Szerző Téma: Első Felvonás - Az Ünnepség  (Megtekintve 2847 alkalommal)

Nem elérhető Kirvano Kien

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 81
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #15 Dátum: 2021. Szeptember 06. 09:13:15 »
Innon a remete

Kezeiről letörli a vért, és miután a gazda röhögve mondott valamit, amiből egy kukkot se értett, egy asztalhoz vezetik. Egy mennyei sültes tál ékesíti és annyit pedig ért Innon a nyelvükön, hogy egyen. Nem kell kétszer mondani. Köszönetképpen megveregeti a vállát hálásan, majd leül és eszik. Hamarosan hangos csámcsogás egészíti ki a fogadó alapzaját. Visszagondol mikor is evett utoljára hasonlóan, amúgy rendesen. Talán még odahaza…

Furcsálja, hogy nem verték béklyóba, vagy hogy nem rontottak rá. Bár amikor észreveszi, hogy a gazdánál fizet mindenki, rájön, hogy neki nincs is pénze. Megrántja a vállát és eszik inkább tovább. Majd csak lesz valahogy.

Evés közben körbenéz, és most először felméri, milyen emberek is vannak a fogadóban. A vérteseket és a fehér hajúakat hosszú ideig bámulja gyanakvó szemekkel. A különleges kardos fickót inkább érdeklődő tekintet kíséri. Törpéket viszont még sose látott. Kíváncsian vizslatja őket, csapzott, húszsíros szakálla alatt jót mosolyogva.

Nem elérhető Cyrgaan KheaLorn

  • Nemeskyr kardforgató
  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 857
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • A hóhajú erioni
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #16 Dátum: 2021. Szeptember 06. 15:29:42 »
Temmo Nogara

A lemenő nap fénye még a mezőkön találta a megtermett ifjút, hiszen bár a legtöbb helyen már ki is csépelték a gabonát, a munkák a földeken nem értek véget. Ráadásul a Temmonak szállást adó gazdának, Kamano-nak van egy vakdűlőre néző kis gyepje, amit téli takarmánynak szánt az állatoknak, a harcművész pedig szívesen segített neki lekaszálni és kocsira rakni. Amikor végignézett a learatott földeken, a lekaszált mezőn, eláradt benne az az érzés, ami miatt igazán kedvelte ezt az életet - az elvégzett munka öröme, a "teremtés" boldogsága. Hiszen a belefektetett munka a növényeken keresztül, az élet végtelen körforgásában a teremtés megszilárdult lényegévé válik. Elégedetten csapott a gazda tenyerébe, és szokásos módon elhárította a fizetséget, amit az felajánlott - elvégre sosem azért csinálta, hogy anyagi haszna legyen, ha nagy ritkán el is fogadott pénzt, inkább olyankor történt, ha felbérelték aratómunkásnak valamelyik nagybirtokosnál.
De most még csörgedezett néhány ezüst a tarsolyában, és különben is - megkedvelte ezt a gazdát.

A falu felé menet gyorsan megfürdött a közeli folyócskában, mert a por vastagon belepte a testét, és a fűszálak mindig összevagdalják az ember bőrét. Felfrissülve tiszta ruhát halászott elő a zsákjából, bambuszkalapját a fejébe csapta, és egy régi ballada részletét dudorászva indult meg a Névtelen Katona felé.
...

A piactérre érve kissé elámul az árusok sokaságán. Persze, a legtöbb helyen csupa számára felesleges dolgot árulnak, amiket nem állt szándékában megvenni, akárhogy is kínálja portékáját az árus, felemelt tenyérrel, mosolyogva hárítja el a kínálást. De már a forgatag, a pezsgő élet is lenyűgöző, kétszer is bejár mindent, mire végül úgy dönt, hogy eleget látott, és megindul a fogadó felé. Az ajtóban utat enged egy fiatal hölgynek, aki a kora őszi est ellenére kabátban, látszólag dolgára sietve elrobogott mellette, majd belép.
Odabent a kintihez hasonló sokaság fogadja, elsőre szinte nem is látja át a bent levő társaságot. Mindenesetre a tarkójára tolja a bambuszkalapot, határozott léptekkel megindul a pult felé.

- Szép estét! - köszön. - Mit kaphatnék vacsorára?
« Utoljára szerkesztve: 2021. Szeptember 10. 10:53:45 írta Cyrgaan KheaLorn »
"A férfit csak ezután vettem észre. Igazi ragadozó volt: hószínű, vállig omló sörény, markáns, óarany árnyalatú, kyr vonású arc, a szeme pedig... förgeteg-szürke, mint vihar után a hajnali ég. Egy tisztavérű kyr."

Alan O'Connor - A Halál hét arca

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #17 Dátum: 2021. Szeptember 10. 15:57:15 »
Kabata Norobu

A forgatag és a túlzsúfoltság továbbra sem enyhül a fogadóban, ami egyre jobban nyomaszt mintha egy hatalmas túlzsúfolt marhakarámban lennénk bár nem vonzódom annyira a természet közelségéhez mint megboldogult anyám, ám a mostani helyzet már nekem is sok, megtanultam értékelni a szellős és tiszta épületeket városrészeket és palotákat, ahová az emberek hagyták és hagyják az üde természetet és annak tisztaságát bekúszni a szellős teraszokat a gondozott kertekre a csobogó patakokat és a sziklakerteket a törpecserjékkel, nos ez a hely minden csak nem az kezdem elunni a dolgokat és rövidre zárnám az ügyletet a fogadóssal megvárom amíg az sebgyógyítóért szalajt, majd a figyelmét újra magam felé irányítom.

-   Borisz san! , ha megbocsájt elfoglalnám a szállásomat és fürdőre is szükségem lenne a településen van közfürdő mert úgy érzékelem, hogy a fogadó jelen helyzetében egy kicsit túlterhelt, amennyiben van közfürdő csak elfoglalnám a szálláshelyemet és  a fürdővel nem terhelném a fogadót délután Niiro Larkhon urasággal van találkozóm. – a kimonóm ujjában lévő zsebből egy ezüstöt veszek elő és a fogadós kezébe nyomom -   Borisz san, a fáradozásokért és a szállásért előreláthatóan az ünnepség végéig szándékozom maradni.

Amíg Borisz san válaszol kérdéseimre és vélhetőleg intézkedik a szállásom ügyében addig állva maradok és kezemet az övembe tűzött kardmarkolaton nyugtatom nem állok félre csak állok szálfaegyenesen, a slan kard hátra meredő tokja és könyökeim megadják a személyes teremet, melyben nem kívánok betolakodókat ebben a nyüzsgő hangyabolyban.

(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi)


Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #18 Dátum: 2021. Szeptember 11. 10:08:50 »
Felicia

Az idő errefelé hűvösebb, mint amihez a shadoni leányzó szokott, ezért jólesik neki az a meleg kabát, ami miatt az ajtóban álló úriember meg is nézi, mintha valami igen furcsa dolgot látna. Egy újabb jövevény az amúgy is zsongó fogadóba. Több munka, de talán a nagyobb fizetség talán kárpótolja azért, hogy ennyi furcsa embert kell kiszolgálnia étellel és itallal. Az út során sok helybéli mosolyogva köszön a fiatal hölgyre, köztük a téren sert áruló Olivia is, Borisz egyik lánya. Általában ő szokott segíteni Borisznak az asztalokkal, de most idekint árul frissítőt a forgatagnak.
„Felicia, várj egy kicsit!” – a söptében elkészített kis pult alól előkap egy kövér erszényt, és óvatosan, körültekintően átnyújtja Felicia-ának, és csak akkor folytatja, amennyiben a lány elrakta valami biztos helyre. – „Vissza tudnád vinni apunak, csak a biztonság kedvéért?” - mondja molyosogva. Felicia úgy érzi tapintásra, hogy húsznál több, talán akár ötven, hatvan érme is lehet az erszényben. Viszont mivel a sokaság elég zavaró, inkább a bokrok és fák között próbál szerencsét Felicia.
Továbbhaladva a fiatal shadoni eléri a füvesasszony házát, és udvariasan bekopog. A negyvenes évei elején járó nő nyit ajtót, és kedvesen betessékeli a lányt.
„Fáradj csak be, drágám, miben segíthetek?”
Amikor elmondja Felicia, hogy Borisz már megint elvágta a kezét a nő szélesen elmosolyodik.
„Az a tökkelütött sosem tanul meg vigyázni magára? Hah, megyek azonnal.” – összepakolja a különböző füveit, gyógyanyagait, kötegeket, gézeket, mindenféle dolgot amit a gyógyászathoz használni lehet.

Kabata Norobu, Ut Saeva, Saito, Innon, Temmo

A fogadóban szép lassan elfordulnak a tekintetek a fogadósról, a nagydarab úriemberről és az ő környezetében állókról, és visszatérnek az asztaltársak felé.
Saito szavaira és ezüstjére meghajtja a fejét a fogadós, és nem késlekedik a válasszal.
„Köszönöm, uram, egy pillanat, és intézem a szállását.”
A fiatal aszisz is helyet foglal, és a csuklyáját hátrahajtva pihen egy pár pillanatig, mikor egy helyi harcos lép hozzá, a helyiek által mesterkardnak nevezett fegyverrel a kezében. Szerencsére nem balhét akar, csupán udvariasan érdeklődik az útja felől.
Innon közben egy tál sültet kap és jókedvvel fogyasztja a melegételt, kicsit furcsálva a helyzetet, hogy miért jutalmazzák meg a tetteiért, de egyelőre úgy érzi, hogy senki sem akarja meglincselni.

Mindeközben egy újabb utazó érkezik be a fogadó ajtaján, egy huszas éveit taposó úriember, akinek a testfelépítése rendszeres erőnléti testmozgásról tanúskodik. Ránézésre a slanek elterjedt viseletét hordozza magán, mind Saito, mind Kabata Norobu joggal gondolhatja, hogy az imént megérkezett vendég a harcművészek iskoláiban tanulhatott.
A harcművésznek is feltűnik a két mesterkardot viselő egyén a fogadóban, a közel három asztalt elfoglaló őr vagy zsoldos csapat, a törpöknek az asztala, valamint szemet szúr neki is a sarokban, kedélyesen társalgó három ezüsthajú kyr, akiknek a viselete toroni divatot követ. Továbbá egy asztalon egy elalélt férfi hever, és nem messze tőle egy Temmohoz hasonlóan megtermett úriember ül és valami sülthúst ropogtat éppen. Viszont a hasonlóságok a méretben ki is merülhettek, mert ránézésre teljesen más munkához van hozzászokva a két ember.
A fogadós éppen visszatért a pultjához, amikor odalép hozzá Temmo és Norobu is, először az újonnan érkezett felé bólint Borisz, és mosolyogva válaszol.
„Ha megfelel magának uram egy tányér sült, akkor abból még éppen van egy kevés. Ah, itt is van.” – vesz elő egy nagyobb bronztálat, amiről óvatosan lepöcköl egy késsel egy-egy sült csirkecombot és szárnyat, majd Temmo felé nyújtja a tányért.

Mindeközben Innon, Ut Saeva és Saito is alaposabban végigfürkészi a fogadót. Mindhármójuknak feltűnik, hogy a zsoldosok főleg a tagbaszakadt fickóról beszélnek, valamint a pulthoz lépő jövevényről, és azt találgatják, vajon melyik óriás tudná összecsomagolni a másikat, ha birkózásra kerülne a sor, és ezt alaposan alá is támasztják érvekkel. Sokan az „újfiú” gyorsaságát firtatják, mások azzal érvelnek, hogy több kell puszta gyorsaságnál és erőnél ahhoz, hogy le tudjon bírkózni egy olyan vadembert, mint a „régebbi újfiú”. Láthatólag ezzel elvannak.
A törpök egy ideig pusmognak, majd a kis hölgy rácsap vidáman az asztalra, feláll és öles lépésekkel a sérülthöz lép, végigméri, majd a pultoshoz lép, és áthajol Temmo és Kabata között a pult felé.
„Még két sört kérnék, a legnagyobból.” – mondja mosolyogva, közben elismerően bólint mindkét harcművész választott fegyvere felé. – „Szép cuccok. De miért jobb két bot egy láncon mint egy bot. Ahogy én nézem, csak fenntartod az esélyét, hogy pofán vágd magadat. ehm Uram?” – láthatóan nem tudja pontosan, hogy errefelé miféleképp udvarias megszólítani az embereket.
Egy fiatal vöröshajú lányka eszik valamiféle kekszet a sarokban, és Innonhoz hasonlóan ő is árgus szemekkel figyeli a fogadó vendégeit.
A toroniak közül az ezüsthajú férfi már ismét belemerült a beszélgetésbe, mintha misem történt volna, azonban a nő és a barnahajú Saitohoz és Innonhoz hasonlóan vizslatja végig a jövevényeket.

Kabata Norobu szavaira kissé zavarba jön a fogadós.
„Közfürdő? Hát olyan itt nincs, csak a folyó, de szívesen intézek magának fürdővizet. Lien, drágám! – szólal fel Borisz, és a kezével az egyik sarok felé mutat, ahol eddig az egyik asztalnál egy fiatal, vöröshajú lányka éppen valami kekszféléket dézsmált és figyelte a fogadóban lévőket, a fogadós szavaira kissé kihúzza magát, és leugrik a székről. -„Megtudnád mutatni a szabad ágyakat ennek az úrnak és ott a másik úrnak, akinél kard van?” – a lányka bólint egyet, és odalép óvatosan Saito-hoz.
„Ha követsz, megmutatom az ágyadat.” – látszik rajta, hogy elsősorban nem a kardmester arcát, hanem sokkal inkább a kardját fürkészi. Aztán egy kis ugráló lépésekkel Kabata előtt terem. „Kövess, és megmutatom az ágyadat.” – ezzel vissza se nézve elindul az egyik ajtó felé, és egy falétrán elkezd felmászni, majd amikor felért, lenézve szólal meg ismét. - „Ti egyébként… ilyen kardbűvészek vagytok? Azt hallottam varázsoltok a kardotokkal.”

Végül nyílik ismét az ajtó, és megjelenik Felicia a gyógyító asszonnyal, aki az asztalon fekvőt megpillantva egy „Jajj istenek!” – felsóhajtással lép oda, és elkezdi tanulmányozni a sebet.
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #19 Dátum: 2021. Szeptember 12. 16:57:51 »
Saito

A fogadós válaszára Saito úgy érzi, hogy visszazökkent a kiszolgálás a szokott mederbe, és ez kezdődő bosszúságát el is űzi. A frissen belépő utazót is megnézi magának Saito, és elkönyveli magában, hogy az összes többi induló esélytelen volna, ha ez a jövevény meg akarná mérettetni magát a versenyen.
A zsoldosok beszélgetése nem  igazán érdekli - elvégre tudja, hogy a vacsoravendége csak a nyers erejében bízhat - de az könnyedén kevésnek bizonyulhat olyan ellenfél ellen, aki a teljes életét a harcnak szentelte. A törpe nőre vidáman rápillant, miután az elég faragatlanul belegázolt a két férfiú lelkivilágába. Picit talán rá is csodálkozik, hiszen messze kellemesebb látvány, mint a többi törpe, akikkel eddig találkozott. Lehet hogy nem tudott róla, de a ronda törpe férfiakat és nőket szokták száműzni, a jóképűeket pedig otthon marasztalják? Ki tudja?
Saito jót derül magában a nemes kérdésén, de kissé csalódott is, amikor leszűri - a fogadónak nincs saját meleg vizű forrása. Amint Lien elé toppan, hogy megmutatja az ágyat, újfent vállára veszi a hátizsákját, és csak kicsit vonja fel a szemöldökét, amikor a nemesnek is ugyanúgy ajánlja fel az alvóhelyet. Reménykedik benne, hogy nem ugyanazt a derékaljat fogják megkapni. A létránál udvariasan előre engedi a nemest, de a lány kérdésre válaszol

- Nem, én a király egyik katonája vagyok. Kardmester. Bár ez jó acél - billenti meg a kezében tartott kardhüvelyt - de feltehetőleg nyomába sem érhet annak - int a nemes fegyvere felé - S ki kell, hogy ábrándítsalak ifjú hölgy! Nyugodtan kijelenthetem, hogy ezek a kardok csak egyfajta trükkre alkalmasak - nevezetesen az élő embereket tüntetik el -  zárja a magyarázatot. Aztán mikor kijelölik az alvóhelyét, két rezet a lány kezébe nyom
-A fáradozásaidért! - A kinti forgatagban bizonyára el tudja majd költeni valami apróságra. Saito lepakolja a hátizsákját, majd immár teher nélkül visszatér a földszintre, hogy az ivón keresztül távozzon, azért hogy elvegyülve a kinti nyüzsgésben végigjárja a falu látnivalóit, kofáit, kereskedőit, megnézze az eladó árukat. Igazából csak lődörögne, esetleg enne egy sült almát, és közben jól érzi magát. Persze miután kinézelődte magát, végül keresne magának egy olyan asztaltársaságot, ahol rezes tétben kártyáznak, no és persze csatlakozhat a játékhoz. Összesen tíz réz nyerése vagy vesztése után viszont ismét a fogadó felé tervezi venni az irányt, hogy immár az ivó asztala mellett költse el a betevőjét. Legalábbis ezt tervezi.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #20 Dátum: 2021. Szeptember 12. 20:53:01 »
Kabata Norobu

A fogadós válaszait biccentéssel veszem tudomásul, majd a időközben mellénk sodródott karmesterrel csendben követem Lient a leányt, nem kommentálom a kardmester felvilágosítását, hiszen pontosan igaza van amikor a meztelen pengék előkerülnek és nem gyakorlásról van szó akkor az észérvek már belevesztek a káoszba, kicsit meghökkenek amikor egy létrán kell felmásznunk az állítólagos fekhelyeink felé, hiába no civilizálatlan határvidék valójában a fogadó padlásán leszünk elszállásolva, de még ez is jobb mint a szabad ég alatt éjszakázni. A kardmester udvarias gesztusát apró főhajtással veszem tudomásul és követem a leányt felfelé a létrán aztán amikor fent Lien megmutatja a fekhelyemet, csak azt követően érdeklődöm az ígért fürdőm felől.

-   Lien kun , ha megbocsájt megtudhatnám mennyi időt fog igénybe venni a fürdő elkészítése? – a válaszát egy apró főhajtással nyugtázom, majd azt követően a pakolászó kardmester felé fordulok -   Ne vegye tolakodásnak Kabata Norobu vagyok a Norobu házból és ha nem vagyok túl indiszkrét esetleg megtudhatnám, hogy mi szél fújta errefelé a Király kardját békeidőben, talán a környéken született és most hazafelé siet, vagy csak az ünnepségre érkezett?

Miután a kardmesterrel befejezem a beszélgetést, visszatérek a fiúhoz az istállóba és magamhoz veszem az utazó ládámat, nyeregtáskámat és kulacsaimat az íjjal és tegezzel egyetembe majd felviszem a fekhelyemhez és elhelyezem a lábamnál a kulacsokat elrakom a utazó ládába a tegezt és az íjat felajzatlanul a fekhelyemre fektetem és letakarok a prémes pokrócómmal, majd ezt követően magamhoz veszem a fürdéshez szükséges eszközöket és elmegyek, hogy lemossam magamról az út porát a fürdőzést követően frissen szalmakalappal a fejemen és kardokkal az övemben kisétálok az ünnepség forgatagába, mielőtt találkoznék Niiro Larkhon urasággal a vásárban keresek valami sülteket áruló kofát és egy kevés rizzsel elfogyasztom akár állva is az étket, majd friss gyümölcs után nézek azzal koronázom meg a valószínűleg kevésbé zsíros étket mint amilyen a fogadó konyhája a látottak szerint, majd miután éhemet és szomjómat oltottam megkeresem a ünneplők között Niiro Larkhon uraságot és Drien Aakathys valamint Evelio Mallwar urakat, bár utóbbi két személyt nem ismerem, valószínűleg Niiro Larkhon urasággal lesznek együtt.

(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi)


Nem elérhető Cyrgaan KheaLorn

  • Nemeskyr kardforgató
  • Veterán
  • ****
  • Hozzászólások: 857
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • A hóhajú erioni
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #21 Dátum: 2021. Szeptember 13. 10:22:29 »
Temmo Nogara

A pultnál mellé lép egy férfi, akiben felismeri a tiadlani nemest, de nem óhajt tolakodó lenni, ezért csak egy apró biccentést ereszt meg felé. Aztán egy fiatal törpe nő lép közéjük, és sört rendel. Még sosem látott törpöket, csak szóbeszédeket hallott a távoli törpe-birodalomról, amelyet a hegyek ősi csontjainak mélyére vájtak. Hallotta már, hogy a felszínre ritkán jönnek, az emberekkel mogorvák és szótlanok, de remek harcosok.
Ez a törpe nem bizonyul hallgatagnak, sokkal inkább nagyszájúnak, és a hatalmas termetű harcművész jót derül a szavain.
Talán meg kellene sértődnie, és elégtételt követelnie, talán a becsületére kellene hivatkoznia, ahogy mások szokták - de Temmo-t nem ilyen fából faragták. Elvégre minden valószínűség szerint hasonló helyzetben ő is tudatlanul megszólítana valami törp-uraságot, vagy akaratlanul megsértene valakit. Így aztán csak még mindig mosolyogva válaszol.


- Rég volt már, hogy utoljára "pofán vágtam" magam. Gyakorlás és csukló kérdése az egész.

Megpaskolja baljával az övbe tűzött fegyvert.

- Hasznos szerszám. De minden fegyver csak annyit tud, amennyit az azt forgató kéz.

Átveszi Borisztól a tálat.

- Köszönöm. - hajol meg egy kissé a fogadós felé, arcán nyugodt mosollyal. Ritkán eszik húsfélét, de nem óhajt bonyodalmakat okozni.

Miután az asztalhoz ült, veszi csak alaposabban szemügyre, hogy az első ránézésre is változatos társaság tényleg mennyire sokszínű. A korábban már látott nemesen és a törpéken kívül hóhajú férfiak, páncélos lovagok, egy csapat halkan összesúgó katona - mintha fél füllel úgy hallaná, hogy róla folyik a társalgás -, valamint egy hatalmas termetű vadember színesíti a fogadó társaságát, illetve a nemes mellett most felbukkant egy kardmester is. Úgy látszik békeidőben egy aratási ünnep sokféle népeket vonz.

Hirtelen felpattan - eddig azt hitte, az asztalon fekvő férfi az alkohol mámorának "köszönheti" helyzetét, de most tudatosul csak a harcművészben, hogy a férfiú sérülést szenvedett. Odalép, és alaposan szemügyre veszi állapotát, próbálja megállapítani, hogy milyen jellegű a sebesülés.
Aztán kisvártatva felbukkan egy nő a könyökénél, aki szintén a sebet kezdi vizslatni. Szemmel láthatóan szakértője az efféléknek, így Temmo - bár teret enged neki - úgy fordul, hogy láthassa a mozdulatait, hátha tanulhat valamit. Egyúttal természetesen, ha segítséget kér a nő, akkor is rendelkezésre áll.
« Utoljára szerkesztve: 2021. Szeptember 13. 10:24:37 írta Cyrgaan KheaLorn »
"A férfit csak ezután vettem észre. Igazi ragadozó volt: hószínű, vállig omló sörény, markáns, óarany árnyalatú, kyr vonású arc, a szeme pedig... förgeteg-szürke, mint vihar után a hajnali ég. Egy tisztavérű kyr."

Alan O'Connor - A Halál hét arca

Nem elérhető Rigor Mortis

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 220
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #22 Dátum: 2021. Szeptember 13. 17:16:58 »
Ut Saeva


   A lányka elszalad a gyógyítóért,így azonnal torlódni kezdenek a megrendelések,az előtte érkezők is a
szobájukra várnak eközben,egyikük odatelepszik az asztalhoz még várakozik,nézelődés közben meg is szólítja
a fiatal asziszt "- Hosszú út?"...majd láthatólag a fogadó többi vendégére terelődik a
figyelme és vélhetőleg nem vár választ. Hogy ne zavarja a nézelődésben az idegent,így nem is válaszol csak
magában gondolja:
[-Micsoda remek megfigyelő...]-ezzel ő se fordít több figyelmet az idegenre.
Nézelődéssel eltelik az idő,közben van aki a sebesültet kezdi nézegetni,rá nem sokkal visszatér a lányka egy
idősebb nővel,aki ajvékolni kezd amikor meglátja az asztalon heverő katonát...nyilván a gyógyító lehet...
Most hogy visszatért a személyzet egyik tagja rögtön fel is ajánlja a két utazónak hogy megmutatja a fekvőhelyüket.
Ut türelmesen megvárja hogy visszatérjen a leányzó,akkor megszólítja:

-Kedves Felicia...most hogy elkvártélyozta a két utazót,maradt még szállásuk? Amennyiben igen,jómagam is megszállnék
önöknél,valamint egy vacsorát és egy fürdőt is kérnék...


Amennyiben ki tudja szolgálni megnyugszik,mert nem kell máshol szállást keresnie és végre pihenhet...

Nem elérhető Az Ezüst Utazó

  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2641
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #23 Dátum: 2021. Szeptember 14. 07:43:09 »
Felcia:

Nem is tudom mi lett volna velem a gyógyító asszonyt nem találom otthon. Oliviától átvettem a zacskót, majd visszafelé leadom az apjának. De első kérésre jött is, ez a kis séta inkább futás kimozdulás jót tett, a benti sokadalom helyett csak lenne ilyen hűvös. Most még ez is jól esik. Gyorsan vissza és tértünk, nem tudom a vajákosasszony mitől ijedt.  Vagy mire fel az Jajj Istenem! Kiborító látvány lehet a vendégseregből főleg egy valaki, én is alig szoktam meg.  Engem nem zavar,  van csinálja ha úgy tetszik. A fura tetovált alakhoz beszélek.
-Jöjjön velem! Remélem nem fél a magasságtól!-Oda vezetem ahová a kis Lien a többi vendéget.
-Íme! Kicsi de tiszta és van benne ablak ha nem is nagy! A fürdőt meg majd megoldjuk.-Nem tudom, hogy de megoldom. Lient a létra alján kapom el vagyis találom természetesen sütit majszol.
-Lien drágám! Kik a fenti vendégek?  Ugye mind kértek fürdőt? -Tudom, hogy igent mond mert már lent is halottam csak biztos akartam lenni a dolgomban.  Kivárom amíg két süti közt elmond nekem mindent, nem én fogom róla leszoktatni nem én vagyok az apja.
-Itt van Olivia bevétele, azt üzeni adjam át!-Ezzel a témával indítottam Borisnál, hátha jobb kedve lesz. A kabát persze már lekerült rég rólam de a ruhámon van zseb. 
-Van valami, halovány elképzelésed hogyan fogjunk meleg fürdőt varázsolni, a kinti folyóból? Mert nekem nincs. Megyek vissza a vendégekhez!-Olyan gyorsan lépek le mint ahogy a viharfelhő lecsap egy forró nyári nap után, ha nem gyorsabban. Még akár a nagyon magas és széles ember közelébe is képes vagyok közel menni.  Áááá nem! inkább kérdezősködöm kinek van szüksége valamire.







Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #24 Dátum: 2021. Szeptember 15. 18:06:26 »
Saito

Saito Adachi vagyok - hajol meg kissé a kardmester a nemes felé - és nem téved. Rokonaim birtoka Tilligeltől egy nem túl távoli faluban van. Valóban hosszabb utazás után tértem volna vissza oda, de emiatt az ünnepség miatt úgy éreztem, hogy kitérőt kell tennem. S ha nem csalódom, akkor igencsak különös dolgokat láthatunk majd! - mosolyodik el, igaz nem túl vidáman - Különben is, különben mit keresne itt holmi toroni nemes és a kompániája? - teszi hozzá gondolatban.
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"

Nem elérhető Kirvano Kien

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 81
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #25 Dátum: 2021. Szeptember 16. 22:51:15 »
Innon a remete

A sültes tál végére érve a csámcsogás megszűnik. Az utolsó combbal a kezében feláll és elindul arra, amerre szerinte a fogadós lehet. Mivel a beszélgetésekből alig pár szót ért csak, így csak a megfigyelésében bízik. Megáll az idősebb, szakállas fickó előtt, a tisztára rágott combcsontot kihúzza a szájából, lenyeli a falatot, leszopogatja az ujjáról az ízletes sültzsírt és közelebb hajol a férfihez.
- Köszönöm. Az ételt. – Mondja rettenetes akcentussal közös nyelven. Ezután szünet.
Reméli, hogy a fickó érti, na meg persze, hogy tényleg a fogadós az, folytatja.
- Nincs pénz. Baj? – Kérdi, bár úgy gondolja az ételt jutalomként kapta.
Ekkor egy asszony toppan be, aki a sérültet kezdi vizslatni. Jó ómen. A tömeg miatt nem sokat lát abból, mit csinál a katonával, ezért visszafordul a fogadós felé.
- Innon. – Bök a mellkasára, majd várja a fogadós nevét.

Nem elérhető Haldirien

  • Halacska, A Lelkes Klikkelgető
  • Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2579
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
  • //Ha nem írok választ, csak rivallj rám ;)
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #26 Dátum: 2021. Szeptember 19. 12:43:02 »
Temmo Nogara, Kabata Norobu

A törp a válaszra elmosolyodik, majd bóloat párat.
"Persze, ha már gyakorlott vagy benne akkor lehet neked nem okoz gondot, viszont az ellenfeledet megzavarhatja a védekezésben az a lánc, és ha pajzsot használ vagy hárít a lánc miatt átüthet rajta." - közben Borisz kiöntötte a két kupába a sört, és a lány átveszi azokat csillogó szemekkel. - "Sok sikert, uraim." - mondja komoly arckifejezéssel, majd sarkon fordulva visszatér az asztalához a két kupával, és az egyiket a törp kereskedő felé nyújtja, akivel Ut Saeva találkozott az utazása során.

Kabata Norobu, Saito, Ut Saeva, Felicia

A szálláshelyek lehet a nemesi körülményekhez szokott emberek várakozását nem éri el, azonban egy háború után visszaépített fogadóhoz képest egészen modorosnak mondható. Ha a körülmények nem is beszélnek a gazdagságról, legalább a fekhelyek - habár nem tűnnek kényelmesnek - a várakozásokat átszárnyalva mégiscsak igen kényelmesek.
A kislány az elbeszélést nagy szemekkel figyeli, majd széles mosollyal folytatja. "A király katonája, biztos onnan ered az 'Adj király katonát' játék." - megmutatja a fekhelyeket, két egymás melletti, egymástól közel három láb távolságban lévő fekhelyekre mutat. Az érmékre elcsodálkozva pillant, és alaposan megvizsgálja az érmén szereplő alakokat, főleg a király arcképét.
A vizsgálódásból a feltett kérdés zökkenti ki.
"Hát nem tudom, Borisz bácsi hogyan tervezi, de nincs messze a folyó. Szerintem hamar elkészül."
Ezt követően még érdeklődve figyeli a beszélgetést a kardművész és a király katonája között, amikor Felicia is felmászik az emeletre, nyomában a megfáradt utazóval. Amint felértek, a létrán, Lien hamarosan vissza is tér az asztalához a süteményhez. Miután Felicia megmutatta Ut Saeva fekvőhelyét, az utolsó fekvőhelyet az emeleten, a nemesúr mellett, ő maga is lemegy, és a létrától nem messze meg is találja a lánykát, aki épp visszaült az asztalhoz. Felicia kérdésére egy pár másodperc késéssel felel.
“Az egyik a Király kardja, a másik pedig egy nemesúr lehet, valamilyen Norobu házból.” – a második kérdésre megvonja a vállát. – “Nem tudom, gondolom, lehet érdemes erről Boriszt megkérdezni, nekem csak azt mondta, mutassam meg, hol aludjanak.”
Felicia, Innon
Ezt követően Boriszhoz lép Felicia, aki mosolyogva veszi át az erszényt, és a fürdőkkel kapcsolatban pedig a fogadós megvonja a vállát.
“Ilyen meleg napon déltájt kétlem, hogy bárki is meleg fürdőre vágyna a vidéken, Felicia” – ha a fenti vendégekről is kérdezi, hogy kértek e fürdőt, igenlően bólint.
“Mindketten kértek, a nemesúrnak sürgős, a másiknak csak később. Van egy ötletem, hogy tudunk elég vizet hozni.”
Közben az utolsó combbal a kezében a fogadóshoz lép a nagydarab férfi, és megköszöni az ételt.
“Nincs mit, barátom!” – mondja Borisz – “A kardos fiúnak köszönd".– mutat felfelé, amerre elment Saito és Kabata Norobu – “Kell neked egy pár kupa sör?” – épp kitöltött egy kupa sert, és a vadember felé nyújtja. – “Tudnál hozni vizet a folyóból?” – mutat fel két dézsát, és egy botot. – “Adok érte sört.”

Temmo
Mindeközben  Temmo Nogara az idős gyógyítónak segít ellátni a férfi sérülését. Ránézésre úgy néz ki mintha valami nagyon erősen ráharapott volna a lábára.
(Egy intelligencia dobás több információt is felfedhet, (ha van jártassága a gyógyítás művészetében azoknak a bónuszaival)

Kabata Norobu
A fürdőt követően a nemes úr és a kardmester is elhagyja a fogadót A nemesúr Niiro Larkhon uraságot keresi a tekintetével, akit egy kisebb félreeső helyen meg is pillantja, a piactértől nem messze, egy ház mellett társalog egy díszes páncélt és zöld köpönyeget viselő férfi.
Ha közelebb lép hozzájuk Kabata Norobu, akkor Niiro Lakrhon üdvözli őt, majd a páncélos felé mutat.
Ő itt Evelio Mallwar úr, az egyik szomszédos dwoon nemes fia a Dwyll Únióból, Savalier Mallwar fiúgyermeke.” - majd Niiro Larkhon a tiad nemesúr felé mutat. – Ő pedig Kabata Norobu, a Norobu ház tagja.”
“Örvendek a szerencsének, Kabata Norobu.” – biccent nemes felé a dwoon.
Aakathys úr jelezte, hogy hamarosan ő is csatlakozik hozzánk, addig kérlek, kövessetek engem az elöljáró házába, az idős Sato úr felajánlotta a vendégszeretét számunkra.”
« Utoljára szerkesztve: 2021. Szeptember 20. 22:31:10 írta Haldirien »
Ha rám vársz sikolts rám.

Nem elérhető Rigor Mortis

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 220
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 0
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #27 Dátum: 2021. Szeptember 19. 14:30:57 »
Ut Saeva


   A kérdésre a leányzó elvezeti a létráig,ahol felmenve a padláson kialakított kvártély található.
Odafent újfent látja a két harcost,miközben Felicia megmutatja a derékalját,a helységben az utolsó üreset,
biccent feléjük,hiszen hálótársak lesznek.
Elégedett sóhaj kíséretében teszi a derékalj mellé hátizsákját,majd fekteti arra számszeríját és vándorbotját.
Az utazástól elkoszolódott köpenyét végül leveszi és ráteríti a holmi kupacra,majd az erszényébe túr. Kikeresi az utolsó
aszisz érméjét,a többit már átváltotta helyi érmékre,fölösleges megtartania,még mielőtt Felícia lemászna a létrán a markába
 nyomja az ezüstöt:

-[erv] köszönöm az eddigi fáradozásokat kedves Felícia,megtennéd nekem hogy szólsz ha elkészül az étel,vagy a fürdő?Addig
lepihennék egy kicsit idefent.

Ezután visszamegy a fekhelyhez és egy fáradt nyögés kíséretében leül,majd eldől.Oldalra fordulva lehunyja a szemét és próbál
egy rövid ideig bóbiskolni,legalább is addig amíg a lányka nem szól neki.
A külső szemlélők számára,főleg az életerős harcosoknak,inkább tűnik a fiatal aszisz egy megfáradt öregembernek ekkor,mint egy
szikár termetű,életerős fiatalembernek.

Nem elérhető Filio Mortale

  • I. számú Patás
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 2216
  • Aktivitás:
    6%
  • Karma 3
  • Szabadkőműves
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #28 Dátum: 2021. Szeptember 21. 15:44:49 »
Kabata Norobu

A kardmester válaszát enyhe főbólintással fogadja

-   Részemről a szerencse és megtiszteltetés Saito Adachi san, remélem a elmúlt háború ellenére a családja jó egészségnek örvend és nem kell senkit sem gyászolnia. Remélhetőleg az ünnepség is tartogat élményeket és meglepetéseket számunkra. – egy pillanatra elgondolkodva simogatom az államat -   Niiro Larkhon uraság meginvitált, hogy a délután folyamán tegyem tiszteletemet nála az ünnepségen, ha esetleg gondolja, és nem feszélyezi a helyi hatalmasságok jelenléte nyugodtan csatlakozhat és így megismerheti a környező földek urát ami ártani sohasem árt.

A frissítő fürdőt követően túl vagyok a vásár által nyújtott ételen és friss gyümölcsön amikor megpillantom  a vásártól nem messze Niiro Larkhon uraságot egy másik páncélos férfi társaságában akiről kiderül, hogy Evelio Mallwar úr egy külhoni nemes Larkhon uraság megejti a bemutatásunkat a Dwyll Unióból származó nemes üdvözlését egy kurta főhajtással fogadom -   Részemről a szerencse és megtiszteltetés Evelio Mallwar san. – miközben az elöljáró háza felé sétálunk finoman érdeklődök Niiro Larkhon uraságnál az északi erdőkben táborozók kapcsán - Remélem a kiküldött felderítők megnyugtató hírekkel térnek vissza az északi erdőségekben táborozók kapcsán nagyuram és ha nem tévedek tiszteletreméltó tisztje arra a tényre célozgatott a maga tömör módján, hogy az északi erdőségben táborozó csapat esetlegesen lehet a Névtelen Katonához címzett fogadóban látott vélhetőleg toroni gyökerekkel rendelkező hölgy kísérete? Ámbátor ha nem tévedek és a szemem nem csalt meg a hölgynek van egy kisebb kísérete már most is két férfiú személyében.- a mondatot lezáratlanul hagyom kettőnk között, ha Niiro Larkhon uraság úgy kívánja úgyis kiegészíti, közben azért fél szemmel bambuszkalapom árnyékából Evelio Mallwar úrra pillantok vajon belőle milyen reakciókat váltott ki a mondandóm ő vajon mennyire gyűlöli a háborút követően a toroniakat vagy a vélhetőleg toroniakat.

(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi és bambuszkalap a napsütés ellen)


Nem elérhető Dierol

  • Global Moderator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 3631
  • Aktivitás:
    3%
  • Karma 5
  • Digitális Nomád
    • Archívum
Re:Első Felvonás - Az Ünnepség
« Válasz #29 Dátum: 2021. Szeptember 22. 19:18:10 »
Saito

A fekvőhelyeken végignézve az egyik ágy végébe helyezi a hátizsákját és köpenyét, ezzel mintegy foglaltnak jelölve. Nem érdekli, hogy milyen a berendezés, amíg nem süvít át a szél a tetőgerendák közt, nem esik be az eső, és nem ugrálnak rá hordában a bolhák.
- Egész takaros - summázta, hogy a fürdő hallatán csak eltárolja későbbre az információt. A kislány teóriájára csak bólint - elvégre igaza is lehet, és mivel nem szakártője a kérdésnek, így nem érzi feladatának, hogy beleszóljon.
- Köszönöm a kérdést, közeli rokont nem vesztettünk - válaszolja a nemesnek, aztán amikor hallja a meghívást, tagadóan ingatja a fejét.
- Nagyra értékelem a gesztust, de Niiro Larkhon úr bizonyára többre értékeli, ha nem kell minden hívatlan senkivel megismerkednie - válaszolja vidáman. Jobb programot is el tud annál képzelni, mint hogy végigunatkozzon egy kimért társalgást. Például egy jó kártyapartit. Abban pedig biztos, hogy ilyen karddal az oldalán fegyveres kíséretre nincs szüksége a nemesnek. Így inkább távozik a fogadóból, hogy megvalósítsa az elképzelését, és eltöltsön egy kellemes délutánt
"Minden nagy kaland a rossz tervezés eredménye"