Leanthil herceg
Fiona szavaira egy kellemes mosollyal biccentek. "Lehet elsietett mentőakciónk volt?" - villan át az agyamon, majd Fiona felé intézem a szavaimat.
- Olcsó fogadót? - vonom fel a szemöldökömet, egy "nem tudod ki vagyok" arckifejezéssel az arcomon, majd biccentek felé - Öröm volt megismerni, és reméli szívem, egyszer majd befejezhetjük azt a bizonyos félbeszakított párbajt. Valamikor keressen fel, vagy én keressem fel önt?- kérdezem tőle, mintha egy toroni lovag lenne egy torna után, majd Atollával távozunk a fogadóból.
Ha eszembe jut valamilyen toronpárti riegoyi nemes neve, akkor azt egy javaslatként előterjesztem Atollának, másképp egy jó fogadóba megyünk, amelyen látszik, hogy ad a kényelemre, nem pedig dúcokon kell aludni.
Nem fogadom el az olcsó szállásra való jelzést inkább a riegoy-i uralkodó, vagy a város vezetőjének a háza felé veszem az irányt.
Az úrhoz mint toroni Leanthil herceg jelentkezek, a császár gyermekeként, mivel nincsen jelenleg háború az államok között, nem volna Riegoynak semmi oka arra, hogy magára haragítsa Toront, azzal hogy fiával rosszul bánnak. Először is a vezető elé járulok.
- Riegoy ura, öröm volt meglátni városodat és annak rendezett szépségét, a hosszú út után megkönnyebbülés volt újra Ynev egyik városába kerülni, és megszabadulni az út porától és annak kellemetlenségeitől. Azért jöttem hozzád, mert reménykedem abban, hogy családod nem utasítja el Toron császári családját, és szemtől szembe csodálhatom meg házadat és családodat, meglátva, hogy valóban olyan szép e, mint amilyennek mondják. A kísérőm pedig Kaskelloni Valentina, akit elraboltak otthonából, de még a városod előtt sikeresen visszaszereztük őt. - "ki kivánom hagyni belőle azt az esetleges utalást, hogy azt hinné őt vádolom"