kiina is felkapja a fejét, és tanácstalanul néz körbe. Xao pedig felordít – üvöltve utasítja az embereit, hogy azonnal kutassák át a hajót...

Kael a legelemibb udvarisság határait alulról súrolva:
- Szívesen megmutatom a kegytárgyaimat, de mindenkinek jobb, ha nem nyúlnak hozzá, úgyhogy engedelmükkel...

...gyors meghajlás után a kabinjába siet és magához veszi a rohamoltárt (a kardkészletét amúgy is hurcolja), majd a fedélzetre megy és körülnéz, mindazon síkokon, amelyeket elér - és Lant keresi. Emlegettek egy dún Sötét Angyalt, hirtelen az jut az eszébe, mint a lehető legrosszabb eset.

Ahogy aztán Hajnal előkerül és tisztázódik a helyzet, szemkontaktust keres Lannal, majd Hajnal ernyedt teste felé sandítva kérdőn megemeli a szemöldökét - közelebb is óvakodik, hogy a Kufár aurájában is elérhessék egymás Auráját, de nem törekszik érintésre (ám nem is húzódik el tőle).

[Tiwanlil]

A szalmába kérem az ebédem, és ez rendkívüli mód feldob. Soha olyan élvezettel nem költöttem el az ebédemet, mint akkor és úgy. Jó ebédhez néznivaló is akad a kovácsok tevékenységében, aztán minden egy pillanat alatt megváltozik. A kövem süt, felülök és feszülten figyelek. Ezután nem sokkal a kapitányt hallom és a lépteket. Erre már talpra ugrok, megigazítom norhorom és elhagyom a helyem. Ideje felkutatni a többieket, velük kapcsolatos-e a dolog.

A fedélzeten kiderül, Hajnallal történt valami, ami meglep. Őróla képzelném el legutoljára, hogy összefüggésbe lehetne hozni mágiával. Aztán kiderül, hol találták, és csak egy dologra tudok gondolni: amennyiben Kiina nem hordja magánál, megpiszkálta a Hattyút. Bár akkor miért a hajót emlegetné mindenki?
Kiina felkapja Hajnalt és magával viszi, vele megyek én is.

Amilyen állapotba Hajnal került, kényelmetlenséggel tölt el.
- Én voltam így, gyerekként - mondom semleges hangon. - Talán szorítsd magadhoz. Mintha az anyja lennél. Nekem segített volna, de nem volt ott senki, aki megtegye. Aztán meg, amikor mások már akarték, akkor már én nem akartam, hogy megtegyék.

Legközelebb elmegyek enni a többiekkel, és ha szükséges, magam viszem el Kiina és Hajnal részét hozzájuk. A füstölő illik a naphoz, és a friss szeles idő is jól jön. Kiszellőztetem a fejem, mielőtt újra lemennék Kiináékhoz.
- Van ötleted, mi lehetett ez az egész? - kérdezem a nadortól.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Az esemény...
Résztvevők:  Kael

Xao mondhatni nem túl kedves arckifejezéssel hallgatja Kael szavait, aztán válaszol. Hangjából még düh csendül, ám érezhetően nem Kael irányába
-Mortar felkentje, nem hinném, hogy a Kufárnak hirtelen a kegytárgyakkal akadt gondja. Ám tegyen belátása szerint... - int kezével elbocsátólag, aztán Osát inti magához, hogy további utasításokkal lássa el a lányt. Amaz lehajtott fejjel bólogat értése jeleként.

A kabin fele legalább hat tengerésszel siet lefele a lépcsőn, s a hidegfáklyák által megvilágított kissé szűkös folyosón látja, hogy minden egyes ajtót gyors ellenőrzésnek vetnek alá – nyitva van-e? A harmadik ajtónál sikerrel is jár az egyikük. Óvatosan benyit, majd benéz, aztán folytatja útját a következő ajtóig. Kael kinyitja a szobáját, és a hátra veszi a könnyűnek éppen nem mondható, fa hátizsákra hajazó oltárt, és felsiet a fedélzetre, ahol harmadik szemét felnyitva körülnéz.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Az esemény...
Résztvevők:  Vanina

A kellemes délutáni ejtőzést szétzúzza a felfordulás, mely váratlanul szakadt a hajóra, mint valami váratlan zápor. Felpattanva a szalmáról egy rutinos mozdulat és pillantás elég hozzá, hogy lássa – norhora bármikor rendelkezésére áll. Bár jó ideje nem szorult rá igazán, de a több éves rutinba sikerül azonnal visszazökkenni, és tettre készen nekivág a hajónak, hogy megkeresse útitársait. Mögötte a két kovács is abbahagyja a diskurzust, és ők is feszülten figyelnek. A fiatalabb a kalapácsát vasalt botra cseréli, míg az idősebb – Rashu mester csak a tőrét igazítja meg a hüvelyében.
A fedélzetközben hangyabolyt idéz a látvány – fél tucat matróz szaladgál a folyosón és a helyiségekben, láthatólag keresve valamit. Aztán Kael is előbukkan a kabinjából – hátra jókora faragott fa hátizsák? van erősítve, úgy siet előre, fel a fedélzetre, ahol Lan és Kiina nézelődik, utóbbi kissé tanácstalanul.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Az erők síkján...
Résztvevők:  Kael, Lan

Az erők síkján a hajó aurája még „bosszúsan fodrozódik”, s az eddigi lassú, füstszerű kavargása most jóval gyorsabb... A többiek aurája szinte elvész benne – alig pár lépésnyire "látni". Ám akit látni, annak aurája kivétel nélkül mind idegeskedésről árulkodik. Vanina nyakékének aprócska, de önálló, pamacsszerű aurája viszont rémülten kavarog. Kiináé is zavart tükröz – a leheletnyien füstös, sárgás-barackos íz és szín szintén felfokozott érzelmekről mesél.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Az aurák
Résztvevők:  Kael

A három aurát megpillantva Kael felfedez némi hasonlóságot... Mindhárom aura hordoz egy olyan jellegzetességet, amelyet másnál még nem tapasztalt, s jobban belegondolva, eddig csak tanulmányaiban szerzett tudása révén tud hova tenni – a füst/köd szerű „jelenséget”. Vanina nyakéke  adta meg a bizonyosságot – az aprócska aura a nyakékbe költözött szellemlényre utal. A Kufár tegnamentumának aurája pedig bár sokkal erősebb, feltehetőleg szintén valamiféle szellemlényt takarhat. Kiina a legfurcsább – aurája erős – talán még Lanéval is felveszi a versenyt. A nadorok esetében állítólag „normális” az, hogy egy-egy állatfaj szellemének aprócska szikrája is beléjük ivódik. Talán ennek köszönhető az az enyhe füstös íz?   

Lanhoz Kael viszonylag közel áll meg, és onnan nézelődik – ám egy ideig nem történik semmi, és marad a tétlen várakozás. Aztán Hajnal állapota egyértelművé teszi – egy erős, nyers aurapöröllyel majdnem a fizikai síkig hatoló ütést mértek rá.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Kiinával
Résztvevők:  Vanina

Kiina bólintva köszöni meg a tanácsot, és a reszketve zokogó Hajnalt magához szorítva dúdol egy altatódalt. Szemmel láthatólag esetlenül csinálja – látható, hogy nem mindennap szokott ilyesmihez.
Aztán felbukkan Lan is az ajtóban.


A vacsoránál Kiina és Hajnal részét Osa gondosan tálcára teszi, apró csészékbe, színes tálkákba, rafináltan hattyú alakba hajtogatott vékony vászonszalvétával, s átadja Vaninának.


A kapitány otthonos kabinja után Kiina kabinja egyszerűnek, puritánnak tűnik. A tálcát Kiina hálás mosollyal veszi át. Hajnal már kissé lenyugodott - az egyik sarokba gömbölyödve egy takaró alatt álomba sírta magát Kiina szerint.
A kérdésre, hogy mi történhetett, Kiina vonogatja a vállát
-A pontos okot nem tudom. A Kufár megharagudott Hajnalra, mert valamit keresett a tarisznyámban az engedélyem nélkül – de ezt is a kapitány szavaiból tudom. A Kufár nekem nem mond semmit – rázza meg a fejét – de azt tudom, hogy önző és erős. Nem kedvelem – pillant Vaninára
-Majdnem megölte Hajnalt! Nem sokon múlt... Kapott egy fájdalomcsillapító főzetet, mert bár oldódtak a görcsei, de a fájdalomtól nagyon szenvedett. Sajnos mást nem tudtam tenni – néz kissé szomorkásan Vaninára, aztán a vacsoráját lassan elkezdi megenni.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: az esemény … , erők síkján…., Kiinaval
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

A dolgok soha  nem úgy alakulnak ahogyan az ember szeretné és bekövetkezik az amitől az ember fia a legjobban tart a lebukás, bár ez most áttételes és Hajnal bukik le ám a Kufár tegumentuma nem bánt vele valami kegyesen, valójában bebizonyosodik számomra, hogy egy erős ösztönlény aki durván megtorol bármilyen szabálykihágást a területén. Igazán nem irigylésre méltó az esetleges támadók helyzete. Kael auraérintése elől nem távolodom el sőt a lehetőséget megragadva kirekesztem auráink közül a Kufár dominanciáját és a kialakuló hídon keresztül sugallatot küldök az elméjébe (Mentális befolyásolás, Sugallat 1. szint 10 manapont)

„„Egy rangidős csatlós valaha rendkívül egyszerűen prédikált az élet minden oldaláról. Ez azonban nemkívánatos életmód. Egy régi mondás szerint „a túlságosan tiszta folyóban nem él meg a hal”. De életben maradnak, ha van a vízben békalencse vagy más növény is, melyeknek árnyékában elbújhatnak. Ha a felettesek szemet hunynak embereik jelentéktelen hibái felett, akkor azok lelki békében fognak élni. Ugyanez vonatkozik az emberek vezetésére is.” A kialakuló vihartól most jobb ha távol marad Halálszárny Holló Kael mindannyiunk érdekében.””

A sugallat végeztével választ sem várva szorosan magam köré rendezem aurámat az ösztönlény kavargásában bazalttoronnyá válok és gyorsan lejátszom a lehetséges kimeneteleket, majd míg Hajnal testi épsége nincs veszélyben a kivárás mellett döntök a szellem később is gyógyítható és most már tudjuk, hogy a Kufár veszélyes fenevad ki csak Xao kapitánynak engedelmeskedik.
Teljes nyugalommal követem Vaninant és Kiianat miközben Hajnalt magukkal viszik Kiina szállására türelmesen kivárom míg Vanina és Kiina társalgása véget ér csak mikor Kiina magára marad Hajnallal lépek be a kis kajütbe bebocsájtást sem várva.
Lehajolok a megviselt Hajnalhoz és finoman szövöm aurámon belül a varázst majd a tenyeremet a homlokára helyezem, bár a varázs gyenge lesz de jelen pillanatban Hajnal aurája nem túl erős és a sajátom elnyomja a Kufárét. A varázs jó kopó módjára felkutatja Hajnal legderűsebb emlékét mikor a legboldogabb volt és visszasugározza elméjének homlokterébe ( Gondolatolvasás 4. szint, Akaratátvitel 4. szint; 44 manapont) így újraélheti legboldogabb pillanatait az élete során bármennyire is rövidek voltak azok, a varázst csak Hajnalon hagyom dolgozni egyenlőre nem kívánom megismerni ezeket az emlékeket. A pihentető álom idézése után állok csak fel és nézek Kiina szemébe, miközben egészen közel hajolok hozzá és a fülébe suttogom a szavakat.

-   Hegyek karcsú gazellája ne hidd, hogy megtéveszthetsz ártatlannak tűnő bohóságoddal sokkal több vagy mint minek mutatod magad, de ez most mind nem érdekel remélem a kockázatvállalás és főképp Hajnalé nem volt felesleges és a szellemlény bölcsője biztos helyen pihen – mélyen beszívom az illatát és a jelenségét – mámorítóan csábító a tisztaság mit magadból árasztasz...

A vallomást követően választ sem várva Hajnallal magára hagyom.

[Tiwanlil]

Finom az étek, de amit a hajóról megtudok, nem tölt el nyugalommal.
- Szóval a hajó egy börtönőr, aki felügyeli azokat, akik rajta utaznak, és akinek nem tetszik a képe vagy a tette, arra lecsap? Visszaél képességével és fontosságával, mivel biztos pont a vízen. Vagy csak megszállta a hajót, mint egy démon, és így lesz a semleges fából, kötélzetből szörny.
Élénk a fantáziám. Viszont amíg ezen a szaron kell utaznom, nem tehetem azt, ami nekem kedves. Vagy tehetem, de lecsap. És ennek miért kéne engem bármitől is visszatartani?
Hajnal alszik, ki tudja, miként ébred majd fel. Lan felbukkan, hogy megnézze, mi a helyzet Hajnallal, és visszamegyek Fifihez. Csoda, hogy a ló nem vadul meg egy ellenséges hajószellem közelségében.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: szélcsend
Résztvevők: mindenki

Kiina csak bólogat Vanina kérdésére – Jól látod, a Kufár mindent figyel, és a szabályai megszegését meg is torolja.
Aztán Lan megjelenése véget vet a társalgásnak – s Vanina inkább Fifi fele veszi az útját.

Lan gondos mozdulatai nyomán az Erők Síkján akaratának megfelelően határozott mintába állnak össze az erők szálai, hogy aztán Hajnalt megérintve enyhet hozzanak megkínzott lelkének. Feltehetőleg hatásos lehetett mert nyöszörgése csendesedik. Kiina érdeklődve figyel, s a hatást látva  kedves mosolyt villant Lan fele. Ám amikor Lan szavai elhangzanak, felkuncog
-Csak nem bókot hallottam? - vigyorog rá - A Hattyú miatta pedig ne aggódj, itt van a tarisznyámban, és kutya baja 

Az incidens után hamar visszaáll a rend a Kufáron – a hajó jó széllel halad Merussa kikötője fele. Az idő komótosan halad előre, ahogy a mindennapi rutin újra és újra megismétlődik. A kapitány minden étkezés után új, de ugyanolyan hihetetlen történetekkel rukkol elő mint, eddig. Már az első reggel Kiina szerint Hajnal felépült – de a kabinfogság igencsak megviseli, mivel feltehetőleg igencsak unja magát, és egy szót sem hajlandó szólni.
Rashu mester apránként újabb és újabb tanításokat oszt meg Harennal az alsó fedélzet sebtiben felállított műhely-sarkában. Most már nem csak beszél – hanem saját kezűleg akaratához is alakítja a fémet.
Elassor nem igazán hagyja el a kabinját, csak mikor az ezüstvedret látogatja meg. A suhanc feje viszont lassanként elveszti frissességét, és ezt most még csak enyhe, édeskés dögszaggal tudatja a kabin gazdájával. Holnap, holnapután már feltehetőleg sokkalta erősebb szaga lesz, s félő, hogy a szomszédok is megérzik.

Az eddigi kellemes idő leromlani látszik – a szél felélénkül, és egyre erősebben fúj. A hajó egyre nagyobb hullámokra szalad fel, majd siklik alá, és az ég is kezd beborulni. Napnyugatról igen komor fellegek igyekeznek a Kufár fele. Xao fertályóráig töpreng a térképe felett, aztán kiadja a parancsot, és dél fele kormányozza a hajót. Látható, hogy a legénység összenéz, de szó nélkül teljesítik az utasítást. Közben a hajót felkészítik arra, ha a vihar utoléri – a nyílásokat lezárják, a vitorlázatot összébb húzzák, és a kötélzetet is leellenőrzik. A fedélzeten mindent rögzítenek, nehogy  bármi is elszabaduljon. A vihar egyre közelebb ér, és a hajó egyre nagyobb hullámok közt halad előre. Kiina a hajóorrban áll, és a szélben lobogó hajjal ujjongva élvezi, ahogy a hajó vízpermetbe burkolódzva hullámvölgybe szalad, majd lendületből felkapaszkodjon a következő hullám hátára. A Vihar egyre fenyegetőbbnek tűnik, a fellegek közt villámok cikáznak, és alkonyi sötétség borul a hajóra. A szél egyre hevesebben üvölt, és az eső is megérkezik – igaz, még csak csepereg, de a vihar mélyén biztos, hogy szakad. Lassan látjátok a kapitány tervét: tovább dél fele még van egy világos, felhőmentes csík – a vihar széle. Arrafelé tart a Kufár, hogy kikerüljön a pusztító vihar útjából mely keletre tart. A Kufár nyikorogva, ropogva berzenkedik az időjárás és az erős hullámzás miatt. Északra, mögöttetek a viharban Kiina érdekes dolgot pillant meg – és kinyújtott karral hívja fel rá a figyelmet: a felhőkből villámkoszorúkkal övezve egy hatalmas légtölcsér ereszkedik a vízre, és mikor eléri, gyorsan el is sötétedik.

Xao erre félretolja kormányosát,és maga áll a kerék mögé – s két embere segítségével tartja irányban a hajót. A kísérletet siker koronázza – mire teljesen lehull az éjszaka függönye, a hajó csendesebb vizekre fut – a vihar valódi arcát sikerült elkerülni.

Reggel már nyoma sincs a tegnapi rossz időnek: az égbolt vakítóan kék, egy fia felhőt sem látni rajta, a nap hét ágra süt, és szellő sem rezdül. Xao ismét a fedélzeten terítettet meg – a melengető napfény jót tesz a hangulatnak. Csak kicsivel később tűnik fel, hogy a hajó körüli víz kékje már a múlté – éjfeketén hullámzik amíg a szem ellát.
Osa kissé ijedten nézi, és a tengerészek sem örülnek a látványnak. Néhányan bele sercintenek a korlát felett, mások balszerencsét űző jeleket rónak időről-időre a levegőbe. Xao az egyetlen, akit nem zavar annyira a látvány, de tény, hogy azért őt is nyugtalanítja. Amikor Osa a reggeli végén megkérdi, hogy miért ilyen színű a víz, Xao nyugodtan válaszol
-Mert ez az Árnyak Tengere... -Osa megborzong -Nade kapitány! Az Árnyak Tengeréről még nem tért vissza hajó!
Xao felnevet
-Kedves Osa! Ha nem tért vissza innét senki, akkor ki mesélt róla? - teszi fel a kérdést.
Osa meghajtja fejét
-Ez jó kérdés kapitány!

A nap további részében a legénység utasítást kap, hogy minden vitorlát bontsanak ki, és minden szellőt próbáljanak meg befogni. Ám hiba – a levegő egy helyben áll, a hajót csak egy gyenge áramlat sodorja lassan. A nap vidáman ragyog, meleg van, és a Kufár szinte egy helyben vesztegel a fekete víz közepén. Xao a vízből egy vödörnyit felhúzat, hogy megvizsgálja – közönséges tengervíz, de rengeteg apró fekete homokszem kavarog benne, és a tetején tapadós olaj úszik. Ebben a vízben nem élnének meg a halak – feltehetőleg messze elkerülik.
A következő hat nap is eseménytelenül telik, de a hetedik nap reggelén másik három hajó árboca tűnik fel a láthatáron. Délre már közelebb sodródva látni lehet, hogy igen rozoga állapotban vannak, és kettő egymás mellé simulva pihen. Mindhárom nagyobb tengerjáró hajó. Mögöttük további árbocok tűnnek fel – majdhogynem egy teljes flotta állomásozik itt. Kisebb és nagyobb hajók, véletlenszerűen elszórva egy jókora területen. Dún tengerjáró és keleti vitorlás is van köztük – látható módon különféle kikötőkben futhattak anno vízre. Van amelyik kiváló állapotban van, és van amelyik már leszakadt vitorlázattal, kidőlt árboccal féloldalra dőlve az elsüllyedés határán táncol. Szemmel láthatólag nincs mozgás a fedélzeteken.

Kael megérzi, hogy a helyszín hangulata erősen kötődik Mortarhoz - egy hatalmas temetőt idéz.

Xao töprengve vet számot Osával – felmérik a készleteket, és megállapítják, hogy bár mostanra kellett volna Merussába érni, de élelem még húsz napra elegendő van, és ivóvízből is bő tíz napnyi pihen a hajó mélyén.
Az ebédnél a szokásos történet helyett egy kérdéssel áll elő – a tisztelt vendégeknek van-e kedve átkutatni egy-két hajót? Bár feltételezi, hogy élelmet és vizet nem fognak találni, de azért nem ártana egy próbát tenni. Mellesleg ki tudja, hogy mire bukkanhattok egy kis szerencsével?

[Tiwanlil]

Az utazás unalmában rászokom az edzésre. Testem nem puhulhat el, fegyvereimmel begyakorlom a mozdulatokat, amik vészhelyzetben az életemet menthetik meg. Alszom, amennyit csak lehet, hogy kipihenjem az elmúlt napok zavarosságát.
Hajnal magához tér, de néma marad. Úgy fest, unatkozik Ha tud olvasni, odaadom neki a könyvet, amit hajdanán ajándékba kaptam. Időközben a fémmunkálás gyakorlatába is betekintést nyerhetek, szívesen figyelem, hogyan puhul el és változik meg a fém, amit többnyire kemény, rideg anyagként használok.

Aztán jön a vihar. Mámorító, csatlakozom Kiinához. Van benne valami ijesztő, hogy ennyire nyílt térben dobál minket a víz, de pont ez a varázsa.
Veszélyes volt a zivatar, de csalóka azt hinni, a nyugalom majd békét hoz. Gyanúsan szélcsendes vizekre kerülünk, ahol még a tenger is színt változtat. Feltűnnek az első roskatag árbocok, sírkő mind, a tengeri vándoroké.
- Csodás...
Felmerül a készletek kérdése is, egyelőre jól állunk. Azt Xao hajósírrablás ötletét dobja fel, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezt illene. Akár a télen éhező farkasok, amik kikaparják kínjukban a friss hantot! Ennyire azért nem vagyunk eljutva.

[KLM]

Kael Lacrymatis



Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: az esemény … , erők síkján…., Kiinaval
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

„„Egy rangidős csatlós valaha rendkívül egyszerűen prédikált az élet minden oldaláról. Ez azonban nemkívánatos életmód. Egy régi mondás szerint „a túlságosan tiszta folyóban nem él meg a hal”. De életben maradnak, ha van a vízben békalencse vagy más növény is, melyeknek árnyékában elbújhatnak. Ha a felettesek szemet hunynak embereik jelentéktelen hibái felett, akkor azok lelki békében fognak élni. Ugyanez vonatkozik az emberek vezetésére is.” A kialakuló vihartól most jobb ha távol marad Halálszárny Holló Kael mindannyiunk érdekében.””

Mégis megpróbálnám elrendezni a kis medencében a riadt aranyhalakat egy bevillantott kép kíséretében (tűkkel terelt és duzzasztott auracsakrák Hajnal testén) válaszol Kael Telepátiával (CX. 162. oldal).


"Sok sikert a halászathoz Halálszárny Kael "
(ezt Hangouts-on beszéltem meg Filioval).

Ezek után Kael csendesen besomfordál Hajnal kabinjába Kiina után, majd a kíváncsi szemek távoztával akkurátusan kipakol pár dolgot a lakkozott kis oltárkából.

Belenézett az Ő szemébe és mégis itt van közöttünk - ezért vannak bizonyos kötelességeim vele kapcsolatban - mondja Kiinának.

Némi nehézség árán kitárt ujjú jobb kezével beborítja Hajnal arcát (mutató és középső ujj a bal szemöldök két szélére,
gyűrűsujj és kisujj a jobb szemöldök két szélére, hüvelyk az állra), majd beborítja hűs Aurájával (Empátiával fokozva a nyugtató hatást, majd Telepátiával Hajnal elméjébe juttatva a Fájdalomtól vagy Félelemtől védő litánia szavainak folyamát).
Aztán mindezt tetézve kíméletes gyorsasággal szúr két-két tűt a lány halántékának bőrébe.
(Elvileg sikeres Gyógyítás próba).

Belenéztél az Ő szemébe és láttad, hogy nincs mitől félned odaát - csak attól, amit magad mögött hagysz. A fájdalom
csak azt jelzi, hogy még ebben a testben élsz és már múlik is...

Kael eztán karnyújtásnyira távolodik és hagyja Hajnalt beszélni, bemutakozni - vagy csak pihenni.

__________________________________________________

Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: A vihar és az Árnyak Tengere
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

A vihar csodálattal tölti el Kaelt, aki mindhárom szemét tágra nyitva nézi - és igyekszik olyan helyen kapaszkodni, ahol nincs útban.

Xao kapitány az ebédnél a szokásos történet helyett egy kérdéssel áll elő – a tisztelt vendégeknek van-e kedve átkutatni egy-két hajót? Bár feltételezi, hogy élelmet és vizet nem fognak találni, de azért nem ártana egy próbát tenni. Mellesleg ki tudja, hogy mire bukkanhattok egy kis szerencsével?

Kael ehhez magában hozzáteszi, hogy a feltehetően néhai legénységgel is lenne dolga - de ezt csak Lannal közli telepátiával egy alkalmas pillanatban, hozzátéve, hogy nem tudja, mennyire bízhatnak meg a kapitányban. Meg esetleg Hajnalnak is el kellene hagynia a kabinját.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín:  A Kufár fedélzetén, útban Merussa fele
Időpont: Nyárelő
Esemény: Hajnal-Kiina, szélcsend, vihar, Árnyak tengere
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

Korábban:

Kael tanmesémet követő telepatikus felvetésére csak sok sikert kívánok ügyködéséhez, bár már megvannak a magam tervei Hajnal kapcsán amit nem kívánok az orrára kötni,

Később:

Kiina kérdésére csak a szemöldökömet vonom  fel, miközben megvillan a tekintetem – Meglehet magashegyek büszke leánya döntsd el te magad, de egyvalamit soha ne feledj életutamat a hűség és a küldetéstudat köti béklyóba. Szóval ha bármikor a magad bohókás ám kedves módján megpróbálod a mostani feladatomat kijátszani pillanatnyi szeszélyednek engedve akkor a Dún legendák bosszúálló angyalaihoz hasonlatos megszállottá válok…. Gyönyörű és igéző személyiség vagy de éppen ezért veszélyes is hiszen eltompítod a férfiak érzékeit. – mondandóm végeztével kilépek a kabinból és felmegyek a fedélzetre, keresek egy nyugodtabb zugot és csak magam és a quill-ek lesznek, a gyakorlás megnyugtat eltávolodok mindentől és mindenkitől, két lépést el kell távolodjak a anyagi síktól és azon zajló játszmáktól ahol egy kicsit vesztésre állok ami magában hordozza a kudarc és a bukás lehetőségét, fortyogó indulataim legmélyén legszívesebben ismét pengeélen táncoltatnám meg Vaninát, de az most már nem lenne megoldás most nem lenne elég az első vér totálisan meg kéne törnöm ami a végét jelentené az ügynek, lojalitása a ház irányába már így is cafatokban lóg mint molyrágta köpeny.
A pengék ritmikusan szelik a levegőt és a teret miközben az izommunkával kidolgozom magamból a felgyülemlett feszültséget, dühöt és haragot egy gyengéd asszonyi kar ölelése hatásosabb lenne, de olyan most nincs a környéken.

Az érkező vihar a maradék feszültséget is kimossa lényemből Kiinahoz hasonlóan a magam csöndes módján élvezem az elemek fékeveszett és megállíthatatlan tombolását, arcomat a sós vízpermetbe feszítve. Xao kapitány hozzáértésének hála a Kufár egyben kerül ki az elemek tombolásából egy a tengerészlegendák által regélt sokkalta baljóslatubb helyre az Árnyak tengerére.
Xao kapitány kutatási felvetését udvariasan, de elutasítom – Xao kapitány, bár a szokásjog és a Napcsászár törvényi lehetővé teszik, hogy a tengeren legénysége által magára hagyott tengerjárókból a megtalálók és a „mentést” végzők bármit magukhoz vehessenek és megtartsanak akár a tengerjárót is azt hiszem most inkább eltekintenék az ilyenfajta kincskeresésétől, de önöknek sok sikert kívánok hozzá. -  bár a kíváncsi Kiina valószínűleg el fogja hagyni a Kufárt, de ezt egyenlőre nem kívánom megakadályozni. A mondandóm végeztével végighordozom tekintetemet a jelenlévőkön, főleg Vanina, Kiina és Kael reakciói és megnyilvánulásai érdekelnek.