Edoleni Mesék

[Dierol]

Patkányok Háza Központ
Mindenki

Majd két hónap telt el, hogy végre beavatást nyertetek a Patkányok Házába, és megkaptátok azt a majd körömnyi tetoválást*, amelyért oly sok verejtéket és könnyet hullajtottatok. Ezzel lezárult számotokra egy korszak - s távolságtól és helytől függetlenül végre magatok mögött hagyhattátok a gyakorlótermet, latrinapucolást, üzenet és vízhordást, no meg a rengeteg koszos tányért és ruhát. Most, mint az elmúlt hónap majd minden napjának elején, itt álltok reggeli után egy tucatnyian a föld alatt megbújó nagycsarnok árnyékba vesző mennyezete alatt, és hallgatjátok a Gazda mai instrukcióit. A nagycsarnokot megvilágító lámpások, gyertyák és mécsesek fénye mellett a Gazda bár viszonylag halkan beszél - a "trónszék" elött állva - de szavai betöltik a teret. A Gazda fogadott be titeket - adott szállást, ételt, és taníttatott ki titeket a "szakma" alapjaira. Az emberek, akik nem ismerik - úgy mennek el mellette az utcán, hogy nem is sejtik - milyen komoly befolyása van Eloden mindennapjaira.
/Aszisz/ A mai nap is maradtok abban a csoportban, amibe beosztottuk titeket az elmúlt napokban - kezd bele, és ez azt jelenti, hogy ti négyen ismét egymásra vagytok utalva. Jelenleg három csoport van, mindegyikben négy fővel. Nem titkolt célja ezzel az, hogy összecsiszolódjatok, hiszen nem mindenki itt tanult. Tesz pár lépést oldalra, talpa alatt halkan megreccsen az emelvény, amelyen a kőből faragott (és tapasztalatból tudjátok, hogy felettébb kényelmetlen) "trónszék" áll.
/Aszisz/ De azért, nehogy ellustuljatok, ma kisebb megmérettetésben lesz részetek! - mosolyodik el, ami még így sem biztos, hogy jót jelent - de jutalmat mindenképp. Halk pusmogás kezdődik, ami elhallgat, ahogy a sarkával lecsap a pódiumra, ami nagyot döndül a talpa alatt.
/Aszisz/ Ezen a héten mint tudjuk, nagy piacot tartanak. Nem volna illő, ha szegény vendégek azon búslakodnának, hogy nem tudják elkölteni a pénzünket, vagy az istenek ne adják - megfájdulna a derekuk a magukkal cipelt érmék súlya miatt. A ti feladatotok lesz, hogy a lehető legtöbb értéket összegyűjtsétek napnyugtáig! Csapatonként minimum egy arany az elvárás. Amelyik csapat nem teljesíti az elvárást, az nosztaligázhat, és kipucolhatja a latrinákat. Ellenben az a csapat, amelyik a legtöbb értéket szedte össze - különleges jutalomban részesül! - hallgat el egy pillanatra, majd folytatja.
/Aszisz/ Az élet nem igazságos, és mindig abból kell kihozni a legtöbbet, amiből lehet. Minden csapat vezetője - vigyorodik el, hiszen tudja, hogy ezen cím megszerzése nem minden esetben megy teljes konszenzussal - most jöjjön ki, és válasszon egy követ! - akaszt le az övéről egy pénzes erszényt, aminek száját kibontva tartja elétek. Az erszényben egy marék nagyobb, feketére kormolt kavics pihen. Szavai nyomán kisebb tülekedés alakul ki a kavicsokért Des és Merta között. Elvégre nem mindegy, hogy hol is próbálhatjátok meg összeszedni az értékeket.
/Aszisz/ A kavicsokról lemosva a kormot, láthatjátok majd, hogy melyik csapat melyik területet kapja. Természetesen számotokra továbbra is tiltott minden olyan megmozdulás, amely nem kívánt figyelmet vált ki mind fent (értsd városőrség) mind lent (értsd konkurencia)

*A tetoválást az általatok kért helyre vitték fel. A büszkébbek kérhették a nyakukra, csuklóra, bokára - az óvatosabbak fül mögé, nyelv alsó felébe, vagy ami eszetekbe jut - de olyan helyre, amit esetenként bizony meg kell mutatni az azonosításhoz. A tetoválást nem bűn elfedni ékszerrel, sminkkel, alapozóval.

[Quator]

Estios

*A Gazda szavait figyelmesen hallgatja Estios is. Bár annyira nem hozza lázba a vásári tolvajlás lehetősége, mint Merta-t és Des-t. Elgondolkodva dörgöli meg bal mellkasán a legújabb tetoválást, a Ház jelét. A másik két csapatban úgy látszik már van vezető, bár jó eséllyel inkább önjelölt főnökök ők. Minden esetre az ő csapatában eddig még nem volt meg a "nagy választás". Kíváncsian sandít három társára, hogy vajon melyikük gondolja úgy, hogy szeretne kisfőnök lenni? ... Ezen a gondolaton el is mosolyodik halványan. Abban biztos, hogy ő maga nem akarja ezt a "megtiszteltetést". Főként most nem, amikor egy szűk időtávra, csak nappali feladatra kell készülni, amit tovább fűszerez, hogy az eddigi rövid ismeretségük alapján  a csapatnak nem erőssége a zsebtolvajlás.
Mondjuk a zsebeseknek az elvárt minimum lehet a céljuk talán. Mereng el Estios magában. Itt sokkal inkább érdekes az a kérdés, hogy vajon mi a jutalom az első helyért?! Azt leginkább egy jó zsíros fogással lehet elérni, nem sok apró csenéssel. Na ezt majd a megbeszélésen, ha már maguk lesznek.

A kormolt kavicsokért folytatott "versengés" Merta és Des között ismét félmosolyt csal az arcára. Hiszen a korom pont arra szolgál, hogy így is vakon válasszanak. Hacsak a kövek formája nem adhat kiindulási alapot az általuk jelölt területre vonatkozóan. ... Ha igen, akkor ezt az információt velük láthatólag nem osztották meg. Amennyiben Merta vagy Des tud valamit, azt jó okkal tudták meg. Így nem lenne értelme ellene ágálni. Az élet se igazságos a legtöbb esetben. ... Végül is a Sors akarata szerint kapják a területüket mára. Akármit is húznak, jó lesz az.

Gondolatai ismét a másik két csapatra terelődnek. ... Mivan, ha nekik van valami épkézláb tervük egy nagy fogásra. Vagy legalábbis nem biztos, hogy haszontalan lenne, ha tudnák mi a terve a többieknek. ... Erre a gondolatra megélénkül a félelf figyelme. Máris azt kezdi tervezni, hogyan hallgathatná ki Mertáékat és Deséket. Érzékei úgyis élesebbek, mint az embereknek. Ráadásul a Mesterek sokat tanítottak saját testünk korlátainak kitolásáról, átlépéséről, ha arra van szükség.

A gondolat elhatározássá érik. Estios úgy határoz, hogy az eligazítás végeztével megvárja, amíg a többiek, vagy az addigra előlépett önjelölt vezetőjük, megmondja, hol lesz a "titikos megbeszélés" a terveikről. Aztán kis kitérővel igyekszik észrevétlenül követni a másik két csapatot és biztonságos távolságból kihallgatni/megfigyelni őket, amennyire lehetséges.

Most, hogy magában rendezte a helyzet értékelését. A szokott szenvtelen derűvel szemléli a környezetét és kíváncsian várja ki veszi el az ő kavicsukat társai közül.*

[Cyrgaan KheaLorn]

Vajákos

Az elmúlt két hónap úgy repült el, hogy szinte észre sem vette. Igaz, nem sokat tette ki a lábát az épület négy fala közül, a laboratórium mélyén, lombikok, üvegek, porok, keverékek között telt az ideje, de persze még rengeteg a munka hátra. Miközben a gazda szavait hallgatja, félig-meddig a gondolataiba merül, azon a kontaktmérgen töri a fejét, amivel nem sikerült dűlőre jutnia.

Kissé összehúzott szemmel figyeli a magát Gazdának nevező klánvezért - bár már sok éve Edolenben és azon belül is a Patkányok Házában éli az életét, még mindig nem tudta eldönteni, hogy valójában kedveli-e a trónszék előtt szónokló embert. Bár nem feltétlen vet meg ő sem egy kis teatralitást, valahogy a klánvezért nem igazán tudta megszokni.
Épp ezért, amikor a csoportokra terelődik a szó, a vele egy asztalnál ülőkre sandít. Két fejvadász és egy igric - nem épp tolvajbanda, nem olcsó utcai csínytevésekhez való. Bár még mindannyian elég tapasztalatlanok, hiszen egyszerre avatták fel mindannyiukat, ha az Istenek is úgy akarják, még sokra vihetik. Akár együtt, akár külön utakon.

Figyelmesen hallgatja a kis "vetélkedő" ismertetését, és elismeréssel adózik a klánvezérnek - egy ilyen feladat számos célt szolgál az egységek összekovácsolásától  kezdve a gyengébbek kirostálásán át a haszonszerzésig. Most már csak azt kell kitalálniuk, hogyan és honnan fognak dúsan tömött pénzeszsákokat szerezni. Lelki szemei előtt a jutalomból vásárolt újabb alapanyagok, laboratóriumi felszerelések képe rémlik fel, de aztán kényszeríti magát, hogy abbahagyja az álmodozást. "A remény üresfejű, hiú céda csupán" - tartják az aszisz partok mentén, és milyen igazuk van.

Körbenéz a társaságon, tekintete találkozik a félelf fejvadászéval. A másik sem tűnik túl motiváltnak, hogy "megszerezze" a kis csapat vezetését, és a boszorkánymester hasonlóan áll a dologhoz. Sosem szerette igazán a nyílt vezetői szerepet, sokkal inkább a baljós háttérhatalom pozícóját szereti betölteni. Talán az igric majd előrelép, és vállalja ezt a feladatot. Mindenesetre a Vajákos szinte meg sem mozdul, mindössze ujjbegyeit összetámasztva várja, hogy társai közül valaki magáénak érezze a feladatot, és szerezzen egy feketére kormozott kavicsot.
A többi majd utána eldől.

[Az Ezüst Utazó]

Mia

Felállok, minden előző megbeszélés nélkül, Egy mozdulattal veszem el a gazdától a csomagunkat. Kell egy kicsit felnyúlni de ez van ha valaki kicsinek született. Nem semmi volt a Klán vezér bemutatója.
Otthon tükör előtt gyakorolhatta, persze pálca nélkül hogy minél hatásosabb és ijesztőbb legyen. Egyenlőre csak a latrita pucololásnál sóhajtok fel. Még nem mondtam el a mellém tett társaim? Vagy mik?? Egy nyak lendítessel kérem hogy menjünk egészen hátra. Szétnézek, hogy hall e valaki, és ha nem csak akkor szólalok meg.
-A nevem Mia. Tanult-e valamelyikőtök Értékbecslést közületetek? -Sejtem mi a válasz, de biztosra kell mennem.

[Rigor Mortis]

Ervelian Dakul




  A gazda a korábbi gyűlésen említette hogy a következő különleges lesz, szóval erre értette...
Verseny az újoncok között, talán csak gyakorlás gyanánt, de az is lehet hogy a gyengébb csoportokat
 kirostálják. Az öregebb tagok valószínűleg szándékosan nem említették az ifjoncoknak.
A végszó után végignéz új csapatán, akikkel pár nappal ezelőtt rakták össze Dakult. Elsőnek az Estios
 nevű, talán fejvadász, néz rájuk..."én biztos nem veszem el a kavicsot" nézéssel. Dukal nem hibáztatja
 érte, ha hátrányos tétje is van a versenynek, a vezető biztos rosszul jár. Rögtön utána a "Vajákos" becenevű
hárítja tovább "...rám ne nézz..." .
Dakul felsóhajt, úgy tűnik neki kell az élre állni, ámbár ő maga sem szeret vezető szerepet betölteni. Habár
gyakran van a figyelem középpntjában mint "előadó", de ezt a fajta figyelmet nem kívánja. Közben az is gyorsan
végigfut az elméjében, hogy a kihúzott terület nagyban befolyásolni fogja a verseny kimenetelét, ha forgalmas
hely...a saját képességeit figyelembe véve összedobhatnak egy előadást, begyűjtve az adományokat...az még
nem is súrolja a törvénytelenség határát se. Ha bármilyen fogadó, kocsma lenne a környéken elcsíphetne pár
pénzes alakot, akiket asztalhoz citálnának néhány kártyapartira. Neki ennyi ötlete van hírtelen, a többiek nem
tudja még mit javasolhatnak.
Mire ez végigfut a fejében, a csapat egyetlen lány tagja előre lép és egy határozott mozdulattal húz egyet a
kavicsok közül a gazda erszényéből. Majd amint a Gazda tovább lépett megszólal:
"-A nevem Mia. Tanult-e valamelyikőtök Értékbecslést közületetek? "
Dukal kíváncsian néz rá, hiszen már bemutatkoztak néhány napja egymásnak, bár mivel évek óta abasziszban
tanult, sokat feledve a helyi dialektusokat, így lehet ebben a hangsúlyban vagy aspektusban lehet olyan jelentése
 hogy "én leszek a főnök"....

-Ha nem egyedi neves kézműves tárgy, vagy ritka fém, drágakő...akkor meg tudom becsülni a nagyságrendi értékét-
válaszolja a Mia nevű lány kérdésére.

[Dierol]

Patkányok Háza Központ
Mindenki

A kis csapatotok valóban nem a hétköznapi utcai zsebesek szintjén mozog - de kiemelkedő tehetségeteket mi bizonyíthatná jobban, mint hogy ti nyeritek ezt a kis vetélkedőt? A többieket is ismeritek - Merta besurranóként tevékenykedik, Ceril zsebesként, míg a másik kettőt felderítőnek és harcosnak mondják. Abban a csoportban Merta a hangadó, annak ellenére, hogy igencsak türelmesnek és aprólékosnak mondható.
A másik csoportban Des a vezető - de messze nem annyira erős véleményvezér, mint Merta. Viszont a csoport már most összetartónak tűnik - talán még némi románc is kibontakozik köztük a későbbiekben. Des harcos, míg Kron orgyilkos képzésben részesült. Sila besurranó, Ariala pedig felderítő.

A ti kavicsotokat Mia választja ki, miután nem volt nagy tolongás a részetekről, és egyből a terem egyik árnyékosabb vége felé invitál titeket, ahol Mia egyből rákérdez, hogy legalább azt felismeritek-e, hogy mit érdemes meglovasítani - s úgy tűnik szerencsétek van, mert Dakul megemlíti, hogy ő azért elég pontosan meg tudja saccolni a zsákmány értékét, mégha az nem is érmékben kerül a birtokotokba.

A többi csoport is a saját kövük körül gyülekezik, és a kormot törölgetve éppen próbálják felmérni, hogy az adott környék mennyire tűnik megfelelőnek. Nektek sincs sok időtök merengeni, mert Merta odaszól nektek
/Aszisz/ Hé, úgy érzem, nagyvonalú leszek - estére meghívlak titeket egy körre a Macskakőbe, hogy ne szomorkodjatok annyira, amiért megnyertük a versenyt! - Említi meg vigyorogva az egyik kocsma nevét, ahol rendszeresen megfordulnak - Sőt, ha szeretnétek, valamelyikőtöket befizetem egy menetre Hosszú Enrinhez, hogy megtudja, milyen egy igazi férfi! - szívja a véreteket, amire elszórt röhögés üti fel a fejét a teremben tartózkodók közt.

Ha letörlitek a kormot, egy szó áll rajta: Kereskedőnegyed. Nem olyan rossz hely - kézművesek, kereskedők műhelyei, boltjai sorakoznak benne pár tavernával és kocsmával - de a nagy piac sajnos nem azon a területen található.

[Az Ezüst Utazó]

Szívesen beszólnék Mertának, de nincs időnk efféle torzsalkodásokra.  Csak legyintek, és magamban elküldöm a jó édes...ba, Erre még Frazia tanított anno, mikor nagy levegőőő, mielőtt még megszólalnék.
-Uraim készen állnak?  -Suttogom. Gyors ütemben futok kifelé, remélve  követ brigádom. Az épületen kívül viszont  olyan változatosan küldöm el a jóba.. Mertánt  meg a bent lévőket a Tharr istenek hullanak az égből. Mindjárt jobban érzem magam. Megköszörülöm  a torkom, és a megszólalok a normálisabb hangomon.
-Elöször kell egy kocsi, de nem lovas, hanem kisebb szekér mivel a kereskedőnegyed bár nagyon jó hely nem itt van, sajnos. Kérdés?

[Cyrgaan KheaLorn]

Vajákos

*Mia magához ragadja a kezdeményezést, és hirtelen mozdulattal kikapja a klánvezér kezéből az egyik kavicsot - a kérdésre, mely szerint mennyire ismeri a különféle csecsebecsék értékét, a méregkeverő csak megvonja a vállát. Ő nem tanult efféle dolgokat, és bár talán nem olyan egyszerű átverni, de az efféle kufárkodás érdeklődési körén jobbára kívül esik. Csak azt tudja, hogy melyik alapanyagot mennyiért érdemes megvenni, vagy esetleg eladni...

Merta heccelődését egy jeges pillantással viszonozza, a sebhelyes ábrázaton megjelenő farkasmosoly akár kőfalak bontására is alkalmas lenne.

- Ó valóban?

*Mivel Mia felpattan, szép nyugodtan a boszorkánymester is feláll, majd kiegyenesedve Merta szemébe néz.

- És mit ajánlasz fel arra az esetre, ha veszítesz?

*A levegőben hagyva a kérdést - és persze nem várva meg a választ - szép lassan követi Miát, aki kinevezte magát kis csapatuk hangadójának és vezetőjének - ami persze egyáltalán nem baj. Kiérve az épületből, a nő változatos szitkok özönét ereszti meg a bentlevőket és Mertát illetően, amire a Vajákos megütközve néz a nőre.

- Ennyire kár komolyan venni... Értelme persze nincs az ilyen üres szócsatának, de ha mindössze ennyire futja tőle...

Inkább az előttük álló nap megtervezésére koncentrál a boszorkánymester is.

- Kiket óhajtunk lépre csalni? A kereskedőnegyedben mindenféle szerzet megfordul ilyenkor, olyan dologgal kell előrukkolni, ami felkeltheti az érdeklődést...
A magam részéről eladni csak a saját készleteimet tudnám, így ezt az irányt nem gondolnám célravezetőnek. Egyelőre talán azt döntsük el, mik az erősségeink. A zsebtolvajlás, úgy sejtem, nem a mi asztalunk, de ha rá tudjuk bírni az ostobákat, hogy önként és dalolva hagyják nálunk a garasaikat...