Sweating Bullets - CKL Játéktere

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, 285 Bay Blvd, Chula Vista, CA 91910, Egyesült Államok
időpont: 1998, június 15, hétfő, 15:07
Esemény: a fuvar

/Angol/Megjegyezted? - kérdezi Tanaka tőled, miközben átadja a Nissan gyémát berakásos kulcsait - A cím 1912 Spindrift Dr. San Diego, Kalifornia. A csomag pedig semmi különös, csak ez a táska.
Adja a másik kezedbe a hullámos falú, számzáras alumínium utazó böröndöt, melyet még az utasok kézipoggyászként felvihetnek magukkal a repülőgépek fedélzetére. A böröndöt nem tudod, hogy mivel töltötték meg, de majd tíz kiló lehet a súlya.
Tanaka láthatóan nem izgul azon, hogy mi fog történni. Már több tucat alkalommal adta át neked a kocsikulcsot, és ugyanennyi alkalommal vittél el egy-egy aktatáskányi árut különféle címekre gond nélkül. Talán a legfurcsább az volt eddig, amikor egy porcelánvázát kellett leszállítanod - igaz, akkor Tanaka is figyelmeztetett, hogy a csomagolás ellenére törékeny az áru. A mostani sem tűnik átlagosnak - a börönd kilóg fölfelé a megszokott méretből.
Tanakával nem vagy rossz viszonyban - nem az az udvariatlan vagy fenyegetőzös fajta, hanem inkább a csendes szociopata típus. Aki ha valami nem tetszik neki, ugyanolyan higgadtsággal veretne agyon az embereivel, mint ahogy egy csésze teát rendel. Ennek ellenére kialakult valamiféle respekt feléd, ami a megbízható munkaerőnek jár. A közvetlen főnökével - az Oyabun fiával mindössze egyszer találkoztál - és van egy olyan érzésed, hogy jobb is ez így. Ugyanis Tanaka korábbi elejtett szavai alapján a srác sokkal céltudatosabb és keményebb az apjánál.

A céges autó

- mert ugye nem ronthatod az ügyfelek preztizsét azzal, hogy valami tragaccsal jelensz meg a beállójukon - egy 4,5 literes, 270 lóerős, V8 benzines Nissan President, automata váltóval. A felszereltsége közül a hátsó ülés ultrahangos masszázsa, vagy a távirányító gyémánt berakása az, ami talán kissé túlzás. Ellenben a a légkondicionáló, a blokkolásgátló fékrendszer, műholdas navigációs rendszer, a függönylégzsákok, az elektromos szervokormány, az elektromos ablakok és ülések, xeonlámpák, és az elmaradhatatlan hifi azért kifejezetten kényelmes járművé tette.
Nagyon nincs időd azon töprengeni, hogy meddig akarsz még beszélgetni Tanakával, mert az első kövér esőcsepp egy hangos koppanással megérkezik a kocsi szélvédőjére. Tanaka felpillant a borult égboltra, és elégedetten nyugtázza a látványt az újra feltámadó széllel.
Most ugyan délután három óra van és vagy harmincöt fokban izzik a levegő - de olyan sötét kezd lenni, mintha már esteledne. A meteorológusok már egy hete ígérgetik, hogy le fog hülni a levegő - és úgy tűnik, hogy végre valóban véget ér a pokoli meleg. De előtte még egy kiadós trópusi özönvízre kell számítani.
-Van egy visszafogott zakó a méretedben a hátsó ülésen egy esernyővel együtt - paskolja meg a kocsi tetejét, majd a szaporodó esőcseppek hatására megindul a Sammy's Restaurant & Bar előtetője felé, amely a Seven Miles kaszinó mellett található - ahol még három kollégája ácsorog.

[Cyrgaan KheaLorn]

Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, 285 Bay Blvd, Chula Vista, CA 91910, Egyesült Államok
időpont: 1998, június 15, hétfő, 15:07
Esemény: a fuvar
Játékos: Raymond (Rei) Ikeda


/Angol/ - Minden világos.

Egy biccentés kíséretében válaszol a jakuzának, aki ugyanabban a semleges és tárgyilagos stílusában kezeli a találkozót, mint ahogyan a korábbiak esetében tette. Átveszi a táskát, és igyekszik nem mutatni a meglepetését, hogy a kis méret milyen súlyt takar. Néha elgondolkodik azon, vajon mit szállíthat? Az első alkalommal felmerült benne, hogy esetleg meglóghatna a szajréval, de úgy döntött, nem biztos, hogy van értelme újra megpróbálkozni a meneküléssel. Ebben a bőröndben vajon mi lehet? Drágakövek? Aranyrudak? Azt sem tudná, ha nukleáris töltetet csempészne, itt az amerikai hadsereg bázisától egy köpésnyire.
Mielőtt bármit kérdezhetne, vagy érdemi beszélgetést kezdeményezhetne a másik férfival, egy kövér esőcsepp landol a kocsi szélvédőjén, és kisvártatva Rei nyakában is landol egy, aminek nyomán kirázza a hideg. Nem baj, hogy véget ér ez a pusztító forróság, de igazán várhatott volna még az eső egy pár órát... De hát, nem véletlen, hogy az időjárás nem foglalkozik az emberek kívánalmaival, mert sosem lenne megegyezés.
Egy következő biccentéssel nyugtázza a másik szavait, majd nyakát behúzva az autóhoz lép, és mielőtt bőrig ázna a kiadósnak ígérkező esőben, gyorsan behúzódik a volán mögé, a táskát pedig az anyósülés elé, a lábtérbe teszi, lehetőleg úgy, hogy az a legkevésbé látszódjon. Miután ezzel végzett, megtörli a homlokán gyöngyöző izzadtságot egy kendővel - utálatos dolog az öltöny harmincöt fokban -, és beindítja a motort. Az életre kelő erőmű halk dorombolása kicsit megnyugtatja az idegeit. Kissé undorodva, mondhatni ellenérzéssel szemléli a kocsi automata váltóját - érthetetlen, miért gyártanak ilyesmit, mintha elvennék az autózás örömének a felét azzal, hogy egy önálló döntésre képtelen gépre, elektronikára bíznak egy ilyen feladatot. Kesztyű fel, maszk - egy bohócálarcot választott erre az estére - fel.

Délután, egy másik utálatos automata váltót, egy Cadillac rendszerét szerelte éppen, amikor megkapta az üzenetet. Az elmúlt két hétben néma volt a telefon, amit a klán a rendelkezésére bocsátott, és szinte kezdett megfeledkezni a pórázáról. A műszak után hazagurult - Evee még nem volt otthon -, főzött egy kis mangós zöldséges rizst, mert a lány magával vitte a kutyát, így volt ideje rá a kutyasétáltatás helyett, és még így is kényelmesen odaért a találkozási pontra. Most pedig itt ül, az eső minden dobosnál gyorsabb ütemű szólót ver a kocsi tetején, a szélvédőn lefolyó vízben furcsa játéknak tűnnek a város fényei, épületei. "Mintha valaki olajfestékkel festette volna meg" - szokta mondani Evee.

/Japán/ - Itt az ideje koncentrálni. - mondja magának, majd "sebességbe" rakja a nyavalyás automata váltót, és elindul. A leggyorsabb utat választja - északnak az ötösön, aztán majd balra a La Jolla Parkwayen. Halk zenét indít, ahogy suhan az autópályán, a legtöbbek által hallgatott zenei rádiócsatorna pont megfelel a célnak - legalább bemondják, ha valami különleges forgalmi helyzet van, és újra tudja tervezni az útvonalát.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: 2030-2028 Torrey Pines Rd, La Jolla, CA 92037, Egyesült Államok
időpont: 1998, június 15, hétfő, 15:31
Esemény: a fuvar

A kocsi halkan morran csak fel - mintegy sejteni csak - hogy ha sport fokozatba kapcsolják a váltót, képes komoly meglepetést okozni a gyanútlan autóstársaknak. az esőcseppek egyre sűrűbbben koppanak a kocsin, de idebent nem hangos dobolásnak, hanem távoli csendes neszezésnek hallik, hála a több rétegű  üvegnek és az alapos hangszigetelésnek. Elmélázol egy kicsit a japán tervezők furcsa elképzeléseiről, ami a luxust illeti, aztán a mangós rizs emlékével a szádban elindulsz.

Az eső valóban elkezd esni. Eleinte csak kelletlenül, mintegy elverve a port, de aztán megemberli magát, és igencsak alaposan rákezd.  A rádióadás bemondója reménykedik, hogy csak a meleget mossa el az eső, és nem a közlekedést, de azért beolvas pár kereszteződést és utcát, ami már most elesett a hirtelen lezúdúló víz miatt. Ezek nagy része a domság aljában található, valamint a rövid hírekben megemlítik, hogy a rendőrség még mindig nagy erőkkel keresi (topog egyhelyben) a San Diegoi rendőrség egyik exrendőrét otthonában láncfűrésszel feldaraboló tettest...
Szerencsére nem tart sokáig az özönvíz, aminek köszönhetően az ablaktörlő nem bírja az iramot - így lassítanod kell, akárcsak a többi autósnak. Talán ha öt percig tart ez az áldatlan állapot, de utána ismét felgyorsulhatsz a megengedett sebességre. Az autó tömege ellenére méltóságteljes csendben suhan a számára optimális úton. Mire rákanyardsz a Torrey Pines gyorsforgalmira, már csak egyenletes, nyugodt és sűrű eső hűti az utakat.

A navigáció tudja veld, hogy 200m múlva a következő lehtőségnél jobbra kanyarodva hagyd el a négysávos utat. Jobbra húzódva, kissé lassítva közedsz a little road felé. A másik sávban baloldalt haladnak azok, akik nem most terveznek lefordulni. Index ki, hogy a mögötted jövő is lássa, hogy mit tervezel, de aztán féktávon belül az út menti járdáról épp most döntött úgy egy kapucnis kölyök, hogy átszalad előtted a négysávos úton. Hirtelen az eddigi eseményteln út kellemetlenül kezd eseménydússá válni. Több lehetőséged is van: mint friss darwin-díjas jelöltet - szimplán elcsaphatod a hülyét. Elvégre a helyszínelők úgyis neked adnának igazat. Vagy félrerántod a kormányt - de mivel jobbra tőled is épp foglalt a sáv, így kissé megzúzod a saját és a másik autót. Ha a járda felé kerülsz, akkor az utat és a járdát elválasztó oszlopsorral kuglizol egyet. Eselteg bravúroskodhatsz, hogy a kocsi is, meg a hülyegyerek is nagyrészt egyben megússza. Értsd - a kocsin lesz pár karcolás, vagy esetleg leütöd a visszapillantót, míg a kölyköt csak elsodrod, de nem frontálisan vasalod ki. De ez a rövid távolság és behatárolt hely miatt kifejezetten nehéz feladat...

a lehetőségek:

Spoiler: megjelenítés

Ha nem dobnál, akkor az egy sikernél található opció lép érvénybe. Minden esetben választhatsz, hogy jobbra, balra rántod-e el a kormányt, vagy maradsz az úton.
ha dobnál, akkor (ügyesség+vezetés célszám 8 ), és a várható eredmények:
balsiker: szimplán elgázolod lassítás nélkül. A következő életében majd jobban fog vigyázni.
Egy siker: nem fog elpatkolni a kölyök, de igen durván koppan - vagy a másik kocsit és a céges autót közepesen lezúzva közepes sérülésekkel megússza a kölyök - vagy fogsz néhány oszlopot az út széléről, a céges kocsit szintén közepesen lezúzva.
két siker: nem fog elpatkolni a kölyök, de közepes sérülésekkel koppan - vagy a másik kocsit, és a céges autót enyhén lezúzva könnyebb sérülésekkel megússza a kölyök - vagy fogsz néhány oszlopot az út széléről, a céges kocsit szintén enyhén lezúzva. (kisebb horpadás, vagy visszapillntó vesztés)
három siker: nem fog elpatkolni a kölyök, de könnyebb sérülésekkel koppan - vagy a másik kocsit, és a céges autót enyhén lezúzva sérülések nélkül megússza a kölyök - vagy fogsz néhány oszlopot az út széléről, a céges kocsit szintén enyhén lezúzva. (nincs horpadás, de alapozóig meghúztad a fényezést)
négy siker: nem fog elpatkolni a kölyök, és sérülés nélkül megússza - vagy a másik kocsit, és a céges autó fényezését meghúzva sérülések nélkül megússza a kölyök - vagy az oszlopok közt sikerül úgy átsiklani, hogy a céges kocsinak nem lesz baja - de még ki kell onnan állnod utána.
öt siker: mindenki sérülés nélkül megússza a kalandot, bármit is válassz.

háttérinfó:
oszlopsort nem látsz az utcaképen, de nálam van.
a kocsi legális, van rajta biztosítás, casco, meg engedély. Azaz ha koccansz, akkor a betétlappal pl. nincs gond, stb... A gond a karatered papírjaival vagy a szállított áruval lehet... Ha nem tudja folytatni az utat a szállító, akkor Tanaka küld egy másik kocsit, ami felveszi a csomagot.
Később pedig elszállítják a kocsit javíttatni. Ha nagyobb zűrbe kerülsz, azt is elsimítják - feltéve, hogy nem buktál meg valami erősen illegális dologgal a rendőrség előtt.

[Cyrgaan KheaLorn]

Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, 285 Bay Blvd, Chula Vista, CA 91910, Egyesült Államok
időpont: 1998, június 15, hétfő, 15:07
Esemény: a fuvar
Játékos: Raymond (Rei) Ikeda


Az eső rendületlenül kopog a szélvédőn, néha még az ablaktörlő is alig bír a lezúduló vízzel. Rei inkább le is veszi a maszkot - úgysem lát ilyenkor egyetlen kamera sem, hogy nagyon kellene takarni az arcát. Közben szép nyugodtan halad az előre eltervezett útvonalon, komolyabb fennakadás nélkül, csak néha van egy-két olyan sofőr az úton, akik túlzottan óvatosak és - Rei szerint legalábbis - indokolatlanul lassan közlekednek. Arra mindenesetre figyel, hogy ne keltsen feltűnést, így nem hajtja agyon az autót.
Kényelmesen elfoglalja a helyét a jobbra kanyarodó sávban, amikor bőven az utolsó utáni pillanatban lelép elé a kölyök...
Az évtizedes gyakorlat szinte automatikusan átveszi az irányítást a teste felett, és a másodperc törtrésze alatt, mire átgondolná a helyes döntést, már el is rántotta az autót a járda irányába. Persze, az oszlopok csúnya sérüléseket fognak okozni a kocsinak, de legalább senki mást nem tör össze. Tapasztalatból tudja, hogy sokkal kevésbé érdekli az embereket egy olyan baleset, amiben nem érintettek - ha meghúzná a mellette levőt, vagy a kölyköt, papírozás, meg baleseti helyszínelés, és hiába adnának neki igazat a helyszínelők, pont a névtelensége lenne oda. Nem is beszélve arról, hogy a közeg biztos megkérdezné, miért is járt arra... A bonyodalom meg további kérdésekhez vezet, aztán az egész élete úgy dőlne össze, mint egy kártyavár.
Amennyire csak tudja, próbálja minimalizálni a kocsi sérüléseit, ám a légzsákok így is kinyílnak. Mennyivel jobbak a merevítővázas raliautók, ahol a bukótér óvja meg az embert... Amint visszakanyarodott az útra, igyekszik mihamarabb eltűnni a környékről és a többi, az eseményeket végignéző sofőr emlékezetéből is. Még csak az kellene, hogy valamelyik leolvassa a rendszámát - bár szerencsére elég kicsik a karakterek. Az első lehetőségnél félrehúzódik, valami sötét sikátorba vagy elhagyatott mélygarázsba, parkolóházba, és levágja a kinyílt légzsákokat, valamint kiszáll és szemügyre veszi a károkat. Amint közepesen használhatóvá tette ismét az autót, öltözékét megigazítva visszaül és amilyen gyorsan csak lehet, a célállomás felé veszi az irányt. Jó lenne már túl lenni ezen az estén...
A kölyök felmenőági rokonságának emlegetésére már csak utólag jut ideje - amikor már persze teljesen felesleges.
Egyúttal el is határozza, hogy valamilyen úton-módon újra elkezd komolyan vezetni. Fénykorában jobb döntést tudott volna hozni, és gyorsabban is, úgy látszik, a kényelmes élet berozsdásította a reflexeit.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: 1912 Spindrift Dr. San Diego, Kalifornia
időpont: 1998, június 15, hétfő, 15:48
Esemény: a fuvar

A kormányt jobbra rántod, hogy elkerüld a legrosszabbat. Az autó követi a mozdulatodat - és pakk-pakk - két elválasztó oszlopot kigyomlálva felhajtasz a járdára. Az autó mint érző lény, az első oszlopnál észleli, hogy a sofőr veszélyben van, így egyből egy hófehér légzsák tolakodik a látóteredbe, hogy megóvjon a súlyosabb sérülésektől, tökéletesn kitakarva az utat. A tőled jobbra haladó autó továbbhalad, feltehetőleg a tükörben nézi utólag, hogy mi a fene történhetett. Nem úgy a mögötted haladó - aki bár pár méterrel lemaradva tőled követett, most a fékbe állva próbálja meg minél előbb leállítani a kis dobozos teherautót. így aztán végül ő lett az, aki csak elütötte a kölyköt, és nem te. Igaz, a plusz távolság miatt, ami neki rendelkezésére állt feltehetőleg csak könnyebb sérüléseket okozott az erősen lelassult járművel. De így is leverte a lábáról, és félig a kocsi alá gyűrte.

A járdán végiggurulva a hiányzó métereket be tudsz fordulni a sarkon anélkül, hogy újabb oszlopokat kellene kiütnöd csak azért, hogy visszatérjél az útra. Kanyarodás közben látod, hogy a mögötted hagyott baleset mögött érkező harmadik autó kirakja a vészvillogót, és mintegy több méterre a balesettől lezárja a jobb oldali sávot nehogy beléjük rohanjon valaki. A teherautó nagydarab, amerikai módra elhízott sorfőrje már kiszállt a kocsiból, hogy a kocsi alá szorult szerencsétlennal foglalkozzon.

Sikerül eltűnnöd a fóútról, bár itt az elitnegyedben már nehezebb félreeső, magányos helyet találnod - de a Roseland drive zsákutca tűrhető választás, mert ide csak az jön be kocsival, akinek itt van dolga, és az eső miatt  a helyiek sem most fognak kint tolongani. Először a légzsákot intézed el - szerencsére a kocsi figyelte, hogy hol ülnek, és hogy hol érte az ütés - így nem az összes, hanem csak a kormányba épített légzsák durrant el. Levágod a most már fáradan lógó szövetet, megvizsgálod a böröndöt, ami szerencsére sértetlen - majd kiszállsz, szemrevételezni a kocsi külső sérüléseit. A füled még mindig cseng egy kissé attól a pofontól, amit a légzsák lekevert, de más bajod nincs. A kocsi bal eleje lett megtörve - a lökhárító elég rondán meghorpadt - a kevésbé avatott szem is feltételezi, hogy oszlopot fogtál. Nem kellett volna sok, hogy csont nélkül beférjél a két oszlop közé, de ez jelen esetben nem vigasz. A lökhárítón több helyen műanyagig lejött a festék, az illesztési hézagok immár nem egyenletesek, de legalább lámpát és motorháztetőt nem zúztál le, és nem lóg semmi. Láttál már nagyobb tragédiát is. Valamelyest megnyugodva visszaülsz a kocsiba, és folytatod az utad a célállomás felé. Valóban nincs már messze, alig pár perc - és az eső is éppen hogy szemerélősre vált.

A több, mint két méter magas sövénykerítésben egy kocsibehajtó nyílik, a végén egy kapuval. Úgy tűnik, hogy már várták a csomagot. Ugyanis egy fiatal nő ácsorog a behajtón, az óráját nézve. A leeső cseppek ellen a fejére egy fekete csipkesálat terített abban a hiú reményben, hogy ez majd megóvja az esőtől - de a hajában és a fekete selyem blúzán ezüstlő cseppek látáványosan rácáfolnak. 

Szomorkás, világos arca éles kontrasztot alkot sötét ruházatával. Az érkező kocsi hangjára felpillant, szomorú-unott arckifejezéssel figyeli az érkezésedet.

[Cyrgaan KheaLorn]

Mesélő: Dierol
Helyszín: 1912 Spindrift Dr. San Diego, Kalifornia
időpont: 1998, június 15, hétfő, 15:48
Esemény: a fuvar
Játékos: Raymond (Rei) Ikeda


Miközben azért az adrenalin az enyhe remegésig pezsdíti a vérét, ahogy az a necces szituációkban lenni szokott, a légzsákkal hadakozva és közben a tükörben szemléli, ahogy a mögötte jövő azért mégis kivasalja a kölyköt, szegényt. Valószínűleg könnyebben megúszta, mintha a Nissan elejével találkozik, de hát mindenki vigyázzon a maga bőrére. Kemény a világ így a 20. század végén, mindenkinek saját magára kell vigyáznia, mert másoktól nem várhatod el - és ha te magad vered a fejed a falba, senki nem lesz ott, hogy megakadályozzon.
<Milyen igaz...> gondolja, miközben saját helyzete is eszébe jut.
Mindenesetre az ebbe az irányba vezető út lezárásra került, kisvártatva rendőrök és mentő fogja teljesen lezárni a sávot - még szerencse, hogy visszafelé nem erre kell jönnie.

Elit negyedbe ér az arcába lógó légzsákot a pokolba kívánva, persze nincs egy sötét parkoló sehol, kénytelen egy zsákutcában megállni. Annyi öröm azért van az ürömben, hogy az efféle környékek lakói a legkisebb kellemetlenséget sem hajlandóak általában elviselni, így kicsi a valószínűsége, hogy bárki is nézelődne az utcára. Leguggolva, feje fölött az esernyővel alaposan szemügyre veszi a sérüléseket. Ha valami mozgékony kocsiban ült volna, mint odahaza, simán berakja a két oszlop közé, de ez az elhízott amerikaiaknak tervezett batár ... Ehh, nem az autó a hibás, hanem a sofőr.
Egy sóhajtással feláll, és megdörzsöli az állkapcsát, ahol megütötte a kormányról lerepülő műanyag. Nem vészes, legfeljebb kicsit kék lesz.

/Japán/ - Na, ezt is ki lehet majd kalapálni... - jegyzi meg félhangosan, majd visszaül a volánhoz, és a célállomás felé veszi az irányt, és néhány perc múlva lusta eleganciával - mintha nem lenne lezúzva a bal eleje - a kocsibehajtóhoz gurul, miközben szemügyre veszi a környéket, van-e bármi mozgás, hol vannak a szomszédok kapui, satöbbi. Arra azért figyel, hogy a behajtón ácsorgó fiatal nő lehetőleg a kocsi sérülésmentes oldalát lássa csak.
Nem állítja le a motort, csak üresbe rakja az automatát, majd az esernyőt a feje fölé tartva - álarcban, mert első a névtelenség és arctalanság - az anyósoldalhoz lépdel, ahonnan kiveszi a csomagot. Csak útközben veszi kicsit jobban szemügyre a fiatal nőt, de mivel nincs nagyon elázva, olyan nagyon régóta nem várhat. Azért úgy áll meg, hogy az esernyőt egy kicsit kijjebb tartja, legalább a nő fejét is óvva egy kicsit a szemerkélő esőtől.

/Angol/ - Jó estét. - köszön, majd nemes egyszerűséggel átnyújtja a csomagot a nőnek. A megbízatás a kapuig szól, így nem áll szándékában segíteni bevinni a küldeményt. Az udvariasság megkívánná, persze, és ha nem ebben a helyzetben lenne, nyilván segítene, mint úriemberhez illik, de ebben a szakmában az a biztos, ha az ember nem folyik bele abba, amihez semmi köze. Az ő feladata az volt, hogy a csomagot sértetlenül leszállítsa, ami megtörtént. Innentől mások intézik a dolgokat.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: 1912 Spindrift Dr. San Diego, Kalifornia
időpont: 1998, június 15, hétfő, 15:49
Esemény: a fuvar

Lustán cirkálva állsz meg a megfelelő helyen. Szomszéd csak az utca túloldalán van - és a kapuja is kissé odébb található. Ez itt kényelmes helyzet - batár méretű ingatlan, így a szomszéd telkek sem itt vannak egyből a szájában, hanem több tíz méterrel arrébb. Ráadásul a sövénykerítés a beállót egy az egyben kitakarja - csak a szemközti épületből lehet rálátni, oldalról egy teherautót is kitakarna.

A nőt láthatóan nem hozza izgalomba sem a maszkod, sem a ténykedésed, csak csöndesen, tünődve figyeli, hogy mit csinálsz. Még az sem zökkenti ki, amikor közelebb lépsz. Egyből rájössz, hogy külföldi. No nem az akcentusából, hanem abból, hogy hiába kerültél kissé közelebb hozzá, egyáltalán nem érzel raja illatszert. Az amerikai nők nagy része önvédelmi illataurával rohanja le a rendelkezésére álló teret. Ellenben otthon, Japánban nazális tolakodásnak veszik az ilyesmit, és kínosan ügyelnek arra, hogy csak közvetlen közelből lehessen érezni rajtuk enyhe illatot. Valahogy az az érzésed, hogy frissen érkezett valamelyik ismerőse temetéséről. Felé nyújtod a csomagot, majd amikor megszólítod, elsőre nem is reagál, de másodjára egy önkétlen tétova lépést tesz hátra, mintha ki tudja milyen ártalom lenne a táskában.
/Angol/ Elnézést - szólal meg halk, szomorú hangsúllyal - Kérem tegye csak le! - pillant a földre - Ugyebár nem szokás pénzt tömködni a futár zsebébe, így én sem tenném. Ellenben... hagyja lógni picit a mondatot, majd csendesen folytatja
... én a maga helyében felkeresném valamikor a Sinclair's Lair zálogházat, és kiváltanám a SL-78133-as tárgyat húsz dollárért. A látszat ne tévessze meg, mint a zacist - legalább ötszáz dollárral kerül beljebb, Bohóc-san! ...S most menjen, nekem még el kell intéznem, hogy ne kerüljön bajba! - emeli bal kezét kecsesen az arcához, kinyújtott hüvelyk és kisujjával mintegy telefont formázva. Mikor beszállsz a kocsiba, enyhén meghajol, majd kezét a börönd fogantyújára helyezve felegyenesedve figyeli, ahogy elhajtasz a feljáróról.

Magad sem tudod, hogy miért, de megkönnyebbülsz, amikor magad mögött hagyod a címet. Találkoztál már nagydarab testőrökkel - utcai banda szállására is kellett már kiszállítanod, de ez a találkozás volt talán a legfurcsább. Pedig sem hangos szóval, sem fenyegető magatartással nem találkoztál.
Abban biztos vagy, hogy Tanaka ha nem is harapja le a fejedet, de nem fog megdícsérni a jármű megrongálásáért. Ellenen szansos, hogy a javíttatás költségét nemes egyszerűséggel hozzáadják az egyenlegedhez.

[Cyrgaan KheaLorn]

Mesélő: Dierol
Helyszín: 1912 Spindrift Dr. San Diego, Kalifornia
időpont: 1998, június 15, hétfő, 15:49
Esemény: a fuvar
Játékos: Raymond (Rei) Ikeda


Az orrfacsaró parfümök hiánya - amit kifejezetten szeret párjában is - is arról tanúskodik, hogy nem helybéli, vagy legalábbis nem követi az általános szokásokat. Egy picit meglepődik, amikor a nő távolabb lép - a táskában sejt valami fenyegetést, esetleg ártatlannak szánt mozdulatát, mellyel az esernyőt nyújtotta a feje fölé, érzékelte túl soknak? Ki tudja, mindenesetre Rei kissé félszegen visszakozik, hirtelen nem is tudja, hogy jelezze, hogy jóvá tenné a hibáját, ha tudná, hol követte azt el. Tartása csak egy picit válik határozottabbá, ahogy erőt vesz magán, és a nő kérésére könnyed mozdulattal a földre teszi a bőröndöt, és udvariasan egy fél lépést tesz hátrébb, mintegy jelezve: részéről a csomag átadásra került.
Rei csak most ébred tudatára annak a kényelmetlen kis érzésnek, ami csak úgy motoszkál az egész helyzet körül, mint valami ólálkodó vadállat az udvar biztonságos kerítésén túl, bejáratot keresve.

/Angol/ - Köszönöm, Kisasszony-sama. - hajol meg udvariasan. - Ég önnel.

Visszasétál a kocsi vezetőoldali ajtajához, és beül a volán mögé. Még mielőtt elindulna, egy utolsó pillantást vet a nőre, ahogy az autót figyeli, majd kecsesen elhajt a bejáróról, örömmel üdvözölve a megkönnyebbülés érzését. Biztos fakad ez abból is, hogy egy újabb feladatot sikerült lezárnia, de valahogy az egész szituáció, ez a nő, az egész olyan furcsa volt. Biztos benne, hogy üres óráiban újra és újra végig fogja még magában gondolni ezt az elkövetkezendő pár napban.
Elgondolkodik egy pillanatra, hogy vajon miért is emlegette a nő a zálogházat?
<Hogy is volt? SL78113... nem, 133 a vége.>
Még soha nem volt ilyen, hogy "extra" fizetséget ajánlottak neki. Talán csak kedves akart lenni vele a nő? Vagy tényleg, mint ahogy a külseje mutatta, elvesztett valakit, és most úgy érezte, hogy enyhítene a fájdalmán, ha valakinek odaadna egy értékes tárgyat? Vajon mi lehet az a legalább ötszáz dolcsi értékű tárgy? Vajon egyből menjen el érte?ű
Erről eszébe jut a megsérült autó. Nem, az lesz a legjobb, ha mihamarabb megszabadul ettől a négy keréken guruló bizonyítéktól, és mihamarabb javításra kerül. A jakuza minden bizonnyal vele fogja megfizettetni a kárt így is, úgy is - esetleg elvihetné a műhelybe, hogy maga javítsa ki a hibákat, de az is csak kérdések áradatát vetné fel. A legjobb az lesz, ha egyenesen odamegy, ahol hagynia kell az autót, onnan pedig haza, mintha mi sem történt volna. Lehet, hogy Tanaka agyvize elfüstöl, mint a hűtővíz nélküli motor, és lesz következménye a dolognak - de mindegy, ezen már igazán kár aggódni. Tisztában van a képességeivel, és azt is tudja, hogy a sofőrök 99,99%-a kivasalta volna a kölyköt, hogy aztán rendőrségi ügy meg minden egyéb legyen belőle. De abban is biztos, hogy ez Tanakát a legkevésbé sem fogja érdekelni, csak kifogásnak fog hangzani számára. Mindegy is.

/Japán/ - Elmehetnek a pokolba. Mindannyian elmehetnek a pokolba... - dünnyögi félhangosan, ahogy dél felé kanyarodik az autópályán, és jobb lábát megfeszítve, kihasználva a V8-as motor dübörgő erejét, a szükségesnél talán egy kicsit gyorsabban éri el a megengedett sebesség felső határát.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: 1514 Seventh Ave, San Diego, Kalifornia, 304-es lakás
időpont: 1998, június 15, hétfő, 17:32
Esemény: otthon

Meglep, hogy hátrébb lép - de aztán ráeszmélsz, hogy több oka is lehet. Elvégre így is egy fejjel magasabb vagy a nőnél, a bohócmaszkról is inkább rablás jut az ember eszébe, ráadásul rólad pontosan tudja, hogy nem kiscserkész vagy, aki sütit árul. No persze amiatt is ideges lehet, hogy mi van a  böröndben. Ki tudja? Nem nagyon van lehetőséed jelen helyztben többet tenni, mint amit már megtettél - nevezetesen, hogy megadod neki a szerinte "biztonságos" távolságot. Ahogy érzed, ezzel vissza is állt - ha nem is a világ - de a nő belső rendje.

/Japán/ Sayonara - válaszolja halkan, amiből sejted, hogy nem most jársz itt utoljára. Feltéve, hogy téged küldenek ide megint.

Elhajtva kis időre ismét előbukan a délutáni nap, de csak pár percig örülhetsz a tócsákat vakító tükörré varázsoló égitestnek, mert az esőfelhők újjult támadást intézve összezárnak előtte, és ismét vízzel árasztják a várost. Közben van lehetőséged eltűnődni azon, hogy a zálogházban milyen extra tárgy lehet az, amit egy ilyen nő beadott - vagy tudomása van róla, s hogy milyen  szándék vezethette rá, hogy pont neked ajálnja fel. Az egész találkozást figyelembe véve van egy olyan halovány érzésed, hogy nagy eséllyel nem rosszindulatú okok bújnak meg a háttérben. Ahogy a jakuza viselkedése sem arra megy ki, hogy veled kiszúrjanak. Azt megtanultad, hogy valahol a könyörtelenül profitmaximalizálásra törtető tőzsdecápák és a hűséget mindennél fontosabbnak tartó közösség furcsa kombinációjakét viselkednek, és ebből a perspektívából nagyrészt előre megjósolható a legtöbb reakciójuk az olyan környezeti ingerekre, mint például, hogy megtörted a kocsijukat.

Az autót a Hard Rock Hotel melletti parkolóházban kell  hagynod.
Tudod, hogy ott ha nem sürgeted őket, akkor pár órát pihentetik, és csak utána viszik el javítani/takarítani. Mindezt elővigyázatosságból - hogy ha véletlenül rád tapadtak volna, akkor ők ne azonnal bukjanak meg. így aztán beparkolsz a garázsba, majd kisétálva az utcára hazaindulsz. Bár a tömegközlekedés nem a legjobb (kugyagolni és várni is kell), de így is negyven perc alatt hazaérsz - és meggyőződsz arról is, hogy nem is követ senki. Ez nem nehéz, mivel a kitartó eső nem csak a meleget, hanem az emberek nagy részét is száműzte az utcákról - így csak azok maradtak, akik nem halaszthatják kéőbbre az utcára lépést.

Hazaérve, a lakás ajtaját kinyitva több érzékedet is letámadják. Némi fűszag tolakszik a folyosóra, meg a rádióból az egyik tavalyi sláger - Mousse T - Horny dala. Evelyn éppenséggel konyhatündért játszik - valamilyen európai fogást próbál meg a dalt dúdolva elkészíteni egy kisebb pohár bor fogyasztása mellett. Az edények, tányérok, s az összetevők feldolgozási aránya alapján valahol a felénél tarthat. Leo pedig a franciaerkély nyitott ajtajában fekve szívja be magába a friss levegőt. Leo farokcsóválásal fogad, de az ajtó mellöl nem mozdul. Evelyn pedig letéve a kanalat, amivel eddig kevergette az ételt, mosolyova kinyújtja feléd a kezét
/Angol/ Gyere, aztán szárítkoz meg! - int beljebb - fél óra múlva elkészül a Bouillabaisse! - árulja el. Szerencsédre tud főzni - és még egy-egy recept első próbája sem szokott rosszul elsülni - Képzeld, egy éjszakai tárlatvezetést kell megszerveznünk
kutyafuttában néhány gazdag sznobnak, mert két hét múlva meg akarják nézni - újságolja - No és neked milyen napod volt? - érdeklődik - Ahogy elnézem, pocsékabb. Sebaj, mire rende szeded vagy kényelembe helyzed magad, addigra kész lesz a kaja is! - kecsegtet.

[Cyrgaan KheaLorn]

Mesélő: Dierol
Helyszín: 1514 Seventh Ave, San Diego, Kalifornia, 304-es lakás
időpont: 1998, június 15, hétfő, 17:32
Esemény: otthon
Játékos: Raymond (Rei) Ikeda


Ilyenkor különösen jó, ha a nap kisüt - főleg, ha olyan alacsonyan jár már a horizonton, mint most. Az utat borító víz csak felerősíti a fényes ragyogást, helyenként alig lehet látni ilyenkor valamit. Még szerencse, hogy az autópályán jobbára eseménytelen a vezetés, elvégre néhány ügyetlenebb vagy rutintalanabb sofőr melléfogásait leszámítva egy irányba haladó autók unalmas tömege jár az úton. Aztán pár perc a fények játékából - ami persze varázslatos -, aztán a felhőréteg összezár és újabb gazdag zuhanyban részesíti San Diego városát.
Rei úgy tervezi meg az útvonalát a Hard Rock Hotel melletti parkolóházba, hogy lehetőleg a legkevesebb telepített kamera, rendőrök által gyakran látogatott útvonal essen bele. Persze, a véletlen találkozást kizárni úgysem lehet, így nagy energiát nem érdemes ráfordítani, de fölösleges figyelmet nem akar magára vonni. Ugyan lát néhány egyenruhást, de nem foglalkoznak vele, így nem is olyan sokára már a parkolóházban csikorognak a gumik a csúszásgátló borítással bevont betonon. Az egyik sarokban, a sérüléssel a fal felé áll be az egyik üres helyre, és az ülésben hátradőlve még egyszer átgondolja a közelmúlt eseményeit. Újra felmerül benne, hogy vajon mi lehet az a bizonyos tárgy? Megnézi gyorsan, merre is található ez a bizonyos zálogház. Szerencsére nincs elérhetetlen távolságban - lehet, hogy holnap arra használja fel az ebédszünetét, hogy elugorjon ezért a bizonyos rejtélyes tárgyért.
Kiszáll, és elindul hazafelé. A maszkot egy kukába dobja, majd útját a legközelebbi buszmegálló felé veszi. Mire eléri, persze pacallá ázik a cipője és a ruhája is, de ez igazából a legkevésbé sem zavarja, az elmúlt hetek forrósága után inkább csak örül az esőnek. Amúgy is nagyon szeret megázni, a természetben még inkább, de a városban sincs gondja vele. Gondolatai szinte azonnal elterelődnek arról, mit fog szólni a jakuza a megtört autóhoz - ugyan a japán bűnszervezet távol áll mindentől, amit jótékonysági intézményként tartana számon az emberiség, de gyors fejszámolás után nekik is egyértelmű lesz, hogy jobban megéri nekik "szerződésben tartani" Rei-t, mint komoly szankciókkal előállni egy tulajdonképpeni apróság miatt. Talán csak az adrenalin miatt gondolta túl a dolgot.

Alig háromnegyed óra alatt hazaér - rollerrel lett volna vagy húsz perc, bár az esőben azt nehéz kényelmesnek nevezni -, ami nem olyan vészes, meg aztán nincsenek is sokan az utcákon. Annyira nem nagy öröm olyankor sétálgatni, amikor mondjuk leárazás van a boltokban az amerikaiak Hálaadása előtt, aztán mindenki őrült módjára rohan vásárolni és meg sem lehet mozdulni a járdán. Bezzeg az eső beűzi a kényelmeseket a négy fal közé, így olyan érzés, mintha egyedül mászkálna az ember. Legalább könnyű meggyőződni arról, hogy senki nem jár a nyomodban.
Az egyetlen hátülőtője, hogy az egyik sarkon egy kanyarodó autó a maga teljességében beteríti koszlével az egyik pocsolyából. Rei a dühroham helyett végül csak elneveti magát.

Ahogy belép a lakásba, elmosolyodik a fogadtatáson. Leo szokásosan lustálkodik az erkélyajtóban - ki tudja, milyen hatással van rá, ha elpöfékelnek egy spanglit a közelében -, Evee pedig vacsorát készít. Nincs is jobb, mint erre hazaérni. Kibújik az összesározott ruháiból az ajtóban ledobva azokat, majd a konyha felé indul.
Elkapja a lány kezét, és egy piruettes tánclépésre invitálva magához öleli és a nyakába puszil. Boldogan mormogva szívja be a testének illatát pár másodpercig, majd egy csók után elengedi.

/Angol/ - Így is várom már, hát még ha tudnám, mi is az... - nevet a lányra, az ismeretlen francia kaja nevét hallva. Ki se tudná mondani, leírni meg aztán végképp nem. Evee próbált néhány ízelítő leckét adni francia nyelvből, de végül csak más értelemben lett belőle tényleges gyakorlás... De mivel még nem volt olyan, hogy a lány főztje rossz lett volna, így nem aggódik. Az európaiak persze használnak néhány, az ő ízlésének meglepő összetevőt, de főleg a francia konyhában eddig nem kellett csalatkoznia. A borospohárért nyúl, és iszik belőle egy kortyot.
/Angol/ - És miért pont éjszakai tárlatvezetés? Úgyis lámpák vannak, nem? Vagy azért éjszaka, mert akkor kevesebb a "pórnép"? - mosolyodik el. - Nem volt pocsék napom, ez csak egy kis eső... - teszi hozzá. - Ha a ruhámat kérdeznéd, szerintem mást válaszolna, mert a sarkon beterítettek koszlével, de amúgy semmi különös. Lezuhanyzok... - cinkos félmosoly kíséretében a lányra kacsint. - ...ha érdekel.
Bár Evee általában kapva kap az ilyen alkalmakon, azért egy újféle francia étel megfőzése számára küldetés és nem holmi vicc, szóval valószínűleg gyors zuhany lesz.
A zuhany után, ha még nincs kész a vacsora, gyorsan elpakol, megvakarássza a kutyát - jó alaposan - és a sürgölődő lányt nézi elégedett mosollyal, csendesen, sokáig. Közben azon gondolkodik, hogy valójában minden nehézség, jakuza és egyéb ellenére szerencsésnek mondhatja magát, és milyen nagyszerű lenne, ha így maradhatnának a dolgok.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín: 1514 Seventh Ave, San Diego, Kalifornia, 304-es lakás
időpont: 1998, június 15, hétfő, 18:02 - kedd 09:15
Esemény: otthon


Nem először viszed a kocsit ebbe a parkolóházba, így nem okoz nehézséget az, hogy a lehető legkevesebb digitális nyomot hagyva válaszd meg az oda vezető utat. Rutinosan, könnyed gyakorlatként teljesíted a távot mindenféle zavaró körülmény nélkül. A kocsit úgy parkolod le, hogy lehetőleg minél kevesebb embernek tűnjön fel a sérülése, aztán még egy ideig azon töprengsz, hogy miért és milyen bónuszt kaphattál a megrendelőtől. Megnézve a térképen a zálogház helyét. 3748 Sixth Ave, San Diego, CA 92103, Egyesült Államok, amely a lakásodtól 1,8 mérföldre - kocsival alig 4 percre található. Igaz, a munkahelyed a másik irányba van, de onnen is csak 3 mérföldre, vagyis kocsival 7 percnyire van a műhelytől, ami a 1619 G St, San Diego, CA 92101, Egyesült Államok alatt található. Egyszóval nem lehetetlen vállalkozás elugrani oda.

Hazafelé indulva megszabadulsz a maszktól, és cserébe az utcán több deci vizet veszel magadhoz a ruhádon keresztül. Van időd átgondolni, hogy mennyire fogja a jakuza zokon venni a történteket - de haamr elkönyveled magadabn, hogy nem emiatt fognak seppukut elkövetni. A nem kívánt fürdőnek sem engeded, hogy tönkrevágja a napodat - inkább vidám kacajjal tudatod, hogy mennyire nem számít még egy kis víz.

Hiszen ami számít, az a lakásodon vár - egy igazi otthon. A vizes ruhák nedves csuffanással landolnak a padlón, és pár táncos lépéssel később után már Evelyn pihen a karodban. A parfümje és testének melege mellett játékos csókja is segít feledtetni a mai nap minden megpróbáltatását.
/Angol/ Úgy érzem, mást is vársz... - simít meg játékosan öltájon, incselkedő hangon - De nem kell siettetni a dolgokat! - zárja le a kérdást egy második csókkal.
/Angol/ Valami flancos, zárkörű estélyt szerveznek - válaszolja az éjszakai időpontra, majd
/Angol/ A ruhákkal ne foglalkozz, majd berakom a mosógépbe - ígéri
/Angol/ Oh, az jól hangzik - lehet, hogy belesek majd a kulcslyukon - de ha enni is akarunk, nem nagyon mozdulhatok el innen a következő fél órában...

Mire a frissitő zuhany alól előkerülsz, addigra kissé megváltozik a konyha megjelenése. A mosatlan nagy részét elnyelte a mosogatógép, és az asztal már meg van terítve két főre. A terítékből egyértelműen leszűröd, hogy leves készül, és a levegőben pedig inycsiklandozó illatok piszkálják fel az étvágyadat. Besegítesz a rendrakás maradékában, majd Leot kényeztetve figyeled Evelynt, és ismét átérzed, hogy mennyire szerencsés is vagy. Végül csak elékezeik a vacsora ideje is, és felszolágálsra kerül a kimondhatatlan nevű francia halászlé is, mely mint megtudod tőle sokféle tengeri halból és tenger gyümölcseiből készült, borral, sáfránnyal, édesköménnyel és narancshéjjal ízesített, sűrű, paradicsomos alapléből áll. Hagyományosan pirított kenyérrel és „rouille” (rozsdás mártás) nevű fokhagymás, csípős aioli-szerű mártással tálalják. Szerencsére bár most készítete először, San Diego, mint kikötőváros - friss alapanyagainak (és Evelyn szakértelmének) hála ízletesre sikeredett.

Közben némi bor mellett, kellemesen repül az idő Evelyn társaságában - s ha nem is nagyon mesélsz a mai napodról, ő ha szükséges helyetted is beszél - de ha más témáról jut eszedbe valami, akkor egadja neked a teret és lehetőséget, hogy figyelmesen végighallgasson. A vacsora végeztével kiosztja a feladatot
/Angol/ Tiéd a megtiszteltetés, hogy elpakolhatod a vacsora romjait, amíg én elmegyek lezuhanyozni! - szól, majd határozott léptekkel távozik a fürdőszoba irányába - ahonnan kb. tíz perc múlva kerül elő, egy királykék selyemköntösbe öltözve, melyen ázsiai sárkányok tekergőznek ráhímezve. A köntös sokat sejtet, és villant mezítelen bőrfelületeket. Evelyn céltudatosan hozzád siet, és egy mohó csók után elkezdi lehántani rólad a feleslegesnek ítél ruhadarabokat...

Reggel a szenvedélyes éjszaka emlékével ébredsz az ébresztőóra csipogásásra Evelyn mellett, aki lusán nyújtózkodva elnyomja az órát, és csendben kioson mellőled az ágyból. Hajnali 5:00 van. Evelyn rutinját ismerve eszik pár falatot miközben felöltözik, elmegy futni, visszajön a friss reggeliddel, zuhanyzik, majd munkába megy. Ő reggel héttől délután háromig dolgozik. Neked a munkakezdés reggel hétkor vagy reggel nyolckor esedékes - attól függően, hogy aznapra mit beszéltél meg

Jimmel.

Szóval még van bőven időd ejtőzni, ha úgy gondolod.

Jim műhelyében tegnap óta semmi nem változott - ugyanazt a Corvettet javítod, amit már tegnap is. Hátsó lökhárító és lámpa csere, futóműbeállítás - egyszóval semmi eget rengető, de arra éppen jó, hogy teljen a munkaidő. Jim mellett még van egy csaj,

Ayasha

aki nem annyira szerelésben, hanem a lakatolásban és fényezésben van otthon, illetve ott van még

Leonard, aki utovillamosságisként tevékenykedik.

Mire beérsz, már mindhárman a műhelyben téblábolnak, és hangolódnak a munkakezdésre. Ezt Leonard egy nagy pohár ízesitett amerikai kávéval, Ayasha egy doboz energiaitallal ásítozva, míg Jim egy cigivel a szája szegletében próbálja megvalósítani. Jim korán reggel elég tapintatos szokott lenni - nem sürget titeket, mert tapasztalatból tudja, hogy abból nagy veszekedések tudnak lenni - no meg nem azon a pár percen múlnak a dolgok. Jim tipikus amerikai, aki volt tengerészgyalogos is öt évig. Leonard két kis tinilány apja, Ayasha pedig a Cheyenne törzs lázadásra, és beszólogatásra hajlamos, városba költözött képviselője, némi művészi hajlammal.

[Cyrgaan KheaLorn]

Mesélő: Dierol
Helyszín: 1514 Seventh Ave, San Diego, Kalifornia, 304-es lakás
időpont: 1998, június 15, hétfő, 18:02 - kedd 09:15
Esemény: otthon
Játékos: Raymond (Rei) Ikeda


/Angol/ - Csak téged várlak... - mormolja két csók között.
Olyan negédesen, már-már túlságosan is "romcsin" hangzik, de...

/Angol/ - Persze, nyilván zártkörű. Flancos pezsgők, meg kaviár, hogy aztán egymást méregessék, és azzal kérkedjenek, kinek van több menő kocsija, amit nem tud vezetni... Úgyis pucér seggel temetik el őket is... - vonja meg a vállát, de gondolatai visszakalandoznak az előző félbehagyott mondathoz. Tényleg, amióta együtt van a lánnyal, valahogy minden úgy a helyére került, minden olyan természetes, minden baj kívül marad a lakás ajtaján. Néha úgy érzi, bármit meg tudnának oldani. Bármennyire negédesen hangzott is, nem azért mondta, amit mondott, hanem mert komolyan is gondolta. Talán itt lenne az ideje komolyabbra fordítani ezt a kapcsolatot...

/Angol/ - Köszönöm! - mondja hálásan, mert annyira nem szeret mosni. A fürdésre vonatkozó megjegyzést megjátszott szomorúsággal nyugtázza, főleg azért, mert pontosan tudja, hogy kamatostul fog a lány "elégtételt venni" a kajánkodásért.

Fürdés közben azonban kevésbé vidám gondolatok foglalják le. Bármennyire is szeretné komolyabbra fordítani a kapcsolatukat - bár most, így jobban belegondolva sosem merült fel még témaként sem ez közöttük, mintha mindig lenne miről beszélgetni, mivel időt eltölteni -, nem tud szabadulni a gondolattól, hogy életének egy felszínes, álságos valóságát mutatta meg Evee-nek. Talán valahogy beavathatná...
Szívesen ácsorogna a zuhany alatt,  elmélkedve, de aztán inkább elzárja a csapot, és törülközésbe kezd.
... De ha beavatná, vajon mit szólna a lány? Nem érezné elárulva magát? Persze, Evee laza csaj, eddig nem mutatta, hogy átverve érezné magát - igaz, Rei minden szabad idejét szívesen töltötte inkább vele, barátok híján, így nem kellett azon gondolkodnia, vajon merre csavarog a pasija. Tulajdonképpen el tudná engedni az autózásról dédelgetett álmait, ha a lány kérné. Legalábbis most így érez. De vajon később is így lenne? Vagy épp így adna fel egy darabot magából, és nem tudna ugyanolyan lenni a kapcsolatukban?

Gyötrő gondolatai kíséretében, nedves hajjal, de tiszta ruhában ül asztalhoz. Beleszimatol a fazékba, mélyen beszívva a leves ínycsiklandó illatát - gyomra jó hangosan megkordul.

/Angol/ - Hmm, nagyon jó illata van!

Az első falat után csak behunyja a szemét, és hagyja, hogy az ízek szétáradjanak a szájában.

/Angol/ - Ez mennyei, Evee! - mosolyodik el.

Figyelmesen hallgatja a lány szavait vacsora közben, és nem csak azért érdeklődik, mert az udvariasság ezt kívánja - tényleg érdekli, amit a lány mond. Aztán, amikor már csak a kiürült tányérok emlékeztetnek az ínycsiklandó vacsorára, a borospohárba meredve egyszer csak elgondolkodva megszólal.

/Angol/ - Tudod, Kicsim... Még sosem voltam Európában. - kicsit úgy mondja, mintha valami vallomás lenne, talán, mintha lappangana valami nagyobb téma a háttérben. - Jó lenne, ha el tudnánk menni. Annyit meséltél már róla, hogy szeretném megnézni... Veled.

Később, az elpakolás említésére mosolyogva tiszteleg, de mielőtt nekilátna, hosszan néz a lány fürdőszoba felé ringó alakja után. Igen. Szerencsés fickónak mondhatja magát.
Elpakolja a mosogatógépbe, ami oda való, a borospoharakba gondosan kitölti az üveg alján maradt kortyokat, majd a köntös suhogására megfordulva némán szemléli ezt a csodás nőt, akivel megosztja az életét. Aztán a sárkányos köntös gyűrötten az étkező padlóján marad...

A reggeli ébresztő első hangjait meg sem hallja, de a macskamozgású lány mozdulataira felébred.

/Angol/ - Várj! - nyúl utána, és magára rántja, lábaival és karjaival is átöleli és magához szorítja. Aztán elengedi, és tudván, hogy még csak kora hajnal van, szinte azonnal alszik is megint.
Az ébresztőjét azonban úgy állította be, hogy mire a lány hazaér, már talpon legyen. Amikor a futásban leizzadt lány hazaér, már a konyhában tevékenykedik, és Leo is volt már lent. Friss macha, hagyományos japán teaasztalkán várja Evelyn-t, a konyhában rend és tisztaság. Amikor a lány elmegy zuhanyozni, gyorsan összekészít némi harapnivalót neki, majd követi a fürdőszobába, de az idő szűkében kénytelen visszafogni magát - reggel általában ez van -, és csak a földön törökülésben ülve, mosolyogva figyelni a lányt.
Miután Evee mögött becsukódik az ajtó, ő is készülődéshez lát, és alig pár perc múlva már robog a rollerjén a műhely felé. A tegnapi eső ellenére nincs még csak hűvös sem - lenvászon inge, rövidnadrágja és papucsa éppen megfelelő viselet.

/Angol/ - Jó reggelt! - köszön, belépve a műhelybe, ahol a kollégák a reggeli készülődés, illetve ébredés különböző fázisaiban leledzenek. Rei a szokásos, visszafogott, udvarias jókedéllyel öltözik át és lép immár a műhelybe való ruházatban a szerelésre váró járgányok közé. Nem akarja megsérteni a többieket azzal, hogy az arcukba dörgöli a jókedvét, mint ahogy azt az amerikaiak szokták, elvégre a másiknak lehet rossz reggele is. Rei megszokta, hogy a visszafogottság erényét gyakorolja, így gondolja helyesnek, kordában tartja jókedvét éppúgy, mint a dühét vagy bármilyen más érzelmét.
Pillantása a Corvette-re esik. Mennyivel jobban szereti a japán autókat, mint ezeket a böhöm amerikai vasakat! Persze, a V8-ak mély, brummogó, erőtől duzzadó brutalitása, mint minden autókedvelőnek, neki is tetszik, de valahogy semmi más kifinomultság, tökéletességre törekvés nem jellemzi az amerikai kocsikat - még azt a néhány európait is alig, ami ritkán felbukkan a műhelyben. Megvonja a vállát, ahogy a kezébe veszi az egyik szerszámot - azért egy ilyen autó volánja mögött is meg lehet élni a vezetés élményét...

- /Angol/ Ayasha, kellhet ez nekünk valamire? - kérdezi munkatársát, miután leszedte a lökhárítót. Az új alkatrészek beszerelése következik, majd nekiáll a futómű hosszabb időt és odafigyelést igénylő beállításának...

Mire a futóművel végez, már majdnem ebédszünet, de legalább a Corvette nagyjából kész. Még néhány apróság, egy utolsó ellenőrzés, aztán jöhet is érte a tulaj. Milyen jó lenne, ha begördülne a műhelybe egy R32-es vagy egy Supra, arra várva, hogy egy értő kéz finomhangolja a japán tökéletességet... De hát ezt majdnem hiába is várja. Egy egész rakás kocsi várja a műhelynél, hogy sorra kerüljön, és mind amerikai vas. Mondjuk, egyszer egy GT500-as Shelbyt vagy egy Boss 429-est igazán kipróbálna. Persze, nem feltétlenül versenypályán, inkább csak élményautózni, kicsit keresztben...

Átöltözik az utcai ruhájába, és rollerre pattan, amíg az ebédszünet tart. Oda-vissza összesen 6 mérföld, simán megjárja, közben még bevág egy jó burritot az egyik sarki mexikóinál. A zálogház előtt, amíg letámasztja a járgányt, lopva körülpillant, leginkább megszokásból, majd az üzlethelyiségbe lépve elkéri a zálogostól az SL78133-as tárgyat.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín:  1619 G St, San Diego
időpont: 1998, június 166, kedd 09:15-12:37
Esemény: munkában

Azt tudod, hogy mit szeretnél - és ez fél siker. Az egyedüli gond, hogy a megvalósítását nem tudod még, hogyan csináld. Hiszen a jelenlegi helyzeten nem szeretnél véletlenül sem rontani, márpedig sokkal valószínűbbnek tűnhet egy rosszul megválasztott vallomással felrúgni ezt az idillt, mint az a lehetőség, hogy végleg minden a helyére kerül, és búcsút intve a titkoknak valóban az lehess, aki vagy. Mert a fő kérdés az, hogy Evelyn hogyan fogadná a teljes képet. Mit szólna hozzá? S ahhoz, hogy "csak" ennyi idő után osztod meg vele ezeket a dolgokat? Megbocsátana? Kiakadna? Vajon te mit szólnál, ha ő pedig is bevallaná, hogy nem kurátorként, hanem műkincshamisítóként dolgozik? VAlahol sejted, hogy nem az autóimádatod az, ami igazán zavarná, hanem a Jakuzának végzett részmunkaidős tevékenységed. Persze lehet, hogy egy jógagyakorlattal hamar feldolgozná az új helyzetet, és valamivel jobban megértve téged továbbra is stabil otthont biztosítana, de ki tudja ha nem te?
 
/Angol/ Akárcsak az íze! - ígéri, miután megdícséred a leves illatát, és türelmesen várja, hogy belekóstoljál.
/Angol/ Örülök, hogy ízlik! - mosolyog rád - máris megérte elkészíteni! - válaszolja jókedvűen, és ő is belekezd a levesbe.

Ahogy kicsit később megemlíted európát, felragyog a szeme.
/Angol/ Jó volna! - sóhajt egy picit - Akárcsak Japánba... Ami mellett talán két érv is szólna. Egyrészt  közelebb van - vagyis olcsóbb oda a repjegy. Másrészt van egy szakértőm, aki bizonyára könnyedén végig tudna kalauzolni Japán nevezetességein, és love hotelein - kacsint rád.

Reggel ahogy magadhoz húzod Evelynt, egy futó gyors csókot kapsz a nyakadra, mielőtt útjára engednéd.
/Angol/ Pihenj még! - súgja, aztán indul is, csak az illata marad még veled.

Nem sokkal később már te is kelhetsz, hogy Leoval tegyetek egy ráérős kört a háztömb körül - mivel Leo hajlamos kiolvasni az összes fát és villany(hirdető)oszlopot, majd kommentálni őket. Hazaérve elkészíted a reggelit.
Evelyn megérkezik, és rád villantva egy mosolyt, a fürdőszobába siet, hogy szalonképessé varázsolja magát. Az érkezésed kissé változtat a rutinon - mivel van közönség - így egyy kis pajzán magánszámmal és magakelletéssel emeli meg a vérnyomásodat öltájon.

A reggeli langy időben rollerodon indulsz el a közeli autószerelő műhelybe. Tizennyolc fok reggel fél nyolckor azt sugallja, hogy ma is jó idő lesz. Tíz perc alatt kényelmesen beérsz, és átöltözöl. A jó reggeltedre Jim csibészesen elmosolyodik.
/Angol/ Szevasz Rei! Jó látni, hogy ma reggel te ébredtél fel elsőnek a csapatból! A Market Streeten megnyílt a TNT pizzéria - nyújt át neked egy szórólapot - Úgyhogy ma céges ebéd lesz - vagyis onnan rendelek négy pizzát - tudatja, hogy a mai ebéd beszerzésével
nem kell foglalkoznod. Jim néha megvendégel titeket ebédre, de gyakoribb az, hogy a melegre való tekintettel védőitalként megvesz pár zsugor vizet és üdítőt - amit a hűtőben tárolva munkaidő alatt fogyaszthattok.

Akárhogy nézed, a Corvette az Corvette marad, és be kell látnod, hogy rossz országba költöztél, ha túlnyomó részt japán autókkal szeretnél foglalkozni - de most már ehhez kell alkalmazkodnod. Persze álmodozni továbbra sem tilos.
Ayasha a kérdésedre leteszi a színkártyát, mellyel eddig azt próbálta meghatározni, hogy az évek alatt milyen árnyalatra fakulhatott meg a gyári festés, és szemrevételezi a leszedett darabot.
/Angol/ Pár rögzítőfül letört, és megrepedt a műanyag egy helyen, de ha a műanyagos rendbeszedi, és utána lefényezem, még jó lehet - állapítja meg - Rakd a zöld konténerbe! - javasolja. A zöld konténer a talán jó lesz valamire tárgyak gyűjtőhelye,
a fekete az általános hulladékok számára van fenntartva, a szürke pedig a fémhulladéké. Ezután visszatérsz a munkához, mivel az autó nem készül el magától. Nem okoz nagy kihívást, amely itt általában azt jelenti, hogy valami beletörik, összerohad, vagy valamiért nem úgy működik ahogy kéne. Talán nem is baj, hogy ez most gördülékenyen ment. Ugyan lennenek elképzeléseid, hogy milyen kocsit látnál szívesen következőnek, ám erre most nincs sok esélyed.

Az ebédszünet alatt ismét "civilbe" öltözve elindulsz a zálogházhoz. Az út rövid, és a járdán szerencsére elég jól lehet haladni - mert az út szélén kocsik parkolnak, az úton haladni meg nem egy életbiztosítás. A zálogház környéke átlagosnak mondható - nem hinnéd, hogy pont itt akar téged valaki kirabolni - pláne nem fényes nappal. A saroképület rácsos kirakatában hangszerek és elektronikai cikkek próbálják meg becsábítani a vevőket az őket védő üvegre ragasztott Akció! felirattal. Bent egy világos eladótér fogad, derékig érő zárt pultokkal középen - amiben a népszerűbb tárgyak pihennek. A hátsó falon eladó puskák és pisztolyok vannak kifüggesztve az eladó mögött, és az előtte található pult üvege alatt láncok, gyűrűk, medálok és fülbevalók, zsebórák kelletik magukat. A bolt többi részén hangszerek, tévék, hifik, nagynyomású kerti mosók, festmények, baseball-kártyák és más hétköznapi vagy furcsa tárgy várja, hogy megvásárold.

A pulthoz lépve megszólítod az addig a tévét bámuló eladót, aki feléd fordulva töprengve mér végig. Gondolatban már biztos beárazott, és feltehetőleg úgy dönthetett, hogy nem eladni akarsz.
/Angol/ Üdvözlöm, miben segíthetek? - érdeklődik, és a laptopja felé fordul, amikor a zálogosnál az SL78133-as tárgyat kéred. A laptopban rövid ideig keresgél, de közben beszél:
/Angol/ Nem gyakori, hogy valaki szám szerintt keressen egy tételt - mondja, s hümment egyet - Az a tétel megvan, de az eredetileg beérkezett teljes csomagból már ki lett árusítva néhány dolog, mert öt évvel ezelőtt lett leadva, és csak három hónapig garantáljuk a tárgyak kiválthatóságát, ha nem fizet kisebb összeget a kiválthatósági jog meghosszabbításáért. Húsz dollárért már viheti is, de van egy ajánlatom! Ha ráfizet még öt dollárt, megkapja az eredeti csomag megmaradt többi tételét is, mert nem hiszem, hogy most rohannának meg érte a vevők - ha öt évig nem tudtam eladni. De most találja ki, mert a hátsó, selejtezésre váró tárgyak raktárból kell kihoznom. Nos? - kérdezi tőled, hogy érdekel-e egy öt dolláros zsákbamacska. Nem kizárt, hogy a tárgyak régi tulajdonosának tart - ha már tudod, hogy mit keresel.

[Cyrgaan KheaLorn]

Mesélő: Dierol
Helyszín: 1619 G St, San Diego
időpont: 1998, június 166, kedd 09:15-12:37
Esemény: meló & zaci
Játékos: Raymond (Rei) Ikeda


/Angol/ Jó volna! - sóhajt egy picit - Akárcsak Japánba... Ami mellett talán két érv is szólna. Egyrészt  közelebb van - vagyis olcsóbb oda a repjegy. Másrészt van egy szakértőm, aki bizonyára könnyedén végig tudna kalauzolni Japán nevezetességein, és love hotelein

Egy pillanatnyi rándulás fut át Rei arcán, bár leplezni igyekszik mosolyával. A tekintete valójában vidám, ahogy a lányra néz, az emlékek sötét kútja valahol a szemek mélyén csak egy másodperc töredékéig tart.

/Angol/ - Biztos is. De lehet, ha ellátogatnánk mondjuk Kuroéba, vagy megnéznénk a cseresznyevirágzást a Hirosaki kastély kertjében, nem is lennél kíváncsi másra... - mosolyog. - De egyébként én sem láttam sokat Japánból. Nem igazán volt pénzünk utazni... - teszi hozzá kissé száraz hangon.

Kicsit az utolsó mondat elhal a levegőben, mintha még valami kikívánkozott volna Reiből. Talán azt akarta mondani, hogy főleg Tokióban töltötte a napjait, éjszakáit meg az aszfalton valahol a főváros környékén. Vagy talán azt, hogy a vidékből is leginkább az Iwaki hegy híres szerpentinje, a Tsugaru Skyline-t, és az odavezető utat ismeri...

Bármennyire is szeretné hosszabbra nyújtani Evelyn reggeli játékát, tulajdonképpen neki is indulnia kell munkába. A műhelyben aztán minden "izgalom" elmúlik, marad az unalmas bütykölés. A céges ebéd gondolatát felemelt hüvelykujjával jelzi a főnöknek. Egy pizzás nap mindig jó nap.

/Angol/ - Igenis. - kacsint a cheyenne színmesterre, majd laza mozdulattal a zöld konténerbe rakja a lökhárítót.

...

A zálogosnál körbenéz az üzletben - valójában még sosem járt zálogházban, lévén semmivel nem rendelkezett, amit pénzre tudott volna váltani egy ilyen helyen. Amíg a fickó magyaráz, a kínálatot nézegeti, főleg a hangszereket - na, nem mintha meg akarná venni bármelyiket is, pusztán a kínált dolgok közül ezek érdeklik talán a leginkább. Bár ha lenne mondjuk egy didgeridoo, akkor azt kipróbálná. Mindig is ki akarta próbálni...
/Angol/ - Persze, hozza. - válaszolja a fickó kérdésére. Öt dollár igazán nem a világ... Ki tudja, hátha van közöttük valami, ami esetleg Evee-nek tetszhet. - Remélem, nem hangversenyzongora méretű dolgokról beszélgetünk...

Amikor átveszi a cuccokat, a fickó kezébe nyomja a pénzt, majd - ha nem könnyen szállítható, akkor kér egy szatyrot vagy valami táskát - felpakol a rollerre és elrobog. Egy darabig gondolkodik, hogy a műhelyben vagy otthon nézze végig, hogy mik kerültek a birtokába, végül az előbbi mellett dönt. Így aztán visszatér Jim garázsába, és egy dobozzal - benne egy fél pizzával - felfegyverkezve az öltözőben átvizsgálja a cuccokat.

[Dierol]

Mesélő: Dierol
Helyszín:  1619 G St, San Diego
időpont: 1998, június 166, kedd 12:37-12:57
Esemény: a zálogház



Evelyn akaratlanul is olyan témára tapint, ami még most is érzékeny téma számodra. S erről mit sem sejt, hiszen ez is a titkaid közé tartozik. De ennyi is elég volt, hogy eszedbe jusson édesanyád, akinek az emlékét nehéz szívvel, de csak odébb hessented.
/Angol/ Oh, biztos nagyon szép lehet - lelkesedik Evelyn - s pénzzel az ember zsebében az utazás is gondtalanabb volna! - reflektál arra, hogy neked sem volt sok lehetőséged bejárni Japánt, de közösen azért sokkal jobb anyagi lehetőségeitek vannak. Ám mintha megérzett volna valamit a pillanatnyi borús hangulatodból
/Angol/ De biztos, hogy vevő lennél egy ilyen országjáró túrára vagy inkább európa érdekelne? - kérdezi kíváncsian.


A zálogfiókban a hangszerek zöme a dobok, szintetizátorok és gitárok közül kerül ki. De látsz egy szaxofont, és egy hegedűt is, ahogy egy fuvola is ide került valamiért. Ezzel szemben az egzotikusabb hangszerek bizony kiszorultak innen - hacsak az egy szem afriaki Djembe dob, vagy az amerikai indiánok sámándobját nem számítod. A válaszodra elégedetten bólint a férfi.
/Angol/ Sejtettem én! - válaszolja - A méretek miatt nem kell különösebben aggódni - kézben is simán el lehet vinni - nyugtat meg. Alig fél percre hagy magadra az üzletben - bár előtte azért egy jelentőségteljes pillantást vet az egyik mennyezetei kamera felé. Visszaérve egy közepes kartondobozt, aminek az oldalára valaki "208-as lakás" feliratot írta,és két kb. másfél méteres, talán 5cm átmérőjű bambuszrudat hoz, amire valami feltekertek.

A kihozott SL78133-as tárgy egy méretesebb festett tájkép,

amely most feltekerve pihen a tetejére és aljára rögzített másfél méteres bambuszrúdon. Nem egyszerű - de a festményt az akasztó zsinórnál fogva a hátadra veheted - míg a kartondobozt egy nagyobb erős bevásárlószatyorba téve vagy a kezedben, vagy a roller kormányára akasztva óvatosan visszaevickélhetsz a műhelyhez. Az ebédidő még nagyban tart. Jim az udvaron telefonál egy ügyfélnek, hogy a féktárcsákat is ki kéne cserélni, mert eléggé kopottak, és hogy hajlandó-e most erre is áldozni. Leonard pedig Ayashának magyaráz:[/i]
/Angol/... is mond, az így nem igaz. Vetít a csóka a hozamokról, szóval a helyedben nem tenném fel az összes spórolt pénzemet az ígéreteire. Ahogy az összes tojást sem tartjuk egy szakajtóban. De felőlem azt csinálsz, amit akarsz...
Elmarsz egy szelet pizzát - ami szinte nem is látszik meg, mert a négy doboznyi malomkerékből most kezdtek bele a másodikba. Te az öltöző felé tartasz a szerzeményeiddel. Ayasha kérdi:
/Angol/ Kell segítség? - érdeklődik azért, mert látta, hogy egy hosszabb cuccal a hátadon érkeztél. Az öltözőben van lehetőséged leltárt készíteni szerzeményeidről. A dobozban találsz négy darab vastagabb könyvet:
Adatbázis fejlesztés és optimalizálás, Nagyvállalati infrastruktúrák, Titkosítási eljárások, Matematikai modellek a programozásban címet viselik. A logója alapján mind egyetemi tankönyv lehet, ami nem meglepő, mert közel van az egyetemi negyed.
Ezen kívül egy hat évvel ezelőtti belépőkártya Katsuragi Doriimu nevére kiállítva - az egytem matematikai és programozási tanszék területére - fotója alapján egyértelmű, hogy  a tegnapi nőé. Van még a dobozban egy szövet tolltartó, oldalán strasszokkal kirakott KD monogrammal, benne radír, toll, ceruza és egy csomag bontatlan papírzsebkendő mellett egy kulccsomó, három kulccsal.
kettő kis mérete miatt valami záré vagy lakaté lehet, egy pedig normál zárhoz készült. Továbbá gazdagodtál egy összecsukott fali legyezővel, egy festett teáscsészével, és

több kanzashival - tradicionális japán hajtűvel,

és két szokatlan és kis méretű ruhadarabbal, amely az amerikai nők nagy részére nem menne fel - ha egyáltalán megpróbálnák felvenni. Méretben itt inkább gyerekruhának számít - de neked egyértelmű, hogy ez is a nő ruhatárához tartozhatott. Nem okoz komoly fejtörést, hogy vajon miért ragadtak a nyakán ezek a tárgyak - a betérő vásárlók szűk rétegét érdekelnék ezek. Azt tudod, hogy az értékes tárgy az a méretesebb tájkép lehet. Azt azért sejted, hogy magának a képnek az értékét a zacis bizonyára pontosan felbecsültette, és nem lőhetett vele túlzottan mellé. Ezen eszmefuttatás alapján a két bambuszrúd tűnik gyanúsnak, amiknek a végeit odaragasztott bambusz kupakkal zárták le, és így gyakorlatilag a kép alján és tetején egy-egy zárt cső található...