Nadír Könnyei

[Dierol]

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Deion

A

helyzeted nem túl rózsás, de nagy szerencsédre Hajnal harci tudása nem mondhatni, hogy jelen esetben túlszárnyalná a tiédet. Ám kár volna elbízni magadat, mert legyen akármilyen esetlen a támadása - ha egyszer eltalál azzal a rozsdás fegyverrel - azt bizonyára megemlegetnéd. S intézz bármiféle felhívást felé, amely jobb belátásra téríthetné - az bizony süket fülekre talál. Ám Lan legalább felédbredt közben, és úgy tűnik, hogy csatlakozik az összetűzésetekhez. Míg te elvontad Hajnal figyelmét Kaelről, és nem sok sikerrel, de próbáltad lefegyverezni - addig Lan is harcba kezd, szerencsére a te oldaladon.
A viseltes szekerce némán suhanva fenyeget téged, minden egyes ütéssel azzal fenyeget, hogy előbb-utóbb megtalálja a védelmed gyenge pontját. Lan ezzel szemben kihasználja az alkalmat, hogy Hajnal veld van elfoglalva, és puha léptekkel körülöttetek forgolódva puszta kézzel próbálja meg Hajnalt ártalmatlanná tenni. Lan gyorsaságához nem fér kétség. Míg te mindössze egyszer látsz alkalmat arra, hogy megpróbáld Hajnalt lefegyverezni, addig Lan három támadást is indított, hogy felőrölje Hajnal védelmét. Eleinte akárcsak te - látszólag nem ért célt, de a harmadik, gyors ütése már tompa roppanással töri ketté a szekerce nyelét. Hajnal ezek után immár nem veled foglalkozik, hanem rezzenéstelen arccal Lan felé fordul, hogy a kezében maradt arasznyi hegyes fadarabbal leszúrja. Lan újabb pár támadást intéz Hajnal ellen, de Hajnal látszólag még állja a sarat.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Lan

T

úl sok lehetőséged nincs, de az idő és Hajnal agresszív fellépése cselekvésre sarkall. Ha majd elhárítottad a közvetlen veszélyt, lesz alkalmad egy csésze jó jázmintea felett átgondolni a lehetőségeidet. De most csak a kíméletes erőszak maradt az egyedüli elfogadható opció.
Szerencsére Deion állja a sarat, és elvonja Hajnal figyelmét a most még csak ébredező Kaelről - és ami talán fontosabb - rólad is. Bár látszólag Hajnal ügyetlenül forgatja a szekrecét, de tudod jól, hogy Deion sem túl jó harcos - így akár véletlenül is aláfuthat egy végzetes ütésnek. Deion nem törzsre,  hanem láthatóan kézre támad a kardjával - megpróbál a lapjával úgy rácsapni, hogy Hajnal elejtse a fegyvert. Az elképzelés jó, és egy mozdulatlan ellenfél ellen akár hatásos is lehetne a kivitelezés, de ugye Hajnal sajnálatos módon mozgásban van. Aki állhatatosan, veled nem sokat törődve támadja Deiont, így rövid puhatolódzás után meglátod a tökéletes pillanatot, és kihasználva a lehetőséget, lecsapsz a szekerce nyelére. Talán azt vártad, hogy a fegyver kirepül Hajnal kezéből, de helyette olyasmi történt, ami talán téged is meglepett. Ugyanis a viseltes nyél engedett, és egy tompa roppanással kettétörve aláhullott a fegyver feje. Ez látszólag nem zavarja Hajnalt, akinek a szeme sem rebbent erre. Mindössze kifejezéstelen arccal feléd fordul, hogy immár téged fenyegessen a kezében maradt alig araszni hegyes fadarabbal.
Bár javult a helyzet, a következő  támadásaid ha nem is voltak sikertelenek, csak arra voltak jók, hogy előkészítsél egy újabb sikeres támadást.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Mindenki

A

z éjszakai harc folytatódik a tábortűz parazsa körül, akár valami groteszk esőtánc. Ráadásul egyikőtök sem csap különösebb zajt, így a lápi erdő csendjét mindössze dobbánások, nyögések és a résztvevők levegővétele zavarja meg. Hajnal állhatatosan támad újra a hegyesre hasadt szekerce nyelével - ám Lan felkészültségevel szemben nem sok esélye van. Deion ügyesen kihasználja, hogy nem vele foglalkozik Hajnal, és egy sikeres támadással ugyan megpróbálja kiütni Hajnal kezéből a fegyvernyél maradékát, de Hajnal túlságosan is erős kézzel fogja azt. Viszont amíg Hajnal Deionnal viaskodik, addig Lannak van lehetősége megragadni Hajnal csuklóját, és egy fájdalmas csavarintással arra kényszeríteni, hogy elejtse az addig biztos kézzel szorongatott fegyvert. Fegyvere elvesztése nem ingatja meg Hajnal eltökéltségét, mert puszta kézzel is folytatja a támadást - noha szerencsétekre átlagos ereje okán nem okozhat komoly sérüléseket. Ketten már vesztes pozicióba tudjátok szorítani, és pár szívdobbanásnyi idő múlva bizony le is tudjátok fogni a még mindig kapálódzó Hajnalt.
Aki kicsit később három derékszíjjal megkötözve továbbra is a szabadulásán dolgozik. Kael is felébredt mostanra, és rövid vizsgálódás után ráérősen egy kanna vizet tesz fel melegedni a parázs maradékára. Miután a teavizet letudta, nekiáll, és elkezd keresgélni jókora hátizsákjában, melyben egy mobil oltár is helyet kapott.
/Abrín/ Úgy tűnik, hogy Hajnalt megszállta egy nemrég elhalálozott lélek, mely bosszút állna az élőkön. Sajnos, ha nincs meg a test, akkor nem is tudjuk illő módon eltemetni. Így marad az erőszakosabb megoldás... - szólal meg keresgélés közben, és egy díszes tőrt tesz félre.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas - Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: úton – erdei táborhely éjszaka – rosszindulatú gyűlölködő látogató
Résztvevők: mindenki
__________________________________________________

A küzdelem végeztével kifújom magam hiába no az igazi tétre menő küzdelem mindig sokat kivesz a harcosokból legyen bármennyire is rövid az összecsapás. Időközben Kael is megébred és elkezd ténykedni miközben rövid magyarázatot ad a történtekre és Hajnal viselkedésére a vízzel még nincsen bajom a szakrális célokra használt tőrre már inkább sandábban tekintek főleg, hogy Kael erőszakosabb megoldást emleget, mielőtt bármi visszafordíthatatlan történne azért megkérdezem Kaelt, hogy pontosan mire is gondolt.

-   /Abrín/ S pontosan mi is lenne az az erőszakosabb megoldás? Mert esetleg talán van mód rá, hogy megtudjuk hol található a lélek elhunyt teste, ám roppant energiaigényes és a siker sem garantált.

[Haldirien]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Lan, Deion

A küzdelem során Deion testvér botorkált Hajnal előtt, és a hangosan felszisszent minden olyan csapást követően amit Hajnal fegyverére irányított, remegő kézzel és bizonytalan léptekkel állt Hajnallal szemben aki teljesen önkívületi állapotnak örvendett, de szerencsére Lan nagyobb magabiztossággal és harci - és talán bűbájos - tapasztalattal rendelkezve sikeresebben lép fel az éjszakai támadás ellen.
Deion testvér hangosan dobogó szívvel és akadozó lélegzettel áll egy helyben egy darabig, Kaelre, Lanra, majd Hajnalra pillantva, majd lerakja a kardot a zsák mellé.
Egyelőre figyeli mit mondanak azok akik jobban értenek a szellemekhez vagy mikhez, mert ő eddig azt hitte Kael valami hozzá hű élccel magára haragította Hajnalt.
"Biztosan szellemről van szó?"
Közben miután kifújta magát lehuppan Hajnal mellé.
"Hé... kölyök. Minden rendben lesz." - finoman megszorongatja Hajnal vállát. Amíg a többiek valami okosságon gondolkoznak, ő marad a lánnyal, fél szemét azon tartva hogy min mesterkedik, nehogy megint valami badarságot csináljon.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Mindenki

K

i kell kényszeríteni a megszállt testből. Ennek két módja is van. Az egyszerűbb, és végleges megoldás az, hogy a megszállt testet használhatatlanná teszik. Igaz, ennek nem elhanyagolható hátrányai vannak - főleg Hajnal szempontjából - válaszolja Kael Lannak, majd így folytatja - a másik megoldáshoz nem hideg acélra, hanem komoly szellemi felkészültségre van szükség. Egyszerűen fogalmazva elnyomva a megszálló egóját ki lehet szorítani a testből. Amely így kénytelen új áldozatot keresni - pillant Deion és Vanina felé - már ha nem készülünk fel erre a valószínű lehetőségre...
Vaninán látszik, hogy ez a lehetőség egyáltalán nincs az ínyére, de mielőtt kifejtené az álláspontját, a távoli hegyoldalra mutat, ahonnan ti is jöttetek még tegnap. A hegyoldalon apró halovány fények tűnnek elő időről-időre, mint szentjános-bogarak, de valójában távoli fáklyák fénye szűrődik ki néhol a fák közül.
/Abrín/ A baj sosem jár egyedül - jegyzi meg - Kitartóak, meg kell hagyni - mormogja - ha nem találunk ki valamit, három-négy nap alatt ismét beérnek minket - méri fel a helyzetet. Kékprém hosszú idő után ismét érdemesnek tartja a helyzetet arra, hogy megszólaljon.
/Abrín/ Még messze vannak - most törődjünk a sáros lánnyal! - int Hajnal felé - utána ráérünk megoldani a másik problémát! - tanácsolja. Kael bólint.
/Abrín/ Valóban - majd Deion felé fordulva - Ebben ketten is biztosak vagyunk. Pihenjetek vissza, mert hajnalban kelve hosszú út vár ránk. Én addig felügyelem Hajnalt, és elkészítek több szelleműző amulettet, majd a kelő nap fényében elvégzem indulás előtt a megfelelő szertartást. De most nekem is idő kell a felkészüléshez! - ezzel a hátizskjából több színes szalagot húz elő, és a felpiszkált tábortűz parazsának fénye mellett elkezdi komplikált formákba rendezni és csomózni.

Közben Deion leül Hajnal mellé, hogy bátorítsa kissé. Eleinte Hajnal nem törődik vele, egészen addig, amíg Deion a vállához nem ér. Ekkor finoman Deion felé dől egy kicsit, hogy Deion kezére hajtsa a fejét. Ám az idill nem tart sokáig, mert egy-két szívdobbanás után kihasználja, hogy Deion elérhető közelségbe került, és fogaival keményen belemar Deion kezébe. Bár a csuklót célozta, de azt elvétette, mert Deion azért gyanakodott - ám így is sikerült vért fakasztania. Hajnalnak utána olyan groteszk mosoly jelenik meg a vérmaszatos arcán, amitől könnyedén végigfut az ember hátán a hideg. Deion tenyeréből és kézhátából pedig vérpatak indul meg a fogak szakította sebből. Vanina talpra ugrik, és rövid ideges hezitálás után - hogy mit is csináljon - némi kötszert kerít a hátizsákokból, majd Lan kezébe adja.
/Abrín/ Jobban értesz ehhez - jelenti ki.
 
Reggelig sikerül bekötözni Deion kezét, és Kael is elkészült kettő darab amulettel, melyből az egyiket Hajnal csuklójára, a másikat pedig Deion csuklójára kötöz fel halk kántálás közben.
Mindezt azzal magyarázza, hogy Hajnalnak és Deionnak van a legnagyobb szüksége rá. Vanina viszont azért bizalmatlan a beígért szelleműzéssel kapcsolatban, így annak kezdete előtt Lan elé áll Kékprémmel az oldalán.
/Abrín/ Kimondom kerek-perec, hogy nem szívesen maradnék a varázslat ideje alatt a közelben. Mert nem abban kételkedek, hogy nem sikerül kiűzni a szellemet, hanem az nem tetszik, hogy megpróbál másba költözni. Azt mondom jobb megelőzni a bajt, és Kékprémmel messzebb megyünk. Amúgy is volna dolog. Kékprémnek van egy terve. Ismeri a mocsarat - én meg ismerem Chianwa nagyurat - köp ki - időt kell nyerni, és több ésszel, ügyesebben mint Kiina - ha nem akarjuk, hogy beérjenek minket - fújtat nagyot, mintegy megkönnyebbülve, hogy ezt így mind elmondta egy szusszra. Aztán még hozzá teszi, felemelt ujjal - Nincs idő vitára - jelenti ki, majd Fifire felszállva, Kékprémmel az oldalán elindulnak visszafelé. Nagyon nincs időtök, mert közben Kael hakan kántálva több füstölőt is meggyújtott, és a horizonton felbukkanó nap első sugarai lassan elérik a táborhelyeteket...

[Haldirien]

Mesélő: Dierol
Helyszín: Vutas-Vutar
Időpont: nyárelő
Esemény: Hajnal
Résztvevők: Lan, Deion

Deion testvér csak fél füllel figyeli Kael és Lan társalgását, figyelve Hajnalt hogy ne csináljon őrültséget, de amikor Vanina jelenti, hogy az üldözők még a nyomukban lehetnek, elterelődik a figyelme, amit Hajnal kihasználva egy alapos kézen harapással jutalmaz. A néhai Zegherovi Sterrard feljajdulását egy ínyharapásba próbálja folytani, és amint lehetősége van rá, eltávolodik a megszállt nőtől.
"Nem gondoljátok komolyan, hogy még mindig követnek..." - rázza meg a fejét, majd felszólal. - "És mi lenne ha ahelyett, hogy ismételten elszakadunk egymástól, és megöletitek magatokat, inkább csapdába csaljuk őket valahogy? Azzal, hogy hátramaradtok, talán nyerünk egy kis időt, mint a múltkor, de nem látom hogy bármit segítene, hisz jóval több van hátra az útból. Ha van egy terv és ismeritek a mocsarat, miért nem csaljuk be ide. Elég elkapni a darazsak királynőjét, és akkor a maradéknak már nem lesz annyi kedve szúrkálni. Nekik is meg kell aludniuk valamikor, a mocsár pedig elég büdös hogy elkenje a szagunkat a kutyák elől."
Deion testvér nem tette hozzá, hogy miért tud ennyit a kutyákról és a szag elrejtésről, vagy épp a darazsakról, de előfordul, hogy nem ez az első eset amikor kutyákkal vadásztak rá.
"Vagy ha az túl veszélyesnek gondoljátok, akkor lehet elég ha megöljük a lovaikat és a maradékot ellopjuk, elhajtjuk. Úgy már nem fognak ilyen könnyen a nyomunkban loholni."