Nadír Könnyei - Archívum

[Dierol]

Vanina

Quirrín nem adja fel az első nehézség láttán és ez jó. Eszem ágában sincs kinevetni, ha ügyetlen is, hiszen most ismerkedik még a lóval és az íjjal, ez természetes. Kifejezetten élvezem, hogy oktathatom.
Ruházata igen szép, nem egyszer azon kapom magamat, bámulom, ahogy edz, de akkor is, amikor nem edz. A varázslók mozgásában van valami szép.
Hát még a fegyverei! Amikor használja őket, le sem veszem szemem a pengékről, és bár nagy kedvem lenne közelebbről is szemügyre vennem őket, későbbre halasztom. Majd talán sort kerítek rá alkalomadtán.
Neki is, Lan úrnak is szokása edzeni, hiányozni kezd, hogy nincs ki ellen gyakorolnom. Azt is kéne, nem csak egyedül felidézni a mozdulatokat. Más ellen viszont fafegyverrel szokás menni, meg ne sértsük a másikat, ilyen viszont egyikünknél sincs.
Példázatot is hallok tőle, de csekélyke nyelvtudásunk miatt megvakarom a fejemet és széttárom kezeim, nem értem, mit is szeretett volna ezzel a tudtomra adni.

*

Uram arca nem enyhül meg s kell egy kis idő, míg utána számolva rájövök, csökkentette a férfi ugyan a díjat, de az még így is égbekiáltóan magas.
Míg Zevran úr latba veti tekintélyét, ingerülten mérem végig a tutajost. Ugyan a tisztelet jelét rótta a levegőbe, amikor jöttünk, a viteldíj kiszabása tiszteletlenséget, nyerészkedést sugall. A kettő nem áll összhangban, következésképpen képmutatás tanúja voltam.
Az ilyen telhetetlen, mások szükségén hízó egyéneknek néha nem ártana magukba szállniuk.
Várom, mi sül ki a harmadszülött szemmeresztéséből, de gondolatban már két eshetőséget latolgatok: vagy nekem kell kierőszakolnom a tisztességes átszállítást, vagy nézheti a hátunk közepét, egy petákot se kap s inkább kerülök, semmint rajtunk gazdagodjon meg.

^{Szerző: Tiwanlil}

[Dierol]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, déltájban
Esemény: utazás, a révész
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren

Shagír szülötte öreg bölcsességgel próbál segíteni a hiányosságaimon, természetesen igaza van ám gondolatát mit megoszt velem én is ismerem.

<Más dolog ismerni a bölcseletet és megint más dolog a bölcseletet megélve és megemésztve cselekedni!>

Hálás vagyok neki, de a bennem mélyen megbúvó sÿtisi démonok apró aljasságra sarkalnak, bár válaszolhatnék neki shagír nyelven, mégis inkább az abrínt választom, majd összeszedve gondolataimat és a megfelelő nyelvi formulákat válaszolok neki.

- Teljesen igazad van Quirrin Shin ám a folyópartról el kell jutni a hegytetőre és ezt az utat mindenkinek magának kell bejárni, természetesen nem magányosan hisz útitársak is tarthatnak vele zarándokútján……

A révész bármelyik sÿtisi mesterszínészt lejátszhatna természet adta tehetségével, bár emlékeim eljutnak és látszólag a sarka csücskéig lesápad, mégis még mindig szemtelenül magas árat szab, vagy csak a végletekig makacs és pénzsóvár személyiség.
Az úrfi felháborodása teljesen érthető és nem utolsó sorban jellemfejlesztő a részéről amint bimbózó tekintélyét próbálja meg acélosra edzeni az élet tűzében, az öreg Anartÿss biztos elégedett lenne a mostani látvánnyal.
Úgy érzem ha a háttérből is de kell egy kis támogatás az úrfi tekintélyének, ezért egyik pillanatról a másikra átváltok az alattomos és kegyetlen tanácsadó szerepébe, még mindig jobb ha „fenyegetjük” az öreget mint ha utána kénytelenek lennénk meg is tenni fogadkozásainkat.
Hangom halk ám rideg mint egy ostorcsapás.

- Révész hallottad Anartÿss kegyelmes urat! Ez az utolsó lehetőséged, hogy átgondold milyen szavak hagyják el ajkadat, viszont előre figyelmeztetlek, ha nem térsz vissza a valóság talajára kénytelenek leszünk hűbéruradnál megemlíteni arcátlanságodat mit külhoni nemesen született utazók irányába tanúsítasz.

^{Szerző: Filio Mortale}

[Dierol]

Vanina

Már ketten ostromolják a tutajost - Zevran úr szúrósan nézi, Lan úr előveszi érdesebb modorát -, kedvem támad harmadiknak beszállni, hátha nyomást gyakorolhatnánk rá anélkül, erőszakot kelljen alkalmaznunk.
<Egyáltalán érdemes lenne durvának lennünk?>
A magam részéről Quirrín kezébe nyomom Fifi kantárát, némán megközelítem a tutajost, és zavaró közelségben megállok ott. Bár nem szokásom mások szemébe néznem, ha akarok valamit, akkor megteszem. Anélkül, hogy árva mukkot szólnék, jól a szeme közé nézek én is, elővéve legmogorvább miracleai arcomat, miközben karba teszem a kezemet.
<Lehetne esze, ura címere nem védi meg mindentől. Mi négyen, szemben vele, ki egy szál maga áll itt...>

^{Szerző: Tiwanlil}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, délután
Esemény: ünnep
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren

A révész eleinte látszólag makacsul ragaszkodik a viteldíjhoz – udvariasan, de megemlíti, hogy nem kötelező senkinek sem igénybe vennie a szolgáltatásait. Zev úrfi határozott fellépése viszont már megingatta elhatározását, amit Vanina közelsége végleg eltiport. Pár másodpercnyi hezitálás után végül bólint, és savanyúan mondja:
-Legyen nemes úr akarat. Vinni ingyen. Épség fontosabb.
Komoran int, és szó nélkül felszáll a tutajra. Fifi is fellépdel, bár kissé gyanakvó az enyhén mozgó alkalmatosságtól. Maga a tutaj elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen elférjen rajta akár egy nagyobb lovasszekér is, és ácsolt korláttal van ellátva. Az öreg kezébe vesz egy jókora rudat, és ellöki a tutajt a parttól. A zavaros vízen lustán siklik a tavirózsák között a tutaj, kíváncsi szitakötők járják táncukat körülöttetek. A rúd csobbanásai törik meg egyedül időnként a  „csendet” A túlpartra érve kövön súrlódó fa hangjával ér véget az utazás. A part ezen oldala rendezettebbnek tűnik. A kövezett út valójában egy fél méter magas töltésen kanyarog a révész takaros háza mellett. Egy több alak magas rúdon két zászló csüng fáradtan a szélcsendben: az egyik a helyi nemesúr hatalmát hirdeti, a másik pedig egy jókora szelleműző szalag. A révész mogorván bemegy a házába, és becsapja maga mögött az ajtót.

Az eddigiekhez képest jó minőségű úton könnyű haladni a mocsaras-fás területen, és egyszer sem kell vízben gázolni. Itt-ott aprócska, gondozott konyhakertek szegélyezik az út szélét, ahol van egy kis talpalatnyi száraz terület. Rájöttök, hogy nem zöldséget, hanem különféle gyógynövényeket termesztenek a helyiek. Közeledtek egy településhez – vígasság, zene hangjait hozza a szél.

Egy kis fából ácsolt hídon juttok át a falu szélén álló fogadóig, ahol a falu népe mulat. Mindenfele ételtől roskadozó asztalok, iszogató, beszélgető, éneklő, táncoló emberek színes kavalkádja. Vanina egy pillanatig irigykedve nézi őket. Ahogy megpillantanak titeket, egy szívdobbanásnyi időre mintha mind megállnának, majd folytatják a mulatozást. Páran elétek futnak, megszemlélnek, az egyikük kissé kapatosan a tisztelet jelét rajzolja a levegőbe.
(Abrín)
-Utazók! Morádok hoztak, jertek egybekelt-ünnep! Étel-ital, mulatság!
Ezzel megragadja Fifi kantárját, és odavezetnek a fogadóshoz titeket. Egy kövér ökröt sütnek nagy műgonddal, éppen sörrel locsolják. Menet közben már többen is sörrel teli kupát próbálnak a kezetekbe adni. A fogadós megszólal (abrín):
-Vendégek! Maradjanak, ma minden ingyen van! Egyenek-igyanak, érezzék jól magukat!
Nagy ujjongás tör ki, ahogy távolabb pár akkord felcsendül a kodo húrjain, és egy magával ragadó dallam bontakozik ki az öreg zenész boszorkányos ujjai közül. A tömeg jó része ismét táncra perdül, a többiek pedig énekkel kísérik.

[Dierol]

Vanina

Passzív erőszakkal csak elérjük, átvigyen minket a vízen. Arra nem számítottam, ingyen fuvar lesz, de nem is szándékozom így tenni. Ha más nem, a magam érmerészéből intézem. Ingyen utazni túlzás. Azt viszont elraktározom magamban, máskor használni kéne a kereskedők nyelvét: alkudni, ember, alkudni
A magam részéről örömömet lelem a tutajjal való utazásban. Nyugodalmas vízparti hangok, szitakötők, tavirózsa... Egész idilli.
Fifinek ez nem ideális utazási mód, hiszen ló a szentem, ám kellemetlen érzéseivel nincs egyedül. Quirrín, ha lehet, még rosszabbul fest, mint a hajón. A közelébe állok, megszólítom:
- Van nekem egy mester, a neve Mada. Ő tanít nekem az, ha fél valamitől, huny le szem, képzel el egy hely, amit én szeret, ami ad biztonság. Nekem ez segít megnyugodik. Először volt nehéz csinálni, de most van már könnyű és gyakran tud segít.
Ahogy megérkezünk a túlpartra, fejszámolást végzek: négy emberi és egy állati utas - nekem a ló más mérce szerint van -, s egy ennek megfelelő, rendes összegnél kicsivel kevesebbet hagyok a tutajos házának lépcsőjén. (mondd, ez mennyi lenne, Dierol, és levonom a készletemből)

Folytatjuk utunkat a vidéki megelégedettséget sugárzó kertek között. Menet közben Zevran úr mellé csapódok, előveszem a szótárat, amit még Eniától kaptam és a kellő szavakat szépen kikeresem, úgy mondom neki halkan, sÿtisiül:
- Én kér nagy bocsánat. Én mondott helyestelen szavak ott fejtörés kertben. Én sajnálok, sok rossz voltak én tegnap hatás... - megrázom a fejem, a sok szinonima közül nem tudom, melyik a jó. - érzés... élmény - nézek fel rá zavartan és szégyellősen elteszem a szótárat.
Néhol a nyelvtannal hadilábon állok, de a lényeg csak eléri az urat.

Az első utunkba eső településen muri van. Lakodalmat ülnek? Kapatosak, rengeteg étel és ital van, és zene is! Egek, de régen mulattam!
<Most komolyan, ha voltam is mulatságon, elengedtem magam úgy igazán?>
Kíváncsian pillantok útitársaimra, ők mit szólnak ehhez, főleg uram mit. Az ő szava dönt.

^{Szerző: Tiwanlil}

[Dierol]

__________________________________________________
Mesélo: Dierol
Helyszín: Vutás-Votar, útközben
Idopont: tavaszutó
Esemény: utazás, ünnep
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________

Csendesen szemlélem a többiek ténykedését a révésszel, immáron Fifi kantárával gazdagodva, mivel Vanina is beszáll a lassan tragikomikussá váló helyzetbe. Részemről el vagyok foglalva a vízi utazásra való (lelki) felkészüléssel. A pontot az „i”-re a révész sértődött belenyugvása tette fel, aki most a viteldíj elengedését említette. Saját magát okolhatja a fejére hozott bajért, az irreálisan magas viteldíj még alku alapját sem képezhette. Mielőtt rálépnék a tutajra öt khílt nyomok a markába, nem miatta, miattam. Ha kapsz valamit, mindig kell adnod cserébe valami mást, legalább hasonlóan értékeset. A harcosnőnek is felajánlottam: elmélyítem ismereteit az általa eddig kevésbé jártnak tuno úton, cserébe okításomért. Mozdulata azonban egyértelműen jelezte, nem tud mit kezdeni mondandómmal, ami ismét fényt derített járatlanságomra az abrín nyelvben.
A vízi út alatt Vanina – már nem először – megérzi szorongásom, és egy általam is ismert módját javasolja leküzdésének. Bár az én verziómra nyilván azt mondaná: varázslás.
- Vaninának mester szavai bölcs, de Shírren nem bújhat nehézség elől. Nehézséggel szembenéz és megismer, ember tanul és fejlődik. Megismer önmaga. Ha egyszer elfut előle később is elfut, nem tud legyőz.
Arról azonban hallgattam, hogy a vízzel kapcsolatban némileg nehezebb a helyzet, egy igen mély megrázkódtatást kell leküzdjek. Ahhoz kétség sem fér, hogy egyszer sikerül, ám úgy tűnik jelenleg ehhez kevés a tudásom.

Utunk folytatását, szerencsére, egy jó minőségű út segíti a lápon keresztül. Az egyre sűrűbben előbukkanó megművelt területek jelzik: településhez közeledünk. Erre bizonyságul kisvártatva a falu zajai is eljutnak hozzánk. Egy mulatság közepébe csöppentünk, a helyiek invitálnak minket is az „egybekelt-ünnep”-re. Jókedvük hamar átragad rám is gyorsan feledtetvén az út nehézségeit. A felkínált kupát nem utasítom vissza, de érintetlenül hagyom, és amennyiben az úrfi nem szándékozik rögvest továbbállni, figyelmem az ökörsütésre és az ott összegyűlt emberekre fordítom. Beszédbe elegyedek velük, és a sült elkészítésének itteni módjáról érdeklődöm.

^{Szerző:Agradzsag}

[Dierol]

Zevran Anartÿss

A révész végre észhez tért, talán kicsit túlságosan is. Ingyen még én sem akarok utazni... Shírren öt lint csúsztat a tutajosunk kezébe. Szinte szégyellem magam... az ifjú shagrín kifizeti még ezt a csillagászati árat is. Kicsit szorongok, fizetni kéne, de ennyit fejenként mégsem... előkotrok 4 lint, mindenki után egyet-egyet (Fifivel együtt)... még ez is rengeteg ezért, de legalább valami.
-Legközelebb legyen ár tisztességes, és nincs gond.-mondom ridegen, és odaadom az öregnek.

Partot érve csöndesen battyogok tovább. Még mindig kerülöm Vaninát, és o jól láthatóan elvan Shírennel, minek zavarjam meg? De ismételten meglepetés ér... a harcos no anyanyelvemen kér bocsánatot és magyarázkodik. Egy pillanatra felkapom a fejem, de rögtön le is sütöm. Abrínul válaszolok, nem akarom a sÿtisivel terhelni.
-Vaninának nem kell bocsánatot kér. Én nincs mire haragudni, én csak sajnál.-picit elgondolkodom és átváltok mégis sÿtisire.- Így helyes: Bocsánatot kérek, és nem fejtörés, hanem meditációs kert.

Félszegen és kicsit félénken mosolygok Vaninára, majd újra az útra vetem a tekintetem, és megyek tovább. Mennyire kerestem a tekintetét... és most mennyire nem merem. Laposan, de kíváncsian pillantok feléje, főleg a kezében lapuló finom kidolgozású szótárra. Úgy tűnik ez (is) lapult Enia ajándékai között.

Próbálom a szépen gondozott kertek látványával feledtetni a gondjaimat, ám nem sokára erre nem lesz szükségem. Az utunkba eső faluban épp lakodalom van, és a jókedvű invitálást kár lenne elutasítani! elfogadom a sörös kupát és jól meghúzom. Nem tart soká, hogy feloldódjak, máris jól láthatóan süt rólam a jókedv. Társaimra nézek, de látom Shírren a sütés-főzés tudományával van elfoglalva, Vanina pedig nem nagyon tudja mit kezdjen magával. először abrínul, majd sÿtisiül is megismétlem a mondandóm.
-Rég volt jó étel, ital, érezni kell ma jól magunk. Régen ettünk, ittunk jót, ne hagyjuk ki az alkalmat szerintem.

^{Szerző: Enor}

[Dierol]

Vanina

Felvonom a szemöldökömet, amikor hallom, mit gondol jó orvosságnak bajára Quirrín.
- Ó, nézni a baj, nem menekül, menni elé? Én ismer olyan baj, ahol ez nem jó tanács csak no a betegség ha ezt csinál. Én azt is lát, te fél víz: akkor mért nem ugrik bele vagy úszik? Az van az igazi menni elé... - kérdem kétkedőn, mert aligha hiszem, hogy jobban érezné magát, ha a vízbe kéne merészkednie, sőt...
<Ahogy meg nem tudom jósolni, mi történne, ha újra ártó erőknek tennének ki...>
Hallgatok kicsit, hozzáteszem:
- Ám az van igaz, nem szabad menekülni, elbújni, ha van baj, ami rág - és mellkasomra teszem a kezemet, értse, ha rág valami, hol szokott. - Én nem szeret az mágia, hoz sok rossz emlék, de próbál megismer, megért - simogatom meg Fifi homlokát. - Te van varázsló: ha nekem van mágia-kérdés, tud és akar te felel rá?
Nem mintha egyből leakarnám támadni kérdésözönnel, de későbbre nem árthat egy efféle egyezség. Hisz ami fúrja az oldalam, számos, s nem szeretném minddel Lan urat terhelni. Főleg, hogy Lan úr másabb. Ő rajta nem láttam, lenne bármilyen gyengesége, nem úgy Quirrínen, s ezzel a hiánnyal nekem olyan, mintha nem is ezen a földön élne.

Az úr hajlandó arra, enyhüljön közöttünk a távolságtartás.
Egy pillanatra nem értem, mit sajnál, egyből azt hiszem, engem, aminek nem örülnék, de rájövök, talán a helyzetre magára értette. Engem nem sajnálhat, semmit se tud, habár a reakcióm beszédes volt.
<Vagy mégse, felfogható előítéletnek és kész.>
- Én nem ért az úr érzései, és úr se ért, Vanina mért volt mérges. Talán egyszer én elmesél, mért. Felejteni el.
Megértette összekeresgélt mondandómat, ez jó, elégedetten simítom meg Enia szótárát. Senkivel se szeretek tartósan rosszban, fagyosan lenni.
Ezen felbuzdulva, megragadom az alkalmat, és két szó esetében az értelmezését kérem, mert anyanyelvemen se értem, milyen jelentést takar - műveltség híján ez előfordul. Az egyik a "diszikiriminál" (diszkriminál), ezt kiejteni se tudom rendesen, a másik a "méltányol" szó.

Zevran úr beleegyezik abba, megállunk a mulatóknál. Az igazat megvallva Fifit hipp-hopp elvezették, nem sok választást hagyva.
Ám a lazítás előtt szemlélem kicsit a környéket, a helyieket, nem szeretném, hogy óvatlanságomban csökkenjen az éberségem és azon az vesszen rajta, akinek védelmére kértek.
Ez nem tart soká, s feltétlen megkérdem olyantól, aki nem nézett túlzottan a pohár fenekére abrinul, hogy:
- Mit ünnepel mindenki?
Csak hogy tisztába jöjjek a szórakozás okával Ha ezt is megtudom, keresek egy padot az egyik asztalnál, amire leülhetek. Beleszimatolok a levegőbe és várakozással telin nézem a sülő húst. Legutóbbi vadászatom csúfosan végződött, elkél már a jó étek a hasunkba. Addig is ha valamilyen gyümölcsöt látok elérhető közelségbe, akkor abból elveszek egyet rágcsálni.
A kezemben lévő söröskupára sandítok. Apám ennél sokkal erősebb italokat döntött le a torkán, és eszembe jut amit a keletszigeti varázsló mondott: a nehézséggel szembe kell nézni, megismerni, ami által tanulni, fejlődni lehet, többet tudhatok meg magamról. A nehézség szó helyett behelyettesíthetem a konok elutasítást is. Sóhajtok, aztán megiszom a sört.
<Mértéket tartva baj nem lehet... Csak tudnám, nálam mi az elég >
Hallgatom a zenét, nézem a táncolókat, hátha így többet megtudok a helyiek táncszokásáról. Közéjük csak azért nem állok, mert visszafogottabb vagyok én annál, no meg a nőt felkérni szokás...
Meleg van, s mivel pihenőt tartunk, én bizony leoldom a vértemet. Megkönnyebbülök, hogy már nem szorít abroncsként. Jól belemelegedtem, fénylik a homlokom rendesen, az ingem is rám tapadt. Két ujjam közé csípem az anyagot, elhúzom bőrömtől, megrázogatom, hogy levegő mehessen az ing alá.

^{Szerző: Tiwanlil}

[Dierol]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, déltájban
Esemény: utazás, a ünnepség
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________

A révésszel úgy tűnik megoldódik a nézeteltérésünk és az úrfi is kellő hűvösséggel és nyugalommal kezeli a helyzetet, több szóra nem vesztegetem az időmet, inkább gondolataimba mélyedek miközben az aurák színpompás játékát figyelem a kis társaságban, az érzelmek széles skáláját figyelhetem meg.
A töltésen kanyargó köves út melyet apró gyógynövény ültetvények szegélyeznek sokkal megnyugtatóbb a lápi huzavona után, ez a társaság auráján is jól megfigyelhető, talán az úrfi próbálja meg a legjobban kiélvezni a nyugodt környezetet, mindezek mellet valami „titokzatos” húzd meg – ereszd meg macska – egér játék alakul ki közte és Vanina között, egyenlőre csak távolságtartóan figyelem a szégyenlős és nem egyszer bűnbánó násztáncot.

<Én jó előre figyelmeztettelek, hogy az amazont megbecsüld, és véletlenül se tekintsd játékszernek, ha meg akarod őrizni hűségét. Most meglátom, figyeltél e szavaimra.>

Az ünneplő faluba érve teljesen feloldódik, hisz a mulatozás az o valódi léte még ha azt most egyszerű nemtelen emberek körében is fog folytatni, pillanatok alatt kapva – kap a invitáláson és beleolvad a falusiak tömegébe. Semmi kivetnivalót nem találok az egyszerű és érzelmileg tiszta mulatozásban ám ha valaki tort akar döfni a hátunka ez egy roppant kínálkozó alkalom.
Közelebb lépek Vaninához és sÿtisi nyelven közlöm vele aggályaimat.

- Pihentető és elismerésre méltó a meghívás, ám ha valakinek szándéka, hogy hurkot vessen nekünk ez egy kihagyhatatlan lehetőség a számára. Hagyjuk az úrfit mulatozni ám szemünk éberen figyelje a környezetet.

A továbbiakban a szeszes ital fogyasztását udvariasan elutasítom, ám ha van friss kalács és lekvár azt örömmel, ám mértékkel fogyasztom és a friss kenyeret valamit a meleg levest sem utasítom vissza. A nehéz és testes borjú sülttől viszont tartózkodom. Érzékelésemet megnyitom a szellemek síkjára és figyelmesen szemlélem a aurák színpompás kavargást mit a tiszta és felszabadult érzelmek keltenek, mindezek mellet az úrfi környezetében rejtőzködő aurák jele után is kutatok a tisztes távolságot megtartva, nem zavarva uram kikapcsolódást a falusi lakodalomban. Egy szemlélődő és csipegető szerzetes „álcáját” öltöm magamra, mi annyira nem is áll távol a valóságtól.

Spoiler: megjelenítés

/OFF Ui dobások később a kockahajígálóba OFF/

A mulatozás kockacsörgése!

Általános Éberség 13% : Rolling 1d100: (97): Total = 97

Rejtőzés – Álcázás elleni Éberség 13+ : Rolling 1d10: (7): Total = 7
Tízes esetén további+ : Rolling 1d10: (: Total = 8

Rejtőzködő aurák felfedése Aura 30+ : Rolling 1d10: (7): Total = 7
Tízes esetén további+ : Rolling 1d10: (7): Total = 7

Ha esetleg a kalandmester engedélyezi hangulat alapján felhasználnám az Ideamágiás tudásomat (Azonosítás 20%, rejtőzködő aura)

Ideamágia Azonosítás nehézség: 20% (biztos tudásom 16%) : Rolling 1d100: (87): Total = 87
Rejtőző aura felfedése Aura 30+ Mentálmágia 16+ : Rolling 1d10: (7): Total = 7
Tízes esetén további+ : Rolling 1d10: (: Total = 8

^{Szerző: Filio Mortale}

[Dierol]

Vanina

Épp a kiürült sörös-kupám alját nézegetem, próbálom felfedezni magamban máris a hatását, s Lan úr ezt a pillanatot választja arra, odajöjjön hozzám. Könnyednek tűnik, de most is érzem rajta a komolyságot. hangszíne is azt sugallja, valami fontosat akar a tudtomra hozni, ám olyan nyelven, amivel bőven hadi lábon állok.
Bosszúsan teszem az asztalra a kupám.
- Nem érteni, tanul a nyelv - mondom berzenkedve sÿtisiül, habár a bosszankodás inkább annak tudható be, Lan úr akkor áll elő a dolgával, amikor már ittam Egyszer kóstolnám meg az italt, akkor is közbejön valami. Talán ez egy jel, ha eddig nem tettem, továbbra sem kell ismerkednem az ízével?
Erre az már csak egy lapát, hogy sÿtisiül szól hozzám, s azt is cirkalmasan. Nem ez az első eset. A rövid, tömör kijelentések könnyebben eljutnak az értelmemhez, mint az udvari szóerdő. Kicsit fogy ezen a téren a türelmem. Ezek azt hiszik, csak mert pár szót makogok, egyből megértem a kifinomultabb szavakat is? Nem én nem tudok eléggé sÿtisiül, hanem ok nem fogják fel, túl bonyolultan beszélnek az én szintemhez. Nem fogom mások belátásának hiánya miatt kellemetlenül érezni magamat!
De azon ok vesztenek rajta, ha fontos dolgokat ezen a nyelven akarnak a tudtomra hozni s azt nem értem.
- Nem aggódni, Vanina nem lesz részeg, vigyáz az úrra - mondom ki abrinul. Ezután ha szomjam is támad, vízzel oltom, egyébként se gondoltam egy kupánál többet inni sörből. Az viszont biztos, jobb lesz nem nagyon elereszteni magamat. Majd táncolok máskor...

Spoiler: megjelenítés

Éberség (12%):
Rolling 1d100: (95): Total = 95

^{Szerző: Tiwanlil}

[Dierol]

__________________________________________________
Mesélo: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Idopont: tavaszutó, délután
Esemény: ünnep
Résztvevok: Vanina, Zevran Anartyss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________

A révészt Vanina két khíllel fizeti ki, Quirrin pedig öttel, Zev úrfi pedig fejenként egy lint hagy ott a lápi csónakázásért, de az öreg kedvén ez sem javít...

A falusi forgatagban Vanina megtudja, hogy bizony lakodalmat ülnek, és Maranto úr, a környező földek keménykezű urának ajándéka a sülő ökör. Quirrín pedig az elkészítési módját tanulmányozhatja kedvére a szószátyár falusiak között, és a helyi gyógynövények ételízesítő oldalát ismerheti meg. Az egyik lelkes és kapatos ember bő fertályórás magyarázatot tart a környék gyógynövényeiről, és hogy melyiket milyen étel ízesítésére lehet használni.

Zev úrfival eleinte kissé távolságtartóak a népek, hisz jól láthatóan úrféle. Inkább a falu öregebb  nemzedéke tesz fel pár udvarias kérdést, de nem erőltetik a beszélgetést. Lanhoz már inkább oda mernek menni, és faggatják a nagyvilágról, és természetesen a nemesúrról. Honnan jött, mely Házhoz tartozik, mit láttak út közben, tényleg oly nagy-e Angor piaca? Vaninát inkább a nők próbálják meg szóra bírni. Honnan jött? Van gyermeke? Az úr ágyasa-e? Az úr mely Ház tagja? Milyen jó lehet gondtalanul utazgatni! A szülőhelyén hogyan mulatnak? Milyenek az ottani férfiak?

Vanina Lannal való beszélgetése után jobban elkezd figyelni, és feltűnik neki, hogy pár fiatal férfi szemmel tartja. Nem sokra rá egyikük oda is lép hozzá (a többiek távolabbról figyelnek), és kézzel-lábbal magyarázva hívja a táncolók közé. Lan pedig a kalács majszolása mellett figyeli a környező aurákat, de gyanúsnak mindössze az öreg kodo-mestert mondaná, ő az egyetlen, akinek az aurája meglehetősen erős. A mester semmi mást nem csinál, csak rendületlenül játszik a helyiek nagy örömére, melyet csak időnként szakít meg egy egy korty vagy falat kedvéért. Távolabb újabb vendég érkezik; fiatal nemes úr, hátán a kodo jellegzetes tokjával. Drága, különös szabású fehér ruhája vakít a napfényben. A falusiak kíváncsi csoportja által követve odasétál az asztalokhoz, és rövid beszélgetés után elfogadja az invitálást. Egy darabig hallgatja az öreg mestert, majd ő is előcsomagolja művészi hangszerét, és becsatlakozik. A két művész hol egymást váltva, hogy egymással együtt játszva fantasztikusan jó hangulatot teremt. Lan az egyetlen, aki észreveszi, hogy bár az összhang megvan a két mester között, felettébb nem kedvelhetik egymást. A fiatalabb egy órányi játék után ünnepélyesen feláll, meghajol az idős mester előtt, és megszólal:
-Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Hullámzó hangok iskola idős mesterével zenélhetek, de eljött az idő, hogy párbajra hívjam, ezzel öregbítvén iskolám, a Lángoló szívek és saját híremet!
Az öreg feltekint az ifjúra, és megkérdezi:
-Ugye tudja, hogy a kodonak csak két öreg mestere lehet egy időben a hagyományok szerint?
-Természetesen! Éppen ezét hívom ki a kodo-párbajára!
-Legyen, ifjú uram! Sóhajt az öreg. -Akkor ma, mikor a második hold felkapaszkodik a fák koronája fölé, megküzdünk, hogy eldőljön: kit illet a mesterek mestere cím! De addig is tegyük félre az ellenségeskedést, és mutassuk meg a helyieknek tudásunk legjavát!
A falusiak közt villámgyorsan terjed a hír: este kodo-párbaj lesz! Lannak és Quirrínnek az üt szöget a fejébe, hogy bizony nem igazán tudnak szervezett kodo iskolákról – eddig inkább csak irányzatokról tudtak.

Spoiler: megjelenítés

Tánc:
Rolling 1d100: (7): Total = 7

[Dierol]

Vanina

A lakodalom igen szép ünnep. Most már érthető, mire a féktelen vigasság. A fiatal házasokat is megnézem magamnak, eltűnődök azon, én maradok száraz vénlány, aki a fegyverével hál, vagy egyszer nekem is bekötik a fejemet. Rossz kedvem nem kerekedik tőle, mert még semmi sem biztos. Bármi lehetséges, habár elhagytam a hajadonok korát.
<Bár annyi valószínű, vagy özvegyembert, vagy valami idősebb agglegényt, esetleg nálamnál fiatalabb legényt kaphatok ki. A velem egyívásúak már mind nősek, családapák.>

Körbetekintek, hiszen Lan úr azt kérte, legyek résen, így tanúja vagyok, ki-ki hogyan kapcsolódik ki. Aztán figyelmem megoszlik, asszonyok szólítanak meg, kíváncsiak.
Elmondom nekik, északról, Miracleából jöttem, onnan, ahol ősi és néma kövek állnak ki oszlopként a fűből, ahol sötét fenyvesek állnak rengetegbe, és ahol a nők is acélt kötnek a derekukra. A fejemet nemlegesen rázom meg, amikor gyermekről, ágyas voltomról kérdeznek. Utóbbinál zavarba jövök.
- Nem, nincs gyerek, és én életben nincs férfi: se az úr, se egy szerető, se egy férj. Én még lány van - mondom ki. Majd meresztik erre a szemüket, vagy sajnálkoznak vénlányságomon.
Zevran úr ragaszkodott ahhoz, kiléte titokban maradjon, így csak annyit mondok, egy sÿtisi nemesi család fia, s inkább arról mesélek, a két ország hasonlít egymáshoz, csak Vutas-Vutarban nagyobb a nyugalom és nincs tele annyi cifra birtokkal, amúgy mindkét helyen sok a tó, vízfolyás, ligetek, erdők.
Őszintén mosolygok és egyet értően bólogatok, különleges kegy, hogy utazhatok. Mondhatni ajándék. Ám azért elő-elő vesz a honvágy, nagyon messze van innét az orrhonom.
Kitérőt teszek az otthoni mulatozások felé, ami hasonlít az ittenihez, sok az étel, ital, s esküvőkkor gyakori a kétértelmű, pajzán játék, s kedvtől függően a szórakoztató erőpróbák, félkomoly harci bemutatók. A férfiakra is kíváncsiak, lesütöm a szememet. Felidézem, milyenek voltak Arren-Skyrben, milyen volt nevelőapám, vagy maga Mada.
- Otthon erősek, magasak vannak az férfiak, keveset beszél, vagy mert nem szeret, vagy mert másban jó. Ám ha beszél, akkor mond okos dolog is, nem csak, hé, hozz ebéd Szeretnek az harc, vadászat, és ha ők lát szép lány, és akar, az lány figyel ők, hoznak szép vad az erdőből, vagy ha van gyakorlás, ők akar győzni, hogy így mutat a lánynak, ők ügyes, jó harcos. Mindig mutat igaz arc, ritkán csinál úgy, mint urak, és néha csinál így - húzom össze mogorván a szemöldököm - de ez gyakran jelent más. Kell figyel a szem. Az mond az igazság.
Cserébe érdeklődöm, hogy élnek ok, mi errefelé egy nő dolga, milyen gyakran látnak erre utazót, és hogy sok szellem lakik-e a holtágakban, ártéri erdőkben, s e föld milyen férfiakat hord a hátán? Továbbá elmesélem, milyen hajmeresztő áron akart elsőre áthozni minket a tutajos a vízen.

Beszélgetéseink alatt észreveszem, figyelnek. Elsőre zavar, gyanakvással figyelem, nem felejtettem ám el Lan intő szavait. Az egyik férfi összeszedi a bátorságát, felvont szemöldökkel hámozom ki mutogatásainak értelmét, táncba hív. Ettől kicsit megenyhülök, szégyenlősen elmosolyodom. Egyik tenyeremet végighúzom az arcomon, ebből vajon mi sül ki. Bólintok. Egy tánc erejéig lazíthatok, aztán elfoglalom figyelő pozíciómat újra.
Más muzsika jár e földön, másképp is táncolnak, de nem féltem magamat. Bízom abban, megoldom, és ha teljesen nem is vagyok képes ilyen hamar elsajátítani az ő táncukat, még talán láthatnak is tőlem valami újat, valami külhonit.
Hogy a sör miatt van, vagy a nők között oldódtam-e fel, esetleg a talpalávaló hatása, nem tudni, de a táncban sem vérzek el. Társaim először láthatják, értek máshoz is, mint a lóhoz, fegyvereimhez, vadászathoz. Sőt, elégedetten búcsúzom el alkalmi táncpartneremtől a végén, hogy aztán fültől fülig érő mosollyal újra leüljek.
Időben, új arc csatlakozik a mulatókhoz, egy fiatal nemes. Jól megnézem, miféle ember lehet, és mit hurcol magával. Egy hangszert. Eddigi zenészünkkel karöltve elébb igen hangulatos közös műsort produkálnak, aztán egyfajta zenei kihívás fültanúja leszek. Egyből Zevran úr mellé sorolok, óvatosan megkérdezem tőle:
- Egy úr szok zene-csata is csinál, nem csak tőr-csata? Ez van új, én nem ismer ilyen. Aki nyer, az a végén leszúr a vesztes, vagy nem lesz igazi halál?

^{Szerző: Tiwanlil}

[Dierol]

__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutás-Votar, útközben
Időpont: tavaszutó
Esemény: utazás, ünnep
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________

Egy tavon ingadozó tutaj nem a legalkalmasabb hely a mélyenszántó párbeszédekre, de a beszélgetés elvonja a figyelmet, és általa útitársaim motivációit is megismerem.
- Nehézségekkel szembenéz nem fejetlenül, mert az tényleg lesz baj. Nem víz ok Shírren kínjainak. És ha jól sejt amit Vanina nem szeret az van nem mágia. Kard nem árt, csak aki használ, és csak ha ártó szándék. Ártó szándék ami árt. Tutajos ember ad magas ár, mi mégsem bánt, pedig van fegyver, neki nincs. Lan sem árt mágia, csak meggyőz. Megértés jó dolog, mert Vanina tud akkor véd magát. - Majd talán kissé okítóbbnak hat hangom. - Először megért, Shírren van nem varázsló, csak ismer több, mint többi ember és tud használni ismeret. Ember nem van varázsló vagy nem varázsló, ember van szándéka jó vagy rossz. Varázslat csak van eszköz, mint Vanina kard.

A kulináris és társasági élvezetek közepette körülkémlelek, hogy a társaság többi tagja mivel foglalta el magát, és esetleg felhívhatom figyelmük a sült ökör értékeire. Tekintetem először Lant pillantja meg, aki látszólag elvegyül az ünneplők között, de közben úgy tűnik, mintha éberen keresne valamit. Talán csak nem tart rajtaütéstől? Óhó! Hiszen ő amolyan testőr az úrfi mellett, és az a dolga, hogy figyelme egy pillanatig se lankadjon. Azonban túlzásnak tűnik a körültekintése, nemeseket nem szoktak csak úgy hirtelen felindulásból megtámadni, útonállókat pedig hamar fel lehet fedezni, ráadásul nem kedvelik a lakott helyeket. A városi tolvajok pedig itt szóba sem jöhetnek. Eszembe ötlik, hogy semmit sem tudok utazásuk céljáról azon kívül, hogy délre tartanak. Talán e mögött van valami?
A mulatozásnak egy fiatal nemes feltűnése ad újabb lendületet, aki érkezését követően kisvártatva csatlakozik a kodo idős mesteréhez – mert mestere a hangszerének, ehhez késég sem férhet –, és kettejük játéka láthatóan elvarázsolja a falu lakóit. Én is a játék hatása alá kerülök, és igyekszem átvenni a zene harmóniáját, de úgy tűnik a sült nem hagyja megidézni a hangulatot. Hm, talán túlzottan sokat vettem magamhoz.
A játék végeztével az ifjú kodo mester váratlanul párbajra hívja idős társát. Csak két mester lehet? Úgy hangzik, mintha két vetélkedő harciskola tanítványa/mestere készülne eldönteni melyik irányzat hivatott többre. A rövid intermezzo után folytatják játékukat, a falusiak pedig izgatottan várják az esti megmérettetést. Egy közel ülőtől megkérdem: - Szokott lenni párbaj idős mester máskor is?
Áttelepszem Lanhoz.
- Lan figyel. Talán tart támadás? Shírren nem tud nemes úr célja. Lannak lehet elmond?
Nem akarok tolakodónak tűnni, ha akarja elárulni úticéljukat, hamar visszavonulót fújok, és nem kérdezősködök tovább.
- Zenészek játéka csinál hangulat. Párbaj tűnik érdekes, de Shírren még nem hallott ilyesmi, hogy zenészek külön iskola és párbaj egymással.

^{Szerző:Agradzsag}

[Dierol]

Zevran Anartÿss

Vanina ügyetlen kiejtése, halvány mosolyt csal arcomra, de ez nem a lenézés mosolya, csak tényleg vicces, ahogy kiejtette a szavakat. Megpróbálom abrínul körül írni, bár még anyanyelvemen is lehet nehéz lenne.
-Diszkriminál, nem "diszikiriminál", azt jelent, hogy embert valaki vagy valakik megbélyegez rossz módon. Mint mondjuk külhoni szülött, vagy másképp gondol életről. Méltányol jelent többfélét, mondhat díj valamiért, vagy megbecsülés, tisztelet.-remélem érthető voltam, ha esetleg valamit nem értene láthatja rajtam, hogy nyugodtan kérdezhet.

Később a faluban a származásom sajnos most is távolságot szül a helyiek között, néhány öreg udvariaskodik, de semmi fesztelenség. Hát ezzel kell megelégednem, mosolygok illendően. De legalább a sörük és étkeik finomak, az öreg zenéje, pedig igazán kellemes. Jól esik hallgatni a muzsikát, és nézni az önfeledt fiatalok táncát. Vaninát körbe veszik a helyi asszonyok és lányok, majd egy ifjú szedi össze bátorságát, hogy vad harcosnőnket táncba vigye. Kíváncsian nézem mi sül ki belőle, majd vigyorogva látom, hogy Vanina beadja  a derekát.

És még hogy! Elkerekedett szemmel nézem, ahogy táncra perdül, és milyen szépen csinálja! Sajnos én eddig lemondtam a tánc élvezetéről, még otthon is, de gyönyörködni azért tudok benne.

Az ízletes sült mellé jól csúszik a sör, a második korsómat ürítem ki, mikor a másik nemes úrfi érkezik körünkbe. Szememmel rögtön a signumát keresem, hátha kihámozok belőle valamit, bármily kevés is rá az esély. Illendően, de némán köszöntöm, utána csak szemem sarkából figyelném szándékom szerint, de a kodo páros zenéjére lehetetlen nem odafigyelni. Igazi kuriózum, örülök, hogy nem hagytam ki ezt a kis mulatságot. A párbaj gondolata izgalommal tölt el, még én sem láttam kodo párbajt, igazán élvezetesnek tűnik.

^{Szerző: Enor}

[Dierol]

Vanina

Ha jobban belegondolok, megérte, Quirrínnek igaza van. Ahogy neki nem a víz lehet a baj, nekem sem a mágia léte az, ami a fő gondot okozza: hanem az emlékek, amiket felidéz...
A keletszigeti megemlíti a meggyőzést, amit Lan végzett, feltehetően mágia által, és egyre inkább kiéleződik bennem egy kérdés, egy számomra érthetetlen dologról, amit mihamarabb szeretnék tisztázni. Az se rossz ötlet, ha olyankor tenném fel, amikor mind hallják...  Érdekelne, ki-ki mit felelne rá.
Elmorfondírozok azon, Quirrín mért utasítja el rendre, ő nem varázsló. Nem zargatom többet ezzel, de aligha hiszem, aki látja a szellemek világát, parancsol nekik és megfogható fenyegetés nélkül is keresztülviszi az akaratát, az ne lenne varázsló. Főleg, hogy ő is ugyan úgy gyakorlatozik, mint Lan úr, aki köztudottan szellemnéző. Furcsa eszközt forgat, olyat, amit én sose tudnék, egyértelmű hát a hivatása, tiltakozása ellenére.

Amíg nem érünk a lakodalmasokhoz, megkérdezem már Zevran úrtól végre azt, ami mellett Sÿtisben de Abÿrnossban se lehetett csak úgy elmenni: a nemesek mért festik az arcukat? Mi célt szolgál?

A zenészek párbaja kapcsán nem kaptam kielégítő választ, de nem török le. A két hajatlan uraság összedugja a fejét tanakodva, velük talán több szerencsém lesz:
- Milyen az, zene-csata? Ha valaki nem nyer, a végén jön neki a halál?

Spoiler: megjelenítés

Nyelvismeret-próba 30% ellen, abrín 13% Rolling 1d100: (25): Total = 25

^{Szerző: Tiwanlil}