Nadír Könnyei - Archívum

[Dierol]

__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Votar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel
Esemény: a keresés
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________

Békés álmomba idegenül szüremlik be egy magas, kellemetlen hang, majd egy abszolút oda nem illő érzet teljesen szétrombolja azt. Felébredek. Eltelik néhány pillanat, míg kitisztul a kép. Helyére kerül a hang: egy kutya szűkölése az. Az álomidegen érzet pedig az erők síkjáról ered. Újabb néhány pillanatnak kell eltelnie, hogy az is nyilvánvaló legyen, a kettőnek köze van egymáshoz, sőt az alvóhelyem mellett koncentrációjába mélyedt Lanhoz, és feszülten toporzékoló Vaninához.
Mivel Lan túlzottan elfoglalt, Vanina pedig túlzottan zaklatott ahhoz, hogy válaszoljanak feltett kérdésemre, a dolgok állásából kell következtetnem arra, mi is történt, mit keresnek itt éjnek évadján? Nincs nehéz dolgom: a kutya szaglászásából, majd a fellelt lábnyomok követéséből kitűnik, hogy keresnek valakit. Ha a faluból tűnt volna el valaki, akkor nyilván a környéken mindenhol fáklyák égnének, és a keresők zajai hallatszanának. Vanina sem lenne ily feszült. Szinte toporzékol tehetetlen dühében, még vizet sem kíméli, amiért az elnyelte a nyomokat. Csak egy valakinek az eltűnését jelentheti mindez: Anartÿss úrfiét.
Most már értem Vanina zaklatottságát és Lan erőfeszítéseit, én is hasonlóképp éreznék, ha mesterem jutna hasonló sorsra. Számba veszem lehetőségeim, de hamar rá kell jöjjek, ez a feladat meghaladja jelenlegi képességeim. Sőt, úgy látszik Lanét is, mert bár közeli kapcsolatban áll az úrfival, mégis kénytelen egy harmadik lény segítségét igénybe venni.
Bár ha módomban állna segítenék a nemes felkutatásában, az, hogy nem szólítottak meg eszembe juttatja, hogy én csupán úgy csapódtam az úrfi mellé. Ezért a keresés alatt úgy helyezkedek, hogy ne legyek útjában egyikőjüknek sem.

^{Szerző:Agradzsag}

[Dierol]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel
Esemény: a kutya, tópart
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________

Az ebet hirtelen Kormos névre keresztelem magamban, hisz könnyebb egy néven keresztül megfogni az ideáját mintha csak a kutya, ebként gondolnék rá. Vanina szóvá teszi a rituális varázs mellékhatásait most, hogy aurája egyre érzékenyebb a mágiahasználókra.

- Nem a kő csinálja, hanem tenmagad, ahogy egyre csiszoltabbá és érzékenyebbé válik mágikus akaratod…. Csak a tudatod egy kabalára kivetítve hozza érzékszerveid tudatára az Erok Síkjának rezdüléseit…. Mert tevékenységem csak apró rezdülések az Erők Síkján…..

Kormos kitartó „vadász” ám a vízparton Ő is nyomot veszt, miben semmi kivetnivalót nem találok. Mindenkinek megvannak a korlátai még nekünk is. Vanina elkeseredetten gázol bele a vízbe és annak tükrét kémleli a sötétben. Kormos kiszagolt még valakit az úrfi mellet, kinek árulkodó illatát és az úrfiét is emlékezetembe vésem hála varázsom közvetítő erejének, majd Kormos szemével kémlelek körbe. Éjszaka is aktív életet élő vagy ébren lévő élőlényeket keresek, hátha lelek valakit kire áthelyezhetem rögtönzött varázsom. Mielőtt még megtenném a következő lépést, kicsit alattomosan szemügyre veszem kutyaszemmel Shírrent és Vaninát is valamint illatukat és kisugárzásukat is elraktározom az úrfi és éjszakai kísérője mellé. A szemlélődés végeztével tudatommal megpaskolom Kormos fejét egyfajta köszönömként majd útjára engedem az ebet.

- Vanina kérlek gyere ki a vízből….. Oltsuk el a lámpásokat és maradjunk egy kicsit csendben, hátha közelebb merészkednek az éjszaka élőlényei kik esetleg látták az úrfit és éjszakai kísérőjét.

Jó példával járok elől eloltva a nálam lévő lámpást, a varázst továbbra is fenn tartva csendben várakozom, hogy a megriadt ám kíváncsi éjszakai élőlények visszamerészkedjenek, jó lenne bármi vízi halászmadár esetleg egy kígyó, még a halak is jól jönnének.

Ha semmit de semmit nem találunk csak akkor térünk vissza a szállásunkra.

Spoiler: megjelenítés

/OFF Aurámat Zónaként terjesztem ki három (3) sugárméterre így az Aktuális Aurám: 15. A betévedő éjszakai élőlényekre ráengedem a varázst és kikémlelem a tudatukat az Úrfi emlékei után hátha találok valamit. Az Auradobásokat a Kalandmesterre hagyom valamint a begyűjtött információk közlését is. Köszönöm OFF/

^{Szerző: Filio Mortale}

[Dierol]

__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel
Esemény: a múlt, tópart
Résztvevők: Vanina, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________

A parton eloltjátok a lámpásokat. A sötét hirtelen szakad rátok, majd szemetek alkalmazkodik, és előbb a környező tárgyak körvonalait, majd a részleteket is lassan felismeritek. A csend ellenben jót tesz a környező élóvilág bátorságának, és a közelben ismét felcsendül a tücskök és békák kórusa. Lan elengedi Kormost, majd finoman áthelyezi arra a hangoskodó békára, amelyik egy lapulevél alól szólogat ki. Az emlékek még frissek, így nem okoz gondot felkutatni a brekkencs rövid emlékezetében. Kormos pedig gyorsan megfordul, és visszakocog az úton.

Közeledő csörtetés késztette arra, hogy elhallgasson. Ketten jöttek, s a második meglehetősen sok zajt csapott. Furcsa nagy alaknak tűnik Zev úrfi, és az a nő, akinek nyomában jár. Bár a fényviszonyok nem ideálisak, a nő nem ismerős Lan számára, és a béka emlékeiből csak egy szót tudott visszaszerezni, amit az úrfi ismételgetett: Shonne... A nő mint aki ezerszer járt már erre, zsombékról zsombékra lépkedett, legfeljebb bokáig süllyedve. Zev úrfi meg a nyomában, de ő még így is mellé lépett időnkét, meg-meg csúszva, térdig cuppanva a mocsaras részen, majd a látómezőn kívülre értek.

A vízparton állva rájöttök, hogy a körülmények nem kedveznek a nyomkövetésnek, és inkább visszatértek a fogadóhoz, hogy felkészüljetek a keresésre. Az ivóban a fogadós próbál meg valamiféle rendet vágni, elég kevés sikerrel. Érkeztetekre, rátok néz, és megkérdi (abrín): -Keresés siker? Mikor megrázzátok a fejeteket, felsóhajt:
-Rég volt, átok legutóbb járni erre... Rajzol egy szellemtagadó jelet a levegőbe. Vanina indulatos tekintetére folytatja:
-Én még voltam legény, mikor legutóbb lecsapott. A történet mondja, hogy szerelmetes ifjú pár volt, de fiú vesz másik nő feleségnek, kit mondd család. Lány bánatában veszni mocsár. Utána éjjel visszajönni legényért, és becsábítani mocsár, és többé nem látni. Majd minden esküvő után csinálni ezt, és férfiak fogyni, maradni özvegyek. Volt tucat alkalom. Majd jött Chianwa nagyúr apja. Felelevenít első éjszaka hagyománya, és törni átok. Azóta nem történni ilyen.

[Dierol]

Vanina

Lan válasza megdöbbent. Hogy én lennék felelős, nem a kő magától?! Hogy a...? Ezzel jól összezavart, sokféle választ vártam volna, de ilyet azt nem.
Bárcsak megállítható lenne a folyamat!

A kutya sem kezdhet semmit a vízzel, csalódottan jövök ki a tóból. Lan arra kér maradjak csendben, egy darabig megy is. Ám hamar megunom, hogy csak állunk a sötétben némán, egy idő után megkérdezem:
- Kész lenni? Történni valami?
Nehéz elhinnem, más állat segítségünkre lehetne. Egy kutya más. Az intelligens, emberhez van szokva, de mondjuk egy hal?!
Ennyiben kell maradnunk egyelőre, habár Qirrín láttán felötlik bennem egy kérdés:
- Ti nem tud csinál két erő egy nagy? Amihez egy kar nem van elég, kettő lehet igen van. Bár... - és nagyot sóhajtok - Ez nem van te baj, Quirrín. Úr eltűnt volt, ez van mi baj...

Én már reggelig le sem fekszem. Virrasztok. Komor vagyok. Nem örülök a dolgok ilyen fordulásának. Reggelre azon már túl teszem magam, olyasmivel sanyargassam magam, én tehetek róla, mért nem voltam, éberebb, satöbbi, mert minden helyzetre a legjobb jóindulattal se tudok felkészülni. Képtelen elvárás. Ám hogy Zevran úr megtalálásába mit fektetek bele, nem mindegy.
Időközben a helyiek is hírét veszik, milyen gondba kerültünk. Még egy történettel is kibökik a szemem, erre már elhagy a türelem, felállok és az asztalra csapok indulatosan:
- Ostoba van szokás ez! Ha a szellem van a baj, azt kell elűz vagy hívni erős szellemnéző, tenni az szellem az nyugalom! Ki hallott volt olyan, ha jön a láz, tesz ki tej az láz-szellem, hátha megy el s nem tesz hideg víz az beteg teste?! Argh!!! - s sarkon fordulva, döngő léptekkel elhagyom a helyiséget. Ekkora hülyeséget de régen nem hallottam! Gyávák! Gyávák, hogy a probléma gyökerét ragadják meg, inkább kufárkodnak a szellemvilággal! Még szép, hogy ezt választotta az úr, azt, ami élvezettel jár neki, s pénze marad, ellenben egy szelleműző sokba kerülne!!!
Inkább elvonulok az istállóba Fifihez. Tanácstalan vagyok, kialvatlan, bosszús. Le kéne nyugodnom.
Ja, a falusiak is, meg az a k@cs@g nemesúr is.
Ugyan már, miért mondták volna? Már vagy 20 éve nem történt ilyen. Ráadásul Zev úrfi is nemes, és a nemes urak eddig meg tudtak küzdeni az átokkal  Az aranyszabály pedig: a pórnép ne szójjón belé a zurak dógába...
De "aranyosak"!

^{Szerző: Tiwanlil}

[Dierol]

[/url] Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel
Esemény: a kutya, tópart
Résztvevők: Vanina, Zevran Anartÿss, Lan Ro-Ryen, Quirrín Shírren
__________________________________________________

(Anathema - Judgement)

Egyre komorabbá válok amint a képek tudatosulnak bennem egy bosszúálló kísértet vagy egy csábító szellemlény amit megpillantok és ki után szinte öntudatlanul botorkál az úrfi. Vanina kérdése zökkent ki vészterhes gondolataimból.

- Igen kész…. Az úrfit valamiféle női alakban megjelenő szellemlény csábította be a tóba. Nyomokat hagyott a sárban tehát teste volt manifesztálódott akkor a kísértetet kizárhatjuk vagy szellemlény vagy élőholt. Ám a csábító fajtából….

Kevés információt nem kívánom tovább ragozni, csendesen sétálunk vissza a fogadóba az ismételten meggyújtott lámpások fényében. Hangulatom egyre komorabb, mióta elhagytuk a zászló várost több rossz esemény jut egy napra mint jó. Valamit rosszul csinálunk, hiszen a világ nem lehet ennyire ellenséges. Először az élvhajhász nemes aztán a Smaragd sziget utána Vjírgas nem sokkal később Keelut és most a révdíj aztán az úrfi. Nem szívesen húzom meg a mérleget, ám az önámítást sem szeretem. Szégyenteljes az eddigi teljesítményünk..
Rossz hangulatomat tovább korbácsolja a fogadós közlése, szükségem is van az önuralom őrző litániára és a fiatal házasok boldogságából merítek erőt keserűségem és ingerültségem kordában tartásához. Csak helyeselni tudok Vanina megnyilvánulására.

- Igaza van tapasztalt Szelleműzőt kellet volna hívassatok valamelyik kolostorból egy barbár és tisztaságot megbecstelenítő szokás felelevenítése és bevezetése helyett…..

Jelen helyzetben nem nagyon érdekel a fogadós magyarázkodása vissza vonulok az úrfi szobájába, majd hajnali kakasszóhoz kötöm érzékeimet (Érzéktisztítás diszciplína) , minden szégyenérzet nélkül hajtom álomra fejem az úrfi csatakos derékalján, bőrömön keresztül kívánom felszívni és megérezni kicsapongó élvhajhász esszenciáját.
Kakasszóra ébredek félmeztelenül vonulok le a kúthoz, hideg vízzel öntöm le testem és egy gyolcskendővel dörzsölöm át, majd a kelő nap fényében megkezdem lassan a Sárkány táncát nem halogathatom tovább a halaszthatatlan még ha kellemetlen is. Rituális lépések és mozdulatok a hajnal fényében, miközben összeillesztem és rendezem gondolataimat a mágia szálaiba szőve, szinte látom a finom szőttest mit akaratommal építem fel tudatom mint a kifent penge miközben élén haladva felidézem az Anartÿss család palazzóját és Ilessa Anartÿss személyét a kapcsolat felépítéséhez. Emlékeimet és észrevételeimet belesűrítem a varázsba majd megidézem azt a kelő nap ragyogásában.
A varázs segítségével kapcsolatba lépek az Öreg Anartÿss-sal Ilessa lánya segítségét igényelve, miközben aurámból folyamatosan táplálom a szőttest. Ha rálelek az öreg házfőre a fantomon keresztül meghajlok és a következőket suttogom.

- Mélyen tisztelt Sertias Anartÿss röstellem de minden segítséged és nagylelkű támogatásod ellenére kudarcot vallottam Vjírgas és Keelut után most fiadat Zevran Anartÿss is elvesztettük a lápok királyságában. Egy csábító szellemlény ragadta el közülünk az éj közepén.

Ha a részletekre is időt hagy az öreg házfő akkor a fantom suttógo hangján részletesen elmesélem a történetünket az élvhajhász nemes esete óta keresztül a Smaragd szigeten át Chianwa nagyúr hatalmaskodásáig és az éjszakai szellemlényig.

Spoiler: megjelenítés

/OFF Varázslat: Fantomkövet (Mentálmágia)
Összpontosítás +10%
Rítus +10%
Hely-idő-beleélés Hármas összhang -3 szint

Mentálmágia: (30%, 20%, 30%, 20%)
Immagináció 3 szint (alapból még +2 szint nehezítést bírok elviselni és létrehozni)
Másolat 2 szint -4 tárgy/másolat
Érzékelés 3 szint összes érzékszerve a másolat fantomnak
Hamis Illúzió 2 szint fantom követ suttogásához

Manapont alapból: 37 mp -3 szint összhangból 7 mp
Manapont nehezítéssel +2 : 57mp -3 szint összhangból 17 mp

A Varázs ereje 29 nehezítéssel 19 OFF/

Fantomkövet

Összhang megvan de azért egy:
Beleélés 15 (17) : Rolling 1d10: (7): Total = 7

Mentálmágia arkánumaira Összpontosítással és Rítussal bőven megvan a biztos tudásom.

Aura alap nehézségre 29+ Rolling 1d10: (6): Total = 6
Aura nehezített pályára: 19+ Rolling 1d10: (4): Total = 4
Ha tízes lenne az Alap Aura: Rolling 1d10: (: Total = 8
Ha tízes lenne a nehezített Aura: Rolling 1d10: (2): Total = 2

^{Szerző: Filio Mortale}

[Dierol]

__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, kora reggel
Esemény: hírek
Résztvevők: Lan Ro-Ryen
__________________________________________________

Képzeleted szárnyán elsuhansz Sÿtis városáig, futó pillantást vetsz a mindig nyüzsgő piac-tóra, míg a palota negyedben rá nem lelsz az Anartÿss ház palazzójára. A szikrázó napfényben tündöklő tó felől közelíted meg. A palazzo eleinte bizalmatlanul falain kívül tart, de ahogy felismer, bebocsátást nyersz - bár továbbra is érezteti veled súlyos jelenlétét. Ilessára hamar rálelsz. Felriad álmából, finoman metszett arca rácba szalad, ahogy megérzi jelenléted. Amint felismer, kuncogva odabújik alvó szeretőjéhez, és suttogva megkérdezi: -Csak nem hozzám jöttél?
Nem sokat komolyodott - állapítod meg, miközben atyja keresésére indulsz. A házfőre a hatalmas könyvtárban lelsz rá.

A távoli mennyezetig ágaskodó ablakokon beömlő fényében fürödve ücsörög egy kényelmes fotelban. Érkezésedre felpillant, és az engedély jelét inti lustán a levegőbe. Mondandód végén pár pillanatig kivár, elmélyülten nézegeti a körmeit. Mikor megszólal, szárazon, érzelemmentesen peregnek a szavak ajkairól.
-A beszámoló érdekfeszítő volt, de a feladat nem változott. Bármi áron, de a szobrocskát meg kell szerezni, és Naoenaoba, az ottani egyik sámánnak - Borostyánszem Shiennek le kell szállítani - minél előbb. Szóval Zevran keresésére még egy napot lehet áldozni, de többet nem - szorít az idő. Valaki felbérelhette a Fekete Rózsát. Ugyanis ma hajnal hasadtával tárgyalásra hívtak - váltságdíj ügyében. Gyanúm szerint Zevran eltűnésével lehet kapcsolatban. Ha mindez beigazolódik, akkor előbb-utóbb hazakerül. Megjegyzem, ha arra számít, hogy így bújjon ki a feladat alól, és jusson vissza Sÿtisbe, akkor elszámította magát. Egy évre kolostorba fogom küldeni. Ami meg titeket illet - ketten maradtatok, ha jól számolom. Pénzetek van elég Arcantis zászlósvárosáig. Ott további félezer arqut vehettek fel a Napcsászár hivatalából - feltéve, ha fel tudod sorolni a Hét Sík tanítását. Sáfárkodjatok jól ezzel az erőforrással belátásotok szerint - a Ház jövője most a Ti kezetekben van - nem bukhattok el. Amit erszényt adtam fiamnak, még az utazás előtt - keressétek meg, ha még megvan - esetleg jól fog jönni.
Tapsol egyet. Érzed, ahogy a palazzo szinte összenyom, ahogy rád nehezedik teljes súlyával - vége az audenciának. Egy-két pillanat után ismét ott találod magad Vutas-Vutar egyik fogadója előtt...

__________________________________________________
Mesélo: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar, útközben
Időpont: tavaszutó, éjjel-kora reggel
Esemény: istálló
Résztvevők: Vanina
__________________________________________________

A fogadós csendben néz utánad, de nem szól semmit - könnyedén belátja, hogy ilyen tüzes fehérnéppel jobb, ha nem kezd el pörlekedni. Az istállóban otthonos szénaillat fogad. Fifi látszólag elemében érzi magát: a legnagyobb karámban kapott helyet, és jelenleg fekszik a szénán, és szó szerint húzza a lóbort. Érkezésedre - pontosabban lámpásod fényére - felriad, és barátságos prüszköléssel köszönt. Kis ideig figyel téged - vajon mit fogatsz fejedben? Indulni akarsz-e? De amint látja, hogy nem mentek sehova, visszafekszik aludni. Mellé telepedve kezed beletúr puha sörényébe, és úgy simogatod. Érzed, hogy kezdesz lenyugodni, bár, hogy mit kezdjél a jelenlegi helyzettel, nem tudod. Fifi elégedett horkantásokkal adja tudtodra, mennyire jól érzi magát. Lassanként maga alá gyűr a fáradság, stressz, és a tanácstalanság, és elalszol Fifi mellett. Reggel távolabbi, de kitartó kakasszóra ébredsz. Fifi hangosan horkol kicsivel arrébb. Nyújtózol, majd kisétálva látod, ahogy Lan a fogadó előtt azokkal a lassú, gyanús szellemnézős mozdulatokkal mintha ismét valamit próbálna elérni...

[Dierol]

Vanina

A fekvő ló egy pillanatra megriaszt. Döglődő, beteg gebék dobják el magukat, egészséges ló lábon állva alszik! Ám Fifi egészséges, nem tudom mire vélni heverészését, habár fáradt is vagyok ahhoz, a lovak viselkedésén mélázzak.
Lerogyok mellé, simogatom, s elnyom a buzgóság, miután lehiggadok.
Úgy kelek reggel, mintha a fejem helyén egy kongó harang lenne. Nyomott vagyok, szótlan, kicsit fáj a fejem. nagyot ásítok, megállapítom, elaludtam a nyakam Fifi mellett és jó büdös is lettem, amiért a szobám ágya helyett az istállóban szunyáltam.
A férfiak izmos nőről szóló álma lócitromon terem
Nagyot nyújtózom, ásítás közben lusta vagyok kezemet a szám elé tenni, vakarózva sétálok ki az istálló elé. Ha férfi lennék, biztos többnapos borosta éktelenkedne a pofámon.
Lan úr már hókuszpókusz közben van. Vajon most milyen állattal akar szót érteni?
Ha befejezi - egyébként nagyon unalmas kivárni, míg vége a hadonászásnak - neki szegezem a kérdést:
- Mi lesz? Ír haza levél? A válasz jön késő, sok nap az út. Keres az úr, menni haza, vagy keres az dolog ami kell? Ha utaz még, megy kettő mi, vagy jön Quirrín úr is?
Számomra ennyi a lényeges, habár töprengésbe esek, Zevran úr távollétében - aki remélem, nem a tó fenekén oszladozik s nem is a szellemvilág hajadonjainak ködszerű szoknyáját hajtogatja nagy ügybuzgalommal - ki is számít rangosabbnak? Tudom, hogy Lan tanácsadóként volt az úr mellett, de se a szignuma nem fényesebb az enyémnél, se az úr nem jelezte, felettem állna. Akkor pedig...

^{Szerző: Tiwanlil}