«Alexander Parks /Kölyök - Jack Powell /»
Kissé elcsodálkozik Mirugi válaszára, és engedélynek tekinti, hogy kipróbálhassa, milyen leszáguldani a rámpán. Így a rámpára érve elvigyorodva lök egyet a tolókocsin, majd hátul felugorva rá, kapaszkodva próbálja kiélvezni a gyaníthatóan rövid száguldást.
A pihenőbe érve kissé leereszt a gyanakvásából, ahogy annak otthonossága miatt úgy érzi, hogy itt minden rendben lesz. Ezen felbátorodva - no meg a publikus terminál hiánya miatt közelebb óvakodik a tolókocsis pasashoz, és bő másfél méterről csendben megszemléli magának - főleg a tetoválásokat. Ha felvarratta, és köszszemlére tette, akkor szerinte ez olyan mintha egy hirdetőoszlopot nézegetne - amit a funkciójának megfelelően ki is olvas. A látottak ismét formálják az elképzelését a világról. Eddig azt hitte, hogy a nomádok, bányászok nem keresnek olyan jól, hogy ilyen extravagáns magánklinikán kezeltessék magukat, de a látottak alapján egyértelmű, hogy tévedett - vagy csak a ritka kivételhez van szerencséje. Miután ezt a látványosságot letudta, figyelmét a saját terminálján dolgozó nőre fordítja. Mivel a nő nem bámulta meg őket úgy, mint a tolókocsis pasas, ezért a kölyök is sokkal diszkrétebben tanulmányozza. Maga a nő nem is érdekli annyira, mint a terminálját díszítő minták. A Máltaiakra vonatkozó következtetésére képzeletben megveregeti a saját vállát - és fenemód elégedett azzal, hogy hallott már róluk. De amikor úgy tűnik, hogy felismerni véli a Fekete Kutya szimbólumát, igencsak izgalomba jön. Ki ne szeretne találkozni az egyik szuper példaképével?! Kérjen autógrammot, vagy kódolási leckét? De hiszen még a kódolást megalapozó főiskolai matematikát tanulja. Esetleg egy közös fotó? Jó volna látni, hogy min és hogy dolgozik! Viszont sem a hely sem a helyzet nem ideális arra, hogy felfedje mások előtt, hogy mennyire kilóg a kortársai közül. Így próbálja továbbra is faarccal titkolni a rajongását, és izgalmát. Majd megvadul attól, hogy nem ugrálhat örömében - helyette töprengve harapdálja az ajkait, hogy kitalálja - mit kezdjen ezzel az egyszeri lehetőséggel. Végül eszébe jut, hogy Mirugi mit is mondott. A szabályokat fel lehet rúgni. Így legyen bármilyen etikátlan is, de úgy dönt, hogy megkedvelteti magát - még ha a Fekete Kutya nem is akarja! Ehhez pedig nagy adag pofátlanságra lesz szüksége - amiből bőven el van látva. Ezért aztán csak közelebb óvakodik, és csendben, alig egy méterről elkezdi nézegetni a terminált borító graffitiket - olyan ártatlanul pillogva, amivel a legtöbb embert le tudja venni a lábáról. Persze jó esély van rá, hogy ez nem hatja majd meg a nőt - de a graffitik jó témaindítónak tűnnek...
