Szerző Téma: Orisszai Szeánsz  (Megtekintve 2628 alkalommal)

Nem elérhető wolftern

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Orisszai Szeánsz
« Dátum: 2019. November 29. 21:28:49 »

Rak Narval tartomány - Oerissa települése
3701, Esős évszak - Antoh 3. terce



Nem elérhető wolftern

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Orisszai Szeánsz
« Válasz #1 Dátum: 2019. December 01. 19:00:57 »
Urza Barlon
Bő egy esztendő telt el, hogy megtaláltad azt a varázsosköppenyt. Onnantól fogva mindig egyre messzebb kerültél Ifintől. Néha felötlött benned a gondolat, miszerint az ereklye hatására történt minden. Viszont józan ésszel átgondolva nem hibáztathatod a Tadzehki blamáért, ahol egy alvilág cár, azt képzelte nincs párja kerek e világon. Csúnyán melléfogott, mikor birokra kélt egy igazi művésszel. Midőn a pribékjei elől menekültél, újabb pálfordulat következett, valahogy sorsod és a láncbarátok neve egybeforrott. Ki gondolta volna, hogy a sérült nő, akire útközben a hegyekben találtál, egy rabszolgakereskedő klán alvezérének a lánya? Üldözőid gyorsan elnyerték jutalmuk, te pedig szabad lettél, akár egy madár. Pillanatnyilag az Abasziszi Oerissa településén tengeted napjaid, méghozzá Semmar Teraszán, egy átlagos fogadóban, ahol a kaja jó, a nők csinosak, az árak pedig elfogadhatóak, főként azért mert esténként az egész város csudájára jár művészetednek. 


Dirin Nuro
Az előző melód nagy valószínűséggel sosem fog bekerülni a Krónikás-Tanúba, ahol egy láthatatlan kéz, Ynev minden kalandozójának hősi tetteit jegyzi. Ugyanis Beris Tare helytartója három holdtöltével ezelőtt látogatta meg a Szigetbirtokot, hogy a Karnélianok segítségét kérje. A kívánsága egyszerű volt, méghozzá a környék kalózfészkeinek kifüstölésére tartott igényt. A flotta Antoh második tercében, az Áradások havának 8. napján indult útnak, és szűk két hét alatt elrendezte az ügyet. Ám a közelgő Tengercsend Ünnepe miatt, a had már nem tudott hazatérni, így Salk kikötőjében érte őket, az asziszok legnagyobb eseménye; ilyenkor, a három napos fesztiválon nincs Obasz hajó, vagy kapitány aki megsértené Antoh istennőt azzal, hogy nem áldozz neki, vagy esetleg nyílt vízre merészkedne.
Ekkor hallottál először, az Orisszai művészről, akiről meglepően sokat beszélnek manapság. Kalandozó vérednek köszönhetően, amúgy is egyre laposabbá vált a katonai pálya, ezért úgy döntöttél megnézed magadnak ezt a figurát, s ha útközben akad valami érdekes, az már csak hab a tortán.     

Nem elérhető Quator

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 635
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 1
Re:Orisszai Szeánsz
« Válasz #2 Dátum: 2019. December 08. 13:04:36 »
Dirin Nuro

*A Tengercsend Ünnepe túlontúl csendesnek ígérkezett Salkban vesztegelve. Főleg azért, mert Antoh szent napjain nem csak vízre szállni nem szoktak a hívek, hanem háborúzni sem, ha nem kényszerítik erre őket mások. Egy kiszolgált veteránnak - aki jó sok Tengercsendet élt már meg - nem tesz jót az efféle ájtatosság. Antoh, A Tengerek Úrnője mindig is inkább vad, örökkön mozgásban lévő Istennőként élt a képzeletemben, így nem éreztem helyén valónak, hogy megüljek a seggemen és három napig italmámorban ússzam a többi bajtárssal karöltve.

Így esett, hogy inkább kikértem az esedékes zsoldomat és hosszú eltávra indultam. Tervem egyszerű volt: A partmenti településeket és a nagy utat követve Északnak tartok és majd Valchum környékén ismét hajóra szállok a Szigetbirtok felé.
Gyalogszerrel indultam neki, hisz a csökönyös bestiákkal sosem volt jó a viszonyunk. Nem is értem, hogy lehet az, hogy a mai kor legjobb fegyvernemének a nehézlovasságot kiáltották ki asztali hadtudorok, akik még sosem álltak szemben semmilyen fegyvernem képviselőjével sem.
Természetesen Antoh ismét rám mosolygott. Úgy érzem díjazta, hogy nem ülepedtem le, mint az iszap. Épp egy kiadós tengerről jött eső verte dágvánnyá az Otlokirok által útnak kinevezett szekérnyomot, amikor belebotlottam egy elakadt kordéba. Mivel épp nem volt jobb dolgom, segítettem a szabadulásban és a tulajdonosa hálából elhozott magával. Az úton kiderült, hogy Oxel-nek hívják és kelmekereskedő. Na mondom, akkor pont jó pojácához sodort a balsors. Viszont kiderült, hogy szerencsére nem hasonlít az általam eddig ismert kelmekereskedő típushoz. Közvetlen, rendes ember, aki kicsiben szállít és igyekszik a kapcsolatait kiépíteni, még csak nemrég szabadult az inasévekből és állt saját lábra. Így igencsak megörült nekem, mint útitársnak, hiszen az útonállók errefelé nem teljesen együgyűek és jó eséllyel nem kockáztatják meg olyan kordé megtámadását, amin kevés a rakomány, de ül egy állig felfegyverzett falanxharcos.
Az utunk a várakozásoknak megfelelően nyugodtan telt, csak az időjárás és a természet tette kissé kalandossá, de baj nélkül megérkeztünk Oerissába. Oxel idáig jött, így itt elváltak útjaink. Ő ment a maga is üzlete után. Én pedig bevettem magam az első fogadóba, ami megtetszett.
Ez lenne Semmar Terasza.
Elfogadható áron kínálják a kosztot és a kvártélyt, nomeg az aszisz lavalost. Az pedig csak külön hab ama bizonyos tortán, hogy már első este volt szerencsém meghallgatni a manapság egyre szélesebb körben ismert művész előadását. Tényleg érti a dolgát, bár szinte biztos vagyok benne, hogy nem csak ihletett tehetségről van szó, hanem valai más turpisság is van ebben.
No majd, ha nap közben előkerül a trubadúr, akkor megismerkedem vele közelebbről.*


Nem elérhető kalidar

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 710
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Orisszai Szeánsz
« Válasz #3 Dátum: 2019. December 09. 10:34:41 »
Urza Balron
Ideérkezésekor a Semmar Terasza nevű fogadóban szállt meg,igazából a környék egyetlen fogadójában.Eredetileg pár napos pihenő után továbbindulást tervezett,de másképpen alakultak a dolgok. Az egyik vacsora alkalmával odaült asztalához a fogadó nagyra becsült tulajdonosa,Kassan ibn Husszir Semmar...egykori kufár, aki nagyon hamar kiszimatolja mindenben a pénzt. Mivel Urza sosem rejtegeti,Semmar hamar kiszúrta hogy egy bárd vendégeskedik a fogadójában és mert ezen vidéken legfeljebb átutazó igricek,önjelölt zenei hírességek fordulnak meg...rögtön meglátta a lehetőséget arra hogyan lendíthetne a forgalmán.

Dzsadokhoz méltó mézesmázos beszéddel próbálta rávenni Urzát,maradjon egy darabideig a tavernájában,ahol is esténként zenéjével örvendeztethetné a megfáradt utazókat.Felajánlotta hogy ittléte alatt ingyen szállást,étkezést biztosít és jelentős kedvezményt ad az italai árából is a bárdnak.Valamint felhívta a figyelmét,hátha elkerülte,hogy igen sok fiatal szépség dolgozik a kezei alatt a fogadóban. Meg hát természetesen ott van még a hallgatóság esetleges adománya.

Igazából az első mondat után eldöntötte hogy marad egy ideig,a hegyen való átkelés és a menekülés eléggé kimerítő volt...jól is  fog esni egy kis semmittevés. Egy darabig kérette magát,színlelvén hogy lenne más dolga is a világba,végül "beadta a derekát" a dzsadnak.

Azt azonban megemlítette hogy finom nemesi udvarba illő muzsikákat nem ismer, Semmar hamar le is intette...errefelé ritkán járnak úri népek és ha mégis,távol az otthoni környezettől még ők is élvezhetik a köznép által hallgatott muzsikákat,pajzán nótákat. Így akkor megalkudtak hát,immár majd egy holdhónapja szórakoztatja esténként a Semmar teraszának vendégeit. A kufár jól számított...Urza se nem bélpoklos se nem iszákos,így a megnövekedett forgalom bevételének csekély részét képezte a bárd ellátása és egyéb igényei.

Jócskán gyűlt pénz a vendégek révén a bárdnak is,ám azt majd mind elköltötte ,gyakorta zárás után a személyzetet szórakoztatta  amíg azok takarítottak és rendet raktak és fizetett nekik a jobbféle étkek és italok közül. A fárasztó hajnalok így mindenkinek jobbára jó hangulatban teltek és Urza is hol egyik,hol másik felszolgálólánnyal vagy konyhalánnyal tért nyugovóra. Bármennyire jól teltek is a napok,régen töltött ennyi időt egy helyben,ezért lassan kezdett bizseregni a talpa...lehetséges hogy egyik nap hirtelenjébe mehetnékje támad....

Nem elérhető wolftern

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Orisszai Szeánsz
« Válasz #4 Dátum: 2019. December 16. 17:10:43 »
Urza Barlon

*A közismert trubadúr épp, Lionna -val a konyhalánnyal érkezik vissza a csehóba, s közben a nő áhítattal hallgatja Urza minden szavát. Hosszú idő óta, ő az első aki megvolt, de mégsem maradt közömbös a bárd számára. Az ébenfekete hajú démon megbabonázta, akár a végtelen halál. Amikor valaki a szemébe néz, a Quironeia kéken csillogó hullámai tekintenek vissza rá. A piacról jövet megállás nélkül mesél a dalnok, hol egy öreg bárdról és az ő balga tanítványáról, hol messzi tájakról, hol pedig bosszúról és szerencséről. A vonzalom kölcsönös, ezért az idő is úgy szalad, mint a Nykatalosi gőte, ha épp sarokba szorítják.
Mielőtt a galambok belépnének a fogadóba, a lány szájon csókolja Urzát, majd egy sejtelmes mosollyal elköszön. A jelzés egyértelmű, útjaik egyelőre elvállnak, de remélhetőleg nem örökre.
Semmar teraszán -így nemsokkal früstök ideje után- alig pár lélek tartózkodik a vendégházban. Hiába, ebben az évszakban Antoh úrnő, ritkán jutalmazza ily nagylelkűen a halandókat. Verőfényes reggelre virradt Oerissa városa.
A dalnok akaratlanul is felfigyel egy szóra, mely egy falanxharcos és Semmar, a fogadós között hangzik el:


...szerintem egy Dyphilla lehet a tettes. Kérem! Hajlandó lennék még egy-két ezüst dénárral megtámogatni az ügyet. Jól ismertem a fiú apját... -lanyhul a fogadós hangja, miközben az üres fatányért elveszi a harcos elől.
A szó ismerős Urzának, gyermekként mestere sokszor mesélt az Onpor elhagyott járataiban élő, vérszomjas dögökről. Állítólag Khollum M'oiira, fénykorában még találkozott is, egy ilyen bestiával, akit csupán nagyra nőtt bőregérként jellemzett.


Nem elérhető wolftern

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Orisszai Szeánsz
« Válasz #5 Dátum: 2019. December 16. 22:55:37 »
Dirin Nuro

*Az a tegnap esti lavalos, megadta az est hangulatát. Miután a dalnok végzett előadásával, két szolgaló társaságában kivonult a krimóból. Ezt követően a helyiek valósággal felforgatták a "teraszt" A tribűnből fogadószéket emeltek, és megkezdődtek az előkészületek az éjjeli mulatsághoz. Az asztalokat néhány perc leforgása alatt négyzet formába, szorosan egymás mellé rendezték, majd a "karámba" tíz alak sorakozott fel. Nők és férfiak fele-fele arányban egyaránt akadtak. Azonban az egyik brigád -a megkülönböztetés végett-, félmeztelenül játszott. Nem sokkal ezután a játék is elkezdődött, melynek célja, mint később azt Dirin is kiderítette: hogy valamelyik csoport, minél elõbb kivigye a saját embereit a karámból, illetve, hogy ebben akadályozza az ellenfelét. Sok idő telik el mire a harcos kidől, s az éjszakára kibérelt szobában nyugovóra tér. Dirin Nuro, a falanxos reguláknak köszönhetően, korán ébred...

Az esti tivornyát reggelre már semmi nem jelzi, a szolgák gondosan rendbe vágták a helyszínt. Nyugodt idilli a helyzet, ami egy katonának csak ritkán adatik meg. A deszka ajtó helyét napfény teríti be, s csápjai egészen a söntésig nyújtóznak. Friss, és üde levegő hömpölyög a fogadóban, melynek gyomrából, csupán bágyadt piszmogás hallatszik az utcára. A krimóban ezen a délelőttön mindössze a tulajdonos, s nem messze tőle, néhány városi gárdista tartózkodik. Az őrök dolguk nem lévén, zavartalanul kártyáznak. Egyszer egy alacsony, körülbelül a huszas évei elején járó férfi, csörtet be az ajtón. Miután a gárdisták közül kiszúrta a kerület porkolábját, odarohan hozzá, majd türelmetlenül elmagyarázza neki a problémáját. A helyőrség vezetője unott képpel, már-már tenyérbemászó nemtörődömséggel veszi semmibe a juhász szavait. S mikor amaz ismét próbálkozik megértetni a rendfentartó szervekkel, miért hozzájuk fordul, az egyik tagbaszakadt megfenyegeti, hogy hordja el magát, különben tömlöcbe vetik a hatóság akadályozásáért. A göndörhajú aszisz ezt követően jut arra, hogy hiába minden próbálkozása, a városőrségre nem számíthat. Néhány lépéssel arrébb kullog, ahol Semmar is épp tartózkodik.
 


- No! Most megint mi történt Aegenigon? -fürkészi a fogadós az ifjút. -Csak azt ne mond, hogy újra a birká... -szól lemondóan a csapos, s mire a legény belekezdene hogy elbeszélje történetét, a dzsad leinti. -Gyere! -közli reszelős hangon Semmar, miközben a söntés felé indulnak, mintha apa, és fia lennének. Amikor megérkeznek, Aegenigon elé gyorsan egy korsó kerül.

Spoiler: hallótávolságon belül tartózkodva • megjelenítés

-Mesélj!
-Először tíz jószágom tűnt el, aztat hittem én hogy elkóborótak. Ám estére valamennyien mögtértek. Másnap éjcaka, nagy szél támadt, de néhány szemhunyás múlva, elapadt. Eko' a hódat egy sötét árny takarta be, és mintha láttam vóna egy madarat, vagy mi a csudát... A szörny akkora vót, mint egy ökör. Hirtelen megindú't felém, amitő én eszeveszett rohanásnak eredtem, hátra nem mertem nézni én, sőt félelmembe egészen a nagy tőgyig jutottam. Még aztat is megmásztam -közli büszkén a göndörhajú- azonba' a lábasok fele odalett, én, ebbű' csupán a visításokat hallottam, de mikó' megszámótam, mán csak fele volt mög. Azóta az éjcaka óta, a tollasrém a tanyámat is megta'náta, Az összes jószágom legyilkó'ta... Ha tudná' segíteni nem lönnék hálátlan... 
A ifjú gyorsan előadja gondját a fogadósnak, ám a helyőrséghez hasonlóan, ő is csak hümmögni tud, mivel Kassan ibn Husszir Semmar sosem forgatott fegyvert. A maga ötvennéhány évével, pedig már igencsak ki öregedett ebből a szakmából. A juhász meg sem várja a csapos válaszát. Felhajtja sörét, majd előkotor 10 rezet, amit átad a fogadósnak.
- Most mögyök hátha tanálok valakit aki segít. - böki a fiatal, Semmar felé



Nem sokkal ezután, a fiú elhagyja a fogadót. A dzsad egy jó darabig még bíbelődik a söntésnél; poharak, tányérokat törölget rendezget. Hirtelen elszánja magát, és a falanxharcos elé áll.
- Elnézést a zavarásért jó uram! Volna egy kis gondom, amit az egész csehóból csak maga lenne képes megoldani. - kezdi ravaszul a csapos. -Nem tudom hallott-é valamit, de ha megengedi elmondanám a problémám. Aegenigon nem túl eszes, de helyén van a szíve. Amióta meghalt az édesapja egyedül neveli két testvérét. -tart egy kis hatásszünetet. -A várostól nem messze van a tanyájuk. Főként állatokkal foglalkozik, és minden évben felterel néhányat a Tadzehki vásárba. Valaki vagy valami megtámadta ezeket a jószágokat, és szerintem egy Dyphilla lehet a tettes. Kérem! Hajlandó lennék még egy-két ezüst dénárral megtámogatni az ügyet. Jól ismertem a fiú apját... -hirtelen, talán a régi idők jutottak az eszébe. A csapos néhány másodpercig elnémul. -És sajnos jómagam nem értek a fegyverforgatáshoz, viszont itt a világ végén senkit nem érdekel a magunkfajta - közben biccent a helyőrség tagjai felé. -Szerény tapasztalataimból kiindulva, az eltelt évek alatt láttam már ezt meg azt. -kaján vigyor ül ki a dzsad arcára. -Ezért úgy gondolom hogy ez a rém, nem más mint egy Dyphilla. Egy jó harcos ebédre elfogyaszt néhányat, ha érti mire gondolok... Hiszen az se több egy vadállatnál.

Nem elérhető Quator

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 635
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 1
Re:Orisszai Szeánsz
« Válasz #6 Dátum: 2019. December 18. 18:01:06 »
Dirin Nuro

*Az esti előadás és az utána következő baráti tusakodás az asztalok alkotta karámban egészen felüdítő volt. Így a korai kelést követően nem sokkal már a Terasz éttermében voltam. Úgy érzem ez a mai nap a felfedezésé lesz. Talán bejárom a várost, vagy legalábbis a nevezetesebb vagy épp csak szembetűnőbb helyeket. Előtte viszont szükséges a bőséges reggeli, hogy egész nap legyen ereje és hajlandósága az embernek talpalni.
A gyér vendégseregre - gyakorlatilag a városőrök kártyáznak csak itt - tekintettel nem ülök asztalhoz, inkább a söntésnek dőlve kérek valami reggeli harapnivalót és egy kancsó tiszta vizet. Az ivászat és a birkózás után nem árt, ha az ember feltölti magát vízzel, hogy pótolja, amit kiizzadt az éjszaka.
Már épp a reggeli vége felé járok, amikor betoppan a feldúlt helybéli fiatalember. Sajnos az nagyon hamar kiderül, hogy a poroszlókat nem nagyon érdekli a helyiek sora, csak nekik ne legyen dolguk emiatt. Kissé haragosan összeráncolom a homlokom, de azért nem akaszkodok össze az ittlétem másnapján a helyi erőkkel, mert még a végén lekésem a Valchum-i hajókat, ha itt hajtóvadászat lesz ellenem.
Végül nem fajul el a dolog és Semmar a pulthoz vezeti az ifjú pásztort is. Akarva, akaratlan hallom, amit beszélnek és már Aegenigon távoztakor kezdek fészkelődni, hogy utána eredjek. Végül erre nem kerül sor, mert mire megeszem az utolsó falatokat és legurítom a frissítő, hűvös kútvizet, Semmar lép elém a talán különösnek ható kérésével. Bár nem ez az első eset, hogy hasonló kóborlásaim során többen úgy gondolták, hogy a helyi problémákat leginkább egy messziről jött idegen tudja megoldani, hiszen őt nem kötik a helyi szokások vagy hűbéri viszonyok.
Éppen ezért az ajánlat avagy kérés hallatán szélesen elmosolyodok.*


- Semmar Uram, megtisztel, hogy rám gondolt eme bestiális gond megoldásában. Nem akarattal, de hallottam mit beszélnek az ifjúval az imént.

*Kis hatásszünetet tartva széttárom a karom, tanácstalanságom jeléül a következő kérdést illetően.*

- Meg kell valljam, jómagam sosem láttam még Dippillát, vagy Dhypillát, sőt azt se tudom miféle lény lehet az.

*Rákönyökölök a pultra és a fogadós szemébe nézve bólintok a tőlem telhető legkomolyabb arccal.*

- Ha kisegít és mesél nekem erről a bestiáról, nomeg elmondja hol is találom Aegenigon  úrfi házát, akkor vállalom a dolgot. ... Persze az a két ezüst dénár is jóljön a magam fajtának.

*A végét már hasonlóan kaján vigyorral mondom, mint amivel Semmar tette az ajánlatot. Érdeklődve várom, hogy vajon miféle szörny leölését is vállaltam magamra, így látatlanban, ismeretlenül. ... Antoh látja lelkem a hirtelen döntések és a rövid ész mindig is sok bajba sodort, de sosem volt bennem rossz szándék. Csak csinálom, amihez értek. ... Szinte már érzem a balomat húzó abbitpajzs súlyát és látom a célra emelt lándzsahegy csillanását.*

Nem elérhető kalidar

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 710
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Orisszai Szeánsz
« Válasz #7 Dátum: 2020. Január 01. 19:17:43 »

Urza Balron

Különválva a fekete hajú leányzótól és belép a fogadóba.Épp időben,egy furcsa és régen hallott szó üti meg a fülét....Dyphilla...
Tanítójától hallott először de nem utoljára erről a bestiáról így érthető hogy azonnal felkelti az érdeklődését.
Hallótávolságban maradva figyeli ahogy az ifjú újra elmeséli a történteket a fogadósnak és a harcosnak,akik aztán úgy tűnik megállapodnak hogy levadásszák a lényt.

-Khm...-lép kicsit közelebb a beszélgetőkhöz-bocsássanak meg a jóurak,véletlenül voltam fültanúja amikor a Dyphillát emlegették...nem sűrűn említik eme bestiát.Ha gondolják tudok róla ezt-azt mesélni.

Ha láthatólag érdekli őket a mondandója akkor odaül melléjük és töviről hegyire elmeséli amit annak idején ő is hallott....
« Utoljára szerkesztve: 2020. Január 11. 14:03:16 írta kalidar »

Nem elérhető wolftern

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Orisszai Szeánsz
« Válasz #8 Dátum: 2020. Január 03. 18:39:13 »


Esemény: Összemesélés
Játékos: Urza Barlon, Dirin Nuro

A csapos széles mosollyal kezdi történetét, melybe életéből nem csekély nosztalgikus elemet is vegyít. A falanxharcos többek között tudomást szerez arról, hogy a dzsad Damakban született és valaha tevekereskedésből élt. Az ősz szakállú Semmar legalább fertályórán át meséli történetét, midőn végre eljut a juhászlegény szörnyéhez.

...amikor Haszifárral, végre sikerült összeszednünk a bátorságunk, mindketten megragadtuk a tenyerünkhöz legközelebb eső tárgyat, én egy vaskos fát, öcsém pedig egy földre hajított baltát. Ha arra az éjszakára gondolok, amit az Sheral lábainál töltöttünk, még ma is beleremegek. Az az idegesítő zaj, az állati visítás, majd az azt követő néma csend. Ekkor valami azt súgta forduljak meg. Hirtelen megláttam, egy árny magasodik felém. A Dyphilla azonnal rám vetette magát, s hamar a föld...

Urza, a híres művész szakítja félbe a fogadós legendáját, aki kobzos mivoltának feltehetően helyesebb tényekkel, és lényegre törőbb módon szolgáltatja a bestia jellemzését. A jóvágású bárd nem teketóriázik, minden tudását megosztja a harcossal és a fogadóssal amit tanítójától hallott.
Elmeséli,
hogy a denevérekhez igen közel álló szörny. Általában a hegyekben és rengetegek mélyén él. Egy dyphilla csupán a medvebocsok méretével ér fel, és vérrel táplálkozik. Ő, Urza Barlon még sosem látott ilyen bestiát, de mestere szintén összefutott annak idején egy ilyen lénnyel. Hiába van egyedül, nem hátrál meg a harc elől, és szerfelett veszélyes. Az igric beszéde alatt a csapos akceptálja az elhangzottakat, de nem sértődöttsége miatt, hanem inkább izgatottan folytatná a megkezdett konklúziját.


- Bocsánat Urza uram, hogy közbevágok! De ami annak idején megtámadta jószágainkat, majd két ember magas volt, és csak Galradzsa közbenjárásának köszönhetjük, hogy életben maradtunk. Haszifárt és engem is megsebesített az a dög. -közli, miközben feltűri ingujját és az alkarján ásító heget mutatja- Ha épp nem jár arra egy hadzsi, biztosan odaveszünk. Az a harcos könnyedén összezúzta a bestiát. Nem gondolom hogy egy katonának, főleg egy falanxosnak nehéz feladat lenne...

Manifesztálja észrevételét a kocsmáros, majd elmondja hogy mostanában több földműves, kereskedő és vadász is az elszaporodott vadakról panaszkodott neki. Olyat pedig, ami a levegőbe képes emelni a lábasjószágot csupán egyet ismer: méghozzá a Dyphillát. Továbbá Dirin kérésére tájékoztatja két vendégét Aegenigon tanyájának hollétéről.

- Áh igen! A fiú tanyájához Salk felé, a földúton haladva juttok el. Át kell menni mindkét hídon, ezután nemsokkal később lesz egy ösvény a tölgyerdő felé. A berek közepén egy kunyhó, körülötte szabadon a háziállatok, és egy vérmes rottweiler.

Nem elérhető Quator

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 635
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 1
Re:Orisszai Szeánsz
« Válasz #9 Dátum: 2020. Január 11. 13:12:55 »
Dirin Nuro

*Érdeklődve, figyelmesen hallgatom Semmar történetét, mely egészen messziről közelít a bestia mibenléte felé. Sőt annyira messziről indította a magyarázatát, hogy idő közben befut a dalnok is és csatlakozik a beszélgetéshez. Hamar kiderül, hogy ő sokkal rövidebben és tényszerűbben le tudja írni a szörnyeteget. Viszont úgy gondolom, hogy a fogadós története sokkal színesebb, így azért végig hallgatom őt is, mielőtt állást foglalnék.*

- Nos, Uraim, amit az elmondottakból fel tudtam fogni a magam egyszerűségében, hogy egy borjú méretű vérszopó denevért kéne lebökni ittem... két ezüst dénárért, ugyebár. 8)

* Sokat mondóan Semmarra sandítok az ezüstök említésekor. Viszont valójában jó mókának ígérkezik a dolog, így már eldöntöttem, hogy vállalom a dolgot és elmegyek az ifjú gazda tanyájára. Azért hatásszünetet tartva előbb legurítom a vizem maradékát, mielőtt felkelnék a pult mellől. Kicsit nyújtózom és megropogtatom a vállaimat indulás előtt.*

- Semmar uram, ahogy mondtam, benne vagyok. Egy fertály óra múlva indulok is, addig kérem készítsenek valami elemózsiát, meg frissítőt az útra.

*Mielőtt visszavonulnék a szobámba összepakolni, még a dalnokhoz fordulok.*

- Mondja dalnok uram, nincs kedve elkísérni? Egyrészt még mesélhetne a vérszopó bestia szokásairól, harcmodoráról. Másrészt meg hátha sikerül használható történetet kerekíteni ebből az ügyből, amit érdemes lesz elmesélni.

*Akár jön, akár más dolga van a bárdnak, visszamegyek a szobámba, felveszem a felszerelésemet, összepakolom a hátizsákomat és teljes harci díjben visszasétálok a söntéshez a kért útravalóért, amit el is teszek.*

- Fogadósuram! Kérem ne adja ki a szobám még. Amint tudok visszatérek, hogy beszámoljak, mit sikerült végeznem. ... Addig is Antoh legyen kegyes hozzánk!

*Ha nincs más megbeszélnivalónk, akkor elindulok gyalogszerrel a cél felé. A várost Salk felé, a két hídon át hagyom el és keresem a mondott ösvényt, mely az erdőbe vezet...*

Nem elérhető kalidar

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 710
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Orisszai Szeánsz
« Válasz #10 Dátum: 2020. Január 11. 14:10:32 »

Urza Balron


A fogadós és  a harcos végighallgatja a szörny leírását majd a fogadós zavartalanul befejezi a saját sztoriját,ami kétségtelenül
ferdíti a valóságot...
A veterán katona kérdésére Urza beletúr a szakállába:

-Nos,jóuram...már magam is gondolkoztam hogy felajánlom társaságomat...egyrészt ahogy említi érdekes történet kerekedhet belőle,
valamint kettő mégiscsak több mint egy...Ennyi idő nekem is elég lesz hogy elkészüljek.


Majd mindketten a szobájuk felé indulnak,Urza is sebtében átöltözik utazó ruhájába,felölti bőrvértjét és fegyvereit magához veszi.
Leérve az ivóba kulacsát megtölteti borral,majd kezében nyílpuskájával támasztva a pultot várja a katonát.


« Utoljára szerkesztve: 2020. Január 21. 13:43:18 írta kalidar »

Nem elérhető wolftern

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Orisszai Szeánsz
« Válasz #11 Dátum: 2020. Január 18. 00:24:29 »
Esemény: Úton valahová
Játékos: Urza Barlon, Dirin Nuro


Úgy tűnik Semmar érti az obsitos célzását, ugyan kicsit ráérősen, de az övére akasztott tasakból az asztalra számol két ezüstöt. Miután végzett a törlesztéssel, fejbiccentéssel nyugtázza Dirin szavait, majd magukra hagyja vendégeit. Ezt követően a két kalandor, a felkészülés jegyében a szobája felé veszi az irányt, ahonnét elsőként a bárd tér vissza. Csodával nem határos módon, a csehó vendégszáma az idővel arányosan növekedett. Amíg Urza a pultnál várakozik, a bent lévők szemlátomást több zárványba csoportosulnak. A bejárat környékét lefoglaló jókötésű és erős férfiakból álló társaság, -feltehetőleg a helyi favágók- akik nem haboztak magukkal hozni a "teraszra" is markáns fejszéjüket. Elég hangos egy brigád, azonban ügyet sem vetnek a magányos dalnokra. Helyette sörrel és az egyedül sürgő-forgó felszolgálóval múlatják az időt. Odébb a kiemelt és kissé sötétbe burkolózó teremben, három alak ül némán körbe egy asztalt. Egyikük egy rövid, barna hajú nő, oldalán a Toroni fejvadászok jellegzetes fegyvere egy lagoss pengéje csillog. Habár mozdulataik közömbösséget árasztanak, tudatalatt a kobzos is tudja pusztán ez illúzió, ugyanis ugrásra készen álló nagyvadak ők. Végül a harmadik csapat a település nemtörődöm poroszlói, akik, -mint döglegyek a húsra- úgy gyűlnek az ivóban, s az előbbi három helyett további öt katonával látják el a fogadó rendfenntartását.
Mikor a fertályóra is letelik, a falanxharcos teljes felszerelésében jelenik meg a grádics tetején. Lépteit hangos zörgések kísérik, a deszkázat rendesen nyögi az aszisz súlyát. A söntésnél már batyuba készítve várja az elemózsia és újdonsült társa. Miután a harcos kifizette a tápért a 6 rezet, -az elvállás előtt- a dzsad is dünnyög valamit Galradzsa nyelvén.
Dirin ugyan emlékszik hogyan keveredett a városba, azonban a piactéren, a szentélyeknél kissé zavarba jön melyik út vezet Salk felé.  :D  A település főutcáit kopott macskakövezet borítja, és a házak sem adnak igazán jó tájékozódási pontot... Némi bolyongás után ráleltek az útra, s a két aszisz a déli úton haggyja el a várost. Az elmúlt hónapok esőzései alaposan feláztatták az utat, ezért nehézkes a haladás, de nem lehetetlen. Midőn Orissza környékét, a termőföldekkel körül vett várost magatok mögött tudjátok, előrehaladva egy sűrűsödő pagonyba keveredtek. A nap már magasan jár, amikor pár száz méterrel előrébb egy kőhíd emelkedik ki a tájból. Közelebb érve a víz csobogás is kivehető már, s közben egy újabb viadukt magasodik a folyón, melyen tucatnyi ökör szobra díszeleg. A lombhullató erdő zöld színben pompázik körülöttetek, és minden sarkon állatok neszezését hallani. Egyszercsak váratlanul hangos káromkodás hangzik fel, valahonnan a híd alól...
« Utoljára szerkesztve: 2020. Február 06. 17:20:50 írta wolftern »

Nem elérhető Quator

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 635
  • Aktivitás:
    1%
  • Karma 1
Re:Orisszai Szeánsz
« Válasz #12 Dátum: 2020. Január 19. 14:50:49 »
Dirin Nuro

*Örülök, hogy a dalnoknak is van kedve kirándulni egyet. Mégis csak jobb társaságban baktatni. ... A fogadóssal rendezzük a piszkos anyagiakat az elemózsiát illetően is és ezt követően nekiindul  vidám kis csapatunk, ami csak két fő ugyan, de jó előérzetem van a kalandjainkkal kapcsolatban.
A város elhagyása ugyan okoz egy kis fejtörést, de mivel nem sietünk és maűgy is meglepetés lesz az érkezésünk, így hova is kéne rohannunk. Legalább felveszünk egy kis Oerissa-i helyismeretet is. ( Mégha az csupán a Semmar Terasza - Erdei Tanya útvonalra is fog korlátozódni. 8) )
A felázott út miatt nem könnyű, de azért közel sem szörnyű gyaloglás közben nem nagyon szólok. Láthatóan nincs bajom utitársammal, csupán lefoglalnak a látnivalók. Igaz ezek inkább az egyszerű ember szemében érdekesek, mint a pagony, a neszek, fények játéka és úgy általában a természet "idillje".
Már egy híd is feltűnik utunkon, sőt hallatszik Antoh útjainak egyike is alatta, amikor egy oda nem illő, vaskos káromkodás töri meg a kirándulás "varázsát". Erre meg is torpanok és összevonom szemöldökömet.*


- Mi a... Csak tán nem a híd ogárja verte be a lábujkát valami kőkoloncba?!

*Bár nem hinném, hogy van olyan együgyű haramia, aki a híd alatt rejtőzik el és utána meg szitkozódással rontja tovább az esélyeit, de azért fogást váltok, az eddig lazán lógatott lándzsán és pajzsom vállszíját is meglazítom. Az évek harctéri tapasztalatai alapján jobb elővigyázatosnak lenni. Közelebb lépek a dalnokhoz és lejjebb halkítom a hangomat, bár nem suttogok.*

- Dalnok Uram, nézzük meg mi a kínja a híd alatti szerzetnek. figyeld a közeli fákat, bokrokat is, nehogy meglepjenek minket. ... Bár vannak rosszabb dolgok az orvlövészeknél, de jelen helyzetben egy se jut eszembe.

*Ezzel megszaporázom lpteim a híd irányába. Ahogy kezdem elérni a part szélét, kissé oldalra kerülök, hogy belássak a híd alá. Vajon ki, miért és mivel foglalatoskodik odalent?*

Nem elérhető kalidar

  • Haladó
  • ***
  • Hozzászólások: 710
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Orisszai Szeánsz
« Válasz #13 Dátum: 2020. Január 21. 14:16:38 »

Urza Balron   Urza türelmesen megvárja Dirint,amikor az megérkezik már érti miért készült el később mint
ő. A falanxharcosok komoly fegyverzettel bírnak,ezt most a bárd is közelről szemügyre veheti.Hadba vagy gyakorlatra vonuló seregeket
látott már ,de ez az első hogy teljes "pompájában" egymaga kerül elé egyikük.
Induláskor a fogadóba már jó páran ücsörögnek,ki étket fogyaszt ki csak iszik...ez főleg a városőrökre igaz,akik közül majd egy szakasznyi
 vert itt tanyát.A fajtájuk mindenhol egyforma,naplopó bagázs,húzza el kicsit a száját amikor végignéz rajtuk...tisztelet a kivételnek.
Itt a példa a mostani esetre,egy szabadságos katonát kell felbérelnie a közembereknek,mert a városőrség nem hajlandó dolgozni.

Miután útnak indulnak Dirin nem tűnik túl beszédesnek,inkább a vidékben gyönyörködik,Urza nem akarja felesleges beszéddel zavarni,már
 megtanulta... a hallgatag embereket sokszor nem csak zavarja,de bosszantja is a haszontalan fecsegés...ezért feleslegesen nem beszél,
csak ha esetleg útitársa kezdeményez valamit. Így hosszas szótlan meneteléssel,néha megtörve egy egy rövid eszmecserével,egy hídhoz érnek
ami alól hirtelenjébe jól hallható káromkodás üti meg a fülüket.
Nem csalódik a harcos reakciójában amikor az azonnal harcra készen reagál a zajokra...és valóban,igaza lehet hogy ha valami haramia lenne
 akkor csakis a legamatőrebbek közül lehetne.
Katona mivoltát a taktikai meglátásai is jól igazolják,bár ez Urza fejében is megfordult...ezért csak csendben bólint a harcosnak,majd válláról
leveszi számszeríját.A földre tett kengyelbe tapos és miközben felegyenesedik az ideget is a kioldó szerkezetig feszíti,egy nyilat helyez a
vájatba aztán a környéket kezdi fürkészni...

Nem elérhető wolftern

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 923
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Orisszai Szeánsz
« Válasz #14 Dátum: 2020. Február 06. 17:20:14 »
Esemény: találkozás Aegenigonnal
Játékos: Urza Barlon, Dirin Nuro


Amikor a kövezett hídon a falanxharcos első lépését teszi, a káromkodó férfi sziluettje ismerőssé válik. A fogadóból, a juhászfiú az. Épp horgászik, s az elszakadt zsinórt egy botdarabra tekeri. Ekkor a harcos árnyéka Aegenigonra vetül amitől amaz is észreveszi. Köszönésképp meglódítja kezét, de nem fordít több figyelmet Dirinre, helyette bosszúsan pakolni kezd. Néhány pillanat múlva vödörrel a kezében megindul a híd irányába...

Nagyjából egy fertályóra telik el, mire a tanya felbukkan az erdő közepén. Körülötte mindenfelé háziállatok, baromfifélék, birkák. Ahogy közelebb érkeztek, a viskó mellett egy roskadozó pajta látható, melynek oldalait gazdája karvastagságú faággakkal fedte be. A juhász ekkor szaporábbra veszi lépteit.

- Mi'nyá ott vagyunk. Itten' várjanak a naccságos urak -közli Aegenigon, és a neszező erdőbe kiállt. Bolhás! ...Bolhás! -egy-két pillanat múlva a tanyáról egy száguldó rottweiler csörtet az ifjú felé. Eközben a satnya fogást leteszi, majdnem kibillen a halas vödör.
- Ő.. bolhás -közli örömittasan a legény.
- Vigyáz rám és a hugaimra... haggyák kentek hogy mögszaglássza magukat. O'ztán, akkor bemehetünk Meranához és Tiranához. Má'n nagyon várnak hogy möghozzam a vacsorát.