Kalandozások a birodalomban:

[Az Ezüst Utazó]

A kaland folytatása:Kalandozások a birodalomban:

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Elkezdődik az első napod mint jóvágású parasztlegény. Mathiasnak igaza volt, a hideg hajnallal kapcsolatban, a Nap legelső sugarai az égen hús szellőt hoznak, és eltűnik az a langyos levegő ami betakarta a csillagos éjszakát. Mathias részletesen elmagyarázta mi a dolgod. Azt a petrezselyem nevűt kell "egyelni" ahogy ő fogalmazott, meg gazolni. Nem lehet olyan nehéz. De akkor az hogy lehet hogy alig térdeltél bele és máris le vagy maradva egy méterrel, pedig ő 3 sort csinál!
A fiúk is lassan megérkeznek, és utánuk rendre több és több szekér idegenekkel. Intenek vagy kurjantva köszönnek aztán beállnak vagy beletérdelnek a sorukba  és csinálják ugyanazt amit ti. Mathias ugyanúgy visszaint vagy visszaköszön de nem áll meg. Hogy bírja?
A Nap halad felfelé komótosan, és kezded érteni miért is van rajtad szalma kalap.
Mathias hátrafordul és odajön hozzád.
-Fiam jobban jársz ha leveszd a cipődet, és csak egy lenge hosszú ujjú ingben dolgozol. Még csak tíz óra és hidd el egyre melegebb lesz! Lábat mosni könnyebb mint cipőt meg ruhát.
Mathiasnak igaza volt egyre melegebb lett, hol volt már a csillagos langyos idő. A föld meg olyan mintha büntetne. Minden térdelésnél olyan érzés most kell újra valami keményen térdelned a rendházban, mert rosszat csináltál. Anili persze nem mondta mikor jön.
-Fiam egy jótanács! Térdelj rá egy nagyobb gazra, az felfog valamennyit. De most gyere enni, ebédidő van!-Mathias éppen a szekerek felé ballag. Ha nem is tudja szenvedésed okát de ő is megszenvedte ezt valaha.

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil:

Helyszín: Kaskellontól 5 napi járásra este 10 körül. A Fogadó a három vak nyúlhoz.
Minden jelenlévő lélegzet visszafojtva hallgatta végig a hosszú beszámolódat a kalóztámadásról az öbölben. És hogy milyen dicső módon verted vissza őket. Elhulltak egy szálig a kardod élén. A történet végére azért odabiggyesztetted, hogy Leonar is segített.
Éppen csak a födém és az épület nem szakad rád képzeletben. Mivel a kalóztámadás egy részét átaludtad, Atolla nagy nehezen felélesztett és mire magadra vetted a páncélod Lio végzett majdnem az összes kalózzal, neked meg alig jutott a tortából egy apró szelet. Amúgy is hányan lehettek? Kit érdekel?
De ezek a derék emberek amúgy se voltak ott és kit érdekel!?
-ÓÓó a derék herceg úr! Száz kalózzal is végez ha kell! Igazam van?-Szólal meg a fogadós!Mindenki bőszen bólogat.
-Még bort! Igyunk a herceg egészségére!-Előkerül egy nagy hordó amit azonnal csapra is vernek. Itt nemsoká bősz vigasság kerekedik.
-Te meg mit ácsorogsz ott még ételt a herceg úrnak nehogy éhkoppon maradjon!-Rikkant oda egy cselédlánylak, Aki rohan is a konyha irányába és egy jól megrakott tállal tér vissza. Egy malac egészbe sütve. de csak nem hagynak enni pedig már jó lenne. További kérdések jönnek.
-És milyenek az alidaxi boszorkányok? Azt mondják nagyon szépek de gonoszak, azt is mondják hogy az a főboszorka csak fehérben jár és hogy repülni is tud!Meséljen igaz ez? Látta?-Mindenki meredten bámul kivéve akik isznak. Köztük az az idegesítő Rowoni paplovag is aki végre eltűnt a közeledből.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi jól megnézi magának a tűzhelyt, s a kapott hagyma pucolása közben oda-oda sandít, hogy lássa – hogy is működik valójában. A hagyma pucolása nem új dolog számra – a kolostorban rendszeresen segédkezett a konyhán – s majdnem mindig valami zöldség pucolását/aprítását bízták rá. Ám pucolhatott eddig akárhány hagymát – az soha nem segít a soron következőnél – majd mindig megsiratja az aktuális darabot. Anton böködésére felnéz, s a késsel nemet int – aztán tovább kockázza a könnyfakasztó zöldséget. Erenias érkezésére finoman fogást vált a késen, aztán kissé elszégyellve magát gyorsan folytatja a hagyma kockázását <itt nem vagyunk veszélyben> Amint Mathias szól a hagyma miatt, leteszi a kést, s a hagyma serpenyőbe kerülésekor felsiet az emeleti szobába, a szappannal kezet mos a tálban. Ezzel végezvén visszasétál a többiekhez. A terítés említésre körbenéz, hogy mit és honnan kéne az asztalra tenni, de az eddig lassúnak tűnő Erenias megélénkül, s mire Hrissi észbekap, már túl is van a terítés nagyján. Hrissi lemondóan legyint – a fiú rutinja mellett neki esélye sem volt hasznossá tenni magát. Mathias kérdésére Hrissi felemeli a kezét – jelezve, hogy a tej egy részére igény formálna – ám a mézet fejrázva visszautasítja. A kopogásra meglepődve tekint az ajtó fele – úgy vélte, hogy ilyen korán más még nincs talpon – pláne más portája előtt. A kenyérre tekintve újra megbizonyosodik róla – a pékek élete sem könnyű – akármilyen jónak is tűnik távolról. Ahhoz, hogy hajnal hasadta előtt kisüljön a friss kenyér, bele sem mer gondolni, hogy mikor kell ahhoz kelni – már ha egyáltalán aludt ma a pék. Mathias tanácsára Hrissi bólint, és próbálja tartani magát hozzá. Bőségesen eszik, de kerüli azt, hogy telezabálja magát, mert tudja – akkor nem tudja kellőképpen odatenni magát. Amint befejezi, nyugodtan várja, hogy a többiek is végezzenek, igaz, Erenias bőven előtte végzett.
Mathias szavaira, hogy a fiai hozzanak utánuk élelmet meg vizet, Hrissi feláll az asztaltól, és ismét felsiet a szobába a kulacsáért, és a tőréért. A fejébe nyomott szalmakalapra felpillant, és bólint <a vizes, fejre kötött kendő helyett ez sokkal jobban fog szolgálni>
Kilépve a házból Hrissi felhúzza a csizmáit, aztán Mathias után indul. A szekéren zötykölődés közben a tájat szemléli – szeretne minél hamarabb eligazodni a vidéken. A távolba nyújtózó sorok láttán biztosra veszi – estére igencsak fáradt lesz. A föld mellett, ahol végül megállnak, Hrissi ismerős növény illatát érzi. Ugyan konyít valamennyit a herbalizmushoz, de az csak arra elég, hogy a növények nagy részét két fő csoportba tudja osztani – ami ehető és ami mérgező. Ez utóbbit az ehető kategóriába sorolja, pláne miután a nevére is fény derül. Mathias intésére ő is fél térdre ereszkedik, és figyeli, hogy mit is magyaráz neki. Az instrukciók egyszerűek, ahogy a feladat is. Amint arról van szó, hogy kap egy sort, szalmakalapját ujjával feljebb tolja, és a sor vége fele néz, amit a sötét miatt nem is lát <szép lesz  > A kaparót jobb kézre fogja, és néhány lassú, óvatos csukló mozdulattal próbálgatja az új fegyvert <közelre veszélyes avatott kezekben> A kivágott virágra Anili jut eszébe. A gondolat meglepi – fejét rázva vigyorog magán <Mi ütött belém? Hogy jutott ez eszembe? A végén még szerelmes dalokat is fogok fütyörészni? Persze csak a látszat kedvéért  > 
Vállon veregeti Mathiast jelezve, hogy érti, aztán nekiáll a feladatnak. Unalmas, monoton munka – a változatosságot csak az elé kerülő különféle kiirtandó növények jelentik. Hamarosan azt veszi észre, hogy bizony lemaradt. Lélekben vállat von – úgy tűnik nem az első nap fogja ámulatba ejteni a helyieket. Ha elbizonytalanodik egy apró levelet lecsípve megkóstolja – tényleg ezt a növényt kell-e meghagynia? Türelmesen halad előre – de gondolatai egyre másra elkalandoznak – hol azt próbálja meg kitalálni, hogy mit és hogyan is fog majd otthon mesélni a többieknek erről a különös feladatról, hol azt hallgatja, hogy a többiek mit beszélnek, hol pedig azon töri a fejét, hogy Mathiasnak mit is írjon a titkos rekeszbe rejtett könyvecskébe. Talán az Anilivel történt első találkozás, néhány jellegzetes részlet kihagyásával egy időre megfelelne... vagy hagyhatná üresen is... Amíg nem egyeztetett Anilivel, nem kellene semmit sem írnia – nem kéne ellentmondásba keveredni. Bár fárad, és kezd elege lenni, azért dolgozik tovább – makacssága, és kiképzése hajtja előre, hogy állóképessége lehetőségeit kihasználva minél jobban „mutatkozzon be” Mathiaséknak.
A javaslatra, hogy vegye le a csizmáját kissé ingatja a fejét – lehet, hogy Mathiasék talpa már kérges, de ha ő veszi le a csizmát, hamar belelépne valamibe, ami amúgy is lassú „vánszorgását” még jobban lelassítaná. Lassan fogcsikorgatva halad előre, ahogy a dac hajtja – lelkesedése már a múlté. A kezdetben szépnek látott gazokat egyre inkább szívből rühelli – végtelen sorokban futnak a távolba, nem akarnak elfogyni. Úgy érzi – többet ilyet nem akar majd látni – pláne a szobában. Az öreg tanácsát megfogadja – de kissé későn jött – az addigi térdepelést igencsak megjegyezték a térdei. Az ebédszünet említésére óvatosan, a combjait dörzsölgetve áll fel, hogy ismét hozzá szokjon a kiegyenesedett testtartáshoz. Az ebédet úgy költi el, mint a lovak – állva. Tudja, ha leül, akkor sokkal nehezebb lesz újra megmozdulnia. Közben azon töpreng, hogy már csak Edmund úr hiányzik, aki elújságolja, hogy a lányát egy kuka idegen rabolta el...

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

A dolgok soha nem alakulnak úgy ahogy azt az ember szeretné. Leginkább már a Nap lenyugvását szeretnéd a legjobban de az csak vánszorog. Az ebéded elköltése sem pontosan alakult pont úgy ahogy tervezted. Mindenki állva eszik, a lenyitott szekere mögött. Erenias és Anthon is csatlakoztak a délelőtt folyamán, pont úgy mint Mathias megelőztek de ez ráfogható arra hogy fiatalok. Evés közben jó lenne kihallgatni mi folyik a kastélyban, minden apró kis pletyka fontos lehet. De ez most sajnos most nem jön létre. Apró léptek hangja hallatszik, sok gyors kis tipegés. Már meg is van a gazdájuk. Lányok, sok lány. Ráadásul szépek, szőkék leginkább de akad köztük barna is kék, és zöld szeműek karcsúak telt keblűek az arcvonásaik sem azt sugallják hogy ők a helyi paraszt lányok. Csak remélheted hogy Anili nincs a közelben. Úgy fognak közre mintha te lennél a messziről jött mutatványos akit mindenképp látni kell. Pár pillanatig csak kíváncsian néznek aztán elkezdődik.
-Hogy hívnak? Mi a neved? Idevalósi vagy? Eddig még nem láttunk?Akkor nem idevalósi vagy? Honnan jöttél? Kik a szüleid? Mit keresel itt? Hogy kerültél ide?-Ki kérdezett mit és hol is tartottál? Legalább tízen vannak egyszerre kérdeznek és mind ugyanazt.
-A neve Hrissi és elég hallgatag fajta!-Szólal meg Mathias a lányok háta mögött vigyorogva. Úgy tűnik élvezi a szorult helyzeted és esze ágában sincs kitépni a hölgykoszorúból.
-Hrissi? Milyen szép név!-szólalnak meg egyszerre.
-Olyan szép vagy mint egy lány! És olyan izmos mint egy férfi, milyen helyes! Hűűű!Mit számít ha hallgatag vagy majd mi beszélünk helyetted is!Héé gyűrűje van! Ki a feleséged?-Minden lány rosszallóan tekint rád egy pillanatig, olyan "ej Hrissi miért nem mondtad hogy nős vagy" nézés. Mintha mondhatnál bármit is. Mathias még mindig nem ad kegyelmet, kivárja a végét.
-Mit számít ha nincs itt akkor én leszek ma az asszonyod!-Szólal meg az egyik nagyon gyorsan.
-Neeem, ééén akarok!-kiabál a következő.
-Neeem, ééén akarok!-kiált az ezután jövő és így szépen egymás szavába kapva.
-Na már most már elég legyen, takarodjatok a dolgotokra!-Szólal meg Mathias nem túl hangosan mégis erélyesen. Úgy tűnik neki nem kell kiabálnia, hallgatnak rá így is. A "hölgyek" elszontyolodva és zúgolódva távoznak. Még jó hogy csókot egyik se akart, de még az is lehet.
-Jobb ha éjszakára jól bezárkózol, úgy tűnik te leszel egy darabig a helyi kis kedvenc. De ne aggódj minden csoda három napig tart.-Mathias a lányok távoztával kissé halkabban előtted állva közli ezt veled.

[Haldirien]

Leanthil

A várt sikert éri el a történet.
A fogadós hízelgése nem hat meg annyira, jól esik, de ennyire átlátszó hízelgés nem vesz le a talpamról. Mellesleg, én veszek le mindenkint a talpáról.
- Nem úgy van az, százan se voltak szerintem. És Lionarral együtt kaptuk el az egy részüket. Huszan, harmincan lehettek azok, akiket legyőztem.
Nézem ahogy a fogadós hordóját megbontják.
Megesküsködnék arra, hogy egy pillanatra a fogadós szélesen mosolygott, már már kajánul.
Hát igen, megfog térülni neki az a hordó...
Amikor a fogadós szól a lánynak,  aki elszalad és teljesíti ura akaratát. /off az alábbi csak abban az esetben ha a lány karizmája 12 feletti => szép/átlagosan szép)
Amikor visszaszalad a sülttel, megköszönöm:
-  Köszönöm kiskegyed. - fogom meg a kezét és megcsókolom.
- Amennyiben nincs ellenére. - mondom.
Azután a kérdésekre kerül sor.
 Nos meg kell mondanom maguknak, hogy az alidaxiak tényleg gyönyörűek. Azt, hogy gonoszak, nem tudom, de gonoszsaguk nem érhet fel szépségükkel - Jut eszembe a vörös nő vagy lány. -  azt, hogy Alidax Királynője, birodalmunk szövetségese, így nem illik boszorkaként nevezni - mondom az illetőnek apró fenyegetéssel- tud e repülni, nem láttam hogy repült volna, és egy alkalommal láttam, akkor fehérben volt.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi fáradtan eszik a lenyitott szekér hátuljánál, és közben pár lépést sétálgat oda-vissza mellette.
A pletykák hiánya inkább csak bosszantja – de még nem esett kétségbe tőle – van még idő. A léptek zajára megfordul, és kíváncsian végignéz az érkezőkön
<talán a kastélyból jöttek?> - találgatja. A ruházatukat is megnézi – hátha az segít – de csak arra jött rá, hogy nem a faluból jöttek. Amint közrefogják, gyorsan végignéz rajtuk – főleg tőrt keresve a tekintetével. A „falkataktika” nem igazán okoz neki örömet – jobban szereti, ha senki nincs az oldalában – de most nem válogathat.
Tanácstalansága kissé kiül az arcára <Mit akarhatnak?  > Aztán az első kérdés rávilágít, hogy csak a friss húsra kíváncsiak. Félszeg mosollyal az arcán megrázza a fejét az első kérdésekre. Mathias segíti ki, de Hrissinek van egy olyan érzése, hogy az öreg nem vele, hanem rajta mulat. <Tesztel> jön rá. Hrissi a bókokra kínjában elvigyorodik – látszik rajta, hogy legszívesebben máshol lenne. A gyűrű úgy tűnik, hogy ad egy kis védelmet – de aztán szertefoszlik ez az illúzió – hallva a jelentkezőket. Erre már maga elé tartott kezekkel, a tenyerét billegtetve - mintha lovat, vagy kutyát nyugtatna - hátrál pár lépést, s a visszavonulás lehetőségét keresi. Mathias végül közbeavatkozik, Hrissi nagy megkönnyebbülésére. Hrissi a keréknek támaszkodva, elképedve néz Mathiasra <az északiak bolondok. Mind> A tanácsot végül Hrissi csak nem állja meg „szó” nélkül. Rövid kotorászás után felmutatja Mathisanak a nyitott ajtót és a lakatot ábrázoló kártyalapot és megvakarja az üstökét. Aztán elteszi a nyitott ajtót, és a lakat mellé a ház kártyáját illeszti, és erre már bólogat. Aztán várja, hogy Mathias mit szól ehhez.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard

Mathias jót mosolyog az el tartott kártyákon.
-Értem én fiam kártya nélkül is. Ne aggódj bezárjuk az ajtót. Bár attól tartok ezek a lányok képesek és felmásznak a tetőre és onnan próbálnak bejutni az ablakodig. Ezért szóltam jobb ha bezárod, ma és holnap. Holnapután már nem fogod annyira izgatni a fantáziájukat.
A nap további része ugyanúgy vánszorog mint az eleje. Ahogy azt a öreg előre jósolta és mondani szokás dög meleg van. Aztán valahogy mégis nagy nehezen eljön az este. Mathias összetereli a családot. Anton és Erenias még lenyomnak egy rövid könyörgést amiért nem mehetnek el a fogadóba inni egyet. Az apjuk viszont röviden és tömören közli ha vendég van nem piálhatnak máshol és kész! Aztán végül máshogy dönt. Elmehetnek de csak egy pohárral ihatnak.
-Gyere Fiam nem szeretnék sötétben botorkálni hazafelé.-Nem úgy tűnik mintha Mathias nem ismerné Kaskellon útjait mint a tenyerét, csillagtalan éjjelen részegen is hazatalálna, inkább neked kedvez. Mások is készülődnek. Leginkább  a helyi leányzók Folyamatosan rád vigyorognak és magukra mutogatnak. Összeszedik a holmijaikat és az addig szabadon legelésző bár egy-egy fához de árnyékba kikötött lovakat a kocsik elé fogják. Mint ahogy azt Mathias is teszi. Felül a kis szekérre.
-Indulunk gyere, a fiúk majd jönnek mikor akarnak.-A kocsira felszállva Mathias belekezd a szokásos nótájába. Pár versszakot kihagyva. A leányzók is is indulnak Közben rád és magukra mutogatnak vigyorogva. Nem adják fel egykönnyen. Tényleg be kell zárkóznod.
-Fiam ha hazaérünk melegítek vizet nem forrót, éppen jót. Mosakodj meg és azt ajánlom egy jó fél órára áztasd benne a lábad. Rám is rám fér, de úgy vélem rád jobban. Beszállhatsz a nótába is fütyülheted is ha ismered.-Mathias teljes úgy kezel mintha nem lennél néma. Legyint egyet.
-Ugyan már, csak vicceltem, ne legyél már ilyen karót nyelt!
 
 
 

[Az Ezüst Utazó]

Ezékiel Lan Devlin:

Nem kimondottan érdekel a Herceg története a Kalózokról és Alidaxról. Főleg azután, miután megláttad, hogy csapra vertek egy egész hordód. Innentől kezdve Már alig hallasz valamit az egész történetből valami. Csak a Hordó tartalma izgat. És az igazán jóféle. A fogadós közelébe jutsz, és a tenyerébe csusszantasz egy aranyt. Végül is nem a te pénzed hanem a hercegé.
-A költségekre.-Súgod a fogadós fülébe. Aki ettől úgy elkezd vigyorogni mintha övé lenne Toron összes aranya.
Idegen férfi érkezik, nem nagyon törődsz vele, csak egy vendég olyan mint a többi. Bár a ruházata ismerős valahonnan, vele egy nő Anili barna hajjal? Fene tudja? Ahhoz már túl sokat ittál, hogy ezt meg tudd állapítani. A nő beszél a fogadóssal, szobát kér aztán úgy ahogy vagy felcipel egy üres szobába a félemeleten.
Beszédfoszlányok hallatszanak, felét sem érted jobb is ha alszol inkább holnap erős fejfájással fogsz ébredni de kit érdekel akkor is jó volt a bor.   

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil:

Lassan jól érezhetően kezd hatni a rengeteg bor. Nem ittál olyan sokat inkább jófajtát, Majd ha kijózanodsz muszáj lesz megkérdeni miféle az amit csapra vertek mert abból vinned kellene Toronba saját használatra. Ütős egy fajta. az ember azt hiszi józan aztán egy pillanat alatt tökrészeg lesz, nem forog a nyelve a többiről nem is beszélve. Valahol hajnali két órát kongatnak egy templomban vagy kápolnában. Ide hallik. Elszaladt az idő akkor hány óra is van? Tegnap után kettő vagy ma előtt nyolc? Neee az ember fia részegen ne gondolkozzon mert az fáj! Fel kellene állni, és kérni kellene egy szobát a félemeleten hátha a Hős lovagnak az is ingyen van. Két kockázat van, az egyik fel tudsz e állni? A másik, ingyen van e a szoba. A helyiekkel nem kell törődni, ők már rég kidőltek. Mindenkinél hatott a bor, ki a földön ki az asztalon, ki ülve az asztalra dőlve hangosan horkol szuszog és ki tudja még milyen hangokat ad ki magából. Volt aki már akkor be volt rúgva amikor Alidaxról meséltél, annak a hordó csak hab volt a tortán. A rowoni is lelépett valahová, a lényeg hogy nincs itt.

[Haldirien]

Leanthil

Nem látom a fogadóst, és egyébként is tudom hogy kiakarna használni,  ezért inkább csak fentebb lépkedek a félemeletre, majd leülök a sarokban, próbálok éber maradni, kardom kezem ügyében.
"Mégis mit adott a derék kocsmáros!? Én csak az ételem mellé fogyasztottam másfél kupányit, erre... Erre úgy érzem mintha kiittam volna Toron összes hordóját."
Majd inkább úgy érzem:
Mit vehetne el a fogadós uram...
Azonban nem láttam őt a teremben. Bizonyára alszik.
Inkább nem surranok be a szobákba, hanem ottmaradok.
Várom hogy lovagolni tudjak.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi elteszi a kártyákat, s az ablak bezárására legyint – azt már előző éjjel megerősítette <vagy cserélhetnék ágyat valamelyik fiával – mekkora meglepetés lenne >

Az ebéd után ismét nekilát a feladatának – fáj a térde, az ujjai, és valami vagy megcsípte, vagy megszúrta, de kegyetlenül égeti valami a csuklóját. Időről-időre vet rá egy pillantást, de nem nyúl hozzá – tudja, ha dörzsölgeti, csak még jobban bedagad. A nap lassan halad – s van ideje elgondolkoznia azon, hogy a legjobb, ha azt teszi, amit egy nem túl rég házas ember – komolyan veszi Mathias tanácsát. No nem mintha nem lettek volna szemrevaló fehérnépek, de a gyűrű aranyát még ha csak álca is, tiszteli - ahogy Anilit is.
Hrissi este, amikor megtudja, hogy nem mennek a kocsmába, felrémlik előtte a sajtja maradéka.
A lovak befogásnál nem igazán segédkezik – messziről nézi az „ellenséges” dögöket, és közben Antonnak és Ereniasnak próbál meg magyarázni. Előveszi a pakliból az egy tál ételt ábrázoló kártyát, és a megmaradt pénzéből egy ezüstöt. Közben a kártyára majd magára mutat, ezután a pénzt az egyik fiú kezébe nyomja, és a kártyát pedig elteszi.
A lányok mutogatására csak mosolyogva rázza a fejét – van nélkülük is elég baja.
Aztán felszáll Mathias mellé a bakra, és csak bólogat a mondókájára. Alig várja, hogy „hazaérjenek” és fürdővizet tegyen fel. Úgy érzi, nem lesz gondja az alvással

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil:

A délelőtt kilencet is elüti az a távoli kápolna harangja mire a ne hogy a lovad közelébe kerülés de a felállás sikerülhet. A fogadóssal mindenképp beszélni kell. Számon kérni, biztos megmérgezett! Alig ittál valamit és úgy kiterültél mit akit fejbe vágtak. Túl nyájas is volt az az "állat"!Ennek a Rowoninak benne lehet a benne! csak ez a fejfájás ne lenne! Hogyaza!!! Mint ha pénzt adott volna a fogadósnak, tényleg! Még láttad is! Túl korán van még gondolkodni, meg ez a fejfájás, hogyaza!!!

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard

Amikor megmutatod a kártyát és pénzt akarsz adni a "két sógornak" Mathias határozottan megszólal.
-Nem kell, van ezeknek elég pénzük!-Bár Erenias már boldogan nyúlt volna a hirtelen jött ezüstért. Aztán elszomorodik hogy mégsem lesz belőle semmi.
-Haladjatok holnap korán kelünk!-Szól Mathias a fiai után de azok már eltűntek.
A hazaúton nem sokat beszél bár észreveszi hogy a térded masszírozod.
-Jobb lesz ha hozzászoksz ez csak rosszabb lesz.-Jegyzi meg. A ház előtt álló hatalmas diófára eddig rá se figyeltél. Árnyékot ad ami jó, de az "ellenséges dögök" ha tudnak fára mászni az még baj lehet. És miért ne tudnának? a házba lépve már ismered a rendet, cipő le, házi cipő fel.
-Hozok némi hideg vacsorát nem esszük tele magukat éjszakára. Addig te ülj le ide az ebédlőbe Fiam.-Mathias elindul a konyha irányába. Nem sokkal később két szál kolbásszal egy oldal füstölt szalonnával néhány almával egy fél kerek sajttal a reggeli kihűlt tejjel és a maradék kenyérrel tér vissza. Meg némi valamilyen süteménnyel.
-Almás pite, az egyik szomszédtól kaptuk. Tettem fel melegedni vizet, vigyél amennyi kell és amilyen melegnek találod. Én most kikötöm a lovat aztán csatlakozom.-Kilép a házból de előtte szertartásosan cipőt vált. Sokáig szöszmötöl valószínűleg a lóval. Annak is kell étel. Visszatérte után először a konyhába megy. Aztán visszatér a két hideg vizes lavórral valószínűleg az egyik tartalmát beleöntötte a másikba. Mintha vigyorogna vagy még sem? Hisz az arcán annyi a szarkaláb és a szája körül is, hogy nem lehet meghatározni nevet bosszús vagy éppen milyen hangulata van. Csak ha megszólal. Kinyitja az ajtót és a hideg vizet egy mozdulattal kilendíti a lavórból. Aztán becsukja az ajtót és be is zárja.
-A konyhában szerintem már elég meleg a víz.-Beszél miközben leteszi a két edényt a konyha elé leül veled szembe, és eszik ő is. 
-Ha végeztél hagy itt mindent, majd elég ha holnaptól besegítesz nehéz napod volt, eredj  aludni! Már ha tudsz.-Na ezzel meg mit akar mondani? Biztos felengedett a "dögökből" egyet. Vagy ő van itt?

[Az Ezüst Utazó]

Ezékiel Lan Devlin:

Valahol kongatnak hogy a fejemben e vagy valahol másutt azt még nem tudom. Ahhoz ki kellene nyitni a szemem, legalább résnyire.
Tegnap nagyon berúgtam jó volt az a bor, csak sok. No nem baj a herceg rosszabbul járt. Tudom, hogy mosolygok.
-Látom ébren van.Mi lenne ha végre a szemét is kinyitná?-Hallatszik egy nő hang.
Kénytelen vagyok kinyitni. Nem is csúnya, Pont úgy néz ki mint az az Anili nevű csak Barna hajjal.
-Na végre hogy méltóztatott feléledni!Fabyola vagyok ő pedig Okka.-Mutat a mellette álló férfira.
-Szedje össze magát ideje a feladatára koncentrálni!-Beszél a nő. Ez még rosszabb mint Anili, de legalább nem hadonászik tőrrel.
-Jól van no, nem kell heveskedni a herceg valószínűleg még úgy is alszik. Tettem róla hogy így legyen. Egy kis altató és boldogan csicsikál vagy legalább is béna. Mit tudom én!-Válaszolok vigyorogva. Továbbra is az ágy tetején heverészve. Mit sem törődve az ágy végén türelmetlenül álló férfival és nővel.
-De a feladat!-Csattan fel a nő.
-Az rendben lesz, ha végre távoznak nem kell a díszkíséret.-Erre Fabyola és Okka végre távoznak. A kongás már hallom kintről szól nyolc óra. Akkor még visszaalszom korán van még.