A Kalandozók Paradicsoma

[wolftern]

Prológus

Erion, Ynev szerte a leghatalmasabb település címet viseli. Írástudói egészen Kyriáig vezetik vissza évezredes történelmét, ám mégsem ez teszi oly vonzóvá a Városok Városát. Már-már a természet törvényeivel is, dacolni képes, kimeríthetetlen lehetőségeivel csábítja magához az utazókat, kereskedőket, csepürágókat, a söpredéket és megannyi teremtményét a világnak. A Godorai-tenger partján fekvő kánaánra csupán egyetlen árnyék vetül, az óidők borzalmaiban rekedt Elátkozott Vidék, amely innen csak néhány száz mérföldre található. 
 Ám ebben a paradicsomban a törvények sem vonatkoznak mindenkire egyenlően. Godora, vagyis Erion elsődleges ura a herceg, aki a várost 8 részre tagolta, s mindegyiket legnagyobb hűbéresének osztotta. Minden nemesi család saját hadsereggel rendelkezik, s feladata hogy a törvényt betartassa. Azonban ez nem mindenütt működik ilyen olajozottan. Mégis kijelenthető ha a várost, netán egy erioni polgárt ér bűncselekmény, a hatóságok azonnal felveszik a kesztyűt. A település nem állandó lakói és látogatói egymás közt bármit tehetnek, a szegényebb kerületekben az őrség elvétve, vagy egyáltalán nem lép közbe. Persze ez nem jelenti azt hogy bárki, bármikor azt csinál amit kedve tart, ha a bűntettre fény derül, a város urai szigorúan büntetik a lopást, a csalást és a gyilkosságot. Ezért érdemes már előre gondoskodni a biztonságról.
 Erionban nincs olyan áru vagy szolgáltatás amit nem tudnál megszerezni, természetesen megfelelő kapcsolatokkal és súlyos erszénnyel is rendelkezned kell. Mondják, ami nem kapható Erionban az nem is létezik.
 A település legrégebbi épületei a Kereskedőnegyedben találhatóak. A hatalmas dokkok, itt fogadják a kontinensről érkező hajókat, melyeket a kikötő munkásai képesek néhány óra alatt kiüríteni, hogy az kincseikkel megrakodva, ismét útnak indulhassanak. Számtalan fegyveres, kalandozó és mágus vigyázza a negyed békéjét, hiszen ez a város egyik, hanem legfőbb ütőere. A kerületben a Hercegi Bankház is megtalálható, mely Ynev egy közismert épülete. A főúttól távolodva a közbiztonság erősen romlik. A szűk sikátorok és raktárak mélyén számtalan tolvajklán és fejvadász náció lelt otthonra. Menj keletre a város szíve felé! A Kapuk terére érkezel, ami a mágikus átjáróiról kapta a nevét. Két óriási, félkaréjban elhelyezkedő boltívsor rejti a kapukat, az egyik az indulás, a másik az érkezés oldala. A "táj" fölé pusztán egyetlen gránit torony magasodik, e toronyban laknak a kapuk őrzői, azok a térmágusok akik az átkelést felügyelik. Innen négy sugárút indul, melyek a 4 égtáj mentén szelik át a várost. Aki a Fogadónegyedbe kívánkozik, szűkölködő zsebbel nehezen talál megfelelő pihenőhelyet. Több ezer fogadó, menedékház és szálláshely várja vendégeit, melyek közt akad előkelőbb és igen szerénynek mondható is. Ezek közül a két közismertebb, melyet a déli sztyeppék nomád világa, az Ibara perzselő homokján át, még a messzi Tarin bányáiban is mindenki ismer. Fogadó a Godorához a híresebb, állítólag seregnyi neves kalandozó állandó lakhelye. Viszont ha munkát és kvártélyt akarsz, keresd Torozon Tavernáját! A negyed közbiztonsága átlagosnak mondható, annak ellenére hogy a szóbeszéd szerint az alvilág egy veszélyes klánja, a Kobrák itt rendezkedtek be. A Temetőnegyed és a Szegénynegyed ugyancsak rányomja a bélyeget az északi környékre, ezt messziről ajánlott elkerülni, ugyanis utóbbi koldusai, a kéregetők a perifériára szorultak és elég erőszakosak. Míg az előbbi lidércei és élőhalott hordái mindenre és mindenkire fenyegetést jelentenek. A Nekropoliszt termetes fal övezi, magassága mindenütt meghaladja a tíz métert. Négy főbejárata van, hatalmas abbitacél kapuk őrzik a temető lakosságát. Ynev legerősebb papimágia-kisugárzása is innen ered, s az itt dolgozó papok, szerezetesek mindent megtesznek a város háborítatlansága érdekében.
 Ha már a Városok Városában járunk, érdemes tenni egy kitérőt a Szórakozónegyedbe is, amely az évszázadok során az Északi kapu mellett fokozatosan terebélyesedett. Számtalan fürdő, játékbarlang, színház, néhány park és a Rivini Aréna található itt, de a leghíresebb a Critai táblát rejtő üvegpavilon. Senki nem tudja miképp, kik és miért állították oda. A táblán az első nap óta, ismeretlen szabályok szerint folyik a játszma, melyet már oly sokan próbáltak megfejteni, mindhiába. A tábla további lépésére rengeteg helyen lehet fogadást kötni, s ha valaki eltalálja a következő lépést az hatalmas vagyon birtokosa lehet. Erionban -bárki- erszényéhez mérten kísértheti szerencséjét.
 Ha azonban másfajta örömökre vágysz, irány a Déli kapu, ahol mákonyra, áfiumra és szerelemre is szert tehet a betévedő, s az árak ugyan különfélék, ám általánosságban igaz, hogy közel és távol a legdrágábbak. A kerület nem tartozik a legbiztonságosabbak közé, viszont urai mégis az elit körök tagjai. Az Örömnegyed boltjain és utcáin tucatnyi kereskedő és szemfüles céh osztozkodik az alvilággal, ami egyenes garanciát jelent a felbonthatatlan egyensúlyra. Az íratlan játékszabályok kusza tönkelegén, ádáz harc folyik a hatalomért.
 Ezt követően érdemes néhány szót az Utazónegyedről is ejteni. A Keleti kaputól lehet a leggyorsabban megközelíteni, csakhogy a szokásosnál itt éberebbnek kell lenni. A kerület lakói a kalmárok -a rosszabbik fajtából- ahol, ha nem vigyázunk könnyen átejthetnek minket. Itt aztán tényleg minden kapható, ám néhány kivételtől eltekintve nem érdemes semmit venni, vagy eladni. Kivételt talán az élőlények adják: ló, kutya és a rabszolgák. A keleti fal mentén, magas vaskerítéssel körül véve mindenkit tárt karokkal vár Erion rabszolgapiaca. Innen pedig csak egy karnyújtásnyira a népszerű Vittadora Postakocsiszolgálat, mely valós alternatíva a térutazás ellenében. Távoli tájakra indítanak járatokat, s a kietlen veszélyes vidéken a szolgálat legjobban képzett fegyveresei vigyázzák az utasokat és értékeiket.
 Az utazás végére márcsak, a leggazdagabb és legelágánsabb kerület maradt el. Ez a Palotanegyed, melyet gyakran Belsővárosnak is neveznek. A Nekropoliszhoz és a külső falhoz képest csak jelképes fal övezi, azonban erős és legendásan diszkrét őrséggel rendelkezik. Escanor om Viniel, Erion hercegén kívül a nemesség nagytöbbsége lakik itt, de minden nagyobb rend fentart egy székházat. Fogadói nincsenek, aki nem valaki vendége, annak sötétedés után távoznia kell. Eközben Erionban...


P.sz 3691, Dreina terce
A Hatalom és a Szertartások hónapjai
a Fogadalom havának 12. napján

*Jártal már a Városok Városában. Hagytál is dolgokat, de el is vittel innen emlékeket. Most egy végtelennek tűnő utazás után, ismét Erionba a karneválok és maszkabálok idejébe csöppensz, mely a megújulás és megtisztulás ünnepe. Azonban az embernépek korszaka leáldozóban; új kor jön, új világ. Délvidéken a pusztítás véget ért, azonban az Ibara dűnetengerében egy szörnyisten ébredezik. Északon pedig újabb zászlóháború van kirobbanóban. A bölcsek által megjövendölt elfeledett Fekete Holdjának ideje köszönt be.   

[wolftern]

_______________________________________________________________
JK: Matsuma Serseriane Shami (Sham)
Helyszín: Kereskedőnegyed, Kalmárok utcája, Raiyburo villa
_______________________________________________________________

*A Városok Városa ünnepi lázban ég, hiszen ma éjjel köszönt be a Maszkok Ünnepe: a táncnak, a zenének, a mulatságnak ideje. A főbb utcák mentén vásári bódékat ácsoltak, az apróbb tereken felállított színpadokon pedig csepűrágók szórakoztatják a szájtáti népet. Mindenfelé idegenek áradata kavarog, s az őrség kétségbe ejtően képtelen urrá lenni e helyzeten. A kíváncsi járókelőket kardnyelők, tűzköpők és mutatványosok szórakoztatják, közben a város vendégfogadói zsúfolásig megtelnek, de még az egyszerű bordélyok is, lassan csordultig vannak. A godorai nappalt, s éjszakát a fesztivál zsivaja zengi be.
Naplementekor a villa kapujához egy futár érkezik, aki Matsuma Serseriane Shami úrnővel hajlandó csak beszélni. Épp a szokásos sétád végén jársz, mikor meghallod a strázsa és hírnök civakodását. A vita többnyire azon folyik hogy az őr (Ógei) nem engedhet be idegent a villába, viszont átveheti az üzenetet vagy szólhat a házi inasnak, aki belátása szerint eldönti majd a küldönc ügyét...

 

[Filio Mortale]

Mesélő: Wolftren
Helyszín: Erion, Kalmárok utcája, Raiyburo villa
Időpont: Maszkok Ünnepe
Esemény: futár
Résztvevők: Matsuma Serseriane Shami (Sham)

A

Városok Városa ünnepi lázban ég, hiszen ma éjjel köszönt be a Maszkok Ünnepe: a táncnak, a zenének, a mulatságnak ideje ennek ellenére nyugtalanul rovom a köröket az udvar feletti árkádos lodzsián, bár villának hívják szerintem inkább erődítmény az erioni lerakat csupa vaskos kőtömb és faragvány a niarei építészetre jellemző fa és szellősség nyomokban sem fellehető, talán csak az udvaron az egyik szélvédett sarokban apám által kierőszakolt apró kis kert, ami anyám szerint csak hely pocsékolás és a lodzsán elhelyezett törpefák, miket apám szeretettel metsz szabadidejében idézi Tiadlan és a kolostor hangulatát. Két világ szülötte vagyok egyrészről feltörekvő tiadlani nemesi sarj másrészről a hatalomért vetélkedő asziszi hercegkapitányok unokája, bár Erinoban láttam meg a napvilágot, de apámnak köszönhetően sok időt töltöttem Tiadlanban igaz egy kolostorban ám ott is volt lehetőségem megtapasztalni a niarei élet szellemiségét ami közelebb áll hozzám mint az asziszi hatalmi harcok. A Raiyburo villa, bár villának hívják le sem tagadhatja, hogy valójában egy megerősített asziszi kereskedelmi lerakat, egy asziszi erődítmény kyr és godorai alapokon mint ahogyan minden civilizáció az előtte elbukott civilizáció romjain emeli fel a sajátját, egyszóval a villát belengi a múlt árnya a kyr és godori múlt árnya. Töprengésemet a kapuban történő incidens töri meg és mivelhogy a kapu boltozata miatt nem láthatom pontosan, hogy kicsoda a futár ezért a lodzsiáról leereszkedem az udvarra és kecsesen suhanok a kapu felé az inast megelőzve. A kapuboltozat közelébe érve látom, hogy kik vannak szolgálatban, jóravaló emberek, Arvis Laor személyesen válogatta őket a kapuboltozat alá rézsútosan besütő napfény megcsillan az őrök lándzsakardján, kecses fegyver egyesek női fegyvernek tartják sajnos soha nem tanultam meg vele bánni, sebaj majd talán a jövőben, az örök mellé suhanok mielőtt megszólalnék.
/Erv/ - Valami baj van Uda Sasumi san ? - kérdezem a rangidős tiadlani származású férfit, majd gyorsan felteszem a következő kérdésemet – Sasumi san úgy hallom Matsuma Serseriane kun**-nak hoztak üzenetet. - mondom egyszuszra, mivel nem mutatkoztam be és az őrparancsnokot is megfosztottam a tiszteletkörök lerovásától valamint fegyvert és ékszert sem viselek a hajam pedig egy egyszerű csonttűvel van feltűzve, a ruhám pedig egyszerű len és posztó ezért most ki fog derülni, hogy a futár „személyesen” ismer-e vagy csak egy egyszerű küldönc reménykedem benne, hogy a ravasznak mondott őrparancsnok felismeri a helyzetet és nem árulja el tényleges kilétemet, miközben elmémben cikáznak a gondolatok alaposabban szemügyre veszem a futárt.

** - A kunt általában idősebbek használják, nemtől függetlenül, főként ha fiatalabb férfiakra szeretnének hivatkozni (például fiú gyerekre, tizenévesre, valamint fiú barátokra). Férfiak és nők egyaránt használhatják, amikor egy olyan férfira hivatkoznak, aki közelebb áll hozzájuk, vagy hosszabb ideje ismerik.
Habár a kunt többnyire fiúk esetében használják, ez nem kőbe vésett szabály. Például akkor is használható, amikor egy közeli barátra, vagy családtagra hivatkoznak, nemtől függetlenül. Üzleti környezetben a fiatalabb női beosztottakra kunként hivatkoznak férfi feljebbvalóik. Tanárok (férfi) is hivatkozhatnak lány diákokra kunként.
A kun nemtől függően különböző jelentéssel bír. Nők esetében inkább egy tiszteleti cím, mintsem bók (amilyen például a csan). A csan és a kun gyakran bír hasonló jelentéssel. A kun általános használatban annyit tesz: kedves..

[wolftern]

_______________________________________________________________
JK: Redgar con C'auge   
Helyszín: Fogadónegyed, Torozon Tavernája
_______________________________________________________________

 *Jó ideje már, hogy munka, küldetés, bárminemű kötelesség nélkül lézengsz a Városok Városában. Bűnüldöző múltad magad mögött hagytad, s az akkor félretett guldokat szinte az utolsó aranykoronáig beváltottad már. Közben, bejártad a Kalandozók Paradicsomát, ami állítólag egy csoda egész Yneven. Kezdetben érdekesnek tűnt a felfedezés, azonban a harmadik nap után közös vonásokat véltél felfedezni Equassel, Haddarennim, Armen településeivel. Az utcák nagyon hasonló elrendezésűek, a nagyobb épületek a város szívei, e körül forog minden. Ráadásul kyr építők készítették, habár itt Erionban az utókor talán mindenki másnál jobban őrzi a múlt dicsőségét. Ezért a Maszkok Ünnepéhez közeledve egyre erősebben gyötör a honvágy, mikor végre megérkezik Lamiától a várva várt üzenet. Ugyan legutóbb egy újabb rejttemplom feltérképezésekor, megegyeztetek hogy a Kalandozók Városában folytatja a beavatást, azonban valami oknál fogva elmaradt a találka időpontja. 
 
*Az üzenet szerint a Maszkok Ünnepének éjjelén, Torozon Tavernájában fog várni biztosan felismered majd. Ezért a nagy esemény utolsó előtti óráiban összepakoltad holmid a Részegedő Gödörben, és a Torozon felé vetted az irányt. Útközben a zsivalyozó, ünneplő tömeg, rendesen hátráltatta a haladásod, már-már az is megfordult a fejedben hogy ha minden jött-ment megállít talán csak reggelre érsz oda. Végül megérkeztél Ynev egyik leghíresebb épülete elé.
A Kalandozók Városának közepén épült hatalmas fogadó majd’ ötezer éve áll a kalandozónépség szolgálatára. Nevezik Béke Szigetének, Ereklyetartónak sõt, Farkaslaknak is: tény, hogy a kontinens nevesebb kalandozói kivétel nélkül megfordultak, s megfordulnak benne. Kezdetektõl fogva a Torozon dinasztia kezében van. Az épület maga cseppet sem szívderítõ látvány roppant kaszárnyára emlékeztetõ homokszín tömegével és az ablakokat körbevevõ szürke kõkeretekkel, bár számtalan fából ácsolt, faragványokkal ékes erkély és mintegy tucatnyi tornyocska igyekszik valamelyest szebbé tenni.

*Amilyen ital csak létezik Yneven, az itt beszerezhetõ. Az elf bortól a törpe pálinkán, ork sörön, niarei bûvteán keresztül a kráni feketelevesig mindent felszolgálnak a vendégnek, ha amaz meg tudja fizetni. A taverna árait pedig bizony nem a közember erszényére szabták. Az ételek terén hasonló a helyzet, ezenkívül Torozon más jellegû, jóval hajmeresztõbb dolgokkal is üzletel - a teremben található vértek, fegyverek, amulettek és varázspálcák együttes értékének megbecslése éppúgy hebegõ idiótát csinálna bármely bankárból, mint mágikus kisugárzásuk a varázstudományok elsajátításán fáradozó lelkes ifjakból.
A szobák többsége állandó jelleggel foglalt, a törzsvendégek szobáikat évekig bérlik, akkor is, ha ez idõ alatt csupán néhány napig veszik igénybe méregdrágán bérelt szállásukat. Egyben viszont biztosak lehetnek; szobájukat évekkel késõbb is úgy látják viszont, ahogyan elhagyták.

*A nagyterem forgalma minden évszakban hatalmas. Itt gyûlik össze az Erionban megforduló kalandozók többsége; léha bárdok játszanak hamiskás dalokat festett szemû utcalányoknak, kérges kezû harcosok lesik üveges tekintetükkel, hogy a csorba kõkocka melyik oldalára hull. Néha üvöltözés, verekedés zaja hallik, majd elnémul – betegágy van bõven, sírhely csakugyan. Az utca söpredékétõl az okuláréja mögül kisandító bérvarázslóig minden megtalálható itt. A fürkészõ tekintetektõl sem nehéz elrejtõzni, a tömény dohányfüst és a konyhából kiáradó gõz barnás felhõvé áll össze kora reggel az asztalok felett és csak éjjel ritkul valamelyest; az állandó szesz és hányadék, valamint a félresikerült varázslatok nyomán felcsapó kénszag mellett ez a nagyterem fõ éghajlati sajátossága.
A nagyterem végében robusztus emelvény magasodik az asztalok fölé. A színpadon gyakran lépnek fel hírneves, olykor világszerte ismert mûvészek, hogy a közönséget szórakoztassák. A színpad elõtt kerek, kopott asztalok sorakoznak, egyikük közepébe a következõ feliratot vésték ismeretlen kezek: A világ közepe. A falakba karcolt, örök érvényû bölcsességek végigolvasása napokra rúgó feladat, aligha érdemes vele megpróbálkozni. A székek többsége üresen áll, mégsem ül le rájuk senki fia; ez a hõsök fellegvára. Az itt idõzõk viselkedésükben teljesen elkülönülnek a söpredéktõl, a sok csatát megjárt, viharvert veteránok többsége olyan titkokra bukkant rá élete során, amik egy életre hallgataggá tették. Mégsem mondható, hogy sosem közösködnek kívülállókkal; aki ilyen kegyben részesül, és megússza élve, az valószínûleg sosem fogja elfelejteni azt a néhány szót, melyet a kontinens élõ legendáinak egyikének szájából hallott elhangzani. Hogy csak néhányat említsünk, a gyakori vendégek közé tartozik Alyr Arkhon, Tier nan Gorduin, Graum Hegdrok, Airun al Marem, Vaskezû Alex és Lándzsás Erik.

*Jelenleg a család száznyolcvankilencedik sarja, CLXXXIX Torozon birtokolja a létesítményt; jó húsban lévõ, negyvenes éveinek végén járó, férfi, kalácsképét dús szakáll borítja. Jámbor külseje kérges lelket rejt, az újoncok rendre meglepõdnek medvehangján dünnyögött nyers, gyakran cinikus kijelentésein. Jelmondata, melyet állandó jelleggel emleget a betévedõ nyápicoknak: „Tisztuljatok, vagy öltsetek vasruhát.” Ha Yneven létezik szakértõje a kalandozó-témának, akkor minden bizonnyal õ az. Éjjel idõsebb fia áll a pult mögött, akit (meglepõ módon) ugyancsak Torozonnak hívnak, ám a vendégek becsületes neve helyett általában Bagolynak szólítják. Alkatában inkább anyjára hajaz; testalkata vékony, mégis erõteljes, arca viszont teljesen apjáé – kerek, mint a telihold.


(OFF: Nem akartam már az ünnepi hangulatot újra körül/leírni, de képzeld oda és a fogadóba belépve az "esti műszak" fogad. Mivel buli van ezért, egy nagyon zsúfolt, bár koránt sem 100%-os telítettségű hely, mondjuk olyan 90 és 95% között -> tehát van hely, akár a pultnál, akár valamelyik sarokban... Szándékosan nem említettem h bent van Lamia)

[Rigor Mortis]

JK: Redgar con C'auge   
Helyszín: Fogadónegyed, Torozon Tavernája


   Redgar már jó pár napja a kalandozók városában tartózkodik,mire megérkezik Lamia
üzenete. Épp időben,ha úgy nézzük,mert bár érdekes újdonság a népes,nyüzsgő metropolis,
mégis kezd egyhangúvá válni a folyamatos ember (és egyéb) árdat az utcákon.
Habár most hogy ünnep van,a megszokottnál is színesebb népségek árasztották el a várost.
 A találka közeledtével,még idejekorán útnak indul jelenlegi szállásáról,hogy a masszív tömegen
átverekedve magát,ne késsen...ha nem muszáj. Torozon tavernája,akár csak a város sok pontja,
több ezer esztendős ódon épület.Láthatóan emberöltők alatt építettek hozzá-rá ezt-azt,hogy
picit megváltoztassák a kinézetét és tükrözze legalább egy kicsit e kornak a szellemét is.
Belépve szinte hátrahőköl a lovag a beltér zsúfoltságától,az utcán áramló tömeg szinte semmiségnek
tűnik a nyílt terekkel,ehhez a zárt helységhez képest ,ahol állott és bűzös a levegő a bent lévők kipárolgásaitól
,a könyha illataitól vagy éppen szagjaitól,attól függően kinek milyen az ízlése. A különféle alkoholos italok
szaga szintén beleívódott már a bútorzatba,padlóba...erre még rátesz a mulatozók kilégzésével a levegőbe
kerülő összekeveredett miazma.
A bejárattól befele haladva a csepürágók,semmirekellők,olcsó örömlányok tömegét felváltják az igazi kalandozók,
hallomásból tudja hogy hírneves kalandozók is rendszeresen megfordulnak itt,sőt állandó szobájuk is van.
Igaz hogy ezek közzül most biztos egyet sem ismerne fel,ha itt ülne előtte valamelyik asztalnál...kivéve talán
Vaskezű Alexet...na őt biztos nem lenne nehét megismerni.
Darabidő után,miztán átverekedte magát a zsúfolt előhelységen eléri a söntést.Amit eddig hallott a helyről,
annak alapján az ember bármit megkaphat itt,amit kiejt a száján...ámbár az árak roppent borsosak is lehetnek.
ezért Redgar egyszerű mézsört kér,egy kupával.Befele jövet nem látta Lamiát,ám azt biztosra veszi hogy nem
a csepürágók között verne tanyát,ézért a púlt mellett kortyolgatva a sörét alaposan szemrevételezi az ivót.
Sötétebb,árnyékosabb sarkokat keresve főleg,hiszen tudja hogy Lamia az olyan helyeket kedveli.
Addig nézelődik még meg nem látja Lamiát,vagy a sör felét meg nem issza...ha addig nem találja a csaposhoz
fordul:

-Jóuram! Bocsássa meg nékem a kíváncsiskodást,mert látom hogy sokan fordulnak meg itten idegenek...
de véletlenül nem ismer egy Lamia nevű hölgyet,vagy nincs e ilyen nevű vendégük?-elképzelhető egyébként hogy
 Redgar érti de hamarabb, de a kérdéssel lehet hamarabb a nyomára bukkan egy ekkora helyen.Ugyan kicsi az esélye
hogy ismerje a jóember,de hátha...

[wolftern]

_______________________________________________________________
JK: Matsuma Serseriane Shami (Sham)
Helyszín: Kereskedőnegyed, Kalmárok utcája, Raiyburo villa
_______________________________________________________________

*Amint megérkezel rád szegeződnek a tekintetek, és mindenki megkönnyebbülni látszik. A hírnök a híres Postakocsiszolgálat egyenruháját viseli, akinek arcára van írva, hogy zöldfülű. A fiú aligha látott tizenhat telet, kabátjáról több gomb is hiányzik, mintha valakitől most örökölte volna, ráadásul darutollas nemezsüveg kalapján törött toll fityeg. Mikor megpillantja a harcművészt, bátorság szikrái éledeznek a szemében.
Ezalatt Ógei, a magas tiadlani harcos reflexből egy tiszteletszerű meghajlással üdvözöl, ezzel önkéntelenül elárulva nemesi származásod.

- Semmi komoly buro csan, csupán igyekeztem ennek a tejfelesszájúnak az értésére adni, hogy hívatlanul nem találkozhat a ház lakóival. -válaszol az őr a reszelős hangján, majd felvont szemöldökkel ugyan, de folytatja
- Igen úrnőm! Óhajtod hogy átvegyem helyetted? -mostanra a küldönc is összeszedte magát, és ezek hallatán szinte ráripakodik Sasumi san -ra, amièrt mèg mindig nem érti a dolgot. Megbízása kizárólag Matsuma Serseriane Shami úrnőre tartozik, és nem hajlandó senki másnak átadni az üzenetét.


 

[Filio Mortale]

Mesélő: Wolftren
Helyszín: Erion, Kereskedőnegyed, Kalmárok utcája, Raiyburo villa
Időpont: Maszkok Ünnepe
Esemény: futár
Résztvevők: Matsuma Serseriane Shami (Sham)

A

kapuboltozatban kialakuló jelenet egyben mulattat és bosszant is úgy tűnik a futár nincs teljesen tisztában a tiadlani szokásokkal ami nem is elvárható tőle de, hogy a helyzetfelismerése és veszélyérzete is ilyen alulfejlett legyen az már sokkal aggasztóbb. No természetesen rá nézve mivel kellő helyzetfelismerés hiányában nem lesz hosszú pályafutása ebben a szakmában, ahol öntudatos és hatalommal rendelkező emberekkel akiknek nem ritkán veszélyes fegyvereik is vannak kell kommunikálnia. Soha nem ripakodunk rá egy nemesi ház őreire főleg akkor nem ha többen vannak és fegyverük van, mert ha nem is használják ellenem akkor is még jól elláthatják a bajomat, hogy napokig csak sántikálva tudok járni vagy feldagadt arcomat kell borogassam. Bájosan mosolyogva pillantok Uda Sasumira miközben nyájasan megfogalmazom gondolataimat /Erv/ - Kérlek Sasumi san tekints el a fiatalember bárdolatlanságától, valószínűleg korából fakadóan nincs tisztában az ilyen helyzetben megkövetelt etikett szabályaival. Igazán sajnálatos lenne, ha egy ilyen apró hiba miatt törne derékba egy jóravaló fiatalember felfelé szárnyaló karrierje.- majd figyelmemet teljesen a futár felé irányítom mielőtt ismét megszólalnék /Erv/ - Tisztelt Messenjā** san elárulná nekem, honnan fog bizonyosságot szerezni arról, hogy személyesen Matsuma Serseriane Shami úrnő saját kezébe helyezte az önre bízott küldeményt vagy neki adta át személyesen az üzenetet?- teszem fel neki egy első bálozó ártatlan és megszeppent mosolyával érdeklődő kérdésem és érdeklődve figyelem és várom reakcióit.

** Messenjā: Hírvivő

[wolftern]

_______________________________________________________________
JK: Redgar con C'auge   
Helyszín: Fogadónegyed, Torozon Tavernája
_______________________________________________________________

*Mikor belépsz a tavernába olyan érzésed támad mintha valaki fojtogatna. Elviselhetetlen füst, lárma és nyüzsgés fogad, melyben Ynev valamennyi faja képviselteti magát. Talpalatnyi hely nem akad itt a betérőnek, ezért beállsz a sorba és tülekedni kezdesz.
Hozzávetőleg gyorsan átvergődsz a tömegen és mint kiderült, azért zsúfolódtak össze az ajtónál, hogy megnézhessék egy elf és a korg ivópárbaját... elcsípett szavak alapján pedig, többen fogadást is tettek a tagbaszakadtra. A pulthoz érve már felszabadultabb a levegő, ahol a zavaró tényezők ugyan nem szűntek meg, viszont kétségkívül kényelmesebben mozoghat az ember. Ekkor a söntésen egy menükártyát pillantasz meg, aminek közepén fekete-fehéren a taverna épülete látható, körbe cirádás díszítéssel. A papíroson nagy betűkkel feltüntetve:

"Ingyen! Vajban rántott tavi hal, hozzá egy kupa rákija"

Másnéven dzsad sör, méregerős, ibarai eredetű pálinkaféle. Az ünnepség idején a város összes fogadójában legalább egyet ingyen ihatnak a vendégek, ez köztudott, vagyis hercegi rendelet.

*A pultnál, ifjabb Torozon kiméri a mézsöröd, mely tíz Godorai rézdénárba kerül. A friss intenzíven pezsgő apró buborékú italból nagyot kortyolsz, miután beszippantottad az illatát, megcsodáltad a habját és a színét. Az édes és a keserű adja az ital gerincét, melynek variációja szinte kifogyhatatlan. A hűsítő, kellemes érzésekkel tölt el így békés körültekintéssel veszed szemügyre a bent tartózkodókat és a berendezést. Pincérek jönnek-mennek, senki nem méregeti a lovagot, ám az is vitathatatlan hogy Lamiát sem látod sehol. Ezért kis idő elteltével a csaposhoz fordulsz, aki értetlenül áll a kérdésed előtt, ugyanis egy ekkora városban nem egyetlen nőt nevezhetnek így.

- Esetleg egy leírás, egy egy kinézet sokat használna az ügynek. Honnan jöttél? Naponta több száz vendég fordul meg mi nálunk. -felel őszintén a kocsmáros, azonban hangjában gúnynak, vagy szarkazmusnak nyoma nincs... csupán szkepticizmusa mutatkozik meg.


(OFF:
-először ebben a hozzászólásban akartam, h kidobja a fórum a kidobandót, de nem jött össze. Másodjára a kockadobóban Redgar 05-öt dobot a veszélyérzékelésre, ezért -most nem módosítom a szöveget- egy lopási kísérletet is észrevettél, mikor a söntéshez vergődtél a tömegen keresztül. A következő hozzászólásban, ha kívánsz eljárni nyugodtan írd meg a "hogyant", ha nem akkor szégyenkezve, pénzed megmaradva elhúz a tolvaj
-Lamiáról töltök fel képet, az alapján tudsz majd leírást adni.)

[wolftern]

_______________________________________________________________
JK: Matsuma Serseriane Shami (Sham)
Helyszín: Kereskedőnegyed, Kalmárok utcája, Raiyburo villa
_______________________________________________________________

*Sasumi san intelligensebb és magasabban képzett mint egy átlagos őr, hiszen mulasztásáért, annak az Arvis Laornak fog felelni, aki közel egy évtizede hűségesen szolgálja a Raiyburo családot. Egy senki nem billentheti ki az egyensúlyából, s habár Ógei a ranglétra legalján áll, a sóguntól feladatot kapott.

- Valószínűleg. -válaszol egyetértően és visszatér feladatához, mivel ismeri a képességeid, hisz a sógun tanítványa vagy. Folytatja a strázsát.
A mester gyakran állította próba elé őket ellened... A harcosok között sosem akadt párod, bár a veled egykorúakkal rendszerint nehezebb volt elbánni.

*A kérdésed hallatán a futár észbe kap, ezt követően a szégyentől arca vörösre változik, s már-már majdhogynem eliszkol úgy elbizonytalanodik.

- É..éé...én nem...! Azt akartam, hogy a báttyám büszke legyen rám... -válaszol ingadozó hangon, majd a kabátzsebébe kotorva egy cetlit vesz elő.
- Nem tudom úrnő. Nézze! -mondja miközben az összegyűrt cetlit átadja, s szemében könnycseppek csillognak. A papírra valaki négy szót írt, hanyag írással:

Matsuma Serseriane Shami
Maszkok éjjelén
Torozon Tavernája
Amren Samillnor

*A legutolsó szónál akad meg a tekinteted, mivel két holdtöltével ezelőtt az Ilanori bankár életére vigyáztál a Hármas Királyság fővárosáig, ahol a Királyi bankház és pénzverdénél "Új Életet" kezdhetett. A hosszú út során nem akadt különösebb probléma a fickóval, leszámítva hogy kényes, mint az erioni polgárok általában. Hol az időjárást, hol pedig a szállás mienségét kifogásolta. Ám a megbeszélt pénzt tisztességesen kipengette...

[Rigor Mortis]

JK: Redgar con C'auge   
Helyszín: Fogadónegyed, Torozon Tavernája


   A söntéshez vezető úton hogy hogy nem,azt veszi észre hogy valaki benyúl a köpenye alá és az övén matat.
Rögtön tudta hogy valaki megpróbálja meglopni,de ezek szerint az illető nem tartozik az ügyesebb tolvajok közzé.
Köpenye alatt megpróbálja megragadni a tolvajt és nem kis meglepetésére sikerül is a csuklóját elkapni,felé fordulva,
készülvén arra hogy esetleg egy tőrrel kerül szembe a sikertelen tolvajlás tetézésére.Újabb meglepetés,a tőr helyett csak
a zsivány ijedt képével néz farkasszemet...egész közel húzza magához a férfit/nőt (ugye erről nincs még infó) és úgy
sziszegi az arcába:

/erv/-Ma szerencsés napod van szemtelen kis barátom!Mivel ünnapnap van és amúgy is sok a teendőm,nem juttatlak
bakó kézre...sőt,én magam se vágom le a kezedet csuklóból,ahogy a törvény nagybetűs kódexe előírná.
Azzal hogy elengedlek,adok neked egy esélyt hogy jó útra térj és felhagyj a törvénytelen élettel...
Hidd el nekem,ha újra rajravesztesz és lecsapják a kezed koldusként még jól kereshetsz,hiszen a nyomorékokat sokan
szánják,de nem szebb lenne az élet, épp testtel becsületesen dolgozva?...és most eriggy'...az istenek vigyázzanak rád!

Teszi mindezt úgy hogy minél kisebb feltűnést keltsen,a többi már a tolvajon múlik sivalkodik e vagy békében marad.
A mondandója végén elengedi a csuklóját és engedi had menjen amerre lát.



A púltnál:
-Hát ebben lehet valami igaza az úrnak-ért egyet az ifjabb Torozon megállapításával,miszerint a jónépek sokasága fordul
meg a fogadóban nap mint nap-hát hallja e kend,ilyenforna magas a teremtés akit keresek-mutatja kezével a magasságát
magához mérve-gyönyörű barna haja a vállára omlik,benne fonatokkal.Bőre nem olyan sápkóros mint a kastélyba zárt
kisasszonyoké,már már olyan mint a folyékony bronz.A kobzosok biztos tudnak nálánál szebb asszonyokról énekelni,
azonban az arca így is csinos,vonásai markánsak,szeme komolyságot sugall,tekintete szúrós.Termete nem nagyon hagy
kifogásolni valót maga után,az Istenek minden jóval megáldották amivel egy nőt meg tudnak...ha érti kend,mire értem.
Bal vállán egy tetovásál látható....A ruházata mindig szürke,vagy egyéb sötét tónosú öltözék.
Ja és ne feledjem,néha egy macska méretű hollót hord magával,mint házi kedvencet *

A leírást befejezve vár egy kicsit,időt adva Torozonnak hogy átolvassa az emlékeit.....

(*Ha a madár esetleg csak úgy jár a képpel,de Lamia nem tart ilyet,akkor a rá vonatkozó részt ne vedd figyelembe)

[wolftern]

_______________________________________________________________
JK: Redgar con C'auge   
Helyszín: Fogadónegyed, Torozon Tavernája
_______________________________________________________________

*A maszk mögött rejtőzködő tolvajról képtelenség megállapítani a nemiségét, azonban az biztos hogy ma felsült. Ijedtségében a még szabadon maradt kezét incognója alá rejti, ám a fenyegetés hatására -bármire is készült- felhagy a cselekedetével, s mikor engeded némán beleolvad a tömegbe. Mindenesetre elégedetten folytatod utad.

"....Termete nem nagyon hagy kifogásolni valót maga után,az Istenek minden jóval megáldották amivel egy nőt meg tudnak...ha érti kend,mire értem..."

A vézna fogadós némán hallgatja személyleírásod, midőn hátulról Lamia lágy tónusú hangja szól közbe:
- Ha nem ismernélek, azt hinném belém vagy zúgva. -kezdi, miközben helyet foglal a pultnál. A nevem Amren. Ne haragudj hogy átvertelek, de a gorviki kutyák semmit nem tudhattak rólam. -folytatja vidáman, ám ez a fajta pajkos titkolózás, ezidáig mindig bajt jelentett. Kinézete is megváltozott: az északi divat szerint, haját egyetlen fonatba fogta, ahogy viharvert köpenyét és ruházatát is feketére cserélte, ráadásul kis kedvencét (Sel) sem látod sehol... habár ennek talán a taverna lehet az oka.
- Beszélgessünk egy csendesebb helyen! -közli egyszeriben, mialatt fejével a legtávolabbi pont felé biccent. A söntés mellett egy asztalnál egy hulla, vagy egy részeg fetreng. Megállapítani ilyen távolról igen nehézkes, azonban az asztal üres, s régóta nem telepedett senki eléje.



 

[Filio Mortale]

Mesélő: Wolftren
Helyszín: Erion, Kereskedőnegyed, Kalmárok utcája, Raiyburo villa
Időpont: Maszkok Ünnepe
Esemény: futár
Résztvevők: Matsuma Serseriane Shami (Sham)

A

futártól elégedetten veszem át az általa mutattott papírdarabkát és lassan komótosan és lehet, hogy akadozva ajkaimmal szinte hangtalanul formázva böngészem át a rövid üzenetet.

Matsuma Serseriane Shami
Maszkok éjjelén
Torozon Tavernája
Amren Samillnor

Miután végzek a levélke kibogarászásával és szépen összeillesztem az általam ismert és megtapasztalt információkkal, csak egy apró sóhajt eresztek meg mielőtt újra megszólalnék /Erv/ - Tisztelt Messenjā san az üzenet feladója vár választ, vagy a megbízásuk csak az üzenet továbbítására vonatkozott és nem kell a válasszal visszatérniük? - teszem fel neki a kérdésemet miközben a felsőm bő ujjának belső részébe vart zsebében egy pár tiadlani réz után „kutatok”, miközben a küldönc válaszát várom végiggondolom, hogy mi lenne a megfelelő ruházat az éjszakai találkozóhoz ami praktikus nem túl hivalkodó, viszont egyben a szükségesen tekintélyt parancsoló, egy biztos a magasított gallérú fegyverkabát lesz a kompozíció központi eleme és mivel a Maszkok éjjelét írjuk ezért a karnevál és maszkabál zajlik ezért valami ízléses karneváli maszk. A húgom kelléktárában biztosan találok valami elegáns női darabot, vagy ha inkább a „szürkeségre” fogok szavazni és az árnyakra, akkor Arvis Laor mester valószínűleg kisegít egy diszkrét darabbal.

[wolftern]

_______________________________________________________________
JK: Matsuma Serseriane Shami (Sham)
Helyszín: Kereskedőnegyed, Kalmárok utcája, Raiyburo villa
_______________________________________________________________

*Amíg a cetli tartalmát böngészed, a küldönc szótlanul nézelődik. Közben az alkonyba hajló idő, a város lámpagyújtóit is dologra kényszeríti, hogy mire besötétedik az utcákat könnyen járhatóvá tegyék. Hiszen Erion a Városok Városa, a legek lege, és mindenben az élen kell járnia.

Kérdésed hallatán az ifjú hírnök ismét elsápad, ugyanis csak az elbocsátásodra várt... Neki a furfangos kékvérűek üzeneteihez és kívánságaihoz mi köze? -olvasod a jeleket megilletődött arcáról.

- N..nn...nem tudom. A bátyámé az üzenet, de őt az állomáson eltaposta egy ló, én csak...se,segíteni akartam neki. -válaszol immáron rémülten, s a jutalmat meg sem várva eliszkol.

*Miután kiválasztottad a megfelelő ruházatot és az idő is megfelelőnek tűnik megindulsz a város szívébe. Habár Torozon Tavernájában még nem jártál, azért a várost jól ismered. A Kalmárok utcája csak egy köpésre van a Kapuk terétől, ott elhaladsz a Shamiti karavánszeráj mellett, s néhány perc alatt megérkezel a neves tavernába, melyben annyi kalandozó fordult már meg. Útközben a jó hangulat, a zene, a szüntelenül táncoló hadsereg nehezíti a haladást...

*Végül az árusok és mutatványosok tömegén átjutva megérkezel a Fogadónegyedbe; Ynev leghíresebb ilyen intézménye – a kalandozók közötti szóbeszéd szerint Erion közepe. Egy kis, szintén a családról elnevezett téren áll. Egyes, minden bizonnyal túlzó források szerint már a Pe. XVIII. század óta áll. Azóta többször leégett, és más módokon is elpusztult, de újra meg újra – és mindig ugyanazon a helyen – ismét felépítették, több évszázadon át fejlesztve. Rendkívüli státusa miatt nevezik Békeszigetnek és Ereklyetartónak, sőt Farkaslaknak is; tény, hogy fedele alatt a hetedkor dereka óta megritkultak a vérre menő összecsapások, s hogy a kontinens nevesebb kalandozói kivétel nélkül megfordultak és megfordulnak falai közt. Roppant kaszárnyára emlékeztető, homokszín kőlapok burkolta tömb, szürke bazaltkeretes ablakokkal, fafaragványos erkélyekkel, több tucat tornyocskával. A négyemeletes épület szobái megbízhatóak, olykor több évre is bérbe adják őket, mágikus védelme ma már kiemelkedő. Személyzete magasan képzett és gondosan válogatott, szolgáltatásai között szinte minden megtalálható. Saját kerttel és temetővel, több melléképülettel rendelkezik, tanácstermeket, pénzváltót és fürdőt is magába foglal. Bejárata különösen erős fémötvözetből készült, hatalmas, kétszárnyú ajtó, ami közvetlenül a nagyterembe nyílik. A nagyterem hatalmas, egybe nyíló belterét körfolyosók tarkítják. Három részre osztott, a söntés előtt hitvány alkalmatosságok vannak, míg belül, kis emelvényen a különösen gazdag vagy híres vendégek öntethetik ki magukat, a kettő között kisebb-nagyobb asztalok sorakoznak. Itt található az a híres faasztal, amelybe ismeretlen kezek vésték: A világ közepe. A tapasztaltabb kalandozók ide járnak, és szinte mindenki, akinek munka kell, mivel a legkeresettebb felhajtók székhelye is.


(OFF:
1.Azért nem írtam tovább, mert Rigor válaszára várok
2.Kérek veszélyérzékelés, ha nem sikerül meglopott vki)

[Filio Mortale]

Mesélő: Wolftren
Helyszín: Erion, Fogadónegyed, Torozon Tavernája
Időpont: Maszkok Ünnepe
Esemény: Amren Samillnor
Résztvevők: Matsuma Serseriane Shami (Sham)

A

húgom kelengyéi között szerencsére találok egy kellően visszafogott női maszkot ami elegáns és elgondolkoztató ám cicomáktól mentes és nem utolsó sorban harmonizál a fegyverkabátommal is, hanyagolom az előkelő kelméket inkább az egyszerű posztók mellett döntök egyedül a bálnacsont hajtűimtől nem vagyok hajlandó megválni. A minimális fizetőeszközön ( 20 réz, 4 ezüst ) kívül csak a Nisen kardot és Sryn tőrt veszem magamhoz. Az karneváli forgatagban lassan haladok a taverna felé miközben a „helyi” tolvajszervezet egyik jeles képviselője úgy véli pont megfelelő áldozattá válhatok. A város zsebmetszői mindig szervezetten és céhekbe tömörülnek ezért velük szemben csak a minimális elrettentés alkalmazása a célszerű, ha nem akar az ember magának hosszútávú gondokat okozni ezért, csak ráfogok a rossz helyen kutakodó kézre és „gyengéden” térdre kényszerítem miközben a maszk takarásából halkan a fülébe suttogom, hogy rossz helyen keresi a boldogulását aztán a zsákmány nélkül hagyom eliszkolni a tömegbe. Nem volt szerencsém eddig a hírneves Torozon Tavernájához ezért belépve a lehetőségekhez képest alaposan szemrevételezem a helyet, majd szépen lassan körbe sétálom a bejárható helyeket és a vendégseregletben Amren Samillnor és testőreit keresem.

A viselt maszk

[Rigor Mortis]

JK: Redgar con C'auge   
Helyszín: Fogadónegyed, Torozon Tavernája


  A mögötte felcsendülő hang kicsit meglepi,kicsit ki is köp a sörből,mintsem félrenyelje és megfulljon.
Ahogy a hangból rögtön felismerte hogy Lamia az,vagyis most Amrennek nevezi magát...kicsit azon elgondolkozik,
hogy most álcázza magát,vagy valóban korábban titkolta a valódi nevét,de aztán elmosolyodik.
Torozon felé elnézéskérően vállat von,mondván Most már mindegy és követi a lányt a mutatott irányba...

/erv/-Nővérem,hát itt volnál...jó darab ideje nem tanálkoztunk össze...jerr,had öleljelek meg.-majd váll lapogatással
és hátveregetéssel,ahogy a katonákat szokták megöleli,egyik kezében közben a söröskupát szorongatja.
-Óóóó,ismersz engemet...hazug szó sosem hagyja el az ajkamat,ez épp olyan igaz az asszonyokra is-nevet fel-
csupán a valóságnak megfelelően írtalak le a derék fogadósnak.-mondja kicsit pironkodva,bár valóban csak a valót
mondta Torozonnak a leírásban.

-Üljünk le...de mondjad csak nővérem,miféle helyzet az ami miatt most kérted a találkozót,eme címzetes fogadóban?
-közben kihúzza Lamiának az agyik széket hogy leülhessen,majd ő maga is helyet foglal.
-Remélem nem keveredtél újfent valami galibába...

Majd hagyja szóhoz jutni a lányt is,hogy elmesélje mi is ez az egész dolog...