Szerző Téma: Negev-sivatag  (Megtekintve 691 alkalommal)

Nem elérhető Con Angilo Guerdo

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 757
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Negev-sivatag
« Dátum: 2019. Május 13. 17:29:23 »


"A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el." /Számok könyve 14,32/





Hangulatkeltő dallamok





Negev-sivatag


Földrajza:
A Negev annak a sivatagi övezetnek a része, amely az Atlanti-óceántól egészen Indiáig húzódik. A Negev északi és nyugati részén porózus, részben löszfelszínű síkság alakult ki. A déli táj sokkal változatosabb: hegyek, völgyek, és erózió alakította kráterek szabdalják, amelyek közül a legnagyobb és legismertebb a Maktes Ramon.

Amikor télen és tavasszal bő csapadék hull, a kiszáradt medrek hegyi patakokká változnak, és a sivatag egy rövid időre kivirágzik. A legmagasabb hegy az 1035 m magas Har Ramon. A Negevet a Sefela síkságtól elválasztó északi határt a nedvesség határozza meg. Az eredeti meghatározás szerint a sivatag Kirjat Malachi, sőt Kirjat Gat határában kezdődik. A Negev-sivatag északi részén az évi átlagos csapadékmennyiség 350–400 mm. Ez lehetővé teszi, hogy örökzöld tűlevelű erdő éljen ezen a területen. A Berseba és Szede Boker közötti terület száraz sztyeppe képét mutatja, ettől délebbre kezdődik a valódi homoksivatag. Elatban kb. 30 mm a csapadék átlagos mennyisége évente, ami nagy ingadozásokat mutat.
A Negev területén két csapadékos időszak van. Az egyik a téli hónapokban, amikor a délről érkező eső a Földközi-tenger fölé érve egy frontot generál. A többi évszakban a Vörös-tenger felől egy alacsony légnyomású front okoz esőzést, néha igen heveset. Berseba városában a téli, míg Elatban a másodikként leírt esőzés jellemző.


Nem elérhető Con Angilo Guerdo

  • Moderator
  • Veterán
  • *****
  • Hozzászólások: 757
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Negev-sivatag
« Válasz #1 Dátum: 2019. Május 14. 22:17:08 »
1099, június 1. éjjel, Negev-sivatag széle

"Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el." /Jób könyve 5,2/

Játékos: Sentinelwex
Résztvevők: Alberic







„Hol vagyok?”- merül fel a kérdés benned, mikor magadhoz térsz. Valami sátorféleségben bújhattál el, mert fejed felett valami vászon darab lebeg a szélben, legalábbis amennyire felismerni véled az éjszakában. Fejed felett más is lebeg, de megnyugodsz, hogy nem a hóhér pallosa, hanem csak a csillagok ragyogását az égbolton fényt tükröznek vissza valaha szebb napokat látott világosságét. Volt idő, mikor ettől nélkülözve is jobb időt éltél, igaz nélkülözve. Tulajdonképpen emiatt kerültél ide. Kegyetlen volt az út, mely ártatlanok vérévvel volt szegélyezve. A sok vér és kín megviselt. Még mindig sokkos állapotként vissza-vissza tér az a mészárlás. Gyerekek, nők s vétlenek, kik kard által haltak meg, de életükben egyszer sem fogtak fegyvert. Gyehenna tüze mardosta őket s porrá lettek. Kiknek nem adatott meg ez a sors az rosszabbul járt. Gyomrod felfordul, mikor rá gondolsz s öklendezni kezdesz. Sosem gondoltad, hogy az életben maradásért súlyosabb bűnt is elkövetsz, majd mint a lopás. De igen. Megtetted. Megtetted, mint oly sokan mások. Húsukat jól át kellett sütni, hogy ne ismerjed fel kik is voltak. Ez sem segített. Pogányok teteméből lakmároztál, s némelyik olyan édes volt, mint a méz. Valahol legbelül mégis élvezted, hogy most nem téged kell enniük a többieknek.
Hirtelen minden elsötétül és elterülsz a homokban. Nem látsz semmit, nem érzel semmit, illatok sincsenek. Egyedül hallasz. Valahol hallottad már ezt, de nem tudod, mi ez. Annyira ismerős ez a kántálás, de nem tudod hova tenni. Erős mélyreható érzést érzel, valami ősit, valami régit, mely szívedig hatol s nem enged. A rabja vagy. Erőt ad.
Κύριε Ἰησοῦ Χριστέ, Υἱέ τοῦ Θεοῦ, ἐλέησόν με τὸν ἁμαρτωλόν
Olyan, mintha az angyalok beszélnének hozzád, de nem érted ezt az archaikusnak tűnő monológot. Nem is monológ, mintha valamit egyfolytában ismételnének. Végül a csönd.

Kinyitod szemedet és látod, hogy a helyzet még mindig ugyanaz. Csillagok, mit sem változtak a helyzetükön. Fel kelsz és leporolod magad. Meglepődve látod, hogy távolban hatalmas tábortüzek égnek és épületek vonalait is felfeded. Azt nem tudod, hogy hol vagy, de dereng, hogy járőrözni küldtek és volt egy homokvihar, amiben elkeveredhettél. 

Nem elérhető SentinelWex

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 101
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Negev-sivatag
« Válasz #2 Dátum: 2019. Június 04. 14:15:16 »
Alberic leporolja magáról az álnok homokszemeket, melyek kéretlenül férkőztek be a ruhája alá. A homokszemek - mint a gonosz gondolatok - néhol fel is sértették a felszínét. S míg a szemek leperegnek, ő is elvész egy pillanatra a múltban. Bárcsak a gondolatokat és emlékeket is olyan könnyen lerázhatná magáról, mint ezeket a homokszemeket! De nem...

Tekintetét a tábortüzek felé fordítja, majd felszerelésére. Járőrözni küldték. Először a sátorféleséget nézi meg, ha ez az ő sátra, akkor összepakolja, majd sietve ellenőrzi, hogy mindene meg van e, s csak ezt követően indul meg a tüzek és az épületek irányába.  Halántékát dörzsölve próbál visszaemlékezni az elmúlt órák eseményeire, ezzek kényszerítve magát arra, hogy ne a múlt képei gyötörjék. Lába monoton módon tapossa a homokot, s a sivatag ebben a pillanatban kegyes hozzá. A szél nem hoz kegyelemért esedező sikolyokat. Épp ellenkezőleg. Kellemesen simogatja arcát, a makacsul megtelepedő homokszemektől is segít megszabadulni.

Szeme más embereket kutat, az egyedüllét gondolata megrémíti. Soha életében nem volt egyedül. Francia honban szerény körülmények között élt a családjával, az egyetlen hálószobában alvás örökre láthatatlan szállal kötötte őket. Az otthon gondolata újult erővel ruházza fel. Vagyonnal tér haza, a családjának soha többé nem kell majd nélkülöznie!
"Nincs olyan, hogy valaki híresen nagy manipulátor. Mint ahogyan a nagy kémek, tolvajok és hamisítók esetében is, a hírnév a bukás jele."