Szerző Téma: Első Felvonás - Az Ünnepség  (Megtekintve 2846 alkalommal)

Nem elérhető Cyrgaan KheaLorn

  • Nemeskyr kardforgató
  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 857
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • A hóhajú erioni
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #45 Dátum: 2021. November 03. 14:46:20 »
Temmo Nogara

Úgy látszik, a gyógyító asszonyság hasonlóan tanácstalanul áll a sebesülés fölött, mint az ifjú harcművész.

- Hát... - simít végig tar koponyáján - ... nem vagyok nagy tudója az állatoknak, de elég nagy jószág lehet, ha ilyen sebet tud csinálni. A falubeliek majd' csak tudnák, ha ilyesmi járná a hegyeket.

Morfondírozás közben segít a szíjakkal rögzíteni a sebesült lábát, alaposan megfigyelve a gyógyító mozdulatait - miképpen helyezi el a szíjakat, hogy az ereket ne szorítsa el, de tartsa a lábat, és hasonlók kötik le a figyelmét, a nagydarab fickó távozása szinte csak a tudatának a peremét éri el, akárcsak a fogadó vendégeinek egyéb mozgása.

A javasasszony bizakodóan úgy látja, hogy stabilizálták a sebesültet.
Az ifjú harcművész, tenyereit összetéve a mellkasa előtt, meghajol az asszonyság felé.


- Én tartozom köszönettel, amiért tanulhattam.

A meghívásra elmosolyodik, és udvariasan felel.

- Köszönöm a meghívást! Úgy terveztem, hogy megnézem magamnak az ünnepséget, az elmúlt hetekben úgyis a legtöbb időt a földeken töltöttem, de a betakarításnak majdnem vége, és még nem láttam hasonló ünnepélyt. De lehet, hogy később felbukkannék - nem tudom, meg tudok-e itt aludni. Ha nem, örömmel csatlakozom!
"A férfit csak ezután vettem észre. Igazi ragadozó volt: hószínű, vállig omló sörény, markáns, óarany árnyalatú, kyr vonású arc, a szeme pedig... förgeteg-szürke, mint vihar után a hajnali ég. Egy tisztavérű kyr."

Alan O'Connor - A Halál hét arca

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2641
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #46 Dátum: 2021. November 06. 07:43:14 »
A harmadik sörtől merengő múltba és jelenbe tévelyedő hangulatba került. Belekérdeznék, és rémülten nézem a csuklóját de aztán hagyom, ha értető módon is de kiderült mi történt azzal a szegény emberrel. Egyszerű mondatok. 
-Mire vadászok amúgy? Farkas ,medve?-El kell mondanom annak a gyógyító asszonynak, hogy nem állat harapta meg hanem vasba lépett. Még ha oly kicsi is vagy medvére való, akkor is lábát vesztheti.
-Hozok ételt!-Be vagyunk zárva. Boris azt gondolta három sörtől dühöngeni kezd, vagy nem tudom. Először az egyik hajcsatalommal ügyeskedem kinyitni a zárat, ha nem megy szólok Innonak, hogy tépje fel az ajtót. Siker! Jó tanárom volt az apám! Azonnal a gyógyító asszonyhoz megyek Átverekedve magam a vendégeken.
-Nem állat kapta el, hanem belelépet egy vascsapdába amit vadászok raktak ki.-Mondom egy szuszra. Hogy, ki meg mikor az nem fontos amúgy se árulnám el Innont. És futok is  tovább
Tálcára teszek annyi ételt amennyit elbírok és egy pakli kártyát, nagy ívben kerülöm Borist de ezért még számolunk!Visszamegyek a különszobába!
-Itt is vagyok.-Remélem nem lógott meg a nagy ember.
-Mond? Tudsz Kártyázni?






 

 

Nem elérhető Kirvano Kien

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 81
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #47 Dátum: 2021. November 08. 10:22:24 »
Innon a remete

Az étel említésére elmosolyodik és összedörzsöli a tenyerét. Annak ellenére, hogy nem rég evett, ismét megkordul a gyomra. Figyeli az ajtóhoz lépő nőt, ahogy a zárral ügyködik, majd mire kettőt pislant, az már ki is nyitotta.
- Farkast nem, falkában járnak, egyedül veszélyes. Medvét egyszer már sikerült. – Simít végig a prémköpenyén. – Inkább kisebbeket. A hús úgyis megromlik… -
Mondja gyorsan, mert a nő máris egyedül hagyta. Mikor Lici elmegy, feláll és körbejárja a szobát. Kikukkant az ajtón is, érdeklődve les ki a vendégektől hangos terembe. Megfogdos amit tud, kinyit szekrényt és fiókot. Végül visszaül a helyére és az üres söröskorsóját markolássza. Nem kell sokáig, hiszen Lici gyorsan visszatér egy telipakolt tálcával.
- Had segíccsek! –
Pattan fel, hogy levegye a terhet a nő kezéből. Naivan udvariasságnak gondolhatná bárki a gesztust, de amikor Innon a megszerzett tálcára úgy néz, mint a bajvívók szívük hölgyére, rájöhetnek, hogy tévedtek. Nem vár kínálásra, nekilát rögtön. A kártyákra pedig csak csodálkozva pislog és a fejét rázza.
- Miaz és hogy köll? – Kérdi teli szájjal.

Nem elérhető Rigor Mortis

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 220
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #48 Dátum: 2021. November 08. 18:35:09 »
Ut Saeva

   Nem tudja mennyit szunyókálhatot,de egyszer csak valaki a fogadó személyzete közül szól hogy elkészült a fürdő. Amint körül néz a háló helyen a két szintén újonnan érkezett figura nincs fent.Ők már biztosan túl vannak a fürdésen és mulatnak valamerre.Követi a szolgálót,majd átadja magát a gőzölgő víznek.Átmelegíti kihűlt csontjait,majd miután végez megkérdezi Borist,miféle verseny lesz a faluba...."-Célbalövő verseny"...érkezik a válasz.
Elgondolkozik egy darab ideig...valamiféle jutalom biztos lesz,ha esetleg csak a helyi és környékbeli bugrisok vesznek rajta részt,talán lesz némi esélye kevéske íjásztudományával. Ezért úgy dönt megnézi magának ezt a versenyt.
Felmegy az alvóhelyéhez a számszeríjáért,majd nekiindul a falunak,menet közben kérdezősködik a helyiektől hol lehet nevezni,vagy kinél?
« Utoljára szerkesztve: 2021. November 09. 09:30:01 írta Rigor Mortis »

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2641
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #49 Dátum: 2021. November 20. 05:42:07 »
-Ez kártya, és játszani lehet, szoktak vele.-Válaszolok minden egyéb kertelés nélkül. Előtte megköszöntem a segítséget igaz elbírtam volna.
-Ha lehajolnál kapnál érte egy puszit.-Majd elmagyarázom mit játszanak kint. Ha elsőre másodika nem érti, akkor  se adom fel. Mert akkor a KÖR nevűt játsszuk. Mi otthon Bilinek hívtuk de ez mellékes. Csak annyit kérek még, hogy a nagy tányér ételt tegye máshová Mert körbe kell le tenni.  Mondjam vagy mutassam? Előbb mondom.

Nem elérhető Kirvano Kien

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 81
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #50 Dátum: 2021. December 01. 10:31:31 »
Innon a remete

A köszönetre csak orrhangon dünnyög halkan, mivel már a szája és kezei tele van kajával még mielőtt leült volna. A puszi hallatán elvigyorodik. A kezéből lerakja a sültet, majd a zsíros kezét egyszerűen beletörli a nadrágjába. Ezután Pici Lici hóna alá nyúlva megemeli, felrakja az egyik székre és bár a nőnek így is lábujjhegyre kell állnia, de így saját maga is meg tudja puszilni a magas férfit.
Innon ezután ismét a kaja felé fordítja a figyelmét. A magyarázás nem sokat ér, amíg van a tálon az étel. Viszont a tányér arrébb tételére sértetten néz Licire, majd a paklira.
- Nana! – Esik ki pár húscafat a szájából, ahogy védi a tányérját.
Sértetten, résnyire szűkült szemekkel néz a nőre, de nem bírja sokáig. Elneveti magát és ölbe kapja a méretes tányért, Licit pedig közelebb húzza magához, így a kaja mellett a nő is eltereli a kártyákról a figyelmét, amíg eszik. Mire az étel eltűnik és az ujjairól is leszopogatta a zsírt, Lici nem sok sikert ért el a magyarázással.

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2641
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #51 Dátum: 2021. December 06. 06:31:18 »
Felicia:
Ennyit a kártyáról, ami nem megy nem erőltetjük. Nagy emberbe sok étel fér, de hogy ennyi? Nem fogom megkérdezni mit eszik az erdőben, mert valami kacifántos vagy érthetetlen választ kapnék. Kifelé fülelek. A fejemre csapok. Mi ez a hirtelen beállt majdnem csend!
-A Célbalövő  verseny!Mennem kell dolgozni,  Menj és nézd meg, vagy ne, ahogy gondolod.-És már veszem is a kabátom, hogy munkába álljak valamelyik kinti stanon messze kerülve Borist.



Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #52 Dátum: 2021. December 08. 03:15:30 »
= A nap további része: Kabata Norobu =

A kyr férfiú Kabata Norobu szavaira elmosolyodik, majd egy biccentéssel válaszol.
"Mifelénk a vendégek is kardot ragadnak, ha a vendéglátójukat megtámadja valaki, elnézést a feltételezésért, hogy Önöknél is hasonló a helyzet." - a mellette álló kyr testőrnő elmosolyodik, és kisétálnak az épületből.

Niiro Larkhon még egy rövid időre félrevonja Kabata Norobu urat, aki kifejti a toroni küldöttek felőli aggályait. A fiatal nemesúrfi szavaira az idős nemes megértően bólint.
"Éles a szeme, Norobu uram, magam is így gondolom, hogy a modoruk közelebb áll egy pásztoréhoz mint egy nemesúrhoz, a herceg úr apja egy jó ember volt és nagyra értékelte népünk kultúráját is, amikor itt járt. Sajnos az idő eljárt az öreg felett, a karjait elhagyta az ereje és az ágyából sem tud kiszállni." - mondja egy keserű mosollyal Niiro Larkhon úr. - "Remélem, a herceg úr fele olyan jó ember és tisztelettudó, és avval már teljesen megelégszem."

A falu elöljárója tisztelettudóan meghajol a távozásotokra, és sok szerencsét kíván mind Larkhon, mind pedig Norobu úr házára és megköszönik, hogy jelenlétükkel megszentelték a házukat.

A házból kilépve a toroni nemes még egy két udvarias szót vált a dwoon lovaggal és Niiro Larkhon úrral, majd Kabata Norobutól is elköszönnek egy időre, és a piac felé veszik az irányt.
Niiro Larkhon úr ezután az elöljáró felé fordul és a falu helyzetéről, az emberek élete és munkája felől érdeklődik, végül arról, hogy tapasztalt-e valami furcsát, de miután nemleges választ kap egy főhajtás kíséretében elindul a fogadó felé.

Mindeközben Kabata Norobu a dwoon mellé szegődik aki mosolyogva bólint a nemesúrfi felé.
"Természetesen, jóuram, szívesen venném a társaságát." - végignéz a piactéren és a különböző játékokhoz felsorakozott embereken, majd Norobu úr felé pillant. - "Nagyon szép ez a falu, mindezt annak a tudatában, hogy egyike volt az első falvaknak, amelyeket elértek a  toroni légiók."
A délután folyamán Kabata Norobu kedélyesen beszélgetett Evelio Mallwar úrral, aki elárulja, hogy a közelben lakó nemes, Savalier Mallwar negyedik gyermeke, aki jobb híján a kardnak szentelte az életét. Az apja Niiro Larkhon úr jó barátja, mint közeli nemes, sok apró cseprő ügyben segítették a másikat, és Savalier úr egy kéréssel fordult a Larkhon úrhoz. Kell egy kis udvariaskodás, de végül elárulja, hogy az egyik közös szomszéduk magának titulálta a közös erdőt és a mellette fekvő tavat, amelyek Mallwar úr jobbágyai számára is fontosak. Viszont ez a balkézről eső szomszéd bőségesebb területtel megáldott ember, így bár nem derekasabbat, de létszámban nagyobb fegyvereseket tud maga mellett. Savalier Mallwar egy korábbi szívességért cserébe kéri Larkhon urat, hogy segítsen meggyőzni ezt a balkézről származó nemesurat, hogy az elorzott földet adja vissza. Lehetőleg a tiad és a dwoon nemes erőfölénye elégséges lesz ahhoz, hogy a peresügyet fegyverhasználat nélkül oldják meg, mert a másik uraság sem ma született bárány, de szerencsére amennyire a földje bőséges, annyira nehezen csinál barátokat a környéken.
"Ha megtudhatom, Ön, Norobu uram, mi járatban van a mi nagyszerű vendéglátónk udvarában?" - mondja egy kedves mosollyal a lovag.

= Saito =

Saito, miután látta az erdőből hazatérő falusiakat és a lila virág villanását az egyik bokron, a falu főtere felé veszi az irányt, és a zsibogó embercsoportokon átvágva végül megtalálja, amit keresett. Úgy tűnik, a szerencsejátékozó emberek elsősorban a piacra hozott sörasztal körüli asztalokat szemelték ki maguknak, hogy a kártyának, kockának és a sörnek szenteljék a délutánjukat. Szívesen fogadnak minden új asztaltársat, így Saito akár kockázni, akár kártyázni is leülhet. A kártyát láthatóan már mámorosabb emberek játszák, már két két üres pohár is sorakozik előttük, valamint egy üveg rövidital, míg a kockások úgy tűnik mértékletesebben fogyasztanak, ott csak egy uraság öntött már fel a garatra, de az asztalra helyezett pénzét elnézve hamarosan új fogalatosság után nézhet majd.
A játék alatt sok érdekesség üti meg a fülét, a kártyások asztala úgy tűnik, hogy a környéken elszaporodott lopásokról, vadorzókról beszélnek, és az egyikük szerint egy nagy medve méretű alak állhat a dolgok mögött, mert egyszer mintha látott volna valami ilyet az erdőben ólálkodni, de a többiek szerint valószínűleg csapatosan mozoghatnak, mert az egyik este amikor rőzséért ment az erdő széle felé, tábortüzeket látott az erdő mélyén, talán hármat is.
A többiek erre a közelben sétáló toroniak felé sandítanak, és amíg az egyik kiköp az irányukba, a másikuk mondja, hogy biztosan a sápadtak jönnek vissza, hogy bosszút álljanak.

A kártyások meglehetősen derűsebb témákról beszélgetnek, ők a közeli bányákban dolgoznak, és arról beszélgetnek, hogy az újonnan feltárt tárna rész mennyivel megkönnyíti az bányászatot, mert könnyen mozgathatóak a kövek, és egy tucat ezüstkövet találtak a sziklában.

A játékot követően visszatér Saito a fogadóba, Borisz éppen beszél a kislánnyal, aki megmutatta Saito számára a fekhelyét, majd az heves bólintással, nagy irammal elszalad melletted, egy röpke pillanatra megáll, mosolyogva integet, majd tovább szalad, ki a fogadóból.
Borisz kimér egy pohár sört a kardmesternek, majd magának is kimér egyet, és az állát vakargatva vonja meg a vállát.
"Nem tudok semmilyen maszkosról, azt kell, hogy mondjam, nagyuram. Én már jó ideje élek a faluban, de még maszkossal nem találkoztam, nem is hiszem, hogy bárkinek lenne hasonló. Bár főleg itt a fogadóban szoktam lenni, hogy a szerencsétlen, bejáró lelkeknek legyen hol lehajtaniuk a fejüket, akik erre tévednek"
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Kirvano Kien

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 81
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #53 Dátum: 2021. December 08. 23:00:12 »
Innon a remete

Ahogy Lici hirtelen elrohan, Innon csak pislog értetlenül. Egyedül az üres szobában viszont még az étel se esik olyan jól. A fa tálon már csak egy kevés hús várja az elkerülhetetlen véget, de Innont nem olyan fából faragták, hogy ilyen könnyedén feladja. Feláll, megsimogatja a szép, teli pocakját, és kezében a tállal, amin még a tisztára szopogatott csontokat is feltornyozta, elindul kifelé Lici után. Persze a lánynak már nyoma sincs és a fogadóban is megcsappant a vendégek száma. Biccent Borisznak, aki egy kardos férfinak mér sört. Kintről viszont érdekes zajok hallatszódnak, úgyhogy maga mögött hagyja a fogadót . Odakint csodálkozva figyeli a tömeget. Nem látott még hasonlót, mindenhova odatolakodik, kíváncsian nézelődik, de mivel nem érti az itteni beszédet, hamar tovább is áll. Itt kint az étel is pénzbe kerül, a bódéknál a portékák szintén. Mikor a tál is kiürült, a csontokat a falu kóbor ebei kapják és ő pedig elindul a célbalövő versenyt megkeresni. Talán dárdával megpróbálkozik, ha ki mernek állni ellene.

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #54 Dátum: 2021. December 15. 12:43:03 »
Kabata Norobu

A kyr férfi megjegyzése kapcsán két elegáns legyezőcsapás közepette válaszol.
- Valóban jóuram? Már meg ne sértődjék jóuram, de eléggé bárdolatlan* szokásnak tűnik hívatlanul és kéretlenül beavatkozni két főúr kibontakozó magánharcába, amennyiben a vendéglátó főúr mégis igényelné a vendége segítségét a magánharcban az felkérés keretében zajlana, hogy képviselje a kisegítendő főurat a magánharcot eldöntő párbajban mint annak bajnoka.
*Norobu valójában barbár szokásnak tekinti, de inkább csak finomabban fogalmaz és a bárdolatlan kifejezést használja*
Ebédet követően meghajlás keretében viszonozza a falú elöljárójának jókívánságait és hasonló jókat kíván a házának és annak népeinek.
Evelio Mallwar úr elbeszélése közben szórakozottan játszadozik a kezében tartott összecsukott legyezővel majd az uraság kérdésénél gyorsan kinyitja és villámgyorsan össze is zárja a lamellákat mielőtt megválaszolná a feltett kérdést
-   Evelio Mallwar úr fogalmazzunk úgy, hogy egészségesebbnek tartom a vidéki életet a királyi udvar intrikáinál ezért atyám kívánsága alapján meglátogattam szívélyes barátját Niiro Larkhon uraságot és elhoztam neki atyám jókívánságait, valamint az azokat kifejező ajándékokat. Testvérbátyám tragikus halálának következtében a család elsőszülöttjévé váltam ami fogalmazzunk úgy nem nyerte el minden családtag osztatlan örömét, mivel atyám második külhoni feleségétől származom míg megboldogult bátyám atyám első mondhatni tradicionális  nemesi házasságából származott, ezért megpróbálok távol maradni az királyi udvartól és az azt övező ármányoktól és fohászkodok Kyelhez a bírához, hogy atyám harmadik házasságából egészséges és életerős öcsém foganjon kinek a javára lemondhatok első szülötti jogaimról, mivel atyám mostani házasságát a család minden ága egyformán támogatja. No de Evelio Mallwar úr térjünk vissza az ön családjának problémájára, ha jól értem a tiszteletre méltó szomszéd magához vonta a közös erdőt és tavat no meg gondolom a tavat övező legelőket is, de hiszen az osztatlan közös földnek minősül mint minden erdő legelő nádas. A  földesurat  a  járadékok  rendszere  és az  urasági  földek  megművelése  illeti meg amibe a osztatlan közös földek nem tartoznak bele azokat önkényesen nem vonhatja el, hiszen azok közös tulajdonok mindenki szabadon használhatja őket. Lehet, hogy a fegyveres konfliktus helyett inkább beszélni kellene ezzel a balkezi tisztelt szomszéddal és megértetni vele, hogy az osztatlan közös földeket** nem használhatja kizárólagosan a sajátjaként, mert az ilyen jogszerűtlen birtok részéről (possessio iniusta) melyet ráadásul rosszhiszeműen és erőszakkal birtokol  (possessio malae fidei) azaz a vi possessio vitiosa esete áll fenn minek a király bírái és törvényszolgái nem nagyon örülnek és gondolom a problémás tisztelt szomszéd sem örülne egy királyi revíziónak a tekintetben, hogy az király tulajdonát próbálja meg elbirtokolni, merthogy az osztatlan közös földek a király tulajdonai amit végtelen kegyelmében az alattvalói használatába utalt.

**A karakter Udvari etikett - intrika ( 2 ) / Diplomácia - Politika ( 2 ) / Párbaj ( 2 ) / Történelem ( 1 ) jártas

(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi és bambuszkalap a napsütés ellen)

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #55 Dátum: 2021. December 19. 17:06:12 »
Saito

Saito, miután látta az erdőből hazatérő falusiakat és a lila virág villanását az egyik bokron, a falu főtere felé veszi az irányt, és a zsibogó embercsoportokon átvágva végül megtalálja, amit keresett.
A falu piacára visszatérve nem kérdés, hogy hova is ül le először. Kártyán van egy kis esélye, hogy taktikázva inkább rá mutasson a szerencse ujja - de ne a középsővel... Ellenben a kockára már nem igazán van ráhatása, így azt nem is szereti annyira. Ezért aztán először a kártyások közé keveredik, és némi sörrel együtt a helyi pletykákat is magába szívja. Az erdőben pihenő banda vagy szabadcsapat hírére azért neki is megvan a maga verziója

- Az ivóban parádézó hóhajú lehet, hogy beszari ahhoz, hogy csak pár emberrel utazzon. Ki tudja, hogy nem-e holmi hozzá tartozó büdös orkok szarják össze a virágos tisztásainkat rá várva? - teszi fel a költői kérdést. Egyfelől bármi ilyesmit könnyedén kinéz a toroniakból, másrészt meg nem árt, ha a helyiek kissé többször néznek a hátuk mögé az elkövetkezendő napokban.
A kockázóknál már inkább a kíváncsiság hajtja, amikor rákérdez

- Mégis miért jó egy olyan tárna, amiből már valamikor valakik kibányászták a telér javát? - értetlenkedik kissé - A használt tárna olyan mint a lukas kulacs - alig maradt benne valami - véli, és várja, hogy felvilágosítsák - Ha meg gazdag lelőhely, akkor mégis miért hagyták annyiban?  - teszi fel a következő kérdést, hiszen az emberek kapzsik, és egy fellelt telért nem hagynak csak úgy kiaknázatlanul.

A fogadóba visszatérve futólag rámosolyog a mellette elviharzó kislányra, aztán folytatja az útját Borisz felé. Aki csak annyit árul el, hogy a látott maszkos nem a környékről való. Pontosabban a maszk nem az, de a viselője attól még lehet helyi. Az utolsó mondatra elmosolyodik.

- Úgy beszél, mintha a felperzselt faluban még mindig csak ez az egy épület állna ellen úgy ahogy az elemek haragjának - válaszolja, aztán a belekortyol a pohárba
- De ha már ilyesmiről beszélünk... a falu biztonságát védi pár alak az erdőben megbújva? Esetleg a déli vendégekét? Áh, mindegy! - legyint Sato -  Leginkább az érdekelne, hogy ha a rendezvény alatt rendbontás történik, akkor Niiro Larkhon úr emberei kezelni tudják ezt a tömeget, vagy szükségük lenne további kardra? - érdeklődik. Azt fel sem tételezi, hogy a nemes úr nem gondoskodott plusz fegyverforgatókról a rend megőrzése érdekében.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #56 Dátum: 2022. Május 23. 03:06:51 »
Felicia, Innon, Ut Saeva (és Temmo Nogara)
A közös ismerkedést követően mind a barbár, mind pedig a fiatal italoslány elhatározták, hogy mindketten meglátogatják a célbalövő versenyt.
A falu a céllövő versenyét az egyik ugaron hagyott szántóföldjén szervezték meg, habár a versenyen a nemesúr őrei által felajánlott íjakkal lőttek, van lehetőség a saját eszköz használatára is.
Az íjászversenyen közel egy tucat ember indult, köztük egy két gyerek akik egy két közelebbi célpontra lövöldöztek, a többség a falu lakosai voltak, köztük a fogadós egyik „leánya”, Felicia, egy két bányász a hegyvidékekről, egy kicsit beteges külsejű, csuklyás alak és egy igazán megtermett medvére hasonlító ember. Továbbá a nézőközönségben még kitűnőek voltak a toroni követség tagjai, valamint pedig az egyik törp a fogadóból, akik élvezettel nézik a versenyt, és az egyes nagyon megmosolyogtató  elfuserált lövés után halkan megbeszélik a dolgokat, vagy a törp esetében megkuncogták a résztvevőket.

Lien, a fogadóban megismert kislánynak nem sikerül kilőnie a nyílvesszőjét, amaz megpattan az íján és egy pár lábbal odébb a földre zuhan, és kicsit csalódottan figyeli a többi versenyzőt, de amikor Felicia lő, árgus szemekkel figyeli, és láthatóan izgul a lány sikeréért. Lemásolva Felicia mozdulatait, a második és harmadik lövése roppant jól sikerült, az egyik a bála közvetlen közepébe mélyesztette a nyílvesszőt.
Az egyik megtermett bányász egészen ügyesen lőtt, az egyik távolabbi bálába tűzi a nyílvesszejét. Mindegyik lövése eltalálta a bálákat, azonban a pontosságán még kellett valamit finomítania.
A molnár fia inkább elkullogott, miután a kislányhoz hasonlóan neki sem talál be az első két lövése, nem sokára a helyi szabó is követi, akik inkább abbahagyják a versenyen való részvétet. Úgy tűnik Felicia, a csuklyás és a medve mellett csupán a kislány, két bányász és egy földműves férfi maradnak az utolsó lövésekig.
((Öt lövésre van lehetőség, egy egyszerűbb célszámot kell megdobni a sikeres találatokhoz, tetszőleges fegyverrel is lehet.))

Temmo Nogara
A piacon sokféle áru található, egy két idegen földről érkező kereskedő is tábort vert, hogy különlegesebb tárgyakat, elsősorban ételt, eszközöket és egykét egyszerűbb faragott ékszert áruló árus portékái mellett sétál el a harcművész. Az íjászverseny mellett is elsétál, ahol láthatja, hogy a falusiak mellett egy két idegen, köztük a fogadóban látott megtermett alak és egy csuklyás alak, aki egy számszeríjat emel a célokra.
Nem messze egy kisebb csoportot vél felfedezni Temmo Nogara, akik az egyik ház udvarán kezdtek el jókedvűen birkózni az emberek.
A tömegben sétálva megtudja a harcművész, hogy Larkon úr lovasai az erdőket járták, valamilyen banditafélékre vadászva, akik az erdőségben vethették meg magukat. További beszélgetés foszlány épp egy csodaszép nőt dicsér, amiről két középidős földművelő napszámosnak tűnő ember beszélget. Aztán megüti a fülét, hogy egy másik harcművész iskola tervez bemutatót, akik a levegő és az ég tanításait követik és az ő mentalitását szeretnék elsajátítani. Az idős falusi szerint a falutól délre fekvő kis erdőségben gyakorolnak tegnap reggel óta, mert meglepetés lesz a megjelenésük a falunak.
A vásárban sétálva egy pillanatra egy furcsa szerzetre lett figyelmes. Egy fekete maszkot viselő nő alakjára, akinek a hajában egy mély lila virág van fűzve. Egy pillanatra a tekintetük összeért.

Saito
A kártyatársaid rendkívül örülnek a társalkodásnak és az azonos véleményhez pedig még inkább, arra feltevésre, hogy az erdőben táborozók a toroni csatlósai lennének, a legtöbb kártyás ingerülten felhördül, míg az egyik csupán mélyen Saito szemébe pillant, majd utána a kártyáira vetül a tekintete.
„Azt hiszik magukról, hogy ők a világ urai, bárhová bemehetnek, engedély és kérelem nélkül!” – morogja az egyik, amire megvonja a vállát a másik.
„De lehetne rosszabb is. Niiro Larhon úr ha nem észleli meg időben bajt lehet a falusiak most toroniul. És valószínűleg megöltek volna minket.”
Az egyik kártyás erre csak prüszköl egyet, majd továbbra is a lapjaiba mélyed.

A tárnát jókedvűen magyarázzák el, hogy egykor volt ott egy régi bánya, ám többen is megbetegedtek azok közül, akik a tárnában dolgoztak,  de őket szerencsére nem bántota a betegség, legalább is eddig minden jó, így lehet valami más miatt kellett végül elmenniük és csupán ürügyként hivatkoztak arra, hogy nemesúrnak könnyebben érthető módon üzenjék meg, hogy elhagyják az adott tárnát az emberek. Volt több olyan tárna is, ahol az emberek megbetegedtek egy pár nappal ezelőtt.

A kártyázás közben feltűnik Saitonak, hogy

A fogadóban Borisz egy apró likőrt tölt a kardművésznek, majd egy bólintás kíséretében megszólal.
„A nemesúr ha minden igaz lovasokat küldött az erdejébe valamilyn tábortüzek miatt, amely egy bandita tábor lehetett, így biztosan örülne annak, ha a király kardját úgy hiszem szívesen fogadná Larkon úr, de ő pontosan nem tudja a részleteket, de Larkon úr a falu elöljárójának az épületébe vette be magát, hogy eltöltsenek egy pár vendéggel egy két szép percet és elfogyasszák a szívélyesen elkészített ételt.

« Utoljára szerkesztve: 2022. Június 04. 11:11:10 írta Haldirien »
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Cyrgaan KheaLorn

  • Nemeskyr kardforgató
  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 857
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • A hóhajú erioni
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #57 Dátum: 2022. Május 26. 11:40:01 »
Temmo Nogara

Az ifjú harcművész jókedvűen sétálgat a falucska utcáin, főleg a piacon, ahol még néhány, korábban sosem látott termékre is felfigyel. Persze az élelmes kereskedők megpróbálnák kihasználni az ifjú kíváncsiságát, és élénk szavakkal ecsetelik portékájuk kiválóságát, a hatalmas teremetű ifjú azonban mosolyogva hárítja el a kínálást. A legtöbb tárgynak semmi hasznát sem venné, ha mégoly szépek is, meg aztán egyiket-másikat meg sem tudná venni.
Végül az egyik árusnál beszerez néhány újféle teát, főleg egy különleges, niarei keverék kelti fel a figyelmét, amelyet eddig egyszer ivott életében.
Majdnem elcsábul egy új teáscsupor felé is, de szívének oly kedves a mesterétől örökölt darab, hogy végül eltekint a vásárlástól, és továbbáll - mivel épp az íjászverseny tart, és elég nagy az éljenzés a nézők részéről, így arrafelé veszi az irányt.

Meglepetésére a versenyzők között felismer néhány, a fogadóban látott arcot. Nézi egy pár percig a vetélkedést, de - a résztvevők tudásának elismerése mellett - az íjászat sosem kötötte le igazán a figyelmét. A birkózás sokkal inkább, így inkább úgy dönt, megnézi magának azt a vetélkedőt. Közben persze elraktározza a hallottakat a levegő harcművészeiről is. Ha meglepetésnek szánják a bemutatójukat, udvariatlanság volna idő előtt odamenni hozzájuk, de talán holnap lesz alkalom egy barátságos párviadalra velük...
Ugyanígy tesz a Larkhon uraság lovasaival kapcsolatos hírre is. Eddig még nem hallott ezekről a titokzatos banditákról. Talán illendő volna a segítségét felajánlani az uraságnak? Nyilván nem szenved hiányt poroszlókban és fegyveresekben, meg aztán érdekes volna odaállítani, hogy "hallottam a piacon egy pletykát, miszerint..."
Jót derül a harcművész, ahogy elképzeli magát ebben a helyzetben, gondolatait

Ahogy a maszkot viselő nővel egymásra pillantanak, szinte véletlenül, a harcművészt visszarántja a valóság. Az arcából semmit nem látni a fekete maszk miatt, de annyira kilóg a tömegből, hogy így is megragadja az ifjú figyelmét. Még észreveszi a hajába tűzött virágot, de egy pillanat múltán a női alak fel is szívódik a tömegben, mintha sosem lett volna ott.

Temmo elgondolkodva sétál vissza a birkózókhoz, és mivel az egyik "szervező" - egy nagyhangú fickó, két hete csépelték együtt a búzáját - kiszúrja a tömegben, kénytelen részt venni benne. Igyekszik igazodni a szabályokhoz, és emlékeztetni magát, hogy nem harcművészek az ellenfelei, próbálja visszafogni magát és nem ad bele mindent, de azért jól szórakozik, és remélhetőleg "ellenfelei" is. Mosolyogva köszöni meg a küzdelmeket, és porosan, de mosolyogva indul vissza a fogadó irányába, amikor már az est kezd leszállni a falu felett.


//Levontam egy ezüstöt és 15 rezet a teáért, önhatalmúlag :)//
"A férfit csak ezután vettem észre. Igazi ragadozó volt: hószínű, vállig omló sörény, markáns, óarany árnyalatú, kyr vonású arc, a szeme pedig... förgeteg-szürke, mint vihar után a hajnali ég. Egy tisztavérű kyr."

Alan O'Connor - A Halál hét arca

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #58 Dátum: 2022. Június 04. 10:52:02 »
Kabata Norobu
“Először is, kérem, vegye a legmélyebb részvétemet az ön testvérbátyja halála miatt, a háborúban történt? Ön rendkívül művelt, Norobu uram, lenyűgöző, valóban, ahogyan állítja, azok a földek a király birtokát gyarapítják. Vagyis… ami árnyalja a helyzetet, hogy az egyház lovagrendjének a nagymestere vezeti országunkat, a királyság intézménye már jó ideje hanyagolva van, mióta az első nagymester visszautasította a koronát. Ez részből egy megkönnyebbülés a nemeseknek, másrészről, pedig, főleg az ilyen peres ügyeket tekintve, kevésbé kényelmes. Úgy hiszem az ilyen esetekben a vallási törvényeknek értelmében járna el a nagymester, amelyet az én jó uram inkább elkerülne. Azonban úgy hiszem, megéri ezeket az érveket felemlegetni a szomszédunknak, hálás köszönetem fogadja, Norobu uram, meglepő, hogy ilyen tudással is inkább kerülné a politikát, bár más kérdés, hogy az embernek meg van az esze hozzá, de nincs meg a gyomra hozzá.” – biccent a tiadlani nemesúr felé.

Mindeközben ahogy sétálnak, feltűnik Kabata Norobunak, hogy többen is a fogadóból részt vesznek a célbalövő versenyen, valamint fél füllel elkap valamit az egyik kártyasztalnál, ahol éppen tárnákban történő megbetegedésekről beszélnek markos legények a Király Kardjának.
Ahogy beszélgetnek, Kabata Norobu egy pillanatra egy fekete maszkos nőt pillant meg, lila virággal a fején, ahogy az egyik távolabbi háznak dőlve figyeli a tömeget, majd eltűnik a ház mögött. Ebben a pillanatban rossz érzés fogja el, és hátra pillantva látja, ahogy egy markos legény egy pár hordóval a hóna alatt áll oda a vásárban kiállított standhoz, ahol egy csinos lányka méri a sert és a bort az embereknek, Lien, a fogadóban látott kis rőthajú lányka egy tál egzotikus, talán déli gyümölccsel siet a fogadó felé, egy markáns külhoni kereskedő Kabata Norobu felé pillant, majd a sörmérő hölgy felé fordul, és leszámol neki egy sörre valót rézből, egy fiatal férfi pedig épp leköp egyet a mellete elhaladó kyr pár mögé, és tovább farikcsál egy fadarabot a vadászkésével. Nem messze egy dalnoknő épp tradicionális tiad zenéket játszik, a szemét végighordozza a vásár tömegén, egy pillanatra találkozik a tekintete neki és Norobunak, akit az az érzés fogott el, mintha a lelkébe pillantottak volna, majd továbbhalad a nő tekintete, és tovább játsza a kissé lassú, de elegáns zenét, amivel kíséri a vásár forgatagát. Valamint egy megtermett alakot, akinek kétrészes bot van az övére fűzve, azonban nem viseli magán egyik szerzetes iskola jelképét sem.
« Utoljára szerkesztve: 2022. Június 04. 11:03:45 írta Haldirien »
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Rigor Mortis

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 220
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #59 Dátum: 2022. Június 04. 11:08:09 »
Ut Seave


   Seave,meg néhányan a fogadóból a célba lövő versenyhez veszik az irányt.A résztvevők főleg ilyen-olyan íjjakkal versenyeznek,
de szerencsére "bármi" megengedett ezért a számszeríj ellen sem szól senki.A versenyzők java helyi parasztok látszólag és
egyéb gyenge képességű/képzésű figura...csak néhányan elég ügyesek ahhoz hogy riválisai lehessenek a fiatal boszorkánymesternek.
Bár ő maga sem túl képzett,viszont a nyílpuska némi előnyt adhat.
Mivel nem az élete a tét,de jól jönne az esetleges jutalom ezért kellően próbál koncentrálni a lövésekre.Valódi ellenfélnek alig két
versenyzőt tekinthet,de ők láthatóan nem egyszerű helyiek...legalább is a célbalövő tudásuk alapján.
Amikor sorra kerül kilövi egymás után az öt lövedéket,két kimagasló találatot ér el,egy közepeset és kettő gyengécskét...megcsóválja a fejét,
ezzel bizony lehet hogy nem sikerül első helyre kerülnie.Szerencsére ha emberre kéne lőnie,akkor nem egy nyílt mezőn állna,a célponttól egy
kőhajításnyira és teljesen fedezék nélkül...na és még nagyobb szerencséjére a céltáblák nem lőnek vissza.

A lövések után félreáll és figyeli a maradék versenyzőket,hogy vajon milyen eredményeket érnek el...Néha köhög egyet-kettőt,ez az
egyszerű versenyzés is eléggé kifárasztotta.Annyi biztos,ha igazából harcosnak kéne lennie,nem csak álcázná magát...már rég halott lenne.
« Utoljára szerkesztve: 2022. Június 04. 11:20:42 írta Rigor Mortis »