Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
Ahogy a Ventorrának beszéltek, és nő ismét a feszültség - ő közben nem zavartatva magát az egyik asztalra gyűjti az értékesebb holmikat. Az ezüst signum koppanva landol az asztalon, és végiggurulva rajta elhasal a vívótőr mellett, majd megszólal:-Ez már csak egy üres test, ráadásul nem is túl tisztelendő emberé volt – a javakat meg csak úgy lehet számba venni, ha előbb összeszedjük. Azt gyanítom, hogy a személyes holmikra igényt tart a család az emlékek miatt, de a többire meg valószínűleg az elhunytnak már nincs szüksége, kár lenne eltemetni vele. Viszont ha a signumot, viquort és a pecsétgyűrűt el akarják vinni – itt elhallgat egy pillanatra,ahogy a Artalis ujjára rászorult gyűrűvel küzd – akkor a legközelebbi hely ahol leadhatják, az a kereskedőállomás – mert gondolom Sÿtisbe nem jönnek vissza velem. S ha ezt tervezik, akkor viszont szükségem lesz egy nyilatkozatra, hogy önöknél van – arra az esetre, ha elkezdené a család rajtam keresni a személyes holmikat - Mert biztos, hogy keresni fogják... A vértől iszamos gyűrű hirtelen enged és elrepülve pályája végén csilingelve tovagurul. A ventorra bosszúsan néz utána. A nador közben megpróbálja az utazót megnyugtatni, s mikor mondja neki, hogy Nadír kebelén pihen már a társa kinyögi az első kérdést, ami az eszébe jut:-Az kicsoda? - rémület és értetlenség ül a szemében.-A pénz... nos a fogadósnak jár bánatpénz a károkért, takarításért – három arqu. Az utazónak szintén jár pénz a társa elvesztéséét, amit nem lehet megfizetni - így csak jelképes összegre gondoltam – tíz arqu. A temetést pedig itt helyben kivitelezhetik a falusiak. Erre kettejüknek szintén elég lesz tíz arqu. Ennyiért már elég mélyre kaparják őket, hogy a bandolák ne találjanak rájuk. A maradék pénz pedig hét arqu. Abból én egyre tartok igényt, mint díj - a többit szétoszthatják maguk között, elvégre nem egyedül végeztem vele.Közben egy apró ezüst dobozkát nyit ki és belenéz. Elégedetten elmosolyodik, és a dobozkában lévő sárgásbarna port átönti egy kis bőrszütyőbe, amit eltesz. A dobozt ezután pedig hanyagul az asztalra dobja. Majd a nador fele sandítva válaszol a kérdésére:-Igen. Jól látja a lényeget. Alapesetben a nemesek addig érinthetetlenek, amíg nem történik baj – még ha ez igazságtalan is. Fogadós, én meleg tejet kérek! Szól a kocsmáros fele, aki éppen a borral teli kupákkal jár körbe.
Az utazó, és a fogadós is nagy kortyokkal esnek neki a nyugtató nedűnek, de nem sokáig élvezhetik. A nador kitörésekor gyorsan a pult mögé húzódnak mindketten, és onnan rettegnek tovább.
A ventorra elgondolkozva nézi a nadort, látni, hogy töri valamin a fejét. Majd megszólal:-Erre a nemesre gondolj úgy, mint... van is valami szavatok rá, de nem tudom pontosan, talán yíhs, yírss, nem tudom, hogy mondják. Nézd el a tudatlanságomat, tudom nem ugyanaz a kettő. De a büntetése hasonló – ha túlmegy egy határon, levadásszák.Majd a pultnál egy kis kancsóban tejet melegít, és a csomagjából kivett kulacsból szór bele valamit. Furcsa-idegen fűszeres illata lesz tőle a tejnek. A nador orrcimpái egy pillanatra kitágulnak, ahogy az ismerős, rég nem érzett - otthont idéző illatot megérzi. Neeta. Döbben rá. A ventorra két kupába tölti ki, és az egyiket lassan elkezdi inni. A másik kupa ott árválkodik... Nem lehet véletlen, hogy épp most került elő, mivel még pár óra van napfelkeltéig – feltehetőleg így akar lenyugtatni kissé.
