Nadír Könnyei - Archívum

[Dierol]

("Kékprém" Keelut)

*A nemes lelki erejére elismerően bólint magában a nador, majd lefekszik pihenni, aludni. Ha nem túl hangosak, akkor a két férfi közötti flörtölést már nem is érzékeli. Álmában a havas hegyek között kóborol és valami miatt torokhangú morgást hoz a szél, pontosabban ez sokkal közelebbi és nem is hallani a szelet. Keelut szemei felpattannak, de nem mozdul azonnal, hanem néhány szívdobbanásnyi ideig továbbra is fekve marad, hogy felmérje környezetét. A vadállatoknál sem tanácsos hirtelen mozdulatokat tenni, így arra számít nem is rá vetődik az a valami, ami a sötétség mélyén mocorog. Lassan, megfontoltan a mellette fekvő csákányok csuklópántjába dugja kezeit és mikor ráfog a nyélre hirtelen megelevenedve megpróbálkozik egy féloldalas hátra bukfenccel, hogy a fal mellett, nagyjából a zaj feltételezett forrása felé álljon. Alapállása mély és széles, hogy megtarthassa egyensúlyát, ha nekiugranának. Balos csákányát vízszintesen maga elé nyújtott karra tartja, hogy az érkező ellenség abba akadjon bele és így legyen ideje a jobbossal lecsapni, mire túl közel ér. Jobbját kissé felemelve csákányát válla mellé húzva, csapásra készen tartja. Próbál minél többet kivenni környezetéből és amit nem lát azt a hangokból, érzetekből pótolni.*

^{Szerző: Quator ar Zaraquer
» 2010.04.16. 14:36}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

Az álom édes és pihentető a nyugalom birodalma ölel körül egészen addig a pillanatig míg a harmónia birodalmát hangos csörömpölés és rémült üvöltés diszharmóniája nem szaggatja darabokra. Valami borzalmas rémítő dolog történt a valóságban, kezeim ösztönösen a quillekre siklanak a sötétben, most minden pillanat fontos akaratom megfeszítésével megpróbálok azonnal teljesen felébredni és mivel továbbra is sötétség vagy legalábbis erős félhomály vesz körül felnyitom harmadik szememet, hogy ellensúlyozzam a többi érzékszervem korlátozását miközben a quilleket védekezően tartom. Felkészülök további erőforrások felélesztésére, ha esetleg Zev úrfit valami veszély fenyegeti, vagy valami borzalmassal szembesülök az Anyagi Világ Kárpitja mögött.

/OFF Technika:
Két Diszciplínát szeretnék egymás után aktivizálnia az egyik az Összpontosítás ám ezt arra szeretném használni, hogy azonnal felébredjek a szellemi erőim összpontosításával, ha ez lehetséges a Kalandmester döntése szerint.
A másik a Harmadik Szem, hogy valamennyire érzékeljek valamit a sötét ivóban ha csak az aurák síkján is néha ez is árulkodó lehet.

Összpontosítás Aurapont: - Nehézség: 10% Meditáció ideje: összpontosítás
Harmadik szem Aurapont: 1/perc Nehézség: 20% Meditáció ideje: összpontosítás

Ha valami borzalommal szembesülök akkor vagy a Kihrint (Harci Transzot) élesztem fel vagy a távolság és fenyegetettség függvényében Aurapörölyt alkalmazok (ez utóbbit csak végső esetben mivel brutális barbár megnyilvánulásnak tartom)

A DOBÁSOK tekintetében a Kalandmester kezére-kockáira bízom magam (nem kívánom saját dobásokkal húzni az időt ha dobni kell nyugodtan dobhat helyettem a Kalandmester) OFF/

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.04.17. 9:41}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

A fogadó mélyfekete sötétjében fojtott parancs csattan fel:
-Fényt!
Nem sokra rá már a kova és az acél ismerős hangja hallik valahonnan bentebbről, és mint a nyári villámlás, időről-időre torz árnyékokkal teli ijesztő fénybe burkolja a helyet. Talán a fogadós maga dolgozik a pultnál a fény teremtésén ilyen kezdetleges módon.

A miracleai hallgatózik, meresztgeti a szemét a sötétben, és pattanásig feszült idegekkel vár. Az biztos, hogy az állat valahol távolabb van.
A kardnemes lekászálódik az asztalról, és elkezd a fal fele hátrálni. Közben beleütközik az asztal melletti padba, melyen majdnem átesik, de végül csak érdekes zajokkal tarkítva a sötétséget, eljut a falig.
A nador is kisebb zajjal a fal fele indul meg. Kissé nagyobb biztonságban érzi magát, egész addig, míg rá nem jön, hogy a morgás forrását nem először hallja – ha tippelnie kéne, azt mondaná, hogy ködpárduc...
A mentis az évek rutinjával egy szívdobbanásnyi idő alatt kisöpri az álmot a szeméből, majd a quillekkel a kezében , mintegy lámpást gyújtva – rányitja a harmadik szemét a szellemek síkjára... A közeledben zavart, aurákat vélsz felfedezni – társaid azok. Igaz, az egyik szürkésen derengő – talán a nadoré – aurában látsz valami furcsát. Kissé távolabb szintén zavart aura, az őszi avar illattól súlyos – a Ventorráé lehet. A fogadó mélyén ijedten és örvénylő aurákat pillantasz meg. Az egyik már alig pislákol – nincs sok hátra, hogy kihunyjon... Felette viszont egy erős aura örvénylik – vérvörös köde nem sok jót ígér. Ahogy megpillantod, érzed, hogy észrevett... egy pillanat, és ugrik...

Végre fény tölti be a fogadót. Az eddig sötéthez szokott szem számára már elegendő ez a gyenge mécsvilág is. A kocsmáros rémült arccal próbálja meg a pultnál a többi mécsest meggyújtani. A Ventorra két pengével a kezében félúton áll köztetek és az utazók között, keserű arccal, alsóneműben. 
Az utazóknál - egy felborult asztal mellett - az egyik rémülten próbál hátrébb csúszni, a másik a földön fekve halkan bugyborékolva és hörögve fuldoklik, miközben a torkát markolássza. Felette ott görnyed a kardnemes, (fegyverei nélkül) és fehérre festett állán csorog le a haldokló utazó vére. Szemei a mécses fényét borostyán színű lánggal verik vissza. Ahogy fény gyullad, egy vérfagyasztó, nem emberi üvöltéssel a mentis fele ugrik.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

Természetesen megvolt a kockázata a Harmadik Szem kitárásának ami jelen helyzetben be is jött első számú célponttá tettem magam. Ennek ellenére üdítően hat rám az aurák sokszínűsége és mondhatni nyers rendezetlensége sokkal kaotikusabb és zabolátlanabb a szellemi sík mint fent a harmóniára törekvő szerzetesek között egy nyugodt tóból viharos szilaj tengerre kerültem a tapasztalás elkezdődött.
„Ne ítélj, hogy ne ítéltess” – villan át az agyamon – „Mégsem a Ventorra volt a veszélyesebb. Vagy csak Ő volt a szörnyeteg őre? Ki tudja jelen helyzetben.”

Zárt mély állást veszek fel a pillanat tört része alatt és megpróbálom átvészelni a rám törő förgeteget, remélem a többiek is bekapcsolódnak mielőtt szecskává aprítódok. A Quillekkel megpróbálom létrehozni a rugalmas ám ellenálló bambuszkerítés technikát miközben megpróbálok ráhangolódni az anyagi világon túli rezdülésekre segítségül hívom a Kíhrint.
Csöppnyi félelemmel a szívemben ám kíváncsian várom a Naquis nemes Aurájának érkezését vajon csak egy szellem lapul a porhüvelyben vagy több.

//Filio, eldöntheted, hogy aurapörölyt, vagy Khirint szeretnél - a dobás megvan   //
//Technika
Khirint (Harci Transzot) szeretnék alkalmazni, hogy védekezés közben is képes legyek megtapasztalni és megízlelni a támadó Auráját. Arra vagyok kíváncsi, hogy önmaga ez a szörnyeteg vagy a Naquis nemes lelke mellet lapul valami más is és most az tört elő az éjszaka folyamán.

- Közelharc harcmodor: Védekező Taktika -20TÉ +15VÉ
- Védekező harc a szűkös hely miatt gondolom csak a +25VÉ-t kapom meg a +40VÉ helyett no meg a félhomályban és a bútorokban nem akarok felbotlani-elesni a nagy kitérésben

Remélem a így összekapart +40VÉ elég lesz az első roham túlélésére  //

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.04.18. 13:03}

[Dierol]

("Kékprém" Keelut)

*A nador összehúzott szemekkel méri fel a terepet a meggyulladó mécses fényében. Nem sokkal előtte a mentis áll és láthatólag valamire összpontosít. A társaság vezetője a fal mellett kivont karddal, A páros rövidkardokat markoló férfi pedig a másik oldalon. Középen a szótlan, darabos idegen testőr, aki úgy látszik annyira nincs meglepődve, de fancsali arcából ítélve nem is örül a fejleményeknek. Ő még kérdéses, hogy mit is akar majd tenni. A fogadó távolabbi sarkában morgó "kardnemes" viszont eléggé hasonlatos egy elszabadult, vérszagtól megvadult ragadozóhoz... mint a ködpárducok, villan Keelut fejében a hasonlat. Az önmagából kivetkőzött alak nem sokat teketóriázik, már el is rugaszkodik szerencsétlen áldozata felől és ráveti magát a villás tőreit védekezőn maga elé emelő mentisre. Az ilyen állati agresszióra egy megoldás van jelen helyzetben. Legalábbis ezt súgják ösztönei az ifjú Vörös Farkasnak. Ahogy a "rém" ráveti magát társára, Keelut is nekirugaszkodik. Enyhe félkörívvel fellép az egyik padra és onnan "dobbantva" elrúgja magát, hogy mindkét csákányát a lény hátába mélyeszthesse. Még a fogakat kivillantó farkas-vicsor és enyhe morranás is stimmel, amivel önkéntelenül kíséri akcióját Keelut. A farkasfalka is így teríti le, akár jóval erősebb ellenfelét is, hogy egyikül elvonja a préda figyelmét és a többiek körbeveszik, bele-bele marnak. Mindig az védekezik, akit éppen támadnak, a többiek pedig lassítják, gyengítik az áldozatot, aki végül elesik és átharapják a torkát... csak idő kérdése. Persze az még igencsak kérdéses, hogy lesz-e elég idejük és lesznek-e elegen, vagy a középen álló alak nem-e ellenük lép a harcba? Túl sok kérdés, melyek jelen esetben nem számítanak. Csak a célpont és a nador harcos. Egyetlen kérdés marad csupán, mely ott visszhangzik Keelut elméjében még a csapás pillanatában is: Nadír helyesli-e, amit teszek, teszünk? Elvehetjük-e ezt az életet, hogy egy társunkét megóvjuk?

^{Szerző: Quator ar Zaraquer
» 2010.04.18. 13:45}

[Dierol]

(Zevran Anartÿss)

-Magasságos...-szalad ki a számon mikor a halovány fényben felsejlik a borzalmas látvány. A nemes metamorfózisa, több mint megrázó, pláne az előbbi kis "afférunk" után.

Látom, hogy Lanra koncentrál, így az első lépésekben megengedek magamnak egy merészebben nyitott állást. A nadorral együtt én is neki iramodok. A megvadult úrfi ugrásával párhuzamosan oldalról kerülöm meg őt, és első vágásommal az oldalát akarom végigszántani, második támadásommal, pedig a hátába mélyeszteni a kardot.

^{Szerző: Enor ak Mverrys
» 2010.04.18. 14:14}

[Dierol]

/Vjírgas Margalos/

Nem tudom, miféle őrület ez, méreg, vagy áfium talán? Sÿtisben bármi elképzelhető. Szerencsére nem engem szemel ki, így gyorsan felkiáltok:
- Közösen menjünk ...
a nador és a kardnemes már támad is
... rá, vigyázzatok!
Mivel két társam már támad, kicsit kivárok, igyekszem egy-két gyors lépéssel a hátába kerülni. Bár fogalmam sincs, mi lehet a baja, igyekszem gyorsan és tisztán ölni - ennyit tehetek érte. Mindkét pengével támadok, a lelkéért aggódjanak a papok, nekem a társamat és magamat kell védeni.

^{Szerző: Siffad
» 2010.04.18. 15:21}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

A miracleai reagál a leggyorsabban. Kiáltás közben már mozdul is. Mivel a dög eleve oldalról érkezett, két lépéssel a hátába kerül, és lesújt fegyverével. Pontos, mint mindig. Fájdalomüvöltés tölti be a fogadót, és finom vérpermet szitál, ahogy kirántja rövid kardját a nemes hátából. (-7ép és 40VÉ-7=33, ráadásul nem fog ebben a körben már támadni)

A nador ugrás közben már látja, hogy a célpont megsérült, s érzi: Nadír sem ellenkezik ezen élet elvétele ellen. Mint a megveszekedett szélvész, csap le ő is az áldozata fele. A csákányok hegye ugyan messze elkerülte az ellenfelet, de láthatólag meg is zavarta. (-10VÉ=23)
Végül Zev úrfi próbálja meg végleg megtörni az ugrás ívét egy kissé bátortalan szúrással. A szúrás jó is lett volna, de az ellenfele egy finom csípőmozdulattal kitér előle, igaz, ezzel végleg eltért az eredeti röppályáról. (-10vé=10)
Egy leheletnyivel később mozdul a Ventorra. Ő a fenevad elé-alá ugorva, tartja ki fegyverét, hogy a gyomránál hasítsa fel. Az időzítés jó, és két arasznyi mélyen vágja fel végig a kardnemest. (-7vé=3, és 7ÉP) A lendület ugyan még viszi tovább a véres testet, de a lélek már távozott, mielőtt földet ért volna. A mentisnek nem is kell mozdulnia, a test egy tompa puffanással csapódik be mellette a falba. Hirtelen csönd ereszkedik közétek, csak a zihálásotok hallatszik. A Ventorra odasiet a kardnemeshez, és biztos, ami biztos alapon szíven szúrja. Majd a sebesülthöz siet, megvizsgálja a sérülést, és mondja:
-Kiharapták a torkát. Hacsak valaki nem ért a Gyógyítás misztériumához, nincs esélye – pár percen belül meghal.
Néz rátok.
-Nos? 
Törli meg a homlokát, ezzel elmaszatolva a vércseppeket rajta.
A fogadós közben reszkető kézzel gyújt még pár lámpást, és rémülten kérdezi:
-Jóurak, mi volt ez? Mi vehette el az úr eszét?

//a védő értékeket most azért írtam le, hogy lássuk, hogy pontosan hogyan sikerült a dolog - azt hiszem legközelebb adhatok több ellenfelet is, vagy magasabb VÉ-vel  //

[Dierol]

/Vjírgas Margalos/

Gyorsan és pontosan sújtok le, a védekezéssel nem kell törődnöm, így a találat vért fakaszt. Üvöltéssel kísérve vér freccsen, miközben sorra sújtanak le a fegyverek. A végén a titkárféle is lesújt - érdekes, nem néztem volna ki belőle, hogy ért a fegyverekhez, de beviszi a végső csapást. A test földet ér, még harci pózban, támadásra készen várom, hátha felugrik, hátha még nincs vége. A harci láz a gyomromban kavarog, de leengedem a fegyvereim, mikor szíven döfik. Kész, vége. 

Rongyot szerzek és nekilátok a fegyvertisztításnak, közben ér a kérdés:
-Kiharapták a torkát. Hacsak valaki nem ért a Gyógyítás misztériumához, nincs esélye – pár percen belül meghal.-Nos? 
- Megbocsáss, de a sebek okozásához értek csak, nem a gyógyításukhoz. Fogadja magához a istene, bosszút álltunk érte.

Szenvtelenül ülök le egy közeli padra, miközben a pengéket vizsgálom - ezzel csupán csak leplezem kezem és lábam remegését. Bár titkolni igyekszem, ez az első eset, hogy ölnöm kellett és borzasztó az érzés.
Kapok a fogadós kérdésén, hogy eltereljem a figyelmemet:
- Nem tudom, az este láthatóan még semmi baja nem volt. 
Elgondolkodva nézek körbe.
- Talán varázs vagy méreg? Ha igen, kérdés, mi miért nem váltunk ilyenné?
Fontosabb kérdés is eszembe jut:
- Talán az úr kísérője tudhat valamit?
Fordulok az idegen felé, a kezem ismét a markolatokon, felkészülök arra, hogy talán ugranom kell. Közben átkozom magam, amiért nem figyeltem korábban az idegenre. Talán most megbocsátják az istenek és nem lakolok érte az életemmel.

^{Szerző: Siffad
» 2010.04.18. 17:27}

[Dierol]

(Zevran Anartÿss)

Nem mondhatnám, hogy meghatna a halál és gyilkolás gondolata, de ez a lassú és satnya vágás... hát nem vagyok büszke magamra. Szerencsére hamar lerendeztük Artalist.
A ventorra kérdésére csak vállat vonok majd a mentis felé fordulok.
-Lan? Tudsz segíteni az úrnak, hogy a porhüvelyében maradjon a lelke? De Vjírgas kérdése engem is jobban izgat, tudna az úr valami magyarázattal szolgálni?

Visszasétálok az asztalhoz, és felveszem valami ruhát, most már van rá idő és úgy valahogy kényelmesebb lesz.
<...Megjegyzés: legközelebb ruhában fekszem le...>
Mikor felrángattam egy gatyát, leülök a miracleai mellé az üveg gyümölcs pálinkával amit otthonról hoztam. Kitekerem az üveg nyakát és Vjírgasnak nyújtom, kér-e.
-Jót fog tenni...

Persze a penge mindvégig nálam esélyesnek tartom, hogy az este még szolgálhat meglepetéssel. Már pedig azokból nem kérek, elég volt az ébredés...

^{Szerző: Quator ar Zaraquer
» 2010.04.18. 18:03}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

Az események hihetetlen sebességgel zajlanak peregnek le előttem a nemes bőrébe bújt szörnyeteg támadása el sem ér a többiek pár homokszem lepergése alatt maguk alá gyűrik szinte kivégzik felkoncolják Naquis nemest, már csak a holttest érkezik tompa puffanással a lában elé és a friss vér és kiontott testnedvek kacskaringós diszharmonikus rajzolatokként futnak szét az ivó padlóján. A sors kereke hirtelen fordulatokra és pördülésekre képes és néha teljesen értelmetlennek tűnik, ám valószínűleg nem az csak nincs meg a kellő tudásunk, hogy megértsük a hogyanokat és mikénteket. A összecsapás hamarabb véget ért mint, hogy bármi érdemleges kiderült volna. Töprengésemből Zev úrfi hangja riaszt és az északi finom felelősségre vonása a Ventorra irányába amihez az úrfi is csatlakozik.
A biztonság kedvéért közelebb húzódok Zev úrfihoz ha esetleg ismét elfajulnának a dolgok, azért a Harmadik Szememet még mindig nyitva tartom, háta észreveszem, hogy a halott nemesből több szellem – lélek távozik az magyarázat lenne a kificamodott viselkedésére.

- Sajnálom Zev úrfi de csekély tudásommal a sebkötözésben és gyógynövénytanban aligha segíthetek a szerencsétlen áldozatokon.

Direkt beszélek többes számban a szíven szúrt nemesen biztos, hogy nem vagyok képes segíteni. Élesen figyelem a környezetemet mind az Anyagi mind a Szellemi síkon, bár a Ventorra mellénk állt a harcban a további események kétségesek.

/Technika: Továbbra is nyitva tartom a Harmadik Szemem kíváncsi vagyok volt e másik Szellem esetleg Lélek a „megőrült” nemes porhüvelyében. A démont úgy sem ismerem fel sajnos  /

//a védő értékeket most azért írtam le, hogy lássuk, hogy pontosan hogyan sikerült a dolog - azt hiszem legközelebb adhatok több ellenfelet is, vagy magasabb VÉ-vel  //
//OFF Köszönjük szépen ez így is éppen elég volt  OFF//

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.04.18. 19:11}

[Dierol]

(Zevran Anartÿss)

-Hát akkor az istenei óvják lelkét az úton...-meghúzom a pálinkás üveget.- Egy valamit tehetnénk, hogy nyakát törjük és nem szenved tovább.

Visszafordulok a ventorra felé, és várom a válaszát. Nah meg a nador reakciójára is kíváncsi vagyok.

^{Szerző: Enor ak Mverrys
» 2010.04.19. 15:52}

[Dierol]

("Kékprém" Keelut)

*Kissé meghökkenve és kurtán-furcsán torpan meg a hóhajú férfi. Ilyen hatékonyságot nem is remélt a társaságtól. Mindenki megtette a magáét és egyesült erővel megcselekedték Nadír akaratát. Ahogy felocsúdik az első meglepetésből felegyenesedik és körbenéz. A szenvedő ember és a gyógyítóra vonatkozó kérdés rögtön Keelut figyelme középpontjába kerül. A miértek firtatását a szavak világában sokkal járatosabb társaira hagyja és az átharapott torkú utazó mellé siet. Lepillantva szerencsétlenre mélységes szomorúság ül ki arcára és tépelődésében ismét a mindenekben lakozóhoz, Nadírhoz fordul útmutatásért.*

<Nadír segíts! Ilyen kínkeserves véget nem tudom mivel érdemelhetne ki ez a szerencsétlen vándor.  Megszabadíthatom-e a lelkét a porhüvely szenvedéseitől?>

*Kezei megszorulnak a csákányok markolatán. Ha megérzi az Ős-Szellem beleegyezését, egy gyors csapással megszabadítja szerencsétlent a kínjaitól. Ha nem lenne helyénvaló a férfi gyors halála, akkor belenyugodva az elrendeltetettbe mellé térdel és vállára téve kezét vele marad utolsó perceiben.*

^{Szerző: Quator ar Zaraquer
» 2010.04.19. 17:57}

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

A társaság az iménti eseménytől idegesen próbál megnyugodni, és magyarázatot találni. 
A miracleai az egyik padra ülve tisztítja vérmocskos fegyverét, miközben finoman magyarázatot kér a Ventorrától. Igaz, közben nem feltűnően, de fogást vált a fegyveren.
Zev úrfi felvesz egy nadrágot, és utána egy halk cuppanással kiveszi egy butélia ital dugóját. Kellemes, őszidéző gyümölcsös illat lengi be gyorsan a környékét, majd a miracleainak nyújtja.
Az ivóban közben világ gyúl, ahogy mostanra fél tucat mécses ég a pulton.
A mentis lassan közelebb lép a padhoz, miközben a szellemek honát is figyelemmel kíséri. A kardnemes esszenciája gyorsan távozik a sérüléseken át, s még egy ideig zavartan örvénylik a test felett, majd távozik a tetőn keresztül. Látszólag egyetlen lélek lakozott benne. Mindössze egy kíváncsi bandola érkezik kissé késve, s tanácstalanul lebeg a test körül, majd felhagy a hiábavaló próbálkozással, és inkább a haldokló felé libben. Ott már sikert ér el, és gyorsan be is költözik a testbe.
A nador a szerencsétlen utazó mellé térdel, vele átellenesen a Ventorra. Mikor a mentis mondja, hogy bizony nincs esélye a gyógyulásra jelen körülmények között, a nador egy pillanatig elréved, kikérve Nadír tanácsát. Ahogy azt sejtette, felesleges az utazó kínjait meghosszabbítani – érik be a válasz a lelkében. Keze megfeszül a csákányon, majd egy gyors lendítéssel bezúzza a koponyáját. A csont gyomorforgató reccsenéssel enged, és kisebb vérpatak ered a sebből.
A Ventorra egy pillanat alatt védekezőn maga elé emeli az egyik kardot, majd mikor látja, hogy nem ellene irányul a támadás, leengedi, és egyetértően biccent:
-Ez volt a leg emberségesebb az adott helyzetben…
A másik utazó elborzadva nézi a jelenetet, de szólni nem mer.
A mentis látja, hogy a lélek, és bandola is távozik a testből, és elhagyják a helyet.
A ventorra megtörli a fegyverét az utazó ruhájában, majd feláll, és elteszi a pengéket. Közben magyarázólag mondja:
-Az úrral két hete utaztam együtt, de rendszeresen kísértette a szerencséjét, ami mára fogyott el. Gondolom az Anartÿss Ház képviselője számára nem ismeretlen az átlényegülés határait feszegetni. Csak vigyázzon, nehogy hasonló sorsa jusson a használata közben!
Közben odalép a kardnemes testéhez, és módszeresen átkutatja, és kifosztja. A fogadós ezalatt szorgalmasan töltögeti a kupákat, és közben meg-meg húzza a boros butéliát. 

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Hallatlan Hal kocsma
Időpont: tavaszutó, éjjel
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos

A szellemek távoznak az elhunytakból a felsőbb síkok felé, mind az áldozaté mind a sorsát kísértő élvhajhász nemesé.
Ismét az eszembe villan a bölcselet – „Ne ítélj, hogy ne ítéltess” – A szellemek távoztával lezárom a harmadik szemem és kis rosszalló homlokráncolással fogadom a Ventorra burkolt szellemi vágását Zev úrfi felé, amit pedig utána kezd el művelni az egyenesen felháborít.
Erőt veszek magamon és visszafogott torokköszörülés kíséretében tiszteletteljesen próbálom megszólítani.

- Tisztelt uram bár Artalis nemes úr nem volt egy földre szállt szent, ennek ellenére azért tartsuk be a formalitásokat a szégyenteljes holttest fosztogatással szemben.
Először is Artalis úr fegyverei és családi signumja talán kerüljön Zevran Anartÿss úrhoz, ki az első útba eső kereskedőállomásról egy levél kíséretében gyászát kifejezve visszajuttatja azt a Naquis Kereskedőházhoz.
Másodszor pedig az Artalis úr fennmaradó anyagi javaiból mind az úr, mind az áldozat temetését fedezni kell, ezen felül talán nem ártana elmerengeni a fogadós és az áldozat családjának valamilyen szintű kártalanításán.
Az ezen felül fennmaradó javakra és összegre természetesen minden további nélkül jogot formálhat az úr.
Igencsak megnyugtató lenne, ha végiggondolná és megfontolná a formalitások által megkívánt szokásokat és azok betartását.

Ugrásra készen várom a Ventorra reakcióját.

^{Szerző: Filio Mortale
» 2010.04.20. 21:35}