Görögország légtere
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Délután, késő délután
Az Esszenciád mélyén érzed, hogy már volt ott sötétség. Az a fajta, ami a Börtönben vett körül. Olyan, mintha beléd ivódott volna. Afféle, ami makacsul ragaszkodik és talán sosem hagy el. Ez a fénytelen sötét tűz kapott most kicsit jobban lángra és azért még akad ott fény, de sok hasonló döntés könnyen a saját vesztedet okozhatja. Intő példa erre Tamiel, aki biztos, hogy több olyan döntést hozott, ami most meglátszik rajta, ami démonibbá tette a megjelenését és viselkedését. Mert ezek szerint nem csak külsőleg, de Esszenciádban is rombol egy-egy rossz választás.
Minden erődet elviszi az, hogy a viharban próbálj navigálni. Érzed, hogy a határaidat feszegeted ami korábban nem volt! most elemi erővel támad. Ahogyan az emberi testbe készülsz visszazuhanni, megpihenni. S bár még van erőd, de minden perc drága! Ahogyan korábban a szigetről sem tudtál elrepülni a szárazföldig, most is kérdéses, hogy fogsz Athénig eljutni. Főleg, ha úgy döntesz, hogy nem egyedül tennéd, hanem még két embernek is segítenél.
A düh… nagyon erősen tör fel, de inkább szól a tehetetlenségnek és talán az emberi örökségnek, mint a büszke Namarunak. Helyesen felmérve az erőviszonyokat – illetve tisztelve a Teremtésben elfoglalt helyeteket – végül nem támadtál hátba egy másik Bukottat, de lehetőségeid ezen felül érezhetően korlátozottak. A viharban – melyet bizonyos, hogy Tamiel irányít – megpróbálsz előretörni, ami nem könnyű, sőt, igazából igen merész vállalkozás, megelőzöd a sokkal tapasztaltabb démont és próbálsz úgy túlélőt találni, hogy az ő ne vegye észre… eléggé lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Látod, hogy leszáll és kivégez valakit, te pedig keresel… de mire bárkit látnál, ő már újra a levegőben van és tovább kutat. Sietve próbálsz cselekedni és bár korábbi erőd már elenyészett, most mégis azon tűnődsz pillanatra, hogy megpróbálod kiemelni őket… azt biztos észrevenné, így ez a terv hamvába holt. Nem csak azért, mert rádöbbensz nem bírnád el őket, hanem mert pont arra hívná fel a figyelmet amit el akarsz kerülni. Odareppenve Igaz Alakodban azonnal érzed ahogy megpillantanak, ahogyan elönt a fény és forróság! S bár mindössze apró csepp, mégis a hitük ereje olyan, mint a sivatagban hosszú ideje vándorló szomjazónak pár hajnali harmatcsepp.
Ki tudja mennyit látnak ebben a viharos szélben ami folyamatosan csendesül de még mindig elég erős, mindenesetre úgy véled, hogy meglepettség és csodálat biztos jelen van. Nem hallod a választ – ha válaszoltak egyáltalán – de nekiindulsz, hogy keresgélj. Nem nagyon van erre alkalmas tárgy, de végül találsz több ronggyá ázott takarót, amelyből vissza tudsz vinni néhányat, hogy megtedd ami szerinted a helyes. Mikor visszaérkezel Tamielt látod a két öreg felett lebegni: szerinted ő is azt érzi amit te.
Overlord Tamiel /Görög/ Vazallusom! Kiváló munkát végeztél! Ezért megjutalmazlak! – kiáltja vigyorogva – Mit kívánsz tőlem? – kérdezi jókedvűen
