Szerző Téma: Második Fejezet – Ayers  (Megtekintve 507 alkalommal)

Nem elérhető wolftern

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Második Fejezet – Ayers
« Dátum: 2022. Szeptember 27. 10:07:12 »

a császári korona szerinti 2356,
Langy évszak, Rügyek hava


*A legutolsó zászlóháborúban, szinte megroppant a toroni hadigépezet, ugyanis az Ifini paktum térdre kényszerítette Toront, azzal hogy magára hagyta a déli (kelet és nyugat Vindoria) tartományokat. Ezeket csatlósaira és szövetségesére bízta, azonban Abaszisz, Alidax és Davares rögvest egymás torkának estek, mélyítve a vereség fájdalmát. Amikor a térség felöl már elvonultak a fekete fellegek, a birodalom "békes" kísérletet tesz hogy visszaszerezze befolyását a Quironeia-ban, ám a próbálkozás ismét csúfos kudarcba fullad. Még az egyházat is sikerült maga ellen fordítani, XXIII. Ryordan megfosztja Tharr egyházát birtokainak egyharmadától, hogy az elszegényedett kyr családokat megsegítse és az új flottaépítési terv megvalósulhasson. A döntés a Háromfejű hívei között széleskörű ellenkezést vált ki, és a császár egy új polgárháború kirobbanásának megelőzése végett, kivégezteti az ellenkező lélekőrt, aminek hatására a 2. Fekete Lobogónak sokáig nincs birtokosa. A fekete birodalom a 26. század elején ebben a belső zűrzavaroktól is felkavart állapotban vág neki egy újabb zászlóháborúnak, melynek nyitánya a Tiadlani partszakaszon kezdődött. A kyr számmisztika szerint az öt szerencsés szám, a császári időszámítás alapján pedig az V. zászlósháború valóban sikerekkel indult. A korona a háború kezdetén néhány hónap leforgása alatt maga alá gyűrte a Sinemossa nagy részét, köztük Teneggart és Esshont is elfoglalta. Ráadásul a Hármas Királyság földjén, a regitori hadak és az Ugoni portyázók egészen a Howa forrásáig nyomulnak előre. Azonban balszerencsés eseményeket követően a birodalmi hadak, szárazréti táborában viszály kél és most, egy évvel később a Vörös hadurak lépésről-lépésre állítják vissza az eredeti fennhatóságot. A toroni seregek pedig kénytelen-kelletlen, egészen a birodalom határáig szorulnak a Kettős Hold országainak csapásaitól...

*Az Exinator Accio, az Ascens Morga egy Shuluri mellékága, amely valamikor a császárháborúk idején vált le a nagy múltú szervezetről és alapított külön iskolát. Minden harmadik évben egy kiválasztott abban a kegyben részesül, hogy bekerülhet a híres méregkeverők klánjába. Ayers Errissir majdnem egy emberöltő óta ezen boszorkánymesteri céh tagja, ám most mégsem e kiválasztási ceremónia miatt tart a cernbe, hanem a gadhass okán.
A folyosókon igyekvő kyr gondterhelten lépked a hűvös köveken, lépteinek hangja messze hallatszodik a rend syrcumában. Az obsorok és navorok kellő főhajtással üdvözölik mikor elhalad előttük, az őrség pedig szótlanul útjára engedi. Öltözete, tört-fehér, ezüsttel hímzett. Ruhadarabjai kényes ízlésről és pénzről mesélnek, aki egy famor család leszármazottja az Ókyr Corthus Ház egyik ágából.
A befolyásos férfiú öles léptekkel halad a lavartaghom felé, melynek a szervezet nagy csarnoka szolgál otthonául. Amikor Ayers a csarnokba lép, a Vöröshold fénye három kámzsás alakra esik. Körbe a teremben két tucat sympietor várakozik, s a kyr tudja jól, ez rosszat jelent.


- Messir!

- Tharr előtt megmérettél és tetted bűnösnek találtatott.

- Vétettél a császár, Toron, a házad és a rended ellen.

- Büntetésed: HALÁL!
-kezdi egy öblös hang, majd rövid szünet után egy vékonyabb ám ismerős, a rend mesterének hangja folytatja

- Azonban!... A gadhass idejére, a véred és státuszod okán kiutasíttatsz Shulurból és az Exinator Accio rendelése szerint száműzetésed Cynthar Asseryon centarior mellett töltöd. -közli ellenmondás nem tűrő hangon a nagymester, s mikor Jarn Khilil -on Jasyl befejezte, egy újabb harmadik hang szólal fel.

- Tharr akarata szerint...

Az uridominor és Khalabassys Ház elfogadja az ítéletet, mely a mai napon végrehajtásra kerül.
-indít az írnok a klasszikus formasággal.

-  Ayer Errisir! A korona 2356. esztendejében, a Rügyek havának 51. napjától a Shuluri shynkhoór a Khalabassysok tulajdona, továbbá a secodom az eljárás költségét 200 arany tallérban határozza meg, s kárpótlásként még 500 arany tallér fizetésére kötelezi az Errisir Házat. A feltételek bárminemű sérülése esetén az ítélet azonnal végrehajtandó.    -fejeződik be a szertartás, majd a sympietorok kivételével mindenki távozik a csarnokból.

*A céh kapujában a nagymester  útbaigazít és elmondja hogy a flotta az óezüst órájában fut ki, s a centarior zászlóshajója az Abbit Hiúz. Ha pedig lekésed a hajót, a Khalabassys Ház orgyilkosai biztosan teljesítik a messir parancsát. Nagyjából 2-3 órád maradt elérni a hadikikötőt...

« Utoljára szerkesztve: 2022. Szeptember 30. 18:58:39 írta wolftern »

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3629
  • Aktivitás:
    15%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Második Fejezet – Ayers
« Válasz #1 Dátum: 2022. Szeptember 29. 18:12:35 »
Erissir

Amikor először tudomására jutott, hogy a Khalabassys Ház kezdeményezésére vizsgálat indul - hamar felmérte, hogy nem a büntetés, hanem annak mértéke kérdéses egyedül. Az elmúlt időszak bizonytalansága után szinte megkönnyebbült, amikor ma beidézték a lavartaghom elé. Hazudna, ha azt állítaná, hogy nem fordult meg a fejében az elszökés gondolata - de nem azért hozott ennyi áldozatot, hogy most csak úgy eldobja magától mindazt amit megszerzett, és megtagadva vérét - valahol elbujdosva próbáljon meg elvegyülni a túlélés reményében. Egyszerűen nem lenne méltó a rangjához, nevéhez, sőt milyen gyávának kell lenni ahhoz, hogy ne nézzünk szembe tetteink következményével?
Mielőbb le kívánta zárni ezt a kellemetlen, és létbizonytalanságot okozó kérdést - ezért amikor végre döntésre jutott a gyűlés - határozott léptekkel indult a nagy csarnok felé. A szolgálókra, őrökre ügyet sem vetve határozottan vonult végig azokon a folyosókon és termeken - melyeket máskor ráérősebben számtalanszor megcsodált már. Pontosan tudja, hogy a jelenlegi tárgyalásnak hála napokig róla, és a most tanúsított viselkedéséről fognak beszélni - akár megéri a hajnalt, akár nem. Magabiztos és kemény tekintete mögött erősen az esélyeit latolgatja - és bár a helyzet nem rózsás - de messze nem tűnik olyan reménytelennek. Ugyanis nem az ólom (tettek súlya), vagy az óezüst (igazság/vég) órájában hirdetnek ítéletet - ami kedvező előjel. Helyette most nagyjából a fehérarany órájára lehet, ami jelen esetben talán a Házakhoz köthető. Ráadásul még a gadhass is megmentheti némi szerencsével...

A terembe lépve a szokásoknak megfelelően az uralkodó képviselőjének adja meg a kiemelt tiszteletet és némán köszönti az egybegyűlteket. Aztán kénytelen átértékelni a helyzetét, amikor megpillantja a számos fegyverest - de valahol meg is sértődik, hiszen egyrészt nem szándékozik megszökni - másrészt pedig nem pietorokra, hanem holmi jöttment navorokra bízták a feladatot, hogy szükség esetén fellépjenek ellene. Ezt a sértést azért a megszólítása kompenzálja. Messir... Büszkén kihúzza magát, és elégedett szikrák gyúlnak a szemében.
A megállapítás, hogy bűnős nem okozott neki nagy meglepetést. Közben próbálja magát megkeményíteni, hogy az ítélet közben lehetőleg meg se rezzenjen. Ennek ellenére amikor bejelentik az ítéletet, azt már visszafogott lélegzettel várja. Ahogy végigvisszhangoznak a szavak a teremben, komoran pillant a beszélő felé. Tényleg volt képük kihagyni a gadhassra vonatkozó indítványát?! De szerencsére a nagymester nem húzza feleslegesen tovább az időt. S pontosítva enyhít a büntetésen. Ayers kissé megkönnyebbülten hallgatja, és lassan kifújja a levegőt. Mégsem tévedett - az esete hetekig biztos, hogy beszédtéma lesz - nem is emlékszik, hogy utoljára mikor száműztek nemest Shulurból... De a legfontosabb, hogy haladékot kapott. Igaz, azt nem teljesen érti még, hogy egy centarior mi hasznát veszi majd a társaságának - de érzi, hogy nem most jött el a tiltakozás ideje. Főképp, hogy ez a döntés feltehetőleg szintén hosszas mérlegelés és viták után született. Inkább nem is szól bele, mert jelenleg csak rontana a helyzetén - és még bőven volna hova... csak kézmozdulattal jelzi, hogy elfogadja a döntést, és nem kíván ellenkezni.
A folytatásnál keserű pirulának hat a synkhoór elvesztése, de hallván a rá terhelt egyéb költségeket, ráeszmél, hogy így talán még jobban is járt. Pontosan tudja, hogy éves szinten mibe kerül a fenntartása - és ha évekig nem térhet vissza Shulurba - az csak ablakon kiöntött pénz. De a hétszáz arany így is tekintélyes summa. Ha volna ezer aranya, abból talán további ötszázat egy dekád alatt tudna fialtatni. Persze, ha volna ezer aranya - akkor ugyebár a hétszáz arany sem okozna problémát. Úgy tűnik, hogy még sokaknak el kell haláloznia, mire összeszedi ezt az összeget. De ez nem lehet akadály...


-Az Erissir Ház elfogadja az ítéletet! - jelenti ki hangosan és határozottan, mintha volna bármi értelme ellenkezni, de a formaságok szükségesek. Úgy néz körbe, mintha épp kitüntették volna - és valahol úgy érzi, hogy jó üzletet kötött. Hét famor halála után hétszáz aranyat kell kifizetnie, ami igazán kedvezményesnek mondható. Mások már egy famor halála miatt is kínhalállal szembesülnek - hóhéraik pedig azzal, hogy csak egyszer lehet őket kivégezni...

Kifelé menet még eltűnődik az ítélet pénzügyi vonatkozásán. Jelenleg a hideg logika alapján a Khalabassys Ház érdeke az, hogy amíg meg nem téríti számukra az ötszáz aranyat - addig neki a haja szála se görbüljön meg. A secodom pedig szintén abban érdekelt, hogy beljebb legyen a neki ítélt kettőszáz arannyal - azaz az életben maradása pénzügyileg igencsak kifizetődő a két érintett félnek. Az is biztos, hogy szoros megfigyelés alatt tartják amíg Shulurban tartózkodik. Ezek szerint talán soha nem volt ilyen biztos felügyelet alatt Shulurban.

A töprengése azzal ér véget, hogy találkozik a kapuban a nagymesterrel. Ezt most nem is bánja, mert az ítélet még némi kiegészítésre szorul. A nagymesternek kijáró tisztelettel meg is szólítja

- Primagitor Jarn Khilil -on Jasyl! Megzavarnám a magányát egy rövid időre! - kezd bele udvariasan, mert lehet, hogy a nagymester születése okán nem famor - de nem elhanyagolható hatalommal rendelkező szervezet első embere. S most a legkevésbé hiányzik neki egy méregkeverő rosszakaró.
- Remélem felvilágosít arról pár szóban, hogy Cynthar Asseryon centariort hol találom, és hogy mi lenne a szerepem mellette - aztán türelmesen várja a választ, miközben hűvös tekintettel méregeti a primagitort. Nem neheztel rá azért, mert ő volt az egyik szószóló az imént. Pontosan tudja, hogy ha igazán alá akartak volna tenni - abban az estben most nem beszélhetne vele ilyen kellemes körülmények között.  A választ hallva elégedetten biccent, aztán elköszönve a primagitortól elindul vissza a shynkhoórba - ha lehet kocsin - hogy mihamarabb összeszedje az utazáshoz szükséges felszerelését.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető wolftern

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Második Fejezet – Ayers
« Válasz #2 Dátum: 2022. Október 05. 20:26:51 »
_______________________________________________________________
JK: Ayers Erissir
Helyszín: Toron - Shulur tartomány, Shulur
Időpont: cs.k. 2356 Langy évszak, Rügyek hava 51.nap
_______________________________________________________________

*A tisztelet körök lerovása után maradtak még kérdései a kyrnek, melyben a nagymester tájékozottságára volt kíváncsi. Jarn -yd Khilil szúrós szemmel hallgatja a famort, miközben ábrázata a szégyen billogját viseli. A primagitor a sedularhoz tartozik, aki megbízását az Erissir Ház messirjétől kapta, hogy -a szeretett fiúra- idővel a család, a magitor-tanácsadó szerepét bízhassa. Ám kötelességét el bukta, mely most már nem csak számára gond, hanem a céhnek is. Ayers ugyan nem vált ranná vagy kitaszítottá, -a gadhass idején a rend megbízását teljesíti- azonban mégis egy nem kívánatos személy lett.


- Messir!... Tharr jelölte ki és tenmagad léptél az ösvényre, amit egymagad járhatsz csak végig. Shulur legerősebb klánja, az Ascens Morga a császár akarata szerint ilyenkor kizárólag a lobogó hadait szolgálják. A regitori rendelet pedig háború idején a magitori rendeket kötelezi… -válaszol triviálisan a nagymester, ennek ellenére a gesztusai mintha hezitálás érzetét keltenék. Néhány másodpercnyi megingást követően végül komoran folytatja.
- A gadhass idejére, Cynthar Asseryon centarior mellé helyeztünk, s a syncordiánk értelmében a Hattesyn Ház szolgálata lesz a feladatod. A pietort az Abbit Hiúzon találod, s a kikötőt vigyázó őröknek mutasd fel ezt a passzust, majd ők elvezetnek hozzá. -közli mialatt átad egy pergament, és ha Ayers felbontja a papírost: a rend megbízását, a saját nevét, illetve a centariort nevezik meg benne.

*A shynkhoór észak leghíresebb kereskedelmi útvonala mentén, a Bíbor úton található. Ez köti össze Lakhassynt Shulurral, majd Toront Abaszisszal, mondják; kövei még a Boszorkányerődnél is régebbikorok mementói. Az Errisir Ház kúriája, a Corthus Palota árnyékában, a Dagmyr kerületben helyezkedik el. Az Exinator Accio innen már csak egy köpésre van ami a PATKÁNY kerület szélén található. A famor a palotáját gyaloghintóval fertályóra alatt éri el, míg ugyanezt gyalog, kétszeres idő alatt teheti meg.
A vörös hold hatalmas zsarátnokfénnyel világítja meg a rézkupolás és baldachínos tetőket. A széles utcán Ayers Errisir szabadon halad tegnapi otthona felé. Körülötte házak, kertek a szokásos éjszakai nyugalomban messze terpeszkednek. Amint a famor az Otthon bejáratához ér, két idegen pietor állja útját. Sem szép szóval sem pedig a fenyegetés nem használ ellenük. Egyértelmű hogy a Khalabassys Ház már az ítélkezés előtt intézkedett.
Azonban a toroni jobban ismeri a helyet, mint újdonsült tulajdonosa, ám a föld alatti járatok a Ház védelmi rendszerét képezik...

*A hadikikötőbe vezető úton, Ayersnak keresztül kell haladnia a városon. Hanem ilyenkor már inkább csak az obsorok és navorok járják az utcákat, -azért így is jó időbe telik- legfeljebb két órába kerül eljutni ide;  a Kikötőnegyedbe. A Belsőváros falait elhagyva már jól látszik a Krolleanor Sel Shuluran, Shulur legnagyobb arénája, amely már a negyed belső részének tekinthető. A kikötő, egy a városfalakon belüli öbölben van, annyi mólóval hogy megszámolni is lehetetlen, ezektől számos szárazföldi út és csatorna indul a település belseje felé. A flottának ettől is külön elzárt területet alakítottak ki, melyet további magas várfalakkal védenek, bejutni idegeneknek szinte lehetetlen...
« Utoljára szerkesztve: 2022. Október 05. 22:24:08 írta wolftern »

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3629
  • Aktivitás:
    15%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Második Fejezet – Ayers
« Válasz #3 Dátum: 2022. Október 07. 17:46:18 »
Erissir

A nagymester messziről kezd - és felsorolja, hogy háború esetén ki kinek tartozik engedelmességgel. Egy futó pillanatig mintha szünetet tartana, és nem teszi hozzá az utolsó mondatot, mely szerint a Nemes Házak a carybellaryst háború idejére felfüggesztik, és az alacsonyabb kasztúak is szüneteltetik a belháborúikat. Hogy ez most tapintat volt, vagy burkolt célzás a vétkére - Ayerst hidegen hagyja. Aprót bólint, amikor a nagymester arról beszél, hogy a következő években a Hattesyn Ház érdekeit kell szem előtt tartania. Azért erősen reméli, hogy a Hattesyn Ház érdekeit sikerül majd összhangba hoznia a saját érdekeivel. A pergament átveszi, és feltörve a pecsétét, futó pillantást vet rá. Minden rendben lévőnek látszik, így gondosan elteszi az iratot. Nem mintha ez ügyben nem bízna a nagymesterben - de jelenleg az élete múlhat azon, ha valami hiba folyamán más áll a levélben.
- Rendben van! - summázza, aztán elköszönve a nagymestertől, távozik is.

A shynkhoórhoz érve kikászálódik a gyaloghintóból, és rövid, de velős utasítást ad

- Várjon meg! - szól ellentmondást nem tűrő hangon, és elindul a palota felé. Pár lépés után feltűnik neki, hogy nem csak az ajtónállók, hanem a palotára kitűzött zászló sem épp az, mint amit pár napja maga mögött hagyott. Hamar átlátja, hogy a Khalabassys Ház megelőzte. Egy rövid pillanatra megtorpan, aztán újra megindul a bejárat felé. Észlelvén, hogy a pietorok nem hogy utat, de ajtót sem nyitnak - kelletlen arccal megáll előttük. Azzal, hogy a palotát elvesztette, most itt szembesült valójában - de azt remélte, hogy néhány személyes tárgyat még magához tud venni. Az obstorok miatt nem aggódik - ők a palota tartozékai. A navorok pedig ha akarnak, majd megalkudnak a Khalabassys Házzal. Ellenben a pietorok sorsa már kérdésesebb...
A késő esti időponthoz, és a hangulatához illően halk, fojtott hangon szólítja meg az ajtónállókat.

- Mi történt a pietoraimmal? - csattan halkan a kérdés. Nem magyarázkodik, hogy ő kicsoda, vagy hogy milyen pietorokra gondolt - feltételezi, hogy az őrök memóriájából nem törlődött az elmúlt pár nap emléke.

A választ hallván alaposan megnézi magának a két őrt - és emlékezteti magát, hogy felesleges tovább szítania a helyzetet. Ingerülten szó nélkül megfordul, és méltóságteljesen visszasétál a gyaloghintóhoz, és beülve immár az új célállomást adja meg
- A Kikötőnegyed kapujához! Ha siet, megduplázom a pénzt! - szól, és hátra dőlve emészti a dolgokat. Remélte, hogy sikerül néhány holmit összeszednie, és megtömnie egy utazóládát - mert a ruhatára így elég szűkösre zsugorodott. Eh... a Khalabassys Háznak az évekkel ezelőtt elhunyt nagyanyja alsóneműje legyen az elkövetkező évek legnagyobb nyeresége - ha már megszerezték maguknak... Az a szerencséje, hogy az ítélethozatal előtti napon már "vendégségbe" hívták a céh cernjébe - és hozott egy kevés váltás ruhát, meg pár apróságot. Azt gondolta, hogy a shynkhoórnál kis szerencsével pár pietort is magával tud hozni, vagy hazaküldeni a vidéki birtokra - de úgy tűnik, hogy keresztülhúzták a számítását. Valójában ez a helyzet azért aggasztja - mert jelenleg eléggé védetlennek érzi magát. Elmereng azon, hogy egy centarior mellett milyen helyen fogja eltölteni a következő éveket. A titulusból megengedi magának azt a luxust, hogy hajóra tippeljen. Komoran mered maga elé, mert legyen bármily tehetséges is a centarior - erős a gyanúja, hogy egy hadihajót takar az Abbit Hiúz név. Azoknál pedig a kényelem nem az elsődleges szempont, és köztudottan hajlamosabbak a süllyedésre, mint a shynkhoórok. De a hajó elnevezése új elképzelésekhez segíti. Ha sikerülne három-négy abbitacél teljes vértet szereznie - azokat eladva valószínűleg sikerülne rendeznie az adósságát - és még némi tartalékra is elegendő lehetne. Elvégre háború van - és ott előkerülnek a fegyverek és vértek. Aztán gyorsan fel is fedezi a terv gyenge pontjait - mert eddig elég kevés teljes vértes tengerészt látott - főleg nem abbitacél vértben... Mi lehet még, ami egy háborúban jó pénzt érhet? A hadizsákmány... csakhogy mivel nem az ő emberei szerzik - így sok köze nem lesz hozzá. Esetleg játssza át a hajót az északiaknak? Ezt gyorsan el is veti, mert árulás nélkül is elvonulhatna száműzetésbe - és ő nem az északiak kegyelemkenyerén kíván tengődni élete végéig, hanem Toronban - a kivívott gazdagságban és megbecsülésben.

A kapuhoz érve kifizeti a kocsist, akitől azért vált meg, mert tart attól, hogy a kikötőnegyedben könnyen elakadna vagy lelassulna a járművel. Immár hátizsákját a vállára véve lép be a Kikötőnegyedbe. Nem igazán ér rá, így sietős léptekkel halad a hadikikötő felé - de annyira azért odafigyel, hogy a gyanúsabb pocsolyákat és szemétkupacokat kikerülje. A hadikikötő kapujához érve az ottani őröknek szó nélkül nyújtja át a levelet - aztán észbe kap. Bár lehet, hogy tudnak olvasni, de mire kibetűzik...

- Az Abbit Hiúzhoz kell eljutnom! - jelenti ki magabiztosan. Úgy véli, hogy a pecsétet amúgy is felismerik - és ha biztos ami biztos alapon elkísérik, és átadják a hajó személyzetének - mindannyian jól járnak. Ők meggyőződnek arról, hogy nem kémet engedtek be - Ayers pedig keresgélés nélkül, biztonságban teszi meg az út utolsó részét.
« Utoljára szerkesztve: 2022. Október 07. 17:48:32 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető wolftern

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Második Fejezet – Ayers
« Válasz #4 Dátum: 2022. Október 18. 18:51:38 »
_______________________________________________________________
JK: Ayers Erissir
Helyszín: Toron - Shulur tartomány, Shulur
Időpont: cs.k. 2356 Langy évszak, Rügyek hava 51.nap
_______________________________________________________________

*Az Erissir Ház a pazar mozaikkővel kirakott téren magasodik, élőnek s holtnak egyaránt megüzenve, méltó rangbéli eszköz ő. Egy kéttorony magas, kihívóan és pökhendin díszes vörös épület, melynek talapzata mélyen a földbe nyúlik, s legjavát az ember nem is látja. Föld alatt húzódó folyosókkal és penészes járatokkal.
A zsarátnokfényben közeledő Ayersre, már érkezéskor felfigyelnek az őrök, s ennek megfelelően fegyvereik is előkerülnek. A távolság és a fények miatt titulusa azonban nem azonosítható időben, s ezért a porkolábok késve ereszkednek térdre, hogy megadják a tisztelet a famornak, a Ház egykori urának.
A nagy orrú pietor ruházatán nem fedezhető fel semmi jelvény mely hovatartozását megmutatná, ám a mellette álló fickó szürke köpenyén, a Khalabassys Ház címere: a téglafalon ágaskodó fekete medve, mancsaiban egy arany alabárddal látható.
Nincs szükség magyarázkodásra a Toroni szokásoknak megfelelően -na és uruktól kapott parancsok alapján- nyilvánvalóan tisztában vannak a miértekkel.


- Nem tudjuk nagytiszteletű. A messir utasításai alapján nem engedhetjük tovább dicsőséged. -hangzik a válasz.

*A navor a tőle elvárt módon tesz mindahányszor eleget a fehérhajú utasításainak. A város néma nyugalomban működik, akár egy jól olajozott gépezet. Cadaratorok tömege városszerte járőrözik, még a legkisebb kanálisokat sem hagyják ki, s hajnalig folyik a holtak begyűjtése. A Belső fal tövénél Tharr szolgái zsolozsmáznak hangosan és boldog-boldogtalanból kit a káosz kijelölt a Háromfejű számára mártírt faragnak. Másutt csendesen suhanó árnyékok szelik keresztbe-kasul Shulurt, hírnökök ők, kik titkos üzeneteket hordoznak egyik helyről a másikra. A macskakövekkel burkolt kikötőnegyed, már annál zajosabb, talán Toronban egyedül itt tűrik meg az idegeneket ukharyssok nélkül. A riksa egykedvűen halad el a nevezetesebb pontok mellett, míg a Satmyr kerületből megérkezik a kikötőbe. Végül a magitor három darab ötszögletű réz tallérral bocsájtja el a közrendszolgát.


*A negyedben ilyenkor is nagy a nyüzsgés, -főleg háború idején- hiszen nappal a kémek könnyebben kiszagolják a látványos felszereléseket, csapattesteket és bármit ami a birodalomnak fontos. Az éjszaka pedig jótékony fátyolként árnyékol, legyen az illető, akár kalmár vagy tolvaj.
A famor először a halpiacot, majd a térkapukat hagyja maga mögött, míg végül egy hatalmas kapubástya állítja meg. A vaskos tölgyfakapu szinte mindig zárva. Nagy ritkán látni egy-két hintót, társzekeret vagy katonákat áthaladni alatta.
Ayers Erissir kimérten halad a kapuboltozathoz, -a Vámtér közepén álló vízóra szerint- mivel a famor az ónezüst órájában lépett a negyedbe. A gyilokjáróba vezető ajtó egy macska nagyságú, bronzból készült Krakken fejet formázó kopogtatóval van szerelve, amint meglódítják az hangosan döndül. A kis kémlelőablakon rövidesen egy csúnya arc bámul kifelé. Amikor a kyr átadja passzusát, hosszú és idegőrlő várakozásra kényszerítik, talán egy fertályóra is eltelik, mire a kisajtó fájdalmas nyikorgással feltárul a famor előtt. 
Az őrök átengedik a fehérhajú magitort, ahol egy tiszt vesztegel már.


- Már csak önre vártunk. A nevem Achiun Quin-Ro. Kérem kövessen, elvezetem a centariorhoz! -közli, miközben üdvözöl és a hagyomány szerinti pózba helyezkedik. Gesztusaiból és ruházatából primor vagy pietornak azonosítható. A kikötői éjszakában a fekete incogno alól a sodronying egymásba fűzött szemei villannak ki. Oldalára díszes espuggost aggatott, amely valószínűleg szablya lehet. Hóna alatt ezüst fém sisakot szorongat. Testtartása és mozdulatai edzett katonára vallanak.
A hadikikötő a másik révhez képest nyugodtabbnak tűnik. A mesterséges öbölben csendesen ringatóznak a hajók, s odaúton az őrségen kívül szinte senkivel nem találkoznak. A khoórok és synbastiorok mentén számtalan zászlót és hadijelvényt láthat, ám felismerni vagy azonosítani a famor jelenlegi tudása alapján képtelenség. Hamarosan az egyik hullámtörő gát közepe táján, mely hosszan benyúlik a tenger vizébe, egy nagyobb hajóraj tűnik fel. Alig két tucatnyian vannak, mégis jelentős erőt képvisel a karakkák és karavellák egyvelege. A katona az egyik mólónál várakozó phadysshoz kíséri a kyrt, ahol maroknyi embere várakozik. Amikor a matrózok meglátják a famort, kivétel nélkül a szertartásos pózba dermednek, fejüket még a víz alá is benyomnák, ha a csónaknak nem volna feneke. Így mélyen meghajolva, ujjaikat széttárva, homlokukat a nyirkos aljzat deszkáira helyezik. Mikor a kyr helyet foglal, a primor maga is beszáll a labilis lélekvesztőbe, majd az evezősök elrugaszkodnak a mólótól. A Kék Holdfénye beragyogja a hadikikötőt, Ayersnek bőven akad ideje nézelődni, míg elérik a hajót.
A Hattesyn Ház zászlaja messze a többi fölé emelkedik, a delfines-hiúzos lobogót büszkén lengeti az éjszakai szellő. A hadihajó öblösen kihasaló törzse alul és fölül is összeszűkül, így vaskosabb benyomást kelt. Hossza nagyjából egy vég lehet, míg szélessége a nyolcat is elérheti. A hátul kerekített törzsön elől-hátul bástya, az elején dölyfös macska orrszoborral díszítve. Ide az orrbástya elé telepítették a legnagyobb naftavető is.
Az Abbit Hiúztól karnyújtásnyira, apró ködös alakok képe rajzolódik ki, a fedélzeten csupán egyetlen szigorú árnyék áll mozdulatlanul. A csónak tompa koppanással érkezik meg a karakkához, majd rövidesen egy kötélhágcsó is előkerül. A matrózok komótosan teszik a dolgukat, mikor a kis csapat a centariorhoz érkezik.


- Üdvözlöm a Hattesyn Ház nevében. Cynthar Asseryon centarior vagyok, az Abbit Hiúz kapitánya. -köszönt a magas karvalyorrú pietor, majd az első tisztjéhez szól, aki idáig vezette az Erissirek messírjét.

- Achiun, ha készen állunk, indulás! -közli ellenmondást nem tűrően a parancsnok, majd megszólítja a magitort hogy amaz kövesse a fedélközbe...


« Utoljára szerkesztve: 2022. Október 19. 21:37:46 írta wolftern »

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3629
  • Aktivitás:
    15%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Második Fejezet – Ayers
« Válasz #5 Dátum: 2022. Október 21. 20:22:12 »
Erissir

Az őrök elég lassan reagálnak, de legalább reagálnak. Szerencsére ezen a környéken nem az először szúrunk, aztán kérdezünk hozzáállás az úr - így ebből nem is adódik sajnálatos félreértés. A kellemetlen helyzetre enyhe gyógyír, hogy azért tudják, hogy hol a helyük. Sajnos a válaszuk pont olyan semmitmondó, mint egy üres pergamen - mindenki azt lát bele, amit csak szeretne. Ayers sincs kisegítve vele. Vagy nincsenek pletykák, amik szárba szökkentek volna - mert nem hagytak mély nyomokat az események a ház népében - vagy csak neki tettetik a tudatlant. Feltételezve, hogy a Khalabassys Ház képviselői megfelelő pecsétes irattal jelentek meg - akkor a pietoroknak kötelessége volt átengedni a shynkhoórt. S amennyiben az irat nem rendelkezett felőlük is - van rá esély, hogy békében távozhattak a negyedből. Ám ez nem az a rejtély lesz, amire most fog választ kapni. Így csak tudomásul veszi, hogy kár tovább vesztegetnie az idejét, és szó nélkül sarkon fordulva a gyaloghintóhoz vonul.

Bár Tharr a káoszt tűzte zászlajára - Shulurban összességében mégis szigorú szabályok és ritmus szerint folyik az élet - és a vér. Most, hogy a nappali forgatag jó része eltűnt, jobban láthatóvá válnak azok, akik valójában a várost működtetik. Obstorok, navorok, és néhány pietor. Bár az Obstorok egyénileg szót sem érdemelnek - de kár volna eltagadni tőlük az eredményt. Az ő verejtékük és vérük nélkül sehol nem lenne Shulur - sőt Toron gazdagsága. De ez most vajmi kevésé foglalkoztatja Ayerst, mert leginkább azon tűnődik, mi módokon tudna nagyon gyorsan és az életét komolyabban nem veszélyeztető módon több ezer toroni aranyérmét felhalmozni.
Ehhez képest a mostani pár réz jelentéktelen kiadás - ám mégis jelzés értékű, hogy mostantól minden egyes órának ára van. A halpiac bár még nem nyitott ki, de az elmúlt fogások szaga, és az azt kedvelő legyek hordái itt maradtak - ami nem igazán javítja a téren átvágó kyr hangulatát. A térkapukra csak egy futó pillantást vet - máshol a gazdagabb negyedekben állítják fel ezeket, hirdetve a mágia nagyságát, és a város hatalmát. Toron ebben is külön-utas, mert a kikötőnegyedben felállított térkapuk azt sugallják, hogy a Birodalom területén nem számít akkora kuriózumnak a használatuk. Pedig ha valaki megtudakolja az árakat - hamar kiderül, hogy itt az átlagnál messze többe kerül...
A hadikikötő kapubástyájához érve megnyugtató látvány az óezüstöt mutató vízóra. Még éppen időben van! Viszont miután átadta a passzust, a kényszerű várakozás már zavarja, és fel-alá járkál a kapu előtt. Szinte látja maga előtt, ahogy a túloldalt egy lámpás fénye mellett próbálja a szerencsétlen kisilabizálni a betűket, vagy épp most tanul olvasni... Ingerülten hessenti el ezeket a gondolatokat, mert sejti, hogy mindössze arról van szó, hogy előbb értesítik az Abbit Hiúzt az érkezéséről. Csakhogy eközben is kérlelhetetlenül telik az idő - amiből így kifuthat a végén!
Hogy ne a saját elmúlásának lehetőségén tipródjon, ezért inkább képzelete szárnyán a kapuőrökkel végez különféle módokon - és ahogy telik az idő - egyre kegyetlenebbül. Mikor végre beengedik, indulatoktól szikrázóan veri szemmel az őrséget - de ahogy csukódik mögötte az ajtó - csökken rajta is a nyomás - elvégre úgy néz ki, hogy bejutott a kikötőbe, és nem késte le a hajót. Egy-két másodpercig nem szól semmit a tiszt szavaira amíg lecsillapodik annyira, hogy famorhoz méltó módon, higgadtan tudjon válaszolni
- Induljunk - szól tömören. Jó nyíllövésnyi távolságot gyalogolnak, mire kinézelődte magát, és a kíváncsisága felülkerekedik korábbi ingerültségén.
- Pietor Achiun Quin-Ro - mi a rangja? - kérdezi váratlanul, és a választ azért eltárolja magában, mert később még jól jöhet. A hullámtörő környékén megpillantott hajókra csak hümment egyet. Jó jelnek veszi, hogy nem a mólók mellett horgonyoznak, hanem beljebb a vízen. Nagyobb merülés nagyobb hajót és nagyobb kényelmet ígér, de még így is tart a kényelmetlen realitásoktól, amivel könnyedén szembesülhet majd a fedélzeten.
A ladikhoz érve a matrózokat futó pillantásra méltatja - a kéztartásukat figyeli, hogy bárki szólni kíván-e. Aztán kegyet gyakorolva - no meg praktikussági okokból megszólal

- Amshyllya! - ezzel beszáll az evezősbe, és helyet foglalva elindulhatnak. Ayers nincs elragadtatva az éjszakai csónakázástól, de messze kellemesebbnek tartja, mint egy hirtelen szúró fájdalmat a szíve felől. Továbbra is azon töri a fejét, hogy a centarior mi hasznát látja majd egy hozzá hasonló szárazföldi patkánynak. Hiszen legfeljebb a keze alatt szolgáló flotta készleteinek nyilvántartásához és pénzügyeinek felügyeletéhez tudna hozzászólni. A távolról kicsinek és a famor előítéletei miatt nem túl bizalomgerjesztőnek tűnő hajó közelről már igencsak nagynak tűnik - de bizalomgerjesztőnek Ayers most sem mondaná. Leginkább leendő börtönként tekint rá, nem pedig jövőbeni otthonaként. Ráérősen megvárja, hogy a matrózok rögzítsék a csónakot és a helyére igazítsák a kötélhágcsót - és csak akkor mozdul, amikor a katona is alkalmasnak tartja a helyzetet a kiszállásra. A kötéllétrán felérve Ayers tisztes távolságra lép a korláttól, hogy ne legyen útban a csónakkal foglalatoskodóknak. Nagyon nincs ideje nézelődni, mert egyből köszönti is vendéglátója. Érdeklődve néz végig a pietoron, akivel feltehetőleg a következő éveket fogja eltölteni.
-Köszönöm! Részemről a szerencse, hogy megvártak! - válaszolja - és utal arra udvariaskodva, hogy nem csak rajta múlt, hogy most a hajón lehet
- Messir Ayers Erissir vagyok - mutatkozik be az illemnek megfelelően, noha a pergamen már megelőzte. Mivel a pergamen korábban tisztázta a kapcsolatát a centariorral, így már nincs szükség külön engedély adnia arra, hogy viszonylag szabadon cselekedjen a társaságában. Bár tudta, hogy a hajó nélküle is elindult volna - azért még így is picit meglepődik, hogy hova ez a nagy sietség. Mivel nem ért a hajózáshoz, így igencsak merész ötletnek tartja, hogy a sötétség beállta után indul a zsúfolt kikötőből a hajó - és nem pirkadatkor - még ha tapasztalt kalauzok is segítik a kihajózást.
Miután a centarior eligazította az első tisztet, és szólt, hogy tartson vele - a kyr a nyomába szegődik.  meg sem próbál a centarior mellé sorolni, mert feltételezi, hogy a hajón belül egyrészt nem lesz erre hely -  másrészt pedig jelenleg amúgy is vezeti valahova a kapitány. Viszont azt a szívességet megteszi a kapitánynak, hogy ha a chirassa akadályozná a matrózokat a feladatuk ellátásában, használja az Amshyllyát. Azt feltételezi, hogy a pietoron hamarosan rövid, de egyértelmű magyarázatot fog adni arra az egyszerű kérdésre, hogy Ayers mit is keres a hajón...

« Utoljára szerkesztve: 2022. Október 21. 20:27:49 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető wolftern

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Második Fejezet – Ayers
« Válasz #6 Dátum: 2022. November 05. 11:06:58 »
_______________________________________________________________
JK: Ayers Erissir
Helyszín: Toron - Shulur tartomány, Shulur hadikikötője
Időpont: cs.k. 2356 Langy évszak, Rügyek hava
_______________________________________________________________

*A zászlóshajó egy több emelet magas monstrum, ami inkább egy syrcum, mintsem hajó, méghozzá hadihajó. Két összefüggő fedélzettel rendelkezik, mely végében a kapitány kabinja is található. A negyedfedélzet alatt bejutva egy széles lépcsősoron az alfedélzetre érkeztek, ahogy az várható volt, elég szűkös az élettér egy hajón. A gyöngéd félhomályban két oldalról két fülke látható. Csupán egyetlen viharlámpás harcol az itt uralkodó sötéttel. A széles ajtót a centarior kitárja, s udvariasan beereszt, ahol egy ismerős tekintettel találkozol.


- Messir! A synkhoórban történtekért vállalom a felelősséget.  -repül eléd Zauka, miközben a chírassnak és a szokásoknak megfelelően féltérdre ereszkedik.

- Engedelmeddel nagytiszteletű! -kezd óvatosan a centarior, hiszen az elmúlt napok történései kétségtelenül bármelyik famort megviselnék, főleg ha az ezután következőket a tudomására jutatják-

- Iantar Hattesy-on Quass, messir chyssis már az ítélethírdetés előtt ismerte az istenek akaratát, ezért a Platinaflottát Shulurba rendelte, azzal a céllal hogy az Errisir-Ház messírjét kimenekítsék a Császár Várból...

A térdeplő Zaukát és az előtte álló famort, közömbös képpel megkerüli, majd a szoba közepén álló tölgy asztalhoz bandukol. Amíg Ayers nem rendezi a pietorja sorsát nem folytatja előadását, de kíváncsisággal kíséri a történteket. Bort tölt két pohárba, amiből egyet átad a magitornak.


- Uram, nem önzetlenségből segít, hanem szövetséget ajánl… A háború túlságosan elhúzódik, a concitatorok egymás területeit prédálják, miközben hadainkon a Sinemossa folyamatosan felülkerekedik. A császár pedig tétlenül a Via Sheni dicsőségben sütkérezik... -rövid szünetet tart és miután látja a famor szemében a felismerést folytatja-

- Hattesyn Messir chyssis nem lázadást, vagy polgárháborút kíván kieszközölni, csupán alkalmas  embereket szeretne a megfelelő pozíciókba. A távol-keleti concitator Ehhardahír -an Hion Mern'icch pedig uralma végén jár... -közli sejtelmesen a centarior.    


(Vissza az időben) - Achiun Quin-Ro - mi a rangja? -szól tömören a famor, melyre a tiszt gondolkodás nélkül kivágja, hogy hadnagy, és közel egy évtizede szolgál a Platina flottában. 
 
« Utoljára szerkesztve: 2022. November 05. 11:27:12 írta wolftern »

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3629
  • Aktivitás:
    15%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Második Fejezet – Ayers
« Válasz #7 Dátum: 2022. November 09. 20:28:00 »
Erissir

A hajó nagyobb, mint elsőre gondolta. S szűkösebb, mint szeretné. Nézelődve követi a centariort. A hajó eddig arról győzte meg, hogy a katonai szempontok sokkal fontosabbak voltak az építésekor, mint a kényelem. Nagyon reméli, hogy mindez valóban annyival javítja a hajó esélyeit harc közben, mint amennyi kényelmetlenséget is okoz.
Az alfedélzet félhomálya szinte orvgyilkos után kiált, így emlékeztetnie kell magát - hogy jelenleg sokkal egyszerűbb módon is végezhettek volna vele, ha akarnak. Ennek ellenére azért Zauka felbukkanása kissé váratlan meglepetés volt számára. Ráadásul most nem is tudja, hogy a mai nap fényében miképp változott meg a kapcsolatuk - barát-e vagy veszedelmes ellenség? Egyet viszont erősen sejt, mégpedig hogy mennyire veszélyes is a nő, aki most felé tart. Ösztönösen mozduló bal keze már ártó rajzolatba kezd, de félbehagyja amint Zauka megnyugtató módon féltérdre ereszkedik. Így egy, a  famortól szokatlan, ideges mozdulattal kezd - amiből a végére a jobb ruhaujjának mesterkélt igazgatása lesz.

-Ez becsülendő, pietorhoz méltó - válaszolja Zaukának, aztán a centarior szavaira figyel. Tharr golyóira - micsoda "véletlen" egybeesés! Úgy tűnik, hogy a mai események előre meghatározott rendben zajlottak, akár egy Rododában. Bár egy kissé kételkedik abban, hogy az istenek akarata érvényesült volna az ő esetében - mert inkább Iantar Hattesy-on Quassra kezére gyanakszik. Azért reméli, hogy ebben a játszmában nem az áruló álnok tragikus szerepét szabták rá - de ha rajta múlik, akkor újra osztván a szerepeket, lecseréli a szerepét a fekete kyrre.

Míg a centarior szünetet tart, addig foglalkozhat Zaukával is. Számtalan kérdése volna, és rengeteg feltételezése van - ami időt és odafigyelést igényel. Csakhogy vannak időszerűbb témák is.

- Hogy mi és miért történt, azt később meghallgatom - mert azon már nem változtathatunk, ami a synkhoórban történt. Feltehetőleg a további egy-két óra késlekedés, hogy megtudjam mi történt - már nem számít. Hacsak nincs valami, amiről nem tudok, és  valószínűleg nem tűr halasztást - pillant a  famor Zaukára. Ha Zauka nem áll elő sürgős jelenteni valóval, így folytatja rövid szünet után
-Távozhatsz. Miután a centariorral megvitattuk a fontosabb dolgokat, és elrendeztük a lényegtelenebb ügyeket, utána megkereslek, és meghallgatom a beszámolódat. Addig belátásod szerint töltheted az idődet! - bocsátja el a nőt.

A famor ezek után ismét a centarior által tolmácsolt üzenetre fókuszál. Persze lázadozhatna a helyzete ellen, de az alapszituációt saját magának köszönheti - és a Hattesy Ház feje csak kihasználta a lehetőséget. S a rendelet már szó szerint megpecsételte ezt az együttműködést. Ezek itt mindössze udvarias körök, hogy a látszat meglegyen.

-Köszönöm! - A felé nyújtott poharat bal kézzel átveszi. Átvillan rajta, hogy esetleg méregre le kellene ellenőriznie, de aztán ezt az ötletet most elveti. Feltűnően sokáig tartana, és kimutatná a bizalmatlanságát. Ha nem lenne ilyen szorult helyzetben, máskor mulattatná a megfogalmazása a helyzetnek. A poharat felemeli, és a lámpás fénye felé tartva figyeli benne a folyadékot. Nem keres benne semmit, csak szeretni nézni, ahogy a boron átszüremlik a fény.
- Ami a concitatorok torzsalkodását illeti - illene a háború végéig félretenni a nézetletéréseket - a győzelem után ráérnének vérbe fojtani egymást - különben nem hagynak esélyt a Sinemossa flottájának, hogy ők mérjék ránk a legnagyobb csapást... A concitatorok ideiglenes tűzszünetét talán valóban elősegítené, ha olyan valaki venné át a tisztséget, akit nem kötnek gúzsba az évtizedes ellenségeskedések és viszályok. Megkockáztatom, hogy csak egy concitator cseréje nem biztos, hogy megoldja a helyzetet - de túlzásokba sem szabad esni.
A pohárról tűnődve néz a centariorra
-Toron és a Császár érdeke jelenleg az összedolgozó és egységes toroni flotta. Nem hinném, hogy lázadásnak számít az, ha a korábbi sérelmeik miatt együttműködésre képtelen famorokat leváltják a posztjukról ilyen vészterhes időkben olyanokra, akik képesek elérni, hogy a toroni hadigépezet ne saját magát, hanem az ellent prédálja fel.
Ért egyet a centarior szavaival, és komolyan is gondolja, hogy a toroni birodalom érdeke az, hogy megnyerjék ezt a háborút is - és hogy ezért igenis kemény döntéseket kell hozni. Azt most nem feszegeti, hogy békeidőben pedig pont az egymással marakodó concitatorok tetszenek a Császárnak - hiszen úgy nem fognak össze ellene. Az igaz, hogy így közvetlen veszélyt nem jelentenek rá - de háborúban erősen gyengíti a Birodalom hadseregét.
-Szükséges megjegyezni, hogy a nagytiszteletű Mern'icch Ház, pont olyan mint a többi Ókyr Nemes Ház. Addig amíg nem lóg a nagytermünk falán a házfő vérével áztatott shakka-zászlajuk - addig botorság volna leírni őket - tűnjenek bármily gyengének is. Több évezredet átvészeltek már, és nem véletlenül - teszi hozzá csendesen, miközben megigazítja a nyakába kötött selyemkendőt -  aztán elmosolyodik
-Mindent összevetve csak támogatni tudom Hattesyn Messir chyssis törekvéseit, és úgy érzem, hogy ez egy Szívélyes barátság kezdete lesz! - emeli fel végül a poharát, és utal arra, hogy elismeri a Hattesyn Ház fensőbbségét. Úgy véli, hogy a gadhass idejére ez így is marad - legfeljebb utána értékelheti újra a helyzetét. A köszöntő után beleiszik végre a pohárba, aztán ha nincs több megbeszélni valójuk, megemlíti, hogy megmutathatnák majd neki a derékalját a hajón - és ha bevackolta magát, csak utána szándékozik elbeszélgetni Zaukával, hogy mi is történt a synkhoórban.
« Utoljára szerkesztve: 2022. November 09. 20:38:59 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető wolftern

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Második Fejezet – Ayers
« Válasz #8 Dátum: 2022. November 20. 15:37:15 »
_______________________________________________________________
JK: Ayers Erissir
Helyszín: Toron - Shulur tartomány, Shulur hadikikötője, Nyugat-Quironeia
Időpont: cs.k. 2356 Langy évszak, Rügyek hava
_______________________________________________________________

 *Zauka kötelességtudóan végig hallgatja Ayerst, és noha őt a scherhia nem köti, mégsem szól semmit, némán egy fejbiccentéssel jelzi, hogy értette mit vár tőle a famor. Ezután a csinos pietor, élénken távozik a szobából.
 Az átnyújtott bor színe vörös mint a vér és tiszta mint a forrásvíz. Vastag, gyantás illatú, inkább kesernyés mint fanyar, leheletnyi cserfaízzel. Ez nem lehet más, mint a karkvini syrah, a folyton füstölgő vulkánok és kiváló talajú sziget szőlőiből, a borászok észak egyik leghíresebb nedüjét készítik.
 A centarior röviden bazsalyog, mikor a karavella lomha mozdulattal megindul. 


- Úgy hiszem jól megfogjuk érteni egymást. Hattesyn Messir chyssis, Barshúnban fog csatlakozni a flottához, addig ha javasolhatom pihenjen. -válaszolja a centarior, majd mikor a famor elfogyasztotta italát, illően ajtót nyit s a parancsnokikabin melletti szobához vezeti Ayerst.

- Ha nincs más kérdés, visszatérek parancsnoki feladataimhoz. -közli, majd elgondolkodva hozzáteszi még- Ha Tharr akarata nem követel több vért, két nap alatt a Szindvillekhez érünk. 

A kabin egy elég szűkös kalyiba, a jól megszokott fényűzést messze kerüli. A helységben egyetlen ágy, tükrös asztal, és egy kopott szekrény található, azonban Zaukát nem látod sehol.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3629
  • Aktivitás:
    15%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Második Fejezet – Ayers
« Válasz #9 Dátum: 2022. November 29. 18:10:41 »
Erissir

A bor illata némi meglepetést okoz a famornak. Nem hitte volna, hogy egy ilyen borral pont egy ilyen hajón fog találkozni. Nem csak őt, hanem mintha a bort is száműzték volna. Hova fajul ez a világ?
-Valakinek a hajón kifinomult ízlése van - állapítja meg mintegy dicséretként. Míg a centarior bazsalyog, addig Ayers gyanakvóan pillant a mennyezetre, mintha egy pillanatig attól tartana, hogy rászakad. Bár a hajó eddig is mozgott kissé, azért az indulás okozta változás új volt a nemesnek. Eddig nem igazán hajózott, így most még a hajó minden mozdulata, nesze és sóhaja idegennek hat számára. De az a tény, hogy a centarior nyugodt maradt, azt sugallja, hogy neki sem kell idegeskednie. Picit meglepi az információ, hogy a Házfő csatlakozni fog a flottához - mert igazából ő szíve szerint maradt volna a szárazföldön, ha lett volna érdemi választása. De ugye nem vagyunk egyformák.
-Remélhetőleg két nap alatt azért csak sikerül felvennem a hajó ritmusát - válaszolja a centariornak a pihenésre tett javaslatára. A parancsnoki szoba melletti kabin láttán Ayers szinte lecövekel az ajtóban. Tudta, hogy mi várhat rá az ajtó mögött, de még így sem volt felkészülve rá. Alig hallja amit a centarior mond, úgy lefoglalja a látvány feldolgozása, mert azért titkon nem erre vágyott.
-Tegye a dolgát - válaszolja tömören, még mindig az ajtóban toporogva. Végül aztán rászánja magát, és belépve becsukja maga mögött az ajtót. Alaposan végignéz a kabinon, és számba veszi, felméri a bútordarabokat. A hajó pont azt kínálja, amit feltételezett. Szűk és kényelmetlen kabint, feltehetőleg szánalmas kiszolgálással. A zaj és a szagok erre már csak ráadásként jönnek. Mindezzel nem is volna gondja, ha átmenetileg - és csak pár napig kellene elviselnie - de jelen ismeretei szerint nem pár napig lesz a centarior vendége, hanem kínosan hosszú években mérhető időről van szó. Így aztán eléggé savanyú ábrázattal szemléli új szállását. Fél tucat aranyat kellene legalább ráköltenie erre a lukra, hogy a megszokott kényelem és pompa halovány emléke vegye körbe. A szolgák hiányáról nem is beszélve. Mivel a hajón első a biztonság - nem tartja valószínűnek, hogy túl sok obstort hoztak volna a fedélzetre - akik a szabotázs és a lázadás csíráit pátyolgathatják a szívük mélyén.
Hátizsákját leteszi az ágyra, és kardövét szintén leoldva mellé teszi, majd az asztal szélének támaszkodva megpróbálja újra értékelni a helyzetét, meg ezt a kabint -ezúttal pozitívabban. Bár a hajózáshoz nem ért, de azt tudja, hogy a hajókon a helyből van a legkevesebb, aztán pedig a változatos kosztból. Így akár azt is mondhatná, hogy ezzel a kabinnal, ennyi privát szférával a kiváltságos kevesek közé tartozik - még ha most nem is így érzi. Aztán a másik fontos dologgal kezd el foglalkozni - Zaukával. A nő felbukkanása meglepte, de végső soron jó jelnek veszi. Leginkább azt latolgatja, hogy mit is kezdjen a pietorral, ha valami olyasmit művelt, amiért normál esetben büntetést érdemelne. A jelenlegi helyzetében túl sok opciója nincs - nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy az utolsó emberét is áthúzassa a hajó alatt - és erősen enyhítő, becsülendő körülmény az, ha saját maga áll elő a tetteivel. A másik pedig az, hogy azért valahol kedveli is a bizonyítani vágyó nőt. Így még ha a shynkhoór és a többi pietor elvesztését is magára vállalja, akkor sem szándékozik komoly büntetést kiszabni rá. Most, hogy a legsúlyosabb lehetőséget mérlegelte, úgy véli, hogy Zauka nem fogja tudni meglepni valami kellemetlen hírrel.
Komótosan az ajtóhoz lép, és alaposan szemügyre veszi az ajtót és a zárat. Vajon van-e lehetősége belülről zárni a kabint, akár csak egy plusz tolóretesszel? A szemle végeztével elhagyja a kabint, és elsőre nekiindul megkeresni Zaukát, és felfedezni a hajót. Kezdetnek visszatér a fedélzetre, hogy a hajó szintjeit fentről lefelé végigjárva benyit mindenhova, amiről még nem tudja, hogy micsoda - amíg nem lel rá a pietorra. Séta közben ügyet sem vet a matrózokra, hacsak valamelyikük nem olyan merész, hogy kézjelei alapján szólni kívánna neki. Amint rábukkan Zaukára, megszólal

-Most már bőven van időm, hogy meghallgassam mi történt a shynkhoórnál, és mi történt a pietorokkal - veszi fel a társalgás fonalát, és érdeklődve várja a beszámolót. Miután ezt egy szó nélkül végighallgatta, újabb kérdéssel hozakodik elő, melyet még nem sikerült megfejtenie:
-Hogy kerültél a hajóra, és mit tudsz mondani az eddigiek alapján a legénységről és tisztekről? Kaptál derékaljat? - tudakolja. A választ hallva aprót biccent.
-Egy dologgal tisztában kell lenned. A következő évtizedre engem Cynthar Asseryon centarior mellé rendeltek, akinek felettese Hattesyn Messir chyssis. Azaz mivel az itteniek a szövetségeseink, ezért a nagyobb sérelmeket nem saját hatáskörben toroljuk meg, hanem a centarior felé tolmácsolva - hogy a centarior végeztesse ki őket -pillant Zauka oldalán függő kardokra.
- Két napnyi hajóút áll előttünk a Szindvill szigetekig. De hogy az idő hasznosan teljen, ezért itt az idő tovább pallérozni az elmédet - jelenti ki - egy Spamagitortól elvárható, hogy az elméjét is olyan hatékonyan tudja hárításra használni, mint a fegyverét - tűnik fel egy alig észlelhető mosoly a szája szegletében. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy komoly kegyet gyakorol azzal, hogy Zaukát a pszi alkalmazására oktatja - de valójában a saját biztonságát is nagyban növeli, ha Zauka elméje sokkal védettebb lesz holmi mágikus hatásoktól.
- A holnapi ebéd után kezdődik az első lecke - közli a tényt - de most mutasd meg, hogy a hajókonyha kíndémona milyen vacsorát szánt nekem! - utasítja Zaukát, hogy vezesse a hajószakácshoz, vagy valakihez, aki a feltehetőleg nyomorúságos étkezést biztosítja. Zauka nyomában maradva magához veszi a vacsorának valót - és ha találkozik is a szakáccsal, egyszerűen nem foglalkozik vele - Zaukát használja tolmácsnak, ha bármily okból szólni kívánna hozzá. A tálcát vagy tálat magával viszi a kabinjába, de mielőtt bezárkózna, Zaukához még hozzászól
-Reggel ugyanakkor szándékozok kelni, mint a legénység nagy része - még ha nem is kedvemre való, azért hogy lássam és szokjam a hajó mindennapjait. Ébresszetek fel! Addig az időddel szabadon rendelkezel! - Ezzel zárja a szándékai szerint a mai beszélgetést, és a kabinjába lépve becsukja maga mögött az ajtót, és nekilát elkölteni a vacsoráját, majd rövid pakolászást követően birtokba veszi a kabint, és lepihen - remélhetőleg másnap reggelig.
« Utoljára szerkesztve: 2022. November 29. 18:29:35 írta Dierol »
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"