Első Felvonás - Az Ünnepség

[Haldirien]

Temmo Nogara
Ahogy körbejár az ifjú harcművész a vásári forgatagban, számos különleges apróságra lesz figyelmes. A legtöbb árus apró fából faragott játékokat, haszontárgyakat, tányérokat árul, vagy épp bőrcserzéssel foglalkozik és kulacsokat, öveket, fegyver és eszköz tokokat gyárt, egy árus az északi tartományokból hozott csodálatosan megfestett színes porcelánokat, viszont egy idősbb apróember, egy törp, akit a harcművész még korábban a fogadóban látott inni, épp pakolja ki a saját kis szerzeményeit, amik közt igen fura, különleges dolgokat vél felfedezni a harcművész. Apró szerkentyűk, amelyek nagy eséllyel a törpök hazájában készültek. Némelyik még mozog is, egy kettő még egyszerűbb, hozzáértő fülekhez azért fals hangot ad ki. Egy kis sárkány is van, aminek a szájából fehér füst tör elő és halk duruzsolást hallatt belülről, egy kis zenedobozka, ami, a többitől eltérően, egész szép dallamot ad ki magából, ami talán még tiszta hangú is.
Az egyik asszony, aki ruhákat árul, nagyon kellemes, meleg köpenyeket árul, szép hímzéssel, egy másik asszony pedig finom illatú gyertyákat és illatszereket árul.
A vásári forgatagban több apróság is feltűnik továbbá Temmonak, a kártyaasztaloknál épp egy pár megtermett legény beszél egyfajta megbetegedésről, és mondják, hogy ők szerencsére nem betegedtek le, de többen is megbetegedtek az elmúlt napokban. Nem messze tőle egy nehézpáncélos férfi és egy szép míves kimonót viselő tiad, az oldalán lógó kardját tekintve a tiadlani Dorcha egyik kardművésze lehet, ahogy hátrafordul, az egy nemesi ház jelképét véli Temmo felismerni. A kyr nemesúr és a testőrei mögött az egyik férfi köp egyet, és a szemét forgatva farag tovább a késével, egy vörös hajú leány, aki nemrégiben még az íjászatnál próbált szerencsét, épp gyors léptékkel sétál a kezében egy tál egzotikus gyümölccsel, egy külhoni kereskedő épp a sörmérő lánykához fordul egy bort kérve, akihez épp hozzák az utánpótlást két hordó személyében.

Felicia, Innon, Ut Saeva
Ut Saeva végigméri az előtte lövőket, majd int a szervező felé, hogy a saját fegyverével tenne próbát, majd lő egyet. Az első lövése célt téveszt, és belecsapódik a célpont melletti szénabálába, de ezt követően egy mély lélegzetvételt véve a további lövései pontosan eltalálják a céltáblát, kettő egyenesen középre csapódott. Az ifjú lánykának is sikerül egy alkalommal egészen a közepébe lőnie, bár ennek sokkal nagyobb köze lehetett a szerencsének, mintsem a célzó tudásának. Ám mielőtt az utolsó nyílvesszőt ellőné, egy idős bácsi lép mellé, akiben Felicia felismeri Amano-t, a helyi szűcsöt aki egy tálat nyújt a fiatal lányhoz és suttog neki valamit. A tálban különleges, talán déli gyümölcsök vannak. A lány gyorsan ellövi az utolsó nyílvesszejét, ami valahol a szomszéd kertjében ér földet, és gyorsan elsiet a tállal a kezében. A szűcs ezt követően biccent a verseny résztvevői felé.
"Sok sikert Felicia drága, meg szerencsét, mutasd meg ennek a külhoni úrnak hogy lőnek mifelénk!" - mondja mosolyogva, majd megvárja, amíg Felicia lő, aztán jelzi neki, hogy felkeresi Boriszt, és a fogadó felé veszi az irányt.

[Dierol]

Saito

- Egy toronitól kár ilyesmit elvárni - véli Saito a kártyalapjait igazgatva - Elvégre olyanok, mint holmi neveletlen kutya, amelyik nem szobatiszta. A mi felelősségünk, hogy rájuk kényszerítsük a civilizált világ szabályait - bukik elő belőle némi előítélet. Arra egyetértően bólogat,  amikor kiderül, hogy a helyi nemesúr nem csak hogy időben észlelte a veszélyt, de cselekedett is.
- Jó is az, ha vész esetén lehet számítani az úrra! - válaszolja. Közben kíváncsian néz a prüszkölő játékos társára, hátha kibújik a szög a zsákból. Saito a tárnával kapcsolatban csak hümment
- Ehhez én nem értek, hogy miféle dolog betegítheti meg, vagy árthat az ott dolgozóknak. Arra viszont felettébb kíváncsi vagyok, hogy mik voltak a tünetek, és hogy mivel lehet azt kezelni? Elvégre az ilyen tudás ki tudja, hogy mikor jön jól!

Megüti a fülét kártyázás közben, hogy a terület nemes ura a falu elöljárójának házában kvártélyozta be magát. Ezt azért megjegyzi magának, de azon éppenséggel elcsodálkozik, amikor azt hallja, hogy Borisz szerint nem csak a kardművészt - aki a Dorcha fennhatósága alá tartozik, hanem már az egyszerű királyi kardokat is szívesen látná - amilyen ő is. De aztán megleli a magyarázatot - sokkal jobb úgy felszámolni egy bandita tábort, hogy a király és a Dorcha emberei hullatják vérüket, mint ha a saját emberei életét kellene veszélyeztetnie a nemes úrnak. Pillanatig eltűnődik, hogy mit is kezdjen ezzel, de aztán úgy dönt, hogy majd ha mást nem, "véletlenül" összefut majd a falu elöljárójával vagy háza népével, és megemlíti hogy szükség esetén a falu rendelkezésére áll.

[Haldirien]

Saito
A toroni megjegyzésre elmosolyodnak, bólogatnak, majd az egyik előrehajol
“Azt hallottam, hogy a toroniaknál az asszonyoknak annyi tartása sincsen, hogy eltakarják magukat, és szinte felpucéron sétálnak az utcákon, egy barátom hallotta az egyik kereskedőtől.” – közben megkínálják Saito-t egy üveg borból ami itt a környéken termett.
“Larkhon úr jóember… A legtöbb nemes a vagyonával együtt elszaladt volna, otthagyva a kisembereket a toroni farkasoknak, de ő tudja, ha nincs kisember, akkor ő is kisember lesz, hiszen egymaga nem tudja megművelni a földeket és bányászni az érceket. Ezt tisztelem az öregben.” – mondja egy másik amire közös hümmögéssel felelnek.
“Azt hallottam, hogy más urat is szolgálnak néhányan az erdőben.” – szólal meg egy frissen borotvált, talán a tizenéves végei felé járó bányász, mire a többiek felé fordulnak.
“Csend, Kentaro, a vándor barátunkat nem érdeklik a mendemondák.”
“Amúgy is, rossz ómen erről beszélni.” – szólal meg az aki a bort adta Saito-nak.

[Filio Mortale]

Kabata Norobu

Séta és beszélgetés nincs is annál megnyugtatóbb ám amikor Evelio Mallwar úr arra tesz említést, hogy ő biza szívesen elkerülné a vallási törvények alapján történő rendezést egy kicsit meghökkenek, vajon miért is, de mivel az uraság nem túl közlékeny a téma kapcsán ezért inkább hagyom nyugodni a témát.
-   Köszönöm Evelio Mallwar úr, ám a múlt az elmúlt a holtak nyugodjanak békében az élők pedig tanuljanak meg továbblépni és élni az életüket. – jegyzem meg az uraság részvét nyilvánítása kapcsán - Evelio Mallwar úraság fogalmazzunk úgy, hogy talán túl sokszor láttam, hogy jóravaló embereket, hogyan emészt el a politika és az azt övező intrika, valamint, hogy az udvar büszke nemeseit, hogyan alacsonyítja le a politikai játszmákat övező intrikák… Igen lehet, hogy igaza van a tudást megszereztem, ám a gyomrom nincs meg a politikai játszadozáshoz a tisztességes küzdelmeket sokkal többre tartom, mint a legagyafúrtabb ármányos cselszövést és tervet.
Miközben beszélgetünk körülöttünk kavarog a sokszínű vására vetélkedések, beszélgetések és néha megvető pillantások röpködnek mindenfelé aztán észreveszem a fekete maszkos nőt, lila virággal a fején  és múló pillanatra balsejtelem fog el ami a nő tovaillanásával el is oszlik, alkalomadtán majd foglalkozni kell ezzel a talánnyal is ezt követően Saitó beszélgetéséből is beszüremlenek mozaikok, ám egyenlőre nem törődöm vele, majd este megkérdezem a Király Kardját, hogy van-e valami ami miatt aggódnunk kéne. A vásár hullámait követve megérkezünk a lassú elegáns zenét játszó dalnoknőhöz, ahol lecövekelek és élvezem a zenéje által nyújtott örömöket és annak harmóniáját majd a mellettem lévő uraságnak szegezem a kérdést – Mondja Evelio Mallwar úr ténylegesen mit gondol a toroniak jelenlétéről és főképpen arról, hogy Vinaryn Aakathys herceg úr, valamint Lydia Aakathys kisasszony sem tette eddig tiszteletét Niiro Larkhon uraságnál.

**A karakter Udvari etikett - intrika ( 2 ) / Diplomácia - Politika ( 2 ) / Párbaj ( 2 ) / Történelem ( 1 ) jártas.

(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi és bambuszkalap a napsütés ellen)

[Dierol]

Saito

Saito amikor a toroni asszonyokra terelődik a szó, megvonja vállát.
- Ezt is el tudom képzelni - de egyet a toroni férfiakról bizton tudok. Vagy sokkal ostobábbak, vagy sokkal bátrabbak, mint én. Mert hogy én nem mernék egy ágyba bújni egy toroni nővel, mert attól rettegnék, hogy mikor mérgez meg, vagy vágja át a torkomat. Inkább küzdök pár büdös orkkal, ha már lehet választani. Azokkal legalább pontosan lehet tudni, hogy agyon akarnak verni.
Közben óvatosan belekóstol a helyi borba, s erőst reméli, hogy nem három emberes bor lesz. Picit felvonja a szemöldökét, amikor hallja, hogy vélekednek Larkhon úrról. Ha jól értette, épp azt ecsetelték, hogy nem azért védte meg a helyieket, mert kedveli őket vagy mert felelősséget érez feléjük, hanem azért, mert a saját érdekei és a zsebe ezt diktálta. De legalább a helyieknek sincsenek illúzióik. Így ő is csak diplomatikus hümmögéssel járul hozzá a helyi nemesúr véleményezéséhez. Ellenben, amikor a bányász kifecseg valamit, amit a többiek le akarnak söpörni - nos, az felkelti a kíváncsiságát.
-Oh, a mendemondák és hihetetlen történetek üde színfoltjai a társalgásoknak! - szól közbe Saito, s megkérdi a bányászt
- Azt mondod, hogy van más nemesúr is ezen a területen? Mert nem feltételezem, hogy a Hét Szél kolostor növendékeire gondolsz - cseveg, és tölt egy kupával, amit a bányás felé tol az asztalon, hogy ne száraz gigával kelljen pletykálnia.

[Haldirien]

Kabata Norobu

A lovag biccent a Norobu úrfi szavaira, majd megszólal.
"Inkább vívnék meg egy démonnal párbajban, mintsem az udvarok trágyaszagú hazugságait hallgassam és terjesszem. Szerencsére a családom kis udvarában erre nincs kivetnivaló, de sokat hallottam a nagyobb nemesurakról, és az ő környékükről, hogy inkább a helyi lovagrendnek szenteljem az életemet, mindsem az uraskodásnak. Bár néha még ott is előfordul ez a trágya." - rázza meg a fejét.

Az előadóművész egy, a keleti hegyvidékekben népszerű dalt kezd el játszani, a lovagon látszik, hogy nem lepte meg a nyílt kérdés, és a hangját lehalkítva válaszol.
"A sejtésem, hogy amíg Larkhon úr és az öreg toroni viszonya barátságos volt, egyelőre a háború eléggé megkavarta a dolgokat, és jóval... Távolságtartóak lettek. Ha nem is ellenségesek. Én nem mennék el hozzájuk, az biztos, mert a végén még megölnek, bosszút kiáltva. Nem tartom jó jelnek, de úgy hiszem, hogy egy jó ideig még nincs szüksége a környéknek félni a toroni pikákat."

Saito
Saito viccén jót nevetnek, és egyetertően bólogatnak a bányászok, majd az egyikük megemlíti:
"Annak is meg van a kalandja."
Amire a többiek még derültebben iszogatnak, majd leterítik a lapjaikat, és sikeresen megnyerte Saito az adott kört.

Kentaro, a bányász összenéz a többiekkel, majd odahajol Saito felé.
"Az a mondás a falunkban, hogy az erdőkben él egy asszony, és sokan őt követik, mintsem Larkhont. A mi falunkból is elmennek egy páran éjjelente. Aztán csak hajnalba érkeznek vissza. Először azt hittük, csak kufircolni mentek, de nem a falvak..." - ebben a pillanatban az egyik járókelő, aki épp két sört vitt magával, megbotlik és egy tekintélyes méretű sörfoltot ejt a bányász ruháján.
"Elnézést, uram!" - szólal fel a férfi, majd lerakja a két sört a másik asztalhoz, és leül a kockázókhoz.
"Nézzen az orra elé, uram!" - válaszol a bányász, megigazítva a ruháját. - "Szóval igen, az erdő felé mentek. Néhány este még máglyákról is beszéltek a pásztorok."

[Filio Mortale]

Kabata Norobu

Séta és beszélgetés lassan hömpölyög mint egy lusta és terebélyes folyó, közben megtudom, hogy  Evelio Mallwar uraságnak sincsen túlságosan  ínyére az udvari intrikálás és cselszövés amit nemes egyszerűséggel állati ürülékhez hasonlít és nevez, amit rövid hümmentéssel veszek tudomásul.
 -   Nos igen, ám azt leszögezhetjük, hogy a valódi trágya bár a megnevezése eléggé pejoratív vagy lealacsonyító igencsak hasznos a földek és az eljövendő gazdag termés tekintetében az udvari testvérével szemben. – jegyzem meg melankolikusan miközben  beszélgetőtársam áttér Niiro Larkhon uraság helyzetére - Igazán fájó ilyen híreket hallani és sajnálatos, hogy egy jóravaló és talpraesett embernek egy politikai lápon kell egyensúlyoznia azért, mert a birtokszomszédjával a közelvárássokkal szemben jó viszonyt ápol. Vallom, hogy többször kéne felülemelkednünk az általánosításokon és nem belesodródnunk a társadalmi elvárásokba főképpen akkor amikor ezek indokolatlan előítéleteket és gyűlöletet keltenek. Az egyéneket önállóan tetteik alapján kellene megítélni és nem a születésük, vagy társadalmi hovatartozásuk alapján. – boncolgatom a kényes témát.
Amennyiben úgy látom, hogy Evelio Mallwar uraságot untatja a társaságom, vagy a beszélgetés és esetlegesen szabadulna már úgy elegánsan biztosítok számára menekülési útvonalat, hogy megfelelő módon menthesse ki magát és az elvárásoknak megfelelő módon távozhasson.
Amennyiben beszélgetőpartnerem kimenti magát és távozik úgy teljes figyelmem a lassú elegáns zenét játszó dalnoknő felé irányul és a dallam végén megszólítom – Konnai sa deinin ana harmatos hajnalnak csodálatos hangú hölgye, esetlegesen nem venné tolakodásnak, ha megkérném, hogy játssza el nekem az őszi vándorok balladáját? „Lépteimmel, az úton száraz levelek, zizzenése jár” – idézem a vers kezdő sorait mosolyogva.

**A karakter Udvari etikett - intrika ( 2 ) / Diplomácia - Politika ( 2 ) / Párbaj ( 2 ) / Történelem ( 1 ) jártas.

(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi és bambuszkalap a napsütés ellen)

[Rigor Mortis]

Ut Saeva


  A verseny eddigi állása érdekesen alakul,a versenyzők nagy része bugrisokból áll,akik boldogok ha a céltábla közelébe sikerül
találni.Az ifjú leányka elég jól kezdi,rögtön egy telitalálattal,még nem felbukkan egy apó aki sutyorog neki valamit,erre a kislány
sietősen kilövi a nyilait,az utolsót majdhogy nem vaktában.Aztán kikapja az apó kezéből a tálat és eltűnik vele a forgatagban.
Már csak a fogadóból,a szemrevaló teremtés van hátra...Amikor a vonalhoz lép Ut odaszól neki:

-/Közös/ Sok sikert kisasszony!

Ut csuklyája alól figyeli fakó borostyán szemeivel,ahogy egymás után
útjára engedi a vesszőket.Nem tűnik rossz íjjásznak,de majd csak a bíró összesítése után derül ki
hogy Ut képes lesz e megnyerni ezt a falusi céllövöldét,a csekély céllövő tudományával.

[Az Ezüst Utazó]

Kicsit nyújtogatom a nyakam. Innon az előbb még itt volt de h lelépett vissza az erdejébe Borisz bácsi nem fog sírni utána. Nem vagyok az az ijedős fajta, de kicsit beijedtem. Mintha semmiből lépett volna elő Ut Seave úr, igyekszem tréfával elütni.
-(Közös nyelv) Ezzel a halk járással felléphetne bármelyik erioni mulatóban. Á csak vicceltem! Köszönöm viszont  ez nem szerencse kérdése. Ezt a kis rapírt nem erre távra találták ki, de azért jó móka lesz!-A lövések elég jók lettek kivéve mikor vele beszélt Alamo de nincs mint tenni dolgoznom is kell nincs mese, futva mentem vissza vagy a fogadóba vagy a az egyik sörpulthoz, amelyik közelebb van.

[Dierol]

Saito

Saito érdeklődve húzza fel a szemöldökét.
-Ugyan, mégis mi módon tudná jobban érvényesíteni a falusiak érdekeit egy erdei asszony, mint Larkhon úr? - kérdezi kissé értetlenkedve - hátha Kentaro kihasználja a helyzetet, hogy szakérthet valamiben. Az éjszakai találkozón  nem annyira akad fenn, mert feltehetőleg Larkhon úr nem venné jó néven, hogy a falvakban csökken a befolyása. Azaz félig-meddig titok, vagy legalábbis nyíltan nem illik népszerűsíteni a dolgot. S az éjszakai találkozók alkalmával meggyújtott nagyobb tábortüzek is érthetőek - mert népesebb csoport estén is jól eshet a meleg, amit a hegyvidék hűvös klímáját hivatott elűzni.
Aztán nem nagyon faggatja tovább a bányászt, mert a túlzó tolakodással akár el is riaszthatja a későbbi pletykák elregélésétől. Inkább tovább játszik kártyán a pár rezes tétekkel.

[Haldirien]

Ut Saeva és Felicia

A húrok pendülnek, és a nyílvesszők süvítenek.
Felicia a külhoni Ut Saevához hasonlóan négy sikeres találatot szerez, sajnos ezek közül azonban egyik sem találta el a legkisebb kört a bálán bár az első lövés egy ujjnyival vétette el csupán.

Ahogy az utolsó lövés is célba ér, a felügyelő mosollyal a száján szólal fel.
"Számtalan csodás céllövőt láthattunk! Habár Baeln az  találta el a legtöbbször a célpontot, a belső kör kettőnek számít így mivel a külhoni kétszer is eltalálta a bála közepét! Így ő a nyertese a céllövő versenynek!" - a kezébe vesz egy szőlő kaccsal felfont nyílvesszőt és átadja Ut Saevának. - "Nyertesként a ma esti fogadáson a nemes urunk, Larkhon úr asztalánál kap helyet! Kérem tapsoljuk meg az urat!"

Felicia az utolsó lövés után felváltja a vásári serpultnál szolgáló segédet, aki elmegy megnézni a kézművesek portékáit, és egy apró agyagmedalliont vásárol, amely szép díszes karcokal borított. Azt követően segít Feliciának, közben beszélgetve vele a vásári emberekről.

[Rigor Mortis]

Ut Saeva


Az utolsó lövés után nem sokkal a bíra ki is hirdeti az eredményt...ami szerint nyert.Méghozzá azt hogy a 
nemesek asztalánál ehet az esti lakománál. Na sebaj,még ha nincs is pénzbeli nyeremény,legalább jó
étket fogyaszthat...ez is valami,jelen körülmények között.
Enyhén meghajol a taps alatt,nem túl lelkesek ugyan...a helyiek nyilván a fogadó alkalmazottjának drukkoltak,
erre egy külhoni nyert...
Miután vége az eredmény kihirdetésének még megkérdezi mikor is kezdődik a lakoma,hogy legalább időben odaérjen
és ne sértse meg a helyi urat késéssel...Ha ezt megtudja,a köztes időben a vásárban csámborog és nézelődik,hogy
elüsse az időt.