Görögország légtere
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Kora este, este a parton
Szinte teljesen bizonyos vagy abban, hogy szolgákra van szüksége származástól függetlenül. Démonokra legalább annyira, mint emberekre. Ebben igazából semmi meglepő nincs, ahogy végig gondolod, magad is ugyanerre jutsz: vezető vagy, de ahhoz, hogy valóban az legyél kellenek azok, akiket vezethetsz. Mivel Tamiel rangos, nyilvánvaló, hogy kellenek alattvalók! S az is sokat elárul – de legalábbis valamit biztos – hogy szüksége van lelkekre! Olyan emberekre, akik eladják azt. Szóval van pár napod, hogy szerezz neki ilyet-ilyeneket. Nincs kétséged afelől, hogy ha nem teszed milyen sors vár rád – legalábbis nagyon fájdalmas. Abban sem vagy biztos, hogy el tudnál e szökni úgy, hogy nem talál meg…
/Görög/ Tőlem? Sehogy. Ebben a Rabisukkal kell egyetértsek. Az gyenge elpusztul, az erős életben marad. Esetünkben tovább létezik – vigyorog rád – Gondolkozz! Az majd segít és nekem is megmutatja mit is érsz valójában! – intéz feléd egy amolyan kihívás félét.
Búcsú nélkül távozik és beleveszik a partra kikúszó ködbe. Nagyon látványos és drámai, pontosan olyan mint egy Lammasu. Percek telnek el mire a köd fakul annyit, hogy lásd merre is akarsz elindulni, ami esetedben a parkoló a domb tetején. Felérve – kissé elfáradva – arra eszmélsz, hogy három motor áll ott három fiatal nővel, akik épp láthatóan indulni készülnek. Távolabb még látsz egy-két autót, de nincs senki a közelükben, akármerre lehetnek.
