Traion Laffor
Nem szokásod két küldetés között sokat pihenni, de a mostani még ehhez képest is kevés időt hagyott. Épphogy csak beköszöntél otthon, mikor jött is a parancs: jelentkezni a központban. Gyakorlatilag még le se pakoltad a felszerelésed, így az összerakásuk se került többe egy percnél, és egy gyors búcsúzkodás után már mentél is. Egykori mestered, jelenlegi felettesed Lamarloss Solam sem húzta sokáig a dolgot: közölte, hogy Doran segítséget kért, méghozzá egy testőr-fejvadászt, és téged találtak megfelelőnek a feladatra. A Varázslók rendjétől ez elég szokatlan, úgy általában nem szívlelik a "piszkos munkát" ami a klánod mindennapjait tarkítja. Csak annyi információt kapsz, hogy a megbízás hosszabb, akár évekbe is telhet, de ennél többet majd Doranban tudhatsz csak meg. Útra is kelsz, kérdésekkel teli, de ezt az egyet tudod: nem mindennapi küldetés vette kezdetét ma.
Haonwellből egyenes út vezet Doranba, mindössze pár nap az egész Esteden keresztül. Érkezésedkor természetesen nem fogad sem tapsvihar, sem díszőrség, csupán egy vagy a sok utazó közül látszólag. Doran három részre bontható: Alsóváros, Külsőváros, Belsőváros. Előbbi a koldusok, kereskedők, átlagpolgárok helye, és ide minden probléma nélkül lépsz be. A Külsőváros, ahol a "nemesek" - melyek Doranban aligha olyan nagy hatalmúak mint másutt - laknak, avagy a tehetősebbek és a Belsőváros őrsége, itt már azért megnéznek maguknak a kapuőrök, de felszereltségedet látván különösebb cirkusz nélkül mehetsz beljebb. A Belsőváros az, ahol már fel kell mutatnod a megbízóleveledet, és ahol tüzetesen néznek át. Elvégre ez a varázslók negyede, nem léphet be csak úgy bárki. Érzed, hogy az elmédet is finoman letapogatják: Nem törnek át a védelmeden - habár tisztán érzed, hogy megtehetnék, megvan az erejük hozzá - de a vendégszeretet fogalma itt sem ismeretlen. Ezután bekísérnek a vendégházba.
A vendégházban már vannak. Egész konkrétan ketten: egy szebb ruhákba öltözött ember, illatfelhőben állva, csöndesen mosolyogva rád ahogy belépsz, és az ellentéte, egy törpe, zöld-szürke páncélban, hátán egy majdnem akkora csatabárddal mint ő maga. Nem messze utóbbitól felfedezel egy a te csomagodhoz hasonló kupacot, amiből kiáll egy kétkezes buzogány és néhány hajítóbárd is. Nem kell sok ész hozzá, hogy rágyere: a törpe ugyanúgy nagy útra készült mint te. Mielőtt bárki megszólalhatna, az ember - nyilvánvalóan a varázslók egyik inasa - nyit, és köszön neked:
-Üdvözlöm, Laffor uram! Nos most hogy mind a ketten megérkeztek, vágjunk is bele. A feladatuk egyszerre lesz egyszerű és nehéz: meg kell védeniük Lyarthis Freyta-t. Ő egy elf varázslónk, aki jelenleg is a Tanácsunk előtt áll az eligazításán. Neki lesznek a társai, testőrei. És itt jön a dolog neheze. Nemrégiben hallottunk egy veszélyes szervezetről, akik magukat Sactus Magicusnak nevezik. Nekik az az otromba ötletük támadt, hogy a mágiát mindenekfelett kell birtokolni, és azzal uralkodni, a szokásos zagyvaság. - Itt elmosolyodik újra kettőtökre nézve. - Lyarthis nemsokára megérkezik, a titkosabb részletekről sajnos csak ő fogja tudni tájékoztatni magukat, én nem vagyok arra méltó. De ha akad egyéb kérdésük, állok rendelkezésükre.
Brikettszemű Haági
Mindig is a harc éltetett. Sokszor a fejedhez vágták ugyan, hogy túl forrófejű vagy, de a betört orraik általában jobb véleményre bírták őket. Való igaz, hogy ivótársnak se voltál utolsó, de valahogy nem mindig érezted magad kényelmesen. Hiába a törpe kultúra, ami a harchoz és nemességhez szorosabban kötődött, mint csecsemő az anyjához: a szíved másra vágyott: világot látni, és persze nem utolsó sorban újdonságot, akár harcban akár az élet egyéb területeiben. Snorri jól kitanított, és ha el is engedted párszor az önuralmad, hogy odasózz egyet, mindig kikerültél a bajból végül. Ám ez ellenségeket is teremt; olyanokat, akiket nem mindig lehet fegyverrel leütni, hogy ne zavarjanak többé sok vizet. Egy idő után pedig ezen ellenségeid száma túl nagyra nőtt: el kellett gondolkozni a távozáson. Snorri ekkor is melletted állt: egykori katonai kapcsolatain keresztül talált neked egy munkát, amely ha nem is fizet jól, eltarthat, és nem utolsó sorban világot láthatsz. Egy Doran nevű városállamba kell menned, és ott két másik személlyel tartani. Pontosabbat még Snorri sem tudott mondani, valószínűleg azért, mert az egész munka egyébként meglepően titkos - ebből is látható, hogy milyen kapcsolatába került ez, és hogy végső soron megint téged pártolt a szerencse, hiszen a munka tökéletes a számodra.
Így kerültél Doranba. A várost mint megtudtad, varázslók irányítják, a kontinens északi felének legnagyobb rendje. Itt egy Gorhar Eracon nevű figura fogadott, Snorri barátjanként bemutatkozva. Röviden elmondja azt, amit eddig is tudtál, ám újat ő se tud. Ezután bevezet a legbelsőbb negyed kapujához. Amikor leszólítja az őröket, jössz rá, hogy ő egy vezetőbb szerepet tölt be a Vigyázóknál, Doran mágusainak katonaságánál. Ő maga se mehet be a kapun, csupán téged engednek. Bent látványosan túlnyomó többségben vannak a csuhások, és rájössz, hogy ide bizony már csak külön engedéllyel lehet belépni. Egy inas gyorsan a vendégházhoz vezet téged, majd ott, újra köszönve, közli veled:
-Üdvözlöm törp mester! Bocsássa meg faragatlanságomat, de még várunk egy személyt, így amíg ő nem érkezik meg, nem fognék bele mondandómba, hogy mindketten ugyanazt hallhassák.
Ezután akárhogy próbálkozol is, nem szedsz ki belőle semmit sűrű bocsátkéréseken és a fent említett kifogáson kívül.
Viszont nem kell sok, hogy az emlegetett másik személy is megjelenjen. Ugyan az ember nem tűnik soknak első látásra, észreveszed a két hátán keresztbe vetett hosszú kardot, övében pedig a tőrt. Otthon az a híres mondás járta, hogy aki egy fegyverrel bír, az harcos, aki viszont kettővel, az egy idióta aki nem tud mást lengetni. Ugyanakkor harcosként tudtad, hogy a mondásnak van egy harmadik, kevésbé ismert része is: akinél pedig három fegyver van, az veszélyes. Az arcát csak ezután nézed meg: rövidre vágott haj, divatosra vágott arcszőrzet - bár ezt utóbbit sose tudtad megérteni emebreknél - és sodronying. Mielőtt bármelyikőtök is megszólalhatna, az inas emberke nyitja ki a száját végre, remélhetőleg hogy valami hasznosat is mondjon.
-Üdvözlöm, Laffor uram! Nos most hogy mind a ketten megérkeztek, vágjunk is bele. A feladatuk egyszerre lesz egyszerű és nehéz: meg kell védeniük Lyarthis Freyta-t. Ő egy elf varázslónk, aki jelenleg is a Tanácsunk előtt áll az eligazításán. Neki lesznek a társai, testőrei. És itt jön a dolog neheze. Nemrégiben hallottunk egy veszélyes szervezetről, akik magukat Sactus Magicusnak nevezik. Nekik az az otromba ötletük támadt, hogy a mágiát mindenekfelett kell birtokolni, és azzal uralkodni, a szokásos zagyvaság. - Itt elmosolyodik újra kettőtökre nézve. - Lyarthis nemsokára megérkezik, a titkosabb részletekről sajnos csak ő fogja tudni tájékoztatni magukat, én nem vagyok arra méltó. De ha akad egyéb kérdésük, állok rendelkezésükre.
Lyarthis Freyta
Doran nagyjai között szinte csillogtál az eszeddel. Az, amit otthonodból hiányoltál, azaz a tudás elérhetősége, itt mind meg volt adva. És persze mindezt rendesen ki is használtad. Elfként az éveid száma alapvetően az emberekénél majdnem két tucatszor több, így időd aztán bőven volt a titkos tanok tanulására. Tudásod gyarapítását szinte szakadatlanul űzted - ami elvárható is volt, hiszen varázslóként nagyon is sok mindent kellett tudnod. Így leszámítva néhány kisebb ügyet amit a Rend rád bízott, nem zavartál sok vizet, elvoltál egymagadban.
Történt azonban, hogy hazulról - melyet továbbra is otthonodnak tekintettél, annak ellenére hogy már nem térhettél oda vissza - hírek érkeztek. Mivel a te családod nem volt erre hivatott, az ottani tanokat és tanítókat nem ismerted közelebbről, így a név nem mondott sokat neked, de így is meghökkentő volt, hogy valakik képesek voltak Sirenarba betörni, és megölni az egyik varázslót. A hogyanokra válasz nem érkezett - az otthoniak se tudtak semmit. Ezután viszont nem sokkal a Tanács maga hívatott, ezzel kettőre emelve a szokatlan események számát.
-Ifjú Lyarthis! - tekintve hogy a tanácstagok személyét titok fedte, bőven elképzelhető, hogy aki megszólított téged, tényleg idősebb hozzád képest, bár a mély hang ezt ellensúlyozza, elfeknek ritkán adatik ilyesmi. - Gondolom hallottad a híreket, így vágjunk is bele. A tanárt egy magukat Sanctus Magicusnak nevező csoport ölte meg. Ők azt vallják a kémeink szerint, hogy a mágia mindennél előrébb való. - Egy másik, kecsesen hangsúlyozó női hang veszi át az előző helyét. - Alapvetően nem lenne több egy újabb hatalomittas gyülekezetnél, de a tény, hogy betörtek Sirenarba, megöltek egy varázslótokat, majd eltűntek, már felkeltette az érdeklődésünket. - Újabb hang, ezúttal egy férfi baritonja. - Így téged bízunk meg ezzel: keresd meg a csoportot, és likvidáld őket. Ugyanakkor tudjuk, hogy ez egy elég nehéz feladat lehet. Ezért kerestünk neked két társat. Ők most a vendégházban vannak, egy inasunk foglalkozik velük, amíg megérkezel. Hogy mit mondasz el nekik, azt rád bízzuk. Az ügy egyértelműen legfelsőbb titok, így neked is eszerint kell eljárnod: nem beszélhetsz erről senkivel csak úgy. - Harmadik férfi hang. - De azt is tudjuk, hogy hárman erre kevesen lesztek, még a Szövetséggel is a hátatok mögött. Ezért kapsz tőlünk pár dolgot. Először is Erionban egy védett házat: ez lesz majd a műveleti központotok, már amikor lesz időtök ott lenni. Valamint felhatalmazást kapsz arra, hogy saját embereket gyűjts. Természetesen előbb meg kell bizonyosodnod arról, hogy megbízhatóak-e. - Még egy női hang. - És itt van ez is. A botodat kérném. - Majd a varázsló botod magától felemelkedik az egyik elsötétített páholyhoz - nem nehéz levitációra következtetni. Mikor visszakapod, a boton egy varázsjelet látsz, ami el is tűnik a szemed elől egy másodperc alatt, majd a botod magától elkezd összemenni, és a jobb kezed középső ujjára tekeredni, mígnem egy gyűrű lesz belőle. - Ez Doran ügynökeinek jár. Kicsit feltűnő lennél egy bottal mászkálva. Csak rá kell gondolnod, és a bot bármikor változtatja alakját. Ezzel bármelyik Kapun át ami Doranba visz, ingyen közlekedhetsz. Ezzel ennyi is. Első feladatod amolyan bemelegítés: valamiért megszakadt a kapcsolatunk az ereni Kapuval, oda kéne tehát mennetek. Az inasunk átad egy rúnajelet, csak azt kell odaadni az ottani emberünknek.
Ezzel a hivatalos eligazítás véget ért, de ha van még kérdésed, azt lehetőséged van feltenni.
