Nadír Könnyei

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Vanina, Elassor

Elassor ezek után nekiindul, hogy megkeresse Tam mestert – akire a hangja alapján hamarosan rá is talál – ő is a sétakertben időzik három láthatólag szabadidejét töltő katona, és Nisha társaságában. Még befejezi a mondatot
... a szokásos délutáni program – a nagy öt gyakorlása. Közelharc, Pusztítás, Kardvívás, Lándzsavívás és a Távolsági fegyverek. Egy pillanat – mondja Nishának, végül fürkésző tekintettel fordul a felbukkanó Elassor fele
-Önnek miben lehetünk szolgálatára? - kérdezi dörmögő hangján.
Elassor azon kijelentése, hogy szeretne a Kufárra átjutni, mert a fedélzeten hagyott valamit, bólint
-A Kufár délidő előtt nem sokkal újra ki fog kötni – vizet és némi friss élelmet visznek a fedélzetre, amíg a teknős pihen. Nagyjából fél gyertyaégésnyi idő múlva pedig újra eltávolodik, és folytatjuk az utat. Feltehetőleg annyi idő bőven elég, hogy magához vegye a hiányzó ingóságait. Az eseményt úgyis észreveszi, mivel arra az időre eltűnik a teknős feje.
Muitán tisztázták, hogy van-e még kérdés, Elassor távozása után újfent Nishához fordul
-Hol is tartottam? Ja, igen... - néz végül Nishára várakozólag, hogy ő is kifejthesse, hogy mit szeretne.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Elassor

A sziget felett jár már a nap, mikor a teknős feje tényleg eltűnik, és a sziget lágy imbolygásba kezd, majd abbamarad. Feltehetőleg erről beszélt Tam mester – s a fák is komótosan bólogatnak hozzá – hiszen nem ez az első ilyen eset – ők már csak tudják.
A mólóhoz lesétálva a Kufár éppen kiköt – egy széles pallókból ácsolt feljárót dobnak ki, mely csattanva érkezik a kövezetre. A móló elején két katona ácsorog, Tam mester pedig a mólón áll két hordó és egy nagyobb fonott kosár mellett.
-A víz és némi friss zöldség – szól a lesétáló Xaóhoz, aki jókedvűen kukkant bele a kosárba.
-Köszönjük nagylelkűségüket! - válaszolja, s amint megpillantja a feléjük tartó Elassort, beletúr gyér szakállába
-Üdvözlöm uram! Azt ne mondja, hogy hiányzott a kabinja! - szólítja meg Elassort, de további akadályt nem gördít elé, hogy a hajóra lépjen. Elassor céltudatosan a hajó gyomra fele veszi az irányt – ahol Xao kis jobbkeze, Osa éppen az állatokat eteti. Félbehagyja Haren szamarának gondozását, és érdeklődve figyeli, hogy mit csinál Elassor. Amikor egyértelmű lesz, hogy kit is keres, Osa a tisztelet jelét rója a levegőbe
-Uram, ott nincs senki – a kabin üres – szól a deszkapadlót nézve.
-A Kufár mindenhol ott van, és mindent hall – teszi még hozzá, s elhallgat.
Végül a felvezető lépcső reccsen meg, és hatalmas tömegével szinte lehömpölyög a Kufár. Ha nem volna elhízva, szálas ember lehetne, de így, hogy két embert is kitesz széltében, csak az tűnik fel, hogy szinte kitölti a feljárót. Beljebb lép, s Osára néz
-Segíts Xaónak – szól, mire Osa bólint, és felsiet. A Kufár Elassorra néz
-A kulcs Xaónál maradt, de itt is beszélhetünk. Mit akar kedves barátom?- kérdi nyájasan
A kérést végighallgatva visszakérdez:
-Szóval szántszándékkal csalni akar a próbán? Ez lássuk be, nem vall tisztességes jellemre. Node ez a jellemhiba legyen a maga baja. Viszont van két apró bökkenő. Ha kiderül, hogy beleavatkoztam a próbába, feltehetőleg komoly nehézségeim támadnak – s nem csak a legénységet sodrom bajba, hanem feltehetőleg a hajó épségét is. Hogy úgy mondjam, van némi súlykülönbség köztem és Sciosihoro között, és igencsak rossz híre és modora van. A másik, ami kevésbé zavar, hogy a próbáról ugyan hallottam, de nem tudok róla semmit – a Shoarral Ház évezredek óta hathatósan őrzi a titkot, mely a próba mibenlétét jelenti. Szóval nem tudom, hogy miben is kellene a segítségére lennem. De Önnek talán elmondták? - kérdezi kíváncsian
-Viszont azt, hogy túlélje a próbatételt, nos arra van egy biztos megoldás – bár feltehetőleg nem erre gondolt. Úgy szokták mondani, hogy az emléke közöttünk él. Ezt például tudnám garantálni. Szóval hallgatom a fentiek tükrében az ajánlatát, amiért megkockáztatnám azt, hogy elsüllyesztik a hajót a legénységgel együtt. S ajánlom, hogy mesés ajánlattal rukkoljon elő, mert különben azt tudom csak javasolni, hogy ne veszítse el a fejét! Újra... - húzódik sokat sejtető vékony mosolyra a szája

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Kael

Kiina csak megrázza a fejét Kael véleményére
-Nisha nem az a menekülős fajta – csüccsen le a mellvédre, majd végignyúlik rajta – a csészéjét a hasára téve
-Inkább ő szokott végigkergetni az udvarban, ha csak csinálok valamit  – mosolyodik el az emlékek hatására. Hajnal inkább csak csendben figyel, miközben pálcikáival ráérősen apasztja csészéjében a rizs mennyiségét. Végül az emlegetett is feltűnik bekötözött kézzel, és határozott léptekkel megindul a kert fele. Kiina a csészét babrálva figyeli, s Nisha távozása után hirtelen megkérdezi Kaeltől
-Mondd csak, az elhunytak tiszteletére miért gyújtanak füstölőt? Nem Moori az, hogy játszon a füsttel! S miért kell akkora szentélyeket építeni az isteneknek, mint egy palazzo, ha nem is lakik ott? Ráadásul annyit? Vagy mi dönti el, hogy melyik lélek születik szegénynek és melyik nemesnek? Hmm?  - Fordítja Kael felé az arcát, melyen leplezetlen kíváncsiság foglal helyet. Hajnal is bólint
-Igen, ez az gazdag dolog engem is érdekel. Aki takarékoskodott előző életében, az ott folytatja, ahol előző életében abbahagyta? 
-S akkor ki jegyzi ezt az összeget, hogy ne legyen csalás? - kérdezi Kiina. Láthatólag igencsak kezdi felcsigázni az érdeklődését a dolog. Ha most Kael belebonyolódik Kiina kérdéseibe, vacsoráig képes a nador lány újabb és újabb kérdésekkel előrukkolni, mint már volt szerencséje megtapasztalni a dolgot.

[KLM]

Kael Lacrymatis




Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Hajnal,  Kiina, Nisha (Vanina) és Kael


-Nisha nem az a menekülős fajta – csüccsen le a mellvédre, majd végignyúlik rajta – a csészéjét a hasára téve
-Inkább ő szokott végigkergetni az udvarban, ha csak csinálok valamit 

Alighanem most saját magát kergeti körbe azon az udvaron. - Kael itt vállat von - De amíg nem teszi azzá, nem az én dolgom.

Aztán ha a beszélgetés ezen fonala ennyiben marad Kael végignézi a kínálatot, majd kevés sonkát és gyümölcsöt szed - a tejberizst némi gondolkodás után kihagyja, a cipó és a méz nem is vonzza. A tej mellett dönt, hátha alváshoz jut ma még... Ilyenkor a tea ne frissítse a testet és a tudatot.
Az összeszedett reggelit gyorsan felszecskázza, művészinek nem mondható de takaros sorokba rendezi és aztán pálcikával kényelmesen
elkezdni csipegetni, rögtönzött mentális gyakorlatként áramoltatva teste energiáit és hol ide egy falat hús, hol oda egy falat gyümölcs...
...zöldséggel még jobb lenne, de ami adatik, azért kell köszönetet mondani.

Közben Nisha elsuhan a társaság mellett, de nem lép be a "társasági zónába". Hmm...

A dinamikus meditációt a nador lány szakítja meg:

-Mondd csak, az elhunytak tiszteletére miért gyújtanak füstölőt? Nem Moori az, hogy játszon a füsttel! S miért kell akkora szentélyeket építeni az isteneknek, mint egy palazzo, ha nem is lakik ott? Ráadásul annyit? Vagy mi dönti el, hogy melyik lélek születik szegénynek és melyik nemesnek? Hmm?  -

"Ki mondta, hogy Mortar szolgálata egyszerű?" villan be Feketeszem mester mosolya egy hasonló helyzetből hat esztendeje... Kael a
szóáradat elején eldönti, hogy méltóságteljesen megrágja a falatot, de Kiina szóáradata amúgy is kitart addig, amíg lenyeli.

Kezdjük a templommal. Te meg én többet, de legalábbis mást látunk a világból, mint mások. Többet az anyagnál. - itt tart egy kis szünetet, amíg megjön a megerősítés Kiinától - Nekünk három-négy vonal krétával is elegendő. De az emberek többsége nem ilyen. Valami nagyot, lenyűgözőt kell eléjük tenni, hogy elgondolkozzanak.
Itt is közbeiktat egy szünetet, meg egy kocka almát
Ráadásul akadnak számosan olyanok, akik áldoznak is a vagyonukból, mert azt hiszik, hogy ezzel a maguk épülésére is szolgálnak, hiszen az általuk építtetett templommal sokak elmélyülését segítik. Ez ugyan nem elegendő egymagában, de azért igazuk van.... A füstölő meg az illatával és a füst mintáival segíti az elmélyülést.
Itt egy falat sonka alapos megrágása következik
Ahogy végigparázslik a füstölő, úgy ér véget ez az életünk is - de hát így is van ez rendjén. Az a lényeg, mit teszünk ez alatt a füstölőnyi idő alatt.


-Igen, ez az gazdag dolog engem is érdekel. Aki takarékoskodott előző életében, az ott folytatja, ahol előző életében abbahagyta? 
-S akkor ki jegyzi ezt az összeget, hogy ne legyen csalás?

Attól tartok, nem ilyen egyszerű a dolog. Erről szól az égi kerék tanítása - a tengely lenne az, ahol az istenek és a halhatatlan lelkek lakoznak, akiket nem köt a körforgás. Ám ahogy megszületünk, vagy ahogy a szellemek megtestesülnek, úgy mind kimozdulunk a tengelyből és felvesszük a kerék forgását - érvényesülnek az anyagi világ törvényei.

Kael itt elgondolkodik, aztán tölt egy pohár teát. Lehet, hogy mégsem jut alváshoz...

Gazdag vagy nemes? kérdez vissza aztán, mosolyogva.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: „Hae Min Ji”
__________________________________________________

Hae Min Ji úrnő ügyesen elébe vág a talányos rébuszokban való párbeszédnek, ám nem kívánom ennyire könnyen megadni magam a sorsnak lassan guggolok le az úrnő mellé és a homokba az igazság rúnáját rajzolom.

-   „Életünk viszontagságai nem jóságunknak vagy gonoszságunknak tulajdoníthatók. A felemelkedés és a bukás magában a dolgok természetében rejlik, míg jóságunk és gonoszságunk földi ítéleteinktől függ. Az emberek – olyanok, amilyenek – hajlamosak más életének viszontagságairól beszélni, melyek erényeikből és bűneikből erednek, hogy élő példájukkal hatást gyakoroljanak másokra”
A Shírl-Ashara dinasztia „száműzötté” vált a Napcsászár ébredésekor és Shagír a mai napig a kegyvesztett az uralkodó szemében ezért eléggé érdekes, hogy Nadyss egyik leghatalmasabb szellemlényének felügyeletét egy shagíri dinasztiára bízzák.

[Tiwanlil]

Kael a többiekkel reggelizik, és hinti a saját értelmezését rólam, egészségére. Igencsak ráérünk, ha én vagyok a téma. Milyen ostobaság is ez! Aki a másik tudtára akar adni valamit, menjen oda hozzá, mondja meg közvetlenül, az efféle üzengetés és taktikázás annyira sytisi. És zabálják a népek imádják a játékokat, a csatornák városán kívül is.

Másként megy itt a harcosok képzése, köszönhetően annak, hogy nincsenek túl sokan: fejet tágítanak, tiszteknek szánt stratégiát oktatnak, és csak aztán mennek ölre. Kétlem, hogy odahaza ezt hasonlóan kivitelezni lehetne, pedig ott sem bunkók teremnek.
A példabeszéd tetszik, lehet, nálunk kicsit érdesebben adnák elő, a választékos beszédnek van egy foka, ami után automatikusan jön a büdös abyrnossi cédula.
Nincs különösebb célom, csak vállat vonok:
- Másféle társaságra vágyom, megfeküdtéke a hasam az urak és a papok.
Amikor az uracs felbukkan, elhallgatok és kifejezéstelenül rábámulok, és csak akkor leszek újra élénkebb, amikor távozik.

[Haldirien]

:
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Elassor

A fényes Napkorong fejem felett állomásozik, amikor a hatalmas teknőskolosszus feje lebukik a víz alá, jelezvén azt, hogy itt az idő a hajó meglátogatására. Mire a "kikötőhöz" érek, amely az a hely, ahová akkor kötött ki a Kufár, amikor első ízben megláttuk a szigetet, a hajó már ott áll, és a szigeten tartózkodik Xao kapitány, aki éppen átveszi a Shoarral ház "ajándékát", tehát az ellátmányt, a legénység részére. Miközben nézem a hajót, az elmémben küzdenek egymással az ötletek és elméletek, illetve a gondolatok. Mindegyik a maga igazát akarja, így egy káosz uralkodik most ott, hol rendezetten kéne álniuk a dolgoknak. A többség afelől kíván meggyőzni, hogy amit csinálok, a legnagyobb ostobaság amelyet valaha megtehettem volna, és még megemlíteni ezt mások előtt, főképp a Kufár előtt egyszerűen a legroszabb lehetőségeim egyike.
Másrészt mégiscsak túl erős az elhatározottságom, hogy apró gondolatfoszlányok megrengethessék azt.
Így hát elindulok a hajó felé, és a kapitány hamar észre is vesz, és tréfásan rákérdez arra, mi okból kívánom a sziget kényelmét feláldozni a hajóért.
-Üdvözlöm uram! Azt ne mondja, hogy hiányzott a kabinja!
Arcomon egy jókedélyű mosoly jelenik meg.
- Pedig azt akartam. Már annyira hiányzott a vizen sodródó fa nyikorgása és a falakon is áthallattszódó horkolása valakinek, hogy muszály volt visszatérnem. - Bár meg kell vallanom, hogy ez utóbbi egy igen erös túlzás volt, mert az alvók szuszogását sosem hallottam. - Valójában pár holmiért jöttem, elsősorban.
"Legfőképpen a Kufár barátságáért... Mármint, bolond lennék a barátságáért felkeresnem őt, mert csak egy félkegyelmű gondolhat abban, hogy ósszebarátkozzon egy kereskedő szellemlénnyel. Sokkal inkább a támogatását és segítségét kívánom megszerezni."
Ezek után köszöntöm formailag, jelzéssel is a kapitányt, majd a hajó fedélzetére lépek, ahonnan első utam a raktérbe vezet, a Kufár szobájához.
Amint elnyel a hajó, megpillantom Osát, Xao kapitány gyermek segítőjét amint az állatokat, pontosabban a kovács szamarát etette, majd amikor hallotta, hogy hiába hívom a Kufárt a szobájából, felém fordul.
-Uram, ott nincs senki – a kabin üres – A Kufár mindenhol ott van, és mindent hall –
Bár mondandóját már azt hiszem, hallottam korában, nincs benne újdonság, csupán annyi, hogy jelenleg a Kufár nem tartózkodik a szobájában.
- Igazad van, nincs ott senki, de ha mindent hall. - nézek felé kedvesen mosolyogva. - Azért így mégis személyesebb, mintha a fedélzeten kezdenék kiáltozni érte. - egy kaccsintás kíséretében fejezem be mondandómat, majd hamarosan már meg is jelenik a kereskedő a lépcsőn.
Szememet körbehordozom rajta, felmérem őt.
"Magas, akár délceg is lehetne, ha nem volna elhízva."
A Kufár hamarosan elküldeti Osát, hogy segítsen valamiben a kapitánynak, majd egyből a tárgyra térek. Miután elmondom kívánságom, "ahogy sejtettem, a kalmár nem akar majd önként és dalolva segíteni, meg kell próbálnom egy mérgező hálóba csalni."
- Értem én, nem is tudom, hogy miért is gondoltam azt, hogy tudna segíteni. - nézek a talaj felé. - Talán abból gondoltam, hogy olyan sok legendát mesélt a legénység, mikor ön sietett a megmentésükre. Persze busás jutalom fejében. Úgy véltem, hogy maga, mint a Kufár Szelleme igazán sok mindent meg tud csinálni, el tud intézni, mint szellem... Ugyebár? - azért rákérdezek, nehogy megsértődjön valamin. - mint szellem nem is lehet magának oly nehéz megtudnia a részleteket. Elvégre nem ez lenne az első nagy tett amit véghezvinne. Azonban, ha jól értettem, nem tud segíteni nekem. Elláthatom esetleg, egy kis úti tanáccsal? Most, Schiosihoróról jutott az eszembe. Úgy tudom, a célállomásunknak volt egy legendája, egy óriáskígyóról szólt, mely hatalmas volt és oly erős mint az a teknős kolosszus ott a sziget alatt. Ez a vizikígyó a városnál letelepedett, és rutinos életet élt, melyben sosem vállalt semmi kihívást, így mikor szembekerült azzal a teknőssel, már nem volt oly erős, mint egykor, nem tudta felvenni a versenyt a nála sokkal edzettebb riválisával. Remélem ez nem fog megtörténni ön alatt, de úgy hiszem, a nehéznek tűnő kihívásokat, melyeknek fizettsége is van, nem biztos, hogy megéri kényelmességből elutasítani. A berozsdásodott varázslatos acélkardnál még a vaspenge is hasznosabb. - - válaszolom neki, kedves mosollyal, és apró biccentéssel

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Kael

-Ha rád tartozik, akkor úgyis meg fogod tudni – jelenti ki Kiina, miközben az eget bámulja. Hajnal pedig udvariasan teret enged, vagy csak odébb húzódik? De az tény, hogy nem zavarja meg a válogatást az asztalnál. Kael kést ragad, hogy lemészárolja az összegyűjtött reggelinek valót, melyet Hajnal továbbra is élénk figyelemmel kísér – mintha attól tartana, hogy sokkal rondább dolgok következnek, mint amikor egy kósza tű került Kael kezei közé.

Kiina figyeli, ahogy Kael megrágja a falatot, s közbe is veti
-Nekem beszélhetsz tele szájjal is, nem zavar – sürgeti meg burkoltan Kaelt
Kiina a hatásszünetre bólint
– így van. Van aki csak néz, de nem lát – ám a folytatással nem lehet túlzottan kibékülve, mert újabb kérdés fogalmazódik meg benne.
-Hogy elgondolkozzanak? S megmondanád, hogy például Darkor vagy Gorothas esetén mégis miről? Hiszen az egyik az üresség ura, melynél ha a fejedben úgy rajzanak a gondolatok, mint a tetvek, akkor az egyáltalán nem üres, s ezzel már disszonanciát keltesz. Az ideális bölcseik olyan nyálcsorgatós papok lehetnek, akik  nem is tudnak magukról.... Vagy a szánalom nélküli kegyetlenség esetén miről kell a híveknek elmélyülten gondolkodni a templom láttán? Hogy hova akasszanak fel még valakit a templom falán? - értetlenkedik kissé
- Amit meg a füstölő illatára és tekergőzésére mondasz, az lehet, hogy igaz, de a kérdésre nem válaszoltál – mi haszna van egy elhunytnak abból, ha füstölőt gyújtanak neki? - fordítja arcát Kael fele.
- S figyellek ám, és a második kérdésre sem adtál választ, csak olyat, amilyet én is tudok mondani, mint hogy a kard nem vágja meg magát. Beszélsz itt kerékről, meg kerékkötőkről, de arról nem, hogy ki vagy mi dönti el, hogy hova, milyen körülmények közé születik le egy-egy lélek. Véletlen? Vagy vannak szabályok? S milyen feltétele van a gazdag családba születésnek? Ha ezt megválaszoltad, akkor majd rátérhetünk a nemesekre is  – Kael érzi, hogy Kiina nem üresfejű hőzöngő, hanem próbálja meglelni a válaszokat a látszólagos ellentmondásokra – de a ködös bölcseleteket nem tartja kielégítőnek.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Lan

Hae Min Ji ránéz a homokba rajzolt rúnára
-Ez az igazság elég csúnyácska.
Fogja a botot, és több apró húzással ügyesen megszépíti azt.
-A részletek tálalása az, ami sokkal tetszetősebbé teszi, pedig a lényegén nem változtat semmit. Ráadásul ezen írásjegyet négyféle képen lehet leírni, s mind ugyanúgy helyes – és nem kizárt, hogy van még egy ötödik változat is. Ez mutatja, hogy az igazságnak több formája is van, csak a nézőpont más, de attól még mindenkinek lehet igaza, annak ellenére, hogy másképp festi le ugyanazt a helyzetet. Ennek fényében már nem is annyira érdekes, ami eddig annak tűnt...  - válaszolja halovány mosollyal.

[KLM]

Kael Lacrymatis




Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő,
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Hajnal,  Kiina és Kael


Ha egyszerre eszek és beszélek, mindkettőt el fogom rontani - mosolyog Kael, de folytatja, az újabb falat helyett.

Füstölő: az áhítat a fontos, a lélek épülésére - talán nem is ebben az életben.

Darkor esetén az üresség azt is jelenti, hogy nincs fájdalom, félelem, irigység. Nem tetszik, de jobb, mint beleőrülni ezekbe. Gorothas pedig annak a princípiuma, amikor valami fájdalmasat meg kell tenni, legyen hozzá erőnk. Az hallottam - mondd, ha nem igaz - hogy egy-egy keményebb télen a nadorok kiteszik az öregeket a hóba, hogy a többieknek legyen elég élelem tavaszig.
Ez Gorothas. Itt azonban sorra kerül egy katona, hogy legyen idejük megemészteni.


Azt viszont én nem tudom, hogy Zora abryssi megtestesülése, a Napcsászár miért enged ennek a két istennek is helyet, ráadásul ekkorát a birodalmában. Erre talán Lan tud mit mondani - a szerzetes itt is elmosolyodik és a meditációs kert nagyjábóli irányába int -  ami aztán vagy tetszik neked és nekem, vagy nem. Nincs birtokunkban a kellő tudás, ráadásul lehet, hogy jobb is így nekünk.

Itt egy korty teát tüntet el és a következő pár mondatot lélegzetvétel nélkül mondja el, csupán Mortar említésekor rajzolja a tisztelet jelét a levegőbe.

Na és végül a szabályok.  Az istenek, de Mortar mindenképp, nem tárják elénk a teljes igazságot, nem teszik elénk a törvénykönyvet, hogy lapozgassunk, csupán néha tudjuk meg egy egy ítéletét, még ritkábban mwgmutat egy egy lapot a vaskos törvénykönyből.
Ennek két útja van: az egyiken én is megtettem pár lépést. Ez pedig az, hogy emlékezhetünk néhány elmúlt élenkre. Sőt. Az egyik élet, amit átéltem a következő Császár idejében történt.
A másik, mikor Mortar, de inkább valamelyik angyala megjelenik.  Abban a kevés esetbe,  amiről tudok, sőt, amiről azt hiszem, hogy eleget tudok, a küldöttek mindig is enigmatikusak voltak. Egy ízben csupán egy új szent szimbólumot égetett az áldozati láng az egyik felajánlásba. - itt Kael végigsimít signumán - ennek egyik üzenete az volt, hogy a rendházunk alapító apátja felkerekedett és új rendházat alapított.

Ilyen relevációkból tudjuk, hogy valamiféle célja van annak, miért nem zúdul nyakunkba a teljes tudás és hogy maga a keresése is közelebb visz hozzá.

A világi vagyonról van is egy ilyen példabeszéd, ha kívánjátok elmondhatom, csak hadd gondolkodjam kicsit a pontos szövegén.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Vanina

Sterrard távozása után tovább folyik az oktatás – immár a legyezőről.
-Szóval a legyező... Mint tudjuk a hölgyek ezzel fejezhetik ki tetszésüket a másik nem iránt, másfelől jelezi hordozójának társadalmi helyét. Abyrnossban egy nemes oda is magával viheti, ahová hagyományos fegyvereit nem, és hát nem mellékesen a mostani kánikulához hasonló alkalmakkor használható hűsítésre is. A harcban használható legyezőt általában könnyű megkülönböztetni ártalmatlanabb testvérétől. Lássuk hát őket sorban!
A Légió esetében egyetlen darabból álló, nem nyitható legyezőt használnak, amely elsősorban jelzések leadására szolgál és nem legyezésre. Ezek díszes, gyakran lakkozott, szimbólumokkal díszített eszközök, melyekkel katonai műveletek végrehajtását lehetett elindítani, vagy végrehajtatni, akárcsak egy zászlóval. Fém és lakkozott bambusz legtöbbször az alapanyaguk.
A városőrség kedvence pedig az állegyező. -Húzza ki ruhájának ráncai közül az említett darabot, és Vanina kezébe adja.
-Távolról ugyan hagyományos textilből készült összecsukott legyezőnek hat, de valójában egy fémből készült 30 centi hosszúságú fegyver, mellyel jókorát lehetett ütni, mintegy botként használva. Ez igen népszerű darab, mivel elegáns viseletnek számít. Ennek használatára fókuszálva megalakult egy kisebb harci iskola, melynek néhány fogására majd kitérünk délután.

S végül a tipikus harci legyező! -Húzza elő az utolsó bemutatott darabot -Valóban legyező, mindössze a 8-10 fabordát - amely a legyezőfelületet tartja -, cserélték ki vasból készültre -Mutat ujjaival az említett részekre.
-Ezzel szintén lehet ütni összecsukott állapotban közelharcban, vagy kinyitva vágni a kiélezett végű bordákkal, továbbá jelzéseket adni, esetleg segítségével kánikulában enyhülést keresni. Megjegyezném, hogy egy páncélba öltözött légiós esetén ez cseppet sem jelentéktelen. A legyezőfelület továbbra is lakkozott papírból vagy selyemből készül, és díszíteni szokás. Természetesen nagyon ritkán használják a harci legyező ténylegesen csatákban, hiszen arra vannak más eszközök, de azért volt már néhány ilyen eset is. Fontos, hogy a legyezőt - ellentétben más fegyverekkel - a Birodalom területén nők is bárhol használhatják, így önvédelemben nekik is rendelkezésükre áll. Mivel nem sima legyezőkről van szó, hanem vasalt bordázatúról, amellyel valóban nagyot lehet ütni, sőt a nyelének vége gyakran egy masszív vasdarabban végződik! Tehát ne rázzuk a fejünket, hogy ezek az ütések a légynek sem ártanának! - szól rá az egyik vigyorgó katonára.
Rövid összefoglalója után a kiosztott darabok kézről kézre vándorolnak, hogy mindenki közelről megszemlélhesse ezeket a fegyvereket, és legyen valami elképzelése arról, hogy milyen ügyesség és csukló kell ezek használatához. Utána az oktatás konkrét példákkal rátér arra, hogy milyen helyzetben, hogyan szokás ezeket használni.

Spoiler: megjelenítés

a szöveg forrásának nagy része innen van: http://hagibal.blogspot.hu/2013/08/kulonleges-fegyverek-2-tesszen-harci.html

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Elassor

A Kufár meghallgatja Elassor válaszát, s megrázza a fejét
- Engem nem vonz a kihívás, rang, dicsőség vagy hírnév. És ismerem Mhus'saq történetét. S a fő tanulság az, hogy ne tegyem ellenségemmé Schiosihorót, hacsak nem óhajtok Mhus'saq sorsára jutni. Valamiért úgy érzem, hogy érdemes e tanácsot megfogadni, pláne, hogy a maga szavai, akár az üres fenekű vödrök, semmit nem érnek. Olyan súlytalan, mint a levegő, hiszen arannyal teli ládákat, vagy más mesés dolgokat sem hallottam, amivel fel akarná kelteni kíváncsiságom – s a busás jutalom nálam harminc dún gályát jelent tele pakolva nauri kelmével – abból viszont egyet sem látok. Így a válaszom az, hogy sok sikert a próbához, de nem érdekel. Viszont ha sikeresen túlélte a próbát, hajlandó vagyok 150 arqu-t fizetni azért, hogy elárulja – mi is volt a pontosan a próbatétel, és annak menete – válaszolja nyájasan.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában
Résztvevők: „Hae Min Ji”
__________________________________________________

Hae Min Ji úrnő ügyesen tér ki az egyenes válaszadás elől holmi kalligráfia okfejtéssel és az írásmód változatosságával próbál meg kitérni, ám mivel úgy érzem révbe értem a megfelelő időben megfelelő kérdéssel nem hagyom nagyon eltéríteni magam csak kérdezni akarok a válaszokat meg adja csak meg szépen illedelmesen a shagíri dinasztia gyöngyszeme mondhatnám úgy is, hogy a Shoarral Ház tengeri udvarházának „Ékköve”.

-   Lehet, hogy az igazságom eléggé csúnyácska és több módon is le lehet írni, hogy esszenciáját és ideáját kiteljesítse, ám ha szabad megjegyeznem tisztelettel az úrnő nem adott választ a kérdésemre és úgy érzem, a játéka válaszának kiüresítésére szolgál, mint a mennyei síkokon alá ereszkedő morád aki minél többet ad fel, hogy a végén maifesztálódni tudjon az árnyékvilágban…
„A kalligráfia megfelelő írásmódja nem jelent mást, mint hogy az ember ne írjon gondatlanul, bár ily módon írása nehézkes és merev lesz. Az embernek túl kell lépnie ezen, és el kell térnie a szabálytól. Ez az alapelv minden másra is vonatkozik.”

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: A Kufár
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első reggel
Résztvevők: Kael

Kiina Darkorra adott válaszra felhúzza egyik hófehér szemöldökét
-Szóval azt mondod, hogy ha valaki menthetetlen fizikailag vagy mentálisan, akkor nem megkönyörülnél rajta, és megadnád neki a kegyelemdöfést, hogy véget vess szenvedéseinek, hanem Darkor segítségével zöldséggé változtatod? - töprengve megdörzsöli az orrát
-Végül is a zöldség csak vegetál, és nincsenek érzései. Hiszen a szomorú fűzön kívül nincs sok boldogtalan növény. Például még nem hallottam depressziós sóskáról, vagy irigy körtéről  Csakhogy így jó időre megreked a körforgásban, miközben semmit nem fejlődik...
Hogy a Hegyi Királyságban pedig milyen szokás dívik, azt majd úgyis meglátjuk – jelenleg sem alá támasztani sem megcáfolni nem tudom – túr bele ujjaival a hasán pihenő tálkába, és némi rizst kiemelve apró golyót formáz belőle. Kael azon szavaira, hogy kérdezze meg Lant, a mellvéden túlra pöcköli a golyócskát
-Lan arra nem képes egyértelmű választ adni, hogy mit evett reggelire – de azért szeretek próbálkozni – háta egyszer véletlenül megoszt velem valami maradandó bölcsességet.
Hajnal is közbeszól
-Nekem egyszer azt mondta egy sétáló szerzetes, hogy a Napcsászár azért nem írtja ki Gorothas szektáinak írmagját is, mert az általuk végbevitt kegyetlenkedés láttán összefognak a Birodalom lakói, és az egymással összefogó lelkeket nemesebbé teszik a megpróbáltatások, melyre a langyos biztonságban esély sem lenne. Mint az önfeláldozásra. Vagy valami ilyet mondott.
Kiina hümment egyet
-Hát ez alapján népeket kiirtó hadjáratok lennének a legideálisabbak ahhoz, hogy a lélek fejlődjön, mert a legnagyobb sötétben világít legjobban a lámpás? - kérdez vissza, de Hajnal csak vállat von.
-Honnan tudjam?
Ahogy Kael a szabályokra tér rá, Kiina elvigyorodik
-Végre egy pap, aki elismeri, hogy szinte semmit nem tud! Ilyet sem mindennap hallani! - kuncog elégedetten. Node az, hogy az egyik áldozati felajánlás azért égett meg olyan különlegesen, hogy új rendházat alapítson az apát – az nem az üzenet volt, hanem az következménye annak, hogy milyen magyarázatot találtak a jelenségre. Vicces lenne, ha kiderülne, hogy csak egy játékosabb szellem játszadozott a lángnyelvekkel, és emiatt alapítottak valahol máshol egy rendházat. Aztán kissé megkomolyodik, ahogy eszébe jut valami – Igaz, ez nem az első eset lenne.
Hajnal is közbeszól
– A vagyonról szóló példabeszéd engem érdekelne!

[Tiwanlil]

- Nem minden országban van a nőknek legyezője - mondom kérdezetlenül is, amikor a mester a kezembe adja a legyezőt. - Miracleában nincs meleg. Ha egy közrendű miracleai akar valamit egy férfitől, odamegy és megmondja. Van, aki ennél még egyenesebb és ágyékon markolhatja a férfit, akit kinézett. Mondjuk ezt inkább csak ünnepségeken láttam, és nem úri házakban. A nemeseink szokásait annyira nem ismerem.
Pedig elég ideig álltam szolgálatban a hazámban, hogy legyen némi fogalmam róla, de annyira be voltam zárva a saját világomba, hogy egész egyszerűen nem figyeltem meg, hogyan is zajlik a burkolt jelzés a mi nemes úrasszonyainknál.
Szokásaink tekintetében sarkítottam, harci eszköz bemutató van, nem hogyan ismerkedjünk a kövek hazájában előadás!
Nézelődve forgatom a legyezőt, eleinte én is a kétkedővel mosolygok, nem látok fenyegetést az eszközben, de aztán érdekes és fontos apróságokat tanulok. Például, hogy más nemzetek női is kibújhatnak így a fegyverviselési tilalom alól, és hogy harcos férfi kezében is felbukkanhat.
- Csatalegyező - ízlelem a szót, és hiába mondja el Tam, hogy ezt jobb komolyan venni, vigyorom tartós. Hihetetlen, mik vannak a világban! Furán áll a kezemben, szablyához szoktam, a legyező megkíván bizonyos halálos kecsességet, amire az istennek nem áll rá a csuklóm.