Kalandozások a birodalomban:

[Haldirien]

Leanthil

"Gondolozok az aranyakon, hogy mennyiért kêpes egy fogadós elárulni dolgokat, és más személy fülévé, szemévé válni.
Nem vagyok jó előítélettel velük, így egy ezüstre, vagy ötven rézre becsülöm ezt az árat. Jó bevétel a fogadó mellé.
Majd megállítja a lovag a lovát.
" Pihenjünk..."  mondja
"Nos elfáradt a lovag uram." - mondom egykedvűn magamnak.
- Ha úgy esik, álljunk meg egy időre. - válaszolom neki.
Amikor visszatér, és az árra pqnaszkodik, csak megjegyzem.
- Tudja, lerít magáról hogy északi... Akiket itt nem szeretnek. A háború veszteségeit, legyenek fiak, vagy termések, nem egyszerű pótolni.  Ésszerű ha egy északitól pénzt kérnek.
Majd az órás pihenés közben arcot mosok, eszek egy keveset, majd megszólalok.
- Indulhatunk? Amint hallottam Kaskellon messze van. Ha itt szerzünk élelmet az éjszakát nem kell fogadóban tölteni. - "Ahol megmérgeznek és jó eséllyel figyelnek."
Odalépek a parasztokhoz, és megkérdezem.
Uram, van e maguknak esetleg egy napi élelmük, amelyet magunkkal vihetnék?.
"Ha ezt az estét elérjük akkor már csak két nap lesz maximum.
A fővárostól 2-3 nap éjjelnappal, akkor 5 nap nappal irammal, és ebből két nap megvan, az estét átlovagolnám, onnan már hamar ott leszünk."

[Az Ezüst Utazó]

Ezékiel+Leanthil:

Már benn a házban, a fejét csóválva üldögél.
-Én még bírnám maga is szerintem de kinek hiányzik egy törött lábú ló? Ha éppen érdekli magától is kértek volna pénzt, ebben nincs semmi politika. Észak vagy dél ezen az elhagyatott környéken senkit nem érdekel. -Válaszol szintén egykedvűen Ezékiel. A ház asszonya érkezik, némi száraz elemózsiával.
-Csomagoltam maguknak kenyeret sajtot szárított húst meg néhány kupa bort. Ha nem akarnak megállni annál a fogadónál  ennyi élelem elég két napra. Bár van ott egy kovácsműhely is. Legalább a lovaik patkóját megnézhetnék ha már ilyen hosszú útra készülnek.-Valószínűleg hallgatózott.
-Na látja asszonyom ez nem is rossz ötlet, lehet hogy addig meg is állok.-ez az alak soha nem csinálja azt amit te szeretnél. elveszitek az ételt, Elhagyjátok a tanyát, a pihenő megvolt.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi csendben töprengve masszírozza Anili hátát, és egy idő múlva nem csak a gondolatai, de a kezei is elkalandoznak kissé a hátáról. Amikor végül Anili megfordul, kissé elpirul a helyzettől, de pár szívdobbanásnyi ideig eltart, míg a lány bájaitól elszakítva tekintetét a szemébe néz. A vak is láthatja rajta, hogy most teljes mértékben Anili foglalkoztatja.
A kérdésre, hogy éhes-e, apró zavar fut át az arcán. El is felejtette, hogy nem rég még vacsorázni akart. Az almát átveszi, néhány mozdulattal fényesíteni egy kicsit, majd beleharap. Anili mondandójának elején a tekintete még el-el kalandozik, de aztán megembereli magát, és csak az arcát nézi a lánynak. Ám amikor megemlíti, hogy holnap is szüksége lesz a krémezésre, Hrissi is elvigyorodik
-A tégely tartalma nem csak a hátadra elég... - jeleli kissé elpirulva, és a tekintete végig vándorol a lány domborulatain. Viszont, amivel Anili folytatja, eltűntei az arcáról a csibészes mosolyt. Érdeklődve hallgatja, s közben bólogatva adja tudtára, hogy érti, és nem vesztette el a fonalat. Amikor a rendházra kérdez rá, kissé elkomorul, és eltöpreng, de nem vág közbe. A helyi szokásokra is csak megvonja a vállát – ebben az egyben nagy hasonlóságot mutatnak a Hat Város szokásaival. Ami pedig a holnap délutáni programját illeti Anilinek, arra csak felvonja a szemöldökét, aztán szokása szerint belepirul az azt követő, sokat ígérő mosolyba. A ruha kérdés valahogy még nem foglalkoztatja, bár meglehetősen hiú tud lenni – ha van rá alkalma.
Végül rebben a keze, ahogy Anili befejezi
-Talán nevetségesen hangzik alig néhány nap után, de a földeken volt időm rájönni, hogy szeretlek, s csak akkor nem veszlek nőül, ha elszöksz, vagy most kikosarazol – mosolyodik el
-A rendházban némasági fogadalom van az ott lakóknak – vigyorodik el Hrissi –Ezért amúgy sem bírnád  A rendházban azok élnek, akik kiképzés alatt állnak, éppen feladatra készülnek, vagy nincs senkijük, esetleg a párjuk is a klán tagja, de még nincs gyerekük.
A többiek a rendház melletti faluban élnek. A családosok, családtagok, gyerekek, öregek, s azok akik tudnak beszélni. Akármilyen hihetetlen, egy klánnak és egy rendháznak szüksége van olyanokra is, akik lojálisak és a mindennapokhoz szükséges hátteret biztosítják. Földet művelnek, állatot tenyésztenek, kenyeret sütnek, tetőt ácsolnak, gyereket nevelnek, mint bárhol máshol. Abban különbözik a többi falutól, hogy itt sokkal több a jól képzett fegyverforgató. A házát a helyiek segítségével építi fel mindenki – kis ideig még elmélázik, hogy mit is jelelhetne.
-Ami apádékat illeti, nem kell aggódnod – egy szót sem fognak kihúzni belőlem  – harap ismét vigyorogva az almába, és utána csodálkozó arccal néz rá. Úgy tűnik, hogy a kezébe ivódott krém  nem túl jó, különös ízt adott az almának. Sóhajtva leteszi, és folytatja a jelelést
-A fogadóban majd amennyire lehet, próbálok vigyázni arra, hogy ne történjen olyasmi, ami később még jó ideig beszédtéma lenne. S ha már az apádról volt szó – azt tudja, hogy nem csak a születésnapja miatt vagyunk itt. Én viszont azt nem tudom, hogy mennyit tud, és ha választania kellene Edmund úr és közted, kinek a pártjára állna. Node félre a borús gondolatokkal! - inti Hrissi -Hisz nem halni készülünk! - s ezzel Anilihez hajol, és most már hosszúra nyújtva csókolja.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Úgy tűnik minden fontosabb dolgot sikerült tisztázni mindkét oldalról. Kivéve hogy mentás kézzel ne egyél almát. Lenyugodtak a kedélyek. Mivel késő tavasz van a nap még mindig fenn van bár a hosszú beszélgetés, főleg Hrissi jelelése és egyéb tényezők  miatt majdnem két óráig is tartott. Az ablakon kitekintve már látszik a szekér Mathiassal és a fiaival. De ki nézelődik ilyenkor kifelé? Anili ritkán jut szóhoz, de kicsit sem zavarja.
-Azt mondod nem bírnám a némaságot?Na hát ezt kikérem magamnak!Most azonnal némasági fogadalmat teszek aztán soha többet nem hallod a hangom! És például soha többet nem hallod tőlem hangosan hogy szeretlek!-Szólal meg Anili műháborodással még nyelvet is ölt.
-Ahogy meséled a te klánod és az én szövetségem  nem sok mindenben különbözik, Anyám például benne volt. Apám viszont nem. Ja és nem áll szándékomban megszökni.Apám viszont minden esetben a családot választja. Hiába az ezer éves cimboraság Majd te is rájössz  ha lesz feleséged meg gyerekeid.-Anili pár pillanatra csöndbe marad.
-Tudom nem volt egy fantasztikus gyerek korod, de mi majd jobban csináljuk. Sokkal sokkal jobban
Lábdobogás hallatszik, és közben a nap is lebukóban. És csoszogó léptek zaja felfelé a lépcsőn. Halk Kopogás, ez Mathias.
-Vacsora idő van gyertek le!-Mathias hangja nem parancsoló inkább kérő.
Anili gyomrának korgása jelzi ő bizony éhes, már megint.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi türelmesen válaszolgat a felbukkanó kérdésekre – hiszen ezeket nem lehet egy vállrándítással  elintézni. Az idő szalad, de ez most nem foglalkoztatja. Az, hogy Anili nem akar megszökni, vigyorgásra készteti
– Pedig sokat nézted azt a diófát... - jeleli neki, de látni rajta, hogy nem gondolja komolyan. Anili válasza, hogy apja a családot választaná a barátsággal szemben, számára is érthető – és rávilágít arra, hogy eddig rosszul sejtette -  Mathias nem hűbérese Edmund úrnak. Azon, hogy nem volt kellemes gyermekkora, nincs mit vitatni – Hrissi csak legyint egyet rá – már nem számít. Anili végszava, hogy majd jobban csinálják, halovány mosolyt csal az arcára. Reméli – ő más hibákat fog elkövetni, mint az apja – aki nem tudott soha megbocsátani neki.
Hrissi nem is tudná megmondani hogy a szekér mikor érkezett meg – mert bár feltehetőleg hallotta, csak Mathias fáradt lépteire figyel fel, ahogy komótosan közeledik a lépcsőn. A vacsora említésére Hrissinek felcsillan a szeme – nagyon reméli, hogy jobb lesz, mint a mentás alma. A jelekből ítélve Anili is éhes lehet. Hrissi az ajtóhoz lép, aztán Anili fele fordul
-Öltözz fel,vagy hallgathatod Ereniast egész este – jeleli a lánynak. Megvárja, amíg Anili felöltözik, aztán kinyitja az ajtót, és együtt lemennek a földszintre. Hrissi vidám hangulatban segédkezik a vacsora előkészítésében, terítésben, és a végén a tányérok elmosogatásában.

[Haldirien]

"Ez az északi aztán nagyon keni vágja a toroni gazdák életfelfogását. Ja nem."
- Ha így hiszi. - hagyom rá.
Azután megérkezik a háziasszony.
"Remek, mindenkinek mindenhol füle van"
És csak darálja a felesleges szavakat, miközben ellát minket élelemmel, majd ad egy tanácsot.
Mosolyogva biccentve veszem át a csomagot.
A tanácsa után megnézem Árnydal patkóját.
Elkopott, így úgy vélem rászorul a cserére.
Elügetünk a patkókovácsig, és mivel nem kértekenszolgáltatást a befogadók ezért az igen erszénybarátin kijött.
- Jónapot, arra kérdeznék rá tud e lovat patkolni? Itt lenne a lovam, akinek patkóra lenne szüksége...
Mondom, majd a rowonira nézek.
"Bolond ez az ember"

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Anili a hálóingénél több ruhadarabot nem vesz magára, úgy megy le a vacsorához. Aránylag keveset eszik de hagyja, hogy kiszolgálják végül is most ő itt a menyasszony ennyit megtehet. Evés közben nem nagyon beszél egyrészt mert nem illik másrészt meg valószínűleg nem akar. Aztán szépen a homlokodra ad egy puszit.
-Jó éjszakát reggel találkozunk!-Csak ennyit mond és ott hagyja a díszes társaságot.
A család többi tagja kórusban válaszolja ugyanezt. Majd Mathias lenyom a székbe.
-Itt maradsz!-Mondja parancsoló hangon, felcsoszog az emeletre, majd lejön.
-Már alszik! Tisztítsátok le az asztalt!-Anili alvási szokásit ismerve hihető. A fiúk gyors ütemben szárazra törlik az asztalt, eközben Mathias beszél. Amúgy is feltűnt, hogy Erenias egész este nem piszkált, csak néhány apró megjegyzést tett, de semmi pofon.
-Fiam! Értek a fémekhez kovács vagyok és fémműves ez a földmunka csak mellékállás. Ami az ujjadon van az egy rézkarika egy kis arannyal körbefutva látom a színéből. Ez viszont...!-Előkap egy kis fémdobozt. Benne két gyűrűvel.
-Na ez igazi! 24 karátos arany. Most nem kezdem el magyarázni mi az a karátszám de nem is ez a lényeg. Még anno Kendra kérte, hogy csináljak  a lányoknak egy-egy párat.
-Miért csak a lányoknak?-Kérdi felháborodottan Erenias.
-Csak!-Rövid és tömör válasz. Erenias megrántja a vállát nem nagyon izgatja, hogy egy "Csakkal" el lett intézve.
-Nézzük inkább a ruhát!-Anthon most szólal bele először a társalgásba. Most már biztos hogy természetében és kinézetben is az apjára hasonlít. Nehéz kihozni a béketűrésből.
Benyit az általad még nem ismert helyiségbe. Gyertya kellene mert nagy ott a sötétség, raktár lehet és pince A szagokból ítélve de olyan sokféle hogy nem lehet eldönteni miket tartanak ott. Egy fej nélküli fabábúval jön elő, egy öltözet férfiruha van rajta. Egyszerű fekete csak az ing fehér, semmi dísz nincs rajta. Inkább az anyagai amik megkapók.
Az ing selyem a mellény, a rövid kabát, nadrág pedig valami vékonyabb bársony.
-Na próbáld fel szerintem jó rád!-Szólal meg Mathias.
-De ha valami baja lesz én én!!-Kezd el fenyegetőzni Erenias.
-Na akkor mi lesz? Még van két ugyanilyen öltözet ruhád a szekrényben. És ahhoz nő is kellene, hogy végre hordani tudd! Az meg nincs, és pár évig nem is lesz!-Erre az egész öltöztető csapat nagy része elkezd röhögni.
-Elmentem aludni!-Jelenti be sértődötten Erenias duzzogva felvonul a lépcsőn és már el is tűnt.
-Na halkabban még felébred az ara, nézzük hogy áll rajtad ez a gönc?-Immáron ketten várják izgatottan, hogy magadra vedd a "nősülős ruhát".Közben Mathias még kérdezősködik.
-Anthon érti is meg "beszéli" is a jelbeszédet tudsz válaszolni Másoknak hónapokig tart összehozni egy még kis esküvőt is nektek volt rá nagyjából két nap. Talán még annyi sem. Mindent sikerült megbeszélni?

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi jó hangulatban költi el a vacsoráját – és ő sem kezd jelelésbe Anilivel – hisz a többiek úgysem értenék. Amint Anili egyértelműen asztalt bont, és jó-éjt puszi után távozik Hrissi már sejti – ismét lemaradt valamiről, megint a feje felett döntöttek valamiről. Már állna fel, hogy Anili után menjen, amikor Mathias visszanyomja a székére.
Az utasításra, hogy maradjon – még nem fogott gyanút. Ám amikor visszatér, és közli – Anili már alszik, és takarítsák le az asztalt, Hrissi védőangyala riadót fúj. A Báró is így járt... Már látja,hogy le akarják fogni, és kivallatni – és mivel még üvölteni sem tud, Anili nyugodtan végigaludja az egészet. De nem fogja olcsón adni magát, előtte ki fog rúgni pár fogat – dönti el dacosan. Ő is felugrik a székről, és az asztal tisztítása címén megkaparintja a tőrét, és lazán a hüvelyébe teszi. Ám nem támadnak rá, hanem Mathias kezd el beszélni. Hrissi a két fiút tartja szemmel, miközben Mathiast hallgatja.
Az, hogy felismerte azt, hogy hamis a gyűrű – elgondolkodtatja Hrissit. Vajon Anili az apját akarta átejteni a gyűrűvel, vagy eleve így tervezte? Esetleg Mathias akarja mindenáron férjhez adni a lányát? Az első férfihoz, akivel el tudja vetetni? Komplikált egy család...
Amikor előveszi a fémdobozt a két aranygyűrűvel, fülig pirul a szégyentől, hogy egy pillanatig azt hitte – rá akarnak támadni. Erenias kérdésére Hrissi sejti a pontosabb választ, de tudja – hét nap is kevés lenne, ha megpróbálná elmagyarázni neki.
Inkább kíváncsian néz Anthon után, amikor eltűnik az ajtó mögött. A felöltöztetett próbababára rácsodálkozik, aztán Mathias utasításának eleget téve ledobálja magáról a nadrágot, inget, és felpróbálja Erenias féltett ruháját. Miután felvette, bokától felfele haladva szépen megigazítja a ruha esését, és ha szükséges, a hosszán is változtat néhány ügyes mozdulattal.
Mathias kérdésére, hogy sikerült-e mindent megbeszélni, Hrissi Anthonra néz, és lassabban int neki, hogy legyen ideje megszokni
-Természetesen nem  – vigyorodik el Hrissi – Csak a legfontosabbakat. A ruha feltehetőleg néhány apró módosítás után jó lesz – jelei végigtekintve magán -Csak túl finom holmi ez hozzám

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil+Ezékiel:

A kovácsműhely közelebb van mint ahogy a parasztok állították.
-Kovács vagyok. Már mért ne  tudnék lovakat patkolni? No nézzük ezt a szép jószágot!-A kovács megsimogatja Árnydalt. Aztán gyors mozdulatokkal kicseréli az elhasználódott patkókat.
-Na és a magáé?-Néz rá Ezékielre. Nem is rá hanem a lovára.
-Úgy látom rád is rád fér egy kis csinosítás.-És már végzi is a dolgát. Nem is beszél többet, amíg nem végez. A műhelyben látható már elkészült kés, kasza, kapa, sarló más és a vidéki emberek számára fontos eszköz.
-Kész! A kardjaikat nem kell megélesíteni? Egy ezüst.-Azután hol a Ezékielre hol Leanthira néz ki fog fizetni.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Jó pár percig olyan volt a helyzet hogy itt mindjárt durva ütés váltás lesz. Örömmel vehetted észre nem ez lett a vége. Tükör nincs legfeljebb csak sejted hogy a minőségi anyagból készült ruhadarabok mennyire jól állnak.
-Inkább legyen bő mint szűk nem igaz?!-Kérdezi és jelenti be Anthon egyszerre.
-Most pedig vissza teszem a helyére. Még csak az hiányzik hogy valami baja essen, Eren jobban félti a gúnyájait mint az életét. Ne aggódj csak vicceltem. Néha úgy hisztizik mint egy lány nem is tudom kire ütött ez a gyerek?-Mosolyogva megvonja a vállát. Megvárja hogy átöltözz eközben Mathias veszi át a szót.
-Jobb ha jól kialszod magad fiam, holnap nehéz napod lesz!-De eközben úgy vigyorognak egymásra Anthonnal mint két cinkos egy titkos küldetésben. Mathias meg az ő rejtett üzenetei, ezek soha nem jelentenek jót. Amikor utoljára ezt mondta úgy meghajtott a földeken mint egy rabszolgát most vajon mit akar?

[Haldirien]

Leanthil

Árgus szemekkel nézem ahogy patkolja Árnydalt, nehogy felsértse a lábát, mert akkor itt ragadok távol mindentől. Amíg tart a patkolás, óvatosan ölelem egyik karommal körbe Árnydal nyakát lenyugtatva hogy álljon meg és ne mozogjon.
Hamarosan befejezi, majd a rowoniét veszi keze alá.
Egy ezüst.
Mondja, miután befejezte, ránknéz felváltva, várva a fizetségét.
Benyúlok az oldalamra kötött erszénybe, kitapogatok egy toroni ezüstöt, majd kiemelem és a kezébe illesztem..
Majd elóhúzom a kardomat, végighúzom az ujjam az élén. Van mit élezni rajta.
- Az én kardomra ráférne egy élezés.. Miután végzett, kifizetrm majd a lovaghoz fordulok.
- Na induljunk! - szólok neki. Majd megmászom Árnydalt, és elindulok az úton tovább.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi egyetértően bólint Anthon kérdésére. Valóban jobb ha bővebb egy kicsit a ruha – azon könnyebb segíteni. Amint kifejezi azt a szándékát Anthon, hogy visszateszi a helyére, Hrissi újra átöltözik, és csak a fejét ingatja a költői kérdésre. Mathias javaslatára, és vigyorára felvonja a szemöldökét, aztán egy bólintással elintézi
<Anili úgy látom jól tudja, hogy mikor mi vár rám a családja körében. Most éppen nagyon ugyanazon jár az eszük – a holnapi ivászaton>
Hrissi jó éjt intve ezek után elindul felfele, és a szobában betéve maga mögött az ajtót, ledobálja magáról az imént felvett ruhadarabok javát, és felméri – Anili elfoglalta-e az egész ágyat, vagy sem. Ha úgy látja, hogy a felébresztése nélkül nem tud lefeküdni, akkor a másik, szabad ágyba fekszik, és elteszi magát másnapra.

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil+Ezékiel
 Leanthil:
A kovács tökéletes munkát végzett, hiába is kerestél bármi hibát a munkájában, és a kardodat is jól megélezte. Mind a tiédet mind a Rowoniét. Az egy ezüst átadása után folytatjátok utatokat. Nem álltok meg  a Barackvirág Fogadónál amit anno a parasztok emlegettek bár úgy tűnik nem ártott volna. Igaz élelmetek vizetek van bőven egy egész napra de ez a paplovag már megint átvert. Víz helyett bort töltetett a kulacsába. Az italozás már nem új számára, ezt már sikerült tapasztalnod de azért van új a Nap alatt! Vigyori hangulatban van, elsüt néhány fekete poént, párszor elalszik a nyergében és ki ébressze fel? Naná hogy te. Gőze sincs ilyenkor hogy hol van, le akar esni a nyeregből kénytelen leszel odakötözni vagy leesik. Viszont eközben sem felejt el folyamatosan nótázni! Így biztosan nem tudsz egész éjjel lovagolni teljes sebességgel, ha erre az idiótát kell figyelni.
A pénzét, vagyis a közös pénzeteket mégsem veheted el, egy lovag nem tesz ilyet nem méltó hozzá, bár néhányszor átfutott az agyadon az este folyamán.

Ezékiel:
"Ez a lovag tisztára karót nyelt, még élni se tud igazi nemesi marha! Csinálhatja itt az ember a műsort, rá se bagózik! Inkább alszok, iszok éneklek még egy kicsit az legalább szórakoztat. Magamba meg röhögök rajta!"

https://youtu.be/poPQ8rdcoms

Gondolom egy ilyen nótába még bele is vörösödik!

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Anili aránylag kis helyet foglal el az ágyban, felébresztés nélkül mellé tudsz surranni, és aludni másnapig. Egy kakas két kakas három kakas és utána sorra a kakas zenekar ébresztő. Anili megszokott morgása enyhe káromkodással körítve hogy egyszer biztos kitöri a nyakukat vagy elvágja a torkukat.
Kezded már megszokni. Ha nem lenne ez a reggeli cécó hiányozna?
Mire észhez térsz a tegnapi vízből Anili már csinált némi "cicamosdást" és fel is öltözött cselédruhába. Az arcodra ad egy gyors puszit, már megint siet.
-Figyelj Hrissi! Vigyázz a Kaskelloni Húzóssal!-Szól hozzád figyelmeztetően felemelve a mutatóujját, és már el is tűnik.
Minden szinte menetrendszerűen halad, reggeli aztán a földekre, csak Mathias a fiaival ne röhögne egyfolytában össze- vissza. Mi lehet ez húzós? Ráadásul Mathias nem ment át rabszolga hajcsárba. Nyugodtan lassan haladtok utol is éred, ez egyre furcsább. Vagy hagyja Vagy ennyire jó vagy. Na jó ez ki van zárva, inkább hagyja. Ezek már az esti piálásra készülnek!

[Haldirien]

Leanthil

Elismerően nyújtom az ezüstöt a férfi elé.
- Remek munka. Teljességgel kiérdemelte. - mondom, megnyerő arccal és stílussal.
Azután továbblovagoltunk.
Az első jel az volt hogy lehorgasztotta a fejét. A másik hogy mindenféle dolgot beszélt házasságról meg efféllékről.
Éreztem, hogy felkellene keltenem az alvó lovagot, de maradt annyi büszkeségem, hogy  em fogok egy részeg férfit gyámolítani. Ha leesik... Arról nem tehetek, legalább megtanulja hogy nem éri meg ilyen állapotban lóra ülni. És akkor legalább felkel.
 Ahelyett hogy elszökjek a pénzzel, amelyet szégyenteljesnek neveznék, azon gondolkoztam hogy elfelezem és a sajátommalegyek tovább, vagy nekiadom az érméket, és úgy megyek tovább.
Lényeg a lényeg, alig lassítva folytatom az utam. Ha lemarad lemarad. Ha leesik leesik
 Tudnia kéne hogy mikor élvezze életét. Éppoly felelőtlen mint részegen, vagy bor ivás nélkül harcba indulni.