Szerző Téma: Cassiopeia Tatopulosz  (Megtekintve 7962 alkalommal)

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #105 Dátum: 2019. Július 28. 13:40:15 »
A levegővétel.
Remény.
Rettegés.

Egy pillanat amíg az elme reméli, hogy választ fog kapni, mindenre. A pillanat amikor a szív felnyüszít, mert rettegi, hogy választ kap mindenre.
A legkönnyebb most elbújni az ölelésben a szárny-bástyák mögött. Miért? Miért kéne megbízni a hajnalhercegben, miért ne lehetne ez is csak játék, a lelkével? De tudja, nem az. Az ősbizalom az amivel elfogadta a segítő kezet a fagylaltot (Ó mily apró, mégis mily nagy dolog volt az). A pillanat amikor megjelent érte, hiába is nem látta az arcát, tudta, Theias az.

Miért? Miért fogadta el a szirén (Elméje makacsul tagadja, hogy akár csak gondoljon is a nevére)  csókját? A válasz olyan egyszerű. Hatalmas volt, hatalma nyilvánult meg, és olyan gyorsan történt minden.
megmentőjét látta csak, nem az elrablóját, mert azt akarta látni. Stockholm-szindróma. Látott ilyet százat és százat, miért marad az utcalány a stricivel aki csak kihasználja. Mert fél látni a valót, mert a test többet visel el mint az elme, és ha a gonoszra szép mosolyt fest a képzelet, már képes az ember azt szebbnek látni. Emberi gyengeség.
Gyenge volt, szembe kellett volna néznie.. ugyan mivel? Egy eonok óta létező entitás akaratával? Mi okból tette volna? Hogyan is tehette volna?
Felmentést keres a maga számára, bocsánatot. És itt ebben az egyszemélyes mikrokozmoszban még ez is lehetséges.
Felmentést kérne, bocsánatot, attól akivel... de hisz nem is tudja pontosan mi lesz tettének eredménye, csak érzi csupán a gonosz csókjával vert tanyát benne, elrabolta lelkének egy darabját. Amit önként adott. A nyúl vajon önként adja a vadásznak a prémjét? A hal, mely horogra akad, önként adja életét?

Nincsenek szavak amivel megfogalmazhatná az érzéseit. Bocsánatot kérne. De fölösleges, a mozdulat, az ölelés, a haját libbentő lélegzet mondja a választ, megbocsájtatott.

Nincsenek szavak, s nincsenek könnyek se már, elhalt a testét őrlő remegés is. Elhúzza magát a kócos-kedvestől, hogy feltérdeljen. Apró csókot lehel köszönetképpen oda, amit elér. Állra, ajakra. S aztán visszakucorodik az ölelésbe, a legnagyobb bocsánatkérés az önátadás. Az előbb égette meg vele a lelkét, mégis képes lesz bízni mégegyszer. bízni akar mégegyszer.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #106 Dátum: 2019. Július 29. 11:13:26 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Éjjel

Hangulatkeltő - Fallen



A pillanat elmúlt, válaszok nem érkeztek. Elme és Lélek harca véget ér, nincs rettegés vagy remény, csak a Szárnyak alkotta Erőd, mely néma puhaságként ölel körül. 

Fura dolog az elme. Tagadja az igazságot még akkor is, amikor az teljesen értelmetlen. A lelked tudja az igazságot és azt, hogy Naamah mosolya őszinte volt, egy pillanatra olyan, aminek hinni lehetett. Arra a szívdobbanásra, amíg számított. S aztán megváltozott, épp oly sötét lett, mint a mélység amiben él.

Ősidők óta létező… de hol volt eddig?

A nyúl, a hal és más vadak mind-mind táplálják azt aki elejtette őket. Nekik valahol nem tette fel senki a kérdést, hogy akarod e. Lehet, hogy könnyebb így tekinteni mindarra ami történt, de valójában a Szabad Akarat manifesztációja mindez.

A szótlanság és feloldozás is az, a döntés, hogy megnyitja valaki a Lelkét a másik előtt. Eligor ugyan elkésett, de vajon nála nagyobb biztonságban lenne a tied? S az övé nálad?

Az idő pereg, az éjfél után is új napok perceit adja. Nem mozdultok, míg úgy nem döntesz az ölelés és rejtőzés elég volt…

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #107 Dátum: 2019. Július 29. 11:35:38 »
Az éjszaka hidege beveszi magát az aranyló tollak mögé. Hiába kucorodik fljebb és mélyebre, Kócos sem takarja teljes testét. A lábujjától indul felfelé és megremegteti a tagjait. Nem a rettenettől, nem az átélt eseményektől koccan össze a foga. A teste él és jelez. feloldja az elme bilincsét.
nemigen tehet mást, mint, hogy nagy sóhajjal felül, apró érintéssel nyitná ki az aranykalitkát.

Ahogy feláll, testét csillagfényből szőtt ruha fedi,  farmerja után néz, a pólóját keresi a szeme, elindul feléjük, s ha nem estek áldozatul dagálynak, magárarángatná azokat. Ekkor fordul csak meg, szembe kell néznie mindazzal amit átélt. A homok hidege a valóságra emlékezteti, nem álmodik. Bárcsak rémálom lehetne mindez.

Vajon mit lát most, Eligort a hajnalherceget Vagy Theiast a furcsa idegent?

Ott fognak állni a hold fehér fényével egymást nézve, halandó és halhatatlan, legenda és valóság. vajon a hold fényfátyla elég, hogy elrejtse a tiltott tudást, vagy a szeme többet és többet lát meg a valóságból, túl a Fátyolon?

-Mi lesz most?

Itt nem maradhatnak, maradni volna képes egyáltalán? De képtelen lenne most élni a hétköznapokat, ezek után nincsenek már hétköznapok.

Közelebb fog lépni, érintésnyire. Bizalom? Ha lehetséges még ezek után. Nem rajta fog múlni most, az ő lelkét kettétépték, s belső valója most kitüremlik. Sebezhető lüktető szív a kemény bronzpáncél alatt. Egy kis virág, mely szirmát bontja a betonon. Taposhatja láb vagy óvhatja gyengéd kéz, ha egyszer kibomlott a sors nem az ő kezében van.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #108 Dátum: 2019. Július 30. 18:52:34 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Éjjel

Hangulatkeltő - Fallen



A tollak mint a büszke Sasmadáré, inkább fekete és most, hogy Eligor-Theias aranyló aurája nem övezi, inkább csak olyan, mintha puha tollak óvnának a hidegtől és a világtól, attól amit át kellett élned és amit az okozott. Kócos csak a lábadnál áll, majd üldögél, míg te szorosan simulsz és öleled a ruhákat veled együtt elhagyó férfitestet, mely úgy ölel, mintha ezzel visszaadhatná az eladott lelkedet. A keze, erős és határozott ujjai simogatnak végig rajtad, finoman dörgölgetnek, hogy elűzzék a didergést. A testét talán képesek, de a lélek…

Nem engednek el, ha úgy alakul finoman emelik az állad két ujjal, hogy felnézz! S bár a tiedben a megbocsátás, a férfi-démonéban a megbánás tüze ég. Szomorúság és elhatározás találkozik, fájdalom és kín csillog miközben azok az hajnali szemek továbbra is a remény ígéretét hordozzák. Ahogy az új hajnal virrad, a következő nap kezdődik, érzed a belőle áradó melegséget és erőt, hogy szembenézz mindazzal, ami történt és ami még rád várhat.

A férfit látni, az ég királyának szárnyaival.
Az idegent, a hajnalherceget benne.

Talán erőlteted is a szemed, de nem látsz semmit, nem érzel semmit, ami bármire utalna abból, amit látni engednek (?) hagynak. Ki tudja, hogy képes e vagy egyáltalán rá és ha igen akkor is miképp lehetséges? Egy halk és egyszerű kérdést szegezel neki, melyre bátorító mosoly érkezik, mint a felkelő nap sugarai úgy hullik rád. Érzed, ahogy keze a hátadra siklik, ahogy megtart, soha ne eshess hátra, ahogy lassan egyre közelebb húz magához és végül ajkad…

Szárnyak rejteké ami történik.
De végül halk bariton hangzik:

Theias /Görög/ Újra egésszé teszünk!

A férfi úgy érint meg, mint nappászma a selymes virágszirmot. Nem érzed, de mégis melegséggel tölt el. Úgy vesz ölbe, hogy csak ösztön ami rád parancsol nyakat karolj, tekinteted fogva tartja az övé, miközben érzed, hogy apró fuvallat éri az arcod, hogy aztán a hajadba kapjon a szél. Nem tart sokáig, épp csak addig míg finoman letesznek az autó mellett. Valahol kutyaugatás hallatszik, egyre közeledik, vidáman csahol. Ajtó és férfi közt állsz. Arcod a kezében, tekinteted az övében, kéz a kézben és ahogy a szárnyak is elolvadnak, semmivé válnak

Úgy közeleg a hajnal első sugara.

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #109 Dátum: 2019. Július 31. 08:49:56 »
Hangulatkeltő

Tudja jól, hogy hibázott, hogy vétkezett. Hűtlen volt, türelmetlen, kíváncsi.. és igen, hitetlen. Nem hitte, hogy valóban rossz történhet vele, hogy a lelkét adja el. A tett magában hordozta a büntetését. bűnbánón tekint fel, tudván tudva saját hibájáról, s nem okolva a férfit. Amit tett az ő tette volt, s mégha enyhít rajta az új tapasztalás vagy a félelem, az ő szavai voltak. S ahogy feltekint, az aranyló pillantásban nincs felé harag vagy vád. Hogy lehet ez? Ha eonokon átívelő élet ami földöntúli hatalommal ruházza fel tulajdonosát, egyet gonosszá tesz, mást meg jóvá? És ott motoszkál benne a gondolat, a reggel nem volt véletlen találkozás, a férfi őt várta.. elhessenti a gondolat pamacsot. Később.

Képes lesz most hallgatni, mert az új érzés  úgy teríti be, mint a fekete sasszárnyak. Bizalom. Az amit a gyermek érez még párévesen az anyja iránt, a feltétel nélküli önátadó bizalom. Itt nem merül fel a mit kérsz érte, valóban elhiszi, viszonzás nélkül kaphatja a segítséget. Ez nem döntés, ez valóban mélyről jön, a szíve az ami indákat nyújt a hajnal arany lángja felé. Elfogadja Őt. A férfit, a démont, a félistent. Immáron nem egyedül fordul szembe az egész világgal.

De most szembefordul valóban a férfivel, de csak, hogy köteléküket erősítse egy csókkal. Sokszor és sokat csókolt már, érzelmesen, vadul, vágytól fűtve, s olykor számítón. Lágyan, ahogy a tenger mossa a partot és vadul, mint a vihar, rabolt csókot és rabolták csókját. Ez most más lesz, nem szeretőt csókol, társat. Finoman, odaadón, talán halandók csókolták így az istenek lábát az élet hajdanán. S a kapott csók most: jutalom.

Ám a szavak a lelkébe marnak, erősebben, mint Namaah csókja. Elfull, levegőért kapkod, talán fel is kiállt.  Mintha korbáccsal vágtak volna rajta végig, mi húsba mar, csontot repeszt. Fáj, egész testét átjárva, talán az erek viszik el mindenhová a feje tetejétől a lába kisujjáig. Izzó fájdalom. Az ő szavai voltak ezek, mit előbb szólt, mint kellett volna. Oh mily másfajta ígéret! Az övé lehetett volna...
belefúrja fejét a férfi mellkasába, képtelen most beletekinteni az aranyló szempárba. Nem érdemli meg. nem az érintést, a csókot, az ölelést, a védelmet. nem. Mégis az övé. Csak mert Eligor így akarja. Oh mennyire ostoba volt ott a barlangban, mennyire...

Mégis erőt vesz magán valahogy, hogy feltekintsen. Remény. Bizalom.
Nem ereszti a tekintetet akkor sem amikor felemelkednek. legyőzi a késztetést, a kíváncsiságot. Önátadás. Bizalom.
Megáll a férfivel szemközt, olvad a varázs, már nem a hajnalherceget látja, de nem olvad a bizalom amikor Theias áll előtte. A megfelelő pillanat, a megfelelő szavak, a megfelelő érintés. vagy épp csak az őszinteség az ami szükséges. A valódi őszinteség. vagy az ami hihető.

/Görög/ - Mit tegyek? Vagy mit ne?

Hagyja hogy a hajnal arany-rózsaszín ruhába öltöztesse kettejüket, csak vár keze a férfiében nyugszik, amíg Kócos oda nem ér hozzájuk. Vár, halovány, bizonytalan mosollyal, az új nap egy új lehetőség ígérete.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #110 Dátum: 2019. Augusztus 08. 10:27:38 »

2. nap


Tudni és érezni. Érezni majd tudni vagy tudatosan érezni… hosszú ösvények ezek és nem mindenki ugyanúgy halad rajta. A lépések lehetnek lassúak vagy épp sietősek. Esetleg határozott vagy épp botladozó… akadályokkal teli vagy könnyen jártható? Az út a fontos vagy a cél ahova eljutni szeretnénk? S kik csatlakoznak hozzánk és kiket veszítünk el…

Az ösvényed most a mélybe vezetett, de talán magasságokba is eljuttathat. A kérdés az, hogy amikor majd a következő elágazáshoz érsz, merre mész tovább. Visszatekinthetsz, bánthatsz és bánkódhatsz, de a múlt, a korábbi választások megmásíthatatlanul ugyanazok minden alkalommal. A következmények kérlelhetetlenek és elkísérnek bármerre is mennél, akármelyik utat is választanád. Ott lesznek veled és neked kell eldöntened, hogy mihez kezdesz velük. A megkésett tudás olyan, mint tudni előre, hogy hülye leszel.

A hitetlenség és minden más ami idevezetett most teljes valójában mutatja meg magát. Úgy, ahogy Naamah tette, ahogyan Eligor mutatta. Az igazság maga. Valahol a szíved mélyén azt is tudod, hogy még ha okolnád is a férfit, akkor sem ő tehetne róla, de azt is, hogy nem róná fel neked, ha így tennél. Ha őt hibáztatnád. Látod a tekintetében, hogy ő pontosan ezt teszi. Önvád és önmarcangolás mellett azonban más is jelen van, mint a védelmezés és szeretet (?). Néha csak egy esély van jól dönteni. Egyetlen egy és ha akkor nem a megfelelő ösvényt választjuk, akkor a törékeny béke amire törekedtünk távolabb kerül, mint előtte bármikor.

Azonban haragot nem látsz. Nem látod a vádaskodást vagy azt, mitől lehet benne ennyi Ragyogás és az Úrnődben ennyi Sötétség. De ott van és most már tisztán látszik minden árnyalat. S talán pont emiatt vagy képes felülemelkedni mindenen és anélkül felajánlani önként és szabad szívvel azt amit Naamah kicsalt, hogy egy töredék pillanatra is megbánnád. Azonban megkésett érzés ez, eladott Hit és mint ilyen nem is teljesülhet be… most még.

A férfi (?) íze mint az aranyló méz, édesen enyhíti lelked kínjait és szavak nélküli feloldozást ad. Nincs oly korábbi csók ami akár haloványan is képes lenne megközelíteni mindazon érzést ami ebben a pillanatban átjár. A külvilág lassan kifakul és csak az itt és most létezik, hogy lebegni lásd önmagad, mintha kívülről pillantanál kettőtökre és felismernéd az összetartozás fényét. Könnyed és puha, de lehet ez te lennél? Oly lágy és mégis férfias a szája, hogy talán örökre így szeretnél maradni.

S arra eszmélsz, hogy könnyeid itatja fel ez a száj, hogy az fájdalom és kín, a gyötrelem ami átjárja a szíved, a megbánás és lelkiismeret ahogy éles karmokként mar beléd, mit is tettél. Késő már, de még nincs minden elveszve! Itt áll veled szemben, ujjai finoman érintenek, határozottan emelik az arcod, hogy megint csak az ő izzó tekintetét lásd. Semmi mást, csak a reményt, az hajnalt és az új kezdet lehetőségét, azt, hogy nem vagy egyedül többé.

Elengednek, mellkasra borulsz, szorosan bújsz az ölelő karok védelmében hallgatva a szívének egyenletes, megnyugtató ütemét. S bár mindezek ellenére méltatlannak tartod magad, de valahol mintha a lelked mélyén tudnád, hogy ennek így kell lennie. Eligor, az ősidők hajnalának lovagja neked, érted van itt. Nem ő választott téged, éppen ellenkezőleg. S amikor újra felnézel rá, önmagad látod, azt, ahogy az érzelmek az arcodra rajzolódnak.

Theias /Görög/ Ebben nem segíthetek. A Szabad Akarat az, amiért egykor harcoltunk, amiért… itt vagyok.

Úgy véled mondana mást is, de aztán nem érkezik több szó. Hosszasan álltok így, férfi és nő, ősi lény és ember, hogy mikor elérkezik a hajnal első sugara együtt nézzétek pislogva a legragyogóbb fényt ahogy felkel a horizonton…

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #111 Dátum: 2019. Augusztus 15. 11:53:51 »
"A tapasztalat az a tudás amire akkor lett volna szükséged amikor megszerezted." Az apja mondogatta ezt régebben, mikor leesett a fáról vagy amikor összeveszett a barátnőjével. Érezni váli a kemény tenyerének simítását a tarkóján. A reggeli szellő játszik csak vele. Sokszor fogja még visszaidézni a barlang minden pillanatát. pár perc volt csupán, de oly tapasztalatok melyek emberöltőkön át sem lehettek volna övéi.

Hibázott. Vétkezett. Bukott, de enélkül meglehet nem állna most itt így. Pőre lélekkel és testtel amit a hajnal öltöztet arany-vörösbe. Dönthetett volna másképp, és mégsem dönthetett másképp. Ott és akkor a régi Cassiopeia volt, a bukás meglehet szükségszerű volt az újjászületéshez.

A sors fintora, lehet életében először volna engedelmes önként, ám most pont az ellenkezőjére van szükség. Tanácstalan, a jövő homályba vész. Merre induljon, merre indulhat? két kérdés formálódik meg ajkán.
/Görög/ - Ki vagy te? - s utána nem sokkal a második is kibukik. - Mi történt velem?

Válaszok nélkül a döntésnek nincs valódi szabadsága. ahogy Naamah is elkerülte a választ, hogy ne dönthessen tudása szerint. S emígyen ki nem mondott szóval, féligazsággal, hitetett ígérettel csalta csapdába őt. No de mi végre? Miért van szüksége rá ily nagy hatalommal bíró lénynek? Annyit érez, több volt ez gonosz játszadozásnál.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #112 Dátum: 2019. Augusztus 15. 16:07:50 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Hajnal

Hangulatkeltő - Carrying the Fire



Theias/Eligor /Görög/ Eligor vagyok. Namaru, a Hajnalcsilllag, az Első ház Bel kórusának Elohimja. A Ragyogó Hajnal, az aranyló híd ami összeköti a végtelen lehetőséget és teremtői szikrát – mondja halkan, de elég hangosan, hogy minden szavát tökéletesen értsd – Ez a test, Theias, ő ad otthont nekem, miután ő eltávozott. – pillanatra szomorúvá válik, de végül visszatér a rendíthetetlen lovag – S a védelmeződ, ha így szeretnéd. – teszi hozzá, hogy aztán megvárja mit szeretnél, de ha szótlan maradsz akkor – Egyezséget, paktumot kötöttél vele. Szabad akaratodból úgy döntöttél, hogy elfogadod azt amit felajánl és cserében ő hozzáfér a lelkedhez, melyből kedvére meríthet. – mondja őszintén, amitől az egész csak még ijesztőbbnek hathat.

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #113 Dátum: 2019. Augusztus 15. 20:51:58 »
Eltátja a száját, el is fehéredik a bemutatkozásra, noha a felét se érti igazán annak amit a férfi ~férfi?~mond neki. Csak kapkodja a fejét, és gondolatai képtelenek követni annak mondanivalóját. Csak egyes szavak maradnak meg elméjében.
Elohim-Elijah- Élih- Isten. Kórus? Valóban angyal volna,  Isten angyala? Bár hinnie nem kell, hisz tapasztalta, felfogni mindezt szédítő mégis.
Theias, test. Halandó bőrébe bújt Isten, de hogyan mi módon? Nem lehet, hogy elorozta azt! nem, akarja, ne így legyen, nem csalódhat benne Eligorban. Ezt már nem viselné el. vagy újabb lecke volna talán, hogy nem létezik  a jó és a rossz, sem a fény és sötét tisztán önmagában.

Tágra nyílt szemmel, rettenőn biccent csupánt a felajánlásra. "Védelmeződ". S merheti akarni ezt? Önként, szabad akaratból, de tudatlanul. Bizalom. S érkezik a következő biccentés, tán csak az ajka formálja a szavakat, s a szél suttog hozzá. Tekintetét belefúrja a másikéba, legyen hát híd, legyen hát hit, legyen remény.
/Görög/ Akarom.

Meg kell kapaszkodnia igen erősen az eszt követő szavakra, s megrogyik a térde is. Fuldoklik.
/Görög/ A lelkem? Eladtam a lelkemet?!?!
Kérdés és jajkiáltás. nem tudta, de érezte, ott belül. Bízott, s ezzel hibázott. Hogy tudott volna nem bízni? Ki állna ellen a csalfa szónak, egy oly nagy hatalmú csábításnak? Szentnek kell lenni, többnek is annál, ő pedig gyarló és esendő.
Elszédül, szinte érezni véli ahogy Namaah kacagva mar belé. Mint keselyűk ha csípik a döghúst, s nem marad más, puszta váz. Ez várna hát rá is?

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #114 Dátum: 2019. Augusztus 16. 11:42:18 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Hajnal, kora reggel

Hangulatkeltő - Carrying the Fire



Finoman megérintik az állad és egy pici mosollyal, akár egy apró fénysugár összezárják ajkaid. Eligor ha látja is a bizonytalanságot, ha érzi is a hitetlenséget, a hitetlenkedést inkább akkor sem tesz többet mint finoman megcirógatja az arcod, majd ha nem teszel semmit leengedi a kezét, hogy ujjait a tiedbe fűzze. S mikor kimondod, hogy akarod, már tudod, hogy ebben a pillanatban vele alakult volna ki az a kötelék ami most már Naamah-hoz fűz.

A korábbi kegyetlen fájdalom, mintha a lelked tépték volna… most már nem kétséges valóban az történt. A kezeden lévő seb is erről árulkodik, hiszen stigmaszerű helye és alakja egyértelmű még a laikusok számára is. A kérdésed, hogy mit tettél további válaszok nélkül marad, nincs mit szépíteni rajta sajnos, amit történt megtörtént, de még nincs minden veszve! Naamah maga volt a szenvedély és csábítás, a vágyak megtestesülése, mint ahogy Eligor óhatatlanul is a napkeltéhez köthető!

Időt kapsz, hogy visszatalálj a sötét gondolatok közül, hogy valamiképp – talán épp egy pillantással – jelezd, hogy mit szeretnél. Akármikor is érkezik el a pillanat – miközben a nap egyre magasabbra jut – ott állnak téged védelmezve! A saját bátorságodon múlik, hogy merre és miképp tovább, de egy biztos, most már nem kell egyedül elindulnod! S bár az út ismeretlen, és valószínűleg rejteni fog nem egy és nem csak kis veszélyeket, de nem a magány lesz az egyedüli társad!

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #115 Dátum: 2019. Augusztus 16. 12:16:26 »
Apró csókot lehel az elohim ujjára ami elsimítja a kezdődő ijedelmet. Majd bármennyire is jólesik, a támasz, az érintés és a védelem, elfordul. Kitépi magát a férfi kezéből, de nem hogy elszaladjon, elfordul csupán, hogy visszaadja a pisztáciafagyit és  amit a gyomra még magában tartott. . Görcsölve szabadul meg a tehertől, a teste itt adja fel a küzdelmet, és a sokk remegése ismét átjárja a testét. Ha úgy adódik, hagyja, hogy segítsék, vissza a kocsi közelében, megkeseredett szájízzel.

Remegve és kapaszkodva, de feláll végül. Oly sokat mondana, félelemről, csalásról, csalódásról és bánatról. De nem kell, a tekintetük beszél. S ahogy a hajnal sugara visszacsillan a tekinteten, reménysugár. Hiába is, hogy gyenge és esendő, kit a teste vágyai vezettek, s hagyta magát befolyásolni az öle által. Hiába is gyarló, becsapható, ki legnagyobb árat fizette ezért, ott van benne az erős nő.
Aki csak azért is felmászott a fára,  hiába esett le háromszor is. Aki ott állt az apja koporsója mellett, anyja kezét szorítva, aki szembenézett egy új világgal a kollégium szürke lépcsőjén. Ő volt az aki több tucat férfit utasított maga mögé mikor felvették az akadémiára és ő volt aki a baleset után először mankóra támaszkodva már azt nézte, hogy fog járni majd. Oh életének derékba törése, mily semmiségnek tetszik a sántítás, a test fájdalma a lelkiekhez képest.
Talpra állt tucatszor, s most is szembedacol ha kell egy démonnal is. A küzdelem célt ad az életének, visszafogja szerezni a lelkét, s a küzdelemben nem lesz egyedül.

/Görög/ - Minden pecsét megtörhető. Hogyan? Ha kell magam töröm szilánkosra a lábam ismét.

A dac ég, lángol benne, ahogy a nap lángra lobbantja a hullámok széleit. Bár félő, összeesik, ha nem tartják meg erős karok, mégis felveti a fejét, hogy szembenézzen tettének következményeivel, szembe nézzen megmentőjének és védelmezőjének.

/Görög/ - Miért törődsz velem? Semmi vagyok -suttogja csendesen, s noha megremegnek a pillái, nem süti le a tekintetét.

Off-Topic: megjelenítés

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #116 Dátum: 2019. Augusztus 16. 14:42:17 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Hajnal, kora reggel

Hangulatkeltő - Carrying the Fire



Nem kell tépned, engednek mikor elhúzódnál. Nem látod az arcot vagy tekintetét és a mozdulatában rejlő érzést és gondolatot, hiszen épp azzal foglalkozol, hogy kiadd mindazt, amit korábban megettél. Ez nem sok, inkább csak sav, hiszen számtalan óra eltelt már azóta, hogy utoljára ettél valamit. Végül a test lassan nyugszik, de a léleknek ennél valószínűleg sokkal több kell. Az egyik bokor ami áldozatául esett a gyomrod tartalmának, s nincs most tenger, de érkezett ásványvíz, hogy elmossa ennek minden nyomát.

Előbb kortyolsz, talán csak kimosod a szád és aztán iszol csak pár kortyot, de végül sikerül visszatalálni a Lovaghoz, aki türelmesen és együtt-érzően áll melletted kis távolságra, amolyan itt vagyok, de csak ha szólsz, hogy szeretnéd. S mikor kezeid önkéntelenül is tapogatnak, már ott van, hogy felsegítsen, hogy kapaszkodhass és tekinteted az övébe fúrhasd közelről belepillantva. S úgy véled, hogy minél inkább rátalálsz magadban a belső erőre, a szikrára, úgy ragyog egyre fényesebben Eligor tekintete…

Theias /Görög/ El kell engednie. Azzal, hogy rá bíztad a Hited, onnantól az övé. – lassan emeli a kezed, megérinti a pecsétet – Ez a biztos jele annak, hogy elvett valamennyit a benned szunnyadó erőből. – ajkaihoz húzza, megérinti csak, de forró lehelete csiklandoz talán – El kell érnünk, hogy semmisé tegye az alkut.

Ekkor már megérted mit és miért mondott Eligor odalent a barlangban, amikor azt kérdezte „Mit kívánsz érte?” A lángoló tekinteted találkozik a napfény ragyogásával, s mintha ez a vakítóan aranyló fény átjárna, erőt adna, hogy képes legyél arra… bármire, amit csak szeretnél! S a szavaid, melyekben szinte értéktelennek vallod magad, pillanatra az aranylót vörössé változtatják, mely aztán kékesből fehérré válik, hogy a válasz is érkezik.

Theias /Görög/ Minden vagy, ami csak szeretnél. Ott van benned – érinti meg a szíved – a Szikra, a képesség, hogy világokat változtass meg. Ott van minden emberben! – nem néz félre, de eltelik egy-két szívdobbanás – A Sötétség is ott van. S minden ami lehetsz, attól lesz fénylő vagy sötét, hogy miképp döntöttél. A Szabad Akarat nem válaszokról szól, hanem arról, hogy te miképp döntesz, hogy bármit is szeretnél vagy épp akarj, azt milyen módon teszed meg. Ezek a következmények azok, amelyek befolyásolják az elkövetkezendőket.

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #117 Dátum: 2019. Augusztus 18. 15:54:09 »
/Görög/ - A hitem? - tekintete a távolba kalandozik.
- Ha tegnap Theo...- a valóság beszivárog az idilbe, volt tegnap és lesz holnap, és létezik ezer probléma még. Hirtelen a vállain érzi a súlyt, minden gondját egyenként. Más megvilágításba fognak kerülni ezek is. Auz új élet nem a kirúgásával kezdődött, hanem ott a tenger mélyén. Akkor valóban megváltozott, s noha ez a változás, a tapasztalás keményebb, mint eddig bármi érzi, hogy előnyére válhat. Ha ketten az eőnyére tudják fordítani. Nincs egyedül.
- Ha valaki azt mondja nekem egy nappal ezelőtt, hogy aranyló szárnyas elohimok és csábító szirének léteznek, kinevetem. Mert nem hittem benne. És nem hiszek most sem- halovány mosoly az ajkán ahogy Eligor szemébe néz, erőst megszorítva a kezeit - mert nem kell hinnem benne, tapasztaltam, s tapasztalom most is. Mert itt vagy velem. Nem kell hinnem ...Benne -csikordul a foga, s nem hajlandó kiejteni a nevét, mintha ezzel valamiképp tagadhatná a létét.
- Tudom, hogy létezik, tudom, hogy hatalmas, és ismerem a ...a gonoszságát is. Akkor valóban hittem, hinni akartam, az ő jóságában, az önzetlen hatalomban.  Ismerlek téged is, láttam mi vagy. Még nem tapasztaltam, hümm nem teljesen, a jóságodat, de hiszek benned, bízom benned. Nem tudom, hogy pontosan mit vett el tőlem  - kis kétségbeeséssel szemléli a tenyerét, a testi seb semmiség, a lelke jobban vérzik.
-..de a hitemet nem. Hibáztam, tudom, éreztem akkor is, tudatlanságomban. Kemény lecke volt, de sokkal többet tanulok belőle, mint azt képzelné. Azt hiszem.. nem tudom jól megfogalmazni...Újjászületés? Ami fájdalmas, de mégis más leszel. Ahogy lepke kel ki a bábból.
Mi a Hit? Én most abban hiszek, hogy tudok majd jól dönteni, szívből, nem önnön érdekemet nézve csak csupán. Nem tudom mit hoz ez a nap, de hiszem, hogy velem leszel, Hiszem a reményt, a hajnal aranysugarát. Mintha folyton csak csúsztam volna lejebb és lejebb a sötétségbe, nem találva kiutat. S a legmélyebb homályból te kihoztál, aranyló szárnyas lovagom.


A tekintetében csillog a tenger és a nap, őszinte önvallomás.

Nem elérhető Thyriel

  • Spirit of Love
  • Administrator
  • Legenda
  • *****
  • Hozzászólások: 1973
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 5
  • Daughter of Arquiel
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #118 Dátum: 2019. Augusztus 20. 12:01:36 »


Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora reggel

Hangulatkeltő - Sunrise at the Beach



Nem nevetnek ki, még csak mosoly sem honol azon a megértő és picit talán megránduló arcon amit épp fürkészel. Nem szólnak és nem is hívják fel a figyelmed arra a tényre, hogy Elohimok már jóval a születésed előtt is léteztek a hitedtől függetlenül vagy kérdeznek esetleg rá arra, hogy tegnap ez a bizonyos Theo…

Theias/Eligor /Görög/ Naam… részben pontosan ezért van benne ennyi gyűlölet. – említi meg a hitetlenségre

A valóság sokféle arcot képes ölteni, ebből most kettőt láttál, s mindkettő szépséges a maga módján. Igaz, most, hogy tudat alatt vagy génekben (?) őrzött faji emlékezet felébredt, már szinte érthetetlen is, hogy miért feledtétek el azokat, akik egykor mellettetek álltak! A Hited olyan erős talán fel sem ismered vagy magadnak sem akarod beismerni, de úgy lobog a lángja, hogy képes beragyogni a lelked legsötétebb zugát is.

Az erős kézszorításra egy gyengébb a válasz, nem úgy szorítanak, hogy vájjon, csak annyira, hogy érezd észrevették és viszonozták azt. S nem szól még akkor sem, amikor tagadsz, pedig mindketten tudjátok, hogy az igazság elől nincs menekvés. Egy pillanatra felszalad a szemöldök is, mikor azt említed, hogy ismered a gonoszságát, de nem kérdeznek rá, némi kétkedést hagynak csak míg a dicsérő szavakra kissé zavartan pislant, mintegy elhessegetve a dicséretet.

Theias/Eligor /Görög/ A Lélek, a Hit forrása. Amikor erőszakkal veszi el, a Lelked pusztítja, pusztíthatja el akár teljesen. – mondja őszintén, látod, hogy szerinte ezt tudnod kell – Minden hajnal, ami számodra az, megajándékozza őt a Hited egy cseppjével. Minél erősebb a Hited, annál több cseppet kaphat. Esetében attól tartok, hogy nem mindig várja meg a hajnalt és mint ilyen – érinti meg a tenyered – idő előtt vesz el, esetleg többet, mint amit magadtól adni képes vagy.

Nem szólnak mikor tanulásról teszel említést, ahogy a hibáidat sem említik-emlegetik fel, mindössze kitartóan szorítják finoman a kezed, sőt, inkább csak tartják-fogják akár egy férfi a kedveséét. A kérdéseidet sem válaszolják meg, talán nem is vártál rájuk, költőiek voltak csupán, de végül azon kaphatod magad, hogy forrón csókolnak, de nem égetően, hogy lágyan, simogatva és mégis határozottan, érzed az ízét, a szíved is örül.

S idővel a Lovag ajtót nyit, besegít, hogy megvárja Kócost, majd becsukja az ajtót, hogy aztán beüljön és egy szelíd-biztató mosoly után éles, de lassú fordulót véve elinduljon veled feltehetőleg visszafelé. Útközben nem kapcsol rádiót, tűnődve vezet, láthatóan foglalkoztatja valamit és mielőtt még megkérdeznéd mi az lassít kicsit és pillanatra feléd fordul egy egyenesebb útszakaszon, hogy hangot adjon azon gondolatainak melyek valószínűleg eddig foglalkoztatták.

Theias/Eligor /Görög/ Egy Elohimnak, nem csak egyetlen híve lehet. Akármennyi, amennyinek a bizalmát elnyeri. S mint ilyen nincs kizárólagosság, hiszen mindenki megérdemli a figyelmet, a védelmet és szeretet. - fordítja vissza a tekintetét az útra

Nem elérhető Culebra

  • Kezdő
  • **
  • Hozzászólások: 160
  • Aktivitás:
    0%
  • Karma 0
Re:Cassiopeia Tatopulosz
« Válasz #119 Dátum: 2019. Augusztus 24. 20:48:13 »
Hit. meglehet mást értenek mindketten eme rövid kis szócska alatt. Az egyikük régről ismeri és használja, neki erő. A másikuknak talán sosem volt eddig igazán, és most ismerkedik vele. Tagadás? Meglehet, vagy csak az ismeretlere adot első válasz. Tiszta, őszinte gondolatok, az elme titkai. Nem-e lehet átformálni a valóságot is tagadással, makacs tagadással? Hisz sikerült, igaz  ezredek alatt, de az emberek elfeledték az elohimok létét is.
Dícséret. Oh nem, szó sincs róla, ez a bizalom megnyilvánulása, szavakká formálva. Kimondta, benne a saját érzéseit adva át, s kimondva felelősséget tett (nem mintha eddig nem lett volna) a férfi vállaira.
- Elvesz? Nem is csodálkozom... Ez mit jelent pontosan? Vérezni fogok? Fájón szorítja görcsbe a testem, vagy az elmém szipolyozza ki, hogy nyáladzó növényként élek csak tovább? Vagy a szívem, érzéseim gyalázza meg, hogy olyan legyek, mint egy jégcsap, érzések, szeretet nélkül? Megöl és egyszer csak nem dobog tovább a szívem, nem ébredek fel? Hogy tudom megadni amit akar? És hogy tudom megtagadni tőle?
Csapongó gondolatok, érzések. Kalitkába zárt madár.

Majd a válasz után hosszan gondolkodva szinte oda se figyelve szállt be az autóba, ösztönösen vakargatva kócos fülét, s csak hallkan dünnyögve holmi bepótolandó vacsoráról.

teljes  a gondolataiba merült az előző válaszra, csak a fékezésre kapja oda a fejét, figyelmét. Lassan bólint, érteni érti, de nem tudja hova tenni a kapott információt. csupán a csalódás szorítja ismét a szívét, ha nem is egyetlen, de lehetne az egyik...
- Na várj csak! Naamah engem sem szertni sem védelmezni nem akar. De.. én láttam az igaz valódat, akkor a hívednek számítok? Akkor tudok neked is adni magamból?

Összehúzza a szemöldökét, eddig nagyon csak egy irányba gondolkodott. Mondjuk az is csoda, hogy ennyi ment az átéltek után. vagy helyrerázódni kezd a mozaik, vagy még kaotikusabb az egész, mint eddig képzelte.

- Beszéljünk erről a Hit-ről. Ez nem olyn, mint a katolikusoknál, hogy hisznek Istenmben, vagy a jógik az újászületésben...És egyáltalán? Van túlvilág? Ha te Elohim vagy,  Isten létezik, és Zeusz? És...

Vesz egy nagy levegőt, lassan kieresztve, meglódultak a gondolatai, hogy maga se tudja már követni azokat.