Szerző Téma: Egy Mechanikus Komponens  (Megtekintve 36 alkalommal)

Nem elérhető wolftern

  • Moderator
  • Haladó
  • *****
  • Hozzászólások: 551
  • Aktivitás:
    19%
  • Karma 0
Egy Mechanikus Komponens
« Dátum: 2020. Január 02. 22:36:58 »

Játékos: Atlar DiNael


Tadzeh, a Quiron-tenger déli partján fekvő kikötöváros. A dzsadok vérrel és aranyakkal megváltott oázisa. A csodaműves választása nem volt véletlen, hiszen az asziszi góc, e falak között rejtezik. Érkezésedkor magad sem gondoltad volna, hogy még a Tengercsend Ünnepély is elmúlik, mire az összekötőd meghozza a hőn áhított hírt. Enor-t, a csontos arcú gorvikit mindig megbízható forrásként tartottad számon. Azonban olykor-olykor akadtak nem várt kellemetlenségek is, melyekről a legtöbb esetben vagy nem tudott, vagy pedig szándékosan magában tartotta; mert az ártott volna az üzletének.
A találkozóra végül egy teaházban került sor, ahol példanélküli módon még a megbízóval is kapcsolatba kerültél; sőt ismered is őt, Kahre üzem kerületének moderátorát, Pock Fitchbattert az ófajhoz tartozó férfit, aki annak idején a mechanikus csodavárosból kiutasított. Rövidesen szándékaira is fény derült, miszerint az előd Luisio Putton ellopta a gnóm kutatásait, mostanra pedig közel járhat a formula kifejlesztéséhez, ami őt és a várost illeti. Ezenkívül a technokrata azt is elmondja, hogy a segítségért cserébe Kahre, hajlandó lenne visszafogadni Atlart. A feladvány egyszerű, az egy heti járóföldre lévő Oerissa településen kell megtalálni az eltévedt bárányt.

Nem elérhető Cyrgaan KheaLorn

  • Nemeskyr kardforgató
  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 695
  • Aktivitás:
    12%
  • Karma 0
  • A hóhajú erioni
Re:Egy Mechanikus Komponens
« Válasz #1 Dátum: 2020. Január 13. 11:12:17 »
Atlar

Nem, soha nem tudta igazán megszokni Tadzeh városát. Amikor az a sunyi gorviki - bár az egyik legmegbízhatóbb forrás és közvetítő volt a déli partokon, amit megmagyaráz állítólagos talavrai származása - végre előadta a mondanivalóját, Atlar egy darabig gondolkodott. Más, sokkal kedvére valóbb városokba is csábíthatta volna Enor, de ez a fajta kellemetlenség együtt járt a vele való együttműködésnek. Igaz, a tele erszény is, ezért Atlar erőt vett magán, és bár a kelleténél több időt kellett eltöltenie a városban, végül csak megindult az események sodrása.
Majdnem visszafordult, amikor a gnómot meglátta. Egy pillanatra feltörtek az emlékek, és dühében görcsbe rándult a gyomra is - ám győzött a büszkeség, és erőt vett magán. A moderátor - állítólag még mindig ezt a pozíciót tölti be - nem láthatja meg rajta, hogy bármilyen hatással volna rá a város, amihez egykoron oly sok köze volt.
Csak egy biccentéssel üdvözölte a másik kettőt, ahogy leült az asztalhoz, és rezzenéstelen arccal, kissé nemtörődöm ajakbiggyesztéssel hallgatta végig  Pock ajánlatát - pedig valójában egymást kergették a gondolatok a fejében.
<Hát persze, te kurafi, a város visszafogad!... És mit keresnék ott, az ájtatos majmok között, ostoba feles?! Hogy újra visszatérjek abba, hogy segéd legyek valaki mellett, aki ahhoz is kevés, hogy a csizmámat kitakarítsa?! Gondolod, olyan hülye vagyok, én, hogy ha kivágnak az ajtón, visszamásszak az ablakon?!>
Kifelé azonban csak elmosolyodik, még arra is van türelme, hogy eljátssza, hogy mohón felcsillan a szeme az ajánlat hallatára. Valami azonban tényleg felkelti az érdeklődését.
<Szegény kis Pock, csúnya gondosz Luisio ellopta a kutatásaidat? ... És a várost illeti? Hát persze mindig minden a várost illeti...>
Figyelmesen hallgatja a gnóm mondanivalóját, megjegyzi a tárgy leírását, és azt a pár apróságot, amit a másiknak sikerült a tolvajról megtudnia. Úgy tesz, mintha gondolkodnia kéne az ajánlaton.


- Valóban kutathatnék újra Kahréban? - kérdezi elgondolkodva, némi vágyódást erőltetve a hangjára és az arckifejezésére. Hadd higgye a kis kurafi, hogy csábító ajánlatot tett. - Vállalom. - bólint végül, a gnóm és a gorviki felé is.

<A kutatásaid meg majd jók lesznek nekem!...> teszi hozzá, de persze csak gondolatban, arcán továbbra is a rég száműzött, de Kahréba mindig visszavágyó eltévedt bárány kifejezésével.


...

Már másnap reggel útnak indul, mert kíváncsivá tette, hogy vajon mik lehetnek azok a kutatások, amiket a gnóm ilyen módon próbál visszaszerezni. Ráadásul egy fajtársától...
Az egyszerű vándorszínész álcáját ölti magára, és egy kereskedő kocsiján utazik Oerissába, miután némi meggyőzés és egy kis anyagi hozzájárulás fejében helyet kapott az egyik szekéren a poggyász között. Napnyugtakor érkeznek meg, így szállást foglal egy egyszerű fogadóban, emeleti szobát, lehetőleg a hátsó sarokban, ablakost. Aztán lassú felfedező körútra indul a városban, keres valami, a szállásánál szimpatikusabb vendéglátó helyet, ahol korgó gyomrát megtöltheti. Közben pedig minden apró kis pletykára, foszlányra odafigyel.
« Utoljára szerkesztve: 2020. Január 14. 13:45:10 írta Cyrgaan KheaLorn »
"A férfit csak ezután vettem észre. Igazi ragadozó volt: hószínű, vállig omló sörény, markáns, óarany árnyalatú, kyr vonású arc, a szeme pedig... förgeteg-szürke, mint vihar után a hajnali ég. Egy tisztavérű kyr."

Alan O'Connor - A Halál hét arca