CKLAlapvetően, amit írtál az szépen végiggondolt és összeszedett, igaz is, amint eltekintünk az első évtizedektől, amikre ugye hivatkoztam. Általában azonban a játékok (legalábbis amiket én láttam), nem Öregekről szól (már az Ancilla játék is nehéz, gondold el, hogy közel 100 év történetét hogyan írod meg), hanem a frissen beöleltekről. De tegyük ezt félre és szólítsunk a létbe egy Ancilla, Pretender, esetleg Elder karaktert.
Elder esetben valóban a Kor háttérrel lehet technikailag prezentálni a dolgot, de mint mesélő így első nekifutásra kb. évtizedenként kérnék legalább egy oldal háttér-történetet és azt, hogy ez idő alatt a karakter nem csak képességeiben, de természetében és viselkedésében is hogyan változott. Nem beszélve arról a szociális hálóról ami valószínűleg körülveszi (szívességek oda-vissza, barátok-ellenségek…). Tegyük fel, hogy a többi WoD lényt nem tesszük bele, ami már amúgy is közel lehetetlen, mert a Vampire szinte magára rántja a Wraith-et, a Mage-t, a Demon-t és más játékokat…
De tegyük fel egy pillanatra, hogy már nem Emberség ösvényén vagy, hogy több évtized rutinnal rendelkezel és életben maradtál ott, ahol sokan mások elvéreztek. Akkor szépen beköszön a politika és a korábban már említett de állandó küzdelem a túlélésért, melynek nem feltétlenül fizikailag kell megnyilvánulnia. Lehet az egy Hárpia, egy Sabbatista (vagy Független) aki elcsábít, bűnbe visz vagy épp teljesen más útra mint amit kiszabtál magadnak és persze a Golconda is egy érdekes dolog nem beszélve arról vajon követtél e el valaha is Diablerie-t.
Tehát mindent összevetve nem lettél hamu és elég ügyesen lavírozol a shitstorm-ban ami körülvesz legyél bármely frakció vagy klán tagja ahhoz, hogy akár még úgy is érezd, előre haladtál. Ez így van rendjén, így helyes, hiszen azért kell, hogy a káinita és más vérszívó társadalom megfelelően működjön: taglétszám. S idővel – ha akarod, mert ez a te döntésed – valóban értékrend változás lesz. S mint ilyen ki tudja mi az ami érdekes számodra, miközben más dolgok meg kifakulnak és/vagy elunod.
Természetesen élvezheted a menet közben tanultakat, hogy ragadozóként a nyáj felett őrködsz, de ugye nem csak az erősebb hal, de a sok lúd mellett még a saját hülyeség is képes olykor keresztbe tenni, nem beszélve a Hunter-ekről. Egy vámpír sem ülhet a babérjain, hogy menő vagyok és ragyogok, hanem jól informált és olyan elvek szerint kell legyen, mint a: lefelé taposol, oldalra könyökölsz és felfelé nyalsz. Fontos, hogy a karakterben tudatosuljon több ezer éve létező erők állnak a háttérben a természetfeletti létező dolog és elég veszélyes is tud lenni amellett, hogy milyen csábító.
Egy igazi csapda sosem árulja el magáról mekkora szívás belelépni.
Ellenben igazad van. Ha választanom kéne, hogy meghalok vagy vámpírként tovább létezem és megvédem azokat akik fontosak számomra, valószínűleg meglépném a dolgot. S ha ilyen dolgot tennék és ez adna erőt, akkor bizony a moralitás és effélék még 50 vagy 100 év felett is fontosak. Ezért amondó vagyok, hogy nem szabad így nézni ahogy mondod, hanem egyénekre kell lebontani és azon a szinten eldönteni, hogy az jó vagy sem. Amúgy vannak érzések, vérkötés például nem csak rossz dolog lehet (de igaz ez is ritka kivétel).
Zárógondolatnak annyit, hogy mindig kell valami érték, valami viszonyítási alap, bármi, akármi ami miatt reggel a vámpírnak van kedve felkelni. Nem hiába van sok idős pióca torporban. S ha nagyon meg akarom lovagolni ezt a hullámot, akkor minden átok megtörhető, akarod e vagy sem, már más kérdés.
NOTE: az oWoD sok helyen következetlen. Ezeknek javítása a mindenkori KM feladata
