Cassiopeia Tatopulosz

[Thyriel]

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Reggel
Hangulatkeltő - Orchestral Music


Theias/Eligor /Görög/ Nem, és igen. A Lelked kínjai kihatnak a testedre. A kettő elválaszthatatlan és ha a Lelked megtépik vagy tépik újra és újra esetleg folyamatosan, a tested is vérzik és minél többet és többször… végül nem marad semmi… és senki. Nem kell tenned semmit, a Benned szunnyadó Erőt, megkapja minden hajnalban, ahogy a Nap felkel és nem, nem tudod megtagadni tőle, mert Szabad Akaratból adtad neki, most már ő dönti el, hogy mit tesz vele egészen addig, míg ő le nem mondd róla.

Hosszas csend követi a szavakat, senki nem szól még Kócos sem ugat. Ül nyugodtan az öledben és lihegve élvezi az utazást bámészkodva a változó tájat kiélvezve a kényeztetést melyet ösztönösen adsz neki. Gyenge a forgalom, de egyre erősebb, ahogy közeledtek újra a fővároshoz. Dünnyögésedre csak a kutyus figyel fel, de ő is csak pillanatra néz feléd, mielőtt fel akarna kapaszkodni az ajtóra, hogy kinézzen és a menetszél simogatását élvezze a maga módján. Végül megint szavakra lelsz

Theias/Eligor /Görög/ Nem, ő valóban nem így érez. – ért egyet, majd tagadóan megrázza egyszer a fejét – Nem, nem igazán. Te Naam… az Ő híve vagy. Köztetek jött létre a kötelék és vele, csak és kizáróan vele fűzhet össze ez a fajta kötelék. – mondja halkan, de elég hangosan még halld, majd a kérdésedre – Nem. A Hit az Hit. Akármilyen is legyen, bármi felé is irányuljon. Hozzávetőlegesen körülbelül négyezer vallás és irányzat létezik, de minden van egy közös pont. – hagyja kimondd mi is lehet az megválaszolva a saját kérdésed, aztán – A Második Világ, amit a Hetedik Ház hozott létre áll talán a legközelebb a szóhoz, Túlvilág. – de érzed nem teljesen biztos ebben. – A Teremtő létezik, ez kétségtelen. – teljesen határozott ebben – S akiket te hatalmas lényekként ismersz? Nem tudom erre a választ. – nem tud pontos választ adni, ezért nem ad semmilyet inkább

[Culebra]

Nem törődik a tájjal, szinte nem is érzékeli. Odabent dúl most harc benne. Lassan érik meg a gondolat, ülepedik, mint iszap a tenger fenekén, hogy aztán a kitisztult vízben meglássa a valóságot. Mindazt amit még a parton mondott Eligor, igazában csak most fogja föl. Át kellett ezt rágnia , el kellett fogadnia, szavakról szavakra és mondatokról mondatokra.


Nem vagyok a híve. Gyűlölöm. Becsapott, nem adtam semmit önként, kicsalta tőlem, elorozta. Csak mert elég hatalma volt, hogy megtegye, ez nem szabad akarat, ez nem szabadság. Ez rabszolgaság.

Kimondja , végre ki magának is. Hagyja, hogy a szél szárogassa ismét a könnyeit.  Gyomrára szorítja a kezét. Ez ellen küzdött eddig az emberek között. A nőverők, gyerekbántalmazók ellen, drogdealerek  és zsarolók ellen akik sajátságos hatalmuknál fogva tartják markukban az áldozatukat. A zsarnokoskodó főnökök ellen. Sehol nincs ahhoz a ribanchoz képest. Csakhogy  az áldozatok kérhetnek oltalmat, a drogos elmehet elvonóra, akit zsaroltak szembenézhet a tettével, van kiút, nem könnyű, de van. De neki?

Szóval ez lesz? Kifacsar mint én a reggeli narancsot, aztán eldob? Ennyi? Olyan vagyok neki mint egy elem? És mi lesz, odajön minden hajnalba az ágyamhoz, vagy mi?

Keserűség és harag van benne. megkötve érzi magát, csak épp a lelkét verték rabláncra amiről nem is tudta, hogy létezik. Fél. Hogy is szállhatna szembe egy ilyen hatalommal? Ugyanazt a tehetetlenséget érzi, mint a barlangban. Csakhogy, elvileg nincs egyedül.

Azt mondtad segítesz? Miért? Ezek szerint értéktelen vagyok számodra, biztos találsz ezer másikat aki méltó a szeretetedre, és nem bassze el ostobán, mint én.

Akkorát csap az ajtóra, hogy Kócos szűkölni kezd, legszivesebben kiugrana a kocsibol és rohanna, megteheti, most már nem fáj a bokája. Eladta a lelkéért, akár futhatna is, azalatt a kevés idő alatt ami még hátra lesz neki.
 Ehelyett sikolt, teli torokból, teli szívből, úgy, hogy a  hegyek megremegnek tőle.

[Thyriel]

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Reggel, kora délelőtt
Hangulatkeltő - Orchestral Music


Theias/Eligor /Görög/ Menekülhetsz az igazság elől, meg is tagadhatod azt vagy ha úgy kívánod megpróbálhatsz magyarázatot találni arra ami történt, hogy könnyebb legyen vele szembenézni. A döntést azonban nem Ő vagy tudatlanság hozta. – mondja szelíden, és finoman megszorítja a kezed vagy a combodra teszi a sajátját, hogy érezd valóban nem vagy egyedül

Könnyek között és görcsben üldögélsz és kiutat keresel, melyet nem nagyon találsz. Ugyanakkor valahol a tudatod mélyén ott suttog egy hang, mely azt mondja, hogy te is szembenézhetsz a tetteiddel és azok következményeivel és persze talán nincs még veszve minden. Nem kizárt, hogy egyedül nem megy, de ha balra vagy a múltba pillantasz, akkor láthatod is, mennyire nem vagy magányos. Kivéve, ha magad akarsz az lenni…

Theias/Eligor/ Megteheti. – nem tagadja – Nem fogja azonban hamar megtenni, kivéve ha nagy bajba sodorná magát, de őt ismerve ez kétlem. – keserédes mosoly, majd fejrázás – Nem érdekes, hogy hol van itt a Földön. Nem számít sem a távolság vagy az idő. – majd bólint – Senki sem értéktelen. S tévedni emberi dolog, ettől még nem leszel értéktelen. – mosolyog rád ezúttal úgy, mint korábban, azzal a hajnali reménysugárral

Ennek ellenére, tehetetlen dühödben, a belsődben fortyogó megmagyarázhatatlan rossz érzéssel együtt bántod az autó ajtaját, mintha az tehetne bármiről vagy megoldás lenne bármire. S mikor magad is megérted, hogy ez kevés, kiengeded a hangodat. Kócos előbb zavartan néz és aggódó, majd veled vonyít és próbál segíteni a maga módján, nyalogat, a buksiját tolja az öledbe, csakhogy végre ne fájjon. Útközben az autó is megállt, a teli torokból hangok elhalkulása után látod, hogy ez a kirohanásod váratlan volt és nem tett jót a vezetésnek vagy a hangulatnak. Igaz, kikívánkozott, nem is teszik szóvá, de szoborszerű arc és komoly tekintet pillant rád…

[Culebra]

Becsapott! - motyogja de most már inkább csak magának. Így érzi, ezt gondolja. Ez viszont nem fog változtatni a tényen, a kialakult köteléken. lassan ideje lesz előre tekinteni, nem vissza, az időt ugyanis nem tudja visszaforgatni.

Miért ne tenné, ha megteheti? Gondolom talál hozzám hasonló hülyét, ha nőt nem is, férfiakat százszámra- keserűen cseng a hangja, pillanatnyi örömért, a kíváncsiságért ment bele, nem mérlegelve a lehetséges következményeket. "Ugyan mi rossz történhetne, ami nem történne meg amúgy is? " S egy múltbéli hibát orvosolt, hogy most még nagyobbat kövessen el.

Ez az a pont ahol már nem bírja magában tartani a fájdalmat, s csak  nyúl valamerre amerre a férfit sejti. Ahogy megállnak, nem bír ülve maradni, de nem rohan el mégsem, csak áll vonyítva, mint farkas sírja a teliholdat. Képtelen lesz abbahagyni az üvöltő sikoltást, amíg nem köhög fuldokolva. S akkor is még kell egy kis idő, hogy a torka ne vérezzen a szavaktól, levegőt is kapjon rendesen.  Odalép a férfihez, érint, bújik, kérlel a szemével amíg össze nem szedi magát.

Bocsáss meg, kérlek. Egy nap alatt másodszor sodorlak veszélybe. Meggondolatlan voltam, az érzéseim vezettek. Nem ígérem, hogy soha többet nem teszem, de törekedni fogok rá, hogy uralkodjak magamon. Segíts, ne hagyj el, kérlek.
Egy pillanatra bújik, macskamód, mint nő a férfihoz. De aztán féltérdre ereszkedik, lehajtott fejjel.

[Thyriel]

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Kora délelőtt
Hangulatkeltő - Orchestral Music


Nem érkezik válasz a fájdalommal és kínnal teli szóra, mit is tett veled Naamah. Nem is vártál, hiszen ezt inkább csak magadnak mondtad, mintha ezzel… mi is? Idő lesz, de idővel minden változik és változhat a mostani igen szomorú helyzet is!

Theias/Eligor /Görög/ Megtehetné… nem fogja. Nem tépi darabokra, mert játszani akar, a kín ami az Esszenciáját marja, sokkal erősebb annál, semmint képes lenne véget vetni neki. Nem volt mindig ilyen, egykor buja és szenvedélyes volt, de azért, hogy inspiráljon. Mit gondolsz ki(k) ihlette(k) a Kamasutrát? – mosolyodik el – Nem egyedül ő, de… más volt egykor! – mereng el picit, de aztán sóhajjal visszatér –yellow] A keserűség, a fájdalom és kín uralja és befolyásolja minden gondolatát és emiatt döntését, tettét. [/color]– megrázza picit a fejét, maga sem tudod minek ítéld – Nem kétlem bármennyit találna, amennyit csak akar és válogatott lelki kínoknak tenné ki őket, talán még fizikainak is. – nem kétli így van, így lesz – Azonban ő is csak eltévedt, mint oly sokan. Neki is csak reménysugárra van szüksége, hogy legyőzze az átkot melyet a Házára mondtak. S persze képes legyen kiemelkedni a sötétségből, amiben évezredekig raboskodott.

Később, már az út mellett megállva, rekedtre kiabálva magad és amikor hangod is alig, az is fáj és köhögésre késztet, jössz rá, hogy ennek (is) meg lettek-lesznek a következményei. Ide bizony kevés lesz egy mentolos cukorka! Időnként autók mennek el, mindenki kíváncsian nézi mi az, de senki nem áll meg, senki nem akar segíteni, csak Theias is kiszállt és most áll ott, de ő is teret és időt adva. A karok, mikor odaléptél és –bújtál átöleltek, megadták amit kértél, de azon túl nem tudják mit szeretnél, így több nem történik a „férfi” részéről. Ölel és védelmez, ott van neked és ha keresed tekintetét akkor látod az ikernapot melyben türelem és megértés ragyog.

Theias/Eligor /Görög/ Nem voltunk veszélyben. – nyugtat meg, s talán el is hiszed neki – Nincs baj az érzésekkel, az emberi lét részei, s mint ilyenek így tesz egésszé. Az érzéseket igazán azonban talán csak az Ötödik Ház érti. Nem lehetek csak veled, de segíteni fogok amiben csak képes vagyok. S itt leszek a városban, ha úgy érzed a közelemben lennél, maradnál. – mikor már majdnem letérdelnél, érzed, hogy megragadnak és felhúznak – Soha ne tegyél ilyet! Senkinek! – kéri szigorúan, választ, ígéretet várva

[Culebra]

Egy pillanatra megnehezedik a karokban, értetlenül, félénken pillant fel. Ez az első szó ami neheztelést tartalmaz. Nem az amikor ostobán engedett a teszt csábításának, nem amikor félelemből egyezett bele mindenbe,  ez, amikor a tiszteletet a hódolatot adná meg valóban egy felsőbbrendű lénynek. Ez Eligornak szólna, a hajnal aranyszárnyú angyal-lovagjának. De aztán fellöki magát és bólint, így lesz.

Tudom, hogy nem lehetsz, nem is várnám, csak még egy keveset had legyek veled, had kísérjelek. Most még nem akarok egyedül maradni.. de ami azt illeti azt se tudom hol vagyunk.

Néz körbe, apró szájhúzással nyugtázza a tovasuhanó autókat. Oh igen, a segítségnyújtás az nem nagyon megy az embereknek, könnyebb elfordítani a fejüket. Ki vételesen azért örül neki egy kicsit most, nem volna kedve magyarázkodni.

A Házak, ezt már a kocsiban is mondtad. Milyen Házak? Mint az egyetemi kollégiumok? Kis szekták? Vannak angyalszekták? és mifélék? Te mi vagy pontosan? és mi Naamah? Igen mondtad, Elohim, első ház Hát hány van egyáltalán? meg Hajnal és híd és valami harang. lehet ezeket még megkérdezem, nem tudok mindent megjegyezni elsőre. Gondolom nem írhatom le-végre haloványan elmosolyodik, kezd visszaszivárogni a régi énje.

Kimondja a nevét Naamahnak , de most nincs benne gyűlölet. Valamit csak felfogott abból amit Eligor eddig mondott neki. Az pedig nem újdonság, hogy az válik bántalmazóvá könnyen, ki maga is szenvedett ettől. meglehet túl emberi a gondolat, de ha összetudja hasonlítani az ismeretlent az ismerttel máris felfogható.

[Thyriel]

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Kora délelőtt
Hangulatkeltő - Orchestral Music


Felhúztak, nem kellett tenned semmit. Határozott volt, de mégis gyengéd, pont olyan, amilyennek megismerted. Nem tudja, úgy véled, látod, hogy nem tudja miért akartad tenni, de ha sejti is, esetleg mégis megértette, akkor láthatóan ő nem így gondolja vagy nem ért egyet ezzel az egész mozdulattal vagy amit az kifejez.

Theias/Eligor /Görög/ Ss. Kíméld a hangod! – kéri, majd bólint – Nem akartalak magadra hagyni, most nem, amikor itt kell legyek! – mosolyog rád, majd megsimítja az arcod – Hova szeretnél menni? Hazavigyelek? – kérdezi, majd később az úton – A Teremtés Hét Háza. Ezek… huh, nem vagyok jó ebben. – tűnődik picit, de végül folytatja. – Minden Háznak helye és feladata van a Teremtésben. Ez a Hét Ház alkotta meg a Teremtés a Teremtő akarata szerint. – próbál magyarázni, majd megrázza tagadóan a fejét – Namaru, Bel, a Mennyeiek kórusa. Minden Ház három Kórussal bír. Nem volt mindig így, de ez egy másik történet, egy másik időre.

Hirtelen megrándul az autó mikor kimondod Naamah nevét, de némi dudáláson túl más nem történik szerencsére.

Theias/Eligor /Görög/ Szia Szirénem! – motyogja maga elé, de azért hallani – Ha kiejted egy Elohim nevét, akkor afféle telepatikus kapcsolat alakul ki, Ő pedig elég erős, nem csak hallja a szavainkat, de esetleg képeket is lásson arról hol vagyunk, mit is teszünk épp. Idővel kifakul, vagy ha ő előbb elengedi, akkor akár azonnal is. – magyarázza, majd – Nem, nem lenne jó, ha leírnád. – mondja halkan – adott esetben rossz kezekbe kerül vagy még rosszabb, megölnek érte és azt is, akitől megtudtad. – utal finoman milyen veszélyes ez – Ő az Ötödik tagja, ahogy említettem, Isharra, a Vágyak-Vágyódás Kórusának tagja. Ő biztos, hogy értené mi zajlik le benned, milyen érzéseid vannak és még talán azt is, mire gondolsz épp. – ő nem annyira…

[Culebra]

kissé megnyugszik. Most két dologra van szüksége, információra és időre. Úgy néz ki megkapja mindkettőt a férfitól. persze, hogy mennyi ideje is van valójában? Szembe kell néznie az elmúlás lehetőségével is, hiába is véli  Eligor, hogy Naamah nem facsarja ki. Bár eddig is benne volt ez a pakliban a munkájával kapcsolatban. Az egyik nénikéje mondogatta mindig: és bármikor a fejedre eshet egy cserép virág. Így is élt, óvatos volt, de nem rettegett a veszélyektől, közben felkészült a halálra. 97 éves lesz az idén ha jól számolja, ez pedig jó példa számára.

- Haza még ne. Az egy másik élet amivel szembe kell néznem szintén. Kéne egy hely ahol beszélhetünk, és Kócos is kap inni legalább. Nekem sem ártana -köszörüli finoman a torkát, visszafojtva az erősebb köhögést. - Mivel azt se tudom hol vagyunk, csak renélem, hogy Görögországban... ezt rád bíznám.

A kocsiban aztán főleg csak bólogat, igyekszik mindent megjegyezni, noha ez esélytelen. Van előnye a hallgatásnak, összeszedi a gondolatait. Habár valóban mindent akar tudni, muszáj lesz fontossági sorrendet felállítania a kérdésekben.

Azért elsápad a gondolatra, hogy a Szirén tudata köztük van, ugyanakkor egy ötletcsíra kezd ebből kibontakozni. vannak a tények, egy részük jó egy részük rossz. De mivel  a valóságon nem tud változtatni, igyekszik felhasználni azt. Ezt is majd meg kell beszélniük, de valószinűleg nem a mai napon.

Várja, hogy megálljanak valahol, ahol mindketten vagy hárman inni tudnak, és ketten beszélgetni is.

[Thyriel]

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Kora délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok


A kételyeid a sajátod, ezt csak te tudod kezelni, te dönthetsz arról mennyire engedsz nekik. Eligor nem tehet többet, mint bármely testvéred illetve rokonod vagy éppen a barátaid, akik melletted állnak. S ezen a tényen még az sem változtat, hogy Eligor valójában egy Elohim. Az, hogy Naamah mit tesz, az kérdéses, hiszen te semmit nem tudsz róla, eltekintve attól, amit a férfi mondott és amit magad is tapasztaltál. Ez utóbbi igen szenvedélyes, eddig életed során még nem tapasztalt forrón földöntúli élmény volt, oly gyönyör, ami védtelenné tett a Démoni nővel szemben…

Theias/Eligor /Görög/ Rendben. A hajóúton lesz időd eldönteni, hogy mit szeretnél. – mosolyog rád és látod, hogy megérkeztek a kikötőhöz, ahol igen élénk – valószínűleg nagy részük turista – a forgalom – A hajón be tudunk szerezni mindent, de ha inkább a parton vennél valamit – mutat a kis bódék felé – akkor az is egy lehetőség. Kerkyra, Lefkimmi kikötő. – ad választ, tehát, igen, még „otthon” vagy. – Adj időt magadnak, annak mi most benned hullámzik. Az idő, a Negyedik Ház alkotása majd elhozza a megnyugvást, a meg- és felismerést, a megértést és békét. – leálltja az autót, tied a lehetőség mindenre amit csak gondoltál, terveztél volna

[Culebra]

- A türelem sosem volt nagy erősségem.

Megnyújtózik, hagyja Kócost is futni egy kört. Meglehet elsőre úgy tűnik, mintha nem halotta volna amit a férfi mond, pedig csak mérlegel. ~Milyen forgalom van már korán reggel~ Szeret hajózni, ringatózni a vizen, de ott most túl sok az ember, végül megállapodik a szeme az utolsó bódék után pár ott hagyott ládán egy üres móló közelében. Tökéletes lesz. Elkapja a fejét egy szemtelen sirály elő, akit meglehet egy induló hajó kürtje riasztott fel reggeli szendergéséből. Zajok, hétköznapiak, mégis mintha először hallaná őket. lehet többet kéne csendes helyen töltenie, mondjuk nem feltétlen egy víz alatti barlangra gondol, csábító szirénnel. De mondjuk az aranylovaggal a part homokján.. nagyot sóhajt, hát ezt is elcseszte, jobb lesz nem álmodozni arról ami nem lehet az övé.

- Együnk itt,  szereznél kérlek valami tányért is, meg vizet? - Mosolyog rá a lovagjára, látványosan kiforgatva a zsebeit. - Tudod el lettem rabolva és egy peták sincs nálam. Aztán üljünk le ott a ládákra, ott nyugodtabban beszélhetünk.
Eligor sarkában marad mindaddig amíg kényelmesen el nem helyezkednek a kiváncsi fülektől távol, és Kócos boldogan lefetyeli a neki szerzett vizet. Távolról meglehet beszélgető szerelmeseknek tűnnek.

- Szóval van  Teremtő- kezdi összeszedni saját gondolatait, s rendezi azokat a szavak által.
- És vannak angyalai, vagy elohimjai, olyanok, mint te meg.. ha polipnak hívom akkor is felfigyel? -Igenlő válasz esetén elmered a tengerre, és hagyja, hogy tudatát betöltse a sirályok rikoltása. Nemleges válasznál rögtön folytatni fogja.
- Vannak feladataitok, és vannak házaitok attól függően, hogy mi a feladatotok, rendeltetések. Ezt eddig jól értettem?

- Ezzel kapcsolatban is van millió kérdésem, és remélem lesznek majd válaszok, de most ezzel napokra feltartanálak. Hiába érdekel, nem akarok visszaélni  se az időddel, se a türelmeddel, szóval, elsőre koncentráljunk a jelenre és rám.
Ami történt, megtörtént. A lelkem.. a lelkemmel már nem én rendelkezem, és csak sejteni véled, hogy megérem a holnapot és a jövőhetet, de  Nnnnn.. ő bármikor kifacsarhat, hogy erőt merítsen belőlem. Ebbe megsérülhetek, elvérezhetek, belehallhatok. Ez ellen úgy sem tudok tenni, igaz?

De neked is vannak ilyen híveid, én lettem volna a következő, ha jól gondolom. Mesélj róla, ez milyen.

Igyekszik tárgyilagos maradni, bezárni dobozba az érzéseit és csak a probléma megoldására koncentrálni. Ebben már van rutinja, csak most nagyon feszít az a doboztető. Márpedig az érzelmei vitték a tévútra, most a józanabbik oldalára lesz szüksége. Fáj, odabent rettentően szenved, a veszteségtől, a félelemtől. De a sírás idejének vége van, keménynek kell lennie ismét, hiszen mire ment azzal, hogy gyenge volt?

- De azt mondtad az alku semmissé tehető, el lehet érni, hogy elengedjen. Hogyan?

-És azt mondtad, nem volt mindig ilyen, valami átok van a házán, meg rabságban volt. Szóval mitől vált.. ilyen nem is tudom milyenné. Szadistává, aki örömét leli a másik szenvedésében?  és hogy lehet ezt visszafordítani? Mert harcolni vele a legesélytelenebb dolog amit el tudok képzelni. Márpedig nem akarok egy szadista nagyhatalmú valami játékszere lenni.

[Thyriel]

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Kora délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok


Miközben te kinyújtod a tagjaidat és ügyelsz arra, hogy Kócos merre szaladgál és kiket szagol, hogyan ismerkedik, addig arra is figyelmes leszel, hogy Theias vagy Eligor, vagy miképp szólítsad, egyszerűen csak áll a korlátnál és tekintete a távoli horizonton függ, követve a felkelő nap egyre magasabbra és magasabbra tör. Úgy tűnhet, hogy teljesen magával ragadta a látvány, mint aki sosem vagy nagyon régen láthatott hasonlót. Talán nem is hallotta, mit is említettél a türelemmel való kapcsolatodról.

S mint így, nem zavarnak meg nyújtózásban, a gondolataidban-álmodozásodban vagy abban, hogy te ügyelj a négylábú ismerkedésére és érdeklődésére, amit az idegenekkel szemben tanúsít.

Theias/Eligor /Görög/ Igen, természetesen. – mosolyog rád, majd elindul, hogy így is tegyen – Kérlek, várj meg akkor ott! – biccent a ládák felé, majd eltűnik a forgatagban.

Ez idő alatt valóban el tudsz helyezkedni a lehetőségekhez képest igen kényelmesen, bár a tested és a lelked is talán mást ért ez alatt, de tény, hogy az embereket figyelve, a kis problémák amik felett perlekednek vagy az ölelések amikben a kölcsönös szeretet honol, esetleg magányos olvasók, bambulók között, te valahogy olyan vagy, az az érzés keríthet hatalmába, hogy félszemű vagy a vakok között.

Időd akad, úgy tűnik, hogy egy mosoly most nem elég, hogy Theias mindent megkapjon amit szeretne, de ez idő alatt van időd megfigyelni, elgondolkodni és mérlegelni… vagy amit csak szeretnél. Az igazi szabadság apró fuvallata, hogy azt teszel amit akarsz és nem szól bele senki, nem kényszerít semmi csak ott vagy és nem kell törődnöd semmivel és senkivel, még Kócossal sem, aki épp egy sirállyal ismerkedik méterekkel arrébb. S mikor a Lovag visszaér:

Theias/Eligor /Görög/ Igen. Elohimjai – emeli ki, majd mosolyogva tagadóan fejet ráz – Nem, azt nem hallja meg, csak a „Mennyei” nevét. – majd másik kérdésedre – Nevet kaptunk és feladatod, nincs értelme függővé tenni egyiket a másiktól – véleményezi, de bólint, jól értetted – Ne is akarj egyszerre tudni mindent, csak összezavarna, jobb, ha úgy teszel mint a Nap – pillant el – előbb apró világosság, aztán egyre fenségesebb, mígnem teljes fényével ragyog!

Int óvva, majd megint bólint, hogy nem sokat tehetsz az ellen ami történt.

Theias/Eligor /Görög/ Igen, vannak. S igen, lehettél volna. – de ebben nem ő nem olyan biztos, hiszen tudod, ehhez a te Hited kell, nem az Ő vágya – Alapvetően nem éreznél semmit, nem történik változás, élnéd a minden napjaidat úgy, mint eddig. A Hajnalról, Hitről és Paktumról pedig beszélgettünk már.

A következő pillanatban a karok között találod magad és a hajadba csókolnak, s szinte érzed a ki nem mondott szavakat, mint a „Ne félj!” vagy „Nem lesz semmi baj!”

Theias/Eligor /Görög/ Igen. Elengedhet. Semmissé teheti, bár nem lesz könnyű dolga, mert nagyon egyszerű dolgot kértél. Itt nem tudom milyen kiskaput találhatna. Esetleg azt kérted volna, hogy álljon bosszút valakin, akkor egyszerűen nem teszi meg, de a lábad meggyógyult…

Sóhajt, ez bizony kemény dió mindenképp!

Theias/Eligor /Görög/ Minden Házon átok van, amit az emberek szenvednek meg. S ez egy nagyon hosszú történet lenne, amit (még) nem mesélhetek el. De azt elmondhatom neked, hogy évezredekig tartó rabságból szabadultunk. Olyan helyen voltunk, amit úgy hívnak Abyss. Ez a sötét hely, és most ezt úgy értsd, hogy a fény teljes hiánya! kikezdi az Esszenciádat. Elszívja a gondolataidat, érzéseidet és vágyaidat, ahogyan a reményt is idővel. Ahol nincs illat, hang vagy íz, de még érintés sem, semmi! A Semmiben lebegsz ahol nincs irány, nincs inger, de ha mégis, akkor az csak a nálad hatalmasabbak, amint rajtad élik ki a frusztrációjukat…

Elhallgat, elbambul és érzed, hogy ez bizony nagyon kemény téma és még ő sem tudja talán teljesen, hogyan tudta megőrizni a Hitét.

Theias/Eligor /Görög/ Örökre nyomott hagyott bennünk, amennyire tudom. Egy kis patina vagy akár teljes sötétség ahogy tapasztaltam. Ő valahogy, félúton van a kettő között és attól függ, hogy visszatalál e Fénybe, hogy a környezete milyen hatással van rá. Sokkal inkább tartok attól, hogy mások okán veszítem el, mint attól, hogy nem tudjuk megmenteni. S ez utóbbi miatt, pedig ha sikerül, akkor magától fog elengedni téged…

[Culebra]

Nem akarja zavarni a férfit a merengésben, noha szívesen belátna a gondolatai közé. Mégis most vár, csendesen.

Valóban elkényelmeskedik a ládákon, egyiket idébb tolja egy másikat amoda, és így kialakít egy kis helyet majd maguknak. Ahonnan a bóklászó ebet is szemmel tarthatja, mert ez idegen hely neki is, veszélyes lehet. De amíg a legnagyobb veszély egy piros csőr, addig hagyja szabadon járni, mindent megszaglászni. Visszatér majd ha lesz víz esetleg étel is.
Figyelme megoszlik két társa között, s próbálja kitalálni a beszélgetéseket amik lezajlanak Theias és az árusok között. A szél beszédfoszlányokat hoz, ígéretet, csalódást, boldogságot és pörlekedést. Oh mily apró problémák! De nem aprók azoknak kik épp átélik, s valahogy jó látni, hogy az élet megy, zajlik, nem tört ketté a világ.

- Mennyei név? Mint neked az Eligor? És mi van Thesiassal? Az..? - nyitva hagyja a kérdést, mert nem biztos, hogy jól értette, jól emlékszik arra amit mondott róla a lovag. Aztán ha megkapta a választ lesz kérdése majd tovább az elhangzottakhoz.

Megfacsarodik a szíve a válaszra "lehettél volna", és már a bú tolakszik ismét a szívébe amikor az erős karok ölelésében találja magát. Meglepődik, először meg is feszül, majd elernyed és visszaölel. Még mindig nem érti miért olyan fontos ő a lovagnak, de úgy tetszik ez bőven tulmutat a vágyon, Őt szereti, őt vigyázza, önmagáért. Erre kevés lesz az eddigi válasz, de most nem kérdez inkább, csak élvezi ami van, amit megkaphat. Ami az övé lehet.

Mikor kibontakozik az ölelésből, maga alá húzza a lábait, s úgy hallgatja az Abbysról szóló szavakat. Valahogy érezni véli a sötétséget a Hajnalherceg szavai után. megborzong, persze lehet, csak a reggeli szél teszi, hogy libabőrös lett tetőtől talpig.

Szóval neki kell akarnia elbontani a köteléket, és ezt úgy tenné meg, ha visszatalálna a Fényhez, legyen az bármi - elgondolkodik kissé, majd döntésre jut. - Ne nevess ki kérlek, nekem csak emberekkel van tapasztalatom. Amikor zöldfülű voltam belecsöppentünk egy túszdrámába, a férfi a gyerek életével zsarolta a feleségét aki el akarta hagyni. Szerencsére hamar előkerült a pszichológus, aki a pasi húgán keresztül beszélt vele. Kiderült, hogy nem volt mindig ilyen szadista állat, volt amikor ő védte a kishúgát, de anyjuk halála után valami eltört benne, és átvette az apa szadista játékait. Szerencsés vége lett a történetnek, a fickót is leültették. Teljesen véletlenül futottam össze az asszonnyal, én a sittre mentem kihallgatni egy tanút, ő akkor jött ki a látogatásról. nem beszéltem vele sokat, de úgy tűnt a férje megváltozott. Nem a börtöntől, hanem attól a beszélgetéstől. Később ugyan ez a pszihomókus tartott előadást túsztárgyalásról, és beszélgettünk utána. Szóval csak azt akarom kihozni az egészből, hogy az embereknél ez visszafordítható folyamat. S úgy veszem észre ő nagyon fontos neked. nekem meg.. hát ha már így alakult, én is jobban járnék, ha a póráz végén valaki kedvesebb volna. Aztán majd meglátjuk mi lesz. nyilván nem egyik napról a másikra történik meg a változás, ha épp.. de.. de meg kéne próbálni, mégpedig az elejétől, mostantól. talán ha megosztanék vele boldog pillanatokat? Vagy ilyesmi. Nagyon nagy őrültségnek hangzik?

[Thyriel]

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Kora délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok


Nem akarod zavarni, de kíváncsi vagy arra mit gondol… ki tudja, talán egyszer valamilyen módon képes leszel rá! Arra eszmélsz, hogy Kócos fogócskázik egy madárral, amelyik mintha élvezné, hogy a négylábú barátod nem tudja elkapni. Időnként emiatt is, de nem csak ezen okból elveszted Theias szem elől, ami lehet aggodalommal tölt el, de végül felbukkan a kért dolgokkal, mintha minden csak úgy rendelkezésére állna akkor is, ha azt elméletben a környéken nem is lehetne beszerezni!

Theias/Eligor /Görög/ Igen, pontosan úgy. A Theias… - sóhajt, tekintete elréved, bűnbánat ül ki az arcára, kétségek és bizonytalanság. Csak azért veszed észre, mert magad is épp igen erősen átélted – Theias halandó volt. Amikor egy ember életét veszti, akkor egy Bukottnak lehetősége van elfoglalni az üressé váló porhüvelyt. Azok, akik sötétebb ösvényen járnak, akár Hitüket vesztett emberek Lelkét is képesek, hm, nos, jobb szó híján: kitúrni.

Időt ad, míg ezt emészted és persze a szomorú tényt, hogy nem lehetsz Eligor követője, híve, addig ő is csendesen üldögél, időként rád pillant, szelíden elmosolyodik. De még ez a mosoly, a tekintetének ragyogása is kevés, hogy elűzze a hideget, melyek az Abyss képével töltik fel az elméd és hatnak a testedre igen vacogósan.

Theias/Eligor /Görög/ Igen, ez biztos működne. Ami a Fényt illeti… Mint említettem, ez a hely, a Verem, ahol fogságban voltunk igen hosszú ideig, Sötétséget plántált belénk. S ahogyan nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma Bukott sem. Azonban azt kétlem, hogy egy vagy két beszélgetés elég lenne arra, hogy évezredek pokoli kínjait feldolgozza. A Börtönünkbe a Teremtőhöz hű Elohimok kísértek és zárták ránk, nem mi választottuk. De büszkén léptünk be és bár vannak, talán – nem is kevesen – akik megbánták amit tettünk, de biztos vannak olyanok is, akik kitartottak és küzdenek az emberekért a Szabadulásuk után is!

Kis csend a javaslatodra, majd látod mély levegőt vesz, őszinte lesz, de nem biztos tetszeni fog amit mondania kell ezzel kapcsolatban.

Theias/Eligor /Görög/ Igen, ez mindenképp segítene. Leginkább talán az, ha ott lennél mellette, hogy amikor valami sötét és gonosz dologra készül, te… segítsd neki. Ez egy nagyon hosszú és nehéz út, tele akadályokkal, láncokkal és fájdalommal. A lehetőséggel, hogy büntetés lesz a részed még akkor is, ha tudja helytelen amit tesz. A legnagyobb őrültség talán az egészben a tény, hogy sikerrel járhatsz, ha elég erős vagy!

[Culebra]

Belefeledkezik a kutya és a madár játékába. Habár az egyik ragadozó a másik préda, ez most nem lesz élet-halál küzdelem, játék csupán. Jólesik belefeledkezni gondtalanul a látványba. Felkapva a fejét sehol se látja Theiast, de aggódni nem aggódik. Nem fogja itt és most faképnél hagyni.

- Vajon ha egy tüllszoknyára volna szükségem, azt is kerítenél egy fél óra alatt? - fogadja széles mosollyal a megmentőjüket, s noha Kócos kap előbb, ő is szomjasan veti rá magát a vízre, odakínálva azt a férfinek is.

- Na várj, várj. Bukott? Hogy érted azt, hogy bukott? -némi gyanakvás költözik a hangjába, maga a szó nem sok jóval kecsegtet.
- És.. nem értem, mi az, hogy elfoglalni a testét? Hát én láttalak szárnyakkal meg minden, az tuti nem emberi test volt. Olyan NINCS az embereknek.

Borzongva hallgatja a Veremről és az évezredes bezártságról szóló szavakat, s valami miatt érzi ez az ő lelkére is pecsétet nyom.

Felteszi a kezét tiltakozva. Az még rendben, hogy igyekszik szép dolgokat megosztani Naamahval, de távolról, lehetőleg Eligor közeléből.
-Hogy érted azt, hogy ott lenni mellette? A barlangban?

Nehéz eldöntenie, hogy örül vagy sem, amiért ötlete kedvező fogadtatásra talált. Az elmélet szép, a megvalósítás, az más dolog. Ő sem gondolta, hogy künnyű lesz, de Eligor szavai rávilágítanak az árnyoldalra is.

- Hanyadik vagyok a sorban, aki ezzel próbálkozik? -az igazat akarja, hagyja, hogy összefonódjon a tekintetük.

[Thyriel]

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Kora délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok


A kérdésre a férfi kíváncsian néz, hogy komoly e a kérdés, de végül láthatóan úgy dönt, hogy csak vicceltél és elfogadja a vizet, kortyol belőle. Kis – fél literes – műanyag flakonos, buborékmentes, de legfontosabb: hideg! itóka most mindenkinek jól esik. Hiába no, a nap egyre magasabbra jut és sugarai úgy lesznek egyre perzselőbbek!

Theias/Eligor /Görög/ Ez egy hosszú történet. – nem most fogja elmondani, hogy miért vagy miképp bukott és az mit is jelent – Nem értem, hogy mit nem értesz. – pillant rád, majd az okfejtést hallva eltűnődik. – Olyan… volt, lehetett az embereknek és még mindig így van. Nem emlékszel, nem mered elképzelni sem, és mint ilyen tulajdonképpen a saját Hitetlenséged akadályozd meg abban, hogy elérd. – mosolyog rád szomorúan, majd folytatja – Az Elohimok nemtelenek és nem rendelkeznek fizikai testtel. Ez utóbbi a Szabadulásunk után az embereknek köszönhető, mert… szükségünk van arra, hogy legyen testünk. – majd tagadóan a fejét rázza, de azt eltűnődik – Az is egy megoldás, ha a barlangba költöznél, de ő sincs ott mindig. Ezt metaforikusán értettem: picit nézd az ő szemével. Meg sem kérdezted miért teszi vagy próbálod megérteni őt, csak haragszol, megkockáztatom, gyűlölsz. Ez nem segít, sőt, többet rombol, mint képzelnéd. Az Esszenciájába mar minden visszautasítás, minden elárultság és gondolom a vereség íze is. S mint ilyen, ha egyáltalán megpróbálnád, legjobb tudomásom szerint te lennél az első. S ez nagy fegyvertény ahhoz, hogy felszabadítsuk a Gyötrelméből.