R2-4UÚgy tűnik, hogy a passzív megoldás nem vezetett eredményre, az eredménytelenség pedig kudarc, a kudarc pedig a szerves létformák működésének befejezéséhez szokott vezetni. Így 4U úgy dönt, hogy felhergeli az aktív szenzorokat és a megfelelő ívben keres konkrétabban, hogy ezzel is segíthesse a Kapitány embereit.
Mikor a kérés éri – ama bizonyos jelről – úgy dönt, hogy előbb még befejezi a fedélzeti számítógéppel folytatott társalgását – hiszen a Kapitány is megmondta, hogy nem szép dolog félbeszakítani valakit (aztán furcsa ismétlődő hangot adott, ami leginkább a nevetés kódsorát meríti ki).
Egy halk – nyugtázó – fütty, hogy vette a kérést.
Emberek talán kíváncsiságnak neveznék, de 4U számára mindez csak technikai kihívás, így minél többet meg akar tudni a könnyű teherhajóról és ezúttal tudva milyen területre kell koncentrálnia, a megfelelő adatbázisokkal és kereső algoritmusokkal összevetve oldaná meg a most még ismeretlent az egyenletben.
Eközben az egyik szerves további információkkal szolgál, amit előbb ellenőrizne, majd ha az helyesnek minősül ezek fényében tovább vizsgálódna. Eközben megint kéréssel fordulnak hozzá és ha szerves lenne most biztos örülne, hogy ilyen fontos és nélkülözhetetlen szerepet tölt be a legénység körében, de ez a tudás Mesterének köszönhető, amit ő örömmel alkalmaz!
Egy újabb halk – nyugtázó – fütty, hogy vette a kérést.
Midőn minden mással végzett, aktiválja a kommunikációs rendszereket és megfelelő tűzfalak és más védelmi protokollokat követően analizálni kezdi a befogott jelet, hogy visszafejtse azt mindenki számára érthető formába. A végeredményt a korábban is alkalmazott módon osztja meg a társasággal.
