Edoleni Mesék

[Rigor Mortis]

Ervelian Dakul


   Lassan haladnak az utcai tömeggel a Két barát felé...Közben meghallgatják a Vajáskos tervét is,amit
nagy vonalakban felvázol.
Dakul végigrágja a tervet a fejében mielőtt válaszol...

-A terv nem olyan rossz,mondhatni hogy elég trükkös csalás lehetne,még kivitelezhető is lehetne.
Csak egy apró szépséghibája van,...méghozzá az hogy a Gazda kikötötte, ne akasszuk össze a bajszot a városőrséggel.
Már pedig ha ezt megcsináljuk,ahhoz hogy a hírnevükön esett csorbát kiköszörüljék...az egész várost fel fogják forgatni, ami
 túl sok nem kívánt gondot okozhatna a szervezetnek.

Közben kerülgetik az utcai kavalkádot,amit a megannyi kereskedő és a portékákat kereső vásárlók okoznak. Rengeted arany
folyik az utca medrében...

-Nekem eszembe jutott egy régebbi,bevált terv...de szerintem majd a fogadóban vázolnám fel és majd ott eldöntjük végül
 mihezz is kezdjünk....

A Két barátba érve még viszonylag kevés vendéget látnak, a fogadós is megörül az új betérőknek...
A tulaj kedves szavaira a többiekre néz:

-Talán a kései reggeli lenne a legmegfelelőbb,nem? Napszálltáig hamar elszalad az időnk....

Ha viszonylag nyugalomba kerülnek és minimálisra csökkennek  körülöttük az esetleges kíváncsi fülek:

-Nos még egy ötletem lenne,ezt a csalást még az ifini mesteremtől hallottam. Ötvözi a szerencsejáték és a "bajba jutott hölgy"
 csalást. Kell egy tömött fogadó gazdag vendégekkel,egy asztal...ahol bármilyen szerencsejátékot játszhatunk...kocka,kártya...
és Mi mindannyian kellenénk hozzá,hogy idegenek ne próbáljanak beülni a játékba. A főszereplő a "nemes hölgy és a játékfüggő
férje". A férj játszik és körök óta veszít...érméket,birtoklevelet,árúkészletet, ...amik persze mind lehetnek hamisak,hiszen magunk közt
tennénk téteket. A lényeg hogy az utolsó kör egy mindent vagy semmi lenne,amire a férj, a feleség vagyont érő családi ékszerét tenné fel,
ami a hölgy sopánkodása szerint sokkal többet ér mint a feltett tét...azért a közönséghez fordulna,hogy volna e olyan gavallér,aki ajánlana fél
árat az ékszerért...hogy a megfelelő tétet érmékben tegyék meg leegalább...végül a férj bukik mindent és a társaság távozik...
A  az eredeti csalás egy főúri bálon történt és nyílván ott egy nagyon ügyes hamis ékszert használtak,aminek az elkészítése is egy vagyonba
került...nekünk azonban be kellene érni egy olcsó tucat holmival, amirre szemfényvesztő bájolást bocsájtanék, hogy kellő képpen értékesnek tűnjön.

Kell hozzá némi színészkedés...de "feleségünk" van-int Mia felé-a férjet bármelyikünk eljátszhatja...némi előkészület után elég úgy 2 fertájórás
"színjtáték". Ahhoz ugyebár 1 arany értéknél többet kel bemutatnunk a Gazdának hogy ne pucoljunk latrinát...és a legnagyobb érték nyer.
 A csali ékszert olyan  értéket adunk,amilyet akarunk...garantáltan akad olyan "gavallér"...aki elég kapzsi is hogy féláron megszerezze az ékszert...

Kifújja magát a hosszú beszéd után,majd hátradől...
-Ha valakinek még van ötlete halljuk, aztán szerintem egy szavazással eldönthetjük...

[Cyrgaan KheaLorn]

Vajákos

A boszorkánymester sebhelyes ábrázatán tűnődő arckifejezés jelenik meg, miután a kis csapat dalnoka kifejti a véleményét, de végül csak bólint.

- Tény, hogy nagy a kockázat. De igazad van... - néz körbe - ... van ennek a megbeszélésére alkalmasabb hely is. Nehogy úgy járjunk, mint a többiek... - jegyzi meg, pillantását a távozó félelf hátára, majd a mögötte összezáró tömegre emelve.

Elgondolkodva, csendesen baktat végig a mesterek utcáján - talán igaza van a dalnoknak, és túl nagyot akart fogni. Talán néma kihívás lett volna a részéről ez a Gazda felé, nyílt engedetlenség, vagy bizonyítási vágy? Mindegy is talán.
Egy-két árusnál leragad pár pillanatra, de vállát megvonva gyorsan tovább is áll mindenhonnan. el tudna költeni néhány aranytallért mindenféle dologra, mert itt aztán tényleg jó portékát talál az ember gyereke, de most se ideje, se - valljuk be - kerete nincs, amit hosszas nézelődéssel eltölthetne. A fogadóba érve szinte észre sem veszi a kocsmáros érdeklődő tekintetét. Beleszimatol a levegőbe, és elismerően bólint.

- A kései reggelivel egyet tudok érteni... - jegyzi meg, majd helyet foglalnak egy asztalnál, és a húsos batyu fogyasztása közben Dakul ismerteti a saját ötletét. A Vajákos szája egyre szélesedő mosolyra húzódik.

- Tetszik az ötlet, cimbora. - vigyorog. - Tényleg kisebb így a feltűnés, és kisebb a valószínűsége, hogy a kopók a nyakunkba szegődnek, ha valaki panaszra rohan a kaszárnyába. Várjuk meg Estiost, hogy visszatérjen, hátha hall valamit, ami segíthet a döntésben, de ezzel a trükkel érdemes lenne megpróbálkozni. Jómagam nem vagyok nagy színész, de fenyegető kártyapartner azt hiszem, tudok lenni. - simít végig sebhelyes arcán.

[Quator]

Estios

*A felderítés sikeres, bár az eredménnyel kissé elégedetlen a félelf. Desék úgy tűnik az egyszerű, viszonylag kényelmes megoldást választják majd és a Piac bőségét kihasználva egyszerűen annyi pénzt lopnak össze, amennyit tudnak. ... Merta homályos utalásai már sokkal érdekesebbek. Itt úgy látszik valami nagyobb szállítmányra számít a nő. Viszont erről meg közelebbit nem lehet kideríteni ilyen rövid idő alatt.

Azért az információkat elraktározva indul el a megbeszélt találkozóra Estios. A Két Baráthoz közeledve azért ő lopva körülnéz, hogy nem-e követi valaki. Ha nem érzékel ilyesmit, akkor a fogadóhoz sétál és benéz az egyik ablakon. Láthatólag már bent ülnek a többiek, de még most kezdenek a gőzölgő batyukhoz.

Estios egyszerűen besétál, biccent a tulajdonos felé.*

-Üdvözletem jóuram! Egy batyut kérnék én is.

*Ezzel leül a társai asztalához és hátradőlve megvárja a batyuját, illetve meghallgatja Dakul tervét éés a Vajákos észrevételeit is. Csak ezután dől előrébb, hogy ő maga is hozzászóljon a tervekhez.*

-Jó terv, Dakul. Nekem tetszik. Ami a színészetet illeti... nos, mondjuk azt, hogy tanítottak erre is. A kártya- és kockajátékok meg mindig is érdekeltek, így ismerek párat. Szerintem nem lenne nehéz beleélnem magam a folyamatosan bukó játékos szerepébe... sajnos.

*Húzza kissé savanyú félmosolyra az utolsó megjegyzésénél száját a vadász. Aztán ismét hátrébb dőlve pár szóban összefoglalja, amit megtudott.*

-Egyébként a többiek nem lesznek ennyire élelmesek, mint mi. Desék egyszerűen a területi adottságokban bízva a kényelmes megoldásokra hajtanak. Szerintem ők nem fognak megszakadni a munkába, így csak a szerencsén múlik, hogy lesz-e nagyobb üzletük. Mertának van valami nagy aduja, bár az nem derült ki, hogy ez valóban akkora durranás, vagy csak túlértékeli ezt is, mint magát szokta. Az biztos, hogy csak délután kezdenek neki a dolognak, így szerintem náluk vagy tényleg valami nagy dolog lesz, vagy bukják a kihívást.

*Ismét féloldalasan elmosolyodik, de most kajánul, elégedetten.*

-Ezért is tetszik a terved. Nem olyan semmilyen és rest, mint Desék, de nem is egy mindet vagy semmit vállalás, mint Mertánál. Ő olyan, mint a közmondásos szarka, akinek nem bírja a farka. ... Úgyhogy a nagy kérdés hol és mikor csináljuk?

[Az Ezüst Utazó]

A hátuk mögött megyek mintha közöm se lenne hozzájuk, még jó hogy csak a heti főnök vagyok és csak rábólintok vagy egy nemet mondok valamire mint az ugrabugrálás, egyéb hajolgatás. Mert mi van ha nem csak gyilkolászni kell hanem nőt játszani? Kivéve persze ha visszamehetek a klánbeli lakásomba.  Nem várom meg a választ, lelépek. A gyaloghintó túl lassú ezért inkább futok. A csodaszép bordó selyem ruhám választom. Igyekszem szépen beletenni a zsába, sehogy se sikerül beledobom, és egy ugrásra futásra ilyesmire de csini cipővel távozom a zsákommal. A fejem fölé tartom a csatornában hogy még véletlenül se sérüljön a kincsem. Úgy ahogy de beérem a többieket, nem nagyon maradtam le semmiről vízért könyörgök mert itt halok meg. Most vehette észre, hogy igen nem vagyok ott ahol hagytak. Mire nagy nehezen levegőhöz kapok, kérek én is egy batyut.   
-

[Dierol]

Kereskedőnegyed, Két barát taverna
Mindenki

Dakul hamar rávilágít a Vajákos első ötletének szépséghibájára, de bizonyítva, hogy nem csak kritizálni tud - egy másik alternatívával kecsegtet. Közben azért Dakunak és a Vajákosnak feltűnik, hogy Mia valahol lemaradt, vagy elkeveredett az utcai forgatagban - de feltehetőleg annyira nem aggódnak érte, hiszen tudja, hogy hol fogtok találkozni Estiossal. Valójában Mia még a fogadóba lépés előtt újra beéri Dakult és a Vajákost - bár az, hogy futva érkezik, elsőre talán közelgő kellemetlenséget sugall - de szerencsére hamar kiderül, hogy nincs semmi baj, csak sietett. Nem tudni, hogy hol volt - de egy zsákkal a vállán került elő. A futást láthatóan nem bírja, mert még mindig levegőért kapkodva lép be a fogadóba.

A fogadóban a tulajdonos Dakul válaszára nyájasan elvigyorodik
/Aszisz/ Az úr jól beszél! Valóban tele gyomorral kell nekilátni egy dolgos napnak!

Így aztán felvéve a rendelést, térül-fordul - és egy nagyobb fatányéron másfél tucat frissen elkészült húsos batyut tesz le elétek.
/Aszisz/ Egészségükre! Ha később netalán megszomjaznának, azon is tudunk ám segíteni! - hívja fel a figyelmeteket az italokra is. Mia kérésére, hogy vízre van szüksége hümment
/Aszisz/ Ifjú hölgy, ez itt nem fürdő, hogy vízet tartsunk! Van jófajta ser és bor. Van tea, és kérhet tejet, vagy éppenséggel gyümölccsel ízesített ivójoghurtot, de víz az nincs. Attól meg is lehet betegedni! - magyarázza, majd Miának kihoz egy nagyobb bögrényi (Mia által választott) innivalót, majd magatokra hagy titeket, és visszavonul az asztaláig, hogy folytassa a húsos batyuk készítését.

Ezt az időt válaszotta Estios arra, hogy belépjen a fogadóba, aki köszönés után egyből leadja a rendelését, és leül mellétek. A fogadós szintén egy biccentéssel köszönti, majd pár percen belül Estios elé is kerül egy fatányér fél tucatnyi húsos batyuval. A batyuk ízletesek, és egy főre hat darab jut, ami pont elegendő egy étkezésre.
A gazdag fűszerezése pedig megteszi a dolgát. Eleinte ízletessé varázsolja az ételt, aztán pedig szomjassá teszi a fogyasztót - egyre csábítóbbá téve a fogadós által korábban emlegetett italokat. Így aztán egy kellemes reggeli felett tárgyalhatjátok ki, hogyan is tervezitek napnyugtáig kifosztani az óvatlan népeket.

[Az Ezüst Utazó]

Teát kérek,és leadom a rendelés.
-Elhoztam pár holmimat a klánházból, lóhalában jöttem mentem. Még a macskám se ébredt fel az ágyamban olyan gyors voltam igaz mindig is egy egy lusta dög volt.-Még egy adag teát kérek.
-Egy "jó feleség" ruhát, és az akrobatika cipőmet,  mivel ki tudja mikor lesz rá szükség. Nekem is tanítottak színészetet, alapon de ez azért menni fog. A hol még a kérdés. -Ha nem tudnám hogy bérgyikos a nyakába ugranék. Megéheztem a nagy örömre.

[Cyrgaan KheaLorn]

Vajákos

A félelf szavaira a boszorkánymester csak megvonja a vállát.

- Előttetek is letagadom majd, hogy valaha ezt mondtam, de klántársaink sem ostobák vagy bénák, szóval a legjobb formánkat kell hoznunk... - mondja elgondolkodva, a batyuból maradt utolsó falatot rágva.

Ujjain számolva a felsorolt tételeket, belekezd:

- Szóval akkor szükségünk lesz álruhákra, egy nyakékre, és egy helyszínre. - körbenéz a fogadóban. - És persze olyan helyszínt kell választanunk, ahova feltételezhető, hogy betér valaki, akinek egy ezüsttallérnál több lapul az erszényében, de nem néz mindenki ferdén, ha kártyázni kezdünk a sarokban. Illetve némi maszkírozásra mi magunk is rászorulunk majd. Időpontra, gondolom, az este lenne a legjobb, amikor az egész napos mászkálásban elfáradt tagok némi bor után kiáltanak... Apropó, ha már szóba került.

Int a fogadósnak, és kér egy sört. Kívánja ez a batyu, meg kell hagyni, meg aztán nehogy azt gondolja, hogy a kutya ette meg... Megvárja, amíg a többiek is kérnek, ha szeretnének, illetve, hogy a kiszolgálás után a fogadós vagy pincér is távozzon az asztaltól.

- Én azt mondanám, hogy az XY lenne a legjobb. - veszi fel a fonalat, majd hátradől a székén és belekortyol a sörébe. - Mennyi legyen a nyakék értéke? Öt arany? Mit gondoltok, kellene valami történet a kártyás férj mögé, hogy hiteles legyen?