Shiro Tochi - Rokonlátogatás
Helyszín: Tiadlan (Elya) – (Shiro Tochi)
Időpont: P.sz. 3694 Shiro Tochi: Tűz és fény hónapjai (Meleg évszak: Adron kvartja - Áldozat)
Esemény: Második nap, kora reggel
Résztvevők: Leedar Maelindor, Kita wri LannoA külvilág csak tompa zajként jut el hozzá. Ismerős ez az érzés. "Régi" ismerős ...
*Megint kezdődik ...*Üzeni még Radeelnek. Tudja jól, hogy felesleges kapaszkodnia a valóság szövetébe, előbb-utóbb úgyis teljesen magába szippantja az Éjkarom által megidézett látomás. Jobb, ha átadja magát neki és igyekszik megfigyelni a lehető legtöbb részletét.
-
...viszont egyben felmerül a kérdés, hogy miért arra távozott a förtelem, miért nem szedte tovább áldozatait itt a kastélyban ahol rengeteg egészséges életerős élő található…Hallja még valahonnan a távolból, a délutáni szellő a nagyúr szállása felől hozhatta a hangfoszlányokat ... Az udvaron áll, pontosabban a szentély mögötti területen. A szeme előtt lejátszódó eseménysort már látta, de most mégis más. Most nem a kis Ayano szemszögéből látja! A kislány ott áll előtte. Amikor a lény felé nyúl a szakrális mágia felizzik, megakadályozva, hogy ártson a lánynak. Korábban csak eddig látta. Érdes hang, kéken ragyogó fal ...
Miért arra távozott a förtelem? Miért nem szedte tovább áldozatait?*Azt hiszem erre már tudom a választ.*Vajon Shi no Kage az érdes hang gazdája? Miféle mágia lehetett, aminek hatására a Nió inkább a menekülést választotta? Még mindig ezeken töpreng, amikor szemügyre veszi a Bambuszkardot. Az előzetes vizsgálat alapján veszélytelennek ítélte a kardot. Nagyobbat nem is tévedhetett volna.
*Vadkanfej. Hmm. Érdekes.*Kezével végigsimít a szimbólumon... arra, ami ezután következett, egyáltalán nem volt felkészülve.
Szökőárként csapódnak az érzelmek vad hullámai asztrális védművének falához. Elsöprő erővel, újra és újra. Egy belső hang egyre sürgetőbben duruzsolja, hogy vegye magához a kardot, szerezze meg, őt illeti ... Már-már mulatságosnak tűnik, hogy az előbb még a nagyúr engedélyét kérte, hogy egyáltalán megvizsgálhassa. Ahogy az elf ellenáll a késztetésnek, küzd a rátörő hamis vággyal, a hang úgy válik egyre követelőzőbbé, fenyegetőbbé. Igen-igen, szükségük van ... neki van szüksége a Bambuszkardra. Az Asztrálsíkon egyre vadabbul tombol a vihar.
*Neeem! Ebből elééég!*Leedar kiáltásába beleremeg az Asztálsík. Majd néma csend következik. A vihar olyan gyorsan szétoszlik, ahogy kitört.
Kissé hevesebben csúsztatja vissza tokjába a lunir kardot, mint azt szeretné. Biztosra veszi, hogy ezt mások is észrevették. Körbepillant, de az embereknek egyáltalán nem tűnt fel, csupán féltestvére vonja fel kérdőn a szemöldökét.
*Minden rendben.* – üzeni neki szellemnyelven.
A szentély mögött talált ősi kyr szöveget figyelmeztetésnek szánja. Valaki feltörte azt a bizonyos pecsétet. Azonban sem az erre való utalás, sem a Nió képe nem váltja ki a kívánt hatást. A nagyúr olyan nyugalommal veszi tudomásul a Nió jelenlétét, mintha közönséges lótolvajok garázdálkodását jelentették volna neki.
Lehetséges volna, hogy még mindig nem jött rá az összefüggésre? Vagy ő is Shaio asszonyhoz vezeti vissza a szálakat és még mindig annyira erősek az iránta való érzelmei, hogy a történtek dacára védeni próbálja?
-
Nagyúr, a szóban forgó pecsétet feltörték. Azon a crantai kapun át érkezett Shiro Tochiba a lény. Valaki vagy valakik - eddig ismeretlen okokból - a kastély lakóinak életére törnek. Shosi Imoro mester a lényt a félelmetes Nió-ként azonosította. Egyelőre még keressük, hogy mivel tudnánk semlegesíteni. Akárki legyen is az elkövető valószínűsíthetően végzett némi kutatómunkát a fóliánstárban, pontosan tudta, hogy hol keresse azt a lepecsételt kaput. Van tudomása róla, hogy járt ott olyan személy, akinek nincs hozzá kulcsa?Az "érintés" óta egyre kevésbé ragaszkodik a Bambuszkardhoz. Túlságosan veszélyes. Amúgy is Éjkarom fékezte meg a Niót.
Ráadásul a szöveg alapján nem a démonon áll bosszút a lunir vérkad, hanem a pecsét feltörőjén.