A "Rokonok" - Shosuro Inoru nagyúr "hűbéresei", rokonai és azok kísérete

[Filio Mortale]

A "Rokonok" - Shosuro Inoru nagyúr "hűbéresei", rokonai és azok kísérete
(Karakterek)

Karakteralkotás

Kezdő szint: 9.900 Tp alapján kaszttól függően

Tulajdonságok:
A kilenc tulajdonság mellet lészen egy tízedik az Érzékelés valamint tapasztalataim alapján a Szépség inkább Karizma így mindenki eldönti mennyire szép, vagy rusnya a karaktere ám a személyiségének befolyását a Szépség / Karizma értéke határozza meg és -vagy a kapcsolódó képzettségei.
Az Érzékelés tulajdonságot mindenki 2D6+6-al dobja a kapcsolódó képzettség az Éberség/Észlelés aminek az alap százalékát az Érzékelés + Intelligencia tulajdonságok 10 feletti része.
A 10 Tulajdonságra három sorozatot lehet dobni és a legjobb számít, valamint a sorozatokból a minimum értékeket újra lehet dobni vagy, a 10 Tulajdonság között 150 pontot szétosztásával meghatározni.

Képzettségek:
A szintből adódó képzettségek és képzettség pontok, valamint + képzettségpontként az Intelligencia tíz feletti része a Tudományos képzettségekre valamint az Ügyesség tíz feletti része Harci illetve ügyességet igénylő %-os képzettségekre.

Fájdalomtűrés:
Két választás van, vagy kidobjátok szintre vagy elfogadjátok a D6 3-as átlagot és azzal számoltok végig fixen, valamint 1Tsz.-en mindenki megkapja a maximálisan kapható Fp-t.

Javak, varázstárgyak.
Mindenki 3.500 aranyból gazdálkodhat mindösszesen, a varázstárgyak értéke a tárgy alap értéke plusz Mp * 10 arany.
A Hatalom Amulettje és a „mestermunkák” külön megbeszélés tárgyát képezik.

[Sol]

Leedar Maelindor

Faj: Elf
Nem: Férfi
Kor: 218 év
Kaszt: Varázsló
Iskola: Doran
Vallás: Elf kalahorák, pyarroni pantheon
Jellem: Rend-Élet
Születési hely: Erion
Tapasztalati szint: 6


Tulajdonságok

Erő	12
Állóképesség	15
Gyorsaság	14
Ügyesség	16
Egészség	14
Karizma	14
Intelligencia	17
Akaraterő	16
Asztrál	16
Érzékelés	16

Különleges képességek (elf)
Hallás 2x
Látás 2,5x
Kiváló futó: könnyű futás - 5x2óra
Infralátás 50m
Lovaglás, erdőjárás, idomítás Mf
CÉ alap 30
Nekromancia ellen -8 ME


Életerő

ÉP: 7 (alap 3)
FP: 34 (alap 2)


MP, Pszi és mágiaellenállás

Mp 60
/ 10 Mp/szint /


Pp: 44 alap 7, 6 per szint
Int: 7
Használat szintje: 6
Kyr metódus
AME: 6 (Asztr.) + 44 (Stat.) = 50
MME: 6 (Ake.) + 44 (Stat.) = 50


Harcérték

Alap
KÉ 18 (6 Hm/szint) 2
TÉ 33 (6 Hm/szint) 15
VÉ 86 (6 Hm/szint) 70
CÉ 42 (6 Hm/szint) 30
/ 4 Hm/szint /

Varázslóbot
KÉ 22 TÉ 43 VÉ 102 Sebzés: 1k10/2


Képzettségek

Kp alap: 7
Kp/szint: 10
Ü: 6
I: 7
Összesen elkölthető: 67+6+7=80

1 fegyverhasználat (bot használat)       Af
Fegyverhasználat (háromrészes bot használat - Fehér Lótusz stílus)       Af
Pszi                                                   Kyr-metódus   
Nyelvtudás 5,5,5,5,4                          Af (10 Kp)
Ősi nyelv ismerete (kyr)                     Mf
Alkímia                                            Mf (6. tsz.)
Herbalizmus                                       Mf (4. tsz.)
Időjóslás                                    Af
Írás/olvasás                            Af
Sebgyógyítás                           Mf
Élettan                              Af
Legendaismeret                   Mf (6. tsz.)
Vallásismeret                           Af
Történelemismeret                        Af
Rúnamágia                           Mf (6. tsz.)

Lovaglás                                            Mf (elf)
Erdőjárás                                          Mf (elf)
Idomítás                                            Mf (elf)

Éberség/Észlelés                             22% (3 Kp *3%)
Téképészet                                       Af (10 Kp)
Heraldika                                           Af (5 Kp)
Etikett                                               Af (8 Kp)
Úszás                                                Af (2 Kp)
Tánc                                                  Af (5 Kp)
Értékbecslés                                     Af (5 Kp)
Irodalom                                           Af (7 Kp)
Lélektan                                            Af (8 Kp)
Kultúra(kör) (Tiadlan - niarei)            Af (2 Kp)
Méregkeverés/semlegesítés    Af (15 Kp)
Harcművészet (Fehér Lótusz)             Af (16 Kp Akhesi mester)
Földharc (Fehér Lótusz stílusból)        Af

Nyelvtudás:
Elf (A, 5)
Erv 5
Közös 5
Niarei 5
Toroni 4



Varázstárgyak
Varázsló bot (drakkfa, vörös erezetű, 170 cm):
A varázsló lelkének egy darabját hordozza, önálló személyiség
Név: Radeel
Jellem: Rend-Élet
Intelligencia: 12, Akaraterő: 12, Asztrál: 12
PP: 39
Mana: 3*6=18
AME: 2 (Asztr.) + 44 (Stat.) = 46
MME: 2 (Ake.) + 44 (Stat.) = 46
a varázsló auráján belül szintjével megegyező E-vel növeli/csökkenti az elemi mágiák erejét

Feneketlen kulacs (830a + 3e)
Láthatatlanság köpenye (700a +4a)
Nefrit medál védelmező 50E = 5 SFÉ (1300a +9a)
Jáspis gyűrű detektáló 1E (510a +6a)


Hátas
Utazó ló (mestermunka, 3a)
Gyeplő, kantár, zabla
Kötőfék
Lópokróc
Utazó nyereg
Patkó és patkolás
Nyeregtáska x2


Felszerelés

Ruházat (mestermunka, 3a 1e)
Nemesi ing x3
Pantalló x3
Gatya x5
Mellény x3
Öv x3
Köpeny+csuklya
Csizma, lovagló
Csizma, gyalogos

Egyéb (mestermunka, 5a)
Nagy hátizsák
Takaró
Kulacs (mágikus)
Fém tükör
Tisztálkodó készlet
Fésű
Tűzszerszám
Írótoll x3
Tinta x2
Ív papír x6
Pecsétviasz x2
Kréta x3
Gyertya x5
Erszény x2
Teafüvek x3
Gyógynövények (láz, meghülés ellen)
Kés
Késtok
Övtáska

Vagyon
1 db fekete opál (értéke: 100a) - külön erszényben
arany: 28
ezüst: 10
réz: 15


Külső megjelenés
A kortalan, fiatalos, aranyszőke haj keretezte arcból kék szempár tekint vissza. Fülei hegyesek.
Megjelenése megnyerő, magabiztosságot, büszkeséget sugároz.
Testfelépítése átlagos (188cm, 76 kg). Mozgása könnyed.
Elegáns, jó minőségű ruhát hord.
A drakkfából készült, nagyjából 170 cm hosszúságú botját mindig keze ügyében tartja.


Jellem
Népére jellemző nyugodtsággal szemléli a világot. Érdeklődéssel tekint az embernépek viselt dolgaira, noha mai napig vannak furcsaságaik.
Nyílt, egyenes. Harmóniában él a növény- és állatvilággal.
Megfontoltan cselekszik, nem jellemző rá a hirtelen döntés vagy a kapkodás.



Előtörténet

Psz. 3476-ban született Erionban. Családja - egyike a helyi elf közösség előkelőségeinek - anyai ágon a még Tysson Lar bukása előtt költözött a városba.
Atyja csupán néhány évszázada hagyta el Elfendelt.
Miután mágia iránti fogékonysága megmutatkozott szülei beiratták egy neves varázslóiskolába. Mestere hamar felismerte tehetségét és kapcsolatait felhasználva bejuttatta Doran növendékei közé.

A Psz.3600-as esztendő több szempontból is fordulatot hozott az életében. Egészen addig nem nagyon mozdult ki Doranból, leszámítva a családi látogatások alkalmait.
Ezidőtájt történt, hogy Észak embernépei ismét egymásnak feszültek. Atyja is részt vett az összecsapásban az Északi Szövetség oldalán, azonban hősi halált halt.
Ez a tragikus esemény sarkallta arra, hogy felkutassa gyökereit, felkeresse elfendeli rokonait.

A kötelező megtisztulási rítusok után bebocsáttatást nyert a déli elf királyság erdeibe.
Bár barátságosan fogadták, éreztették vele, hogy idegen ezen a földön. Saját magát is idegennek érezte.
Az első évtized után fogadták be annyira, hogy az elf varázslók hajlandóak voltak vele mágiaelméleti témájú beszélgetésekbe bocsátkozni.
Újabb öt esztendőnek kellett eltelnie, mire szabad bejárást biztosítottak a könyvtárukba.
Szerencsére több kötetet, tekercset is talált, amely az elemi mágiával, annak természetével foglalkozik. "Újdonsült" barátai segédkeztek a fordításban, mert zömében olyan nyelven íródtak, melyet ő nem ismert.
Több évnyi kutatómunka után elkészült egy saját értekezéssel, melyet megküldött a Dorani Tanácsnak véleményezésre.

Pozitív kritika fogadta írását, felkérték, hogy tartson előadást a témában több nevesebb egyetemen.
Persze nem mondott azonnal igent, hosszasan gondolkodott, mielőtt elfogadta volna a felkérést.
Így történt, hogy több évtizednyi elfendeli tartózkodás után visszatért az embernépek közé.
 
Az alkalmi előadások, szemináriumok egyre-másra követték egymást, míg állandó előadói státuszt kapott a méltán híres erigowi Sigranomói Egyetemen.
Egyik előadása elkalmával ismerkedett meg a niarei származású Akhesi harcművész mesterrel, aki vendégelőadó volt akkortájt.
Hosszas beszélgetéseket folytattak a belső harmóniáról, az elme csiszolásáról, különféle meditációs technikákról.
Miután útjaik elváltak később is rendszeresen leveleztek egymással.

Egy alkalommal Akhesi mester vendégül látta a varázslót tiadlani otthonában.
A vendégség olyannyira jól sikerült, hogy majd három évig tartott.
Ez idő alatt sokat tanult a nyelvről, kultúráról.

Cserében amikor a mester Erionban járt egy diplomáciai küldöttséggel, ragaszkodott hozzá, hogy ő lássa vendégül az egész tiadlani delegációt.
Csak jóval később jutott a tudomására, hogy ennek a látogatásnak az a nem várt következménye lett, hogy az évtizedek óta özvegy anyja megismerkedett egy bizonyos Shosuro Fudo úrral.
A kapcsolat tartósabbnak bizonyult a vártnál és született egy félvér gyermekük (Leowen Maelindor Shosuro).
Felcseperedvén féltestvére Tiadlanban telepedett le, kardmesterként a Korun szolgálatába lépett.

Az újabb Zászlóháború (sorban a tizennegyedik) eseményei után üdítően hatott Leowen tiadlani meghívása.
Örömmel fogadta el annak reményében, hogy sikerül elűzni a háború árnyait.
Leowen unokatestvére (apai ágon), Shosuro Inoru nagyúr a X. házassági évfordulója megünneplésére készült és ennek tiszteletére vendégségül hívta rokonait, barátait.

A varázstárgyak eredete:
Láthatatlanság köpenye - családi ereklye, beavatásának emlékére kapta
Feneketlen kulacs - elfendeli rokonaitól kapta távozáskor
Nefrit védelmező medál - az elemi mágiáról szóló értekezés elismeréseként kapta a Dorani Nagytanácstól
Jáspis detektáló gyűrű - Akhesi mestertől kapta ajándékba

[Cyrgaan KheaLorn]

Kita wri Lanno

Faj: Ember
Rassz: Tiad (niarei-erv kevert)
Nem: Nő
Kor: 28 év
Kaszt: Harcművész
Iskola: Folyóvíz Bölcsessége Iskola
Vallás: Ville, Velar, Nastar
Jellem: Rend, Élet
Születési hely: Sabaor Városa, Tiadlan

Tapasztalati szint: 7
Tapasztalati pont: 9 900

Tulajdonságok:

Erő:	9	(+4)
Gyorsaság:	19
Ügyesség:	18
Állóképesség:	13
Egészség:	20
Szépség:	15
Intelligencia:	15
Akaraterő:	18
Asztrál:	18
Érzékelés:	16

Életerő:

ÉP: 14
Fp: 76

MP, Pszi és mágiaellenállás:

Akt. Pp: 53

Max. Pp: 53
Int: 5
Használat szintje: 7
Használat foka: Slan
AME: 61 (53 Stat. + 8 Asztr.) /+10 Din./
MME: 61 (53 Stat. + 8 Ake.) /+10 Din./


Harcértékek

	Alap	Mód.	HM	fegyver nélkül
KÉ:	10	17	13	40
TÉ:	20	17	15	62
VÉ:	75	17	25	117
CÉ:	0	8	0	8

 
Fegyveres harcértékek (Dart-nid-kinito):

KÉ:	47
TÉ:	72
VÉ:	136
Sebzés:	k3 / k3+1
Tám./kör:	2

Képzettségek:

Akt. Kp 1 (52) Kp/szint 5 Kp alap 4 Int. 0 (5) Ügy. 0 (8 )

Képzettség	Kp / %	Fok / %
Vakharc		Mf
10 fegyverhasználat		Af
4 fegyverdobás (dárda, tőr, slan-csillag, egyeneskard)		Af
Lefegyverzés		Mf
Pszi		Slan
Lovaglás		Af
Úszás	+8	Mf
Futás		Af
Mászás	62	82%
Esés	57	100%
Ugrás	35	73%
Sebgyógyítás		Mf
Írás-olvasás	5	Af
Nyelvtudás (közös, toroni, nara)	8	Af
Herbalizmus	5	Af
Etikett	8	Af
Éneklés/zenélés	5	Af
Festészet	5	Af
Rajzolás	5	Af
Szakma (kertész)	2	Af

Nyelvek: erv – 5 közös – 4 toroni – 2 nara – 2 Felszerelés: Pénz: „Lótartozékok” - Nyeregmálha - Karakternél Hátizsák Ruházat () Táskában, táskán Kötél x20m Takaró Pokróc Kulacs (2l) (vízzel) Tűzszerszám x1 Fém tükör x1 Tisztálkodó készlet x1 Tartalék ruházat (2 ing, 1 nadrág, 1 köpeny) Élelem (szárított zöldségek, kenyér, némi sajt, gyümölcsök) Teafű készlet (válogatott tealevelek) Apró teáskanna és teáscsészék Gyógyító készlet (gyógynövények, kötszerek, stb.) Fegyverzet - Mágikus tárgyak Előtörténet: Spoiler: megjelenítés Sabaor. Ezerarcú kikötő, zajos nagyváros a Sinemosi-tenger partján. Megannyi különös szerzet, számtalan nemzet képviselőjének lakóhelye. A tiadlani városok jellegzetességei csak halvány sejtésként jelentkeznek azokban, akik megpillantják falait, épületeit: Sabaor szabad város, ezerarcú lakosságának életmódja alig-alig emlékeztet már a tiadlani belső vidékek lakóiéra. Nyomor és fényűzés, nyüzsgés és egészen más szabályok, mint a szárazföld belsejében: a kikötők tengerillatú káoszával keveredve a helyiek szerint mindez sajátos bájt kölcsönöz a városnak. Iparosok, kereskedők, munkások, céhek, klánok paradicsoma ez, ahol minden egyes nap számtalan hajó és karaván fordul meg az év minden napján. Sokkal jobban hasonlít a délvidéki kikötővárosokra, mint a Hármas Királyság fővárosára, Elyára, és más az itt lakók sorsa is. Kita itt született. Szülei kik voltak? Nem tudja biztosra maga sem. Szülők nélkül nőtt fel, az utcán. Apja hajós volt, kereskedő – legalábbis így mondta neki Tris, az egyetlen, akire a gyerekkorából szívesen emlékszik vissza. Tris Kitánál pár évvel idősebb, elég nagy termetű lány volt, akinek volt valamicske tekintélye – méreténél fogva – a kikötő utcagyerekei között. Büszkén vallotta, hogy szülei ervek voltak, a legtöbben tudták, hogy a vörös haj és a hatalmas termet a Sinemosi-tenger túlpartján élő korgok közt az igazán gyakori. A felnőttek azonban ezzel nem foglalkoztak, mert az kötötte le a mindennapjaikat, hogy a szegényes betevőre valót megkeressék, a gyerekek pedig mind féltek Tris egyik-másik férfit is megszégyenítő testi erejétől. Kitának szerencséje volt, mert Tris gyermeki szívében anyai ösztönök lángoltak fel, amikor észrevette a félig lyukas háncskosár alatt kuporgó, fekete hajú, pergamenfehér bőrű, törékeny kislányt. Maga mellé vette, és egyengette a derekáig is alig érő, vékony csontú leányka útját a sabaori kikötő olykor kemény és könyörtelen világában. Ha ő nincs, Kita aligha éri meg a felnőttkort. Szóval Tris állítása szerint Kita apja Temmo úr volt, egy kisebb befolyású kereskedő és alkalmi csempész, míg édesanyja a jószívű Imeno néni, a kikötő egyik csapszékének a tulajdonosa. Tris sokat ecsetelte Imeno néni kedvességét, akinél mindig jutott egy falat kenyér, egy alma, egy pár répa az éhes gyerekszájaknak, és ahol a hideg kikötői szél elől meghúzhatták magukat. Emellett javasasszony és szenvedélyes kertész is volt, a növények titkainak tudója. Az asszonynak nem volt férje, és nem is igazán tudott róla senki, hogy megesett. A bába, aki a világra segítette lányát, pedig nem volt pletykálkodós típus – így kevesen tudhatták, csak szóbeszédek keringtek róla, hogy a kislány, aki egy nap felbukkant a fogadóban, az édes gyermeke. Akkoriban Temmo úr is gyakrabban bukkant fel a söntésnél, innen a gyanú, hogy „köze volt” a gyermek születéséhez. De a sors kiszámíthatatlan. Temmo úr egy nap elment, és nem jött többé – hogy mi lett vele, senki sem tudja. Imeno nénin nem látszott a megrendülés, bár olykor kissé piros volt a szeme. Aztán egy nap tűz ütött ki a dokkok között, és a csapszék leégett. Imeno néni – miután Kitát biztonságba helyezte – még visszaszaladt kedvenc növényeiért, melyeket nem tudott hátrahagyni, és az összezuhanó tetőszerkezet alatt lelte halálát. Így mesélte Tris, és így tanulta meg Kita is. Árvaként egy kikötőben rengeteg sorstársa akadt – akik azonban mind jóval erősebbek és nagyobbak voltak nála – mert bár éles eszű volt, fürge és ügyes, még a nálánál kisebbeknél is gyengébb. És bár mindig került mindenféle konfliktust, ez az egy tulajdonsága célponttá tette volna – és tette is – az erősebbek szemében, ha nincs egy védelmezője. Így mindenesetre viszonylagos békében telt a gyerekkora, bár időről időre sikerült egyeseknek kijátszania Tris éberségét, és elvenni Kitától azt, amire szemet vetett. Ételt, pár rézgarast, amit énekléssel vagy koldulással keresett, vagy a kedvenc játékát. És ha már voltak, többen alaposan meg is verték. De a legtöbben irigyelték is csendes, nyugodt belső világát, ami soha nem rendült meg – még amikor összekucorodva feküdt a földön, tűrve az ütlegeket –, és ez az ősi, bölcs erő mindenki számára világosan föléjük helyezte. Aztán egy szép napon – talán tízesztendős lehetett – egy különös férfi szállt partra Sabaor kikötőjében. Idős volt, hosszú szakálla messzire lenyúlt ösztövér teste elé, valaha erős karjai most látszólag alig bírták el a hosszú botot, amit a kezében tartott. Kita látta az öreget, amint az egyik hajóról leszállt, de nem nézhette meg alaposan magának, mert éppen menekült. Azonban amikor megszabadult üldözőitől – kénytelen volt eldobni a begyűjtött néhány szelet kenyeret –, keresni kezdte az idegent. Meglepetésére egy sikátor mellett látta viszont, néhány kikötői tolvaj által körülvéve. Az egyiket még ismerte is – durván elutasította, még pofon is vágta, amikor egyszer a többi utcagyerekhez hasonlóan valami alkalmi feladatért jelentkezett. A pofon azonban ezúttal a tolvaj arcán csattant – Kita nem kis megelégedésére –, pedig az öreg csak elhajolt egy társa ütése elől – mozdulatai lágyak voltak, finomak, szinte egybe folyók. Alig mozdult, csak amennyit nagyon muszáj, egy lépés, a gyenge karok egy simításszerű mozdulata, amitől az egyik rohamozó tolvaj nagy lendülettel nekiszaladt a falnak. Lenyűgöző volt, és Kita tátott szájjal bámulta. Mikor az idős férfi az eszméletlen tolvajok között lépkedve megállt előtte, szólni sem tudott – el is felejtette, hogy egész addig tátott szájjal bámult. Az öreg letérdelt elé. - Amit láttál, gyermekem, az a Víz művészete volt. Kita némán bólintott. Talán el kellene szaladnia, Trishez. Az öreg némán bámult rá, elcsodálkozva a mentális erőn, ami a kislányban szunnyadt. Egyszeriben megértett sok mindent. - Az én nevem Ogara mester, a Víz útjának harcművésze vagyok. Jöjj, gyermekem – Nastar nem véletlenül sodort az utamba. Azzal elindult, nyugodtan. Kita némán nézett utána, majd a háta mögé, az esti szürkületben nagy, fekete és komor kikötői dokkok felé. Egy darabig viaskodott benne a Tris iránti szeretet és a kíváncsiság, de végül az utóbbi győzött. Utánaszaladt az ősz mesternek. Három hétnyi utazás után érkeztek meg Welgorde városába. Kitára nagy hatást tettek az Ogara mesterrel folytatott beszélgetések, meg a rengeteg dolog, amit látott .Szeretett volna még időzni Tuilban, mert nagyon megtetszettek neki a cseresznyéskertek, a zöldellő parkok, a virágos ágyások. Aztán elfeledte az egészet, mert belecsöppent Elya hatalmas, méltóságos, mégis ismerősen bájos világába. Ogara mester azonban sehol nem időzött sokáig, csak a saját feladatait intézte, és indult tovább. És bár Kita mindig duzzogott egy darabig, a nemsoká érkező új és új élmények mindig feledtették vele gyermeki haragját. Aztán megérkeztek a Folyóvíz Bölcsessége Iskola kolostorába, amely a Howa egy szigetén terült el, ott, ahol a folyam szétterül a lapályon. Kita rövidke életének legszebb évei következtek. Életében először társakra, majd barátokra lelt a hasonszőrű tanítványokban, és nagyon megkedvelte a nyugodt, csendes mestereket is. Természetesen Ogara mester csoportjába került, kilencedmagával Lenyűgözték az üde zöld kertek, amelyet a folyó táplált, magával ragadta a víz nyugodt moraja. Óriási örömét lelte a tanulásban – bár eleinte sokan panaszkodtak az unalmas, hosszú filozófiai magyarázatok és eszmefuttatások miatt, Kita szívesen hallgatta a „mesét”. Aztán, amikor az Elme hatalmának, a Slan Pszinek az alapjait kezdték oktatni, kiderült, hogy Kita rendkívül tehetséges ebben a tudományban – olyannyira, hogy a mesterek is csak évekkel később vették észre, hogy a fizikai gyakorlások során azért ért el kiemelkedő eredményeket, mert olykor tudattalanul, olykor tudatosan is sikerült elméje erejét használnia. Szép tizenöt évet töltött a kolostorban. Elsajátított mindent, amire a mesterek szerint szüksége volt, hogy a Víz harcművészének mondhassa magát. Ezen felül – anyja öröksége okán – különösképp érdekelték a növények, a kertművészet, de művészi hajlamainak is hódolt a szabadidejében. Emellett kiváló harcossá is vált, bár igazán sosem szerette a küzdelmet. Huszonöt esztendősen hagyta ott a kolostort – mert azt mondják, az Úton előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor már csak a saját tapasztalat, az Élet vihet tovább egy mestert. Elindult, hogy bebarangolja Tiadlant, ám először szülővárosába ment, hogy gyerekkori jóbarátját megtalálja. Hitte, hogy sikerül, és végül tényleg így lett – Tris egy part menti vizeken cirkáló „kalózhajó” kapitánya volt ekkoriban. Egy évet töltött el a hajón, miközben tökéletesítette tudását és saját magát, majd búcsút mondott és maga mögött hagyta a tengert. Északon ekkor már Zászlóháború dúlt, melyben a tiadlani seregek tétlenül várták, hogy eljátsszák a nekik szánt szerepet. Kita nem vágyott a háborúba, de a kötelességtudat erős volt benne, így jelentkezett, és bár a frontvonalakat is megjárta, jobbára felcserként és küldöncként működött, harcolnia mindössze egyszer kellett. Így is elborzasztotta az a szenvedés, amit látott, és a lehető leghamarabb maga mögött is hagyta. A háború dúlta erv hercegségekben utazgatott – Eren, Erigow, majd újra Tiadlan volt az útja. Úgy határozott, megnézi, mi van a Yian-Yiel túloldalán, annyi legendát hallott a misztikus Niaréról. Nagy utazása előtt megpihenni visszatért a kolostorba, ahol Ogara mester várta. A mester meghallgatta a lányt, és sóhajtva előhúzott egy levelet a hakanjából. - Mielőtt elindulnál, megkérnélek valamire. Öreg vagyok már, több mint nyolcvan tél súlya nyomja a vállamat. Nem való már nekem az utazás, jobban élvezem e kert csendességét. Sóhajtott. - E levél meghívó. Egy bizonyos Shosuro Inoru úr kívánja megünnepelni a házassági évfordulóját. Sajnos az úr még nem tudja, hogy nagybátyja, a nagy tudású Hon Inoru, kolostorunk mestere múlt hónapban megtette az utolsó lépést az Úton. Kérlek, leányom, képviseld iskolánkat a nagyúr kastélyában. Tudom, sokat láttál, nem is találhatnék alkalmasabbat a feladatra. Így esett, hogy Inoru mester apró sírjának meglátogatása után Kita összeszedte egy apró bőrzsákba a holmiját, és délre indult, Shiro Tochi kastélyába… Jellemrajz: Folyamatban... Kinézet: Folyamatban...