Szerző Téma: Cassiopeia Tatopulosz  (Megtekintve 890 alkalommal)

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 91
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #135 Dátum: 2019. Szeptember 05. 13:32:51 »
Még szorongatja, tartalékolja az utolsó kortyokat az üvegben. Addig is van mivel lefoglalnia a kezét, ahogy lötyögteti a vizet. bezzeg Kócos az utolsó cseppig megitta amit kapott, s fut is vissza szárnyas játszótársához. ~Csak nem beteg az a madár? ~

- Akkor csak a rövid verziót mond el. Bukottként nevezed magad, s valami veremről, büntetésről beszélsz, meg.. a teremtő hű szolgáiról, aki te nem vagy. Azért lásd be ez nem apró-cseprő részlet. Épp most vette el a lelkem valaki hozzád hasonló, és arra készülök hogy a maradékot és az életemet kockáztassam a kedvedért. Hogy visszakaphasd a ... szerelmed... már ha értelmezhető ez a szó  a ti esetetekben.
Az pedig megint nem elhanyagolható kérdés, hogyan tartod fent ezt a testet ezer éve, vagy mennyi
- bök oda arra a nagyon is vonzó mellkasra finoman. A megszeppent, megrettent kislányra lassan rázáródik a kagylóhéj ami eddig is megvédte a sérülékeny, finom, puha érzékeny lelkét. Vagy talán Naamah vitt magával valóban belőle egy darabot, pont a legsérülékenyebb oldalából. Szembe kell néznie a valósággal, az eddigi kudarcokat és katasztrófákat is túlszárnyaló új problémával. S noha nincs egyedül nem tudhatja biztosan meddig és mennyire számíthat a férfi-elohim segítségére. S könnyen lehet a végére magára marad egy dühös entitással aki a lelkének láncát tartja. Innét nézve a nyomozói engedély megszerzése csak könnyű séta a tavaszi szélben.

S egyelőre csak halovány gyanúként, de odafészkelődik a gondolat, hogy a találkozás nem véletlen volt, s ki tudja mennyire volt elrendezett az egész. Talán nagyon is tudatos dolog volt minden Eligor részéről, hogy így vegyen rá egy halandót ~Miért is éppen én? ~ az áldozatra, hogy egy másik elohimot visszatérítsen az ő oldalára. Elvégre nem ismeri Eligor hatalmának végét, sem pontos mibenlétét. Bármi lehetséges, s mivel egyszer már becsapták, Eligornak bizonyítania kell majd, hogy valóban méltó a bizalmára. Egyelőre viszont úszik az árral, mást nem tehet.

- Ami azt illeti megkérdeztem. Csak épp válaszra nem méltatott. De már nem gyűlölöm, ahogy beszéltél róla... valami megváltozott. Nem mondom, hogy nem neheztelek, de nem gyűlölöm. Akkor nem ajánlottam volna fel, hogy kockáztatok érte és érted. Egyelőre az életemben most úgy sincs kötöttségem, de azt hiszem ezt te is tudod. Amíg megpróbálom összevakarni a szilánkokra hullott életemet, épp belefér ez is- a hangjában ott érezni a szarkazmust, már ha Eligor képes ezt felismerni. megnehezedik a válla ahogy visszagondol az életére, ahol bizony minden gond visszavárja. kezd egyre kuszább lenni minden, muszáj lesz terveket készítenie, különben minden omlani fog, mint a kártyavár.
- Szóval azt mondod néhány csajos este shoppingolással és koktéllal kevés lesz? Ej be kár...Szóval mi az amit tudok tenni, hogy tudom tenni, honnan tudom ha jó úton járok és honnan ha az út hibás?
Azt hiszem amikor N... a polip megjátszotta magát a barlangban, az talán a régi éne volt, mesélj még nekem róla. És magadról is, ha már itt tartunk. Azt hiszem őstehetségem van mindig mély pocsolyába lépni.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1641
  • Aktivitás:
    27%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #136 Dátum: 2019. Szeptember 08. 14:46:54 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt

Hangulatkeltő - Kikötői hangok



Akármi is legyen az a sirály, úgy tűnik élvezi, hogy a kutyával játszik, bár ez elég egyoldalúnak tetszik, mert Kócosnak esélye sincs elérni a szárnyas bestiát…

Theias/Eligor /Görög/ El fogom mondani részletesebben, de nem most. – szól határozottan és olybá tűnik a hangulata megváltozott, mint a szél, mely hirtelen feltámadt – Nincs ezer éves. Harminchárom mindössze. – osztja meg veled lágyabb hangon, majd sóhajt és finoman megérinti az arcod – Egykor… – kezdd bele – Korokkal ezelőtt, az emberek és az Elohimok nem ismerhették egymást. A Teremtő megparancsolta, hogy szeressünk titeket, de ne fedjük fel kilétünket. Egyszer valaki azt mondta, hogy ez olyan, mintha azt mondták volna, hogy ő itt az Igaz Szerelmed, de sosem teljesülhet be, mert sosem fogja megtudni, hogy csak ki kéne nyújtani a kezét, hogy egyek lehessenek. Az ember nem volt több, mint egy üres héj ami tele volt lehetőséggel és potenciállal ami képtelen volt kibontakozni.

Hosszasan néz rád, azon kaphatod magad, hogy a forrón izzó tekintet rabja vagy, amely nem éget, nem vakít el.

Theias/Eligor /Görög/ Aztán egy idő után nem tehettünk mást, megmutatkoztunk. – picit úgy érzed, hogy nagyobbat ugrottatok időben, de te kérted a vázlatot – Ez volt a Lázadás. Ekkor Buktunk el és lettünk azok, akikre a vallások most démonként és-vagy Bukottakként tekintenek és irtanának minket tűzzel-vassal. Elbuktunk és büntetésünk lett a Börtön, az Abyss mélyén a Veremben, ahol sokáig raboskodtunk. Hosszabb ideje, mint ahogy egyes Szent Könyvek az Özönvizet említik. A… Polip, ahogy te hívod, nem a szerelmem. Mi sosem lehettünk azok, ez nem Elohimok-nak szánt érzelem. – szakítja el a tekintetét és belenéz a napba pislantás nélkül – Értem… – emészti ezt, tudod, hogy sokat jelent neki és mégis – Értem soha ne kockáztass! Soha! – hangsúlyozza ki – De az is igaz, hogy a Szabad Akarat szépsége, hogy a kevésbé bölcs döntésekből jobban lehet tanulni.

Végül pedig:

Theias/Eligor /Görög/ Valószínűleg egy alkalom kevés lenne, de maga az elképzelés reménykeltő! – bólint rá, nem annyira rossz ötlet ez – No igen, a tenger elég mély pocsolya. – kis mosoly majd eltűnik – Mit szeretnél tudni?

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 91
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #137 Dátum: 2019. Szeptember 08. 16:48:49 »
Belefeledkezik az elbeszélésbe, mint gyermekként ha anyja mesélt neki. Ahol nem csak a szavak léteznek, de érzi, látja a történetet. Az illatok, a sötét és a hideg, mind jelen lesznek ott a ládákon ülve. Az ő képzelete ily erős, vagy az Elohim szavait hatja át ekkora hatalom? meglehet a Hitét már Naamah birtokolja, de a bizalma Eligor-nál van. Mindezek ellenére amit hallott és átélt, vagy épp ezért.

- Rendőrként nem kedvelem a "rossz fiúk az igazi jó fiúk" romantikát
- utal a mostanában divatossá váló filmek mondanivalójára, remélhetőleg Theias is követi a trendeket.
- Azonban nem lennék itt, ha betartanék minden szabályt, csak mert valaki fent azt mondta - sóhajt. - Nos igen, hümm. Nem mondom, hogy tiszta a kép, de erről beérem most ennyivel, nem moralizálok Isten tervéről. ~Mert akkor biztosan bekattanok. ~ Könnyebb neki feldolgozni mindazt ami történt, ha a megfogható dolgokra figyel belőle.

- Vannak megnevezhetetlen dolgok, mit jobb híján hasonlítok az emberi dolgokhoz. Úgy érzem Naa... - becsukja a szemét, maga elé képzelve a nőt úgy ahogy a barlangban először látta. A csábító istennőt... - Christine, hívjuk inkább Christine-nek, ez kedvesebb. Szóval Ő szerintem fontosabb neked valamiért, mint mások a több ezer vagy több millió Elohim közül. De javíts ki, ha tévednék.

Megvonogatja a vállát, ő már meghozta a döntést és Eligor előző szavai, de az utána következők is csak erősítik elhatározását. Megfogja próbálni ezt az utat, visszafordítja a szirént a Fény felé.
- Te is lejöttél értem a barlangba. Barlang... ha tudtad, hogy itt lehet, miért ide hoztál pont? Fontos neked ez a hely valamiért? Amit szeretnék róla tudni: Milyen volt régen, amikor még közel állatok egymáshoz? Mit kedvelt, miért küzdött, mi az ami fontos volt neki?

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1641
  • Aktivitás:
    27%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #138 Dátum: 2019. Szeptember 09. 19:23:20 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt

Hangulatkeltő - Kikötői hangok



Korok történetének vázlata ragad magával, milyen lehet vajon az egész történet? Milyen lehetett ott lenni, átélni az egészet, miközben olyasmiért harcoltál, ami végül elárult és magadra hagyott? Nem tudod miért van rád ilyen hatással, de a tudatalatti, illetve nem is az, hanem a faji emlékezet! ellenben pontosan emlékszik, tudja! hogy egykor mi történt. S bár számodra ebből csak ködös érzések és gondolatok sejlenek fel, de valahol helyesnek érzed őket.

Theias/Eligor /Görög/ Isten… ez egy emberi szó. Közel négyezer vallásnak mind megvan/vannak a maga Istene/Istenei, s mind az övét mondja Igaznak. Valójában egyetlen Teremtő volt, aki számtalan Elohimot szólított a Létezésbe. Az olyan hatalmasok, mint a Hajnalcsillag, vagy más Házak vezetői, emberi szemmel nézve minden bizonnyal Isteni hatalommal rendelkeznek.

S mikor felidézed Naamah földöntúli szépségét:
Először a feje búbja bukkan fel a habokból, a hullámok közül. Dús haja arcához tapad, ahogy egyre kijjebb emelkedik a vízből. A víz lepereg hajáról, arcáról, megcsillan rajta a barlangi növények fluoreszkáló fénye misztikus aurát kölcsönözve neki. Mire meztelen válla is kibukkan a vízből, a haja teljesen tisztán csillog. Hullámzik akár a tenger, fodrozódik, szétterül, mintha csak vízben lenne és áramlatok csalnák játékra. Szeme kék, írisz nélküli halovány izzásban, majd az izzás kihuny. Füle hegyes akár a tündéreké. Ajka fekete, de körvonalai jól láthatóak, s amikor ujjai megérintik azt, fluoreszkál. Félresöpri az arcába hulló tincset majd leengedi a kezét.

Ahogy egyre közelebb ér lassan kibontakozik a test, mely vékony alkatú, de dús idomú. Darázs derekát, hosszú combok követik, majd kecses lábfej zárja. Bőre fekete, apró árnypamacsokat húz maga után, és mikor teljesen kiér a partra, a víztől fényes bőr mintha kicsit mattabbá válna. Ekkor fedezhető fel a "ruhája". Ami intim testrészeit rejtik. Ékszere cseppé csiszolt fülbevalók akvamarinból, korallon függő szív alakú amulett szintén a fülbevaló kövéből és kígyózó kar, bokaperecek valami tengeri növényből, melyeken apró virágok láthatóak.

Mikor kilépett, a fantáziád játszott veled, az átéltek hatása vagy valami más, de mintha árnyékból szőtt csápok húzódtak volna vissza a testébe, mely mikor megáll előtted maga a megtestesült csábítás. S a korábbi nyeldeklés csak most jelentkezik igazán, mert a levegőért maximum ösztönösen fontad karjaid korábban, édesen és mohón vetted magadhoz – talán pír is megjelenik arcodon – de most valóban mintha valami a torkodban arra késztetne, hogy nyelj újra és újra, hogy nehezen tudj megszólalni. Az élet csókja volt valóban, ajkak melyek megadták azt, hogy újra láthasd azokat, akik a legfontosabbak neked, őket, akiknek te is az vagy.


Theias/Eligor /Görög/ Namaru vagyok. – tényként közli, de félreismerhetetlen büszkeség csendül belőle – Arra teremtettem, hogy vezessek másokat! – ez tehát a feladata – Utat mutatni a többieknek! – folytatja határozottan, a büszkeség nem tűnik el hangjából még akkor sem, mikor annyit tesz még hozzá – Így természetesen felelős vagyok értük!

Ahogy egy jó Kapitány is az volt egy rendőrnőért…

Theias/Eligor /Görög/ Nem tudtam. S nem volt könnyű téged megtalálni. – vallja meg, de picit kihúzza magát, hiszen végül sikerült – Theias-nak volt az. – de erről többet úgy tűnik nem akar mondani és amikor a múltra kérdezel, picit megrándul az arca, pillanatnyi vereséget látsz, amit elmos a dac – Nem tudom felidézni… még. Theias emlékei nagyon erősek, sok mindent elrejtenek a múltamból. Foszlányokra emlékszem csupán, de tudom, hogy a művészetek, a testiség és mélység fontos volt (?) neki.

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 91
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #139 Dátum: 2019. Szeptember 10. 13:42:22 »
Eligor szavai felkavarják a gondolatait, az érzéseit, mint halak az óceán iszapját, s ki tudja mi bukkan elő onnan. Neki csak halovány emlékek, tejüveg mögötti sejtelmek egy másik létből. és érzések. A nyugalomé, a kíváncsiságé, mindent elsöprő háborúké, békéé, tudásé, félelemé és bátorságé, és végül az üres sötétségé. Mintha századok, ezer évek filmjét vetítették volna le neki pár szempillantás alatt. Csak az érzés marad utána, továbbra is bízik a férfiban. A hősében, a lovagjában, talán a vezetőjében? A lelkük mintha találkozott volna már, de ezt felidézni oly nehéz, mint marokra fogni egy ködpamacsot.

Ühüm - hagyja rá bólintva végül is az okot. Ugyan nem hiszi, hogy minden Elohimért így a tűzbe menne, de ítéletet nem mond fölötte.

Isten, Teremtő nekem nincs különbség a megnevezésben. Még nem döntöttem el mi az ami jobban megdöbbentett, a te szárnyaid öhm Christine tette, - simítja itt végig önkéntelenül a tenyerén esett sebet- vagy az, hogy az Isten léte nem kérdés, hanem tény.

Van valami a férfi kiállásában, ami rövidke csendre készteti őt, olyanra amelyet minden parancsnoka vágyott, de nem tapasztalt. Nem kell, hogy megjelenjen valóban az arany páncél, ő úgy is odalátja a lángpallossal együtt.

Hogy érted, hogy erősek az emlékei? Hát mégsem bi... viseled a testét teljesen? Vagy.. ezt annyira nem értem - sóhajt nagyot, majd óvatosan megérinti a nevezettet. - Pontosan hogy halt meg... Theias? És hogy van ez a test csere?
Ami meg Christine-t illeti, idézz fel minden apróságot, foszlányt, illatot, hangot és jön majd a többi is vele, s ami azt illeti ezt a magad emlékeire is használhatod.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1641
  • Aktivitás:
    27%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #140 Dátum: 2019. Szeptember 11. 18:01:27 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt

Hangulatkeltő - Kikötői hangok



Theias/Eligor /Görög/ Akkor tegyél különbséget. – sóhajt, majd elpillant a tenger felé – Ez az ötödik Ház átka… – de nem nevezi meg pontosan mi is, ellenben: A Teremtésben mindennek megvan a maga helye és neve. Mint ilyen nem nevezed az asztalt széknek és nem próbálsz meg vizet tárolni benne, hiszen nem az a feladata. – úgy tűnik az „ühüm”re nem reagált, ellenben – A neve Naam… a testének nevét megtudni bizony kihívás lesz! Kétlem, hogy csak úgy elárulja. – félmosoly – A Teremtő akkor is létezik, ha te nem hiszel benne. – majd megrázza tagadóan a fejét. – Türelmetlen vagy. – szólnak szelíden és mint ilyen több választ nem kapsz, de úgy véled, hogy a tanácsodat az emlékek felidézésével kapcsolatban mintha fontolgatná

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 91
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #141 Dátum: 2019. Szeptember 12. 14:17:14 »
Eleddig a nyugalom és gyengédség mintaszobra volt a férfi felé, pedig igen sok minden történt velük. Az előbb csak egyetlen villanásra látta elfelhősödni a tekintetét, a mostani kioktatás azonban felkelti az érdeklődését. Ez valóban fontos lehet neki.

- Jó hát, ha akarod nevezhetjük a nevén, biztos élvezné a sirályok röptét- csalafinta kis mosoly játszik az ajkán, miközben odaint Kócos és a sirály párosa felé. A madár fel-felreppen, sérült nem lehet, de komisz annál inkább. ma se kell külön megfuttatnia Kócost majd, lehet azt a sirályt is örökbe kéne fogadnia. Úgy tetszik Cassi végre oldódni kezd az éjszaka borzalmai és csodái után, kezd visszatérni régi éne. Nagy kérdés, hogy ezt mennyire fogja majd kedvelni a hajnallovag.

- Ezek szerint neki is van.. ? Hát persze, el kell foglalnotok egy testet. De ezt nagyon nem értem, hogy találtok ennyi tökéletes testet? - és ez nem üres bók lesz, látta a férfit mezítelenül, s akkor angyali-elihomi mivoltának tudta be az arányos izomzatot.
- Amit láttam, a csápok nélkül, az a valós teste, az emberé? mert akkor azt lehet megtaláljuk, ennyire tökéletes testről kell lennie valami cikknek, meg ott van az internetes újságok is, a világ minden tájáról.- Előjön belőle a nyomozó, s a szeme is felcsillan ahogy előrehajol. Végre valami amit valójában tehet!
Off-Topic: megjelenítés
2000 körül már az ADSL-t kezdték itthon is bevezetni, a betárcsázós net már hétköznapi volt

Némi grimaszolgatás után megrázza a fejét.
-Mégsem jó ötlet, ha rájön elveszthetem a bizalmát. Pff...- megint elernyed ahogy elveti az ötletet. helyezkedik egy keveset a ládán, majd némi vacilálás után igyekszik elfészkelődni Eligor ölében, a vállára hajtva fejét. lehet a férfi a legvadítóbb pasi a földön, jelenleg nem vágyja a testiséget, mintha ezt kitépte volna belőle Naamah, azzal ahogy otthagyta. Talán inkább báttyként tekint rá, jólesik az érintése, és finom az illata.

- Egyes filozófiák szerint...- kezd bele a vitába, s rögvest meg is gondolja magát, ez badarság, nem lehet Isten létéről, hatalmáról vitázni egy angyallal, még ha az bukott is és ragaszkodik az elohim megnevezéshez. - Eh. Jól van, jól van, értem. Na jó, elfogadom, a Teremtő az Teremtő. Ami a neveket illeti, tényleg van a neveknek hatalma, a Cassiopeiának is? - feltekint az arany szempárba kutatólag, látja vajon benne önmagát?

- Igen, valamint makacs kiváncsi falánk, és a buját se felejtsük el. Ha valóban annyit számítanak a főbűnök én biztosan elkárhozom- s ahogy ezt kimondja eltűnik a játékosság a szeméből. Ha sikerült Eligorhoz fészkelődni, hozzá búvik, ha nem, akkor a tenyerébe rejti az arcát. van rosszabb a halálnál.
- Ez vár rám is, annak az Abbysnak az örök sötétsége? Az a kárhozat? - kérdi halkan, s szíve megfacsarodik. Már érti az apácákat, a papokat, a sarkon prédikáló szektásokat. Szembesülni az örök szenvedés lehetőségével elborzasztó.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1641
  • Aktivitás:
    27%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #142 Dátum: 2019. Szeptember 12. 18:54:27 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt

Hangulatkeltő - Kikötői hangok



Theias/Eligor /Görög/ Az én akaratom… – eltűnődik egy pillanatra – Teljesen lényegtelen, hogy úgy nevezed e vagy sem, mert minden az ami. De abban az esetben, ha nem úgy nevezed, csak becsapod magad. A hazugság pedig az egyik legnagyobb Átok. De erről Ő többet tudna mondani. – aztán a mosolyodra mosoly a válasz – Lehetséges, de kétlem. Ő Mélység Leánya, nem az Ég Nővére. – jegyzi meg szelíden, majd kinyújtja a kezét, mire Kócos odaszalad és leül – Mindenkinek van. Ez viszont nem az ő neve, hanem a testé, így azt szabadon kiejtheted. – a következő kérdésre – Tökéletes? – érzed, hogy ő ezt nem így látja – Erről talán egy Rabisu-t kéne kérdezned – tanakodik, majd tagadóan rázza a fejét – Nem mutatja a halandó testét. Amennyire tudom, soha senkinek nem tette korábban. Amit láttál, az Ő, Naa… szóval az Ő.  Az Igaz Alakja, a Sötét Vágyak Megtestesülése most, de nem teljesen az ami volt. – értetlenül néznek rá – Mire kell rájönnie? Milyen bizalmat veszítenél el? – hiszen még meg sem szerezted.

Eközben helyezkedsz, amit hagynak. S miközben azon tűnődsz, hogy nincs benned testiség… vajon nem pontosan ez volt Naamah célja és mint ilyen el is érte? Itt egy tökéletes férfi és meg sem mozdít benned semmit? Lehetséges lenne, hogy elvett valamit és mást tett oda vagy éppenséggel azt, ami benne is van? Az ürességet? A semmit?

Theias/Eligor /Görög/ A név hatalom. – ennyit mondd

S kérdő tekintet, de lehet csak érzed inkább a testének rezdüléséből, amire felpillantasz abba az aranyló szempárba. Nem látod magad benne, de ugyanaz az érzés önt el, mint bármikor, amikor ezt tetted.

Theias /Eligor /Görög/ S éppen ettől vagy emberi. Ettől vagy az aki, ami a részed Cassoipeia. – amikor arra gondolsz, hogy! akkor a férfi azt mondja – Nem a Halál az, amitől félni kell. – simít végig a karodon védelmezően – Nem minden élet az, ami tele van be nem teljesült álmokkal és vágyakkal? – érzed a hangján mosolyog, próbálja élét venni a kérdésnek

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 91
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #143 Dátum: 2019. Szeptember 13. 12:21:14 »
- Olyanok vagytok ti ketten, mint a tűz és a víz. A nap ragyogása és a tenger mély sötétje. Mi emberek a fényhez a "jó"-t társítjuk, a sötéthez pedig a "rossz"-at. De szerintem ez így nem igaz. Tudod az anyám tengerbiológus, tengerkutató. Ő is ott él néha hetekig a mélyben, és voltam már én is odalent. A tenger mélye is gyönyörű és érdekes. Nagyon más, mint amit látunk naponta, félelmetes, hisz egy apró hiba és mindent eláraszt a víz, s akkor az élet két percen belül véget ér. De pont erre is tanít, hogy tiszteljük a természetet, az I... a teremtő alkotását, lássuk meg a hatalmát, hogy mi milyen parányok és gyengék vagyunk.
Szeretem a tengert, a partját ahogy a lábam simogatja, a hullámait amik elringatnak, és a mélyét ami oly érdekes. Komolyan felmerült bennem, hogy anyám útját követem, csak apa halála után... minden másképp alakult. Meg azt hiszem türelmem se lett volna hozzá
- teszi még hozzá, visszatér a mosoly az ajkára. Kényelmes, kellemes így beszélgetni. Némi gyanakvással szemléli azért Kócos kezességét, no igen biztosan érzi Eligor hatalmát. vajon Naamahra hogy reagálna? Ugyanilyen kezesen farokcsóválva, vagy inkább füllapító félelemmel?

- Sötét  Vágyak Megtestesülése- ízlelgeti a nevet, mely olyan találó, de hát nem is lehet másképp, ha a név hatalom. - Úgy érted most  Ő.. ez? Mi volt régebben? Mi volt ez a megnevezése? - újabb ürügy, hogy elvesszen az aranyló szempárban. Ez most az ő ideje, kihasználja, elraktározza minden pillanatát olyankorra mikor Erigor távol lesz elérhetetlenül.

- Én nem tudom miért ezt a nevet kaptam, a fivéreimnek sokkal átlagosabb nevük van. Tudtad, hogy a Casiopeia csillagképet itt W-nek, nyugaton M-nek ábrázolják? Attól függ honnan nézed. Mondjuk gondolom tudtad.- Most csak csapong jólesően, andalodva a tenger zúgásától, s a biztonságos öleléstől. A lelkének szüksége van erre a nyugalomra, hogy végre horgonyt vethessen a sok hánykolódás után.

-El akarom nyerni a bizalmát, ez csak így működhet. Nem elorozni, nem becsapni, annak ellenére se, hogy ő ezt tette. Épp ezért. Ahogy mondtad, ha valóban úgy van, hogy az esszenciájába vagy mi beleivódik ha valaki gyűlöli vagy szereti, akkor.. . eh ezt nem tudom jól megmagyarázni. Úgy érzem, ha teszek valamit ellene, akkor hiába mondok bármit is, vagy teszek olyat ami... jó? Nem tudom, ezt most így érzem helyesnek. Meg igazából annyira keveset tudok , tudunk róla. És nem is számít, akkor számítana, ha legyőzni akarnánk. Nagyon zseniális ötlet volt ez, csak halvány dunsztom sincs a megvalósításról.

-Inkább mesélj arról, hogy találkoztatok, vagy hogy volt a csapatod része, vagy mi a szösz. Te is más voltál? Ha nem voltál mindig a Ragyogó hajnal Hercege, akkor mi voltál? -
A nap, hogy így megszólíttatott végigsimít az arcán, s ugaraival elvakítva a lányt. helyezkedik hát tovább, s sötét hajával árnyékolja be szemét.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1641
  • Aktivitás:
    27%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #144 Dátum: 2019. Szeptember 14. 11:00:12 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt

Hangulatkeltő - Kikötői hangok



Theias/Eligor /Görög/ Úgy érted, mint a Fényesség és a Sötétség? – kérdez vissza, közben cirógatnak, ami nem kizárt jobban esik, mint magadnak is bevallanád – De igen, az utóbbi találó. – erősíti meg, majd a társításnál mintha megremegett volna (?) – Szimbolizmus. Fontos az életetekben. Segít a megértésben és persze sok más dologban is jó vagy épp kevésbé. – aztán csendesen hallgat és végül, állad alá nyúl, finoman felemeli a buksid – Ezeket kellene, hogy elmondd neki. Ez biztos, hogy sokat jelentene! – simít végig az álladon, majd enged el, hogy aztán tovább figyeljen – Elfelejtettek mindent… – sóhajt, majd korrigálja magát – Majdnem mindent. Sokan nem követik az utat amin édesanyád jár és még kevesebbek akik megértik a szavaid jelentőségét. Leonidasz is azt mondta, hogy a legnagyobb baj veletek az, hogy nem tudjátok már hogyan kell a természettel összhangban élni. – érzed a hangján egyetért a férfivel. Kócos közben leheveredik elétek – Ő jobban szót értene Kócossal is. – osztja meg, majd a másik témánál – Ez csak egy metafóra. A Neve ennél sokkal összetettebb, de így tudom a magam szerény módján a legjobban jellemezni. Régen… nem emlékszem, de akkor más volt. Minden az volt. – egy picit keserű a hangja, de lenyeli amikor a tekintetébe fúrod a sajátod – Nem tudtam, de tudok valakit aki ott volt amikor létrejött. – mosolyodik el, nem tudod viccel e vagy sem – Helyem és feladatom van. Nem vagyok mindentudó. Akkor nem ez lenne a nevem, hanem Teremtő…

Az ölében üldögélve sok érzés önt el, a biztonság és a meghittség mellett az ebből fakadó érzések és persze az, hogy túléltél egy találkozást egy démonnal! A tested élni akar és még mindig csak álmodoztál arról, hogy megmutasd mennyire életteli vagy. Ugyanakkor a férfin nem látod ugyanezt, csak a kezed alatt érzed az erős és enyhén szapora szívverését

Theias/Eligor /Görög/ A te lelkedet is megviseli ha gyűlölnek és ragyog, ha szeretnek… nem? – kérdez vissza, majd bólint, hiszen ez a te döntésed – Jobb, ha magad ismered és tapasztalatod meg, mintha egy vélemény befolyásol. – ennél többet nem fogsz megtudni, zárja rövidre a beszélgetés „intim” szakaszát. – Csapatok… voltak, de az más történet. – fonódnak a karok mikor helyezkedsz, a sok ficánkolásnak úgy tűnik van hatása – Öt Légió volt, ami mára felbomlott és valami más alakul helyette. – ez utóbbiról érzed, hogy nem sokat tud maga sem – A Karmazsin, a Vas, az Alabástrom, az Ezüst és az Ében Légió, mind-mind más céllal és eszközökkel… - érezted, hogy az utolsó kettőnél némi harag lobbant, de el is aludt.

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 91
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #145 Dátum: 2019. Szeptember 15. 16:47:02 »
- Úgy gondolod érdekelné mit érzek, mit szeretek, mit gondolok? Nem úgy tűnt nekem. - hagyja, élvezi a dédelgetést, ha dorombolni tudna, lehet azt is megtenné. A hajók és az emberek mind sietnek valahova, de itt ezen a pár ládán megáll az idő.
- Megsebzett, elvett tőlem valamit, magához láncolt.  S mindezt nemcsak hogy növelje az erejét általam, talán azért is, hogy így neked ártson. Mintha rád haragudna, s én csak eszköz voltam...- nyitva hagyja a mondat végén, felsandít az igen is tökéletes arcélre, választ várva. Igaza van, vagy talán tévedne?

- Persze mindenki azt szeretné, ha szeretnék. aki mást mond az.. nos vagy pszichopata, orvosi értelemben, vagy nem mond igazat. A legtöbben azért igyekeznek is tenni érte. Ha.. ha nem kedvesen jösz oda, szóba se állok veled, vagy ha az arcodba nyomom a fagyit, biztosan nem viszel el kocsikázni. Persze próbálom megérteni őt, csak nem segt abban, hogy szívből szeressm amit művelt. Most próbálok épp keresni valamit amiért kedvelni tudom. Ez legalább teljesen elfogadható indok, sokkal jobban hangzik, mint a puszta kiváncsíság.

O betűt formál az ajka, ahogy felmerül a csillagkép énél idősebb valaki személye. Persze ezen nem kéne csodálkoznia, Eligor is olyan idős lehet.
- Tényleg? Olyan hihetetlen, hogy ezek tényleg nem voltak, végignézni egy csillagkép születését, millió évvel ezelőtt.. nem is gondoltam, hogy olyan idős vagy. Jól tartod magad, ezer évet nyugodtan letagadhatnál -kuncog s aztán folytatja a helyekedést, hogy a nyak aessen kézre Eligornak, azt kínálja oda további cirógatásra.

- Leonidasz? Ő kicsoda?
-kérdi lagymatagon, s csak egy félig nyitott szem ad nyomatékot a kérdésnek. -És miért volna jóban Kócossal. Mondjuk már az is csoda ahogy neked engedelmeskedik, ez a Leonidász talán még táncra is rávenné.


Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1641
  • Aktivitás:
    27%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #146 Dátum: 2019. Szeptember 17. 11:55:11 »
Theias/Eligor /Görög/ Ha felhők takarják el a napot, akkor az nem is süt? – kérdez vissza miközben lágyan cirógatja a felkarod, alkarod és végül ha rezdülsz vele, ha akarod akkor ujjak fonódnak – Ha valakitől elveszed a fényt, akkor idővel még a legszelídebb Lélek is megsérülhet. – említi meg, majd szótlanság a válasz a következő szavaidra. S mikor felpillantasz kifürkészhetetlen tekintettel találkozol, melyből úgy véled, hogy akár valóban így (is) lehet – Érdekes nálatok embereknél ez a „mi lett volna, ha”. Sokszor tűnődtök ilyesmin akkor is, mikor valójában már megváltoztathatatlan az, ami történt. – ezt nem teljesen érti, de látod, hogy gondolkodott már rajta – Számtalan művész alkotott már valamit, ami azon alapul, hogy a szereplőik érzései nem tiszták a kezdetben és hosszú utat tesznek meg, mire megértik, hogy a kezdetektől fogva azt érezték, amit csak idővel tudtak felfogni. – vélekedik, majd hangosan tűnődik – Nagyon fontosnak tűnik neked az idő és annak múlása. – sóhajt – Ez a Hetedik Ház átka.

Pillanatra úgy véled, hogy nehéz a tudat számára az emberek szenvednek, majd mikor helyezkedsz kivár, és mikor úgy tűnik megtaláltad a helyed két dolog tűnik fel. Az, hogy valóban cirógatják a nyakad és ez bizony elég gyengéd, a másik, hogy a sok ficánkolásnak is meglett az eredménye, még ha a férfi próbálta is rejteni. Igazság szerint valahol talán hízelgő és jóleső érzés lehet, hogy egy ilyen „tökéletes” férfi is kívánatosnak tart. Mindenesetre a kérdésed kizökkenti a pillanatnyi csendből és:

Theias/Eligor /Görög/ Egy jóbarátom, aki tökéletesen ért az állatok nyelvén – büszke a tényre, hogy ez a másik férfi a barátja és arra amire képes – Az lenne? – nem érti miért is lenne csoda, hiszen Eligor elmondta, vezetni Teremtetett.

Nem elérhető Culebra

  • Újonc
  • *
  • Hozzászólások: 91
  • Aktivitás:
    16%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #147 Dátum: 2019. Szeptember 17. 14:10:03 »
Aprócska vállrándítás csak a válasz ahogy ismételten helyrerakják. Igaza lesz a férfinek a maga többezeréves módján, ő azonban nem távlatokban gondolkodik, saját világának önmaga a középpontja, s így él meg mindent. Máskor, máshol, másvalakivel talán leállna vitázni, védve az önérzetét. De most csak enged a lágy simogatásnak, képes feladni a kemény egóját is egy kevéske békéért, túlságosan is megsérült, jobban mint akár magának is be merné vallani, ez most a sebek nyalogatásának ideje.

- Igen, nekem, nekünk kell az idő, hogy tisztába jöjjünk dolgokkal. Elgondolkodni a múlt fonalán, felvenni új szálakat segít. Vagy megerősíti a döntésünket, vagy tanácsot ad, legközelebb mi volna a helyes út. Bár egyesek képesek ugyanazt a hibát százszor is elkövetni, csak hogy biztosak legyenek a dolgukban- sóhajt, majd tovább helyezkedik, hogy ne legyen nyomasztó a helyzet egyiküknek sem. Ez az apróság teszi emberivé, közelebbivé a férfit. Könnyebbség neki is, ha nem csak az aranyszárnyas hajnalherceget látja.
- Az ötödik házé a hazugság, a hetediké az idő, és említetted Naaa... kapcsán is a házak átkát. De én ember vagyok, nem tartozom egyetlen házhoz sem. Vagy igen?

Itt csillan a szemén az aranyos napsugár fénye, a kíváncsisága könnyen felpiszkálható, s ezen keresztül könnyen befolyásolható is. Emberi gyengeség.

- Ért az állatok nyelvéééén?????? -rácsodálkozik, de bólint végül, miért ne beszélhetne, pont úgy ahogy barlangi nimfák csábítják és kötik meg a halandókat, s aranyszárnyú angyalok igyekeznek a megmentésükre. Az, hogy Eligor vezetésre teremtetett az ő fejében még nem terjed ki mindenre, csupán elohim seregek élén látja őt.
- Mármint minden állatén? A.. madarakén, a gyíkokén is? A méheket is érti, és tud velük beszélni? És mi a helyzet a fejtetvekkel?

Tamáskodik, hiszi-nem hiszi. Ugyanakkor újabb szédítő lehetőség kapuján tekint be. felnéz az arany szempárba, odamosolyog. Aranyszárnyú lovag, elohimok parancsolója, végtelen tudású és hatalmú entitás. És itt cirógatja őt az ócska ládákon, mintha nem volna jobb dolga az életben. És megmozdul benne valami. Ő ezt akarja, ismerni, tudni, benne élni. Ilyennek lenni. A repülést vágyja a szárnyalásért, az állatok nyelvét, hogy értsen, a gyógyítás képességét, hogy adhasson, az erőt, hogy más terhét emelhesse. Hatalmas dolgokat, hatalom nélkül. Elszédül, de lehet csak az éhség teszi, csupán a teste reakciója ez. Mintha ezer és ezer lehetőséget látott volna, csak ki kéne nyújtania a kezét, csak választania kéne. Aztán eltűnik ez az érzés, a helyét kitölti a tenger sós illata és a sirályok vijjogása. Mintha apró magocska hullott volna a laza talajba, könnyen elmerül, de mivé terebélyesedik?

Önkéntelenül szorított rá Eligor karjára, bele kapaszkodott a szédülés alatt. Szabódva szemléli ujjai nyomát az aranybarna bőrön.