Több, mint százötven éve talált rá egy viharban elsodródott kereskedőhajó, erre az eddig feltérképezetlen szigetre. A meggyötört hajósok friss vizet keresve kikötöttek, ami nem ment könnyen, mivel az egész szigeten egyedül az északi part egy része volt alkalmas erre, ugyanis az egész sziget, leszámítva a z imént említett partot egy függőleges sziklafalban végződő fennsík, ami a tenger szintjétől még dagálykor is jó kétszáz méterre fekszik.
A nyugati szélén hatalmas hegység terül el, a többit pedig erdő és mezők borították.
Az, hogy egyedül az északi oldal egy igen csekély része alkalmas a kikötésre, kiválóan védhetővé tette, így a kereskedők híreit meghallva kalandvágyó telepesek jöttek, hogy kolonizálják a szigetet.
Az azóta eltelt két emberöltőnyi időben a teljes területet az irányításuk alá vették és hét város foglalta el a mezőket és az erdők egy részét.
Elinthos, a kikötő- és egyben főváros. Főként halászattal foglalkoznak, és a külvilággal való kereskedelmet és a sziget védelmét bonyolítják. Található itt továbbá egy kisebb mágusiskola és egy főiskola is.
A hegyek lábánál először megalapult először Mineville észak-nyugaton, később délebbre Ironside. Ezek bányavárosok, ahol aranyat, vasat és ezüstöt és drágaköveket bányásznak, amit a hegy látszólag végtelen mennyiségben ont magából. A lakosság nagy része törpökből áll.
Elinthos-tól délre kiváló volt a talaj, így itt mezőgazdasággal kezdtek foglalkozni. Milltown városa 40 kilométerre fekszik a fővárostól, amitől délre, 50 kilométerre Forestside városa található. Ezek között megszámlálhatatlan tanya helyezkedik, melyekben mindenféle zöldséget és gyümölcsöt árulnak, raktároznak, exportálnak.
A terület keleti oldalát ranch-ok foglalják el, ahol vágó-, málhás-, és hátasállatokat tenyésztenek. Ezen ranch-ok két városkát központosítottak maguk közé, ahol a vásárokat tartják, Eastriver-t és Silvermoon-t.
Ezek a városok folyamatos csere útján szerzik be egymástól a szükséges termékeket, ami többnyire kényelmes életet biztosít számukra.
A betelepülés kezdetén kalandozók százai jöttek szerencsét próbálni. A hatalmas erdőségek nagy mennyiségben rejtettek különféle irtandó bestiákat és ritka, befogni való lényeket, és egy letűnt civilizáció hátrahagyott kincseit. Évtizedekig zajlott a vadászat, de mára szinte a teljes veszélyes vadállományt kiirtották, amit az erdők méretét tekintve nem lehet biztosan állítani, de két évtizede nem történt bestia általi haláleset, így senki nem panaszkodik. A veszélytelen állatok szabadon kóborolnak az erdőkben és szabályozottan levadászásra kerülnek.
Ahogy a szigeten egyre kevesebb lett a kihívás, úgy tünedeztek el a kalandorok is. Némelyikük elhajózott, mások az összeszedett vagyonukból letelepedtek valamelyik városban.
Az élet békében telik.
Részlet a sziget főmágusának, Melvinnek feljegyzéseiből.
