«Alexander Parks /Kölyök - Jack Powell /»
A tolószékkel visszatérve Nomikéhoz odagurítja azt az ágy mellé. Míg Nomi átül, addig Miruginak kezd el beszélni
/Angol/ Az előbb láttam az egyik műtőasztalt - és örülök, hogy ezen a klinikán sem foglalkoztatnak gyereksebészt! Gondolj bele! Ugye nem csak fiatalok, és gyakorlatlanok, hanem a műtőasztalt sem igazán érik fel rendesen! Nekem is az orrom magasságában lehetett az asztal lapja. Úgy meg nagyon nehéz ám műteni! Persze ha fentről lógatják le egy kötélen, mint a kommandósokat szokás, akkor talán működhet... - tünődik el egy pillanatra. Elvégre ha van gyerekmunka, akkor a gyereksebész is tök logikus! A rámpához érve felötlik benne, hogy egy lökés után felpattanni a kerekesszék hátuljára milyen jó volna leszáguldani a rámpán, de csak egy sóhajra telik. Úgyis behúzná Nomi a vészféket.
/Angol/ Miért tiltanak mindent, ami jó? - kérdezi Mirugit helyette. Leérve körbenéz, és Nomira pillant - akit aztán megpróbál olyan helyre tolni, ahol több fedezéknek alkalmas bútor vagy tereptárgy is van. Amint megállapodik a csapat, megnézi magának a többi vendéget, de elsőre nem szavaz bizalmat nekik. Hogy ne unja el magát, körülnéz egy nyilvános terminál után, hogy annak nyomogatásával múlassa az időt.
